Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-16 / 28. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1983. július 16 6 Г-Ä:; Ш *%iLr Nem éppen Irigylésre méltó helyzetben érzem magam: zenéről akarok írni — szavakkal, felidézni mindazt, amit ez a zene kiváltott — legfeljebb néhány fekete-fehér, a nyomdatechnikai procedúrák után ráadásul kissé el is mosódott képpel. Ilyenkor Irigylem rádiós kollégáimat, akiknek most, egy párszavas bevezető után elég lenne elindítaniuk a magnót, és mindaz, amit én most szóban szeretnék elmondani, elmondaná ott a muzsika. Mégis, úgy érzem, hogy ha pusztán a szavak erejére vagyok kénytelen hagyatkozni, akkor Is van mit mondanom. Elmondhatom ugyebár tárgyilagosan, pontokba szedve, hogy kik is játsszák ezt a zenét, milyen hangszeres összeállításban, úgy nagyjából meghatározhatom a műfajt, szólhatok zeneszerzőről, szövegíróról... De a legfőképpen arról — és ezen a téren már egyáltalán nem érzem hátrányban magam a „hangos“ műfajjal szemben — hogy kikhez és miért szól ez a muzsika.-4— Egy júniusi délelőtt piros személykocsi kanyarodott be a madari (Modrany) óvoda udvarára. Utasai: Zsákovics László, Stubendek István. Domonkos Dezső, Rácz László és végűi jó magam, egy cselló és egy terjedelmes gitártok közé ékelődve. Mondj hatnám azt fs, hogy „potyautasként“ csatlakoztam a komáromi (Komárno) zeneiskola Sziget-csoport elnevezésű zenekarához, akik a járási székhely és több más község óvodái után most Madarra jöttek el, hogy Itt Is megmutassák a legkisebbeknek: nemcsak diszkómuzsika és korhatárt nem tűrő Sandokan-sláger van a világon. ősz... A muzsika maga is olyan, mint az őszi napsütés és a nyártól búcsúzó fák meleg színű lombja: szelíd, megnyugtató, már-már melankóliába hajló. A triangulum csilingelő hangja szinte a háttérben marad, hogy annál tisztábban szólhasson a kellemes bariton ének: ...„Dili-dali lomb közt lebeg a dió / s felűl-alul öleli a párás levegő... Jön a hegyi szellO, elinal a nyár / cstsze-csosza, öreguras ősz kopog idekl...' Tél.., Felsivlt a furulya, hangja szinte metsző, a dallam is kakofonikus: hóvihar van! A szél süvítése lúdbőrt csal a karunkra, de a háttérből szinte észrevétlenül erősödik fel egy akusztikus gitár lágy pengése. A moll akkordok szétbontott csillámai ezüstösen úsznak a levegőben, mint egy csendes, mozdulatlan téli napon a szállongó hópelyhek. A dal rövid, mint a téli napfény: „Száll a Jégen Orsolya, piet lábán korcsolya... A felhők Is lábra kapnak, a városba bebaktatnak / s visszatérve korcsolyával, korcsolyáznak Orsolyával... Tavasz... Ha a dalnak nem lenne szövege, akkor is éreznénk. A mandolin, a cselló és a hegedű lágy hangja a vizek csobogását, a mezők zsendülését, a méhecske dönglcsfilését idézi. És, még mindig inkább halkan, mint harsányan, de már korántsem téll-fázósan szól az ének: Nyárfákon felhőket himbáló lágy szellő / Ihüs harmat, szántóföld, tengerként zöldellö...“ Aztán, ahogy a napokhetek múltával egyre bátrabbá válik a tavaszi napsugár, úgy lesznek egyre szertelenebbek a hangszerek, és vidámodik az ének: „Szökken a szellő, foszlik a felhő, mocorog a suta bibeszál / szita-szita röpte, százszlnü lepke nyugtalan, ide-oda száll..." Nyár! Minden hangszer fortlssimóban, a hangnem' természetesen dúr, A műsor előtti hangszerbemutató az ének ujjongó, szertelen. Nyár van, perzselő, kalász érlelő nyár... Hogyan is csépeltek régen? Mert a régi, pohos cséplőgép dohogását idézi a muzsika ritmusa, s erről szól, tréfás figyelmeztetően, az ének is: „Forog a szíj a kereken, I ne menj alája, gyerrekem, / Betörik fejed, kitörik lábad, / maradj csak ott a tőréként" Egy sorral alább azt is megtudjuk, hogy „Most Pista bá’ I az etető,! mun ka közben Is nevet 6, / csúszik a kéve a háznyi gépbe, I remegve porzik a tető...“ És végül: „Ezeregy zsákba fut a szem, / Mellé megy, fölcsipegetem, / Megőrlöm, dagasztom, kelesztem, szakajtóm, I kisütöm, aztán megeszem ...“ —*— Ennyit tudtam szóban érzékeltetni a komáromi zeneiskola pedagógusaiból álló Sziget-csoport együttes műsorából. Annak az együttesnek a műsorából, amelynek tagjai a tavalyi év elején dugták össze a fejüket, és kisütötték, hogy van már nekünk színvonalas gyermekszínjátszásunk, szépen fejlődő gyermektáncmozgalmunk, örvendetesen gyarapodik a gyermekkórusok száma — de olyan zenénk még nincsen, ami kimondottan a gyermekeknek szól. Idáig ellutva már szinte vibráltak az ötletek: alakítsunk egy Ilyen zenekart, hozzuk testközelbe a zenét a legapróbbak számára, ismertessük meg őket az egyes hangszerekkel, zenésltsünk meg gyermekverseket, énekeljünk közösen ... Ezen ötletek java része Zsákovics László fejéből pattant ki, és minthogy kollégáiban megértő társakra talált, rövidesen megszületett a Sziget-csoport. A legfontosabb feltétel — a komoly elméleti és hangszeres zeneismeret — természetesen adott volt, hiszen zeneiskola pedagógusairól van szó. Gyermekekhez kívántak szólni, ezért műsoruk alapjául gyermekverseket választottak, éspedig Simkó Tibor verselt. Ezek alapján készült az az összeállítás, amelyet a komáromi Járás szinte minden magyar óvodájában bemutattak már, s amelynek a címe: Évszakok. Az elsődleges benne természetesen a zene: a kitűnően megzenésített, hangulatuknak megfelelően hangszerelt, és egészen magas színvonalon előadott gyermekversek, de műsoruk mégis több ennél. Az egész előadást tulajdonképpen így lehetne nevezni: barátkozás a zenével. Miután előkészítették a hangszereiket, az apróságok kötetlenül köréjük telepszenek a szőnyegen. „Szervusztok gyerekek, eljöttünk nektek, a többivel pedig megismerkemutatjuk a hangszereinket, amelyek közül néhányat már bizonyára ismertek, a többivel uedlg megismerkej», dünk együtt, 16?“ — kezdi Zsákovlcs' László, és sorra bemutatja a hangszereket. Egyszerűen, a gyermekek számára Is érthetően elmondja, miből állnak, milyen hangszerek csoportjába tartonznak. S közben sűrűn visszakérdez, hiszen be kell avatni a gyermekeket is: — Tehát milyen hangszer ez, gyerekek? — Nagybőgői — rikoltja az egyik figyelmetlen nebuló, aki az Imént az utcán elzúgó nagy teherautóra figyelt, de a cérnavékony hangokból álló kórus máris zúgja a helyes válásit: — Csellói — Ogy vanl Most pedig énekelni fogunk — folytatja Zsákovics László, és következik néhány egyszerű gyermekdal, amit mindenki ismer. A hangulat már olyan, hogy akár az Omega együttes Is megirigyelhetné. A gyerekek szinte észre sem veszik, hogy mikor tértek rá a tulajdonképpeni fő műsorra, az Évszakokra. A versek többségét ismerik, hiszen a Tikirikitakarak minden óvoda könyvtáréban megtalálható. Csillogó szemekkel kuporognak a szőnyegen, némelyiknek hangtalanul mozog a szája, ahogyan követni próbálja a most zenével Ízesített, eddig csak prózában hallott verslkét. Még nem tudják, hogy ez az élmény hosszú évekig, talán örökre bennük marad. Hogy egy újabb, és nem kis lépést tettek zenei anyanyelvűnk megismerésében, de nemcsak ebben, hanem egész esztétikai fogékonyságuk fejlesztésében. Annyit azonban egészen biztosan megérezték, hogy mennyivel más így és ez a muzsika, mint amit középiskolás bátyjuk-nővérük otthon a rádióban bömböltet. És ha ez így van, akkor a Sziget-csoport nem nem alakult meg hiába. VASS GYULA A közös éneklés közben a gyerekek a legegyszerűbb ütőhangszereket is kipróbálhatják ,l.A szerző felvételei) Nitra egytk nevezetessége kétségkívül a Mezőgazdasági Múzeum. Aki viszont ezekben a napokban kívánja felkeresni, esetleg csalódni fog, mert zárva találja. Éppen ezért, röviden beszámolunk róla, ml újság most a Samo utca 4. (a múzeum régi otthona) háza tájén. A vár alatti, ún. Felsővároshoz tartozó, 1630-ban (I) épült házat ugyanis tatarozni kell. Mivel ez a munka előreláthatólag hosszabb ideig eltart, a múzeum ideiglenes otthonának egy másik, a korábbival csaknem szomszédos épület lett kijelölve. Annyi történt tehát csak, hogy a múzeumot nem a régi, sokak által Jól Ismert épületben, hanem néhány méterrel adébb kell keresni. Itt jegyezzük meg azonban, hogy az AGROKOMPLEX mezőgazdasági kiállítás idején kivételesen a régi épületet is megnyitják — egy tematikus kiállítás erejéig — a nyilvánosság előtt. MARTONVÜLGYI LÄSZLÖ Érsekújvár (Nové Zámky) és Piešťany után a közelmúltban szülőfalujában a Párkányhoz (Štúrovo) tartozó Nánán is kiállította alkotásait Tarr László. 1975-ben kezdte fába vésni gondolatait és érzéseit. Kezdetben főleg szerszámokat és más egyszerű faragványokat készített, majd egymás után születtek meg a fába- vésett, jobbára a paraszti élet motívumait ábrázoló képek. Ilyen volt annak a mintegy ötven alkotásnak a többsége is, amelyet most — a CSEMADOK helyi alapszervezete rendezésében — szülőfalujának lakói csodálhattak meg. Méltán lehetnek büszkék a nagyszerű tehetséggel megáldott Tarr Lászlóra, aki közülük való egyszerű, szerény ember, példás családapa, és a munkahelyén, в városi házkezelőségen is köztiszteletnek örvend. HAJTMAN KORNÉLIA A Bátkai Állami Gazdaság (rimaszombati — Rimavská Sobota-1 járás) a lakásépítésekkel párhuzamosan több millió korona ráfordítással korszerű, új művelődési házat ts építtetett a községben. Az első rendezvényre, amelynek otthont adott, a közelmúltban került sor: az állami gazdaság meghívására felléptek a járásban turnézó magyarországi előadóművészek, nevezetesen Gól Gabriella, Madarász Katalin, Nógrádi Tóth István és Hortobágyi Judit. A színes nótaest nemcsak méltó „kultúrházszentelő“ volt, de ettől függetlenül Is minden téren sikeres rendezvénynek volt nevezhető. A mintegy hatszáz főnyi hálás közönség vastapssal és sok-sok virággal köszönte meg a sok szép dalt, s a kellemes este maradandó élményét. Külön dicséret illeti az állami gazdaság vezetőit, hiszen a mostani rendezvényhez hasonlóan már több ízben bebizonyították, hogy szívügyüknek tekintik a községben a kulturális élet fejlesztését. CSAK ISTVÁN A múzeum jelenlegi otthona JEVGENYIJ JEVTUSENKO:* Számár kandi bazársor 0, szamarkandi bazársor, hol csudát kínálnak csudamódra tiltnkó-hangon, de másszor óbégatják bosszús dudamódra. Sóhaj, szapora dünnyógés, topogó, lobogó könnyű nagy tánc: fordul, csordul a dinnyekés, föltorlódik a dinnyehegylánc. Gyógyfilvek titkokat lehelnek a pultok pompás trónusán. Oroszlán!ókaként hevernek halmok — pirul a padlizsán. A blborlnyü gránátalmán és kelméiden, Margllán, úgy nézek szét, mint birodalmán Mageílán hajdan: Indián. Micsoda bőkezű, gazdag ez a táf: áldják melegét virág-, gyümölcs-, csicsergés-kazlak —i mosolyuk az égbe beleég. Hát téged miféle fukarság bújtat rejtőzni belől? Hinném, hogy nem holmi kufárság kerget az emberek elöli Ünneped éld ne légy sivár már, e tarka világ láttán okuljI Légy gazdag a színben, mint e vásár: csillogj, kiálts, tündököljI * Július 18-án emlékezünk meg a legnagyobb élő szovjet költő, Jevgenylj A. Jevtusenko 50. születésnapjáról
