Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-03 / 48. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1983. december 3. 12 A tudományos-műszaki forradalom, valamint a világválságból eredő korlátozott gazdasági lehetőségek hozták magukkal a bolgár mezőgazdaságban is a termelés gyors ütemű belter- Jesítésének a szükségszerűségét. Ennek következményeképpen a hatékonyság, a gazdaságos­ság és a minőség került a figyelem homlokterébe. Pontosabban fogalmazva az egész nép­gazdaságra kiterjedő követelménnyé vált, hqgy a tudományos-műszaki baladás vívmányai­nak széles körű alkalmazása révén minél többet, jobbat és olcsóbbat termeljenek. A mező­gazdasági és az élelmiszeripari termelésben ez az alapvető élelmiszerekből való önellátott­ság elérését, valamint az exportfeladatok maradéktalan teljesítését és további növelését Je­lenti. Tévlati elképzelésük elérni Európa legfejlettebb mezőgazdasági országainak színvona­lát. Ez meglehetősen igényes, ám nem megvalósíthatatlan cél. Az újszerű követelményeknek újszerű felté­teleit kellett megteremteni. Ez meg is valósult a mezőgazdaság átszervezése és az új gazda­ságirányítást rendszer bevezetése révén. A nagy­arányú szervezeti és közgazdasági, változásokra 1979-ben került sor. Ekkor jött létre a Nemzeti Agrár-Ipari Szö­vetség, amely átvette a mezőgazdasági és élel­mezésügyi minisztérium jog- és feladatkörét, s amely — az önkéntesség elve szerint — egyesíti és Irányítja az agráripari komplexu­mok, a tudományos társulások, a mezőgazda­sági kül- és belkereskedelmi, Illetve felvásárló vállalatok, a mezőgazdasági szolgáltatások és a mezőgépipar Jevékenységét. A szövetség ke­retén belül összhangba kerültek a társadalmi útján és az állami érdekek és a hatékony gazdasági szabályozók révén jól érvényesülhet az új gaz­daságirányítást rendszernek azon elve, misze­rint a mezőgazdaságnak önellátónak kell len­nie. Tehát saját költségveiésére alapozva, álla­mi támogatás nélkül meg kell teremteni az egyszerű és a bővített újratermeléshez szüksé­ges alapokat. A Nemzeti Agrár-Ipart Szövetség tulajdonképpen a mezőgazdaságnak minőségi­leg újszerű társadalmi-állami Irányítás rend­szerét képezi. KEZDEMÉNYEZŐ tervezés A mezőgazdasági ,és élelmiszeripart komple­xum termelési és gazdasági szerkezete a bet­­üzeml önelszámolási rendszer elvein alapszik. A rendszer alkalmazása — a gazdasági szabá­lyozók jóvoltából — az ország egész mezőgaz­daságára és élelmiszeriparára kiterjedt. Messzemenő változások történtek főleg a ter­vezés addigi gyakorlatában. A kötelező muta­tók száma négyre csökkent, a múltban alkal­mazott 24-el szemben. Közülük első helyen a piaci termelés, az exportfeladatok, valamint az állami alapokba való leadási kötelezettségek teljesítése szerepel. A kötelező mutatók száma nem haladhatja meg a tízet. Meghatározásuk­nál figyelembe veszik az egyes termelési kör­zetek, illetve járások természeti adottságait Is. Például a szredecl és a szófiai járások agrár­ipari komplexumai számára mindössze három kötelező mutató érvényes, mivel más járások­hoz viszonyítva lényegesen kedvezőtlenebb adottságok között gazdálkodnak. A mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek­ben lényegesen nagyobb teret kapott az önál­lóság és a kezdeményezés. A kellő alapok megteremtésével a kötelező mutatók teljesí­téséhez a termelési egységeken belül maguk döntik el a termelési szerkezet mikéntjét, ön­állóan rendelkezhetnek a meglévő területtel, mert nem a vetésterület, hanem a minél na­gyobb piaci termelés, a minél nagyobb be­vétel, a minél alacsonyabb költségráfordítás a mérvadó. Az agrár-ipari komplexumok anyagi­­műszaki alapjának a fejlesztése, a dolgozók Jutalmazása Is az elért termelési és gazdasági eredményeken múlik. Ilyen feltételek mellett rangos helyre kerültek a gazdasági szerződé­sek. Az előállított termékek értékesítése szer­ződéses alapon történik. A szerződéses felek közötti kölcsönös kapcsolatokban a teljes egyenjogúság elve érvényes. A feleket hasonló anyagi felelősség terheli a szerződések meg­szegése, Illetve be nem tartása esetén. A mező­­gazdasági és egyéb szervezetek szabadon köt­hetnek szerződést a terven felüli termelés ér­tékesítésére, s ezt megállapodás szerinti áron adhatják el. Az új gazdasági szabályozók életbe lépése óta teljes mértékben teret hódított a kezde­ményezd tervezés. Az évi terv feladatainak meghatározása a brigádoknál kezdódík, s a gazdasági részlegeken át az agrár-ipari komp­lexumokon keresztül egészen a Nemzeti Agrár­ipari Szövetségig folytatódik. BRIGADRENDSZERG MUNKASZERVEZÉS Az új gazdasági-irányítási rendszer megerő­sítette a brigádokra alapozott termelés jelen­tőségét. A mezőgazdasági szervezetek keretén belül a brigádok alkotják a termelés legjelen­tősebb láncszemét. Élükön rendszerint kiváló szakemberek állnak. A brigádok jelentős ön­állósággal rendelkezhetnek. Belüzeml önelszá­moló egység gyanánt tevékenykednek önálló tervvel, önálló költségvetéssel, bankhitellel és anyagi-műszaki alappal. G^tkran közvetlen kapcsolatban állnak a Nemzeti Agrár-Ipart Szövetséggel. A mezőgazdasági és egyéb szervezetek dol­gozói anyagilag közvetlenül érdekeltek a ter­melési és gazdasági eredményekben. Az év fo­lyamán a havi alapbérük kilencven százalékát kapják meg. A kiegyenlítés az év végi ered­mények alakulása alapján történik. Ha a terv­feladatokat nem teljesítették, akkor ez az ösz­­szeg a kiesés, Illetve a lemaradás fokával ará­nyosan csökken. Kedvező gazdasági mérleg esetén a béralap Is növekszik. Ennek egyik alapvető követelménye a költségek csökkenté­se. Ugyanis az egyes agrár-ipari komplexumok keretén belül minél nagyobb a bevétel, s mi­nél alacsonyabb a kiadás, annál több pénz jut a termelés bővítésére, a dolgozók bérezésének fokozására, továbbá a szociális és kulturális Juttatások kiszélesítésére. Ezért a legkisebb termelési egységektől kezdve az egész üzemre kiterjedően az év folyamán figyelemmel kísé­rik a költségek alakulását SOKATMONDÓ SZAMOK Említést érdemel, hogy az ú] gazdasági sza­bályozók lehetővé teszik a kisüzemi termelés serkentését Is, főleg olyan termékek előállítá­sában, amelyek az agrár-ipari komplexumok száméra nem kifizetődőek. Azon növénykultú­rákat, amelyek termesztése sok kézi munkával jár, a mezőgazdasági szervezetek kiadhatják részes művelésre. Az utőbbl évek eredményei világosan jelzik, hogy Bulgáriában helyes utat választottak a mezőgazdasági termelés foltozott mértékű bel­­terjesítése felé. Az átszervezés és az új gaz­dasági szabályozók beváltották a hozzájuk fű­zött reményeket. 0] alapokra helyezték a ter­vezést, elősegítették a brigádrendszerű munka­­szervezés bevezetését, s kedvező feltételeket teremtettek az önellátottság eléréséhez és az exportfeladatok teljesítéséhez. Hadd támasszuk alá legalább néhány adattal az ország mező­­gazdaságában tapasztalt kétségtelen fellendü­lést: Hosszú évekig csak Igen lassú ütemben fej­lődött az állattenyésztés. A tejtermelés például egyedenkénti évi átlagban 2600—2700 liter kö­zött ingadozott országos viszonylatban. Alig két-három év elteltével messzemenő változás állt be. Ma országos átlagban 3500 literre nö­vekedett a fejésl átlag. Az ötéves tervidőszak végéig el akarják érni a 4000 literes tejterme­lést. A termelés hasonló növekedésével a nö­vénytermesztés szakaszán Is találkozhatunk. Az őszi búza hozama — 1980-től 1982-ig — 3,9 tonnáról 4,6 tonnára, a szemes kukoricáé 3,8 tonnáról 5,9 tonnára, az árpáé 3,2 tonnáról 4 tonnára, a napraforgóé pedig 1,5 tonnáról 2 tonnára növekedett. Az előző évekhez viszo­nyítva tavaly jőval nagyobb termést takarítot­tak be burgonyából, cukorrépából, dohányból, almából és szőlőből Is, hogy csak a legfonto­sabbat említsem. Huszonhat személlyel gyara­podott az idén a studencci Nový Spíš Efsz létszáma. Eddig az új „belépők“ valamennyien gyári munkások voltak. A „hazatérés­nek“ esetenként külön-külön is nyilván megvannak az okai, de kétségtelenül akad egy közös Indíték is. Az a felismerés, hogy otthon, a mezőgazdasági termelésből is tisztességesen meg lehet élni. A Nový Spíš hat falu határá­ra terjed ki. Ezek eredetileg önálló gazdaságok voltak. Az egyesülést követően a hozzá értő vezetők arra törekedlek, nehogy háttérbe szoruljanak a korábban kevésbé jé hírű gaz­dasági részlegek. A munkalehe­tőség és a javadalmazás tekin­tetében sem. A javadalmazás valamennyi ágazatban arányban van a teljesítménnyel, a minő­séggel. S persze a részesedés is közvetve-közvetlenüi a közös jövedelmen keresztül érvénye­sül. Mindehhez hozzá kell ten­nünk, hogy a gazdaság a bel­­tizemi önelszámolási rendszert sikeresen alkalmazó szövelke.­szántőföldi munkák végzése, a negyedikhez pedig az építészet tartozik. A melléküzemági termelésben Flexipane és rakodólapok gyár­tásával, valamint a kavics ki­termelésével foglalkoznak. Ez az ágazat szintén négy Üzem­egységből áll. SZERVEZÉSI ALAPELVEK A szövetkezet tevékenységé­nek irányításában és szervezé­sében az „Ónálló elszámolási rendszer“ és a „Gazdasági rend-_ szabályzat“ érvényesül immár' nyolcadik éve. A szövetkezet gazdasági rendje — az efsz alapszabályzatából, a szervezési és munkarendjéből kiindulva határozza meg az üzemen be­lüli önelszámoló gazdasági egy­ségek tevékenységét és kölcsö­nös kapcsolatát. Ennek kereté­ben határozza meg a gazdálko­dás módszereit és formáit, az egyes üzemegységek gazdasági szerkezetét, gazdasági önálló­ságának és felelősségének a fokát, biztosítja a keretek ará-KÖZGAZDASAGI PROPAGANDA KLAMARCSIK MÄRT A Az alma és a dohány fontos exportcikk. Az új gazdasági szabályozók kedvező hatásának eredményeképpen az idén mindkét növénykultúrából többet termeltek az előző évekhez képest - Fotó: archív zetek közé tartozik. Az itt szer­zett tapasztalatok más mező­­gazdasági Üzemek számára is hasznosak lehetnek. A szövetkezet jelenleg 2777 hektár mezőgazdasági, ezen be­lül 1492 hektár szántóterületen gazdálkodik. Földjének 6B.2 százaléka a burgonyatermelő, 33,8 százaléka pedig a hegyvi­déki körzetbe tartozik. A szö­vetkezetnek 547 állandó dolgo­zója van. Ez a szövetkezet az utóbbi években kiegyensúlyo­zott gazdasági, eredményt mu­tat ki. Az egy hektár mezőgaz­dasági területre számított me­zőgazdasági bruttó termelési érték 1982-ben 13 ezer 500 ko­rona volt, ebbői 6100 korona jutott a növénytermesztésre, 7400 koorna pedig az állatte­nyésztésre. Az egy hektárra számított nyereség 11CJ koro­na, a száz korona költségre ju­tó nyereség pedig öt korona volt. Tavaly a szántóterület 53,3 százalékán gabonaféléket, 28,7 százalékán takarmánynövénye­ket, 16,4 százalékán pedig bur­gonyát termesztettek. Ez az arány az idén sem változott. Az állattenyésztésben száz hek­tár mezőgazdasági területre számítva 84 szarvasmarhát, eb­ből 31 tehenet, továbbá 93 ser­tést és 19 juhot tartanak. IRÁNYÍTÁSI RENDSZER A szövetkezet irányítási és szervezési rendszerében az ága­zati alapelvet érvényesítették; a szövetkezet tevékenysége négy szakágazatra, mégpedig a növénytermesztésre, az állatte­nyésztésre, a műszaki szolgál­tatásokra és a melléküzemági termelésre tagozódik. A növény­­termesztést négy üzemegységre osztották fel, amelyek állandó jelleggel kiutalt földterülettel és termelőeszközökkel rendel­keznek. Minden üzemegységnek saját vetésforgója van, s a dol­gozók összetétele is állandó jellegű. A szántóföldi munkákat a mő szaki szolgáltatásokhoz tartozó gépesítési csoport végzi. A ta­­karékosabbb üzemanyagfogyasz­­tás céljából három gépesítési központot létesítettek, így az egyes tábláknak a központtól való távolsága 0,75-től tiz kilo­méterig terjed. Az állattenyésztést szintén négy üzemegységre bontották. Az állatállományt és a felszere­lést ugyancsak állandó jelleg­gel utalták ki, a munkacsoport is állandó. Két üzemegységben csak szarvasmarha-tenyésztés­sel, a másik kettőben sertés- és juhtenyésztéssel is foglalkoz­nak. Mindegyik állattenyésztési üzemegységhez külön takarmá­nyozási és az almozást végző csoport tartozik. A műszaki szolgáltatások ága­zata négy üzemegységre tago­lódik, az egyikhez a gépjavítás, a másikhoz a szállítás és a ne­hézgépesítés, a harmadikhoz a nyos és gazdaságos felhasználá­sát, elősegíti a tartalékok és a fogyatékosságok feltárását, s le­hetővé teszi az adatfeldolgozás korszerű módszereinek az érvé­nyesítését. Az önálló elszámo­lási rendszer szervezeti felépí­tése gazdasági- és költségköz­pontokból áll. A növénytermesz­tési szakágazat gazdasági- és költségközpontokra tagozódik. Ezzel szemben a műszaki szol­gáltatásokat és a melléküzem­­ági tevékenységet gazdasági központok alkotják. A szakágazatok, s ezen belül a szervezeti egységek számára önálló végrehajtási terveket dolgoznak ki. Hozzá kell tenni, hogy a szövetkezet vezetősége a tervjavaslatok kötelező és tá­jékoztató jellegű mutatóit ter­mészetbeni értékekben határoz­za meg. A termelési és pénz­ügyi tervet egészen a költség­­központokra bontjá le. ÖNÄLLÖ ELSZÁMOLÁSI LAPOK Nos nézzük, mit mutatnak az önálló elszámolási lapok? A növénytermesztésben minden költségközpont számára önálló elszámolási lapokon tüntetik tel a saját és a vásárolt vető­magvak, a műtrágyák, a növény­védő szerek terv által előirány­zott fogyasztását, továbbá a termelési érték havi, negyedévi ás évi mennyiségét, s a munka­díjazás feltételeit. Az állatte­nyésztésben az önálló elszámo­lási lapokat az egyes istállók munkacsoportjai számúra dol­gozzák ki. Ezeken az előirány­zót takarmányfogyasztást, a ter­melési értéket, a száz korona termelési értékre számított ta­karmányfogyasztást, az- erőta­karmányok teljes és hasznosság szerinti fajlagos fogyasztását és a munkadíjak összegét tün­tetik fel. A műszaki szolgáltatások te­rületén az önálló elszámolási lapokat az üzemanyag- ás a pót­alkatrész-fogyasztás, a javítá­sok, a munkanapok, a teljesít­mények és a munkadíjazás nyil­vántartására használják. A bel­­üzemi önelszámolási rendszer­ben megvalósított ellenőrző és elemző tevékenységet a szövet­kezet gazdasági részlegete irá­nyítja. E részleg dolgozói fo­lyamatosan figyelemmel kísérik a tervfeladatok teljesítését. Az észrevételeiket és a felmerülő problémákat az illetékes veze­tőkkel vitatják meg. Az önelszámoló szervezeti egységek dolgozói termelési ér­tekezleteken vitatják meg az el­lenőrzések és a gazdasági elem­zések észrevételeit, megállapí­tásait. A SZERVEZETI EGYSÉGEK KÖLCSÖNÖS KAPCSOLATAI Az önelszámoló szervezeti egységek kölcsönös kapcsolatát az efsz gazdasági rendje szabá­lyozza. Ide tartozik elsősorban a növénytermesztés termékei­nek átadása az állattenyésztés számára és fordítva (zöldtakar­mányok, tartósított takarmá­nyok, alomszalma, illetve istál­lótrágya), az üzemegységek kö­zötti kölcsönös segítségnyújtás, például csúcsmunkák idején, a különböző szolgáltatások bizto­sítása — például gépjavítás, műszaki karbantartás, épületek javítása, szállítási munkák, ta­karmányelőkészítés stb. —, va­lamint az anyagi-műszaki ellá­tás. Érdemes hangsúlyoznunk, hogy a zöldtakarmányok, a szi­­lázsolt és szárított tömegtakar­mányok átadási feltételeit pon­tos előírások szabályozzák. A tartósított takarmányokat pél­dán! állandó vállalaton belüli árakban számolják el. Ezeket az év végén állapítjuk meg a takarmányok komplex leborató­­riumi vizsgálata alapján. A műszaki szolgáltatások tel­jesítményeit (gépesített szántó­földi munkák, gépek javítása és karbantartása, szállítási mun­kák, épületek javítása és kar­bantartása) szintén a vállala­ton belüli árakban határozzák meg. Ezeket költségkalkulációk alapján számítják ki. A szántó­földi munkáknál például az át­számított gépi munkaóra értéke (a gépkezelők munkabére nél­kül) a traktoroknál 29, az ön­járó gépekkel végzett munkák­nál 88, a kombájnoknál pedig 90 korona. Hasonló módszerek­kel számolják el a szállítási, valamint a nehézgépekkel vég­zett munkákat is, ahol az át­számított munkaóra értéke 38, illetve 45 korona. A építészet­ben a javítási és karbantartási munkákat 32 koronás munka­órában számolják el. HATÉKONYSÁG A JUTALMAZÁSBAN IS A jutalmazás differenciáltan történik az elért eredmények, az elvégzett munka szerint. Az egyes szervezeti egységek ter­melési feltételeiben jelentkező különbségek állandóan szem előtt tartják a munkadíjazás konkrét formáinak kijelölése­kor. Elsősorban azt veszik fi­gyelembe, hogy az alkalmazott munk?díjazási formának milyen hatása van az egves munkahe­lyeken a fe’aditok teljesítésére, illetve a munka szervezési és műszaki feltételeinek alakításá­ra ( teljesítmény- és kezelési normák, mennyiségi és minősé­gi mutatók, a gépek és beren­dezések optimális kihasználása, munkavédelmi előírások betar­tása stb.). Az önelszámoló szervezeti egységek anyagi érdekeltségét a tervezett feladatok teljesíté­sében a prémiumok és a gaz­dasági eredményekben való ré­szesedés formájában érvényesí­tik. A szövetkezet béralapjából 17,8 százalékot különítenek el erre a célra. Ennek 90 százalé­kát prémiumok, 10 százalékát pedig nyereségrészesedés for­májában fizetik ki. Az üzemen belüli önálló el­számolási rendszer akkor érvé­nyesül hatékonyan, ha azt egyetemes módon vezetik be az üzem egész gazdálkodási rend­szerében. Ezt bizonyítják a stu­­denecl Nový Spií Efsz szerve­zési módszerei és tapasztalatai is. Mindezekhez hozzátehetjük, hogy a studeneci tapasztalato­kat ma már a kelet-szlovákiai kerület számos gazdaságában alkalmazzák. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy az önálló elszámolási rendszer al­kalmazása a legtöbb mezőgaz­dasági üzemben pozitívan ha­tott a gazdasági fejlődésre, ami nemcsak a munkafegyelem szi­lárdítását segítette elő, de köz­vetlenül hatással volt a terme­lékenység fokozására is. ' ILLÉS BERTALAN felült а Шмтт тшт

Next

/
Thumbnails
Contents