Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-03 / 48. szám
a szovjetunió eleteből A kertészeti mozpiem fejlesztésénél az élelmiszerprogram teljesítésiért A zöldség-, gyümölcs- és burgonyatermesztés, illetve fogyasztás kérdése egyre gyakrabban képezi vita tárgyát a Szovjetunióban. Szovjet barátaink táplálkozása kalóriaérték szempontjából megfelel a fiziológiai normáknak, viszont vitaminokban és ásványi anyagokban a kelleténél szegényebb. Éppen ezért az SZKF KB az élelmiszerprogramban ágy határozta meg a fejlesztési feladatot, bogy 1990-ig a zöldségfogyasztást az eddigi 98 kilogrammról 126—135 kilogrammra, a gyümölcsfogyasztást 38 kg-ról 66— 70 kg-ra kell növelni, a burgonyafogyasztást pedig személyenkénti 110 kilogrammos szinten kell állandósítani. A Szovjetunióban a szükséges élelmiszerek megtermelése túlsúlyban a szocialista nagyüzemek feladata, de ennek ellenére a gyümölcs-, zöldség- és burgonyatermesztésben fontos szerep jut az egyéni kisegítő gazdaságoknak, tehát a háztáji földön gazdálkodóknak, a kertészkedőknek, a kisállattenyésztőknek és az egyéb kistermelőknek is. Az egyéni kisegítő gazdaságok összterülete mintegy nyolc millió hektár mezőgazdasági földterületet képvisel. Ez a terület nyújtja az ország gyümölcstermésének csaknem 60, burgonyatermésének 64, zöldségtermésének pedig több mint 35 százalékát. A meghirdetett élelmiszerprogram azzal számol, hogy az egyéni kisegítő gazdaságok az elkövetkező években még több gyümölcsöt, zöldséget és burgonyát fognak termelni. A szerződéses kapcsolatok keretén belül a 11. ötéves tervidőszak éveiben a kistermelőktől 4,7 millió tonna zöldséget és 15 millió tonna burgonyát terveznek felvásárolni, és bíznak abban, bogy a felvásárolt gyümölcs mennyiségének csaknem ötven százaléka szintén az egyéni kisegítő gazdaságokból származik majd. A feladat teljesítése érdekében az SZKP KB az élelmiszerprogramban minden intézménynek feladatul adta, hogy járuljon hozzá az egyéni kisegítő gazdaságok termelő tevékenységének fellendítéséhez nélkülözhetetlen feltételek megteremtéséhez, az értékesítési gondok megoldásához, és tegyék lehetővé, hogy minden falusi család gazdálkodásra alkalmas földet (háztáji, kert, kisegítő se stb.), de legalább' ilyen fontosnak tartják a tanácsadó tevékenységet. Az élelmiszerprogram fontos kitétele, hogy bővíteni kell a kolhozpiacok hálózatát, és a piacokon jobban kell szervezni a forgalmazást, ugyanakkor sokoldalúan kell fejleszteni a fogyasztási szövetkezeteket és bővíteni kell az egyéni kisegítő gazdaságokból felvásárolt, mezőgazdasági termékek árusításával foglalkozó bolthálózatot. Szovjet barátaink különösen nagy góndot fordítanak a fel-A kolhozpiacok árukínálata — éppen az egyéni kisegítő gazdaságok jó munkájának köszönhetően — egyre javul, tehát a városi lakosság táplálkozása mind ésszerűbbé válik Fotó: —bor gazdaság) kapjon, és állattartással foglalkozhasson. A kolhozok és a szovhozok nem csupán a tagjaikat és az alkalmazottaikat kötelesek segíteni, de a kertészkedőket is. IK mindenekelőtt anyagi segítségre gondolnak (ültetőanyag, trágya, vegyszer forgalmazása, gépi segítség a talajmunkában, szállításban, az értékesítés szervezévásárló központok széthelyezésére és munkájuk szervezésére, valamint az egyéni kisegítő gazdaságokból felvásárolt mezőgazdasági termények feldolgozására és utókezelésére. Az elképzelések szerint a 11. ötéves terivdőszak folyamán ösxszesen 12 ezer ilyen felvásárló központot terveznek létrehozni. Az első 2440 felvásárló központ már az idén megkezdte munkáját Az állandó felvásárló központokon kívül a községekben idényjelleggel működő átvevőhelyeket létesítenek. Sőt, Közvetlenül a kerttelepeken is működnek gyümölcs- és zöldségfelvásárló központok. Bármilyen átfogóan szervezik a felvásárlást, a kistermelők árujuk egy hányadát továbbra is a kolhozpiacokon értékesítik. Ugyanakkor arra is van példa, hogy helyenként a kolhozpiacok kereskedelmi szolgáltató intézményei — minimális jutalék ellenében — átvállalják a termelőktől a mezőgazdasági termékek piacrendben meghatározott áron v^’ó értékesítését. Például az omszki nyolc kolhozpiacon a nevezett intézmény 49 dolgozója 1981- ben 19 ezer kistermelő áruját értékesítette. A kolhozpiacok kereskedelmi intézményei — a szállítóeszközök hatékonyabb kihasználása érdekében — saját szállítóeszközeikkel szállítják az értékesítésre felkínált árut a piacokra, mégpedig az előre megkötött szerződések értelmében. Ezek az intézmények általában tanácsadó szolgálatot is létesítenek a kertészkedők és más kistermelők részére, s módjukban áll az is, hogy előleget fizessenek a szerződésben rögzített árumennyiségre. Akárcsak hazánkban, a kértészkedők a Szovjetunióban is elsősorban arra használják a szabadidejüket, hogy családjuk önellátását megalapozzák. Ez is sokat jelent, hiszen így kisebb a kereskedelemre háruló teher. Ugyanakkor sokan foglalkoznak árutermeléssel, ami jelentősen hozzájárul a közellátás javításához, a növekvő fagyasztói igények színvonalas kielégítéséhez. (Hv) Teljesítette küldetését A tapasztalat mondatja velem, hogy nem csupán a nagy, országos kiállítások kelthetnek mély benyomást a látogatókban, megteszik ezt a Jól szervezett, szerényebb — többnyire helyi vagy körzeti jellegű — bemutatók Is. Nos, én Ilyennek találtam a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének köbölkúti (Gbelce) alapszervezete által rendezett, legutóbbi kétnapos seregszemlét. Fazekas József, az alapszervezet elnöke beszélgetésünk alkalmával hangsúlyozta, hogy rendezvényüknek az volt a fő célja, hogy népszerűsítse a szervezett kisállattenyésztők közhasznú tevékenységét, másokban Is felkeltse az érdeklődést a háztáji állattartás Iránt, és segítsen elsősorban a fiatalokat nagyobb számban bekapcsolni a kedvtelésszerű állattartás helyi hagyományainak ápolásába. Sok kiállítóval és nézeiődővel beszélgettem, s akárcsak ők, magam ts azt vallom, hpgy a novemberi rendezvény, amelyen a helybeli, továbbá a fűri (Rúbaü), a csúzi Dnbník), meg a perbetei (Pribeta) tenyésztők mintegy kétszáz apréállatot vonultattak fel, teljesítette küldetését. Nagy kér, hogy a helyt alapszervezet néhány tagja nem tartotta érdemesnek a kiállításon való bemutatkozást. Ennek ellenére reméljük, hogy ez a rendezvény Is hozzájárul községünkben a kisállattenyésztés színvonalának Javításához. Szabó Zoltán, Köbölkút (Gbelce) tokát, hogy a kenés gátat vessen a rozsdásodásnak. Gyűjtsük össze és tisztogassuk meg a zöldségtermesztésben használatos karókat, időnként ellenőrizzük — szükség szerint válogassuk át — a tárolt zöldséget. Hogy tavasszal kevesebb legyen a gondunk, lehetőség szerint már most vásároljuk vagy rendeljük meg a vetőmagokat, az Ultetőanyagokat és a vegyszereket meg a műtrágyákat. Amíg az időjárás engedi, takarítsuk ki és készítsük elő az üvegházat, a melegágyat és a takarásra használt ablakokat. Akik korai hajtatásra készülnek, lassan elvethetik a szaporítóládákba a salátát meg a karalábét, később pedig a paprikát. A virágoskertben ilyenkor már alig akad dolgunk. Legfeljebb annyi, hogy — akárcsak a fákról meg a gyümölcstermő bokrokról — a fenyőkről meg az örökzöldekről időnként lerázogassuk a havat, a súlyos jégréteget. A tárolt virághagymákat óvjnk a fagytál, a penészedéstől meg a pockoktól. A begyajtntt vtragmagokat tisztítsuk ki, tegyük címkézett tasakokba és szellős, száraz, fagymentes helyen tároljuk. A most nyílé vagy virágzáshoz készülődő szobanövényeket tegyük az £blak közelébe és néha tópoldatot is adjunk nekik. Elővigyázatosan, de rendszeresen szellőztessük a lakást, mert a növények zöme nem kedveli, illetve nem tűri a száraz meleget. A fikuszt télen szerényen öntözzük, mert ha sok vizet kap, könnyen eihullajtja a leveleit. Aki kedveli a különlegességeket, december elején vágjon egy-egy gallyat a cseresznyefáról, meggyről, szilváról vagy valamilyen könnyen hajtatható díszcserjéről és virágoztassa ki azokat karácsonyra. A gallyakat két-három őrára 40 C-fokos vízbe kell mártani, majd világos helyen, 15—20 C-fokos hőmérsékleten lehet hajtatni. Ha jól időzítettük a hajtatást, lassan virágot bont a tnlipán, a nárcisz meg a jácint is. Ha a viruló növényeket éjszakára hűtrágyázást és a talajforgatást, egyszóval a talajelőkészítést a tavaszi telepítéshez. Később, ha beköszönt az igazi tél, más munka után kell nézni. Az enyhébb napok valamelyikén meszeljük be a fák törzsét, főleg a kajszibarackét, majd kezdjük meg az alma- és a körtefák metszését. Ritka, szellős korona kialakítására törekedjünk, hogy kevesebb permedé felhasználásával is hatásosan védekezhessünk a betegségek és kártevők ellen. A lisztharmatra érzékeny fák kezelése különösen nagy figyelmet érdemel. A beteg, fertőzött hajtásvégeket könyörtelenül le kell vágni és el kell égetni. Ha a metszést befejeztük, esetleg sort keríthetünk a fák lemosó permetezésére. Persze nem árt tudni, hogy a kijuttatott permedé ilyenkor még nem sok kárt tesz a rovarokban. Okosabban teszi, aki tél végére halasztja ezt a munkát, mert a legyengült, kevésbé ellenálló kártevők közül lényegesen többet elpusztít a permedé. A háztáji szőlőtermelő számára ez a hónap már tulajdonképpen a nyugalmi időszak kezdetét jelenti. Az enyhébb napokon gyorsan megjavítjuk a támberendezést, kijavítjuk vagy kicseréljük a megnyúlt, esetleg elszakadozott huzalokat, kimossuk, megjavítjuk és konzerváljuk a permetezőt. A korábban erjesztésre használt hordókat megtisztogatjuk, alaposan áttőröljük lenolajos ruhával. Az óbort derítés után palackozzak, az újbort derítjük, a hordókat rendszeresen töltögetjük. A hordóra csöppend bort mindig töröljük le, a topót és a gumitömlőt használatba vétel előtt és ntán is öblítsük ki. Az öblítővizet ne locsoljuk a földre, anélkül is előfordulhat, hogy nedves, penészes a pince talaja, Ha igen, időnként szórjuk fel vékonyan kénporral. A hosszú téli esték szinte kínálják az alkalmat, hogy mérleget készítsünk, összegezzük tapasztalatainkat. Okosan teszi, aki már most beszerzi a jövő évi növényvédelemhez szükséges készítményeket. Ha eddig nem futotta az időnkből, most már feltétlenül végezzük el a gyümölcsfák szüret utáni ápolását. Mindenekelőtt gyűjtsük össze a hullott, rothadó gyümölcsöt, szedjük le a fákról a gyümölcsmúmiákat, vágjuk le a hernyófészkeket, cseréljük ki a hernyóenyves öveket és az idősebb fák törzséről származó kaparékkal együtt, mindent gondosan égessünk el. Az ásás után hulló falombot már nem feltétlenül fontos összegereblyézni és elégetni, elég ha a leveleket megpermetezzük karhamiddal, Niirosannnal vagy Fundazololdattal. ilyenkor általában már nem lehel telepíteni, tehát a megvásárolt csemetéket el kell vermelni. Viszont — amíg az időjárás engedi — folytatni kell a szellőztessük fölöslegesen, inkább gondoskodjunk a kellő páratartalom megőrzéséről (párologtatás). A gombabetegségek terjedését kénszeletek égetésével mérsékelhetjük. Ha novemberben megfeledkeztünk róla, most szedjük meg az oltávesszőt. Mihelyt lehull a hó, azonnal helyezzük el a kertben a madáretetőket. Ha sikerül a kertbe szoktatni a hasznos madarakat, lényegesen kevesebbet keli majd permetanyagokra költenünk. A tárolt gyümölcsöt rendszeresen ellenőrizzük, mert lassan jelentkezni kezdenek a tárolóházi betegségek. A tárolót ne A veteményeskertben gyorsan fejezzük be a talajmunkákat, a csővezetékekből engedjük ki a vizet, a gumitömlőt tisztítsuk meg, csavarjuk föl és vigyük száraz, fagymentes helyre. A kerti kátból engedjük le a vizet, a motoros vizpumpát szereljük le, víztelenítsük, majd öntsünk bele kevés olajat és néhányszor fordítsuk át a lapávösebb helyiségbe visszük, tovább díszítik lakásunkat. Sok tavaszi bosszúságtól megkímélhetjük magunkat, ha a téli szabad perceket a kerti szerszámok előkészítésének szenteljük. Munkaeszközeinket ■laposan tisztogassuk meg, a sérült vagy törött nyelet cseréljük ki, az éleket újítsuk fel, a fémrészeket mossuk meg és fessük le, esetleg kenjük be csapágyzsírral, úgy tegyük a kamrába. Ismereteink fölfríssilése és gyarapítása érdekében esténként vegyük kézbe a szakkönyveket és a szaklapokat, vegyünk részt a kertészkedők részére szervezett előadásokon és vitaesteken, s természetesen a borkóstolókról se maradjunk távol. Minden új ismeret munkánk eredményesebbé válását szolgálhatja. (kr) Beszédes számok A CSKP XVI. kongresszusának, illetve a párt Központi Bizottsága 4, ülésének határozata szellemében az utóbbi években komoly lépéseket tettünk a kertbarátmozgalom fejlesztése és a parlagföldek kihasználása érdekében. A Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének tagjai Immár 4674 hektárral nagyobb területen gazdálkodnak, mint 1980-ban. A szövetségnek átengedett 445 hektáron tavaly 135 új kerttelep létesült, Ideiglenes használatra pedig összesen több mint ötezer hektárt engedtek ót a kertészkedőknek és az állattartóknak. Reméljük, hogy a családok önellátottságának szllárdulása és a háztáji árutermelés eredményei hozzájárulnak ahhoz, hogy 1985-íg az egy lakosra számított évi gyümölcsfogyasztást 15,3 kilogrammal, a zöldségfogyasztást pedig 11,9 kilogrammal növeljük. (kr)
