Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-16 / 28. szám
1983. Július 18. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Egy szem gabona se vesszen kárba! * Egy szem gabona se vesszen kárba! * Egy szem gabona se vesszen kárba! * Hogyan „születik” az élet? NINCS MEGÁLLÁS Я lassan deleidre kúszó nap gazdagon ontja perzselő sugarait. A tájat kettészelő müút mellett Időnként porfelhőbe burkolózó gépcsoportok tűnnek föl. Csallóközben teljes az aratási munkacsúcs. Nem csodálom, hogy az előttem fulladó, zömmel .külföldi turisták önkénytelenül leveszik a lábukat a gázpedálról s elnézik a távoli sürgölődést. Lehet, titkon talán fejet is hajtanak a holnapi életért verejtékezók előtt. A dercsikal (fúróvá) Barátit ág Efsz halárában, a Kulisári bal nevezetű dűlő hatvan hektáros búzatábláján nyolc gép követi nyomon egymást. A kombájnok vezetőfülkéjéből porlepte, gyöngyözően verítékező, és mégis mosolygós arcú emberek integetnek vissza. Hiába löbálom meg a fényképezőgépet, mindegyikük a fejét rázza. Végre a negyedik gép lassít, de az sem áll meg. Vezetője — morva tájszólástól ízes, cseh szóval i— csak úgy, menet közben mondja: Segíteni jöttünk, nem tetszelegni. Szépen ragyog a időt vétek nem kihaszálni. Sietünk, de nem kapkodunk, mert az megint csak a végzett munka minőségének rovására menne. KASZA NYOMÁN EKE. ä s Beszélgetünk s közben a gépek munkáját figyeljük. Csak most veszem észre, hogy miközben itt még a kombájnok uralják a terepet, a tábla túlsó oldalán, amerre a szürke porfelhőt sodorja az enyhe fuvallat, már javában szorgoskodnak a szalmagyűjtők. Sőt. Mintha a tábla szélét fekete sáv szegélyezné. Klimant mérnök megnyugtat, nem csalóka délibáb űz játékot velem. — Nálunk a gyakorlatban így nyilvánul meg az aratás komplex értelmezése. Ogy tervezzük, hogy ha a kombájnok zaja elcsitul, hat-nyolc nappal később a szalmának is kazalba rakva kell várnia sorsa beteljesedését. Es azonnal munkához látnak a szántók is, hogy ne száradjon ki és pihenhessen a föld. Leszámítva persze a nyomban bevetett parcellákat. Csiba János, az egyik ideiglenes pártcsoport vezetője A szerző felvételei Erdős Béla csoportvezető (középütt) elégedett: — Szem alig marad a tarlón, ember és gép Jó munkát végez. -nap, gazdagon pereg a szem, most dolgozni kell. Lehet, egy hét múlva már otthon Is hiányozni fogunk. A kombájnos gázt ad, a hátam mögött, az országúton viszont fék csikordul. Klimant fán agrármérnök, a szövetkezet gépüzemelési ágazatvezetője mosolyogva vigasztal. •—> Oda se neki, a mi vendégkombájnosatnk nem szeretik fölöslegesen elvesztegetni a perceket. ■— Honnan, melyik tájról érkeztek? ■— 'A nyolc kisegítő gépből öt a brnói, három pedig az Opavat Gép- és Traktorállomásról. Meggyőződtünk felőle, hogy gondosan előkészítették a gépeket, valamennyien jól dolgoznak. A nyeregben ülők mindegyike valósággal mestere a szakmájának. Persze, a mi gépkezelőink is értik a dolgukat, így a szemveszteség ellenőrzésével megbízott fiataloknak — a Dunaszerdahelyt (Dunajská Streda) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola diákjainak — csak elvétve kell magasba emelniük a hibát jelző, piros zászlót. — Kevés a saját gépük, hogy ilyen komoly segítséggel dolgoznak?-.— Tizenegy saját kombájnunk van, ami éppenséggel nem kis erő. Viszont tíz nap alatt szeretnénk fedél alá hordani a szemet, s ehhez már segítség kell. Sietünk, mert tapasztalatból tudjuk, hogy a jó ■— Mennyi lesz a tarlókeverék? — A növénytermesztési ágazatvezető úgy mondta, az állattenyésztési ágazat igényeinek kielégítéséhez legkevesebb négyszáz, de inkább hatszáz hektár tarlókeveréket kellene vetni. Mi azon leszünk, hogy eleséghtány miatt ne kelljen határt szabni az ágazat-fejlesztést elképzeléseknek. EBÉD A TARLÖN A búzatábla szélén jármű fékez. A váltó gépkezelők, akik eddig az átmenti fák árnyékában húsöltek — cigarettáztak, egyszeriben szedelőzködnek. Megfőtt az ebéd, a frissítő. A szakácsnő bőven, jó szívvel mért az adagot, következésképpen olykor a földre, a munkaruhára Is jut a levesből. Egyik-másik fáradt kézben bizony megbillen a tányér. A vendégkombájnosok tréfálkoznak, az útmenti árok dús zöldjébe telepedve falatoznak. Ha nem mondanák is látom, ízlik nekik a csallóközi asszonyok főztje. De mondják, és nem puszta udvariasságból, bár tagadhatatlan, a tűző napon végzett munka megkínozza a szervezetet, ízletesebbé teszt a kedves szóval kínált falatot. Alig eszmélek, már vége az ebédnek, a csevegésnek. Ki-ki felhajt még egy üveg üdítőt s a kombájnosok máris Indulnak a fordulóhoz közeledő gépekhez, Hiába, a váltótársak ts megéheztek, torkukat kaparja már a megtelepedett por, s bizonyára egy cigarettát is szívesen elfüstölnek majd a fák árnyékában, ÖTEN EGY GÉP KÖRÜL Mt ts indulunk tovább. Ezúttal a Sólymost úszó dűlő mintegy harminc hektáros búzaföldjénél fékezünk. A parcellán három kombájn rója a köröket, a negyedik a tábla szélén vesztegel. Öten sürgölődnek körülötte. Igaz, tennivaló csak kettejük számára akadt, de az éppen pihenő gépkezelők mtndegytke talpra szökkent, amikor társuk segítségre szorult. Pedig épp az imént hozták meg az ebédet. — Az ebéd nem késik el, nem ts hűl ki ebben a hőségben — mondja a mesterkedők egyike. A hiba szerencsére nem komoly. A fiatalember, miután még kettőt-hármat fordít a csavaron, visszaadja társának a villáskulcsot, és fejével a pihenőhely felé bök: — Most aztán lássuk, mi a mai menü. Te addig kerülj még egyet — mondja a társának —, aztán felváltlak. S hogy állhassa a szavát, elsőként veszi kézbe a tányért. Amikor a nevét kérdezem, a társai mutatják be, mert Csiba János máris szaporán kanalazza az ételt. Két falat között azért elmondja, hogy a huszadik aratása az idei. Amit elhallgat, azt a társat teszik hozzá: a szövetkezet egyik legjobb kombájnosa. A tizenötös sorszámot viselő, Kolosz kombájn fával tavaly nyáron Is a legjobb teljesítményt érte el. Erdős Béla, a gépesített csoport vezetője még elárulja: — Az egyik ideiglenes pártcsoportnak János a vezetője. A tizenegy fős gépesített csoportban négy kommunista szorgalmazza a feladatok becsületes teljesítését, a jó munka- és az egészséges versenyszellem kialakítását. Minden jel arra utal, hogy az ideiglenes pártcsoport jól működik, teljesíti küldetését. Erre Jó példa a bajba jutott kombájnostársnák nyújtott, önzetlen segítség, melynek szemtanúja lehettem. Erdős Béla egyébként is elismeréssel beszél az ideiglenes pártcsoport munkájáról. Tagjai naponta értékelik az elvégzett munkát s reggelente megbeszélik a munkaelosztás során kiosztott feladatokat. Both Ernő kerek arcú, vidám fiatalember. A nyolcadik nyarat tölti a kombájn nyergében, tehát a tapasztalt aratók közé tartozik. Érdeklődésemre nevetve mondja, hogy az első aratás volt számára a legnehezebb. Kérdezem, hogy miért, megint nevet. Mert ekkor ismerkedett a géppel. Összevillan a szeme Jánoséval, s szinte egyszerre mondfák, most már komolyan: azon az éven, sajnos, igencsak gyomos volt a gabona, még a hétpróbás kombájnosok is sokat kínlódtak a gépekkel. A kombájnok a fordulóhoz közelednek, felszedelőzködünk, elébük megyünk. A magszállító Is indít, mert János váltótársa bekapcsolta a fényjelzést. Amíg a tartályból a pótkocsira kerül a szem, Csiba János néhány szót vált az új E-516-os vezetőfülkéjéből előkerült A mbrus Györggyel, a rendről félrekotor egy nyaláb szalmát, a polyvát fújogatva a főidet vizsgálja, végül elégedetten az indulásra kész masinához lép. — ]6 munkát végeztél, pajtásI Kiérdemelted az ebédet —< mondja a társának. — Most majd én körözök tovább. Lába már a gázpedálon, baljával még integet, de a gép már dübörög; a Kolosz motollája — szürke porfelhőt kavarva — terelgetni kezdi a dús kalászokat. Valahogy így „születik“ az élet. KÄDEK GABOR Az idén több mint 1900 hektárról takarítják be a gabonát a dunaszerdahelyt (Dunajská Streda) járás Csilizköz szövetkezetében. Ehhez összesen 25 gabonakombájnt üzemeltetnek, melyek közül 9 vendégkombájn. — E jelentős területről a terv szerint csaknem 11 ezer tonna termést kell betakarítanunk — tájékoztat Halász János agrármérnök, a szövetkezet elnöke. — Ha minden jól megy, tíz-tizenkét nap alatt elvégezzük az aratást. Sikeresen Indultak. Ottjártunkkor már 110 hektár olajosrepcét betakarítottak. A hozamátlag három tonna körüli, fél tonnával több a tervezettnél. Ugyancsak födél alá került ekkorra mór az őszi árpájuk is; a tervezett öt tonnával szemben 5,7 tonna termést takarítottak be hektáronként. Százötven hektárról a borsót is betakarították. fc- Fő célunk az — folytatja az efsz-elnök —, hogy naponta 800—1000 tonna gabonát takarítsunk be. Ez most nagyon derűlátóan hangzik, ám mérhetetlen erőfeszítéseket kellett tennünk azért, hogy arató-cséplőgépeink üzemképessé válhassanak, épp a katasztrofális pótalkatrész-hiány miatt. A megrendelt pótalkatrészek nagy többségét a mai napig nem kaptuk meg ... S mégis, miképp sikerült a nehézségeket sikeresen leküzdenünk? Ezt főleg a gépjavítóinknak és a komplex észszerűsítő brigád leleményes tagjainak köszönhetjük. A balonyl (Balofi) központi gépjavítóműhely vezetője. Sárközi Lajos a következőképpen nyilatkozik: — Rendkívül örülünk annak, hogy valamennyi gépünk eddig üzemképes. Főleg az NDK-beli gabonakombájnok pótalkatrészhiánya miatt fájt a legtöbbet a fejünk. Am a kombájnosaink, mindannyian egyben gépjavítók Is, akik nem vártak ölhetett kézzel: igyekeztek megoldást találni, miként helyettesítsék a pótalkatrészeket, vagy kíméljék a meglevőket. Az E—516-os kombájnokon például a ferde felhordókat úgy módosítottuk, hogy az eredeti lánckereket egy átalakított dobbal helyettesítettük. Ezáltal megakadályoztuk a ferde felhordólánc idő előtti elhasználódását. Ezt azért szorgalmaztuk annyira, mert egy idényben, eredeti megoldással — két-három lánc tönkrement. A továbbiakban még hozzáfűzi a műhelyvezető, hogy az általuk kezdeményezett újítás« sál tekintélyes anyagi ráfordí« tástól mentesítették a szövetke» zetet. Hiszen egyetlen lánc beszerzése 11 ezer koronába kerül — ha egyáltalán hozzájutna a szövetkezet. Mi mást tehettek? A silókombájnok láncait szerelték le... s vették igénybe — „Ha lő nincs, szamár is jó!“ alapon. Persze, a végleges és helyes megoldás — a pótalkatrészellátás — még várat magára. Meddig? Ezt ők sem tudják...! Ugyancsak az NDK-kombájnok esetében hiánycikk: a léces tengely. Mivel helyettesítették? Ékpályás tengelyeket készítettek, amelyek ugyanazt a szolgálatot teszik. Persze, ez csupán néhány kiragadott példa a hasonló megoldások, módosítások sokaságából. — Mi bizonyítja arató-cséplőgépeink jó műszaki állapotát? — felel a sajátmaga által feltett kérdésre Zalka Lajos, a kombájncsoport-vezetője — Az eddigi jó tapasztalataink. Hiszen ezen múlik a munka folyamatossága, gyorsasága, minősége — s nem utolsósorban a jutalmazás is... Mindezekhez még annyit, hogy a kombájncsoport-vezető egy E—516-os kombájn vezetője, aki ottjártunkkor épp a gépkarbantartási munkát végezte. A szövetkezet vezetősége nagy figyelmet fordít a gabonabetakarítási versenyre. A versenygyőztesekre 130 ezer korona jutalom vár. Mit vesz figyelembe a versenybizottság az eredmények tárgyilagos értékelésénél? Az elért teljesítményt, a magtisztaságot, a szemveszteség arányát, a tarlómagasságot, a műszaki felkészültséget, a tűz- és balesetmentességet, valamint a szervezettséget és fegyelmezettséget. Természetesen,, a szövetkezet kiváló kombájnosal, gépkezelői a Járási, kerületi és az országos versenybe Is bekapcsolódtak. Tavaly? Például Zalka Lajos, Tóth Zoltán kombájnosok mint az ifjúsági csapat tagjai szlovákiai viszonylatban I. helyet vívtak ki. Ezáltal öregbítették a szövetkezet jó hírnevét. Mi a helyzet az idén? Ez is rövid időn belül eldől. Számukra az aratás, a jelzett 10—12 nap múltával nem ér véget. Viszonozzák a nekik nyújtott segítséget: az opavai és а kromérlži járás gabonatábláin térülnek-fordulnak majd őriásgépeikkel. Klamarcsik Mária A gazdagabb takarmánykészletért Ebéd a tarlón. A szakácsnő is meg a kosztos is mosolyog, bizonyára megint finom az ebéd. A háttérben Klimant mérnök ellenőrzi, jól behfitötték-e az üdítőt?. Ä nagyjából másfélezer hektáros szántóterületet bíró, Nagymagyarl (Zlaté Klasy) Efsz-ben az Idén július negyedikén indultak első ízben a mezőre a kombájnok. Itt a takarmányborsó cséplésével vette kezdetét az aratási Idény. Estére megérkeztek a vendégkombájnok, Így kedden a borsóföldön elfogyott az aratnlvalő, s másnap már a gabonába Is belekóstolhattak az új Idők kaszásai. 1 t Ezen a nyáron hatszáz hektár gabonatermését kell betakarítaniuk az aratóknak — említette a többi között beszélgetésünk alkalmával' Dudík Ervin növénytermesztési ágazzatvezető. — A munkát úgy szervezzük és Irányítjuk, hogy a lehető legjobban kihasználjuk az egyelőre kedvező időjárást, de ugyanakkor nem sürgetjük a kombájnosokat, nehogy fölöslegesen veszítsünk a megtermett szemből. — Látom, a kombájnok nyomában a szalmakocsik Is a mező felé veszik az irányt. — A borsót desszikálással kellett gyorsabb érésre-száradásra kényszerítenünk, Így a szalmáját beszántjuk. Viszont a gabonaszalmát két műszakban gyűjtjük, hogy mielőbb felszabaduljon a föld s akadálytalanul dolgozhassanak az ekék. A földnek pihennie kell, hogy egy év múlva ismét bizakodva indulhasson az arató a határba. fa- Ezt úgy értsem, hogy nem Balián László tapasztalt kombájnos, ötvenhat óta minden nyarat a kombájn nyergében tölt. Felvételünkön Dudík Ervin ágazatvezetővel és Kiss László segédkorabájnussal a borsóföldön végzett munka minőségét ellenőrzi. Fotó; —dek terveznek tarlókeveréket vetni? — A világért se, hiszen akkor alighanem meggyűlnének a gondjaink. Kicsi szövetkezet vagyunk és egyéb irányú kötelezettségeink miatt a takarmánynövények sajnos egyre inkább kiszorulnak a szántóföldről. Viszont az állatálloiri:: nyunk elég népes, tehát a kielégítő takarmánykészlet megteremtésében fontos szerep Jut a köztes veteményeknek, illetve a tarlőkeverékeknek. A korai burgonya után tíz hektáron zöldtakarmánynak szánt kukoricát vetettünk. A feltört borsőföldbe szintén kukorica kerül, Bízunk benne, hogy. a betakarításkor eihullajtott borsószemek is kicsíráznak s így -« szükség szerinti öntözéssel w-* jó hozamot tudunk elérni a tulajdonképpen kukorica-hüvelyes keverékként említhető növényzetből. — És a lekerülő gabona után mit vetnek? — Nyolcvan hektáron tarlókeverékek vetését tervezzük, negyven hektáron pedig egyéves füvet telepítünk. Ezzel feltehetően folyamatossá tehetjük az állatállomány zöldeleséggel való ellátását s elejét vehetjük az őszi-téli takarmánygondoknak. (bor)
