Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-16 / 28. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES. 1983. július 18. Egy szem gabona se vesszen kárba! * Egy szem gabona se vesszen kárba! * Egy szem gabona se vesszen kárba! * Szellő se lebben a csallóközi rónán. Nincs ami enyhítse a nyár hevét. Zöld fasorok, napsárga mezők. Piros és kék „virágait“ ke­resem, zümmögő gépcsodákat, me­lyek már úgy bell­iének a naphevítet­te tájba, mint an­nakidején a gabo­nakévékkel meg­rakott szekérhad. A száguldó autó­ból szemlélődve a légi (Lehnice) Csehszlovák-NDK Barátság Efsz ha­tárában pillantjuk meg az első kom­bájnokat. Nem ál­lunk meg. András­­sy Sándor mérnök­kel, a szövetkezet elnökével először elbeszélgetünk, csak utána tartunk határszemlét. B0 TERMÉS ÍGÉRETE Közel három és félezer hektárnyi a szövetkezet szántója, s ezernégyszáz hektáron termesztenek gabonát. — Az olajosrepcével kezdtük az aratást. Ebből százhúsz hektáron há­romszáztíz tonnányi termett — tájé­koztat az efsz-elnök. — Örömmel említi, hogy a tervezett 21 mázsás hozamátlagot öttel túlszárnyalták. — Az Igazi főpróbát a negyven hektár ősziárpa betakarítása jelentette. A Korái, a Spartan és a Triumf fajták a tervezett 4,7 tonnával szemben 6,7 tonnával fizettek hektáronként. — Hogyan értek el ilyen magas hozamátlagot? Hiszen a gabona álta­lában megsínylette a csapadék­hiányt ... — A legjobb talajba vetettük az árpát, amellett szakszerűen végeztük a növényápolást, a tápanyagellátást. No meg kétszer Is megöntöztük. — Mikor és hány géppel kezdték a búza aratását, s milyen hozamra számítanak? — Július első hetében a lencse be­gyűjtésével egyldőben láttunk hozzá a kenyérgabona betakarításához. Rész­letes tervet készítettünk, melyben minden munkát Időhöz és személyek­hez kötöttünk. Reggelente munkaérte­kezletet tartunk. Áttekintjük az előző nap eseményeit, problémáit. Értékel­jük a gabonabetakarítási verseny eredményeit, s megbeszéljük az azna­pi tennivalókat. Kilenc kombájnunk van; öttel a búzát aratjuk, a többi­vel a lencsét csépeljük. Kisegítő kom­bájnok? Nyolc érkezett Žiar nad Нго­­nomból, három pedig a Kromérížl Ál­lami Gazdaságból. Bizakodó az elnök: úgy véli, hogy a 680 hektárnyi búza hozamátlaga el­éri majd az 5,2 tonnát. Miért nem említi a tavaszi árpát, amelyet 210 hektáron termesztettek? Mert ennek az aratásával, épp magas nedvesség­­tartalma miatt, várni kellett. SZEMLE A BÚZAMEZŐN A búzatábla túlsó vége felé Igyek­szem, porfelhőket eregető kombájnok nyomába. Menetközben Feketevfzi Er­zsébet, Boráros Mária és Cseh Ibolya diáklányokkal találkozom, akik a szalmarendek alatt található magva­kat számlálják. Bepillantok a tenye­rükbe, ott csupán néhány búzaszem árválkodik. — Mennyi a szemveszteség száza­lékaránya? — Fél százalékon aluli — kapom a gyors választ. — Egy-egy táblán, kombájnonként három ellenőrzést végzünk. Közben megérkezik egy termény­­szállító kocsi. Hubert Antal, a Skoda 706-os vezetője arról beszél, hogy rá­juk bizony egy percet sem várnak a kombájnosok, hogy a gép terhét ürít­hessék. Egész nap a nyomukban jár­nak, s ha megtelik a teherautó rak­felülete, vízhatatlan ponyvát húznak rá. Akkor is, ha nem esik az eső. Ezáltal nem lehet „kinyomozni", mer­re is a terményraktár... Végre beérem az első gépet. Az E-516-os nyergében Mikóczy László. Kaszaélen csüng a tekintete. Észre se veszi, nem is hallja, hogy szólon­­gatom. így hát a kombájn nyomában ballagó, szemveszteséget ellenőrző társával, Kreisz Józseffel elegyedek szóba. — Miért nem pihen, amíg a társa Irányítja a masinát? — Mert még fiatal a Laci, ez a má­sodik aratása. Vigyázni kell, nehogy hibát vétsen, hiszen a magmennviség és a szemveszteség aránya döntően hat a fizetésünkre. — Miként csökkenthető a szem­veszteség a minimumra? — Nem szabad rohanni. Am a ros­ták és a levegőfúvó beállításán is sok múlik. — Ez az aratás miben különbözik az előbbiektől? , — Szervezettebb. Ötös csoportok­ban kombájnolunk. így nagyobb a teljesítményátlagunk, mintha például tízen, vagy ennél is többen kombáj­­nolnánk egy táblán. Ily módon nem kényszerülünk várni egymásra, ha az előttünk levő gép valamilyen oknál fogva leáll. Kevesebb az üresjárat, ami viszont üzemanyag megtakarítá­sát is Jelenti. — Milyen az ellátás? — Kitűnő az ellátásunk: étel, fris­sítő van bőven. Munkavégzés után meg egy hordónyi hűtött sörrel is kedveskednek a vezetők. Vojtech Rudolf már hatodik éve kombájnol. Most egyedül kezeli a Ko­­loszt, napi teljesítménye nyolc-tíz hektár gabona learatása-cséplése. A gépet 6 javította, tette üzemképessé. A tábla szélére húzódik, kicserél egy elszakadt láncot, s már gurul is a többiek után. Harmatfelszállástól harmatszálltáig dolgoznak az aratók. A már leara­tott táblán a kombájnokat a szalma­betakarító gépek váltják fel. Sipos Feri bácsival, az egyik, szalmát szál­lító traktorossal folytatott röpke pár­beszédből kiderül, hogy naponta 6—7 hektárról hordja be a szalmát, amit egy hatalmas villákkal felszerelt Sko­da 180-as rak kazalba. A LENCSEFÖLDÖN Négy kombájn készülődik a termés betakarítására. Egy kör megté;ole után a kombájnosok leállítják gépei­ket, hogy ellenőrizzék a rosták, do­bok beállítását. A beszélgetés köz­ben derül ki, hogy mindkettőjüket Horváth Jenőnek hívják. S mégcsak nem is rokonoki Még egy közös is­mérvük: együtt kezdték az aratást, s azóta sem tágítanak egymás mel­lől. Az ifjabb Horváth Jenő a Duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda) Mező­­gazdasági Műszaki Középiskola taná­ra. Szabadságát nyaranta az aratásra fordítja. Az idősebb névrokona még jól emlékszik a kézi aratásra. Mond­ja: gyakran feltörte a tenyerét a ka­szanyél. Az ősi kéziszerszámot arató­cséplő gépre cserélte. A sok gyakor­lat hatására kifinomultak az érzékei. — Érezni kell a géppel — mondja elektronikus csengéssel. — Idegszá­laink végződéseihez kell csatlakoztat­ni annak működő részeit. A gép egészséges zúgása amolyan alapdal­lam a számomra, amely az aratások során hangjegyekké íródott belém. A meghibásodás miatt módosult hamis­­kás dallamot fülemmel azonnal érzé­kelem. Egy másik kombájnról most szere­li le a csúszótalpakat Ladislav Sne­­goň és Cseh József, hogy a szó szo­ros értelmében borotválhassák a táb­láról a lencsét. Tízhektáros napi tel­jesítményt ígérnek, ha nem kerül ä dobba, vagy a kaszafogak közé —i kő. Két jól felszerelt műhelykocsi tel­jesít szolgálatot. Jakubek János és Ár­va Béla gépjavítók kifogyhatatlanok a munkából. Reggeltől késő estig szorgoskodnak. XXX Esteledik. Valamelyest enyhült a hőség. Am a kombájnosok arcáról szünet nélkül csordogál a verejték. Hajuk tele van pelyvával, ruhájuk po­ros. Fáradtak. Várják az estét, vágy­jék a pihenést, hogy a holnapi mun­kához új erőt, friss erőt gyüjthesse­­nek. KO'RCSMAROS LÄSZLÖ Gabonabetakarítás idején, „visz­­szajáró“, örökzöld téma: a tűzmegelőzés. Ez érthető is, hiszen az ország kenyerének biztosí­tása mindennél fontosabb. Annál is inkább, mert zsarolási eszköz a kapi­talisták kezében — a gabona. A SZAKEMBER VÉLEMÉNYE Viliam Bi löikkel, a Galántaí Já­rási Mezőgazdasági Igazgatóság mun­kabiztonsági és tűzvédelmi előadójá­val beszélgetünk. Mi másrél, mint а termés védelméről, a tűzmegelő­zésről. — A korábbi évekhez hasonlítva, az idén mit tettek, hogy a „vörös kakas“ messze elkerülje a mezőgaz­­gazdasági Üzemeket s gabonamezői­ket? — Az eddigieknél nagyobb gondot fordítottunk az aratási gépezet ellen­őrzésére, a szárítók, raktárak tűzvé­delmi felülvizsgálására. Tanfolyamo­kat szerveztünk. Most már egyetlen dolgozó sem akad, aki ne részesült volna előzetes oktatásban, a tűzvédel­met illetően. — Sajnos, még manapság is előfor­dul, hogy egyes gazdaságvezetők ke­vés figyelmet fordítanak a tűzmeg­előzésre. — A járási pártbizottság, a járási mezőgazdasági igazgatóság és a járá­si tűzvédelmi felügyelőség közremű­ködésével megtaláltuk a módját an-Viliam BUfSík: „Az új aratási tűzbiz­tonsági szabályok megtartását rend­szeresen ellenőrizzük.“ sági- és tűzvédelmi technikusával. En­nek a szemlélődésnek az volt a célja, hogy meggyőződjünk róla: a kombáj­nokat felszerelték-e azokkal a tűzbiz­tonsági eszközökkel (lapát, seprű, ké­zi tűzoltúkészülék, szikrafogó stb.J, Aratást - lángok nélkül nak, hogy adott helyen a probléma mielőbb megoldódjék. Egyre kevesebb azok száma, akik vezetőként elmu­lasztják ezirányú kötelességeik telje­sítését. — Mondana valamit a legújabb tűz­védelmi előírásokról, a gabonaketa­­karításra vonatkozóan?! — Erről tájékoztattuk a mezőgaz­dasági üzemek legilletékesebbjeit. Mik ezek? Kiragadom a legfontosab­bakat. Két kazal közötti távolság nem lehet kevesebb 40 méternél; gyúlé­kony anyagokat tartalmazó raktárak­tól legalább 300 méternyi távolságra lehet kazlat rakni; erdő, vasút men­tén 100 méteren belül szalma nem kazalozhatő; a kombájn ablaktörlő motorját a kabin felső részére kell áthelyezni, stb. íme, a legfontosabbakból: ennyi. Igazodjunk hozzá. „FÉLHIVATALOS“ ELLENŐRZÉSRE indultunk J6n Oraveccel, a deáki (Diakovce) szövetkezet munkabizton­melyek tfiz esetén jő szolgálatot te­hetnek. Mit tapasztaltunk? Itt a kombájno­sok az ablaktörlőt a kabin felső ré­szére szerelték, ahol az elektromotor nem tűzveszélyes. Az ekét, víztartályt és a jé teljesítőképességű tfizoitőbe­­rendezést is a csoportos aratás szín­helyén, előkészítve találtuk. — Ilyenkor gyakoribbak az ellen­őrzések. De vajon beszerezhetők-e azok az eszközök, melyek hiánya miatt büntetés róható ki? — Mi idejében megrendeltük azo­kat a hiánycikkeket, és meg is kap­tuk, amire rendszerint várakozni kell — válaszolt a szövetkezet tűzvédelmi szakembere. — A vendégkombájnosok is tudnak a legújabb tűzvédelmi előírásokról? — Természetesen. Tudnak rúia. Ami meg a kazlak belyát Illeti, még a gabonabetakaritás előtt kijelöltük, a járási tűzvédelmi felügyelőség meg­bízásából. Mit kívánhatunk? Láng és hamu nélküli, eredményes aratást. (kalifa) Ján Oravec: „Kom­bájnjainkat hiány­talanul felszerel­tük az előírt biz- Dnságl eszközök­kel.“ (A szerző felvételei) Omlik a mag a pótkocsi rakterébe (N. Kovács István felvételei) Az életszagú gabonamezőn: Rögtönzött asztal - ízletes étel - jó étvágy >— Kérnék egy szelet kenye­­retl Ezzel jobban ízlik a leves — szólt a cseh kombájnos gépe kereke mellett egy pótkocsi ol­dalából készült, abrosszal lete­rített asztalnál s Jó étvágyat kívánt kombájnostársának. Miután az utolsó kombájn motollája Is homloktörlésnyi Időre megállt, Ján Fajnor, a mi­sérdi (Dunajská Lužná) szö­vetkezet fógépesítője elégedet­ten szelte a kenyeret. — Együtt a zenekar, jöhet a nóta... — felelt viccesen František KuEák kombájnos le­­veskanalazás közben. — De a brácsás még hiányzik... — ál­lapította meg. Nos, azután Szíjjártó János gépkocsivezető is megérkezett, kékszínű Praga tehergépkocsi­val, ízlik neki az ebéd. Stefan Andel Is elismerően szól ételről, frissítőről: — Úgy főznek, mint otthon. Jóízű és kiadós az ebéd. Fris­sítőből is van elegendő... Azt hiszem, egyikünk sem panasz­kodhat. Varga Dezső kombájnos egy üveg Vinea ivogatása közben említi: nagyon jólesik az ara­tóknak, ha odafigyelnek rájuk. Ezt aztán szép munkateljesít­ménnyel viszonozzák. A kom­bájnosok többsége naponta le­aratja a 8—12 hektárnyi gabo­nát. A főgépesítóhöz fordulok: — Minek tulajdonítható a Nové Veselé-l (Zdár nad Sáza­­vou-i járás) szövetkezet és a misérdi közötti, csaknem más­fél évtizedes barátság; a gabo­­nabetakarításhoz nyújtott szá­mottevő segítség? — Bizony, a kilenc gabona kombájn és személyzete nagy segítség számunkra. Emellett a barátság szálai évről évre erő­södnek. No meg az a szives vendéglátás Is fölöttébb vonzó, amiben nyaranta vendégkom­­bájnosaink részesülnek. Kor­szerű, minden Igényt kielégítő az elszállásolásuk, s naponta ötszöri étkeznek. Van egy ételt, frissítőt szállító autónk, amely a gabonamezőn látja el az ara­tókat. — Úgy tudom, elégedettek a cseh kombájnosok? — Igen. Így Igaz! Ezt ne­künk is mondták. Hangsúlyo­zom: nagyon megérdemlik ezt a sokoldalú gondoskodást. Ki­tűnően felszereltek, jól ellátot­tak a kombájnjaik. És a kom­bájnosok? Rendkívül lelkiisme­retesek, fegyelmezettek és szak­maszeretők. Tanulhatunk tőlük. A misérdi kombájnosok egyi­ke, a pontosságukat érzékeltet­ve, órásoknak titulálta a cseh kombájnostársakat. Kissé vicce­sen hangzik, kombájnost, fi­nommechanikusként emlegetni, ám amint mondják: színtiszta Igazság — a pontosságuk. Az meg egészen természetes, hogy zömében a saját alkatrészeik­re, szerszámaikra, szaktudásuk­ra támaszkodnak. Meg aztán nem Is nagyon engedik azt, hogy más gépjavító nyúljon a masinájukhoz. Persze, a fentieket csak azért említettem, hogy érzékeltessem a vendégkombájnosok — raj­tuk kívül minden arató — meg­érdemlik a róluk való sokolda­lú gondoskodást. Az Ideiglenes asztal vissza­kerül eredeti helyére, a teher­autó oldalára. S a kombájno­sok ismét munkába lendülnek a gabonatáblán. (-На)

Next

/
Thumbnails
Contents