Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-26 / 47. szám

1983. november 29. S7ABAD FÖLDMŰVES 13 A termelési rendszerek jelentősége a mezőgazdaság fejlesztésében Néhány év éta egyre sűrűbben találkozhatunk a termelési rendszerek fogalmával. Persze nem­­csak fogalmával, hanem konkrét eredményeivel Is. Egyre több élenjáró mezőgazdasági üzemben út­törő szerepre és az ezzel járó kockázatra le vállal­koznak, mind a hazai mind a külföldi termelési rendszerek meghonosításában. A legfelsőbb párt­ós állami szervek teljes mértékben támogatják a termelési rendszerek bevezetését. így az Intézke­déseknek egész sora került napvilágra széles körű alkalmazásuk érdekében. Bár külföldi és hazai ta­pasztalatok egyaránt Igazolják, hogy valóban prog­resszív eszközzé válhatnak a mezőgazdasági ter­melés hatékonyságának növelésében, mégis élénk vitát váltottak ki a szakberkekben. Főleg azok kö­rében, akik képtelenek változtatni hagyományos módszereiken, a megrögzött bürokrata eljáráso­kon, s nehezen fogadják be az újszerű, haladó ter­melési módszereket, hátráltatva így az előrehala­dást. A CSKP Központi Bizottságának 8. plenáris ülése azonban egyértelműen véget vetett a terme­lési rendszerek létjogosultsága feletti kételyeknek, amikor kiemelten hangsúlyozta a tudományos­műszaki fejlesztés meggyorsításának és széles kö­rű gyakorlati alkalmazásának fontosságát. Ennek a folyamatnak a termelési rendszerek kétségtele­nül Jelentős lácszemét, vezetőcsatornáját alkotják. Érdemes ezért bővebben foglalkozni a legllletéke­­sebbek véleményével, továbbá a termelési rend­szerek fejlesztésének jelenlegi helyzetével és táv­lataival. i * A tudományos-műszaki haladás csatornája Hazánk kommunista pártja mindig is azt az alapelvet tartotta szem előtt, miszerint eredményes mezőgazdasági termelés nélkül népgazdaságnnk fo­lyamatos és kiegyensúlyozott fejlesz­tése elképzelhetetlen. Napjainkban is, amikor a lakosság élelmiszerellátása magas szintre emelkedett, sürgető fel­adattá vált a mezőgazdasági és élel­miszeripari termékekkel valő önellá­tottság fokozása, jelenleg az Onellá­­tottság mértéke kilencven százalék körüli. Adottságaink viszont ennél magasabb szint elérését teszik lehe­tővé a termelés belterjesitésének se­gítségével, amelynek-lényege a meg­felelő agrotechnikai intézkedések al­kalmazásában rejlik. A mezőgazdasági termelés szünte­len növelésének követelménye az egész termelési folyamat gyorsabb ütemű Iparosítását teszi szükségessé, figyelembe véve az energiahordozók ésszerű kihasználását, valamint a mű­szaki fejlesztésnek az életkörnyezetra gyakorolt kedvezőtlen hatásának mér­séklését. A hatékonyság és a munkatermelé­kenység növelésére iránynlő iparosí­tás a mezőgazdasági termelésben is megköveteli a hagyományos növény­termesztési és állattenyésztési mód­szerek felváltását. Szükségessé teszi a biológiai termelési folyamatok öss­­szehangolását a termelőerők újszerű technológiai elemeivel, amelyek a tu­dományos-műszaki haladás vívmá­nyait tárgyiasltják. A műszaki fejlé­­déssel egyidejűleg egyre Inkább elő­térbe kívánkozik a növénykultúrák termesztésében és a gazdasági álla­tok tenyésztésében egyaránt az egye­temes termelési rendszerek fejlesztése és gyakorlati alkalmazása. A terme­lési rendszer bevezetése ugyanis a termelési folyamatnak minőségileg magasabb szervezési, műszaki és köz­gazdasági szintjét jelenti. A CSKP Központi Bizottságának 8., valamint az SZLKP KB szeptemberi plenáris ülésén hangsúlyozták, hogy a mezőgazdaságban kitűzött irányvo­nal a mai viszonyok között csakis a tudományos-műszaki haladás vívmá­nyainak következetes alkalmazásával valósítható meg. Ez annyit jelent, hogy a tudományos és kutatási alap hatékonyságát kell növelni, és ezáltal a mezőgazdaságban Is elérni a na­gyobb munkatermelékenységet és ha­tékonyságot Ehhez jelentős mérték­ben hozzá kell járulnia a termelési rendszerek széles körű bevezetésének is. Vagyis a termelési rendszerek al­kalmazása egyike azon lehetőségek­nek, amelyek a mezőgazdasági terme­lés gyors ütemű belterjesttését, haté­konyabbá tételét eredményezik. A ha­zai és a külföldi tapasztalatok egy­aránt Igazolják, hogy bár a termelési rendszerekbe eszközölt ráfordítások jelentősek, mégis gyorsan és hatéko­nyan megtérülnek, feltéve, ha a rend­szer szabályait betartják. A termelési rendszerek alkalmazá­sával kapcsolatban feltétlenül fel kell hívni a figyelmet a fokozatosság és differenciáltság elvének betartására. Szüntelenül ellenőrizni és tökéletesí­teni kell a termelési rendszerek al­kalmazásának szervezési, tervezési és közgazdasági elveit úgy, hogy ked­vező feltételekét teremtsünk tömeges bevezetésükre. Fokozott figyelmet kell szentelni a megfelelően képzett szak­csoportok kialakításának is, főleg a rendszerek helyes alkalmazása ugyan­is nemcsak az együttes anyagi-mű­szaki feltételek megteremtésén múlik, hanem szükségessé teszi jelentős szel­lemi tőke összegyűjtését is, amelynek segítségével lehetővé válik a tudo­mányos-műszaki haladás legújabb vívmányainak mielőbbi gyakorlati át­ültetése. A termelési rendszerek alkalmazása szinte elképzelhetetlen az új gazda­ságirányítási rendszer elveinek érvé­nyesítése nélkül, főleg a tervezés vo­nalán. A tervezés újszerű elveit első­sorban a termelési rendszerekben ér­dekelt üzemeknek kell alkalmaznia, főleg a tervfeladatok direktív, admi­nisztratív jellegű lebontásának a mel­lőzését, amely komoly fékezője lebet a kezdeményezésnek. Köztudott, bogy a mezőgazdasági termelés anyagi-műszaki ellátottságán több mint kétharmad részben a nép­gazdaság egyéb ágazatai részesed­nek. Tehát a szállító vállalatokra és szervezetekre az élelmiszerellátás nö­velése szempontjából fokozott fele­lősség hárul. Ezen ágazatokban is alapvető követelmény a tudományos­­műszaki fejlesztése ütemének fel­gyorsítása, főleg az energiatakarékos, emellett nagy teljesítményű gépek és berendezések fejlesztése terén. Persze a fent említett követelmény nemcsak a vegyiparra, de a mezőgazdaság egész háttériparára, továbbá a bioló­giai szolgáltatásokra is teljes mérték­ben érvényes. Ahhoz, hogy a termelési rendszerek meghozzák az elvárt gazdasági ered­ményt, a minél szélesebb körben ki­terjedjenek, szervezésükkel továbbra is az élenjáró mezőgazdasági üzeme­ket kell megbízni, amelyekben meg­felelő anyagi-műszaki alappal rendel­keznek, s ahol magas szintű a mun­ka- és a technológiai fegyelem. Ezek a mezőgazdasági üzemek a termelési rendszerek hordozójává válnak, s egy­ben fontos tényezői a tudományos­műszaki haladás új ismereteinek, a haladó munkamódszereknek. A mezőgazdaság műszaki fejleszté­sének felgyorsítására való tekintetei a termelési rendszerek alkalmazását fokozatosan végbemenő nyitott ter­melési folyamatnak kell tekinteni, a­­melynek kiterjedését a szervezési és káderfelkésziiltség, valamint az anya­gi-műszaki ellátás színvonala hatá­rozza meg. A termelési rendszerek alkalmazása során az eddiginél lénye­gesen nagyobb figyelmet kell szen­telni a talajvédelemnek, a talajerő növelésének, továbbá az egyes nö­vénykultúrák tudományosan irányított tápanyagpótlásának. Az egyes rend­szerek keretén belül az agrotechnikai intézkedések csökkentésére kell tőre­ifflll kednl az egyes munkaműveletek ki­küszöbölése vagy összekapcsolása ré­vén úgy, hogy végső soron a talaj ter­mőképességének növekedését és a termelés energiaszükségletének csök­kenését eredményezzék. A gyors ütemben fejlődő és haté­kony mezőgazdasági termelés a rend­szeres és egyetemes korszerűsítés nélkül szinte elképzelhetetlen. A je­len időszak elsőrendű feladata ezért a tudományos-műszaki ismeretek be­áramlásának és a korszerű termelő­­eszközök bevezetésének a felgyorsítá­sában rejlik. Ezáltal teremthetők meg a kedvező anyagi és szubjektív felté­telek, a 7. ötéves tervidőszak felada­tainak maradéktalan teljesítéséhez. Azonban tudatosítani kell, hogy a leg­tökéletesebb termelési rendszer, a_ legkorszerűbb technika, technológia,' agrokémia, biológia stb. alkalmazása esetén az elvárt eredmény csak akkor következik be, ba az ember képes lesz ezeket tökéletesen Irányítani és megfelelően kihasználni. Tehát a ter­melési rendszerek alkalmazásában is az embert kell tekinteni az eredmé­nyek alakulása meghatározó tényező­jének. JÄN ŠTERDAS, az SZLKP KB mezőgazdasági alosztályának vezetője A továbbfejlődés szemléletváltást követel Ma a fejlett mezőgazdasági orszá­gokban a biotechnológiai ás a techno­lógiai rendszerek széles körben elter­jedtek. Ez a folyamat nem öncélúan, hanem a tudományos-műszaki forra­dalom eredményeként jött létra Ter­melési és technológiai szempontból a termelési rendszerek újszerű jelensé­get jelentenek a termelőerők fejlődé­sében, a mezőgazdasági termelés Ipa­rosításának folyamatában tág teret biztosítanak a tudományos-műszaki ismeretek érvényesítésére, s kedvező feltételeket teremtenek a mezőgazda­ság belterjesltéséhez és továbbfejlesz­téséhez. Hazánk mezőgazdaságában straté­giai jelentőségű feladattá vált a ter­melés ütemének felgyorsítása. Ezen Igényes feladat valóra váltásával kap­csolatban jogosan vetődik fel a kér­dés: milyen eredményeket értünk el a termelési rendszerek gyakorlati át­ültetésében, s mit kell tennünk majd a jövőben' azért, hogy a termelési rendszerek meghozzák a várt gazda­sági hatást? Ezekre a kérdésekre Igyekeztek választ adni mindazon be­számolók és felszólalások, amelyek a közelmúltban Nltrán megtartott szlo­vákiai aktlvaértekezleten hangzottak eL július Medved miniszterhelyettes a «beszámolóban rámutatott arra, hogy az utöbbl húrom esztendőben több ha­tékony lépés történt a termelést rend­szerek alkalmazása érdekében. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztériuma a tudományos és kutató intézetekkel karöltve az 1980 —1982-es években tizenkét fó növény­kultúra esetében kidolgozták a terme­lési rendszerek szabályait, azokat el­juttatták a mezőgazdasági üzemek­nek. Ezen felül több szervezési -jelle­gű Intézkedést hoztak, s kidolgozták a termelési rendszerek gyakorlati ér­vényesítésének szervezési, tervezési és közgazdasági vonatkozású elveit. Az eltelt egy-két évben több mint 1700 mezőgazdasági szakember továbbkép­zésben részesült. Sajnos a fokozott erőfeszítés, a ho­zott Intézkedések, a népszerűsítő munka nem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket. A termelési rend­szerek széles körű alkalmazását a foghíjas anyagi-műszaki ellátottság mellett számtalan esetben az alapel­vek és szabályok be nem tartása, a gazdasági szerződések megkötésének elmulasztása, a középfokú Irányító szervek részéről a feladatok tovább ra is adminisztratív jellegű, direktív lebontása, de nem utolsősorban a megfelelő szellemi tőkável, az új Is­meretek befogadására fogékony veze­tőgárdával rendelkező mezőgazdasági üzemeknek a hiánya hátráltatta. A termelési rendszerek bevezetésé­hez szükséges anyagi-műszaki feltéte­lek felmérése alapján kidolgozott tá­jékoztató jellegű tervek szerint, az Idén szlovákiai méretben 177 ezer hektárnyi területen számoltak a ter­melési rendszerek alkalmazásával. E feladatot mindössze 88 ezer 800 hek­táron sikerült megvalósítani, ami az eredeti elképzelésnek csupán a fele. A termelési rendszerek Iránti érdek­lődés legélénkebb volt a nyugat-szlo­­váklal kerületben, ahol ezeket az Idén 71 ezer 888 hektáron alkalmazták. A miniszterhelyettes véleménye sze­rint a gyenge kezdeményezés annak is tulajdonítható, hogy a járási mező­­gazdasági Igazgatóságok nem minde­nütt támogatták és népszerűsítették a termelési rendszerek bevezetését. A helyzetet még nehezíti az is, hogy ká­derpolitikái szempontból sem történ­tek meg a szükséges lépések. Ugyanis a termelési rendszerek eredményes­sége szempontjából is az emberi té­nyező a meghatározó. A gyakorlatban a termelési rendszerek csak akkor A termelési rendszerek a legkorszerűbb, nagy teljesítményű gépek alkal­mazását igénylik. Felvételünkön a kukoricaszár bedolgozására alkalmat talajművelő gépek láthatók Fotó: — sk—• »V; * ■ hozzák meg a megkövetelt gazdasági és társadalmi hatást, ha a helyzet magaslatán álló Irányító- és szakem­bergárda képes megteremteni a min­den szempontból kedvező feltételeket. Azon mezőgazdasági üzemek példá­ja, ahol ezek a feltételek adottak, fé­nyesen Igazolják a termelési rendsze­rek létjogosultságát, a termelés nö­vekedésiére és hatékonyságára gya­korolt kedvező hatását. A nitral Agrokomplex üzemel pél­dául összesen 23 ezer 300 hektárnyi területen termelési rendszerekben ter­mesztették a gabonaféléket, a kuko­ricát, a hüvelyeseket. A termelés nagysága a hároméves átlaghoz viszo­nyítva 19 ezer 653 tonnával növeke­dett, ami pénzben kifejezve harminc­­mllliö korona többletbevételt Jelen­tett. A termelési rendszerek progresszi­vitása mellett szól a vágsellyei (Sala) szövetkezet példája Is, amely Immár három éve a bábolnla IKR rendszer­­gazdája. Tavaly a taggazdaságokkal együtt a szemes kukoricát egyetemes termelési rendszerben 10 ezer hektár­nyi területen termesztették. Hektá­ronkénti átlagban 7,5 tonnás hozamot értek el. A termelési rendszer alkal­mazásának ökonómiai hozzájárulása az előzó évekhez képest — 32 millió korona többletbevétel volt Kiváló eredmények születtek a hü­velyesek termelési rendszereinek al­kalmazásával kapcsolatban Is, minde­nekelőtt a rendszergazdák kezdemé­nyezésének, az új Ismeretek, a hala­dó eszmék rugalmas gyakorlati alkal­mazásának jóvoltából. A borsó terme­lési rendszerének keretében — amely­nek a nevericei szövetkezet a geszto­ra — 4,48 tonnát takarítottak be hektáronként. A légi (Lehnice) és a bojnlökyi szövetkezetnek köszönve — amelyek a lencsetermesztés rendszer­­gazdát — az Idén 2481 hektárnyi te­rületről 1,4 tonnás hektárhozamot ér­tünk el. Sokat tettek a termelési rendszerek meghonosításában a ke­­szegfalnsl (Kameničná) szövetkezet dolgozói Is, akik magukra vállalták s szöjatermelés gesztorságát. A szű­­gyénl (Svodln) szövetkezet vállalko­­zókedvónek köszönve megtörténtek az elsó lépések a babtermesztés termelé­si rendszerének kiterjesztésére, fóleg a nyugat- és a kelet-szlovákiai kerü­let egyes gazdaságaiban. A ma még úttörő számba menő gazdaságok kö­vetésre méltó példát Jelentenek a többi mezőgazdasági üzem számára. A jövőt Illetően, a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztése érdekében lényegesen több élenjáró mezőgazda­­sági üzemnek kell vállalnia majd a rendszergazda feladatát, s több gaz­daságnak kell bekapcsolódnia a ter­melési rendszerekbe. Előzetes becslé­sek szerint Jövőre lehetőség kínálko­zik arra, hogy Szlovákiában a terme­lési rendszereket 358 ezer hektárnyi területen alkalmazzuk. Ezzel a lehe­tőséggel feltétlenül élni kell. A ter­melési rendszerek fejlesztésében, a tudományos-műszaki Ismeretek meg­honosításéban nagyobb kezdeménye­zést várnak az illetékesek a Slovosl­­vo termelési-gazdasági egységeitől, amelyek az eddigi elképzelések sze­rint 10 ezer 780 hektárnyi területen kapcsolódnak majd be a termelési rendszerek bővítésébe. Az Ígéretek szerint jövőre valami­vel javul az anyagi-műszaki ellátás helyzete is. Lépések történtek a kül­földi, főleg magyarországi termelési rendsserek beszerzésére, bár nem e kivánalmaknak megfelelő méretben, a korlátozott fizetőképességük miatt. Ugyanis az Igénylések értéke kiteszi a 12 mllllő rubelt. Mivel a külföldi termelési rendszerek pénzbe kerül­nek, mérlegelni kell gazdasági hozzá­járulásukat. A jelenlegi egyoldalú kap­csolatok megszűntetése érdekében a termelési rendszereket olyan szintre kellene emelni, hogy a hazai rend­szergazdák Is nyújthassanak valami újat a külföldi partnereknek. Ián Janovlo mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter záróbeszédében hangoztatta, hogy szocialista mező­­gazdaságunknak sok kiváló, élenjáró mezőgazdasági üzeme van, amelyek a haladás-élén járnak. Közéjük tartoz­nak kétségtelenül azok Is, akik a ter­melési rendszerek meghonosításán fá­radoznak. A legnagyobb csoportot a közepes szintű mezőgazdasági üzemek alkotják. Hazánkban viszont számon tartunk legalább 130 olyan gyenge gazdaságot, amelyek nemcsak hogy rontják mezőgazdaságunk hírnevét, hanem az összköltségvetés rovására élősködnek. A mai bonyolult feltéte­lek mellett ezt nem engedhetjük meg magunknak, s minden eszközzel har­colnunk kell a gazdaságok közötti messzemenő aránytalanságok meg­szüntetéséért. E tekintetben sokat se­gíthetnek a gesztorgazdaságok. Főleg a gyenge gazdaságok mozgósításában, tartalékaik feltárásában. A termelési rendszerek alkalmazása újszerű, bonyolult folyamat, amelyet jelenleg az anyagi-műszaki ellátás, a szervezés, az Irányítás hiányosságai hátráltatnak. A nehézségek áthidalá­sa újszerű hozzáállást, újszerű szem­léletmódot követel mindenekelőtt a tervezésben, az anyagi-műszaki alap elosztásának szervezésében, a káder­politikában, a szakemberek felké­szültségében. A fő cél a mezőgazda­­sági termelés valamennyi ágazatában érvényesíteni a termelési rendszere­ket. Feltehetően három-öt éven belül sikerül megoldani a legfontosabb gép­sorok, kiegészítését, s a megkövetelt szintre emelni az anyagi-műszakai el­látást. A szlovákiai aktlvaértekezlet ked­vező alkalom volt arra Is, hogy ;a tárca az SZFSZ Központi Bizottságá­val karöltve magas erkölcsi elisme­résben részesítse mindazokat, akik ál­dozatkész munkájukkal, hozzáállásuk­kal hozzájárultak a termelési rend­szerek gyakorlati alkalmazásához és terjesztéséhez. Közülük négynek, ne­vezetesen: Emil Dúfala agrármérnök­nek, a Vágsellyei Efsz elnökének, Ju­raj Ostrovsky agrármérnöknek (Vág­­sellyel Efsz)) Andrássy Sándor agrár­mérnöknek, a Légi Efsz elnökének és laromir Herceg agrármérnöknek, a Bojniőkyl Efsz elnökének, a „Mező­­gazdaság éydemes dolgozója“, tizen­kilencnek pedig a „Mezőgazdaság ki­váló dolgozója“ kitüntetést adomá­nyozták. Ezen kívül tizenhárom mun­kacsoport elismerő oklevelet érdemelt ki. KLAMARCSIK MARIA

Next

/
Thumbnails
Contents