Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-26 / 47. szám

sokkal nehezebb volt visszatérni a saját mezőgazdasági terület hasznosítására.

b) A szántóföld nem mezőgazdasági célokra való könnyelmű lefoglalása, illetve az új szántóterületek létesítésére irányuló nyomás. Ennek a legtermékenyebb gyepterületek estek áldozatul, és a feltört gyepek, elsősorban a kaszálók pótlására kölséges rekultiváció vált szükségessé. Sok helyütt kénytelenek voltak áttérni a rosszabb viszonyok közötti rétgazdálkodásra, ahol nehezebben érték el az addigi termelési eredményeket és a hektárhozamokat.

e) A talaj termőképességének növelésére nem eléggé ésszerűen használjuk hí az Állami Talajjavító Alap által kínált lehetőségeket. A rendelkezésünkre álló eszközöket gyakran olyan helyekre fordítottuk, ahová a gépek nem juthattak el és a növényzetet csak legeltetéssel hasznosíthattuk. Ezek a területek így fokozatosan Ismét benőttek és a befektetett eszközök nem térültek meg. Megtörtént, hogy a rekultlvált területeken nem mézőgazdasági építkezést engedélyeztek, vagy más olyan ténykedést, amely csökkentette a gyepterületek beruházás nélküli talajjavításának hatékonyságát. Jelenleg az említett alap pénzforrásai korlátozottak, és a további talajjavítás lehetőségei csekélyek.

A gazdasági állatok —■ megfelelő tapasztalatok és koncep ció nélküli — nagyobb arányú összpontosítása sokszor még az olyan helyeken is az állatok, főleg a tehenek legeltetésének korlátozásához vezetett, ahol erre adva voltak a feltételek. Így a gépekkel nem művelhető gyepterületek kihasználatlanul maradtak és fokozatosan az erdő felújulásának estek áldozatul, elvadultak és termőképességük csökkent.

■) Az az uralkodó nézet, hogy a réteket a belterjesen trágyázott területeken is csak a virágzás idején kell kaszálni, növelte ugyan az első kaszálásból származó széna tömegét, de a nitrogéntartalom és az emészthetőség rovására. Ezér*

sok zootechnikus olyan ballasztnak tekintette a gyepterületekről letakarított szálas takarmányt, amit magasabb abraktakarmány-adagokkal kell kiegészíteni. A kései első kaszálás következtében kisebb lett a terméshozam, sőt a második kaszálás Is elmaradt.

f) Az intenzív trágyázás sem vezetett minden esetben a terméshozam növekedéséhez, de a takarmány minőségének javításához sem. A tavaszi egyszeri nitrogéntrágyázás, a folyékony trágya vagy trágyalé nagy adagjai a gyepnövényzet leegyszerűsödéséhez vezettek, amelyben a csomós ebír van túlsúlyban, a növényzet megritkult és fokozatosan elgyomosította a tarack és egyéb gyomnövények. így szükeségessé vált a növényzet gyors felújítása, ami növelte a gyepvetőmag-keverékek Iránti Igényeket.

g) A nehézségek okát sem lehet egyértelműen a betakarítógépek hiányával magyarázni. Gyakran kevesebb géppel, de jó karbantartással, ésszerű munkaszervezéssel, a gépek rugalmas átcsoportosításával, hosszabbított vagy kétműszakos üzemeltetésével, valamint gyors kijavításával sokat javíthatunk a takarmány minőségén. Sajnos a takarmánybetakarításban még nem vált olyan természetessé a rugalmasság és a maximális erőbedobás, mint az aratásban.

b) A betakarítugépek hiánya különösen a hegyvidéki lejtőkön ismét szükségessé tette a társadalmi munkával végzett betakarítást. Sajnos a társadalmi munkát végzőknek nem adnak konkrét feladatokat és csak akkor kapcsolják be őket a betakarításba, amikor a gyepnövényzet elöregedett, és Így a széna nem lehet olyan értékes, mintha megfelelő technológiai' érettségben takarították volna be.

f| A szakoktatásban kevés figyelmet fordítottunk a legelő- és rétgazdálkodásra, Így a szántóföldi termelésre kiképzett agronőmusok a gyepterületeken is gyakran érvényesítik az itt fölösleges agrotechnikai műveleteket, például a boronálást, a mély talajlazltást, a talajjavító meszezést, a porhanyított földbe valé vetést, valamint a költséges lecsapolást, amelyek nem hozzák meg a kívánt eredményeket, s csak fölöslegesen drágítják a szénakészítést és a legeltetést.

I) A helytelen gazdálkodás további saubjektiv oka a legfontosabb növénytermesztési és állattenyésztési feladatok egyoldalú hangsúlyozása az irányítás területén, ami a termőföld, elsősorban a gyepterületek elégtelen hasznosításához vezet

A jelenlegi helyzet változása ezért a következőktől függ:

9 fokozott hangsúlyt kell fektetni az irányítás és a termelés minden szintjén a mezőgazdasági terület, ennek keretében pedig a gyepterületek teljes mértékű hasznosítására;

® Javítani kell az anyagi-mőszaki ellátottságot, azaz elegendő trágyát és vegyszereket, gépeket kell biztosítani, ki kell építeni a takarmánytárolókat, gondoskodni kell a vetőmagvak termeléséről és betakarítás utáni kezeléséről, valamint a legelőgazdálkodáshoz szükséges műszaki berendezések gyártásáról;

9 a gyepterületek művelésében egységesen kell eljárni, úgy, ahogyan azt a Rét- és Legelőgazdálkodási Kutatóintézet javasolja;

9 a gyepterületek differenciált művelési rendszerének,

9 az Ideiglenes gyepnövényzet Intenzív termesztési rendszerének az érvényesítésével.

A RÉT- ÉS LEGELŐGAZDÁLKODÁS ALAPJAI

A földrajzi, éghajlati, geológiai és talajadottságok közötti Jelentős különbségek a természetes, félig természetes és mesterséges gyepek nagy változatosságában Is megnyilvánulnak. A gyepeknek különböző feltételek között eltérő az összetétele, más a termőképessége, a tenyészldő alatti terméshozama. Például:

a) a vizes helyeken, ahol a talajvíz közvetlenül a felszín alatt, és az év egy részében a felszín fölött van, mocsári növények,’ főként szuttyőfélék, a nyúlánk sás, a gyapjüsás stb. díszük;

b) a nedves helyeken, ahol a talajvíz szintje csak tavasszal magas, a sásfélék, a réti kakukkszegfü, a boglárkafélék és más nedvességtűrő növényfajok fordulnak elő;

c) a nyirkos réteken a réti ecsetpázslt 'és más nedvességtűrő növényfaj található;

d) a kevésbé nedves lejtőkön virágzó fű- és herefélék díszlenek;

e) a száraz helyeken, elsősorban a száraz déli lejtőkön a keskenylevelü csenkesz, vagy a sudár rozsnok növényzete található a kevésbé termöképes virágzó növények társaságában.

Az emberi beavatkozások nemcsak a növényzet összetételét, hanem annak termőképességét ts megváltoztathatják.

A nitrogén-, foszfor- és kálinmadagok egyidejű növelése fokozza a terméshozamokat, megváltoztatja a gyepnövényzet összetételét és csökkenti a különböző ökológiai feltételek közötti különbségeket.

A gyepnövényzet összetételéi és az egyes kaszálások hozamát a trágyázáson és a növényzet felújításán kívül a hasznosítás különféle módja Is befolyásolja:

9 a kései első kaszálás szénahozama ugyan nagyobb, de az

Ilyen takarmánynak kisebb a nitrogéntartalma, több rostanyagot tartalmaz, ugyanakkor a késés a következő kaszaiatok hozamának csökkenését okozza;

9 a koraibb első kaszálás lehetővé teszi a termés legalább két kaszálatra való egyenletes elosztását és a széna minőségének javítását;

9 a kései első legeltetés gátolja a további sarjadást és csökkenti a legeltetési ciklusok számát;

9 a korai első legeltetés után a második legeltetési ciklust 20—22 nap múlva kell megkezdeni, mivel hosszabb Időköz esetén a növényzet érettségi foka eléri a szénakaszálási érettséget.

Amint látjuk, a hasznosítás módja ugyanolyan fontos tényező, mint a trágyázás.

A GYEPNÖVÉNYZET MŰVELÉSE

Sokévi kísérletek eredményei és a haladó tapasztalatok alapján kidolgoztuk a gyepnövényzet művelésének két alapvető rendszerét:

1. a természetes és félig természetes gyepek számára, főként a hegyvidéki termelési körzetekben, az öt belterjességi fokozatú, differenciált művelési rendszert;

2. a belterjes viszonyok számára, ahol a gyepnövényzet természetes Jellege részben felbomlott, az ideiglenes gyepnövényzet belterjes termelési rendszerét, amely nemcsak a gyepterületeken, hanem a szántóföldön magvetéssel telepített növényzet esetében Is érvényesíthető.

A GYEPTERÜLETEK DIFFERENCIÁLT MŰVELÉSI RENDSZERE

A differenciált művelési rendszer keretében a termelés Bt belterjességi fokozatát érvényesíthetjük. Ezeket nemcsak a trágyaadagok nagysága, hanem a hasznosítás gyakorisága és módja, a megfelelő gépsorok érvényesítése, a tartósítás módszere, valamint a szarvasmarha és juh egyes korcsoportjainak legeltetési módja is jellemzi.

A gyepterületeket eredetileg a leltározás és az osztályozás alapján soroltuk az egyes belterjességi fokozatokba (a továbbiakban csak BF), ami országos viszonylatban ugyan megfelel, de konkrét üzemi viszonyok között egyéni kritériumokra van

szükség, mivel a leltározás és az osztályozás már nem fejezi ki a gyepterület tényleges állapotát.

Az agronémus feladata, hogy a terepen felülvizsgálja az egyes kritériumokat, és meghatározza a gyepterület minden egyes dűlőjén a — tényleges lehetőségeknek és saját üzeme szükségleteinek megfelelő — belterjességi fokot. ^

Az egyes belterjességi fokozatokba való besorolás kritériumai:

I. — a két különböző csoportra való tekintettel la és 1b BF-ra osztjuk.

la — tartósan vizes, vízzel borított, vagy az egész év folyamán legalább 100 mm-es mélységig talajvízzel telített területek, főként az árterületeken, talajdepresszlék esetében a glejes mezőségi, réti és tőzegtalajokon, az enyhe és hideg éghajlatú körzetekben. Ilyen területek főként a csehországi kerületekben fordulnak elő, és többnyire nem hasznosítják őket, ezért hektárhozamokat sem terveznek rájuk.

Ib — alapjában véve külterjes juhlegelők az időnkénti kaszálás korlátozott lehetőségével, főként a kosarazás után. Az

éghajlati viszonyokra, tengerszint feletti magasságra és a lejtési fok nagyságára való tekintet nélkül 25 fokos, de ennél nagyobb lejtési fokú területeken megtalálhatjuk. A terep tagolt, egyenletlen felületű, köves, természetes akadályokkal kisebb parcellákra osztott. Talajviszonyok szempontjából tekintetbe jöhetnek az összes altípusok, de mindenekelőtt a kialakulatlan, szikes, savanyú és glejes barnatalajok és a podzolos talajok, illetve minden nagyon sekély (150 mm-nél sekélyebb) és sekély (150—200 mm) termőrétegű talaj. A talaj nedvességtartalma különböző lehet, kivéve a tartósan elvizesedett talajokat. A szállítási távolság nagyobb és többnyire nehezen közelíthetők meg.

II. — a juhok és az üszők legeltetésére szolgáló, félig külterjes legelők, amelyek területének 30—50 százalékát időszakonként kaszálják. Ezek a területek Is bármilyen éghajlati viszonyok között megtalálhatók, általában az 1300—1400 méteres tengerszint fölötti magasságig és a 22 fokos lejtőkig. Kevésbé tagolt területeket válasszunk ki, amelyeken kevesebb felszíni kő, bokor és fa van.

Talajviszonyok szempontjából Ide tartoznak — az altípusokra való tekintet nélkül — a szolonyecen és a podzolos talajokon kívül elsősorban a savanyú és glejes barnatalajok, a rendzlna és a barna rendzina talajok, sőt, még a meredekebb lejtőkön található barnatalajok Is. A száraz homokos talajt kivéve bármilyen talajtípus lehet. Többnyire szintén nagyon sekély vagy sekély termőrétegű, különféle talajvíz-tartalmú (kivéve a tatósan elvizesedett) talajokról van szó.

Ami az Ib ést II. BF művelését Illeti, az eddigi tisztogató munkálatok, amelyeket eddig kézzel végeztünk, még az erdők természetes felújulását sem voltak képesek meggátolni. Ezt a munkát 1983 óta a PB 2-051-es adapterrel felszerelt MT 6-011 (Kabar-132) típusú gép végzi, amely még a 80 mm vastag törzsű és 3—5 m magas lucfenyőt Is apró forgácsokra zúzza. Az adapterrel egy kaszálásra 200 hektár széna termését lehet betakarítani. Az I. BF minőségét többnyire kosarazással, a II. BF minőségét pedig rendszeres műtrágyázással javítjuk. A nitrogén tavaszi egyszeri (45—75 kg/ha) adagjával és a megfelelő foszfor- és káliumadaggal nemcsak egy jó kaszálást biztosítunk, hanem a sarjú növekedését Is meggyorsítjuk.

П1. — ide soroljuk az 1—2 kaszálatú időszaki réteket (ezeket ősszel legeltetéssel hasznosítjuk), vagy a váltúréteket. Ebbe a belterjességi fokozatba soroljuk az összes éghajlati zónákba tartozó területeket, de a nedvességviszonyokra való tekintettel a meleg és száraz, a meleg és mérsékelten száraz, síkvidéki, a kontinentális zónákban korlátozott mértékben, azaz a déli lejtők sekély termőrétegei területeinek a kizárásával. A tengerszint feletti magasság felsó határa 1000 m, a legnagyobb lejtési fok 12—17, de a jó minóségű talajokon

18—20 fok is lehet.

A művelés alapja a műtrágyázás. A nitrogént tavasszal egyezerre alkalmazzuk (60—100 kg/ba), esetleg az adag felét tavasszal, a másik felét a 2. ciklus után.

I. — ide soroljuk a 2—3 kaszálatú belterjes réteket a be nem takarítható sarjúmaradékok legeltetésével. Minden éghajlati zónában megtalálhatók, korlátozott mértékben a meleg és száraz, a meleg és mérsékelten száraz zónákban, ahol a talajnedvesség legalább két kaszálatra elegendő. A tengerszint feletti magasság felső határa 850 m, a legnagyobb lejtési fok

7—12, a jobb minőségű talajokon legfeljebb 18 fok. A legmegfelelőbb talajnemek a glejesedó mezőségi talajok, a glejes talajok, a glejesedó és glejes barnatalajok, a savanyú glejesedő barnatalajok, sőt, Jó nedvességviszonyok között a rendzlna és a barna rendzina talajok is.

V. — ezt a 3 kaszálatú, nagy belterjességű rétek képviselik, amelyeken a be nem takarítható sarjúmaradványokat lelegeltetik. Az éghajlati zónák azonosak az előző belterjességi fokozattal, a legnagyobb lejtési fok 7—12, maximálisan 15 fok. A talajviszonyokat a glejes és glejesedő mezőségi és réti talajok, a glejesedő savanyú barnatalajok, a rendzina és barna rendzina talajok jellemzik.

Az egyes mezőgazdasági üzemekben, sőt az egyes kooperációs körzetekben sem feltétlenül szükséges, bogy minden belterjességi fokozat képviselve tegyen. Az osztályozásnak kizárólag a meghatározott kritériumokból, nem pedig az adminisztratív tervlebontásból kell kiindulnia. Az a célunk, hogy fokozatosan növeljük a magasabb belterjességi fokozatok részarányát, mivel csak így lehetséges fokozni a gyepterületek terméshozamát.

A belterjességi fokozatokba való besorolásnál fontos szerepet játszik a szarvasmarhák és juhok egyes korcsoportjainak takarmányozása, a takarmány minőségével szemben támasztott sajátságos követelmények, a szarvasmarha; és juhtenyésztés szervezése.

A trágyázás belterjességének meghatározásával minden BF esetében meghatározhatjuk a termések közötti Időközöket, és ennek alapján aránylag pontosan betervezhetjük minden egyes dűlő hektárhozamát. A megállapított termésátlagok alapján azután kiszámíthatjuk az egyes BF objektív adatokkal alátámasztott termésátlagait, valamint az egész gyepterület kataszterek, üzemek, járások, kerületek és országos viszonylatban elért átlaghozamát. így reálisan tisztázhatjuk az állattenyésztési termelés szükségleteinek mérlegét.

Az egyes BF trágyafélék, gépek, tartósítási technológiák és más célokat szolgáló szükségletek Iránti állandósult követelmények lehetővé teszik, hogy a gyepterületek termelését biztosító anyagi-műszaki ellátást reálisan betervezzük.

Ezért a differenciált művelési rendszert nemcsak termelési és műszaki szempontból tekintjük fontosnak, hanem szervezési-gazdasági szempontokból Is.

AZ IDEIGLENES GYEPNŰVÉNYZET BELTERJES TERMELÉSI RENDSZERE

Ez a rendszer a kevésbé sekély (200—300) termőrótegű, az eróziótól kevésbé veszélyeztetett jobb minőségű, magasabb talajvízszintű talajokon mutatkozik előnyősnek, főként ott, ahol érvényesíthető a művelés lehető legbelterjesebb módszere. Kétségkívül hatékony rendszer ez, ugyanakkor igényes nemcsak az agrotechnikával, hanem a minőségi gyepkeverékvetőmaggal valé rendszeres ellátással szemben Is.

Az ideiglenes gyepnövényzet számára a talaj termőerejének fokozása elsőrendű feladat. Az erdei növényzettel és bokrokkal benőtt területek MT6-011-Kabar 132-es géppel végzett tisztítása után nincs szükség különleges beavatkozásokra (mély porhanyítás, rigolírozás, talajjavító szántás, tőzegtrágya leszántása vagy foszfor-, káli- és mésztartalmú talajjavító trágyázás], mivel ezek nem vezetnek nagyobb eredményekhez. Ugyanis a gyepnövényzet nem érzékeny a gyepróteg alatti talajrétegek fizikai és kémiai tulajdonságaival szemben. Ezeknek az agromeliorációs Intézkedéseknek az elhagyásával a talaj feljavítását hatékonyabbá tehetjük.

Sok gyepterületen szükségesnek mutatkozik a vízrendezés. Tudatosítanunk kell azonban, hogy a gyepnövényzetnek a tenyészldő folyamán elegendő nedvességre van szüksége. A vízrendezés és a lecsapolás mértékének a szükségességét a gyepnövényzet Jelzi a legjobban. Ezért Igyekszünk elérni, hogy a lecsapolás műszaki tervezését megelőzően részletesen elemezzék a gyep összetételét. A növényzet által pontosan elhatárolt helyeken csak a forrást kell felfogni, vagy szórványos alagcsövezést végezni.

Az öreg gyepet legelőnyösebb szokványos, legfeljebb 206 mm-es szántással feltörni, hogy a talajt ne levegőztessük és porhanyítsuk túlságosan, mert Így csökkentenénk a sikeres gyepesítéshez szükséges humusztartalmat.

A savanyú talajokon gyeptörés előtt a felszínre 3 tonna finomra őrölt mészkövet, 30—60 kg foszfort és 60—100 kg káliumot szórjunk hektáronként. Ezeket a szántással vagy tárcsázással a porhanyítás mélységének megfelelően keverjük a talajba. A feltört gépét ezután többször tárcsázzuk és utána simitózzunk. A gyeptörést ősszel, kora tavasszal, legelőnyösebben az 1. vagy 2. kaszálás után úgy végezzük el, hogy a vetést június végéig befejezhessük, mert ezzel elősegítjük a herefélék részarányának növelését a következő első haszonévben.

A szívós gyomnövényekkel fertőzött területeken szántás előtt gyomirtó vegyszereket alkalmazzunk (SYS-Omnldal, SYS 67 B, Roundup).

A gyepnövényzet felújításának klasszikus módja szerint a gyeptörést követB 2—3 évben szántóföldi termelést folytatnak. A szántóföldi növénytermelés időszakában azonban erősen csökkent a talaj hnmnsztartalma és ezt a gyepesítés előtt nagy istállétrágya-adagokkal kellett pótolni. Ma már ez gyakorlatilag nem lehetséges, ezért a gyepkeveréket még a gyeptörés évében, vagy a hüvelyes-gabonakeverék egyévi termesztése ntán elvetjük.

A vetést pontosan vetőgépekkel végezzük el (pl. Saxoniaj

10—20, a könnyebb talajokon 20—30 cm-es mélységbe. Tavaszszal zöldzabba vetjük a sorok közé, vagy harántirányban