Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-26 / 47. szám

(80—100 kg/lia velőtnagmennyiség), nyáron takarónövény nélküi legkésőbb augusz'us 20-lg. Több évi használatra 3—7 társnövényből, 3—4 évi használatra rendszerint csak egy föfélébői és nagy termőképesség!! hereféléböl álló gyepmagkeveréke vetünk.

A vetés évében fokozott figyelmet fordítunk a takarónövény betakarítására és a gyomirtó kaszálásokra. A zBIdzabot kalászoiás elüti takarítjuk be, amikor a zab elérte a 40 cm es magasságot, mivel ebben az esetben nem a betakarított zötdtiimc.g mennyisége a döntő, hanem az aljnövényzet optimális fejlődése. Könnyű sllókombájnnal takarítjuk be olyankor, amikor száraz a talaj, majd 50—60 kg hektáronkénti nitrogénadaggal fejtrágyázzuk. Őszig 1—2 gyomirtó kaszálást végzünk. A gyomirtó kaszálást a takarónövény nélküli nyári vetés után ts 6—8 hét múlva el kell végezni. Ősszel és az 1. haszonév tavaszán a növényzetet nehéz hengerekkel hengerezzük. Az ideiglenes gyepnövónyzet trágyázása részben eltér a gyepterületek trágyázásának módjától. Ezeket mindig az V., de legalább a IV. BF-ba kell sorolni. Tekintettel arra, hogy a növényzetben nagyobb a herofélék részaránya, amelye ka győkérgumó-baktérinmok segítségével lekötik a levegő szabad nitrogénjét, az 1. haszonévben rendszerint tavasszal csak 50— 60 kg nitrogénadagot, 36 kg foszfor- és 60 kg káliadagot alkalmazunk. A 2. haszonévben, amikor a herefélék részaránya csökken, a nitrogénadagot 100—150 kilóra növeljük.

A GVEPNOVENYZET ÉSSZERŰ HASZNOSÍTÁSA

Az állandó és ldelglens gyepnövónyzet hasznosítása éppen olyan fontos, mint a tulajdonképpeni termelés. Az állandó gyepnövényze! minden belterjességl fokozata és az Ideiglenes gyepnövényzet minden típusa a hasznosításnak olyan egyéni módját követelt meg, amely minimális veszteségekkel jár és biztosítja a takarmány megfelelő minőségét.

Elsőrendű feladatunk az első hasznosítás időpontjának a meghatározása. Ez határozza meg nemcsak a takarmány minőségét, hanem a zöldtömeg sarjadásának a további eredményeit is. Ebben segítségünkre lehet a Jelzőnövények fenofázlsain alapuló Jeizőszolgálat, amely a közép-szlovákiai kerület több mezőgazdasági üzemében működik.

Az I.—III. BF számára ezek a jelző fenofázisok:

■ a vöröshere, a réti margltvirág és a mezei sóska zöldbimbós állapota;

■ a bimbók színeződése, valamint a réti boglárka és a réti nyúlszapuka első virágainak megjelenése;

■ a mezei veronika és a mezei árvácska teljes virágzása;

■ a pongyola pitypang elvirágzása és kaszatképzése. A felsorolt fenofázisok alapján megállapíthatjuk, hogy a növényzetet a füfélék többségének kalászolása Idején 12—20 nap alatt le kell kaszálni.

A IV. és az V. BF számára érvényes fenofázisok:

3jc a csomós eblr alsó levélhüvelyelnek a meghosszabbodása;

ífc a mezei sóska és a hasznos földi tömjén kezdeti zöldbimbós állapota;

íjc a réti boglárka zöldbimbós állapota.

Ezek a fenofázisok |elzlk, hogy a növényzet 10—15 nap múlva, tehát a füvek knlászolása kezdetén eléri a betakarítási érettséget.

Az ideiglenes gyepnővényzet számára érvényes fenofázisok:

9 a csomós eblr alsó levélhüvelyeinek a meghosszabbodása;

9 a többi szálfü csövesedésének kezdete;

9 a vöröshere zöldbimbós állapota.

Ezek jelzik, hogy 10—15 nap múlva számolni kell a betaka

rftóssal.

A jelző fenofázisok megállapítása ntán teljes erővel hozzá kell látni a betakarítás előkészítéséhez. A tavasszal teljes nitrngénadaggal trágyázott V. BF-ba. esetenként а IV. BF-ba sorolt gyepnövényzetet és az Ideiglenes gyepnövényzetet 4—3 napos időelőnnyel kellene kaszálni, mivel az ilyen növényzet gyorsabban érik.

Az egyes BF-ok növényzetét és az ideiglenes gyepnövényzetet az érés gyorsasága alapján meghatározott Időn belül kell betakarítani.

A betakarítás I. BF II. BF III. BF IV. BF V. BF színvonala betakarítás egy üzemen belüli időtartama

Opümális

14

14

napokban

10

8

8

Kielégítő

21

21

17

14

14

Kényszerű

30

30

24

21

21

A téli takarmánykészlet megteremtése az állattenyésztési termelés számára elsőrendű feladat mindenütt, ahol az állandó vagy ideiglenes gyepterületek szántóföldi részaránya nagyobb.

Az egyes tartósítási technológiákat esetenként határozzuk meg, mivel ezek a BF összetételéből erednek. Ugyanis a zöldtömeg minősége és tartósítási képessége az egyes BF-ban különböző. Ugyanez érvényes az ideiglenes gyepnövényzetekre is, amennyiben különböző haszonévesek és eltérő nitrogénadagokkal trágyáztuk őket.

Л legbelterjesebb természetes és mesterséges gyepnövényzetek betakarítást érettsége a melegebb éghajlatú vidékeken május derekára, a hűvösebb vidékeken pedig május utolsó dekádjára esik. Ilyenkor jó feltételek vannak a szenázsolásra. A következőképen járunk el:

■ a kaszálást úgy szervezzük, hogy egymás ntán fokozatosan 1—2 hektárt kaszálónk le (nem pedig egyszerre az egész dűlőt), hogy a lonnyadás egyenletesebb legyen;

■ a lekaszált rendeket 1—2-szer forgatjuk, és ha ároksilóban szenázsolunk, akkor a zöldtömoget 30—38 százalékos szárazanyag-tartalommal takarítjuk be;

■ a silókumbájnnal végzett betakarítás esetén a takarmányt a lehető legrövidebbre aprítjuk;

■ a silótérség töltésekor a zöldtömuget a levegő tökéletes kiszorítása végett kezdettől fogva a töltés befejezéséig pL Skoda-180 as faktorral tapossuk;

■ a tárolótér megtöltését, annak münyag fóliával való letakarását és terhelését 3—4 napon belül el kell végezni. Est úgy lehet megvalósítani, hogy a felaprított zöldtömeget csak a silógödör olyan területén halmozznk tel, ahol a feltöltés és a takarás egy napig tart. így haladunk tovább minden nap a silógödör teljes megtöltéséig;

■ a siló- illetve szcnázstnrnyokban még szigorúbban kell figyelni a takarmány 10—20 mm-es szecskára való felaprítására, és a zöldtömeget 40—43 */a-os, ennél nem magasabb szárazanyag-tartalommal kell szenázsolni.

Kedvezőtlen Időjárás esetén áttérünk a sllózásra, azaz a zöldtömeg friss állapotban ás tartósító szerek segítségével történő tartósítására. A tartósító szerek alkalmazásának legjobb eszköze a kaszaszerkezet fölött fúvöcsővel ellátott és tartósítószer-adagolóval felszerelt silókombájn. (1980. augusztus 8 án bejegyzett 202 267 sz. szabadalom.)

A II. és a III. BF növényzetét vagy a kései ffifélékből állé Ideiglenes gyepnövényzetet az 1. kaszálatbúl, a IV. és az V. BF növényzetét és a korai magvetéssel telepített gyepnövényzetet a 2., sőt a 3. kaszálatbél is szénakészllésre használjuk. A gyors száradás szempontjából fontos:

9 a rendlazftás, amit lehetőleg a kaszálással egyidejűleg kell elvégezni;

9 a szükség szerinti többszörös rendforgatás;

9 a gyors betakarítás;

9 B0 % -os szárazanyag-tartalommal való betakarítás eselén a takarmányt erre a célra berendezett szénapajlában, esetleg szénatornyokban hideglevegös módszerrel nténszárfljuk, miközben szigorúan ügyelünk a technológiai folyamat pontos beta rtás&ra.

Az energiaellátás terén uralkodó helyzetre való tekintettel korlátozzuk a hőlégfúvós gyorsszárítók használatát. Ennek ellenére vannak olyan szárítóberendezéseink, elsősorban a BS-6M-es mozgó szárítóberendezések, amelyek a szálas takarmányok szárítására alkalmasak. Ezeket ki kell használni a szárltmányok készítésére, mivel az Ilyen takarmány tápértéke az abraktakarmányéval vetekszik.

A gyepnövényzet nyárt hasznosítása legeltetés útján történik.

Nagyüzemi viszonyok között az állatok legeltetését kétféleképpen szervezzük:

1. zárt legelőgazdaságokban;

2. nyitott legelögazdaságokban

A zárt legelögazdaságok célja az élő munkaszükség’et csökkentése és az állatgondozók munkatermelékenységének a növelése. A legelőgazdaság villanypásztor segítségével egy marhacsorda legeltetésére alkalmas gyepes szakaszokra van felosztva. Hozzájuk tartoznak a legelőközpontok Is, ott összpontosítják a műszaki berendezéseket (nyárt fejőház,' fészer, az állatgondozók szállása és szociális berendezése stb.j. A legelőgazdaságnak néha csak egy központja van, de mindem legelőegységnek is lehet.

A legeltetést úgy szervezik, hogy a csorda az egész idény folyamán a legelőegységben marad, a növényzet sarjadásának nyári depresszióját arányos terheléssel és a gyepes szakaszok körülbelül egyharmadának az első. s részben a második ciklusban végzett kaszálásával oldják meg, hegy a gyorsan növő növényzet egy része tavasszal ne öregedjen el.

A hegyvidéki és hegyaljai körzetekben a zárt legelőgazdálkodást elsősorban a tehenek esetében alkalmazzák. A növendék marhák és a belterjesebb juhtenyésztés szempontjából előnyösebbnek látszik a nyitott legeiőegységokkel való kombináció.

A nyitott legelőegységekben nincsenek elkerített szakaszok, az állatok nyár végétől őszutóig fokozatosan lelegelik a leka- . száll területek sarjúját.

A gyepes területek jé hasznosítása szempontjából nagyon fontos a legelők megfelelő számú állatokkal való terhelése.

Ezt a gyepterületek terméshozamaiból, az egyes állatfajok és állatcsoportok legelőfű-szükségletéből számítjuk ki.

Hasonlóan fontos a csordák nagyságának és a legelóegvségekhez tartozó gyepes szakaszok számának a helyes meghatározása Is. '

fii tehenek számára a legelőnyösebb, ha az állattenyésztő telephelyek melletti állandó és Ideiglenes gyepterületen legeltetjük őket.

A gyepterületek művelési rendszereivel csak nagy vonalakban foglalkozhattunk. Helyszűke miatt nem részletezhettük a vele kapcsolatos üzemi és az üzemek fölötti szinthez tartozó problémákat. Reméljük, hogy az elmondottak a haladó tapasztalatok iskolájának többi tananyagával együtt segítséget nyü|- Я tanak az Ismeretek további bővítéséhez és az alapelvek foko- tj zatos gyakorlati érvényesítéséhez.

HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA

2. tananyag

Rétek és legelők - a szarvasmarha és a juh takarmányozásának alapja

Az állandó rétek és legelők, közös néven gyepek, vagyis a fü- és herefélékkel állandóan benőtt területek lehetnek természetesek, azaz ősgyepek, továbbá félig természetes gyepek és magvetéssel létesített mesterséges gyepek. Ezek képezik hazánk mezőgazdasági földterületének elégtelenül hasznosított tarla'ékait.

A nagyüzemi gazdálkodás feltételei között — különféle okok miatt — nem voltnak képesek megfelelő mennyiségű és minőségű tömegtakarmányt termelni, fgy az állattenyésztési termelésben kénytelenek voltnnk a takarmányadagokba a szükségesnél nagyobb mennyiségű abraktakarmányt iktatni. Ezzel növeltük a gabonatermelés iránti igényeket és nehezebbé vált a gabona-önellátottság elérése. A gyepterületek takarmánytermelésének belterjesltése a szántóföldi takarmánynövényekkel együtt hozzájárulhat az abraktakarmány-szükséglet csők köntöséhez, tehát a gabonaprogram teljesítéséhez is.

fi gyepek Jelentősége, területi megoszlása hazánkban kerU- leiek és járások szerint különböző. Például míg Csehországban a mezőgazdasági földterület 19,45 százalékát képezik, addig Szlovákiában 33,56 százalékát. Ugyanakkor a közép-szlovákiai kerületben ez a részarány eléri az 57,87, a kelet-szlovákiai kerületben pedig a 41,72 százalékot Ezért a gyepterületek termelésének belterjesítésére elősorban a közép- és a keletszlovákiai kerületben kell a legnagyobb gondot fordítani.

A rélek és a legelők termése az utóbbi években bizonyos mértékben ugyan növekedett, de még ma sem tekintjük kielégítőnek. A gyepek meghökkentően kicsi termésátlagát elsősorban a legelőkön uralkodó állapotok okozzák (1,75 t/haj, miközben a rétek átlagos szénahnzama a CSSZK-han a 6. ötéves tervidőszakban 4. Szlovákiában pedig 3,2 tonna volt hektáronként.

fi gyepek gyenge terméshozama és a megtermett takarmány rossz minősége egész sor objektív tényező függvénye. Az általános jellegű objektiv tényezők túlnyomórészt az adott termelési szakasz anyagi-műszaki és beruházási ellátottságának körébe tartoznak, melyek a következők: a) A mezőgazdasági üzemek a mezőgazdasági földterület, s ennek keretében a rétek, elsősorban a legelők egy részét nagyon rossz állapotban vették át. A tevékeny mezőgazdasági dolgozók csökkentett száma, valamint a növénytermesztési és az állattenyésztési termelés más sürgető feladatainak előnyben részesítése miatt nem volt elegendő időnk és eszközünk a felújult erdők felszámolására, az évek óta kaszálatlan és tőzegesedő rétek lecsapolására. Ezek a területek továbbra is a mezőgazdasági földterülethez tartoztak és rontották a gyepterületek termésátlagát. Így történt, hogy hiába növeltük az egyes kisebb területek terméshozamát, az egész gyepterület takarmánytermelésének átlaga pangást mutatott.

/) A felújitlt erdők irtására szolgáló gépek fejlesztését csak 10 évvel ezelőtt kezdtük meg, és a nagyüzemi követelményeknek megfelelő gépek (Kabar-132-MT 6-011) sorozatgyártásához csak 1983-ban láttunk hozzá, mivel először a nagy teljesítményű, főként szántóföldi takarmánybetakarltó gépeket kellett kifejleszteni és megfelelő mennyiségben legyártani. Munkaerőhiány miatt a talajjavító és tereprende' zési munkálatokat kénytelenek voltunk nehéz földmunkagépekkel elvégezni, amelyek alkalmassá tették ugyan a terepet a betakarítógépek számára, de ugyanakkor az élő termőréteget összekeverték a terméketlen altalajjal és nagy mennyiségű követ hoztak a felszínre, ami lassította a növényzet felúlulását.

ej Az elhanyagolt területek termőerejének fokozása nagy költségekkel járt, ezeket a költségeket, főként a mezőgaz-I

daságl üzemek gazdasági nehézségeinek Időszakában nem lehetett üzemi eszközökből fedezni. Csak az 5. ötéves tervidőszakban került sor az- Állami Talajjavítási Alap létesítésére, amely hozzájárult a mezőgazdasági földterület, ennek keretében pedig a gyepek beruházás nélküli feljavításának hatásosabbá tételéhez.

d) Az 3. ötéves tervidőszak előtt nem volt elegendő ipari trágyánk, ezért az egyes növénykultúrák szerinti trágyaeliátás keretében a gyepterületekre nagyon kevés tápanyag jutott. Ez a terméshozamok csökkenéséhez és még az olyan gyepterületek általános elhanyagolásához is vezetett, amelyek közepes termékenység Зек voltak. Ugyanakkor az állati eredetű trágyaféléket szervezési okok miatt csak kis mértékben hasznosítottuk. Hz a helyzet a 6. ötéves tervidőszakban Jobbra fordult, ami a rétek növekvő szénatermésében nyilvánult meg, ám a legelőkre továbbra Is nagyon kevés tápanyag jutott.

a) Hosszú éveken át komoly nehézségeket okozott a betakarítógépek hiánya, ami miatt késett az első kaszálás. Ennek következtében romlott a széna minősége, különösen annak emészthetősége. Fokozatos javulást hozott a rendfelszedő és önkiürítő gépek, később pedig a sliókombájnok elterjedése, valamint a szenázsolás technológiájának az érvényesítése. Ebben a helyzetben azonban a rendforgatők ás rendsodrók átmeneti hiánya ismét nehézségeket okozott és a megtermelt takarmány minőségének romlásához vezelőtt. A 15 foknál meredekebb lejtők számára még ma sincsenek megfelelő nagyobb teljesítményű géppink, habár műszaki szempontból ez a problémakör megoldottnak mondható. A hegyvidékeken a takarmány betakarításának üteme vontatott, nem teszi lehetővé a megfelelő minőségű takarmányok termelését.

g) Különféle szervezési, technológiai és gazdasági okok miatt csökkent a fű- és a herefélék vetőmagszaporítása, amely lelassította a gyepterületek felújításának ütemét. A hiányt úgy pótoltuk, hogy a vetőmagtermelés szempontjából könynyebben biztosítható, nagy termőképességű, de túlnyomórészt korai fűféléket vetettünk. Az újonnan telepített gyepek gyorsabban és egyenlőbben értek be, fokozták a betakarítási csúcsot, a betakarltúgépek számával, kihasználásuk szervezésével szembeni Igényeket, ami különösen változékony Időjárás esetén okozott nehézségeket. A korai füfélék és az egyszerű, kevés növényfajból álló füveshere-keverékek ezzel egyidejűleg a növényzet csökkentett élettartamához és elgyomosodásához vezettek, ami szintén növelte e a fű- és a herefélék vetőmagja Iránti keresletet.

g) Az állattenyésztési termelés összpontosításának növelésével párhuzamosan új tehénistállók, növendékmarha-szállások és más technológiai létesítmények építése vált szükségessé. Ugyanakkor a szólás takarmányok száméra is tórolótérségeket kellett építeni. Amikor a technológiai létesítmények építési költségei az utóbbi évek folyamán növekedni kezdtek, korlátoztuk a szénapajták, siló- és szenázstárolók építését. A szénát Ideiglenes térségekben tároltuk, ami a takarmány minőségét kedvezőtlenül befolyásolta.

A szubjektív okok az igényes szervezési munkát igénylő

kérdések tudatos mellőzéséből, az adott ágazati szakemberek

által szerzett ismeretek lebecsüléséből stb. erednek. íme néhány emberi tényezőkből fakadó ok:

a) Az anyagi-műszaki ellátottság területén felmerülő nehézségek arra késztették a mezőgazdasági üzemek veze'ö dolgozóit, hogy a takarmányalapot ne csak a gyepgazdálkodás útján igyekezzenek megteremteni. Már nem hangsúlyozták a szálastakarmény-termelés és -hasznosítás műszaki fejlesztésének szükségességét, hanem áttértek a maximá 'san gépesített gabonatermelésre, ahol mind a szemtermés, mind a szalma takarmányul szqlgál. Ezt az abraktakarmány külföldi piacokon való beszerzésének előnyös lehetőségei is elősegítették. A beszerzési források elvesztése után már-