Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-26 / 47. szám
1983. november 26. SZABAD FÖbDMÜVES 7 Barátságunk örök A NAGYKÜRTÖSI (Veľký Krtí*) Jô rásban különös Jelentősége vdn a ba rétsági hónapnak, hiszen közvetlenül utána ünnepük a járás községei, vá rosai (elszabadulásuk évfordulóját. Ez a felejthetetlen esemény nagyszerű napjainkban a bonyolult nemzetközi helyzet, a nyugatról szított fegyverkezési verseny csak hangsúlyozzák. Az idei barátsági hónap rendezvényei ezért nemcsak a megbonthatatlan barátság erősítői, de a békéért való kiaz egész közép-szlovákiai kerületből érkeznek versenyzők. Egyre népszerőbb az a lövészeti verseny (lég- és kisöbű puska) — amely az alap- és középiskolák tanulúi között kerül megrendezésre. Mindezek a CSSZBSZ járási bizottsága vándorserlegéért folynak és a győzteseket díszoklevéllel jutalmazzák. A CSSZBSZ helyi szervezeteinek rendezésében járásszerte vetélkedőket, előadásokat rendeznek, amelyeket a Szovjetunióban járt polgárok élménybeszámolói tesznek színesebbé. A nagykürtös! „Bányász“ moziban szovjet filmfesztiválra kerül sor, Nagycsalomiján (Vefká Calomija) és Középpalojtán (Stredné Plachtince) szovjet filmhetet, a többi moziban szovjet filmnapokat rendeznek, Ш, rendeztek. A járási székhelyen a Dolina Széné éttermében a „Szovjet konyha hete“ keretében orosz ételkülönlegességekkel várják az érdeklődőket. t A barátsági hónaphoz méltó gazdag eseménysorozat minden rendezvényében ott van az együvétartozás gondolata, a jelen feladatai és a jövő célkitűzései megvalósításának Ígérete. És az elmúlt évtizedekre való emlékezés: a második világháborúban vállalt közös harc, a felszabadulás utáni országépítő küzdelemben, a szocialista gondolkodásmód és életforma kialakításában nyújtott önzetlen segítség. v....... у ;. ^ v A nagykürtöst leiszabadulást emlékmű ösztönző erő a barátsági hónap gazdag tartalommal való megtöltéséhez. Erről tanúskodnak }án Vaskón a k, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség járási titkárának szavai is, melyekkel a barátsági hónap eddigi rendezvényeiről szólott. — Járásszerte nagy aktivitással készültek az alapszervezetek a barátsági hónap méltó megünneplésére, minél gazdagabb tartalommal való megtöltésére. A két nép közötti barátság erősítésének szükségességét (A szerző felvétele) állás megnyilvánulásai is. A NOSZF évfordulójának előestéjén megtartott ünnepi üléseket lampionos felvonuló sok, vetélkedők, emlékestek követték szinte minden községben. Számos olyan tömegméretű rendezvényre Is sor került, melyek a felszabadulás óta már hagyományossá váltak a járásban. Ezek egyike a járási székhelyen megrendezett futóverseny, melyen főleg a fiatalok vettek részt. Népes mezőnye lesz annak az asztalitenisz- és sakktornának is, amelyre A nagykürtöst járásban december 12-én nem fejeződik be a csehszlovák és szovjet nép barátságát hangsúlyozó és erősítő eseménygazdag időszak, csak új gondolattal gazdagodik: két hónapon át a felszabadító szovjet harcosokra emlékeznek a járás községeinek lakói, hiszen 39 éve ezen a napon lépett a járás területére Ipolyhldvég (Ipeľské Predmostie) határában az első, szabadságot hozó szovjet katona. Hosszú tehát a nagykürtös! járásban a barátsági hónap, melynek rendezvényei nemcsak a jelent méltatják, de az új élet, a boldogabb jövő kezdetét jelentő történelmi időszakot is Idézik. BÖJTÖS JANOS „Beszterce ostroma” b.n én nem akarok а XIX. században élni, visszamegyek a XVlI-íkbe, mert nekem úgy tetszik. Az idő Jöhet, mehet, de engem nem visz, oda állok, ahová akarok“ — mondja Pongrácz István gróf, Nedec várának ura és Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma című kisregényének különc hőse, aki leveleiben „az utolsó várúriként Irta magát alá. Ján Cikker (1911) a szlovák zene már ma klasszikusnak számító alakja. Eddigi életművében a legtágabb teret talán a zenés színpad kapta, ami nem is csoda, hiszen már közvetlenül a felszabadulás után a Szlovák Nemzeti Színház dramaturgjaként működött. Eddig — bár a kilencedik is születőben van már — nyolc operája került színpadra, s közülük a „legfiatalabbnak“, a „Beszterce ostromáénak ősbemutatójára az idei Bratislava! Zenei Ünnepségek keretében került sor. Végigtekintve a nyolc opera gyökerein, nyomban szembetűnik, hogy a két első, hazai témából merftó mű a Jánošík és a Bég Bajazld után Cikker tekintete a világirodalom remekel felé fordul. Bátran nyúl a klasszikus alkotásokhoz, s belőlük saját dramaturgiai elképzelésének megfelelően Írja meg szövegkönyveit. Így születtek — Dickens, Tolsztoj, Romain Rolland, Shakespeare és Kleist művei alapján — a Mister Scrooge, a Feltámadás, a Szerelem és a halál Játékai, a Coriolanus és az Ítélet című operál. Ezek után a többnyire tragikumba torkolló, súlyos horderejű témák után Cikker figyelme, mintegy feloldást kívánva, más irányba terelődik. Mikszáth fantáziadús elbeszélő művészete keríti hatalmába, s megalkotja — az eredeti szöveg alapján — finoman ironikus művét, a „Beszterce ostromá“-t Cikker pompás színpadi érzékkel rendelkezik és így a leglényegesebbb momentumokat kiemelve, gördülékeny és a kor atmoszféráját visszaadó szövegkönyvet alkot operái alapjául. Ez történt most is, amikor a mikszáthl fabulát úgy rövidítette, illetve sűrítette, hogy annak az eredetire Jellemző valóságérzete megmaradt Az új opera három felvonása közzenével kapcsolt további három-bárom jelenetre tagozódik, s Így ez a kilenc jelenet elfogadható képet fest egy rögeszméjének élő különcről, erről a nedecl Don Quijotéról, aki rég letűnt századok szokásai szerint él és gondolkozik. S van egy pont, nevezetesen a túszátadási Jelenet, ahol Cikker szövegkönyve zseniálisan tapintja ki és viszi színpadra Pongrácz gróf Cervantes hősét idéző egyéniségét; fanatikus hitét, hogy Beszterce magisztrátusa megkövette őt, az ostromló hadvezért... Túlzás nélkül ez a mű csúcspontja. A harmadik felvonásban viszont — a párbajsérülést követően — Pongrácz gróf halálba torkolló életének mlkszáthl vonalvezetése megtörik a színpadon. Cikkeméi ugyanis — derűs optimizmust sugározva — az utolsó várúr nem hal meg, hanem, mintegy „bolondságából“ kigyógyulva, az Estellát visszahozó besztercei követet várából kikergeti, Apolka és szerelme, Dr. Tarnóczy Emil sorsát pedig — aki Cikkeméi, mint Dr. Trnovský Milan szerepel — maga kormányozza boldog heppiendbe. De nemcsak a szövegkönyvlró Cikkért hanem a zeneszerzőt is az egyértelmű elismerés illett. Zenéje ugyanis — bár igényes feladat elé állítja az énekeseket — élvezetes és jól hallgatható. Atmoszférateremtő ereje különösen Jól érezhető a már említett, komolysággal, komikummal és lírával átszőtt túszátadás Jelenetnél. A zenekari szöveg fő hordozói pedig a Jeleneteket összekapcsoló közzenék, amelyek Cikker szlnfonizmusának legszebb alkotásai közé tartoznak. Ladislav Vychodil ötletes színpadán, Helena Bezáková jellegzetes jelmezeiben Branislav Kriška kidolgozott, lendütes előadást rendezett. Az örvendetesen jól Játszó zenekar élén pedig a „Cikker-szakértő“-nek számító Ondrej Lenard kifogástalan munkát végzett. Végezetül pedig, de nem utolsósorban essék néhány szó az énekesek Jellemformáláséról. A főszerepben Onddej Malachovský koromfekete basszusát halljuk, akt úgy üli meg a Játék gumírádlin gördülő, ötletesen hegesztett fekete vasváz konstrukciót, mintha tényleg Pongrácz gróf vonulna Waterloo nevű fekete kancáján, térdrekényszeríteni Beszterce urait. Marta Nitranová Donna Estella-alakltása találóan rikító, s markáns ellentéteként kitűnően érvényesül Elena Hollőková hófehéren bájosnalv Apolkája. A nedeci udvartartás jellegzetes figurái közül Holub Mihály udvari káplán szerepében Juraj Hrubantot éreztem leginkább mikszáthi figurának, míg Kovács János várnagyot és Pruzsinszký Szaniszlót, a lengyelt, Jozef Špaček, Illetve Pavl Gábor lndoktalanul túlkarikírozta. Bakra Ferenc Íródeákot pedig furcsa sors érte: a férfi együttesek hangszíntarkítása céljából ugyanis Cikker egy mezzoszopránra Írott és Cuba Barlcovának szánt „nadrágszerepet“ formált belőle. Lengeffy, a ripacs szlnidirektor (Vojtech Schrenkel) a besztercei követek vezetőjeként pompás Jellemábrázolás, mely markánsan kidomborítja a túszátadás groteszk komolyságát. De a többiek: Juraj Martvoö (Blázy Miklós), Milan Kopačka (Pongrácz honvédparancsnoka), Peter Oswald (báró Behenczy), Štefan Hudec (Dr. Trnovský fiskális) is hozzájárultak, hogy a legújabb szlovák vigopera ősbemutatóján Igazi siker szülessen. VARGA JÓZSEF Lőrincz Zsuzsa: Titok (ceruzarajz) Fotó: —vass^> (1883-1941) Amit mindenki tud róla: Szék szárdon született, színésznőt szeretett... Száz éve született, klshíján még ez is beleillik az alliteréclóba, ha már ilyen rendhagyó módon kezdtük a megemlékezést a költőről, aki értelmiségi család sarjaként az 1912 és 1919 közötti Időszakban eljutott előbb a polgári forradalom, majd a proletárhatalom szószólójának szerepvállalásáig. Amit otthonról hozott: teklntélytiszteleten alapuló patriarchátus, a polgári liberalizmus eszméi, nemesi, földbirtokosi társadalmi közeg, arisztokratikus elszigetelődés a plebstől. Társadalomszemlélete tanulmányi ével alatt sem változott sokat. Először talán Fogarason, ahová már mint tanár kerül, s ahol értetlenül szemlélte a vegyes ajkú kisváros magyar „szellemi felsőségének“ nacionalista megnyilvánulásait, léha, dorbézoló életmödját. Tanltvá - nyal felé fordul: rajtuk keresztül látott be először a szegénységbe, az elmaradottságba. Családja és osztálya életszemléletének köszönhetően kezdetben még egyfajta „regényességet“ lát a szegény emberek életében, ám nem sokkal később már ezt Írja: ... „De micsoda nyomorba és szennybe kerül ez a regényesség. A házakon nincs kémény. Ajtó-, ablak-résen, s a tető szalmáján tódul a füst, ahol utat talál... Engem érdekelt, hogyan élnek e barbár zsaluk mögött, e füstölgő házkupacokban ...“ Még egy Jelentős felismerést köszönhet fogarasi tartózkodásának: ráeszmélt az egymás mellett élő, különböző nemzetiségű népek szétválaszihatatlanul összefonódó sorsközösségére, egymásrautaltságára, egymáséból táplálkozó kultúrájuk sajátos vonásaira. „Mint a népművészet és a népzene gyűjtői, én is megilletődve pillantottam a gyermekszemeken át olyan mélységekbe, >» ahol a kultúra még nem vá•> lasztja el egymástól a népeket, inkább összeköti: közös dalokkal, közös mesékkel, közös emlékekkel; s hol székely és román szomszédul és testvériesen őriznek valamit, havasaik félhomályában, amit ml már régen elvesztettünk...“ — vallotta be egyik írásában. Ezek a felismerések együttesen eredményezték, hogy egyre nagyobb figyelemmel követte a társadalmi és politikai változásokat. Lehetősége is volt rá, hiszen 1911-ben Budapestre kerül. Ekkor már ismert költő, aki több mint egy évtizede Kosztolányi Dezső és Juhász Gyula barátjának vallhatja magát; főleg ez utóbbi segíti beilleszkedését a főváros irodalmi és közéletébe. A háború Európa felett gyülekező viharfelhői ál-lásfoglalásra késztetik: emberi és Írói felelősségének teljes tudatában ítéli el. Háborúellenes cikkeket írt, előadásokat vállalt, verseiből békevágy áradt. Ebben az időszakban kerül a legközelebb Ady forradalmi eszméihez, és a rövid életű proietárhatalom egyik elkötelezett hívévé válik. A Tanácsköztársaság bukása után szükségszerűen Jött a megtorlás: megfosztották tisztségeitől, kizárták az Irodalmi társaságokból, rendőri felügyelet alá helyezték. Bár feladta forradalmi eszméit, reakcióssá soha nem vált. Költői tekintélye révén hamarosan újra bekapcsolódhatott az Irodalmi életbe: átvette a Nyugat szerkesztését, kezdetben Móricz Zslgmonddal közösen, később egyedül. Az Európát fenyegető újabb pusztulás rémképe egyre növekvő aggodalomal töltötte el. Féltette tőle népét, az egyetemes emberi kultúrát. Talán Jelkép is, hogy nem érte meg: 1941-ben halt meg. VASS GYULA U ten d é le t SÍL Háború volt, most kell ölelni, testet a testtel elkeverni, hogy majd legyen mit újra ölni s sem élet, sem halál ne fogyjon. Mennyi Inger és meztelenség! s gyerekek szaladnak az utcán, mint kis patkányok, egyre többen, egyre többen és rongyosabban. Oly csodálkozva néznek olykor, mintha kérdenék: Mit akartok velünk? avagy milyen örökség vár tőletek reánk e földön? Bankóinkat ki tépte széjjel? Házainkat ki zúzta rommá? Kertünket ki taposta össze? jaj, hát szabad volt ezt csinálni? Hiszen még a föld sincs legyőzve! Most rázza terhét Tokióban. S a bamba Istenek tömérdek kezei még tele nyilakkal. Még a lázak a klinikákon összeterelt vadként vonítanak, és szabad társaik a házak erdejében hallják a hívást. Még a kenyér sincsen elosztva s a testvérek osztályra várván éhen gebednek. Még a titkok vihogva, mint a vámpír apácák, mint veszedelmes szűz hatalmak, lesnek oldatlan övcsomókkal. Szorongva és fénytelen ülnek fő szobrok és ércek a kőben; dalok bújnak a levegőben, s a messze égben csillagok: hány csillag, amit sose láttunk! Szemeitek csillagot kérnek, s legjobb volna, mint rossz adósnak, elbújni már a Végzet-asszony fekete szoknyája mögé; de Jaj, még ostoroz az élet, melynek szolgája a halál is, gyújtanak a sugaras utcák, bokák és mellék, és tavasz van ... Babits Mihály
