Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-16 / 28. szám

í Í983. Július 16. SZABAD FÖLDMŰVES Mikrobiológiai ipar a Szovjetunióban Á fehérjegondok megoldásában nagy szerepet játszhat az ún. SCP termelése (Single Cell Protein: egy­sejtű fehérje). Jelenleg kb. 86 üzem foglalkozik a Szovjetunióban SCP elő­állításával. Az üzemek egyrészt az olajfinomítás során keletkező mellék­­termékeket, másrészt a mezőgazda­ságban, az erdészetben és a papír­­gyártás során jelentkező mellékter­mékeket alakítják át mikroorganiz­musok segítségével állati takarmá­nyozásra alkalmas fehérjévé. Ma már a Szovjetunióban meghaladják az évi egymillió tonna SCP-termelést. A gyárak 14 százalékának kapacitása évi 50 ezer és 120 ezer tonna között van, túlnyomó részök azonban ennél kevesebbet termel. A jelenlegi tervek szerint a fejlesztés során egyenlő súlyt kapnak a szénhidrogén, illetve egyéb — elsősorban hulladékjellegű <— alapanyagok felhasználására épülő üzemek. A mezőgazdasági és erdé­szeti hulladékok olcsó termékek, de szállításuk, kezelésük, tárolásuk nagy gondot jelent, továbbá feldolgozásuk is igen költséges. A szénhidrogének felhasználása, bár nagy készletek áll­nak rendelkezésre, a másirányú fel­használási lehetőségek sokasága miatt korlátozott. Ha a növekvő fehérjehiányt pótolni képesek a mikrobiológiai ipar termé keivel a Szovjetunióban, úgy nemcsak a hagyományos fehérjetakarmányok importját tudják megtakaritani, ha­nem olyan fehérjeforrásra tesznek szert, amelynek termelését az időjá­rás nem befolyásolja. A szovjet mikrobiológiai ipar fejlő­désének hatása az ország gazdasági életére, illetve lehetséges hatása a világkereskedelemre eredményezheti, hogy világszerte nagyobb figyelmet fordítanak majd ezekre a kérdésekre. Ojabb lehetőségek a magyar-kubai együttműködés fejlesztésére A kubai Valles de Picadura Állami Gazdaság 182 telepén, mintegy 50 ezer szarvasmarhái tartanak. A gazdaságnak nemcsak Havanna tejellátása a feladata, hanem egyben nemesítő központ Is. A zebu és a holsteinfrlz keresztezéséből előállított Slboney és Cuba fajhibrtd a gazdaság vezetői szerint kiváló eredményekkel kecsegtet. A telepeket, ahol háromezer ember dolgozik, részben öntözésre és sza­kaszos legeltetésre berendezett legelők veszik körül. Említésre méltó a gazdaság szociálpolitikája. Többek között az itt dől­­gqzők gyermeket Iskoláztatásának szervezése is a gazdaság feladata. Egy Havanna melletti zöldségnemesltési központban eddig két HC (Hun­gária—Cuba) paradicsomhibrid kapott állami elismerést, és került köz­termesztésbe. A zöldbab gépesített termesztést technológiáját Is sikerült kidolgozni és a termést magyar gépekkel takarítják be. A kubai szakem­berek igen élénken érdeklődnek a hagymatermesztés technológiájának korszerűsítése iránt azért, mert a kubai étrendben a hagymának nagy szerepe van. A két ország együttműködésében további lehetőségek rejlenek, elsősor­ban a növénynemesítés, a vetőmagtermesztés, és a szójatermesztés terü­letén. Ezen túl Kuba a meliorációban, az állategészségügyben; a mező­gazdasági gépesítésben és a növényvédelemben szándékozik együttműködni a Magyar Népköztársasággal, s kooperációk kialakítására törekszik. KGST-tanácskozás Jurij Andropov, az SZKP KB fő­titkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, a Kreml­ben fogadta Helmut Kohl nyugat­német szövetségi kancellárt. A talál­kozón — a kiadott közlemény sze­rint — kölcsönösen elégedetten szóltak arról, hogy személyesen megismer­kedhettek és nyílt véleménycserét folytathatnak a szovjet-nyugatnémet viszony elvi kérdéseiről, elsősorban Európáról. Andropov elmondta: a Szovjetunió elsőrendű fontosságot tulajdonit az NSZK-hoz fűződő viszonynak. Az 1970-ben aláírt moszkvai szerződés óta a Szovjetunió és az NSZK jelen­tős és eredményes utat tett meg a jó kapcsolatok fejlesztésében. A szovjet vezetés annak a híve. hogy ezek kedvező irányban fejlődjenek to­vább, ami megfelel a két ország, egész Európa és n világbéke érdekei­nek. Ezzel kapcsolatban különleges je­lentőségű — mondotta — az új, beláthatatlan küvetkezményekkel fe­nyegető nukleáris fegyverkezési haj­sza megfékezése Európában. A NATO- tömbnek arról a kísérletéről van szó, hogy radikálisan megváltoztassák a Szovjetunió és szövetségesei létérde­keinek kárára az európai straiégiai helyzetet. Az NSZK területét a Szov­jetunióra és szövetségeseire irányított elsucsapás-mérő rakéták kilövőállá­sává akarják változtatni. Ez annak a veszélynek az újraéledését jelenti, bugy újra német földről indítsanak háborút a Szovjetunió ellen. Jurij Andropov hangsúlyozta: a Szovjetunió azzal az őszinte törek­véssel kezdett tárgyalásokat, az Egye­sült Államokkal az európai nukleáris fegyverekről, hogy kedvező eredmé­nyeket érjenek el. Igyekszik határo­zottan csökkenteni a nukleáris szem­benállás szintjét Európában az egyen­lőség és az azonos biztonság szigorú szem előtt tartásával. Mindent meg­tesz azért, hogy figyelembe vegye tárgyaló partnere észrevételeit, s vé­gül olyan kölcsönösen elfogadható megállapodásra jussanak, amely fi­gyelembe veszi mindkét fél érdekeit. Ugyanakkor az amerikai álláspont ar­ra korlátozódik, hogy egyoldalú szov­jet leszerelést követel, miközben érintetlenül hagynák a NATO-orszé­­gok nukleáris fegyvertárát. A Szov­jetunió nem hagyhatja figyelmen kí­vül például az ellene irányuló jelen­tős mennyiségű angol és francia nuk­leáris fegyvert. Az Egyesült Államok mnnopolhelyzetet kíván magának, mi­közben a Szovjetunió közelében elhe­lyezi nukleáris fegyvereit, amelyek képesek elérni az ország mélyén le­vő objektumokat, addig — az ameri­kai logika szerint — a Szovjetunió nem rendelkezhet hasonló potenciál­lal az Egyesült Államok közelében. Szovjet-nyugatnémet csúcstalálkozó — A NATO-országok politikusai ál­landóan azt ismételgetik, hogy a Szovjetunió engedményeket tesz majd Genfben, miután Nyugat-Európába te­lepítik az új amerikai rakétákat — mondotta Andropov. — Ez mélységes és veszélyes tévedés. Ha megtörténik a telepítés, a Szovjetunió nem a vé­delmét gyengíti majd, hanem idejé­ben megteszi a hatásos válaszintéz­kedést az ország és szövetségesei biz­tonságának garantálására. Nehéz meg­érteni, mit remél az NSZK attól, hogy területén elhelyezik az amerikai ra­kétákat. Hiszen ez esetben a Szov­jetunió válaszintézkedéseket tesz. — Az európai övezetben levő kö­zepes hatótávolságú szovjet rakéták csupán a NATO nukleáris eszközeinek ellensúlyát jelentik, azok nem irá­nyúinak az NSZK fegyveres erői el­len. Am ha nyugatnémet földön meg­jelennek az amerikai rakéták, a hely­zet megváltozik, az NSZK számára sokszorosára növekszik a háborús ve­szély. Elkerülhetetlenül bekövetkez­nek bizonyos bonyodalmak országaink kőzet!. Arai pedig az NSZK-ban és az NDK-ban élő németeket illeti, nekik — amint valaki nemrég megfogalmaz­ta — sűrű rakétapalánkon át kelle­ne egymásra nézniük. Nem volna jobb kihasználni a még fennálló le­hetőséget, hogy valóban becsületes, mindkét fél jogos érdekeit szem előtt tartó megállapodás szülessék, hogy a közepes hatótávolságú rakéták szá­mának növelése helyett jelentősen csökkentsük azokat Európában, és jó­val egészségesebbé tegyük kontinen­sünk és az egész világ légkörét? Amíg nem kezdték meg a telepítést, lehetséges a megállapodás. A Szovjetunióban oem kerülte el a figyelmet Kohl kancellár nyilatko­zata, hogy az NSZK kormánya meg­érti a szovjetek történelmi tapaszta­latokkal alátámasztott biztonsági igé­nyeit. Nagyon jó voina mindkét or­szág, sőt az európai béke szempont­jából is, ha ezek a szavak az NSZK gyakorlati politikájában is kifejeződ­nének. A szovjet fél a kölcsönös megértéshez vezető utat a békéért és a jószomszédségért folytatott együtt­működési készségben látja. Helmut Kohl a maga részéről nagy­ra értékelte a megbeszélések nyílt szellemét, és hangsúlyozta: kormánya arra törekszik, hogy fenntartsa a bé­két, a jószomszédságot a Szovjetunió­val, és a kapcsolatok további kon­struktív fejlődését kívánja. Egyszer­smind kifejtette a NATO vezető körei­nek ismert álláspontját az új ameri­kai nukleáris rakéták elhelyezéséről több nyugat-európai országban, első­sorban az NSZK-ban. Andropov és Kohl egyetértett ab­ban: bár a felek álláspontja egy sor fontos kérdésben eltér, a nyílt véle­ménycsere hasznos volt. Megállapod­tak abban, hogy a jövőben is kapcso­latot tartanak egymással. Nyikolaj Tyihonov szovjet minisz­terelnök, Helmut Kohl és Hans-Dlet­­rich Genscher megbeszélésén a két­oldalú kapcsolatokról, elsősorban a gazdasági együttműködésről volt sző. Elégedetten állapították meg, hogy az szilárd jogi alapokon áll, a szovjet­nyugatnémet kereskedelmi és gazda­sági együttműködés eredményesen fejlődik. Kifejezték meggyőződésüket, hogy van lehetőség a további fejlesz­tésre. Egyetértettek abban, hogy a szovjet-nyugatnémet gazdasági és mű­szaki-tudományos együttműködési bi­zottság őszi ülésszakán megvizsgál­nak több olyan konkrét együttműkö­dési tervet, amelyeknek megvalósítá­sában részt vehetnek a nyugatnémet nagy-, közép- és kisvállalatok. Hang­súlyozták, hogy a sokrétű együttmű­ködés, benne a kereskedelmi-gazdasá­gi kapcsolat csak az államok közötti béke és bizalom légkörében fejlődhet sikeresen; e kapcsolatok az európai stabilitás ás a jószomszédság fontos tényezői. A záró megbeszélésen áttekintették a szovjet-nyugatnémet kapcsolatok to­vábbi fejlesztésének több konkrét kérdését. Megállapodtak, hogy né­hányról — amelyekről már korábban is véleménycserét folytattak — továb­bi megbeszéléseket tartanak. Érintet­tek több más kérdést, köztük a kö­zép-európai haderő- és fegyverzet­csökkentésről Bécsben folyó tárgya­lásokat. A megbeszélés részvevői egyetértet­tek abban, hogy az eszmecserék nyíl­tak és tárgyszerüek voltak, és meg­állapodtak, hogy a mostani tárgyalá­sokon érintett kérdésekről folytatják a párbeszédet. Dmitrij Usztyinov szovjet honvédel­mi miniszter is találkozott Helmut Kohl kancellárral és Hans-Dietrich Genscher aikancellárral, külügymi­niszterrel. A megbeszélésen megvitat­ták a mindkét felet érintő legfonto­sabb kérdéseket. Moszkvában megtartotta 106. ülé­sét a Kölcsönös Gazdasági segít­ség Tanácsának végrehatjó bizott­sága. Az ülésen a tagállamok állandó KGST-képviselői. miniszterelnök­­helyettesek vettek részt. A KGST és a jugoszláv kormány között létrejött megállapodással összhangban a végrehajtó bizott­ság munkájában részt vett Mito Pejovszki, a szövetségi végrehajtó tanács (kormány) tagja, Jugoszlá­via KGST melletti állandó képvi­selője. Az ülésen részt vett Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára. A végrehajtó bizottság ülésén Gerhard Weiss, az NDK állandó KGST-képviselője elnökölt. A végrehajtó bizottság áttekin tette, hogyan szélesedik a KGST- tagországok együttműködése a fü­­tőenergetikai és nyersanyagok ész­szerű hasznosításában, valamint a lakosság élelmiszer-ellátásának ja­vításéban. Határozatot hozott ar­ról hogy az együttműködésnek ezekről a területeiről készült Írá­sos anyagokat a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának üléssza ka elé terjesztik. A KGST-nek a tanács XXXVI ülésszaka óta eltelt Időszakban végzett munkájáról szőlő beszá­mol előkészítésével kapcsolatban a végrehajtó bizottság ülése meg állapította, hogy a tagállamok a kommunista és munkáspártok által megszabott jelenlegi ötéves terv­feladatok teljesítése során tovább növelték nemzeti jövedelmüket, ipari és mezőgazdasági termelésű­ket. A végrehajtó bizottság jóváhagy­ta azoknak az együttműködési té­máknak a jegyzékét, amelyek sok­oldalú kidolgozáséra a következő ötéves népgazdasági tervek koor­dinációja idején kerül sor. A tag­államok és a KGST szervei arra összpontosítják figyelmüket, hogy együttműködjenek a legfontosabb gazdasági és tndományos-műszaki kérdések megoldásában, többek között a fűtő- és nyersanyagter­melő ágazatok, az elektroenergéti­­ka, a vas- és színesfémkohászat, a gépgyártás, az elektronikai és ve­gyi ipar, a szállítás fejlesztésében. Az ülésen megvizsgálták, hogyan halad az 1982-ben aláirt, az Ipari robotok kifejlesztésében, valamint szakosított és kooperációs gyártá­suk megszervezésében folytatott sokoldalú együttműködésről szőlő általános egyezmény végrehajtása. Megállapították, hogy a KGST tagországaiban folyik a robotok népgazdasági alkalmazására vonat­kozó programok végrehajtása. A KGST keretein belül meghatároz­ták a robottechnika fejlesztésének egyeztetett koncepcióját, és folyik az ipari robotok szerkezetének egységesítése. A végrehajtó bizott­ság meghatározta azokat a felada­tokat, amelyek teljesítésével to­vábbra Is biztosítható az általános egyezmény végrehajtása. A végrehajtó bizottság ülésén áttekintette az együttműködés más kérdéseit Is, s ezekről meg felelő határozatokat hozott. A végrehajtó bizottság ülését a barátság és a kölcsönös elvtársi megértés szellemében tartotta meg. I Az ezerévesre meghirdetett hit­leri Reich tizenkét év után omlott össze. Augusto Pinochet valamivel „szerényebben“ tizenhat évre 1989-ig jelentette be hatalmát. A jelek viszont azt mutatják, hogy az ország történelmének e sötét korsza­ka hamarabb lezárul. Jelentős töme­gek — a becslések szerint a munká­sok és az alkalmazottak 45—50 szá­zaléka — vett részt a chilei tiltako­zási napon, amelyen a társadalom legszélesebb rétegei, politikai erői az ellenzéki liberálisoktól egészen a szo­cialistákig követelték a diktatúra gazdasági és szociális politikájának gyökeres megváltoztatását és a de­mokrácia helyreállítását. Az immár második alkalommal meghirdetett or­szágos tiltakozási nap széles körű visszhangra talált, s ami új jelenség, nemcsak a dolgozók, hanem a tehe­ve a feldolgozott réz Chile legfonto­sabb exportcikke. A rézbányászok szakszervezete már hónapok óta kü­lönböző akciókat hajtott végre, ame­lyek természetesen a rézlermelés és a rézbányászat visszaesését eredmé­nyezték. Nemcsak 8 mennyiség keve­sebb: a világpiacon kisebb lett a ke­reslet, a tartalékok viszont nagyok, így aztán a réz árfolyama esett. Kö­vetkezésképp Chile bevételei kétsze­resen megfogyatkoztak. Pedig most igazán szüksége lenne a santiagói rendszernek a pénzre, hiszen Pinochet gazdasági vezetőit és bankárait szorítja a súlyos eladóso­dottság. Korábban Santiagő és Wa­A tíz éve véres úton hatalomra ju­tott ellenforradalom mérlege egyéb szempontokból is önmagáért beszél: több mint egymillió chilei kénysze­rült ezidő alatt külföldi emigrációba, az otthon maradt munkás-paraszt tö­megek életszínvonala pedig hatalma­sat zuhant. Az országban csaknem 30 százalékos a munkanélküliség, fo­kozódik a dolgozókra és a középosz­tályokra nehezedő teher súlya, mivel a külföldi tőkének teljesen kiszolgál­tatott gazdaság képtelen volt felhasz­nálni főleg az észak-amerikai ban­koktól felvett 12 milliárd dollárt Csu­pán törlesztésként 2,6 tized milliár­­dot kellene idén az országnak vissza­fizetnie! Ezzel szemben Chile bruttó nemzeti összterméke ma is az 1972-es szint alatt van, ipari termelése pedig tavaly 20 százalékkal visszaesett Egv diktátora megrázkódtatásai ^ tősebb rétegek körében is. A rohamrendőrség brutálisan szét­verte a békés tiltakozókat, s a ható­ságok több mint ezer embert letartóz­tattak. Mint később kiderült, a ro­­bamrendőrök négy fiatalt agyonlőt­­^ tek, többet súlyosan megsebesítettek. § A hatóságok több szakszervezeti ve­zetőt — a tiltakozó akciók összehan­golóit — is elhurcoltak. Közben Pi­nochet is hallatta hangját, s rövid nyilatkozatában közölte: „Ha nem hallgatnak a szép szóra, akkor a kor­mány keményebb eszközökhöz nyúl, kerül, amibe kerül“. A tiltakozási nap óta hetek teltek el, s a kedélyek nem nyugodtak meg Chilében, s a politikai szeizmográf előrejelzései szerint a diktatúrái megrázkódtató rezgéshullámok tovább erősödtek. A brutális fellépésre reagálva Chile kulcságazatában dolgozó rézbányá­szok hirdettek sztrájkot, letartózta­tott vezetőik szabadon bocsájtását követelve. E munkabeszüntetés érzé­kenyen érintette a diktátor rendsze­rét. Köztudomás szerint a rézérc, illet­shington közös elképzelése az volt, hogy Chilében „gazdasági csodát“ te­remtenek, a rendszer fasiszta jellegét elleplezni hivatott „liberális“ gazda­ságpolitikával. Ennek jegyében nagy összegű hiteleket kapott Pinochet rendszere. Az úgynevezett neoliberális és gaz­dasági modell megvalósítását célzó terv összeomlott. Csak arra volt jó, hogy még nagyobbá tegye a nép nyo­morát. drasztikusan növelje ú munka­nélküliek számát, szétrombolja az or­szág ipari struktúráját, tönkretegye mezőgazdaságát, s az országot a nem­zetközi finánctőkétől tegye függővé. A pénzügyi spekuláció lépett a pro­duktiv beruházások helyébe. Először még látszólagos jólétre hivatkoztak, mivel az országot elözönlötték a kül­földi árucikkek, amelyek a mestersé­gesen ösztönzött fogyasztási kedvet voltak hivatva elősegíteni. Az ameri­kai közgazdász Milton Friedman tö­rékeny „gazdasági csodája“ kudarcot vallott, araikor a tőkés világválság a kamatokat felhajtotta, s további hite­leket nem, vagy csak nagyon drágán lehetett szerezni, A történelem nem ismétli meg ön­magát, de hasonló események adód­hatnak. Chilében például az 1973. szeptemberi szörnyű napok egyik gyászos színhelye a santiagói stadion volt, melynek betonteknőjébe több ezer embert zártak a fasiszta pnccs­­ban részt vett katonák. Most hasonló eseményekről értesülünk. A legutóbbi országos tiltakozási nap után a San Miguel munkáskerületéből összesze­dett férfiakat iriegint egy sporttelepre vitték... Szeptemberben lesz tíz esztendeje annak, bogy Salvador Allendét a tör­vényesen megválasztott elnököt a Mo­­dena-palotában megölték, s hogy a hadsereg néhány fasiszta tábornok­nak engedelmeskedve megdöntötte a Népi Egység uralmát. Ma még korai lenne megválaszolni a jogos kérdést: tiz esztendő elég-e vagy kevés a katonai-rendőri erő­szak uralmának megingatásához? Egy­előre csak az látszik biztosnak, hogy Chile gazdasági válsága napról napra csökkenti a Pinochet-rendszar bázi­sát. CSIBA LÄSZLÚ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents