Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-26 / 47. szám

1983. november 28. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A TEHERAN! КОШМА EREDMÉNYEI Negyven évvel ezelőtt a három szövetséges nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányfői Teheránban tartották meg első tanácskozásukat a második világháború Idején. Az 1943. novem­ber 8-tól december 1-ig tartó tanácskozáson Joszif Visszarionovics Sztálin, a Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottságának elnöke, Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke és Winston Churchill, Nagy- Britannia kormányfője vett részt. X. résztvevők megvitatták a katonai együttműködés egyes kérdéseit, a kötendő békeszerződések alapvonalait, nyilatkozatot fogadtak el a három nagyhatalom háború utáni együttműködéséről, valamint Irán függetlensé­gének, szuverenitásának és területi sérthetetlenségének elismeréséréi. A legnagyobb figyelmet azonban az úgynevezett második, a francia országi front megnyitásának szentelték, amelyet a nyugati szövet­ségesek már 1942-re Ígértek. Churchill — aki a Szovjetunió gyengí­tésére törekedve késleltette a második front megnyitását, s aki egyúttal a brit imperializmus háború utáni európai szerepét igyekezett biztosítani — először a Balkánt javasolta, de Sziálin és Roosevelt kérésére, akik Franciaországot javasolták, elállt ettől a javaslatától. A tárgyaló felek megegyeztek abban, hogy az „Overlord“ hadműveletet (a normandiai pari raszállást) legkésőbb 1944. május 1-ig meg kell nyitni. Sztálin Ígéretet tett, hogy ugyanabban az időszakban offenzívát kezd a keleti fronton. A teheránl konferencia résztvevői Törökország háborúba való bekap­csolódásának szükségszerűségéről is tárgyaltak, de az ez irányú tárgyalá­sok nem jártak sikerrel. A tárgyaló felek megállapodásra jutottak, hogy támogatást nyújtanak a jugoszláv partizánmozgaíomnak. A Szovje'unió képviselője kijelentette, hogy a német hadsereg megsemmisítése u>án azonnal hadat üzennek japánnak. A konferencia jelentős szerepet játszott az antifasiszta koalíció meg­erősödésében. A szovjet küldöttség e német kérdés megvitatásával kapcso­latban hangsúlyozta, hogy hatékony intézkedéseket kell elfogadni a német militarizmus és revansizmus msgúfuiása ellen. Ugyanakkor nem értettek egyet a Németország felosztását szorgalmazó nyugati javaslatokkal. A te heráni konferencia résztvevői ezen ktvü! megfogalmazták az új nemzetközi biztonsági szervezet (a mai ENSZ) megalakításának legfőbb alapelvcit. A tárgyalások végén kiadott közös nyilatkozat megállapította, begy a tervezett katonai hadműveletek terén teljes volt a nézetazonosság, s a részt­vevők meggyőződésüket fejezték ki: az összhang, az egyetértés biztosítja a nemzetek közötti tartós békét. A teheráni konferencia eredményeire szorosan kapcsolódott a jaltai és a potsdami konferencia. (—blm) Itt is osztályharc zajlik Rogyion jakovlevics Malinov­­szkij marsall, a Szovjetunió kétszeres hőse, jelentős állam­férfi és kiváló hadvezér 1898. novem­ber 23-án Donbaszban egy szegény munkáscsaládban született. Gyerekko­rában gyárt munkásként; majd nap­számosként dolgozott. 1918-ban belépett a Vörös Hadse­regbe. A későbbi ßzovjet vezérkar azon korosztályához tartozott, amely a NOSZF közvetlen hatása alatt már Hataj korban részt vett az ellenforra­dalommal szembeni harcban. Az ifjú szovjet állam győzelmét követően to-, vábbra is в hadseregben maradt. 1926-ban belépett a bolsevikek kom­munista pártjába és elkezdte tanul­mányait az M. V. Frunze Katona' Akadémián, ahol 1930-ban sikeresen elvégezte tanulmányait. Tehetségét állandóan fejlesztette, s kamatoztatta megszerzett tudását. Szervezőkészsége a fasiszta Német­ország elleni harcban mutatkozott meg leginkább. A Nagy Honvédő Há­ború kitörésekor hadtestparancsnok. A harcok során szinte valamennyi fronton megfordult. 1942—43-ban a sztálingrádi csatában jelentős része volt a fasiszták elleni győzelemben. Ezekben az években különösképpen megmutatkozott a hadműveletek so­rán létfontosságú irányító és pa­rancsnoki adottsága. Úgy döntött, hogy az ellenség megtévesztése cél­jából a haditechnikát a rejtekhelyről a sztyeppékre irányítja. Ez Jó ötlet­nek bizonyult, mert Marstein, az el­lenség parancsnoka a szovjet harc­kocsik szómét tekintve úgy határo­zott, hogy csapatai egy ideig vissza­vonulnak. A szovjet erők így Időt nyertek, hogy befejezzék a támadás­hoz nélkülözhetetlen előkészületeket, utána pedig már megkezdődhetett a sztálingrádi csata döntő ütközete. 1943-ban a dél-nyugati front pa­rancsnokává nevezték ki, amely az ő irányítása alatt jelentős mértékben hozzájárult Dél-Ukrajna felszabadítá­sához. Egy év után a Szovjetunió Kiváló hadvezér marsalljává nevezték ki, és megbízták a második ukrán front vezetésével. Ebben a tisztségében 1945 májusáig, a hitleri csapatok feletti végső a'7S- zelemig maradt. Az 6 irányításával a második ukrán front hatalmas sike­reket ért el: oroszlánrészt vállalt a kisinyevi hadműveletben, Moldávia és Ausztria felszabadításéban, a ro­mániai fasiszta diktatúra megdöntésé­ben. MalinovszklJ marsall megfontolt és bátor döntései meghatározó szerepet játszottak Magyarország felszabadítá­séban. Az 6 vezetésével valósult meg az úgynevezett debreceni hadművelet. Hazánk felszabadításában is jelen­tős szerepet vállalt. Az 6 seregei sza­badították fel a fasiszta elnyomás elől Dél-Sz’.ovákiát, valamint Cseh- és Morvaország nagy részét. Hálás szív­vel és köszönettel emlékeznek rá Banská Bystrica, Zvolen, Bratislava, Brno, České Bndéjovice és más váro­sok lakói. Miután Európában befejeződtek a második világháború harcai, a Bajká­­lon túli front parancsnokává nevez­ték, annak a frontnak az élére, a­­mely a mandzsúrlal hadműveletben döntő csapást mért a japán hadse­regre. Később számos fontos tisztsé­get vállalt a szovjet hadseregben. 1953 és 1956 között a távol-keleti ka­tonai körzetet irányította. Ezt köve­tően a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének első helyettese, valamint a szárazföldi egységek főparancsnoka. R. J. Mallnovszkljt 1957. októberében honvédelmi miniszterré nevezték ki, s ezt a magas állami és katonai tiszt­séget tíz éven át, 1967. március 31-én bekövetkezett haláláig töltötte be. Malinovszkij marsall minden ere­jét a szovjet hadtndomány elméleti és gyakorlati fejlesztésének, a szovjet fegyveres erők korszerűsítésének szentelte. JÄN MIČÄTEK Az angliai Greenham Common támaszpontra már megérkeztek az első robotrepülőgép-szállít­­máftyok, nyomatékot adva ezzel an­nak az általános megállapításnak, hogy Washington komolyan rászánta megát a NATO-rakéták európai tele­pítési tervének kivitelezésére, s a Reagan-kormény mit sem törődik a népek sorséval. Ezt különben Is bizo­nyítja Washington magatartása, mint ez a dél-kóreai kémrepülőgép Inci­densével kapcsolatban ts megmutat­kozott. A nemzetközi történés iránt érdeklődők emlékezetébe vésődtek olyan nevek, amelyeket gyakran em­legetnek a nemzetközi élet égető kér­déseiről folyó vitákkal, szovjet kül­döttségvezetők ENSZ-szerepIésévet, a bécsi, genfi, madridi értekezlet ken elhangzott felszólalásaival kapcsolat­ban. Ilyen sokat emlegetett név pél dául Oleg Trojanovszkij szovjet ENSZ diplomata neve. Az egykori vörös dip­lomaták, a fiatal szovjet állam kez­deti Időszakában, majd a két világ­háború között feltűnt új típusú diplo­maták plejádjához tartozik. Amikor azt állítjuk, hogy a bolse­vik párt érdeméből és Lenin közre­működésével új típusú állam és politi­kai rendszer született a világtörténe­lemben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményeképpen, akkor azt ts ki kell emelnünk, hogy ez az állam új típusú diplomáciát hozott létre, mely céljai elérésének segítője, a szovjet rendszer nemzetközi elis­mertetésének és sarkallatos békepoll tikájának érvényesítője, gyakorlati ki­vitelezője lett. Ennek az új külpoli­tikának vezérelve az egyetemes világ­­béke előmozdítása, ami nagyon ts ért­hető, hiszen a szocializmus egVik fő alapelvére, a proletár Intercanlona­­liztnusra épül. Az ts logikusan követ­kezik, hogy a politika megvalósítói között az elsők a lenini gárda kipró­bált tagjai voltak, harcedzett bolsevi­kok, mint Ioffe, Kraszln, Vorovszkij és természetesen Georgij Vasziljevics Csicserin régi külügymlntsztériumi fő­­tlsztvtselő, aki minden tehetségét az új rendszer szolgálatába állította, ö szervezte meg a szovjet diplomáciát és kiemelkedő érdemeket szerzett Trocklj lézító és züllesztó törekvései­vel szemben. Az ő nevéhez fűződik a szovjet állam első szerződéseinek megkötése a környező országokkal: Finnország, Törökország, balti álta-A libanoni „nemzeti megbékélési értekezlet“ kezdete előtt az a hír járta, hogy a tárgyalóasztal formájában sem tudnak megegyezni a megbékélési konferenciára Genfbe gyűlt politikusok. Ezért kezdődött ké­séssel az értekezlet, amelyen a tra­gikus sorsú közel-keleti ország sebei­re kellett volna gyógyírt találni. Az asztal okozta politikai dilemma végül is úgy oldódott meg, hogy nem egy asztalhoz ültek Libanon különböző nézeteket valló politikai-vallási közös­ségeinek vezetői, hanem öt asztalt ál­lítottak körbe a genfi Intercontinen­tal Szállő nagytermében. A látszatra jelentéktelennek tűnő epizóddal azért foglalkoznak, mert ez is szemlélteti, hogy mennyire bonyo­lult a mai libanoni képlet. Belső po­litikai érdekek ütköznek egymással, s a közeli Izrael és a távoli Egyegiilt Államok törekvéseivel. A Genfben hn­­zakodók között például ott vannak a drúzok és a sfita mohamedánok kép­viselői. Mindkét közösség szeretné elérni, hogy megváltozzék végre az ország 40 esztendeje kialakított fel­osztása. Annak idején e különböző vallási és politikai csoportok kompro­misszuma nyomáo a maronita keresz­tényeknek jutott a legnagyobb szelet az ország „sajtjából“, utánuk követ­keztek a szunnita mohamedánok, majd a sfiták és a drúzok. Akkoriban ez megfelelt a különböző közösségek számarányának, politikai-gazdasági súlyának. Csakhogy azóta nagyot változott в helyzet Libanonban. A legszegényebb rétegnek számító síita muzulmánok aránya például mind nagyobb lett, s napjainkban például egymilliós lélek­számúkkal az ország legnagyobb kö­zösségét alkotják. Ma már erős és jól felfegyverzett milfcióval rendel­keznek, s nagyobb hatalmat követel­nek. Ez irányú törekvéseikben bizo­nyos fokig szövetségesre találtak a drúzokban, akik bonyolult vallásában keverednek a muzulmán és a ke­resztény elemek, s etnikailag ezért mindig külön „szigetet“ alkottak. A politikai csatározásokban a Dzsumb­­latt család vezetésével fokozatosan baloldali erővé vélt a drúz közösség. Ellentétük szinte évszázados az ag­resszíven hatalomra törő maronita keresztény közösség, amely szélső­­jobboldali nézeteket képvisel, s ko­rántsem egységes. Csoportjaik jelen­leg Is gyűlölködnek egymással: e fa­­langistók, a Gemajel család vezetésé­vel kegyetlen harcban növelték há­mok, Mongólia, Perzsia. Afganisztán. Csicserin volt a szovjet kormány megbízottja, aki annak Idején aláírta a történelmileg szükségszerű breszt­­litovszki fegyverszüneti szerződést, mely lélegzetvételhez juttatta az im­perialisták gyűrűjében szorongatott fiatel szovjet államot. Az események, következmények előrelátásában 1s megnyilvánult a népbiztosra oly jel­lemző lenini logika és munkastílus. A húszas és a harmincas években egymás u!án Ismerték el a Szovjet­uniói a kapitalista hatalmak, s Anglia után az Egyesült Államok is felvette vele a diplomácia kapcsolatokat és szerződésben rögzítette viszonyukat. Ennek most éppen 50 éve. Csicserin személyisége ma Is példa­mutató a szocialista diplomatáknak. Az imperializmus világa nem adta fel könnyen pozícióit, Cslcserinnek is so­kat keljeit nemet hallania ésszerű ja­vaslataira míg a szükségszerűség su­gallta józan belátás rávltte ókét el­utasító magatartásuk megváltoztatásé­ra. Ilyen ütköző kő volt Csicserin Ide­jében is a háború és a béke kérdése, a leszerelés. Csicserin és a szovjet diplomácia vezető munkatársai több mint fé'évszázarios nagy tapasztala­tokat kamatoztatva Lenin Intelme szegemében jártak el és járnak el a mai napig: „Jelszavunk a békés egy­más mellett élés a többi kormány­nyal, bármilyen legyen is az. Maga a valóság vezetett rá bennünket, mind a többi államot a munkás-paraszt­­kormány és a tőkés kormányok kö­zötti hosszú távú kapcsolatok megte­remtésének szükségességére. Ezeket a hosszan tartó kapcsolatokat a gazda­sági realitások parancsoióan kény­szerítik ránk...“ A realitások való­ban mindig tárgyalásra kényszerítő erőnek bizonyultak, példa rá a má­sodik világháború története, a Hitler - eltenes koalíció születése. Az Egyesült Államok sajnos, nem akar okulni a múlt tanulságaiból, a szovjetellenes kormányok politikájá­nak csődjéből, a hidegháború dicste­len végéből, s ma, amikor a világűr mtlitarlzálódéséra Is veszélyes terve­ket sző, a tömegpusztító fegyverek gazdaságilag Is elviselhetetlen felduz­zasztásának politikája felé sodorja az talmukat, ■ ádáz ellenségei Franzsijé maronitálnak, s más keresztény erők­nek is. ' A fentiekből kitűnik, hogy bonyo­lult szövetségi és érdekviszonyok szö­vik át a libanoni társadalmat, hiszen emlékezetes, hogy a maronita Fran­zsijé a közelmúltban közös frontba lépett a drúz Dzsumblattal és a szun­nita mohamedán Karamival — termé­szetesen a falangisták ellen. Bár a szunniták politikai befolyása — a bel­ső széthúzások miatt — alaposan meggyengült, még napjainkban is igen komoly erőt képvisel. Libanoni egyezkedés Ha ezek a frontvonalak egy politi­kailag elszigetelt Libanonban húzód nának. akkor aligha lenne kecsegte­tő a falangisták, s általában a szélső­jobboldali erők helyzete. Az életve­szélyes sebekből vérző Libanont azon­ban nemcsak a belső viszályok sújt­ják, hanem az is, hogy jó évtizede a közel-keleti válság fontos dominójává vált. Korábban mint a palesztin ellen­állás legfőbb bázisa kapott főszere­pet, tavaly óta az izraeli agresszió áldozata, s egyre több amerikai, fran­cia, olasz és brit katona kerül terü­letére, szélessé téve a külföldi be­avatkozást, s annak hatását a belső eseményekre. A falangisták helyzetét éppen a külső hatások erősitik rend­kívüli mértékben, ma már közvetlen katonai erővel is. Genfben tnlajdonképpen a libanoni belpolitika új „törvénykönyvét“ kelle­ne megirni. A genfi tárgyalások első fordulójában — az asztalvita után — öt nap alatt kettős eredményre ju­tottak a tárgyaló felek. Egyrészt meg­állapodtak a jövendő alkotmány alap­elveiben. s kimondták, hogy Libanon egységének független és szuverén ál­lamként kell helyreállnla, gondosan ügyelve arab jellegére, valamint az arab világhoz való tartozására. Fogósabb volt a másik formula megtalálása, mert ezen múlott, hogy a nehezen összehozott konferencia már a kezdetben eredménytelenül széthnlllk-e, vagy van remény a to­vábbi egyezkedésre. Ez pedig az ide­gen, mindenekelőtt az izraeli csapa­tok távozása az ország területéről. A emberiségét. A szocialista nagyhata­lom politikája azonban elvében ma Is ugyanaz, mint Lenin életében. A le­nini békemű folytatását. garantálják az SZKP kongresszusain kimunkált, állandóan kiegészített és rögzített bá­­keprogramok, melyeket a szovjet ve­zető szervek vllégközvéleményt tö­megkiállásra buzdító felhívásai kí­sérnek. A lenini békepolttika egyenlő­ségen és egyenlő érdekeken alapul. A szovjet kormány javaslatait nem megtévesztésnek szánta. A szovjet diplomáciában is Ismeretlen a kal­márkodás. Szovjet részről mind And­ropov pártfőtitkárnak és államfőnek, mind Gromiko külügyminiszternek javaslatai és nyilatkozatai nemegyszer hangsúlyozzák, hogy a leszerelés az egész emberiségnek egyaránt hasznos, ugyanekkor az imperialista Nyugat azzal Is tisztában lehet, hogy a Szov­jetunióval nem lehet erőpozícióból tárgyalni, ez balga hiedelem volna a Nyugat részéről. A szovjet javaslatok azonban lehetővé teszik a bonyolult nemzetközi kérdések egybekapcsolá­sát a megoldásukat megkönnyítő mó­dozatokkal, s ebben nagy lehetőségei vannak a Csicserin útján haladó szov­jet diplomáciának. A szocialista dip­lomácia állandó küzdelem. Nem min­dig zöldasztalnál folyik, ahogy azt sokan képzelik. Nem véletlenül nyitottuk meg a szovjet diplomácia bemutatását a le­nini gárdával. Vorovszkij szovjet dip­lomata Svájcban vrangellsta tisztek merényletének áldozata lett. A bolse­vik nettével és hasonló társaival, po­litikai futárokkal együtt Is ellenforra­dalmárok végeztek egy vonaton. A mal Amerika Is számtalan példával szolgál arra, hogy a szovjet állam létét és tevékenységét gyűlölettel néző Im­perialisták napjainkban is nemegy­szer a terrorista alvilágot uszítják a szovjetek képviselőire, s ezek aztán merényleteket, atrocitásokat követnek el. Ez Is bizonyítja, hogy napjaink­ban az osztályharc fontos területe maradt a szocialista diplomácia, az osztályellenség nem alkuszik és vele sem lehet alkudni. kérdés elodázását Gemajel elnök úgy próbálta elérni, hogy bárom bizottság létrehozását indítványozta Genfben: elsőnek a nemzeti megbékéléssel, a másodiknak a külföldi csapatok távo­zásával, a harmadik bizottságnak pe­dig a belső reformokkal, az ideje­múlt vallási-hatalmi megoszlás felül­vizsgálásával kellett volna foglalkoz­ni. Az ellenzék elutasította ezt a mód­szert, ugyanakkor utasította Gemajelt, hogy „folytassa belső és nemzetközi erőfeszítéseit az izraeli megszállás fölszámolására, a teljes szuverenitás helyreállítására“. Az első öt nap után éppen azért rendeltek el szünetet, hogy az államfő Washingtonba, Da­maszkuszba és Rijadba utazva, meg­értést keressen a megoldáshoz. A genfi tanácskozás alatt történtek sajnos még bonyolnltabbó tették a li­banoni helyzetet. Két fejlemény is ntal erre. Az egyik az észak-libanoni, tripoU csata, a palesztin mozgalom két szárnyának újabb döntő fegyveres összeütközése, mely Arafat hívei szempontjából szinte katasztrofálisan alakult. A másik színtér a dél-libanoni Tyr városában elkövetett merénylet, mely­re Tel Aviv terrorbombázásokkal vá­gott vissza. A bombázások mögött ez­úttal nem csupán a már megszokott altra választ kell keresni. Samir új kormánya elődjéhez hasonlóan arra gyanakszik, hogy a Reagan-kormány­­zat — mely a békefenntartás címén ma már nyíltan beavatkozik a liba­noni eseményekbe — „föl akarja adni az izraeli érdekeket“, a háta mögött egyezkedve, Libanon megnyeréséért kész egyoldalúan engedni az idén május 17-én megkötött hármas — 11- banoni-izraeli-amerlkai — egyezmény­ből. A bombázás tehát figyelmeztetés akart lenni a Fehér Háznak is: nem lesz Géniből semmi, hasonlóképpen az Egyesült Államok közel-keleti ter­veiből sem, ha nincsenek tekintettel Tel Aviv sajátos fölfogására. Az Egyesült Államok libanoni sze­repe — Bejrútban „Békefenntartó“ kontingens néven 1300 tengerészgya­logos tartózkodik, további kétezer partra szállásra készen áll, védelme­­zésükre az ország partjai közelében tizenkétezer főnyi személyzettel szá­mos hadihajó cirkál — következté­ben kérdésessé vált, létezhet-e tovább Libanon független és szuverén állam­ként. Es mert Genfben éppen ez volt az első pont, amiben a tárgyaló felek megállapodni látszottak — utalás ar­ra, hogy a genfi egyezkedések első fordulójában könnyen létrejött meg­állapodásból semmiféle hosszú távú következtetés sem vonható le. CSIBA LÁSZLÓ LÖRINCZ LÄSZLÖ k’ü 1P 0 LITIKAI KOMM ENT Ä R j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents