Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-26 / 47. szám

AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI és élelmezésügyi minisztériumának hetilapja ___________ •- _________________________________________________________________________ ■ • • _________;______• 1983. november 26. * 47. szám if XXXIV évfolyam * Ara 1,— КС* AJigha van még agy Olyan ágazata a mezőgazdaságnak, amelynek a fejlesztése, de akár csak a fenntartása Is annyi körültekintő gondot, előre­látást, annyi tényező hosszabb távú, éveket meghaladó összehangolását, figyelemmel kiséréséi kívánja a gazdaságvezetéstől, mint az állattenyész­tés. Közismert, hogy az ágazat jellemzője a hosszé eiklusidő, ami előre­látást, tervszerűséget kíván. De jellemzője ennek az ágazatnak az is, hogy olyan a takarmányigénye, emely osak üzemi takarmánybázisra épülhet, szoros összefüggésben az ott meglevő növénytermesztési lehetőségekkel. Az idei aszályos nyár az egész növénytermelésre, s ezen belül a takar­mánytermelésre Is rányomta bélyegét. Szemes- és szálas takarmányokból jöval kevesebb termett a tervezettnél. A feszes takarmánymérleg arra fi­gyelmeztet, hogy az idén meg kell találnunk a kivezető ntat abböl a bű­vös körből, amelyen belül a szarvasmarha takarmányozását eddig jobbára az abrakra alapoztok. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium Intézkedési tervet dol­gozott ki e takarmánygondok áthidalása érdekében, s ennek intézkedéseit lebontották a kerületekre, járásokra és az egyes mezőgazdasági üzemekre. A részben behozatalból származó szemes takarmányokból a szükséglet 88.5 százalékra fedezve van. E mennyiségnek — a múltban előforduló ügyeskedések, spekulációk, áltakarékoskodások, s a fekete alapok mellő­zésével, illetve felhasználása nélkül — elegendőnek kell lennie az őj ter­mésig. Az Idén tehát új tartalommal kerül előtérbe az a régi igazság, hogy az állattenyésztés, s ezen belül в szarvasmarha-tenyésztés ott megy vendben, ahol a gazdaság vezetőinek, irányítóinak és az ott dolgozóknak is szívügye. Végre tudomásul kell vennünk azt az alaptételt, bogy az állattenyésztés olyan ágazat, amit nem lehet mellékesen kezelni, és nem lehet sem egy-, sem kéthavi Intenzív munkával megalapozni. Ez minden­napos és folyamatos, intensiv munkát kiván, különben valóban csak pa­zarló takarmányfelhasználást és veszteséget terem. A bűvös körből való kiszabadulás természetesen lépésváltást igényel, emely az együtt menetelés elsajátításának egyik nélkülözhetetlen mozza­nata. A gyarkorlat sajnos azt igazolja, hogy egyáltalán nem könnyű lépési tartani, együtt lépni. Már csak azért sem, mert a kisebb kollektívában ngyanúgy, mint a mezőgazdasági nagyüzemek országos közösségében szép számmal akadnak olyan knllogők, akik nehezen veszik fal a lépést, vagyis a kor parancsszavának megfelelő ritmust. A leginkább objektív problé­mákra panaszkodók a többséggel együtt mozdulók sarkára lépnek, s bi­zony lépést kell — kellene váltaniuk ahhoz, hogy ne zavarják, ne akadá­lyozzák, ne hátráltassák a többiek előrehaladásál. A lépésváltás tulajdonképpen egyszerű mozdulat Sokak számára sajnos mégsem tetszik egyszerűnek. Talán most olyanok a körülmények, hogy a lépésváltás elkerülhetetlen, ha a céloknak megfelelően biztosan, meg­fontoltan akarunk haladni. A lépésváltást előszűr a felfogásukban, a gondolkodásmódunkban kell végrehajtani, bogy igasán belássuk a szük­ségességét. így lessünk képesek as értelmes cselekvésre, a szükséges igazodásra. Állattenyésztésünkben világot, egyszerű érvek bizonyítják a lépésváltás szükségességét. Számot kérdés szorul e tekintetben tisztázásra, de ez egy­értelmű, begy a meglevő állományra kell ésszerűbben, céltodatosabban alapozni. Az utóbbiakat azért hangsúlyozzuk, mert az állattenyésztés egyes ágazataiban nagyok a szóródások. Vegyük például alapul az általában jónak mondható baromfitenyésztést és a kedvezőtlenül alakuló sertés- és szarvasmarha-tenyésztési eredményeket, de hasonlóan nagy az egyes ága­zatokon belüli szóródás Is. Itt elegendő, ha a szarvasmarha-tenyésztésen belül a 2300 literes vagy ex 5000 literes tejtermelési színvonalat állítjuk szembe. A fentiekben vázolt gondok és tennivalók lényegében két irányúak: egy­részt az állatállomány biolúgial sajátosságait kell az eddigieknél sokkal célszerűbben kihasználni; másrészt a meglevő takarmánybázisunk adta lehetőségeket kell a lehető leggazdaságosabban, a legésszerűbben, s leg­hatékonyabban kamatoztatni. Biológiai háttér ez állattenyésztésben a meglevő termelőállomány. Ezt kell teljes mértékben hasznosítani, a ha a szükség ágy kívánja, reguláin!. Elsősorban a sertéstenyésztésben ismeretes a túlméretezett állomány prob­lémája. A biológiai háttér hatékony kihasználása érdekében meg kell oldani a született szaporulat veszteségmentes felnevelését. Az utóbbit azért hangsúlyozzuk, mert néhány gazdaságunkban indokolatlanul nagy a borjú-; Illetve a malacelhullás. Ha ehhez honátesszük, hogy az üszők első ellése gyakran még mindig a 30. hőnap után következik be ét a két ellés közötti idő több gazdaságunkban 500 nap körül van, akkor láthatjuk, hogy az állománykihasználás hatékonysága több gazdaságunkban kritikán alnli. Ez éppúgy felveti a mezőgazdasági szakemberek és as állattenyésztési dol­gozók felelősségét, mint a hasznossági mutatók alakulása. Frontáttörésnek keli bekövetkeznie ax álllategésxségügyben Is. Az állat­tenyésztés hatékonyságának és a termékek minőségének |avitása folya­matában as állategészségügy helyzete még mindig gyenge láncszem. En­nek sorén tudatosítani kellene, hogy в fertőző és egyéb betegségek felszá­molásának megszervezése elsősorban állatorvosi feladat. A legnagyobb tar­talék azonban a betegségeket megelőző Intézkedésekben és a normális állategészségügyi viszonyok megteremtésében van. A termelés szempontjából azokat az állattfpusokat kell előnyben része­síteni. amelyek jól alkalmazkodnak természeti és közgazdasági adottsá­gainkhoz, amelyeknek nagy a boxama és jő a ssaporasága, amelyek gaz­­daeégosan használják tel a termeléshez szükséges ráfordításokat, s ame­lyek minőségi termékeket szolgáltatnak. Ugyanakkor törvényszerűen meg kell kezdeni в takarmányt nem megfelelően értékesítő állatok kiselejte­zését A takarmányozás terén elérkezett az Ideje annak, hogy e szécséplésbe torkolló kérdéseket tisztázzuk, s tenni kell annak érdekében, hogy a meg­levő, ismert érdemi megoldások elterjesztése, alkalmazása gyorsabb legyen. A lépésváltás utáni előrelépés tehát nem halogatható tovább. Már csak azért sem, meri se szeri, se száma azoknak a példáknak, amelyek bizo­nyltjuk. hogy megfelelő erkölcsi és szellemi erőbevetéssel a korábban ki­­mozdithatatlannak hitt ágazatokban is előbbre lehet lépni. Ezeket a jó példákat hasznosítva kell most már a takarmánygazdálkodásban is gyö­keres fordulatot elérni. A továbbhaladáshoz mindenekelőtt az akadályokat kell látni — főleg leküzdeni. A szóban forgó minisztériumi intézkedés ezeket is határozottan körvonalazza. A szakmai felkészültség, hozzáértés hiánya és a szemléletbeli hiányosságok nehezítik mindenekelőtt a kibon­takozását. de semmivel sem magyarázható az, hogy sok helyen idegenked­nek az új. tudományos ismeretek befogadásától, s aligha menthető az a „szemlélet“, amelyik ellene hat a fejlett takarmányozási Ismeretek meg­honosításának. A technológiai fegyelem lazaságai, a tárgyi és technikai feltételek hiányosságai Is gyakran szerepelnek a továbblépést gátlő okok között. . . CSIBA LÄS3L0 (Folytatás a 2. oldalon) A genetikai képességek növelése a szarvasmarha-tenyésztésben Is jó úton halad. A lehetőségek kihasználása azonban csak akkor áll módunkban, ha takarékos takarmányozás mellett is tartani tudjuk az elért hasznos­sági mutatókat őNoWNW»W*A6KSBi • Maximális kukoricaszárhasznositás • Kisebb répabozara, maga­sabb cukortartalom 9 A szántó 15 százalékán lucernát! (1 Mire képes a Guzal Kara? 9 Hűtőtéroló építése a láthatáron 9 Lám, milyen la ez a természet? Az egyik „kezével“ simogat, a másik­kal meg pofoz. Hát nem „arculiitése" a szőgyéni (Svodín) Csehszlovák-Szí­ria! Barátság szövetkezetnek az, amit Fakos Kornélia mérnök, főüzemgaz­­dász mondott, mindjárt a beszélgeté­sünk legelején? Az, hogy kukoricából, amit 1450 hektáron termesztettek az Idén, tizenöt év átlagában a legki­sebb hozamátlaggal kellett beérniük. Holo'tt, minden lehetőt megtettek a bö termés elérése érdekében, kezdve a jó fajtamegválasztástől, az agro­technikai követelmények megtartásán, a jó vegyszerezésen, a hektáronkénti Jó növényegyedszámon és szakszerű növényápoláson fit egészen a betaka­rításig ... Említést érdemlő, hogy például ezer hektárnyi termőterületen a Pio­nír hibridek domináltak, a többi meg az Eszéki 247-es és az Eszéki 407-es jugoszláv, valamint magyar és hazai hibrid volt. Nos, az összes kukorica­­területről hektáronként 4,58 tonnányit tudtak csupán betakarítani, míg más években egy tonnával többet, hozzá­vetőlegesen számítva. Az utóbbi tíz év hozamátlaga 5,7 tonna volt hek­táronként. Érdekes és fölöttébb figyelemre­méltó tapasztalatokat szereztek, ami a hazai TA 480-L fajtát illett. Ezt kö­rülbelül 75 hektárnyi területen ter­mesztették. Mivel a beltartalml érté­ke az Összes termesztett fajták közül a legjobbnak bizonyult, éppen magas lizlntartalma miatt, a beiakarítását Il­letve tárolását a CCM-rendszer sze­rint végezték. Az összes Ily módon tárolt kukoricájuk az Idén 310 hek­táron termett. Nagyon kifizetődő a saját célra történő feltakarmányozé­­sa, hiszen az említett kukorlcafajta fehérjetartalma jóval meghaladta a 12 százalékot. ; Puskás Lajos agrármérnök, növény­termesztési főágazatvezetó úgy véle­kedett, hogy a Jövő éveket Illetően a magas llzintartalmú kukortcafajtá­­kat termesztik majd, gazdaságon be­lüli hasznosításra, a CCM-rendszerű tárolást részesítve előnyben. A szövetkezet illetékes szakembe­rei általában elégedettek a Trnava! Kukoricatermesztési Kutatóintézettel való együttműködéssel, mivel az Inté­zet tudományos munkatársaitól hasz­nosítható szaktanácsokat kapnak. Ezen túlmenően a hibridek kiválasztásához és beszerzéséhez Is nagy segítséget nyújtanak. Amellett még előnyben ré­szesülnek, ami a vegyszerellátást Il­leti, mivel a kukoricatermesztési rendszer túrsüzemekónt szerepelnek. A szakszerű, pontos, megbízható ve­téshez egy Pneumasen és két Monair vetőgéppel is rendelkeznek. Két dolgot még feltétlenül meg kell emttenl: a már jelzett hozamátla­got öntözés nélkül érték el; az Idei évjárat rácáfolt a hektáronkénti nö­­vényegyedszám feltétlen megtartásé­ra. Ahol ritkábbra sikerült a kukori­ca — tekintettel a hosszan tartó ke­gyetlen aszályra —, ott bőségesebb kukoricatermést tarakarították be. A józan paraszti észjárás úgymond dia­dalmaskodott — a Kevesebb növény-Őszutói mérlegelés egyeditek több talajnedvesség és táp­anyag jutott. A kukorica idei csökkent hozamát­laga, Illetve a terméskiesés nem csu­pán e bruttótermelést nyirbálta meg igen számottevően (mintegy 5,5 mil­lió koronával), hanem a takarmány­­ellátást Is érzékenyen sújtja. Hiszen a szövetkezet tömegtakarményből csak 85 százalékra ellátott... Ehhez jjersze hozzájárult az Is, hogy sem a silókukoricából, sem a lucernából, sem pedig a cukorrépá ból a szövekezet nem érte el a terve­zett hozamátlagot. A kedves olvasó erre azt felelheti: hát miért nem ön­töztek? Nos, ráhtbázl Mert, nincsenek meg hozzá az adottságok. Híján a víz­­forrásoknak, nyáridőben még a közös állatállomány vízellátása is körül­ményes. Tették tehát azt, amtt a jőzen ész diktált. A szántó 30 százalékán (1450 haj termesztett kukoricaszárat lesi­­lózták. Répaszelettel, répafejjel, ta­karmányrépával, bab- és maglucerna­­sza Imával elegyítve, sós vagy méla­­szos vízzel locsolva. Ily módon ez állatállomány körülbelül 3500 tonna siló-, Illetve takarmánytöbblethez Jut, ha nem Is valami nagyon jó mlnösé­­gühöz. Leleményességük a kukorlcaszár­­betakarltást Illetően dicséretrre mél­tó. Mármint é gépi szakembereké, sze­relőké, akik a betakarításnál új megoldáshoz folyamodtak. A szárvá­gógépek aljazatára rotációs adaptert szereltek, ami nagyon jól megfelelt a célnak, az elképzelésüknek. A gé­pek után maradt széles, felaprózott szárrendeket aztán Horal-kocslkkal összegyűjtötték, majd a silótelepre szállították. Mint már az előbbiekben utaltunk rá, cukorrépából sem érték el a ter­vezett hozamátlagot. Így azután a szűkösebb répatermésnek a takar­mánykészlet Is kárát látja- Am a ré­pa cukortartalma fölöttébb magas, 18,5 százalék körüli vo^t, A napraforgótermesztésről röviden csupán annyit, hogy az 0jvidékl-2B-os Jugoszláv fajta dominált a termőterü­let 90 százalékán, s a hosszan tartő szárazság ellenére 2 tonnányit takarí­tottak be hektáronként, ami kelleme­sen lepte meg a gazdaság vezetőit, szakembereit. És most értünk el oda, hogy a ter­mészet általi „pofozkodás simogatás­­ba“ váltott át. Az első kaszálat ért valamit, a másik termést Jobbadén zöldtakarmányként feletették az állat­állománnyal, a harmadik termés meg csupán egyötöde volt a vártnak, az Is úgy, hogy öntözték. A szerencse azonban mégis rájuk mosolygott; sikerült a megfogás, így azután a tervezettnek az ötszörösét tudták betakarítani. Ehhez annyit fűz­nénk csupán: emiatt ne Irigykedjenek a szögyénlekre a mezőgazdasági üze­mek vezetői, szakemberei! Nagyon le közismert, hogy a lucernamagfogás olyan, mint a lutri — mindenkor kockázatvállalással Jár... Dicsérendő viszont a szőgyéni Ba­rátság szövetkezet vezető- és szakem­bergárdájának az a törekvése, hogy a lucerna termőterületéből évente nem­csak mintegy 250 hektárnyit felújít, hanem bővíti ts annak területét Egy­szerűen attól a helyes meggyőződés­től vezérelve, hogy a lucerna egyike a fehérjében leggazdagabb szálas ta­karmányoknak. No meg aztán a le­vegő szabad nitrogénje megkötésével a talajt Javítja, teszi termékenyebbé. Költségráfordítás nélkül! S ez nagy sző manapság. Akkor, amikor termő­talajaink általában humusz-szegények, éppen az istállótrágya hiánya, vagy nem elegendősége miatt. Folytatnám azzal, hogy a szőgyé­­niek az 1978—79-es években a szán­tónak mindössze 7—8 százalékén ter­mesztettek lucernát A helyzetválto­zás közepette döbbentek rá arra, hogy a közös állatállomány elleni merény­let a pillangós takarmánynövények területének Ilyen összezsugorltása. Azóta növelik a lucernatarületet, s a Jövő évben már a szántónak 15 szá-Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents