Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-16 / 28. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1983. július 16. Ésszerűen, takarékosan A galántai járási pártkonferencia megállapította, hogy a mezőgazdasá­gi-élelmiszeripari komplexum a hete­dik ötéves tervidőszak első két évé­ben még a kedvezőtlen feltételek el­lenére is JĎ eredményeket ért el. A mezőgazdaság az említett időszakban dinamikusan fejlődött, s teljesítettük a tervezett hús- és tojásfelvásárlást. Nem sikerült viszont a kívánalmak­nak megfelelően teljesítenünk a tej felvásárlását, s lemaradás volt tapasz­talható a gabonafélék, a hüvelyesek, az olajnövények és a cukorrépa ter­melésében ,is. A járási pártkonferencia kitűzte a mezőgazdasági termelés dinamikájá­nak felújításával és belterjesltésének növelésével, továbbá a gazdaságosság javulásával és a hatékonyság növelé­sével kapcsolatos feladatokat. Rend­kívüli figyelmet fordítunk a termő­föld védelmére és a talaj termőké­pességének szüntelen javítására. Cé­lul tűztük ki, hogy a járás mezőgaz­dasági földterületét az 1981. évi szin­ten állandósítjuk. A jövőben minden, a mezőgazdasági földterület nagyobb arányú csökkentésével kapcsolatos javaslatot, igényt megtárgyalunk a Járási pártbizottság mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságán. A járási pártkonferencia felhívta a figyelmet azokra a fogyatékosságokra, amelyek a mezőgazdasági és ipari üzemek bel­területén levő termőföld hasznosítá­sával kapcsolatosak. A jövőben na­gyobb figyelmet szentelünk a termő­föld védelmét és ésszerű hasznosítá­sát elősegítő társadalmi ellenőrzés­nek. A termőföldről való gondoskodás elsősorban a terméshozamok nagysá­gában mutatkozik meg. A talajelőké­­szltés és a trágyázás javítása mellett a belterjesítő tényezők közül rendkí­vüli jelentősége van az öntözésnek. Járásunkban a mezőgazdasági földte rület 39 százaléka öntözhető. E te­kintetben a mezőgazdasági üzemek pártszervezeteinek és a gazdasági szervek jő politikai-szervező munká­jának köszönve a nyugat-szlovákiai kerület élenjáró járásai közé tarto­zunk. Már elértük azt, hogy minden pártszervezet, minden vezető dolgozó pozitívan viszonyul az öntözés adta lehetőségek kihasználásához. Az utób­bi három évben az öntözőhálózat bő­vítésére 30 millió koronát fordítot­tunk, a vetésszerkezetet az öntözési lehetőségekhez idomítottunk, s javu­lást értünk el az esti, illetve éjjeli öntözés alkalmazásában is. Az öntö­zőhálózat kiszélesítésével jó előfelté­teleket teremtünk ahhoz, hogy a je­lenlegi ötéves tervidőszak végén a mezőgazdasági földterület 52 százalé­ka legyen öntözhető. Pozitívan érté­keljük és támogatjuk azt a kezdemé­nyezést, amely öntözési feltételek között a szemes kukorica 8—10 ton­nás hektáronkénti terméshozamának elérését szorgalmazza. Az öntözőcso­portok munkáját nagyban segítik az ideiglenes pártcsoportok. A hektárhozamok növelésében to­vábbi fontos feladat a növények táp­­anyagpótlásának optimalizálása, az ipari trágyák ésszerű hasznosítása. A tervezett növénytermesztési feladatok maradéktalan teljesítése csakis az agrotechnika, a tápanyagutánpótlás és a növényvédelem színvonalának emelésével valósítható meg. A gabonafélék termelésében az utóbbi két évben 10 százalékos lema­radás volt tapasztalható, ami elsősor­ban a gabonafélék gyenge termésho­zamával Indokolható. A lemaradást még a szemes kukorica múlt évi re­kord termésével sem sikerült behozni. A gyakorlat már bebizonyította, hogy a termelési rendszereknek nagy jövő­je van. A vágsellyei (Sala) kooperá­ciós társulás mezőgazdasági üzemei­ben tavaly tizenkét és fél ezer hek­tár területről átlagosan 7,75 tonna szemetrmést takarítottak be hektá­ronként. A termelést rendszer adta lehetőségekkel a cukorrépa, az olaj­növények, a hüvelyesek stb. esetében is élni akarunk. A korábbi évek tapasztalatai meg­mutatták, hogy azok a mezőgazdasági nagyüzemek, amelyek számosállaton­ként — száraz anyagban számítva — öt tonna takarmányt takarítottak be, különösebb problémák nélkül teljesí­tették a tervezett állattenyésztési fel­adatokat. Ezek közé tartozik például az Orföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaság, a zsigárdi (Ziharec), a A pártkonferenciák határozatainak teljesítéséért nádszegi (Trstice) stb. szövetkezet. A takarmányokból való önellátás csakis a rendelkezésre álló területek ésszerű hasznosításával, a beltartalmi érték megőrzésével, a veszteségek csökkentésével és a takarmányok gazdaságos felhasználásával érhető el. Ebben a mezőgazdaságnak szol­gáltatásokat nyújtó szervezetnek is nagyobb részt kell vállalniuk. Annak ellenére, hogy a múlt évben a tej kivételével áruforgalmazási kö­telezettségeinknek eleget tettünk, a járási pártkonferencia megállapítot­ta, hogy még nem mindenütt sikerült áttérni az állattenyésztés belterjes fejlesztésére. A szarvasmarha tenyész­tés gyors ütemű fejlesztését építke­zési beruházásokkal szorgalmaztuk, amit a hetedik ötéves tervidőszak hátralevő éveiben folytatunk. Bízom benne, hogy az új férőhelyek létesí­tése, és a régi Istállók felújítása, va­lamint a tenyésztői munka színvona­lának emelése hozzájárul az állatte­nyésztés minőségi mutatóinak teljesí­téséhez. Járási párt- és gazdasági szerveink a tejtermelés és a súlygya­rapodás kedvezőtlen helyzetét több ízben ellenőrizték, s megállapították, hogy a szervező és irányító munká­ban Is komoly fogyatékosságok fordul­tak elő. Az állattenyésztésben — el­lentétben a mezőgazdaság többi ága­zatával — sokkal nagyobb gondot kellene fordítani az emberi tényezőre. Főleg akkor, ha abból indulunk ki, hogy az állattenyésztésben még min­dig kevés fiatal dolgozik, Itt a leg­alacsonyabb a dolgozók végzettségi foka. Az említett problémák megol­dásával kapcsolatban egész sor intéz­kedést fogadtunk el. A járási pártkonferencia bíráló igényességgel értékelte a sertéste­nyésztés eredményeit, de egyúttal megjelölte a továbbfejlesztés lehető­ségeit, főleg a sertéshústermelés bel­terjesltésének növelésén és a kéve­­réktakarmányok takarékos felhaszná­lásán keresztül. Erre kell irányítani a párt- és gazdasági szervek politi­kai-szervező munkáját is. Az iparszerű technológiák beveze­tésével a mezőgazdaságnak biológiai és műszaki szolgáltatásokat nyújtó vállalatok, üzemek feladatai is nőnek. Ezért az állatorvosoktól, a nemesi­­tőktől, a vetőmagtermelőktöl stb. a jövőben elvárjuk, hogy nagyobb fele­lősségérzetet tanúsítsanak az őster­melők eredményei iránt, hogy javít­sák a szolgáltatásokat, hogy kezde­ményezőbbek legyenek a tudományos­műszaki haladás vívmányainak gya­korlati érvényesítésében. Rendkívüli figyelmet kell szentel­nünk a lemaradozó mezőgazdasági üzemeknek, mert ezek a szántóterü­let 10 százalékán gazdálkodnak. E tekintetben már megtettük az első lépéseket, s némi eredményeket is el­értünk. A mezőgazdaság tökéletesített irá­nyítási rendszerének érvényesítésében még szintén vannak tartalékaink. A mezőgazdasági termelés intenzitását elsősorban az önálló elszámolási rendszer érvényesítésével kell növel­ni. Azzal számolunk, hogy az év vé­géig a mezőgazdasági nagyüzemek felében bevezetik az önálló elszámo­lási rendszert. Mindemellett tökélete­síteni kell az anyagi érdekeltség rendszerét is. A Vágsellyei Efsz pél­dája alapján kell fejleszteni a brigád­szerű munkaszervezési és jutalmazási rendszert. Az egyre igényesebb mezőgazdasági feladatok nagyobb igényeket támasz­tanak a szervező és irányító munká­val szemben is. Ezért megköveteljük, hogy a mezőgazdasági üzemek veze­tői a helyszínen, tehát az istállóban, a mezőn, a műhelyben, közvetlenül az emberei; között oldják meg a fel­merülő problémákat. A járási pártkonferencia pozitívan értékelte, hogy javult a járási mező­gazdasági igazgatóság irányító mun­kája. A lemaradozó gazdaságok prob­lémáinak megoldása, az állattenyész­tés stagnálása azonban megköveteli, hogy a jmi sokkal hatékonyabb és koncentráltabb szervező és irányító munkát folytasson, s javítsa a káder­tartalékok felkészítését. Az elmondottakból arra következ­tethetünk, hogy a járási pártkonfe­rencia Igényes mezőgazdasági felada­tokról döntött. Tudjuk, hogy nem számolhatunk a termelés műszaki­anyagi szükségleteinek teljes mértékű fedezésével. Ezért ésszerűen kell ' i­­használnunk a gazdasági szabályozó­kat, az élenjáró mezőgazdasági üze­mek termelési és technológiai tapasz­talatait, s fejleszteni kell az agro­­komplexum dolgozóinak kezdeménye­zését és tevékenységét. Meggyőződé­sünk, hogy csakis ez az út vezethet a CSKP XVI. kongresszusa, valamint a járási és kerületi pártkonferencia határozatainak teljesítéséhez. ÉLES KAROLY, a galántai járási pártbizottság mezőgazdasági ttikára ■ Bratislavában próbaüzembe he­lyezték a Pálenisko nevű új nagy ka­pacitású dunai teherkikötőt. A Pálenisko kikötő jelentős mérték­ben hozzájárul az egyik legnagyobb európai folyón lebonyolított vízi for­galom hatékonyságának növeléséhez. ■ ■ ■ ■ Bratislavában aktívaértekezletet tartottak a központi állami és társa­dalmi szervek és intézmények üzemi pártbizottságainak és pártalapszerve­­zeteinek elnökei a CSKP KB 8. ülése határozatainak megvalósításáról. Je­len voltak; Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB el­ső titkára, valamint Rudolf Netfk és Rudolf Vančo, az SZLKP KB osztály­­vezetői. A CSKP KB 8. üléséről Rudolf Ne­­tík elvtárs terjesztett elő tájékozta­tót. Az aktívaértekezlet végén Jozef Le­nárt szólalt fel. Megállapította: első­sorban a kommunisták feladata, hogy munkahelyükön, hatáskörükben haté­konyan elősegítsék a CSKP KB 8. ülé­se rendkívül fontos határozatainak végrehajtását. Kiemelte, hogy a pár­tot és minden dolgozót mozgósítani kell a tudományos és műszaki ered­mények alkalmazására a hatékonyság növelése és a munka minőségének ja­vítása érdekében; valamennyiünk fel­adata, hogy a tudományos-műszaki haladás vívmányait konkrétan és al-JOGI VÁLASZOK Mi számítható be D. F.: Olvasónk 1944-ben fejezte be a középiskolát, utána egy évig a volt magyar hadseregben teljesített kato­nai szolgálatot, hazatérte után 1945 és 1952 között az akkori intézkedé­sek miatt nem tudott mint értelmi­ségi elhelyezkedni, ezért édesapja gazdaságában mint együttdolgozó csa­ládtag tevékenykedett, majd 1952 óta mint tanító működik. Olvasónk kér­dezi, beszámítják-e majd a középisko­lai tanulmányait, a volt magyar had­seregben teljesített katonai szolgála­tát, s az 1945 és 1952 között az édes­apja gazdaságában családtagként va­ló együttműködését? A. 121/1975 sz. társadalombiztosítási törvény 10 §-a 1. bekezdése d. pont­jának értelmében a nyugdíjévéibe be kell majd számítani az iskolakötele­zettség után a hivatásra való felké­szülés céljából végzett iskolai tanul­mányok idejét. Mivel Olvasónk a volt magyar had­seregben nem hivatásos katonaként, hanem a kötelező katonai szolgálata keretében szolgált, ezt az időt az erről szóló Iratai alapján kérelmére (ezt még majüd a nyugdíjkérelmében adja be) a Járási Járadék Bizottság (Okresná dávková komisia) az idé­zett Társadalombiztosítási törvény 128/1975 sz. végrehajtási rendelete A prágai békevilágtalálkozőn — mi­ként azt a záródokumentum meg­állapította — 132 ország 1843 szer­vezetének, szakszervezetének, ifjúsági és nőszövetségének, politikai pártjá­nak, egyházának képviselője volt je­len. Arra már volt példa, hogy egy tanácskozáson összegyűlt a béke há­romezer híve (természetesen mindig tudni kell, hogy a küldöttek mögött ezrek, tízezrek állnak). Ennyi szer­vezet — különösen pedig ennyire el­térő politikai, ideológiai, világnézeti alapon álló szervezet — sohasem képviseltette magát, egyetlen béke­tanácskozáson sem. Eredmény ez? Feltétlenül. Még ak­kor is, ha az előzetes várakozáshoz képest szűkebboek bizonyait a rész­vevők listája. Ha jó néhány neves tudós, fró. művész — előzetesen be­jelentett szándékától eltérően — vé­gül is odahaza maradt. Romes Csend­re, a Béke-világtanácsa elnöke foua'­­mazta meg sajtóértekezletén: nem szabad fordított logikával gondolkod­ni. Nem azt kell elemezni, hogy ki és miért van távol, hanem azt, ki van jelen. Nem lehet elvonatkoztatni az általános világhelyzettől. Nem lehet a prágai béke-világtalálkozót tértől és időtől függetlenül szemlélni. Csakis konkrétan. És így megállapítható, hogy 1983. nyár elején ez a tanács­kozás Jelentette a megvalósítható le­hetőséget. A realitást. Sokan voltak Prágában. Jöttek Ame­rikából — a nemrég született Freeze (a nukleáris fegyverek befagyasztását követelő) mozgalom képviselői, jöttek Ausztriáliából, Argentínából, Izlandról, hogy csak utaljunk a földrajzi és po­litikai határokra. Az első perctől fogva világos volt, hogy a prágai dialógus kemény poli­tikai küzdelmek árán jött létre, és éppen ebben rejlik értéke. Ez nem paradozon. Egyrészt, mert azok, akik jelen voltak, puszta jelen­létük tényével la bizonyították: lehet­séges a párbeszéd az eltérő világné­zetű, eltérő politikai álláspontot kép­viselő emberek között. Másrészt a ta­lálkozó tanúsftotta: a nézetek külön­bözősége nem akadály, sőt éppen a sokszerüség az, amely kikényszeríti az érvek ás ellenérvek csatáját — vagyis valódi párbeszédhez vezet. Edith Ballantine, a konferencia társ­elnökeinek egyike úgy fogalmazott, hogy a világnézet, a politikai állás­pont különbözősége nemhogy hátrány volna, hanem inkább előny. Ily mú-g,-? Г-4 Д-< C.-4g C gľťE-tU don ngyanis szélesedik azok frontja, akik egyesülni kívánnak egyetlen kö­zös cél — a nukleáris háború elhárí­tása — érdekében. Nem lehet eléggé értékelni azt a tényt, hogy egymástól oly távol eső politikai platformról indult szerveze­tek képviselői találkoztak Prágában, hogy brit felsőházi tag, volt NATO-tábornok, szovjet asztronauta kért szót a vitákban. Ennek kapcsán úgy is fogalmazhatunk, hogy Helsinki szelleme után most már Prága szelle­méről is beszélhetünk. A kormány­közi együttműködés példája után a tömegek közös fellépéséről, a háború­ellenes mozgalmak összefogásának kísérletéről. Kísérlet? Ennél többről volt sző Prágában. Pozitív példa születelt. Modell. Annak modellje, miként lehet az erőket összpontosítani az emberi­ség számára sorsdöntő kérdésekben. Mindenekelőtt a kérdések kérdésé­ben: a nukleáris háború eiháritásá ért. Érdekes — vagy inkább termé­szetes? —, a tanácskozás utolsó nap­---------­ján legalább tucatnyi felszólaló vetet­te fel: valamilyen formában mielőbb folytatni kell a megkezdett dialó­gust. Megint csak a rendkívül ponto­san fogalmazó Edith Ballantine-ra kell hivatkozni. Ö azt mondta: a prá­gai tanácskozás legfőbb értéke az, hogy a jelenlevők megerősödve, áj impulzusok által feltöltve térhetnek vissza hazájukba. Ez egyszerre jelent elégedettséget és új, robbanó ener­giákat. Hasznosítani szükséges ener­giákat. A prágai sikeres kezdeménye­zés után remény van rá, hogy új erőkkel gyarapodva tovább szélese­dik a háborúellenes mozgalom. Hogy azok, akik hazatértek hazánk főváro­sából, az újfajta együttműködés igé­nyét vitték magukkal. Biztos: soha ennyire nem volt még fontos, hogy a világ legkülönbözőbb erői összefogjanak a nnkleáris fenye­getés leküzdéséért. Soha ilyen fontos nem volt még a párbeszéd. Annak keresése, ami összeköt. S ebből a szempontból Prága űj kezdetet jelent­het. A békéért, az életért, a nukleáris háború ellen intézett felhívás konkrét mondatain túl ez a legfőbb mondani­valója a most véget ért tanácskozás­nak. Helsinki és Prága szelleme nem he­lyettesíti, csak kiegészíti egymást. Megkezdődött a párbeszéd. Szélesíte­ni — űj erőket megnyerve —, bővíte­ni és folytatni kell azt. Példa a párbeszédre kötő módon egybekapcsoljuk a szo­cialista társadalom vívmányaival. ■ Ľubomír Štrougal szövetségi mi­niszterelnök a prágai Hrzán-palotá­­ban fogadta Norbert Steger osztrák alkancellárt, kereskedelmi és ipari minisztert, aki hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban. A találkozón áttekintették a két or­szág közötti politikai és gazdasági kapcsolatok alakulását. Megállapítot­ták, hogy a kölcsönösen kedvező együttműködés elmélyítése mindkét ország érdeke, és összhangban van a hagyományos jószomszédi viszonnyal. ■ František Pitra, a CSKP KB tit­kára Szlovákiában tett munkálato­­gatása alkalmával találkozott Szlová­kia legjelentősebb élelmiszeripari vál­lalatainak vezérigazgatóival. A talál­kozón, amelyen а XVI. pártgonkresz­­szus által kitűzött feladatok ágazaton belüli végrehajtását vitatták meg, részt vett Ján Janik, az SZLKP KB El­nökségének tagja, a KB titkára és Ján janovic szlovák mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. ■ Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnök­ségének tagja, az SZLKP KB első tit­kára és Ignác Jenák, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a nyugat-szlová­kiai kerületi pártbizottság vezető tit­kára Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) tett munkalátogatásuk során a somorjai (Samorín)Kék Duna Efsz­­ben és az Oszori (Kvetoslavov) Álla­mi Gazdaságban megtekintették az aratást. 8. §-a, 3. bekezdésének értelmében mint pótídőt beszámíthatja (a nyilas­keresztes egységben teljesített szolgá­latot nem lehet beszámítani). Ezt a katonai szolgálatot legfeljebb 1945. május 9-ig lehet beszámítani. Az idézett Társadalombiztosítási törvény 10 §-a, 1. bekezdésének e. pontja alapján be lehet számítani az egyéni gazdálkodás Idejét (beleértve az együttdolgozó családtagot Is), de csak azok esetében, akik az egyéni gazdálkodás feladása után beléptek az efsz-be, szocialista mező- vagy er­dőgazdasági vállalatnál munkavi­szonyba léptek. (Erre az Időre nem kell utólag biztosítási díjat fizetni.) Ez a törvényes rendelkezés nem vo­natkozik azokra, akik az egyéni gaz­dálkodás abbahagyása után más vál­lalatnál vagy szervezetnél dolgoztak. Olvasónkra ez a rendelkezés nem vonatkozik, fgy esetében az 1945-tűl 1948. október 1-ig tartó idő nem szá­mítható be. A teljesség kedvéért meg kell je­gyezni, hogy az utóbbi rendelkezés csak 1976. január 1-itől van hatály­ban, tehát nem lehet a korábban ke­letkezett nyugdíjigényekre alkalmaz­ni. 1948. október 1-től, amikor hatály­ba lépett a 99/1948 sz. nemzeti biz­tosításról szóló törvény, az egyéni gazdálkodás idejét (beleértve az együttdolgozó családtagokat Is] csak akkor lehet a nyugdíjévekbe beszá­mítani, ha a nyugdíjkérelmező az egyéni gazdálkodás abbahagyása után efsz-tagként vagy munkaviszonyban levő dolgozóként annyi id“1*» dolgo­zott, mint amit az érvényes előírá­sok a részleges vagy teljes rokkant­sági nyugdíj engedélyezéséhez meg­kívánnak, öregségi nyugdíjigény ese­tében legalább 5 éven át. Továbbá abban az esetben, ha az egyéni gaz­dálkodás idejét megelőzően szerzett Idő beszámításával megszerezte a részleges, illetve teljes rokkantsági — illetve öregségi — járadékhoz elő­irt időt. Ha munkaviszonyos idők kö­zött a megszakítás 5 évnél tovább tartott volna, akkor utána legalább 3 évet kell munkaviszonyban ledol­gozni. Végül abban az esetben, ha az a nyugdíjigénylő, aki 1975. december 31. után lépett be tagként az efsz-be, vagy az, aki ezen Időpont után kö­tött szocialista mező-, Illetve erdő­gazdasági vállalattal munkaviszonyt, gazdasági üzemét az ilyen vállalatnak átadta. Az egyénileg gazdálkodók és együttdolgozó családtagjaik említett 1948. október 1. utáni biztosítási ide­jét akkor lehet csak a nyugdíjigény keletkezése szempontjából, valamint a nyugdíj emelése szempontjából be­számítani, ha a nyugdíjigénylő a nyugdíjbiztosítás részese volt mint egyénileg gazdálkodó vagy mint együttdolgozó családtag, és mint ilyen, a biztosítás egész Idejére megfizette a biztosítási díjat. További feltétel, hogy az Ilyen nyugdíjigénylő nem szerzett Jogigényt rokkantsági vagy öregségi nyugdíjra az egyéni (önállói gazdálkodást folytató személyekre vonatkozó előírások alapján. Ajánljuk, hogy Olvasónk az 1948. október l-tól 1952-íg terjedő Időt il­letően forduljon a megfelelő hnb­­igazolások alapján a )nb szociális osztályához, hogy Ismerjék el az együttdolgozói tevékenységét, és ves­sék ki a biztosítási díjat a kérdéses Időre. ажд>дивяка>;аж Dr. F. J.

Next

/
Thumbnails
Contents