Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-19 / 46. szám

1983. november 19. SZABAD FÖLDMŰVES_______________ / 7 , A CSSZ— kongresszusa szellemeken A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szö­vetség tavaly decemberben lezajlott IX. kongresszusa után a járási bizott­ságok kidolgozták azokat a konkrét feladatokat, amelyek a szövetség munkájának gerincét képezik majd az elkövetkezendő években, s' amelyek a CSKP XVI. kongresszusának határo­zataival Is összhangban vannak. A kapitalizmus űj sáncokból indí­tott ideológiai harcot a szocialista világrendszer ellen. A mi oldalunkon van viszont a legerősebb fegyver: a tudat, hogy igaz ügyet képviselünk, az emberiség békés jövőjéért aggó­dunk, küzdünk. Ideológiai fegyverünk élét a marxizmus—leninizmus eszmé­jével köszörüljük élesre, önmagunkat pedig a kommunista párt ideológiájá­val edzük tántoríthatatlan békeharco­sokká. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség egyik feladata éppen az, hogy elősegítse az emberek, főleg a fiatalok helyes ideológiai felfogásá­nak, szocialista gondolkodásmódjának a kialakulását, s biztosítsa elvhűségé­nek ébrentartását. A CSSZBSZ Rozsnyói (Rožňava) Já­rási Bizottsága e két forrásból eredő Irányelvek ötvözésével és a Nemzeti Frontba tömörülő tömegszervezetek­kel együttműködve igyekszik haté­kony, az eddiginél Is eredményesebbb munkastílust, illetve célprogramot ki­alakítani. Az eszmei-politikai nevelő munka terén elsődleges a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országokhoz való bizalom, s jó viszony elmélyítése. Az Ifjúsági- és pionlrszervezetek tag­jainak közérthető formában magyaráz­zák el a társadalmi rendszerek kiala­kulását, az orsztályharc lényegét, a proletariátus létrejöttének szükséges­ségét és harcát az elnyomók el-Tóth László: ISTENTELEN SZÍNJÁTÉK Mottója is lehetne Tóth László verses­kötetének, amit maga Idéz az Isteni Színjátékból: „Menj saját ntadon, és ne törődj azzal, mit mondanak az emberek.“ A kötet egésze bizonyítja, hogy Tóth rálépett erre az útra — ami egyáltalán/nem jelenti a hagyo­mányok megvetését. Dénes György: HAJNALTÓL ALKONYIG (Válogatott versek) Dénes György költészete egyidős a felszabadulás utáni szlovákiai magyár Irodalommal. Az idén a hatvanat be­töltő költő pályája bő termésének ja­vát foglalta ebbe a kötetbe, amelyben határozottan rajzolódnak ki Dénes költészetének jellemző vonásai, letisz­tult értékei. Moyzes Ilona: SZANDI NAPLÓJA Kedves üde kis könyvvel örvendezteti meg Moyzes Ilona a gyermek olvasó­kat. Szandi, egy óvodás korú kislány meséli el benne nyaralása történetét: a kislány nagymamájával töltött élő­ién. Arról is részletesen beszélnek, hogyan alakult meg a szovjet és a csehszlovák kommunista párt és azok milyen szerepet töltöttek be a szocia­lizmus megalapozásában országaink­ban. Csak a fiatalok mindenkori ér­telmi szintjéhez mért, egyszerű ké­pekké bontott fogalmak épülhetnek be az ifjú elmék gondolatrácsába. A „felnőttes“ stílus, az idegen szavak halmazza elriasztja a történelemmel, a világgal ismerkedő fiatalokat az in­formációk birtokbavételétől. A propa­gandistáknak ezért a fiatalok gondo­latmenetéhez, fogalomvilágához kell igazodnia. Az internacionalizmus és a hazaszeretet érzése Is csak a már említett történelmi események töké­letes megértése után alakulhat ki bennük. A pionlrszervezetek részére a SZNF 40. évfordulója alkalmából több évre szóló versenysorozatot készítettek elő, a CSSZBSZ alapszervezeteiben pedig „Hősök tegnap és ma“ címmel a munkásosztály dicső forradalmi har­cának történetéből rendeznek vetél­kedőt. Előadássorozatokat Indítottak „A Szovjetunió a béke őre“, „A NOSZF jelentősége“ és a „Két kong­resszus közös célja“ témákra. A „ZE­NIT“ mozgalom keretében komszomo­­listákkal is bővítik az együttműkö­dést: a műszaki újdonságok átvételé­vel a haladó termelési módszerek és az ifjúsági kollektívák tapasztalatai­nak a cseréjével. A jövő év végéig 50 ifjúsági alapszervezetben alakíta­nak Lenin-kört, s ezek vezetésére szakelőadókat és propagandistákat képeznek ki. Ezután minden évben megnyitják az Idén először összehí­vott, hasznos tapasztalatokkal gazda­gító nemzetközi pionlrtábort. Rend­szeresítik a szovjet katonákkal közö­sen megrendezett versenyeket, beszél­getéseket, brigádokat. A Szovjetunió a gyermekek szemével című rajzver­senyeket és -kiállításokat az Idén Is megrendezik, 111. már megrendezték az alapiskolákon. Az ideológiai nevelő munkában fel­használják a klasszikus és a legújabb szovjet irodalmat, a filmalkotásokat, a zenét („Barátaink dalait énekelem“ mozgalom) —, valamint a sportot és a turisztikát is. A vetélkedők győz­tesei a szovjetunióbeli jutalomkirán­duláson Illetve üdülésen vesznek részt. November hetedike alkalmából já­­rásszerte koszorúzási ünnepségeket tartottak a szovjet hősök emlékmű­veinél. Nemcsak a barátsági hónap­ban, de az egész 1984-es évben újabb olvasóköröket, szovjet prózából és költészetből táplálkozó Irodalmi szín­padokat kívánnak alakítani. Az isko­lai újságokban helyet biztosítanak a szovjet tanulókkal levelezők élmény­­beszámolóinak, a járási lap pedig könyvismertetéseket közöl új szovjet Irodalmi alkotásokról. A mozikban és az ifjúsági klubokban továbbra is mű­soron lesznek a szovjet mese-, doku­mentum- és játékfilmek. Az orosz nyelvtanfolyamok szervezésére is nagy gondot fordítanak. Nyolcvanötről ki­­lencvenháromra növelik a CSSZBSZ nevet viselő szocialista brigádok szá mát. Minden mezőgazdasági üzemben megalakítják a szovjetbarátok alap­­szervezetét; az előkészítő gyűléseket már meg is tartották. A Járásban kétszázhuszonöt alap­szervezete van a Csehszlovák—Szov­jet Baráti Szövetségnek, ebből 75 fa­lun működik. A legtevékenyebbek a kocelovceiek, goöalíovőiak és a rozs­­nyóiak. A barátság házának a felépí­tése, amelyet a 8. ötéves tervidőszak elején adnak át, még eredményesebbé fogja tenni az internacionalizmuson alapuló Ideológiai nevelő munkát, a­­melyet a Járási bizottság háromtagú személyzete irányít. Rumanovó Darina titkárt Némethová politikai dolgozó és Tománková Marta pénztárnok se­gíti a felelősségteljes feladatok elvég­zésében, a szövetség küldetésének ki­­teljesítésében. (K. L.) szőr egy kastélyban, majd az Írók al­­kotóházában néhány felejthetetlen hetet Marie Majerová: SZIRÉNA „Az én prózámban az én vérem szólal meg, a proletár származásomé, és az életemé, melyet a munka tett teljes­sé...“, — így jellemzi Marie Maje­rová 1935-ben megírt regényét, a ké­sőbb számos nyelvre lefordított Sziré­nát. A négy bányásznemzedék életé­ről szóló családregény magyarul má­sodik kiadásban jeleni meg. (A Cseh Irodalom Könyvtára sorozat, Rácz Oli­vér fordítása.) Ján Neruda: TÖRTÉNETEK A RÉGI PRAGABÖL A kor, amelyet a cseh klasszikus is­mert novelláskötetében oly kitűnő társadalom- és emberismerettel ábrá­zol, az 1848-as szabadságharcot köve­tő Időszak egészen a század 80-as év­tizedéig, a „boldog békeidők“ hangu­latáig. Neruda ezekben az Írásaiban felfedezi a népi Prága alakjait, s állít elénk róla olyan képet, amely ma is színes, hiteles, eleven. Második ma­gyar kiadás. (A Cseh Irodalom Könyv­tára sorozat, ford. Götzl Andor és Réz Ádáip.) Soóky László: A TARISZNYÄS MESÉI A fiatal Író meséiben a gyermekkor hangulatos eseményei az egész életre szóló, megtartó élmények a nyelv hol ringató, kedves varázsa, hol sodró ereje által elevenednek meg, s a já­tékosan egyszerű, mégis mélyen meg­kapó történetek észrevétlenül is az állatok, a természet, a szülőföld sze­­retetére nevelnek. (A gazdagon il­lusztrált kötet a z Első Osztályosok Ajándékkönyveként jelent meg.) Vincent Šikula: A SÁRGARIGÓ A kisregény főszereplője Filomena, a pusztíthatatlan életerővel és jóaka­rattal megáldott egyszerű falusi asz­­szony és férje Jano, a nyughatatlan, helyét sehol nem találó szegény em­ber. Történetünkben az fró egyúttal a kisembert mintázza meg úgy, ahogy az ésszel és szívvel tartja magát, ez idő s a történelem fogaskerekei kö­zött. (Hublk István fordítása) Duba Gyula: LÄTNI A CÉLT Elméleti írásaiban Duba Gyula első­sorban a kortárs szlovákiai magyar irodalom fejlődési problémáival fog­lalkozik. Oj kötete ilyen tárgyú esz­­széket, irodalomkritikai Írásokat, val­lomásokat tartalmaz: ezekben a rea­lista próza helyét keresi a hetvenes évek megújuló szlovákiai magyar iro­dalmában: látvány döbbenetes volt: A fa­lust porta elején félig lebon­­•táti régi paraszthál, mellette egy korszerű családi ház alapjai. A száz év alatt megrokkant egykori parasztotthon nem javítható, a döbbe­net tárgya másban rejtőzött. Az ala­pok között „töltelék“ gyanánt, dara­bokra törve ott hevert a valamikori porta köböl faragott kapuboltja. Még így, romjaiban is csodálatosak voltak köbe vésett, egyszerű vonalvezetésű ornamentumal, a stilizált jegyekkel klvésett 1874-es évszám; s mindezt hamarosan föld fedi majd, beton ke­rül a tetejébe. Ez így van rendjén —< monhatnák sokan. A cseperedő falusi gyérek már a nyomát se lássa a múltnak, a régi életstílusnak. A jövö embere ö, aki emeletes-erkélyes-dlszcsempés épület­­csodák tulajdonosa, a városiasodó fa­lu lakája lesz, aki számára az elődök küzdelmes élete szinte kötelezően fe­ledésre van ítélve ... Nos, akik így gondolják, rosszul gondolják. A dol­gos, saját izzadságcseppeiböl kenye­ret gyúró ember hagyatéka megmen­tésre érdemes hagyaték. Hiszen nem kell ahhoz sem néprajzosnak, sem tudósnak lenni, hogy felfogjuk: a tár­gyi hagyatékok erkölcsi ereje Óriást. A jövő — és ezt törvényszerűségnek ts felfoghatjuk — a múltból és jelen­ből épül és táplálkozik. Korombeli tisztségviselő barátom, konkrétabban egy kisközség hnb-elnö­­ke mondta: Így van, ez mind igaz, de mit kezdhetünk ml az ilyen kapubolt­­ívekkel? Az öreg házak omlanak, s a faragott kőkapuk — velük együtt... Igen, sok helyütt a jó szándék még csak meglenne, ám a „mit tehetünk" KAPUK VÉDELMÉBEN tanácstalansága többnyire eldönti a kérdést. Pedig a megoldás — leg­alábbis az egyik — nem ts olyan bo­nyolult. Elég lenne egy tájházat léte­síteni, amelynek udvarán Ilyen kapu ts elférne. Magyarországi példát mon­danék: azonkívül, hogy a nagyközség tájházának ajtaja boltíves kőkapu volt, benn az udvarban több Ilyen ka­put ts felállítottak. A falumúzeum gondnoka azt Is elárulta, hogy benn a parasztházban fényképek mesélik el, milyen ház mellett állt a kapu, kié volt, kt készítette. Az udvaron minden látogató megáll a kapuk előtt, sőt egy kedves szövegű tábla invitálására •—> ,flkt átmegy ezen a kapun..." — a gyerekek, fiatalok át is bújnak rajta. Persze más mód is van a kőkapuk védelmére. Ha netán egy szépérzék­kel megáldott ember észreveszi azt, hogy valahol veszendőbe megy egy ilyen népművészeti kincs, elég arra gondolnia, hogy van járást múzeum, népművészeti intézet, amelyek — ha valóban megmentésre érdemes darab­ról van szó — bizonyára megteszik a szükséges Intézkedéseket. Dolgozószobám falán — emlék és dekoráció egében — egy jókora kulcs függ. Nem egy bóvligyártó készítette, még csak nem ts egy tranzisztoros szívű automata sajtológép produkálta, hanem egy olyan kovácsmester kezé­ből került ki, akinek a szakmája volt az élete. A fiam nemegyszer kézbe veszt, forgatja a kulcsot, s újra meg újra megkérdi: „Valamikor így nézett ki a kulcs? Ha nem látom, nem ts hiszem..." De jó lenne, ha mindany­­nyian rendelkeznénk egy olyan kulcs­csal, amely a népművészeti hagyomá­nyok, a régi életforma iránti tiszte­let, megbecsülés zárját nyitná. Akkor — sok más gyönyörű tárgy mellett —■ a dátumos kőkapukra sem omlana rá jóvátehetetlenül az idő. Kalita Gábor Kínos-bizonytalansággal fogannak a gondolatok: hosszú percekig ülök tét­lenül a papír fölött, miközben szinte letisztázhatatlanul kavarog bennem a néhány órás beszélgetés emléke. S egyre erősödik bennem a kételkedés: túl keveset éltem ahhoz, hogy érdem­ben vállalkozhassak az előttem álló feladatra. Három évtizeddel mögöttem Illeték­telennek érzem magam arra, hogy méltóképpen köszöntsem Csontos Vil­most hetvenötödlk születésnapján. Pe­dig őszintén, meleg szívvel szeretném felköszönteni őt, aki eddig — beval­lom — csupán néhány verssor volt a számomra. A szakadéknyi különbsé­get aközött, amit 6 átélt, és amit én átéltem — ezekből a verssorokból sejtettem meg. Nem Ismertem, még fényképről sem láttam, amikor eze­ket a sorait olvastam: Ёп még úgy jöttem: görbített terhem. Te már dalolva lépsz el mellettem. Ёп csak álmodtam arról, ami szép, Te már kóstolod a sok jó ízét. — és mégis úgy éreztem, hozzám szólnak. S mikor ezt a versét ízlel­gettem a legeslegkevésbé sejtettem azt, hogy évek múltán, mint újságíró ülök majd szemben a költővel, hogy interjút kérjek tőle egy tartalmas életút mérföldköveiről. Interjúra mentem hozzá: filmet fűztem a fényképezőgépembe, előkészí­tettem a jegyzetfüzetemet. Aztán három óra múlva úgy keltem fel aszta­lától, hogy a fényképezőgéphez hozzá sem nyúltam, a jegyzetfüzetet ki sem nyitottam. Az ezüst-emulzióra rögzített latens kép és a jegyzetblokk papírjára sietősen felrótt félmondatok helyett egy kosárka frissen szedett szőlővel — és egy meleg kézszorítás emlékével távoztam az apró falucs­ka szélén meghúzódó Csontos-portáről. „Lehet, hogy nem mondtam sokat, de Ismerem az újságírókat; valamit tán mégiscsak kihoz belőle. Végtére is nincs már rólam olyan sok írnivalő...“ — búcsúztatott a kapuban. Aztán nekivágtunk az erdőkkel, ligetekkel tűzdelt Garam menti útnak, és, mint bármilyen más riport után, az élmény első hatása alatt próbáltam rendezgetni a benyomásaimat. A logikai rendszerezés, a megírandó beszél­getés, interjú építgetése helyett azonban — talán a kocsi ablakán túl el­futó táj tudatalatti rögzülésének hatására — ismét csak néhány verssor türemkedett fel bennem: Nem elég egyszer — elmondom újra: Garam völgye, forrón szeretlek. Itt a legszebb a nagy ég azúrja, . A dűlöútra Kikönyökölnek félkeresztek. — és kezdtem megérteni Vilmos bácsi háromnegyed évszázados ragasz­kodását szülőföldjéhez. A beszélgetésre készülve, már jó előre elkészítet­tem a kérdést: Mi tartotta Itt, egy kétszáznegyven lakost számláló, eldu­gott falucskában a költőt, akinek féltucatnyi kötete Jelent meg, s akinek, a szokvány-írópályák sablonja szerint már legkevesebb négy évtizeddel ezelőtt valamelyik fővárosi lap vagy kiadó szerkesztőségi szobájában lett volna a helye? A választ nem is annyira Vilmos bácsi szavai adták meg. Sokkal inkább a Zalaba fölé magasló szőlőhegyek termékeny zöldje, az alattuk kanyargó Garam fűzfákkal tűzdelt ezüstszalagja, az udvar gondozott lugasa, a ketre­cekből kikandíkáló háztnyulak gazdit váró türelmetlen szimata... A szülőföld szeretető.­Otthon maradt. Azon a tájon, ahol apró emberkeként libákat őrzött, fiúvá cseperedve nyájat terelt, s alig-férfikőnt, tizenöt évesen vette a kezébe a gyalut, szülőfaluja, Garamsaíló (Salov) legfiatalabb asztalo­saként. De ha kellett, az eke szarvát és azt bizony sűrűn kellett, hiszen a falusi embernek mindig is parancsolt a rög. S hogy mitől volt mégis más, több. mint sorstársai? Az éjszakákból ellopott órákban elolvasott sok-sok könyvtől, a belül fel-felbuzduló, egyre inkább formát kereső gon­dolatoktól, amelyek először talán éppen a mezsgyét szántva, az égre fel­tekintve buggyantak elő: Fejem fölött szépen szól a pacsirta, Szép az élet — ég kékjére azt írja... — amit megőrzött hazáig, és feljegyezte, miután bekötötte a jószágot; talán ekkor vált költővé. Talán csak ezt mondhatom, bármennyire nem illik is bele egy költői életrajzba, ennél többet ő sem tud mondani, mint ahogy azt sem tudja napra, órára kicövekelni senki, mikor lett szerelmes. Csontos Vilmos hetvenöt éves. Rohanó, életet őrlő korunkban egyre ke­vesebben élik meg a háromnegyed évszázadot. Nem ünneprontás, de meg­cáfolhatatlan igazság: ez az emberi élet csendes alkonya. Vagy mégsem megcáfolhatatlan? A válaszért nem kell messzire mennünk. Az emberi elmúlást tagadó, önmagát túlélő költő felel helyettünk: Nehéz annak elcsendesedni, Aki a dalt szívével kezdi. " Nehéz annak ablakot zárni, Aki szeret messzire látni. Ha kissé megkésett, ha rendhagyó is ez a születésnapi köszöntő, vi­rágcsokor helyett hadd mondjak mégis csak annyit: legven még sokáig nyitva ez a világra nyíló, szülőföldet látó, messzire néző ablak. VASS GYULA CSONTOS VILMOS: Hagyaték Örökségként amit hagyok, S ha nézett a magasságba, Barázdából kelő dalok. A madárt ragyogni látta. S mintha szíven simogatnák: Nem papírra; égre írta, Röptében szürke pacsirta. A madár-dal, s a magasság ... — Örökségként ennyit hagyok. Zengjetek pacsirta-dalok, S az érti csak, kit alatta Táncoltatott eke-szarva. Égre írva — mindörökre, Hogy azt kéz le ne törölje. X ___________________________________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents