Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-19 / 46. szám
1983. november 19. .SZABAD FÖLDMŰVES Ml, a Varsái Szerződés tagállamai legfelsőbb törvényhozó szerveink — a Bolgár Népköztársaság Népi Gyűlésének, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi Gyűlésének, a Magyar Népköztársaság Országgyűlésének, a Német Demokratikus Köztársaság Népi Gyűlésének. a Lengyel Népköztársaság Szejmjének, a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlésének és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának — képviselői, akik Szófiában november 9-én és 10-én megvitattuk az Időszerű, főleg az európai kontinensen kialakult veszélyes helyzettel összefüggő nemzetközi kérdéseket, kötelességünknek tértjük, hogy népeink akaratával összhangban a következő üzenettel forduljunk az európai biztonsági és együttműködési konferencián részt vevő államok parlamentjeihez. Ezekben a kritikus időkben dől el, vajon Európa a nukleáris arzenálok csökkentésének vagy a fegyverzet további felhalmozásának útján fog haladni. Amennyiben Európa területén megkezdik az új amerikai nukleáris rakéták rendszerbe állítását, az újabb ellenséges lépés lesz a békével szemben. Az európaiak és valamennyi jóakaratéi ember legfontosabb és legsürgetőbb feladatának tartjuk az események iiyen alakulásának megakadályozását, amely a feszültség további, még nagyobb növekedéséhez, a nukleáris katasztrófa veszélyének a növeléséhez vezetne. Az ő érdeklik annak megakadályozása, hogy a nyugat-európai országok területe a szocialista országokra Iránvoló amerikai nukleáris fegyverek ki’iivő állásúvá változzék, az ő érdekük, hogy Európa megszabaduljon a nukleáris fenyegetéstől, hogy erősödjön a biztonság kontinensünkön és az egész világon. A megállapodás elérése a célja és értelme annak az irányvonalnak, amelyet a szocialista országok az európai atomfegyverek korlátozása és csökkentése kérdésében kitartóan szorgalmaztak és szorgalmaznak.’ A szocialista országok a legradikálisabb megoldás mellett foglalnak állást — teljesen meg kell szabadítani Európát mind a közepes hatótávolságú, mind a hadműveleti nukleáris fegyverektől. A Szovjetunió által a genfi tárgyaló-FeihivBS sokon előterjesztett javaslat megvalósítsa teljes mértékben megfelelne az európai népek fő érdekeinek, a világbéke, a nemzetközi stabilitás és együttműködés megszilárdítása feladatainak. A Szovjetunió és a többi szocialista ország a iázas nukleáris fegyverkezés megállítására törekedve egész sor jelentős és bátor kezdeményezést tett, amelyek a nukleáris fegyverek radikális csökkkentésére irányulnak, és amelyek tisztességesek és igazságosak, s valóban figyelembe veszik mindegyik fél biztonságának érdekeit. Ezek a kezdeményezések megmutatják a megállapodáshoz vezető egyenes utat. Az amerikai nukleáris rakéták elhelyezése Eurépában veszélyeztetné mindazt a pozitívumot, amit közös erőfeszítésekkel az összeurópai folyamat keretében sikerült elérni, s e folyamat továbbfejlesztésének távlatait nemrég határozta meg a madridi találkozó. Pozitívan értékeljük a madridi találkozó eredményeit és úgy véljük, jelenleg rendkívül fontos, hogy valamennyi európai állam ezek megszilárdítására törekedjen. Az európai biztonságról és együttműködésről tartott ötödik interpariamentális konferencia konstruktív eredményei lapján az európai parlamentek kölcsönös együttműködésének fokozása mellett szóllunk síkra. Meggyőződésünk, hogy még mindig lehetséges a megállapodás. Ehhez mindkét fél politikai jóakarata és készsége szükséges, hogy feltétel nélkül az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvéhez tartsa magát, s tiszteletben tartsa az egyik, ám változatlan követelményt: Európában a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek terén tapasztalható erőegyensúlyt nem szabad megbontani. Ennek az egyensúlynak nem a nukleáris fegyverzet növekedésén, hanem minél alacsonyabb szintre való csökkentésén kell alapulnia. E legsürgetőbb psabléma megoldása során elengedhetetlen, hogy a lakosság széles rétegeinek véleményét tiszteletben tartó parlamentek részt vállaljanak az Európát és az egész világot fenyegető nagy veszély felszámolásában. Annál is inkább, mivel ez a kérdés létfontosságú minden ország, egész Európa és az egész emberiség számára. Országaink parlamentjei nevében felszólítjuk az európai biztonsági és együttműködési konferencián részt vevő államok parlamentjeit, amelyek véleményét meg kell hallgatni, hogy jelentősen vegyék ki részüket a hatékony nukleáris leszerelés eléréséből, s tegyenek meg minden tűlük telhetőt azért, hogy a nemzetek számára biztosítva legyen a félelem nélküli jövő. Az észnek győzedelmeskednie kell. Az agresszor leküzdhetetlen akadálya November 19-e a szovjet rakétaegységek és a tüzérség napja. A szovjet emberek felidézik a tüzérségnek a Nagy Honvédő Háborúban szerzett érdemeit, valamint tisztelettel adóznak a rakétaalakulatok nem könnyű munkájának. Az SZKP XXVI. kongresszusa rámutatott napjaink nemzetközi helyzetének bonyolultságára és arra, hogy az agresszió és a militarizmus körei nem mondtak le tervük megvalósításáról. A béke és a népek közti barátság politikáját következetesen, megvalósító Szovjetunió továbbra is elszánt harcot vív az Imperializmussal és annak bármilyen jellegű megnyilvánulásával. Ezért kell tökéletesíteni a szovjet hadsereg fegyvereit — a stratégiai rakétákat, amelyeket napjainkban a legmodernebb eszközökkel szereltek fel. Tekintettel a feladatok rendkívüli fontosságára, tartósan biztosítani kell az említett alakulatok állandó harci készültségét. Ennek több Összetevője van. Ezek egyike az egységek speciális kiképzése, amelynek következményeként tökéletesen megismerik és elsajátítják á haditechnikát, Illetve a fegyverek harcban való alkalmazásának valamennyi formáját. Ez természetesen a rakétafegyverek műszaki megbízhatóságának magas fokát követeli meg. A rakéták napjainkban a légvédelem, a légierők és a haditengerészet fő fegyverei. A korszerű technika maga után vonta a szárazföldi egységek fegyvertárának a változását Is. A rakétaegységek biztosítják a szárazföldi alakulatok nagyobb önállóságát, harci feladataik teljesítése közben. A szovjet rakétaegységek és a tüzérség tagjai a szovjet fegyveres erők valamennyi katonájához hasonlóan a többi szocialista ország hadseregeivel szorosan együttműködve teljesítik feladataikat, s így közösen hatalmas védőpajzsot alkotnak. A fegyverbarátság állandó elmélyítése és fejlesztése meghozza a pozitív eredményeket. Ezt tükrözik a katonák kiképzésében, valamint a közös hadgyakorlatokon szerzett tapasztalatok. A Varsói Szerződés tagállamainak katonai együttműködése, védelmi készségük fokozása, valamennyi fegyvernem tökéletesítése — mindez lényeges és szükséges tényezője a szocializmus pozíciója megszilárdításának és a világbéke megőrzésének. JÄN MIČÄTEK A japánok egyszer már megmutatták Ázsiában és a Csendesóceánon, hogy mire képesek. A megalázé és katasztrofális következmények ismertek. A második világháborúban japán súlyos szenvedéseket okozott a környező népeknek, s katasztrófába sodorta önmagát. A második világháborús vereségük óta kiépítették gazdaságukat. A japán nép nemzeti fogadalma, bogy fenntartja békealkotmányát sokáig arra engedett következtetni, hogy a szigetország inkább hajlandó számítógépekkel, integrált áramkörökkel, gépkocsikkal és robotokkal támadást indítani a világpiacon, mint fegyverekkel, repülőgépekkel vagy rakétákkal. Az amerikai-japán kapcsolatok alakulása azonban egyre inkább arra enged következtetni, hogy a felkelő nap országa fogékony az Egyesült Államok követelései és nyomása iránt. A japánra nehezedő amerikai nyomás első megnyilvánulását már 1981- ben érzékelhettük, amikor Ronald Reagan az alábbi kenetteljes szavakkal üdvözölte a Fehér Házba érkező Szuzuki japán kormányfőt: „Örökké emlékezünk rá, a világ is legyen tudatában annak, hogy japán és Amerikai továbbra is együtt halad előre“. Az akkor még eléggé üresen kongó rituális jelszó napjainkban sajnos egyre vaiószerűbben cseng. Nakaszone jaszúhiro, aki lassan egy éve Japán kormányfője. $ egyben a kormányzó Liberális Demokrata Párt elnöke. mintha nosztalgiát érezne. Az egykori tengerésztiszt — az imperializmus érdekeiért halálba menő kamikázékat feledve — Ázsia üvöltő tigriseként fegyverkezik. Japán hadiköltségvetése két évvel ezelőtt 10 milliárd dollár, azaz kevesebb, mint a nemzeti össztermék 1 százaléka volt. Ez az összeg az idén 6.88 zúzalékkal növekszik, a szigorú takarékossági program keretében viszont minden szociális keretet megnyirbáltak. Az „önvédelmi erűk“ létszáma — a már említett békealkotmány ugyanis nem engedélyez reguláris hadsereget — meghaladja a 260 ezer főt, a haditengerészetnek 160 hajója van, a légierő pedig korszerű F-15-ös és F-4-es vadászbombázókkal rendelkezik. A következő öt év fejlesztési programja pedig 14 tengeralattjárót, 43 hadihajót és 120 vadászbombázót igér az „önvédelmi erőknek“, amelyek ma már a világ nyolcadik ieg-Ázsia ■■ »fia ^ uvolto tigrise erősebb hadseregének számítanak. Japán tehát együtt halad az Egyesült Államokkal, hogy „elsüllyeszthetetlen repülőgép-anyahajó“ legyen, amely ezer tengeri mértöldes körzetben kész ellenőrizni a térséget, és biztosítani a katonai utánpótlási vonalakat az ide telepített 140 amerikai támaszponthoz. A japán közvéleményt — mely nem érzi. hogy közvetlenül fenyegetné őket a „szovjet veszély“ — a washingtoni héják igyekeznek befolyásolni. A dél-kóreai repülőgép kapcsán az ameriaiak ürügyet találtak arra, hogy ójabb repülőszázadokat vezérelhesse nek a szigetország északi részébe: köztük nnkleárls fegyver hordozására alkalmas típusok is vannak. Ugyanakkor meggyorsítják a miszavai légi bázis építését, ahol 50 nukleáris első csapás mérésére alkalmas, F-16- os vadászbombázót szándékoznak ál- Ioraásozia'nl. Mindezt a Szovjetunió többszöri határozott figyelmeztetése ellenére teszik. Nakaszone tehát bízik önmagában és támogatóiban, azokban a gyökerekben, amelyek behálózzák az egész japán társadalmat a monopoltőke érdekében. A japán ellenzék egyelőre tanácstalan. Legnagyobb ereje, a Szocialista Párt súlyos válságot élt át, megosztottsága megfosztotta jelentős szavazóbázisától. A közelmúltban tartott kongressznson az egész pártvezetés megújult, s folyamatban van egy alternatív program kidolgozása a konzervatívok visszaszorítására. A szakszervezetek a tavaszi szokásos offenzíva után, most a gazdasági növekedésnek, az elenyésző Inflációnak örvendeznek. japán a jelenlegi szövevényes világhelyzetben válaszút elé érkezett, melynek a veszélyes elágazásaira több tényező le figyelmeztet Obira, néha! japán miniszterelnök például gyakorta emlegette, hogy a szigetország számára a stabilitás, a biztonság világméretű probléma, a nyersanyag- és energiaszegény japán kizárólag rendezett politikai viszonyok, a korrekt együttműködés feltételei közepette tudja csak fenntartani dinamikus fejlődését. Aligha valószínű, hogy ezek a gyakorlati szabályok az utód, Nakaszone időszakában ne lennének érvényesek, vagy kisebb erővel hatnának, mint korábban. A szigetország közvéleménye, a régió népei a politikai nagykorúság szakaszába lépett Japántői óvatosságot, kiegyensúlyozottságot és realizmust várnak. Az utóbbiakra a történelmi lecke le emlékeztet. A második világháborúban több mint hárommillió japán esett el, я Hirosima és Nagaszaki atompoklában pedig százezrek égtek el. A hozzá'artozók és a túlélők az augusztusi évfordulókon harangzúgással és néma csenddel emlékeznek az atomtámadás áldozataira. A józan ész, s a szigetország erősödő békemozgalma viszont azt diktálja, hogy japánt — engedelmes csavarként — nem szabad bevonni egy féknélkiili gépezet háborús pszichózisába. CSIBA LÄSZLÖ Háborús иёМиак békeidőben Az Egyesült Államokban jelenleg a szociális kiadásoknak az utábbi öiven évben soha nem tapasztalt mérvű csökkentése van folyamatban A lakosság mindennapos igényeivel és létérdekeivel kapcsolatos 250 program túlnyomó része nem valósul meg, illetve csak a töredéke teljesül. A tartósan folyósított munkanélküli segélyeket az- 1980-as szinthez képest 1986-ra 99 százalékkal, a tüdőbeteg bányászok gyógyításéra, illetve a betegség megelőzésére szánt kiadásokat 90 százalékkal, a fiatalok számára létesítendő munkahelyekre fordított összegeket 100 százalékkal nyirbálják meg. A Carter-kormány a szociális kiadások növekedésének ütemét mérsékelte, a Reagan-admlnisztrácié viszont lefaragta eme kiadások hányadát az Egyesült Államok nemzeti össztermékéhen — s erre a háború őta eltelt 38 évben most először került sor. Ráadásul abban az országban, ahol — a hivatalos statisztika szerint — 32 millió ember már Így Is szegénysorban él. A Pentagon az egyetlen olyan kormányhivatal, amely mentesül attól, hogy költségvetését csökkentsék. A csökkentés azonban nem a megfelelő szó: 1983-ban az Egyesült Államok ogyanis 263 milliárd dolláros rekordösszeget szándékozik költeni katonai célokra. Hasonló helyzet figyelhető meg más tőkés országokban is. ahol a hadiipar a személyes profit gyarapításának eszköze. A katonai kiadások az NSZK-ban az nióbbi tíz év alatt, Angliában a legntóbbi három év alatt megkétszereződtek. A bnrzsoá ideológusok azon spekulálva, hogy a lakosság megijed a fokozódó munkanélküliségtől, azt igyekeznek bebizonyítani, hogy a gazdaság katonai szektora úgymond e'őseglti a technika haladását, és mages szintfi foglalkoztato'tságot szavatol. Holott szó sincs erről. A hetvenes évek második felétől, amikor a Nyugat katonai kiadásai hirtelen megnövekedtek, a munkanélküliek száma újra emelkedni kezdett a tőkés világban. Ezt eleinte az 1973 —1974-es válsággal hozták kapcsolatba. A krízis azonban véget ért, a munkanélküliség mégis fokozódott. A lelkiismeretes megfigyelők kénytelenek voltak észrevenni, hogy a két folyamat — a militarizálédás és a foglalkoztatottság csökkenése — határozottan szinkronban van egymással. 1975-től 1980-ig a NATO-országok katonai előirányzatai körülbelül a másfélszeresére emelkedtek: 149.5 milliárd doilárréJ 225 milliárd dollárra. A munkanélküliek száma a NATO- országokban ezalatt körülbelül ugyanolyan arányban növekedett: 14 millióról 20,5 millióra. Valamely ország gazdasága egységes szervezet, ahol a lehetőségek határai közösek. A mindennapi áruk és értékek termelésére szánt erők, anyagi eszközök ugyanolyan mértékben csökkennek, ahogyan a fegyvergyártás felduzzad. A termelés csökkenésével válnak „feleslegessé“ emberek. A fegyverkezés! verseny a munkanélküliség fokozódásának egyik fő oka. Minden milliárd dollár, amelyet az Egyesült Államokban a hetvenes évek második felében katonai célokra költöttek, negyvenötezer-nyolcszáz munkahelyet biztosított. A polgári termelésben ugyanazok az anyagi eszközök elvben 53—98 ezer munkahely létesítésére nyújtottak lehetőséget. Az előbbi munkahelyek közismerten az utóbbiak rovására létesültek. A Gewerkschafter című nyugatnémet folyóirat kiszámította, hogy azonos ráfordítások mellett az NSZK hadiiparában biztosított 35 ezer munkahely helyett az építőiparban és az egészségügyben 75 ezer ember kaphatna munkát, a közoktatásban és a közszolgáltatásokban pedig 100, Illetve 132 ezer. Bármilyen „tisztán polgári jellegű“ ágazathoz képest, a hadiipari szektor tőkeigényesebb. A legmagasabb szakképze:tségű munkaerőt, a legjobb és legdrágább technikát használja fel, összehasonlíthatatlanul többet költ tudományos-technikai és kísérletitervezési megoldásokra. A polgári célú vállalatoktól eltérően, amelyek természetesen takarékosságra törekednek, a hadiipari :ár saságok még mesterségesen ts hajlandók emelni a termelési községeket. Hiszen ez növeli termékeik árát, gyarapítja a hasznot. „A Pentagon milliárdokat pazarol el“ című cikkében az U. S. News and World Report című hetilap metsző gúnnyal írt az „50 centes csavarokról, amelyekért 50 dollárt fizetnek“ ... De hogyan fest a hadiipari társaságok jövedelme az Egyesült Államokban? A szenátus egyik bizottsága megállapította: 49 társaságnak több mint 100, 22-nek több mint 200, háromnak több mint 500. négynek több mini 1000 és egynek 2090 százalékos haszna van! Érthető, hogy e monopóliumok tulajdonosai különösen érdekeltek a katonai költségvetések növelésében. Az új fegyverfajták és -rendszerek elavulásának, erkölcsi kopásának ideje folytonosan csökken, minden új fegyvereseiéi!' legalább kétszer anynyiba kerül, mint a régi A hadiipart azonban nem lehet elszakítani a nemzetgazdaságtól, a polgári szektor árai előbb-utőbb követik a katonai kiadásokat. Az abnormálisán nagy katonai kiadások arra kényszerítik a burzsoá államot, hogy egyre szigorúbban alkalmazza az adópolitikát. Ez lényegében az egyszerű adófizetőt sújtja. A tervek szerint az Egyesült Államok állampolgárai 295,6 milliárd dollár adót fizetnek majd, a Fehér Ház pedig 280,5 milliárdot szándékozik katonai célokra költeni. E számok összehasonlítása szemléletesen megmutatja, mire fordítják a lakosság pénzét. A hadiipari konszernek tulajdonosai nagyszerű lehetőséget ’kaptak arra, hogy büntetlenül fosztogassák az államkincstárt. A Heritage Foundation közlése szerint a hadiipari konszernek a Reagan-kormányzat vezetésének évei alatt már megrendelt fegyverrendszerek költségelőirányzatát 400, 500 sőt 800 százalékkal növelték a hetvenes évek végén megszabott áraikhoz képest. Az amerikai hadiipart monopóliumok nemcsak az Egyesült Államok lakosságát szipolyozzák ki, hanem a szövetséges országok adófizetőit ts. Érthető, hogy ilyen körülmények között a Thatcher-kormány katonai kiadásai miért növekedtek az 1978. évi 6954 millió fontról 1983-ban 15 900 millióra. Az Egyesült Államok jelenlegi elnökéről és Nagy-Britannia mostani miniszterelnökéről nem véletlenül mondják honfitársaik, hogy ők. voltaképpen fonákjukra „fordftott Robin Llnnjlnlr **
