Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-12 / 45. szám
1983. november 12. .SZABAD FÖLDMŰVES KULTURÁLIS körkép egy jArAsböl A párthatározatok szellemében A Rozsnyói (Rožňava) Járási Nemzeti Bizottság pártszervezetánek legutóbbi ülésén értékelték a Járás területén kifejtett kulturális munka színvonalát, valamint — 1980 májusától — a párt kultúrpolitikai irányelveinek teljesítését. A mérleg tehát közel négy éves munka eredményét sommázza a CSKP KB 15. plénuma, valamint a XVI. pártkongresszus határozatainak a tükrében. A kulturális intézmények, a Nemzeti Frontba tümörUló társadalmi szervezetek a párt- és állami szervek irányítása alatt — mint azt mindjárt látni fogjuk — rendkívül sokrétű tevékenységet fejtettek ki a szocialista knltúrértékek gyarapítása, az eiqberek világnézeti nevelése s nem utolsósorban kulturált szórakoztatása érdekében. A sok-sok eseményt, akciót, rendezvénysorozatot általában Jól előkészített világnézeti és erkölcsi fteveló munka előzte meg. Az Ilyen Irányú nevelést elsősorban előadások, beszélgetések és szemináriumok szervezésével végezték és végzik hivatásos és önkéntes kultúr* munkások. A Járás helységeiben évente átlagosan mintegy 6 ezer 300 ilyen tájékoztató-nevelő akciót tartanak, amelyeken összesen körülbelül 220 ezer polgár vess részt. Az emberek Igénylik az őszinte, nyílt beszédet, ezért egyre gyakoribbak az olyan előadások, vitafórumok, ahol az érdeklődők kérdéseikre felvilágosítást kaphatnak országunk külkereskedelmi kapcsolatainak alakulásáról, a legújabb tudományos és technikai vívmányok alkalmazásának eredményeiről, béketörekvéseink külpolitikai fogadtatásáról, visszhangjáról és Így tovább. A fiatalság tudatának formálásában, társadalomszemléletének Irányításában szintén központi szerep Jut a népművelő munkának. Ezt a rendkívül fontos feladatot minden Illetékes Intézmény és kulturális szervezet szem előtt tartja a Járásban: a SZISZ járási bizottsága csakúgy, mint a polgári ügyek testületének alapszervezetei, a Járási bemutató csillagvizsgáló, vagy a Járási könyvtár és a bányászmúzeum. Ezekben az Intézményekben és szervezetekben ezerháromszáz képzett vezető s szakelőadó fejt ki hasznos és agitatlv tevékenységet. Tavaly az újszülöttek 76,3 százalékát névadó ünnepségeken fogadták be a társadalomba. Ez az arány négy százalékkal több, mint 1981-ben. A házasságkötések 97, a temetések pedig 37 százalékát bonyolították le a püt alapszervezetei. Évről évre előbbrelépés tapasztalható a családi Jubileumok társadalmi odafigyelés mellett való megünneplése terén. A polgári ügyek testületének lelkes kultúrmunkásal meglátogatják a magányosan élő nyugdíjasokat, ajándékokkal kedveskednek, elbeszélgetnek velük. Több helyütt rendszeresítették a katonai szolgálatra bevonuló fiatalok ünnepi búcsúztatását, a tanulóifjúság szocialista hűségeskütételét a személyi igazolványok átvétele alkalmából, a nyugdíjba vonulók méltatását és az önkéntes véradók kitüntetését, a szocialista brigádok központosított értékelését és Jutalmazását. A nyugdíjas klubok pedig Joggal szolgálhatnak az Idős emberekről való sokoldalú gondoskodás példájaként. A bemutató népi csillagvizsgáló az űrkutatás és az űrhajózás legújabb eredményeit tárja közérthető formában a lakosság elé. Üzemekben, iskolákon, falukon működő több tucatnyi csillagászati szakkör munkáját irányítja. Munkatársai egy-egy esztendő leforgása alatt minden községét meglátogatnak: előadásokat tartanak, diafilmeket vetítenek — a tudományos világnézet fundamentumát építik. A |árásl székhely főterén figyelemfelkeltő, nagyméretű hirdetőtáblán népszerűsítik kutató munkájuk és társadalmi küldetésük eredményeit. Érdekes felvételekkel, nagybetűs leírásokkal hívják fel a Járókelők figyelmét, csalogatják őket a Kálvária dombon felállított távcsövek mögé. „És aki egyszer Is belenéz a kozmoszba röpítő készülékekbe, legalábbis gondolkodóba esik“ — mondja a csillagvizsgáló Igazgatója. „Áltudományok omlasztól ezek az egyszerű kis üveglencsék. Sajnos ennek ellenére nagyon kevés anyagi támogatást kapunk, pedig talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy munkánk felér sok-sok előadás győzködő érveivel.“ S hadd tegyük még hozzá, hogy a csillagvizsgáló dolgohogy a mezőgazdasági dolgozók (1,3 százalékos arányban) olvasnak a legkevesebbet. A jövő évben azonban ezt a hiányosságot is felszámolják: az SZFSZ Járási bizottságával és a Járási mezőgazdasági igazgatósággal közösen mezőgazdasági irodalomra szakosodott járási könyvtárat alapítanak. Az elemzés következő területe a múzeumok tevékenysége, illetve szerepük a múlt tárgyi és szellemi emlékeinek, értékelnek a megőrzése, köztudatba való átplántálása terén. A bányászmúzeum az ércfejtés történetét tárja a ma embere elé. A munkásmozgalmi és párttörténeti részleg a Járás neves egyéniségei, alapító párttagok, forradalmárok és munkáshősök emlékét őrzi a Jövő nemzedék számára. Állandó Jellegű tárlat mondja el a nemzetl-felszabadftó mozgalmak történetét. Két évvel ezelőtt az Ipari és mezőgazdasági üzemek Is megkezdték keletkezésük, fejlődésük történetének felkuta-, tását és dokumentálását. Eddig már 28 termelőüzem készítette el megalakulásának és felvirágzásának történelemrajzát. A Járás múltját, jelenét bemutató képzőművészeti alkotások elhelyezése, a közeli évek egyik legnagyobb feladata lesz. Eddig mintegy 320 műalkotást vásároltak fel közel egymillió korona értékben. Ezek a hamarosan megnyíló Gömörl Galéria alapgyűjteményét alkotják majd. Nem kevésbé érdekfeszítő a Szlovák Karsztvidéket bemutató állandó Jellegű, Szlovákiában egyedülálló természetrajzi kiállítás, amelyet neves természetbúvárok hoztak létre. Az ideiglenes kiállítások közül a legemlékezetesebb volt a városban egykor virágzó Iparosok, céhmesterek életét, termékeit és munkaeszközeit bemutató gazdag gyűjtemény. Fafaragók és fazekasok, gubaverők és gyertyaöntők, mézeskalácskészftők és üvegfúvók, kékfestők és cslpkeverők, kolompkészítők és kovácsmesterek tűntek elő a múlt homályából és kéredzkedtek be a ma emberének élménytérába. Az amatőr képzőművészek munkásságát Is felkarolták. A múzeumok évente 70—80 kiállítást és egyéb rendezvényt készítenek elő. Ezeket mintegy húszezren tekintik meg. Illetve vesznek részt rajta. A krónikalrást Is nagymértékben szorgalmazzák. Egynéhány község kivételével a települések krónikáiról már kikutatták, feldolgozták környezetük múltját, történetét. A műemlékek védelmére viszont egyre kevesebb pénzt fordíthatnak. Jelenleg a krasznahorkal vár és a betlérl (Betllar) kastély felújításán dolgoznak. A Járásban Jelenleg 19 helyen mutatnak be filmalkotásokat. Az alacsony látogatottság miatt tavaly s az Idén öt vetítőhelyet zártak be. Évente átlagban ötezer filmet vetítenek le, körülbelül háromszázezer néző előtt. A Jövőben fejleszteni kell a filmszínházak berendezését és a nézőket érdeklő Igényesebb alkotásokat kell műsorra tűzni. Rozsnyón és környékén háromszáz műkedvelő együttes és szakkör működik négyezer öntevékeny taggal, vagyis egyelőre még sajnos kevés és gyenge a felszerelésük. Nagyobb támogatást Igényelnek és érdemelnek a színjátszó körök és a bábcsoportok. Figyelemre méltó eredményeket érnek el a modellezők, az amatőr képzőművészek és a „Gemerfilm“ klub, amely országos hírnévre tett szert. Jelentős népművelő és szórakoztató tevékenységet fejtenek ki az énekkarok és a hagyományápoló folklórcsoportok. A „modernebb műfajban“ pedig harminchét zenekarnak és huszonöt lemezlovasnak van működési engedélye. A járásban Internacionalista szellemben segítik és támogatják a magyar nemzetiségű lakosság kulturális fejlődését. 35 CSEMADOK-alapszervezet működik, 4600 tagot tömörítve. Pártunk politikájának Irányelvei alapján végzik eszmei- politikai és kulturális nevelő munkájukat. Évente több mint négyszáz előadást tartanak; a különféle szakkörökbe másfélezren kapcsolódnak be, s az utóbbi három év sorén a szervezetek kultúrcsoportjalnak mintegy négyszáz fellépésük volt. Járási és országos versenyeken szerepelnek. Énekkari mozgalmuk és hagyományőrző, -ápoló Igyekezetük országszerte ismert. Bepillantás a kerámiafestő műhelybe (Kontár Gyula felvétele) Százéves a modrai kerámiaipar zól minden évben szemináriumot szerveznek a mezőgazdaságban dolgozó energetikusok részére a napenergia hasznosításának lehetőségéről és annak gyakorlati megvalósltásáről. A szemléltető agitáclőt és a propagandamunkát azzal emelték magasabb színvonalra, hogy hetente kipostázzák a falvakra az aktuális eseményekre, évfordulókra nyomtatott plakátokat, szemléltető dokumentumokat. Ezeket a helyi, vagy körzeti művelődési központok dolgozói kifüggesztik az agltáclós központok (ebből 53 van a járásban) faliújságjaira és a köztereken levő hirdetőtáblákra. » A társadalom tagjainak szellemi táplálékát hivatottak biztosítani többek között a könyvtárak. A könyvkultúra fejlettségéről és az olvasottság mértékéről szólva ott kell kezdenünk, hogy a Járás minden lakosára öt könyv jut átlagban az össz-kSnyvállományből. Tavaly megnyílt a Járást könyvtár zenei részlege. Az audiovizuális eszközökkel együtt nagyban elősegíti az olvasók ismeret- és érzelemvllágának a gazdagítását. Az utóbbi három esztendőben három további kölcsönzőhely nyílt az új lakónegyedekben, ebből egy a cigányszármazású polgárok részére létesített városi klubban. Az óvodáskorú gyerekek könyvszeretetének megalapozásáért is sokat tesznek az írott szó terjesztőinek lelkes hívei; előadásokat, beszélgetéseket, versenyeket, szerzői esteket, mesedélutánokat szerveznek. Biblográflékat Is készítenek a tudományos munkatársak kisegítésére. A Járás lakosságának 22,1 százaléka rendszeres könyvtárlátogató. Az utóbbi három esztendőben több mint félmillió könyvet kölcsnöztek ki és olvastak el. Hiányzik viszont a mezőgazdasági szakirodalom. Ennek az lett a következménye, A Jnb kulturális osztálya tervbe vette a falvakban és városokban levő kulturális berendezések (színpadi-, fllmtechnika) modernizálását. Az új lakótelepeken pedig kultúrközpontok építését irányozták elő. Értékelőnkben arról is szólnunk kell, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemek sok esetben ésszerűtlenül, nem éppen a rendeltetésének megfelelően használják fel a kulturális alapra kapott pénzt, s nem támogatják kellőképpen a kulturális élet fellendülését a falvakon. Sokat tesznek a clgányszármazású polgárok kulturális fejlődésének érdekében. 0) forma: a legműveltebb és legrendesebb cigányokból aktivistákat képeznek, akik a nemzeti bizottságok mellett szervező és propagandamunkát fejtenek ki a cigánylakosság körében. Az 1981-ben kiadott 35-ös számú kormányrendelet értelmében átszervezték a kulturális intézményeket. A helyieken kívül körzeti művelődési központokat hoztak létre, amelyek szorosan együttműködnek az iskolákkal, a mezőgazdasági üzemekkel és a nemzeti bizottságokkal. Ebből az értékelésből Is nyilvánvaló, hogy a CSKP KB 15. plénuma és a XVI. pártkongresszus határozatainak megvalósítása a rozsnyól Járásban következetes. A kulturális intézmények a tudást, a szórakozást, a művelődést szolgálják: a művészet és az esztétikum varázsával fáradságot oldanak, erkölcsöt formálnak, szépérzéket csiszolnak. A marx—lenini filozófia eszméjével segítik elő az egyén sokoldalú fejlődését, ami a szocialista társadalom építésének nélkülözhetetlen feltétele. ■ Korcsmáros László TABI LÄSZLO: Nehéz-e a magyar nyelv? В kérdés kapcsán azon tűnődtem a minap, hogy ha anyanyeluem nem a magyar volna, mi mindent nem tudnék' megtanulni ebből a nyelvből. Csak úgy hlrtelenében felsoroltam magamban néhány .Apróságot“, melyet — legfőbb hitem szerint — sohasem tudnék megtanulni, ha történetesen nem magyarnak születtem volna. Mindenekelőtt a tárgyas és a tárgyatlan igeragozást, de ez köztudomásúan nehéz minden idegen ajkúnak. Nem tudnám továbbá megtanulni, hogy a Iá tárgyesete lovat, de a hó tárgyesete nem hovat, hanem havat, a só tárgyesete viszont nem sovat, nem is savat, hanem sót. Ss ha már a tárgyeseteknél tartunk, aligha menne a fejembe, hogy a tű tárgyesete tűt, de a fű tárgyesete füvet, továbbá: valaki Ígérhet nekem füvet és fát, de ha mindent ígér, csak füvet és fát nem, akkor azt mondom, hogy fűt-fát ígér ... Nem tudom, valaha Is elsajátítanám-e, hogy a kolbász fűszeresebb, mtnt a kolbász, a randa csúnyább, mint a ronda, és a beretve élesebb, mint a borotva. Kétlem azt ts, hogy az alszik és az aluszlk között különbséget tudnék tenni, és megérteném-e valaha, hogy a kedves és szelíd nagymama aluszik, de a rabló, miután egy éjszakai hajszából ép bőrrel menekülve végtgzuhan btztos rejtekhelye priccsén, néhány perc múlva már alszik, mint akit letaglóztak. Na és persze az Ikes tgékl Nem könnyű ügy. Azt bizonyosan megtanulnám, hogy az ember nem esz, hanem eszik, sőt az állat ts eszik és nem esz, sőt a fene Is eszik, mert ha durván akarom elhárítani az ételt, amivel megkínálnak, így kiáltok fel: eszik a feneI De ha megbánom, hogy nem fogadtam el, akkor már esz a fene, vagyis a fene csak akkor eszik ikesen, ha engem esz, egye meg a fene, de bonyolultI Amikor a nyár folyamán a modrai fazekasműhelyekben jártam, kellemes meglepetés ért. A korábbi, rosszul felszerelt, sötét műhely raktárrá változott; a kerámiaégetők és -festők ma már tágas, modern helyiségekben végzik nem könnyű munkájukat. A modral majolika az évek folyamán egyre Ismertebbé vált. Maga az Qzem leginkább a herendi (Magyarország) porcelángyárra emlékeztet, ahol a kézművességet — hasonlóképpen, mint Modrán — a mai napig Is fenntartják. A 100. évforduló kitűnő alkalom arra, hogy visszatekintsünk, milyen múltat is hordoz magában a messze földön Ismert modral majolika. A fazekasmesterség kezdetei Modrán és környékén tulajdonképpen a fehérhegyi csata utáni eseményekig nyúlnak vissza. Ekkor kényszerltették a habánok nagy részét arra, hogy elhagyják Morvaországot. Ezek aztán a mai Szlovákia területén telepedtek le, s fazekasműhelyeket alapítottak Trenőlnben, Častán, Modrán. Nemzedékről nemzedékre Öröklődött át a mesterség, Így az utóbb említett kisvárosban Is több családi műhelyt nyitottak. A 19. század végén a nagy építkezések, a technika térhódításának Idején — egészen pontosan 1883-ban — Modrán Agyagipari Tanműhely néven szakiskola nyílt, melyet Jozef MiCko irányított. Ez az Intézmény igazi virágkorát 1919-ben, Hefman Landsfeld vezetése alatt élte át. Ekkor ugyanis már ismert festők — L. Vavra, A. Galova — Is emelték munkájukkal a termékek színvonalát. A felszabadulásig a manufaktúra többször cserélt tulajdonost, majd az államosítás után a Népművészeti Tárgyakat Gyártó Termelőegységek Szövetségének Irányítása alá került. Szlovák művészettörténészek, nyugat-szlováklal népművészek segítségével ekkor alakították ki azt a szlovák hagyományokra épülő stílust, amely a mai napig a legfőbb Ismertetőjegye a modrai kerámiának. Ján Tkáč mérnök a Modral Népi Majolika Igazgatója a jelenről, a sikerekről és a gondokról szól: — 1977-ben gyárunk életében óriási változás állt be: ugyanis ekkor fejeződött be az az évekkel korábban elkezdett rekonstrukció, mely a termelés bővítését és javítását szorgalmazta. Az alkalmazottak száma 110-re nőtt ekkor, de ma már ennek pontosan a kétszerese. Az átalakítás más komoly eredményeket is hozott: míg például 1975-ben 2 millió 500 ezer értékben termelt az üzem, ma az évi termelési átlagértéke 16 millió 250 ezer korona. — Milyen az érdeklődés a modral kerámia iránt? — Nem dicsekvésnek szánom, de az az Igazság, hogy — óriási. Azonkívül, hogy termékeinket az összes szocialista országba Is szállítjuk, Svájc, az NSZK, a skandináv államok és az USA is érdeklődik vázáink, tányéraink, porcelán dísztárgyaink Iránt. Tavaly például 2 millió 500 ezer korona értékben szállítottunk külföldre. A modrai kerámiaipar termékei valóban kiváló minőségűek. Nem kis mértékben ennek köszönhető, hogy az üzem Idén megkapta a Mnnka Érdemrendet. Az óriási érdeklődés szükségessé teszi a gyár további bővítését. Ennek egyik következménye az, hogy gondoskodni kell az utánpótlásról is. Pillanatnyilag a Majolikában összesen 87 szakmunkástanulót képeznek, akik 3 év elmúltával szakoklevelet kapnak. Modra az Idén kettős jubileumot ünnepel: 825 éves a város és október végén volt 100 esztendős a Majolika. Gustáv Fiala, a vnb elnöke kissé elfogódottan nyilatkozott a jelentős évfordulókról: — A 13. századtól kezdődően Modra elsősorban messze földön híres bortermő város volt. Később mint szabad királyi város, a mesterségek Mekkájává vált. Évszázadok múltával a Majolika a városnak valódi hírnevet szerzett. A felszabadulás után szinte összenőtt a várossal: együtt fejlődtek, szépültek. De anélkül, hogy ünneprontó lennék, beszéljünk a gondokról Is. Az üzem 1985-ben újabb termelőrészleggel bővül, viszont lehetőséget új lakások építésére sem a város, sem a gyár nem kap. Ezért volt már arra példa, hogy kiváló szakemberek váltak meg a gyártól csak azért, mert lakásgondjaik voltak. Valóban ne tekintsük ezt ünneprontásnak. Inkább építő Jellegű figyelmeztetésnek, annak érdekében, hogy a modral majolika a jövőben 's megtarthassa eddigi, jogosan megszerzett hírnevét. KALITA GABOR
