Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-05 / 44. szám
1983. november 5. SZABAD FÖLDMŰVES Agrokémiai szolgálat A Szovjetunió élelmiszerprogramjának végrehajtása szorosan összefügg a föld termőképességének fokozásé val, a kemizálási eszközök és vegyszerek hatékony alkalmazásával. A feladatok megoldásában fontos szere pe van az alig három éve megalakult agrokémiai szolgálatnak. Az Agráripari Komplexumok által megoldandó agrokémiai feladatok sora rendkfvül hosszú. Vegyük például a XI. ötéves terv termőföldjavítási komplex programját. Ezt a programot a Szovjetunió minden köztársaságában minden gazdaság külön-külön Is kidolgozta. A tervekben fö hangsúlyt kapott a gyenge hozamú termőföldek termőképességének hosszú távú növelése. Az ugaron maradt földek művelésbe vonása, a szántóföldek tápanyagellátása. A múlt esztendőben a Szovjetunió területén 2.3 millió hektáron terveznek hasonló munkálatokat A komplex agrokémlai-talajjavltásl módszerek alkalmazására a kapcsolatok új formája jön létre a gazdaságok és az agrokémiai szolgálat körött, amely a termelékenységen és a kölcsönös előnyökön alapul. A kolhozoknak és szovhozoknak nagy szükségük van a növényt és álatl termékek összetételének pontos neghatározására, a különböző talaj’ajták termőképességének analízisébe, a műtrágyák összetételének pon :os ismeretére, és egy sor más vizs- Jálatl eredményre. Ilyen szolgáltaié (okát nyújtanak a növényvédő állomások, az állategészségügyi közpon)urij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a múlt héten válaszolt a moszkvai Pravda szerkesztőségének kérdéseire. Válaszából — amelyben leleplezi az Egyesült Államok szavakra korlátozódó militarista politikáját — kivonatot közlünk. Van mód a párbeszédre tanúsít a konkrét megoldás keresésével kapcsolatban egy, de elegendhetetlen követelmény tiszteletben tartása melleit: az európai egyensúlyt a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek tekintetében nem szabad megbontani. E fegyverek szintjét mindkét oldalon csökkenteni kell, de úgy, hogy az erőviszonyok változatlanok maradjanak. A Szovje'utlió, amint az ismeretes, kifejezésre juttatta, hogy kész megállapodást kötni az európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek csökkentésére azonos szinten mindkét oldalon, ami a hordozóeszközöket — rakétákat és repülőgépeket — és a robbanfejeket illeti. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a kölcsönösen elfogadható megállapodás elérése esetén — ideértve azt is, 1 hogy ez Egyesült Államok lemond a i rekéték európai telepítéséről — meg- i semmisítené mindazokat a rakétáit, i amennyivel csökkenne a teljes meny- ! nyiségiik Európában, ahelyett, hogy i keletre felépítené át azokat. i A nyugati híresztelések ellenére a ‘ Szovjetunió nem akarja korlátozol az Egyesült Államokat. Az igazságosság j érdekében azonban meg kell jegyezni, hogy a szovjet közepes hatótávolságú | repülőgépek nem állomásoznak más j országokban levő támaszpontokon, ahonnan el tudnák érni az Egyesül! j Államok lerüleiét. ^ A Szovjetunió hajlandó rugalmassá- j got tanúsítani: a Szovjetunió és a NATO számára egyaránt azonos szín- i ten meghatározni a közepes hatótá- i volságű repülőgépek számát, ha ez lényegesen eltér is attól, amit koráb- i ban javasolt. Meg lehetne állapodni e i szintek konkrét magasságában, s i ugyanígy poniosítani lehetne azoknak I a horddozó repülőgépeknek a struk- i túráját, amelyeket a csökkentés érin- 1 tene. • i , Az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról Genfben folytatott szovjet-amerikai tárgyalások kapcsán elmondotta, hogy a megállapodás irá . nyában nem tapasztalható semmiféle i haladás. A helyzet Genfben továbbra is kilátástalan. A Szovjetunió a tárgyalások két esztendeje alatt meggyőzően bizonyította. kész a bátor megoldásokra an nak érdekében, hogy Európában elháruljon a nukleáris veszély, hogy megszilárduljon a biztonság kontinensünkön és az egész világon. A Szovjetunió által előterjesztett javaslatok az intézkedések széles skáláját feltételezik: a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök lényeges csökkentésétől egészen az európai nukleáris fegyverek — mind a taktikai, mind a közepes hatótávolságú fegyverek — teljes megsemmisítéséig. Ezek a javaslatok tartalmazzák a kölcsönösen elfogadható megállapodás valamennyi szükséges elemét. Ez a megállapodás nem sérti senkinek, sem a Szovjetunió és szövetségesei, sem az Egyesült Államok és a nyugat-európai államok érdekeit. Washingtonban az utóbbi időben tgy sor nyilatkozat hangzott el arról, hogy az USA szintén a megállapodás mellett ven és hogy a tárgyalásokon nagy rugalmasságot kezdett tanúsítani. Sajnos a gyakorlat azt igazolja, hogy az amerikai rugalmasság csak a szavakra korlátozódik. Rámatatott, hogy a Szovjetunió ezsel szemben mindon lehetőséget Vinerfíett a megállapodás elérése érde-Beruházási alapok Van kivezető út a zsákutcából, ahová a genfi tárgyalások jutottak. Csak ki kell ezt használni. Ha az Egyesült Államok igazi érdeklődést mutatna a kölcsönösen elfogadható megállapodás iránt, nem lenne szükség sok időre ennek kidolgozásához. Kiemelte, hogy a tárgyalások Ideje alatt a Szovjetunió több tucat közepes hatótávolságú rakétáját vonta ki Európában levő fegyverzetéből. A mai napig a fegyverseiből teljesen kiiktatta az SS 3 jelzésű rakétákat, amelyek korábban az ország európai területén voltak elhelyezve és amelyeknek mellesleg nem volt kisebb hatósugaruk az SS 20-as rakétákénál, s a robbanótöltetek erejét tekintve jelentősen túlhaladták azokat. Akik arra szólítják tel a Szovjetuniót, hogy egyoldalúan csökkentse közepes hatótávolságú rakétáinak számát, bizonyára nincsenek tájékoztatarröl, hogy a valóságban már ezt teszi. A dolgok valódi állásáról természetesen tájékozott mind az USA, mind a NATO többi tagállamának kormánya. Az igazságot azonban eltitkolják és félrevezetik népeiket. Washington csökönyösen tartja magát ahhoz, hogy a legközelebbi időben Nyugat-Európában elhelyezi Pershingjeit és robotrepülőgépeit. Semmi sem jelzi, hogy az USA hajlandó lenne lemondani e törekvéséről, amenynyiben a Szovjetunió továbbra is egyoldalúan csökkentené rakétáinak számát. Az események ennek ellenkezőjét tanúsítják. A Szovjetunió ezért természetesen nem kockáztathatja és nem is fogja kockáztatni saját és szövetségesei biztonságát. Teljesen világos, hogy az amerikai rakéták megjelenése lehetetlenné teszi a genfi tárgyalások folytatását. A másik oldalon a tárgyalások folytatódhatnak. ha az Egyesült Államok a gyakorlatban nem kezdi meg a rakéták telepítését. Tehát még van mód a tárgyszerű párbeszédre. LíRAHCN A washingtoni „békeszeretók“ politikája lók és más mezőgazdasági szolgáltat Intézet vagy intézmény laboratórií mai. Az említett szolgáltatások has: na figyelemre méltó, de a munka h£ tékonyságát még jelentős mértékbe fokozni lehetne. A Szovjetunió élelmiszerprogramj a kolhozok és szovhozok feladata ként előírja az állatenyésztés szilár takarmánybázisának létrehozását Ugyancsak fontos követelmény a ta karmányok minőségének javítása ti E feladatok végrehajtásához az agrái ipari komplexumok nagy tartalékok kai rendelkeznek. Ilyen intézkedései helyességét az országban számos pél da Igazolja. A kubanyi terüle'en pél dául a növényvédő állomás és annal két kihelyezett központja mellett ti területi ás ugyanannyi gazdaság kö zötti, társulási alapon működő labo ratórium. továbbá a kolhozokban é szovhozokban B5 gyors labnra’óriun vizsgálja a takarmánygyártás során i minőséget. A takarmányliszt vagy , takarmány-granulátum készítése soréi naponta megvizsgálják a készítmény mintákat, s másnap az eredményekről már tájékoztatják a gazdaságok veze tóit. Amennyiben a szabványtól élté rést észlelnek,. azonnal Intézkednek Gyorsan a helyszínre érkezik a terű letl szakértő, vagy a központi labora tóriuml szakértő, kideríti a technoló gtasértés okát, Intézkedik a hiba ki javítása érdekében. Hasonlóképpel vezetik a széna, a szénaliszt, a széna granulátum gyártása és előkészítési során a rendszeres minóségellenőr zést. Az NDK-ban a nagyobb horderejű beruházások megvalósításéra egy-egv gazdaság anyagi lehe‘6ségetbő] nem mindig futja. Ezért látszott helyesnek az a kezdeményezés, amely az erők összpontosítására és közös létesítmények kialakítására ösztönzi az állam! és szövetkezeti vállalatokat, beleértve az élelmiszeripari üzemeket Is. A hasznos együttműködés egyik formája a közvetlen részesedés, amikor a társuló vállalatok egyenlő mértékben osztják meg a beruházások terhét és — természetesen — azok hasznát. Sokkal előnyösebb az a megoldás, amikor az előzetes felmérés után megállapított arányok szerint veszik ki részüket a tagok a bgruházás terheiből. Ez nyilván azzal jár együtt, hogy a várható jövedelmen Is ugyanilyen hányadban osztoznak. A szövetkezett, szövetkezetközi és társulási lehetőségek keretén belül képzett beruházási alapokból célszerűen mozdítható eló a műszaki fejlesztés (pl. gépek vásárlása, épületek, berendezések létesítése); ellensúlyozhatók az Időszakos károk és veszteségek; egyenletesebbé tehetők a bevételek, és kiegyensúlyozottabbá a Jövedelmi viszonyok. A beruházási alapok forrásai különbözők. A legfontosabb forrás minden esetben az okszerű gazdálkodás során létrehozott vállalati tartalékok. Ugyancsak hozzájárulnak a nyereségterv túlteljesítéséből származó összegek. Szükség esetén olyan különleges állami célhitelek is szóba jöhetnek, amelyek felvételére az NDK élelmiszer- és fagazdasági vállalatainak 1982 óta nyílik módjuk. Ugyanakkor, amikor az egyéb bitelek után fizetendő kamat 5 százalékos, a beruházási hitelek kamatlábát 2 százalékban állapították meg. Ha viszont a beruházási alapba más forrásokból gyűjtött összeget átmenetileg az állami bank ban »ártják, azt 4 százalékos kamatra helyezhetik el. A kertészeti vállalatok részesedését az egyes beruházási alapokban állapotnormák szerint állapítják meg. Ilyenkor számításba veszik a gazdagság területét, a dolgozók számát, a tárolóhelyek befogadóképességét, az esetleges feldolgozó üzem teljesítményét stb. Minden egyes tényezőt pénzügyi ártékszámokkal súlyoznak, ezek összegezése adja meg a befizetendő hozzájárulást. Az említett normák azonban nem •eljes értékűek. Nem mutatják — többek között — azt sem. hogy a vállalat saját tartalékaiból, illetve hite>ból flzeti-e részesedését a közös alapba. Emiatt a szakemberek olyan ökonómiai jelzőszámokat dolgoznak ki, amelyek sokkal behatóbban tükrözik a vállalatok anyagi helyzetét. Ilyen jelzőszámok birtokában a közös beruházások terhel még arányosabban oszthatók meg. Az elemzések természetesen a helyi vezetés előtt is feltárják az esetleges nehézségeket, elősegítve azok enyhítését, netán kiküszöbölését. Az eddigi tapasztalatok egyértelműen arra vallanak, hogy az NDK mezőgazdaságUés kertészeti vállalatai Jól hasznosították a közös beruházásokban rejlő lehetőségeket, fgy pl. a potsdami járás Havelobst nevű, kb. 3000 ha-os gyömölcstermesztő egyesülése szintén közös alapból fedezte a dolgozók lakásának, továbbá egy szakiskolának megépítését. Ez a beruházás közvetve ugyan, de nagymértékben hozzájárult a körzet kertészeti termelésének fellendítéséhez. A'Z Egyesült Államok deszantegységei minősíthetetlen kalóztámadást hajtottak végre Grenada ellen. Az intervenciót a karibi közösség — Caricom — kormányfőinek tanácskozása előzte meg. amelyen Jamaica, Barbados, St. Lucia és Antigua kormányai megegyeztek, bogy saját katonai kontingensekkel ts bekapcsolódnak az intervenciós hadműveletekbe. Az Intervenciós erőke' Barbadoson összpontosították, ahová az Egyesült Államok tengerészgyalogos-egységeit is átdobták. A szuverén Grenada elleni amerikai támadás céljait Reagan az ott tartózkodó amerikaiak evakuálásában, a „káosz megelőzésében“, „a rend és törvényesség helyreállításának biztosításában“ határozta meg. Nem beszélt viszont az lnváziós erők létszámáról, s arról sem, hogy mivel járulnak hozzá a közös akcióhoz a „Keletkaribi Államok Szervezete“ elnevezésű szövetség tagjai. Az utóbbiak nevében a prókátort szerepet Eugénia Charles, a Dominikai Közösség miniszterelnöknője vállalta. Azt állítva, hogy Grenada megszegte ezen államok közös védelmi megállapodását, s a Szovjetuniót vádolta a Maurice Bishop grenadal miniszterelnök és társai elleni államcsíny szervezésével. A dominikai miniszterelnöknő kommentárja nem hagyott kétséget afelől, hogy Washington a grenadal szocialista orientációjú rendszer teljes felszámolása céljából Indította el katonai akcióját. Kijelentette: a cél egy „közbülső kormány létrehozása, amelynek politikai elkötelezettség nélküli és megfelelő vezetői készséggel rendelkező tagjai biztosítanák az átmenetet a demokráciához“. Az Egyesült Államok egyébként régóta folytatja „csendes“ háborúit Közép-Amerlkában. A közelmúltban például titkos tanácskozást tartottak négy közép-amerikai diktatúra — Hondnras, Guatemala, Salvador és Panama — hadseregének főparancsnokai. A Fehér Ház sugallatára megtartott összejövetel célja a Condeca (Közép Amerikát Védelmi Tanács) életre keltése volt. A tanácskozáson összetákolt szerződés gyakorlatilag lehetővé teszi a közép-amerikai országok belilgyelbe való nyílt beavatkozást, a salvadorl és a guatemalai gerillamozgalmak elleni közös fellépés . valamint a Nicaragua elleni átfogó akciókat. A válság politikai rendezésére egyelőre nincs sok kilátás. Washington ugyanis mereven elutasítja a Contadora-csoport — Venezuela, Kolumbia, Mexikó és Panama — közvetítési kísérlett, amelyek az ellentétek békés úton való feloldását, a külföldi katonai erók jelenlétének megszüntetését, és a támaszpontok felszámolását szorgalmazták. A „mézesmadzag és furkósbot“ politikája közül — a grenadai eseményekből kiindulva — egyre inkább a furkósbot érvényesül. Az utóbbit sejtette egyébként Weinberger amerikai hadügyminiszter körútja is, amely előre jelezte, hogy Washington a katonai megoldást helyezi előtérbe. Vonatkozik ez Salvadorra Is, bár szeptember végén immár másodszor ültek tárgyalóasztalhoz a kulimbial fővárosban a Farabundő Marti Felszabadítási Front (FMLN) és a Forradalmi Demokratikus Front (FDR) vezetői a Salvadort junta képviselőivel. A megbeszélések nem hoztak semmiféle konkrét eredményt, hiszen a Salvadort junta csak az Időt húzza, és a figyelmet akarja elterelni a terrorbombázásokról, az amerikai tanácsadók Agvúnaszäd által kiképzett partizánvadászok kegyetlenkedéseiről. A junta hatalmának átmentését célozza a jövő februárra tervezett választási komédia Is. Washington a közelmúltban még csak „csendes“ háborút vívott Közép- Amerikában minden baladú erő ellen. A „csendes“ amerikaiak viszont már évekkel ezelőtt megjelentek a térség ban. bogy előkészítsék a terepet egy igazi háborúra. Reagan a „gondos testvér“, aki propagandájában oly nagy hangon védelmezi és veri dobra az emberi jogokat, Közép-Amerikában véres katonai diktatúrákat támogat — éppen az emberi jogokra hivatkozva igyekszik „korrigálni“ a forradalmi folyamatokat, megakadályozni a nyugati félgömbön egy Kuba létrejöttét. A Fehér Ház „furkósbot-polltikáját* a közép-amerikai térségben egyébként az Is Igazolja, hogy a Grenada elleni fegyveres intervencióban a fő szerepet az amerikai tengerészgyalogság játsza. Konkrétabban fogalmazva: a többi karibi ország katonai alegységeiből álló erőknek az Invázióban való részvétele lényegében csak fügefalevélül szolgál az Egyesült Államok intervenciójának leplezésére. Az Intervenciós amerikai hadtestek dühe természetesen nemcsak Grenada, hanem Kuba ellen is Irányul. Ezt bizonyítja, hogy az amerikai katonai alakulatok megtámadták a Satnt Georges-! repülőtér épltéséhe.z segítséget nyújtó kubai szakemberek és épftőipunkások szállását is, s tömegmészárlást hajtottak végre a magukat hősiesen védő kubai épitőmunkások között. Az elmondottak kapcsán kétség sem férhet ahhoz, hogy a független grenadai állam ellen már régóta tervezett és előkészített nagyszabású katonai akcióról van szó, melynek célja az 1979-ben megkezdődött forradalmi átalakulás megtörése, az, hogy Grenadát az Egyesült Államok neokolonialista uralmának vessék alá. Az Egyesült Államok nyílt, semmivei sem magyarázható agressziót hajtott végre az ENSZ egyik teljes jogú tagállama ellen. Az ENSZ alapokmányának és az alapvető nemzetközi jogi normáknak a kihívó megsértésével a Reagankormány újra bizonyította, hogy semmibe veszi a nemzetközi közvéleményt. Ismét kiderült, hogy Imperialista céljait csak katonai erejének bevetésével érheti el. Az amerikai beavatkozás Grenadában ugyanannak aa ágyúnaszád-diplomáciának a megnyilvánulása. amelyet az Egyesült Államok a század eleje óta folytat a nyugati féltekén. Szélesebb összefüggésben szemlélve a fejleményeket, a nyugati térfélen tapasztalható hatalompolitikai törekvéseket, nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a konfrontáció élezésében érdekelt körök minden eszközt megragadnak a feszültség állandósítására, a katonai erőfölény kivívására. A világ haladé szellemű közvéleménye megbotránkozva veszi tudomásul, hogy az utóbbi időben, enyhén szólva — különös megnyilatkozások hangzanak el a Fehér Házból. Az időszerűség szempontjából most szinte gúnyolódásnak tűnik Reagan elnök magyarázata, hogy a Grenada elleni fegyveres akciót az „ártatlan életek“ védelmében, a „törvényes rend helyreállítása érdekében hajtották végre. A nemzetközi jog e sajátos értelmezése arról a szószékről hangzott el, ahonnan — más országokat oktatva ki — oly gyakran lépnek fel a nemzetközi erkölcsbírö szerepében. így érvel az Egyesült Államok első számú közjogi méltósága, hogy megpróbálja megindokolni a grenadal inváziót, valamint a CIA, az amerikai titkosszolgálat által Nicaragua ellen szervezett felforgató és szabotázscselekményeket. A térségben a washingtoni „Amerika az amerikaiaké“ Jelszó helyett egyre nagyobb hangsúlyt kap egy másik elv: Közép-Amerika a közép-amerikaiaké. Vagyis meg kell szüntetni az Egyesült Államok beavatkozását, egyenrangú félként kell kezelni a közép-amerikai népeket. Különben a szembenálló fél potenciálig lehetőségeinek lebecsülése, válaszadás) képességének téves megítélése már eddig Is sok meglepetést okozott az „erőpolitika“ híveinek. Az ilyen tévedéseknek és önámitő számításoknak mindig megvoltak — s ma is megvannak — a maguk előre látha'ó, ’.;ijözanitó következményei. CSIBA LÄSZLÖ
