Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-29 / 43. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1983. október 29. 12 A tudományos-műszaki fejlesztés szerepe és feladatai a mezőgazdaságban Ha a múlt századot az Igazi forradalom századának tekintjük, úgy a jelen század kétségkívül megérdemli a mezőgazdasági forradalom századának nevét. Világnézeti korszakváltás van folyamatban, mely már az eddigiek során is gyökeres változásokat hozott nemcsak a mezőgazdaság termelésmódját, üzemformáit és üzemnagyság-viszonyait, valamint a termelési folyamatban részt vevő emberek egymás közti és a termelőeszközökkel való kapcsolatait illetően, hanem alapvetően átformálta a mezőgazdaság népgazdaságon belüli szerepét és Jelentőségét is. Égy emberöltő elég volt hozzá, hogy a zömében manufakturális Jellegű mezőgazdaság azzá váljék, aminek azt Marx elképzelte: igazi elvek szerint szervezett, ipari módszerekkel termelő, nagy műszaki felszereltségű szakosított ágazattá. — Ez a folyamat azonban még távolról sem fejeződött be és még korántsem tekinthető lezártnak. Olyan folyamatról van szó, melynek kihatásai közgazdasági, politikai, társadalmi és kulturális téren egyaránt sokrétűek és mélyrehatóak, ugyanúgy, mint azok a mozgatóerők, melyek kiváltották, táplálták és tovább viszik. E mozgatóerők között egyaránt megtalálhatók a politikai társadalmi és közgazdasági összetevők és azok kölcsönhatásai, de ezeken kívül elsősorban az a fejlődés játszott döntő szerepet, mely a mezőgazdaságot érintő tudományágak, a biológia, a kémia, a technika stb. területén ment végbe és új lehetőségeket nyújtott a mezőgazdaság számára. Szerencsére a tudományos-műszaki haladás e forradalmi szakasza időben egybe esett a forradalmi mérető politikai és társadalmi változásokkal, melyek teret adtak ahhoz, hogy a tudományos eredmények ténylegesen közvetlenül ható termelőerővé váljanak. Hogy ez hatásaiban mit jelentett, arra elegendő a búza hektárhozamának alakulását Idézni, mely az egykori statisztikák szerint szlovákiai méretben 1891 és 1911 vagy 1911 és 1931 között mindössze száz kilogrammal növekedett. Vessük össze ezt azzal a növekedéssel, mely akár a 60-as, akár a 70-es években játszódott le és váltott valóra évszázados álmokat. A búza' példája nem egyedülálló. Kisebb nagyobb mértékben ugyanezt tükrözi szinte valamennyi növénytermesztési, sőt nagyon sok állattenyésztési ágazat is. De jelentőségében ugyanilyen súlyú az a tény is, hogy a technika segítségével megszűnt a paraszti munka tesiet-lelket nyomorító jellege, s a legtöbb ágazatban joggal veheti fel a versenyt az ipari munkával akár a munkafeltételek, akár a szakmai igény, a felszereltség vagy akár a kereseti lehetőségek szempontjából is. Hogy ebben a folyamatban milyen szerepe és milyen rászg volt a tudományos-műszaki haladásnak, azt uem kell külön bizonyítani. Ennek nem csak tanúi, de cselekvő részesei voltunk és vagyunk valamennyien. Viszont annál inkább fontos, hogy részletesen megvizsgáljuk milyen lehetőségek maradtak eddig kihasználatlanul és milyen fogyatékosságok voltak a tudományos eredmények gyakorlati feihasználása terén. Ugyanis vitathatatlan, hogy ami a múltat illetően hiba, az a jövőre nézve tartalék, amit ki lehet és ki is kell használni, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az előttünk állő évek egyre igényesebb feladatait egyre csökkenő földterületeken, csökkenő számú munkaerővel és az energia- és anyagforrások csökkenő igénybevételével kell megoldanunk. Egyértelműen igaz, hogy további gazdasági növekedésünk legfőbb tényleges tartaléka a tudományosműszaki haladás eredményeinek egyre hatékonyabb kihasználása. Melyek ezen a téren az eddigi legfőbb tapasztalatok? Először is az, hogy rendkívül eltérő az egyes mezőgazdasági üzemek nyitottsága . a tudományos eredmények befogadására és felhasználására, függetlenül attól, hogy milyen szinten áll azok szakkáder-eilátottsága. Tömegével lehetne példákat felsorolni arra, hogy a felsőfokú szakkáderekkel ellátott üzemek szélesebb körben alkalmazták a tudományos ismereteket, mint a náluknál jobban ellátottak. Nem elég ugyanis, ha az üzemben a tudományos-műszaki fejlesztés csak a mérnökök ügye, és nem élvezi a szakközépiskolai végzettségű technikusok és az egyszerű dolgozók, főleg pedig a vállalat tömegszervezeteinek lelkes támogatását. További tapasztalat, hogy az új Ismeretek beáramlása nem volt eléggé szervezett, többségében személyi kapcsolatokra épüli és alkalomszerű volt, Illetve, hogy az iránta való igény nem mindig az üzemek talajába gyökerezett, hanem főleg az irányító szervek kezdeményezéséből jött létre. Gyakori jelenség, hogy az új ismeretek többsége mint egyedi ismeret került az üzemi gyakorlatba, és felhasználása sokszor nélkülözte a rendszerszemléletet. Ugyancsak tanulságként meg kell említeni, hogy nem volt megfelelő a tudományos eredmények alkalmazásához kapcsolódé anyagi és erkölcsi érdekeltség sem, mind a tudományos munkahelyek, mind a mezőgazdasági üzemek részé-^ ről. Az anyagi érdekeltséget csupán az új ismeretek felhasználásával elért többleteredmények általános bérnövelő hatásai jelentették, az erkölcsi érdekeltséget pedig a személyi presztízs növekedése, márpedig ez nem elégséges. Ezek csupán a legfontosabb tanulságok. melyek legfeljebb egy töredékét jelentik annak a sokrétű feltételrendszernek, mely a mezőgazdasági termelés és a tudományos-műszaki fejlesztés kapcsolatát befolyásolják. Melyek tehát a legfontosabb teendők? Elsősorban annak biztosítása, hogy я kutatómunka - jobban alkalmazkodjék a mezőgazdasági termelés szükségleteihez, vagyis a rendelkezésünkre á!!6 tudományos kapacitás, azon kérdések megoldására összpon’osuljon, melyek a mezőgazdasági ‘ermelés soron lévő legfontosabb feladatait és a továbbléoős döntő jelentőségű feltéfe'eif képezik. Az alapkutatás kivételével az egész kutatómunkára érvényes, hogy ériékét az ha’ározzи mee, hogy a termelés mit tud belőle felhasználni. Ahhoz pedig, hogy a termelés felhasználhassa, a tudományos eredményeknek el kell jutni a mezőgazdasági üzemekhez, mégpedig szervezetten, a lehető legrövidebb úton, kiépített csatornákon ütném nedig alkalomszerűen, elszigetelten. Ezzel kancsolatban rá кеЧ mutatni a mezőgazdasági termelés egy új alapvető jelenségére, mely eddig még nem került eléggé a figyelem középpontiéba. Ez pedig az, hogy a termelőerők jelenlegi szintjén a terme’ési eredményekről nem az egyes termelési elemek kiilön-kiilöu mért színvonala dönt. hanem ezek kölcsönös összhangja és szervezettsége. Ez a felismerés vezetett el a termelési rendszerekhez, mint a mezőgazdasági termelés intenzifikálásának leghatékonyabb eszközéhez. Mezőgazdaságunkban jelenleg folyik a termelési rendszerek bevezetése. Sajnos, nagyon sokan ebben elsősorban csak az anyagi-műszaki ellátás kérdését és annak biztosítását látják, s az úgynevezett rendszergazdáktól, a gesztoroktól is főleg ezt várják el, és többé-kevésbé háttérbe szorul a rendszerszervezés legfőbb eleme, a szellemi tőke, vagyis az, hogy a rendszergazda legfőbb feladata a legkorszerűbb ismeretek beszerzése és rendelkezésre bocsátása a termelést érintő valamennyi tudományág területén, kezdve a biológiától a kémián, a fiziológián, technikán keresztül az üzemszervezésig és a szociológiáig. Ezekre a legkorszerűbb tudományos ismeretekre alapozva keli kidolgoznia a teljes technológiai eljárást és szervezést. Igaz. hogy kulcskérdés az ehhez szükséges anyagi és műszaki eszközök beszerzése és létrehozása, a fő feladat azonban minden körülmények között a legkorszerűbb ismeretek és tudományos eredmények folyamatos beáramlásának biztosítása marad. A termelési rendszerek bevezetése döntő fordulatot kell hogy hozzon a termelés és a tudományos mnnkahelyek kapcsolóiéban. A termelési rendszerben meg kell oldania a tudományosműszaki fejlesztés szervezett áramlásának feladatát, nemcsak a tudományos munkahely és a rendszergazda (gesztor), hanem a rendszergazda és a partnervállalatok vonatkozásában Is. Erre a tapasztalatok szerint a legalkalmasabb forma az önelszámolási kapcsolatok létesftése.Ez azt jelenti, hogy a rendszerben részt vevő mezőgazdasági üzemek a rendszergazdának a nyújtott szolgáltatásokért fizetnek. amiből az következik, hogy ezeket a szolgáltatásokat csak addig veszik igénybe, ameddig azok részükre több efőnyt hoznak, mint amennyibe kerülnek, tgy a rendszergazda kénytelen a tudományos munkahelyekkel olvan kapcsolatokat létesíteni, melynek eredményeként a folyamatos ismeretszerzést és annak továbbadását biztosítani tudja. Adva van tehát a lehetőség, hogy új alapokra helyeződjék a kutatás és a termelés kadcsolata, hogy egyrészt a tudománvos munkahelyek tevékenysége a termelés gyakorlati szükségleteihez és követelményeihez igazodjék, másrészt, hogy a tudományos eredmények ne maradjanak archív-anyagok, hanem eljussanak a felhasználóhoz — és mivel a felhasználónak pénzébe kerültek, ténylegesen fel is legyenek használva. A felhasználás kérdése egyben felveti a felhasználás személyi feltételei megteremtésének a probtematikáiát is. vagyis a célratájolt vállalati oktatás és képzés biztosítását. Vitathatatlan, hnev e téren nincs minden rendbe -». A szakmai ismeretek felújítása nem kielégítő. Ezt nem lehet kizárólag az önkéntes önkénzésre és továbbképzésre bízni. A gyakorlat azt bizonvítia. hogy az ismeretek amortizációja nagyon gyors. A megszerzett szaktudás egy részét elfelejti az ember, további része pedig idejétmúlttá válik, s tíz év után a megszerzett akadémiai cfm, ha nem kapcsolódott к hozzá rendszeres továbbképzés, inkább csak a név dísze, mintsem a termelési eredmények aktív tényezője. Éppen ezért a termelési rendszerek keretében a rendszeres továbbképzés biztosításáról is gondoskodni kell, mégpedig úgy. hogy a képzés ténylegesen az adott feladat szükségleteihez igazodjék, és biztosítsa a megszerzett ismeretek alkotó felhasználásának képességét. Erre bét okból is szükség van: egyrészt, mert a tudományos-műszaki ismeretek beáramlása nem teszi feleslegessé, de még csak nem is helyettesíti a vállal on belüli újitómozgalmat és az ésszerűsítő tevékenységet, másrészt pedig a rendszergazda egyúttal nem gyámja a tagűzemeknek s az általa kidolgozott technológiát minden üzem a maga konkrét feltételeire lebontva alkalmazza, ami nem valósítható meg jól képzett szakemberek alkotó cse® lekvése nélkül. Természetesen szükséges, hogy a továbbképzésben elért eredmények az illető dogozók anyagi érdekeltségében is visszatükröződjenek, hogy érdemes legyen tanulni és többet tudni. Az, hogy egy-egy üzem hogyan viszonyul a tudományos-műszaki fejlesztéshez és mennyit valósít meg belőle, eddig is meglátszott az egyes üzemek eredményeiben. Ami a jövőt illeti, ez a differenciálódás évről évre nagyobb lesz. Nincs nagyobb bűn, mint lefutott technológiák szerint idejét múlt ismeretek alapján termelni. Ez biztos lemaradáshoz vezet és óriási felelőtlenség lenne mind a társadalommal, mind szfikebb közösségünkkel szemben. Elegendő és egyre szaporodó ismeret áll rendelkezésünkre, hogy kihasználásukkal egyre kevesebb élő és bolt munka ráfordításával állítsuk elő mindazt, amire szükségünk van, s egyidejűleg állandóan javíthassuk a mezőgazdasági munka feltételeit és eredményességét. Elsősorban rajtunk áll, hogy használjuk ki a lehetőségeket. Dr. Cséfalvay'Gábor, a dnnaszerdabelyi (Dun. Streda) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság közgazdasagi igazgatóhelyettese A szocialista brigád tagjai a cirok osztályozását végzik (A szerző felvétele) IMI mozdul a mérleg nyelve? Az épület belső hangulata a számunkra már Ismeretlen manufaktúrák, mesterműhelyek világába vezeti látogatót. Nagy gépet nem látni, s a szerkezet működése a szemlélődő előtt történik. Kefedeszkát készít. Ügyes lánykezek rézdróttal kötik csomóba a szálakat, amott pedig magát a gyártmányt, a kefét állítják össze. A legtöbb gép akkora, mint egy citera. Mindegyiknél egy-egy aszszony dolgozik. Zsonglőrügyességgel végzik hangyaszorgalmat Igénylő munkájukat, szóváltásra nemigen kerülhet sor. Amott a másik helyiség előtt cirokkötegek. A laikus is rájöhet — ezen a részlegen seprűt készítenek. A berendezések, a seprűkötő, a nyesőgép olyan egyszerűek, hogy egy ügyes asztalos Is elkészítheti őket. Az asszonyok ügyessége itt is említést érdemel, hiszen egymás után „táncolnak" a sarokba a seprűk, melyeket később szállítócédulával látnak el. A GÉPEK KICSIK, A TELJESÍTMÉNYEK..-i Bennfentesek véleményét sűrítettem össze az alábbi mondatban: A galántat Május 9. szövetkezet seprű- és kefegyártó melléküzemága három év alatt olyan rentábilis termelőegységgé tornászta fel magát, amely úgy üzemel, mintha tíz éve termelne. — Ez hogyan lehetséges? — tettem fel a kérdést Andro Emíliának, akt korábban mint etető dolgozott az állattenyésztésben, s akit betegsége miatt a gazdaság szociális bizottsága helyezett erre a részlegre. — Kezdeném talán ott, hogy ezt a részleget Kochan Károly személyében egy olyan szakember vezeti, aki kora ifjúsága Óta kefe- és seprűkészíléssel foglalkozott. Tulajdonképpen ő adta a kezükbe a szakmát azoknak az aszszonyoknak és lányoknak, akik ezen a részlegen dolgoznak. A másik tényező a brtgádmozgalom ereje. Két szocialista brigád tevékenykedik a részlegünkön. — Ha jól értesültem, ön a kefegyártó részleg szocialista brigádjának vezetője. — A csoportunkra komoly feladatok hárulnak: mivel teljesítménynormában dolgozunk, így a „feszített" munkatempóban fontos szerepet tölt be a szocialista brigád. Csakis akkor érhetünk el jó eredményeket, ha egymást segítjük, ha kollektíván dolgozunk. Ugyanis elég az, ha egyetlen „csavar" meglazul, képletesen szólva zörögni kezd a szerkezet. Ez viszont már a közös vállalkozásainkat is vesiélyezteti. — Emellett — hónap végén — a boríték vastagságát is... — Természetesen a nyereséges termelés esetén jól jár a szövetkezet Is, ' ml ts. Prno Katalin, a seprűkészltő részleg bronzérmes szocialista brigádjának vezetője, aki korábban állatgondozó volt. Brigádjuk szocialista vállalásáról számolt be: az idén 76 ezer korona értékkel gyártanak többet, mint amennyit a terv előirányoz, maguk takarítják a műhelyt, városszépítésI akciókban vesznek részt. Az idősebb kollégák kezességet vállaltak a fiatalabbak felelt. Vállalták, hogy munkájukat minden téren támogatják. BŐVÜLT A TERMÉKVÁLASZTÉK Fedeles Ilona gyártásvezető 1976 óta dolgozik a szakmában. Miután Galántán feloszlott a TEMOG seprű- és kefegyár, belépett a szövetkezetbe, s a melléküzemág oszlopos tagiává vált. — Melléküzemágunk kezdetben — néhány dolgozóval — csak seprűgyártással foglalkozott. Erre a saját termesztésű cirkot használtuk fel. Sajnos, a mi éghajlati viszonyaink nem a legkedvezőbbek a ciroktermelésre, a cirok színe, minősége változó, így külföldi cirkot ts beszerzünk. Ezt persze csak a seprű külső borítására használjuk. — Amint látom, a hazai cirok is „seprüszínü", — Igen, de csak egy éve. Felépült ugyanis a cirokkénezö állomásunk, így a mi clrokunk is nagyjából felveszi a versenyt a külföldivel. — A részleget bővítették .. > — jelenleg 52-en dolgozunk a melléküzemágban, így a seprűgyártáson kívül foglalkozunk kefék, lábtörlők előállításával ts. A partvis, súrolókefe mellett olyan termékeket is gyártunk, melyet külföldre is szállítunk. Ezeket a termékeket Zuberecová Anna, a melléküzemág vezetőhelyettese mutatja be: — Ezeket a körkeféket Romániába exportáljuk, ahol a bőrfeldolgozó gépekbe szerelik. — Milyen a kereslet a termékek iránt? — Nagyon jó. A prágai KARTEKA kereskedelmi vállalat kilenc féle termékünket forgalmazta, s minden termék iránt olyan nagy a kereslet, hogy nem vagyunk képesek többlettermelés mellett sem teljesíteni. Míg például 1982-ben 200 ezer korona értékben állítottunk elő termékeket, az tdet tervünk nyolc millió korona értéket tesz ki. Időtervünket ezldálg jóval túlteljesítettük. Amellett, hogy Itt jól szervezett, hatékony üzemágról van szó, mégiscsak felmerül a kérdés: Miért foglalkozik kedvező éghajlati adottságok mellett gazdálkodó szövetkezet melléküzemági termeléssel? Nem vonja-e el ez olyan helyről a munkaerőt, ahol erre nagyobb szükség lenne? — A jogos kérdésre röviden talán így válaszolhatnánk: Melléküzemági termelésre nálunk azért került sor, mert szövetkezetünk korábban komoly gongokkal küzdött. Ez a melléküzemág addig működik, míg az ökonómiai mérleg ezt megkívánja. Máskülönben dolgozóink teljes mértékben mezőgazdasági dolgozóknak tartják magukat — részi veszünk idénymunkákban is és senkit sem zavarna az, ha visszahelyeznék őt eredeti munkahelyére. Gazdaságunknak nincsenek munkaerőgondjai, annak ellenére, hogy gazdasági udvaraink a város közelében vannak. Végezetül annyit: reméljük, sőt feltételezzük, hogy a mérleg kiegyenlítésén nemcsak a melléküzemág két szocialista brigádja fáradozik telles „energiabedobással", hanem a gazdaság minden becsületes tagja. KALITA GABOR
