Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-10-22 / 42. szám

1983. október 22.

4-SZABAD FÖbDMtJVES

Szüret, történelmi háttérrel

a szövetkezetben, melynek alapító tagfa. Mindenféle munkát végzett: öt éven át például feft; 12 évvel ezelőtt bízták rá a vtncellérséget, a közös gazdaság bortermésének a kezelését.

— Van-e utánpótlás ebben a szakmában?

— Igen. Két szakképzett fiatal, láté László és Czakó Károly dolgozik

kezem alatt. Karcsi a járási és a

Különös Izgalommal készültem Sajógömörbe (Gemer), e nagy történelmi múltú kisközségbe. Kiváncsi voltam, hajdani fénykorából mit örökített át a jelenbe a falu emlékezete.

Szabó Pista bácsi a közös gazdaság vincellérje kancsó bort tesz elém az elhanyagolt barokk kastély ptnceborozójában s ezt mondja:

— Amíg maga kóstolgatja a hegy zamatos levét, én addig elmesélem a községünkről mindazt, amit nagyapámtól és a falu öregeitől hallottam megőrzendő és továbbadandó örökségként.

Kortyolgatom az igazság szérumnak nevezett aranysárga nedűt s megllletödve hallgatóm az öreg szőlősgazda történelmi leckéjét ...

— A régmúltban, még valamikor a bronzkorban Gömör nevű kis földvár épült a falu fölött magasodó domb te tején, amelyet István király a vármegye központjává tett s ez lett a vármegye névadója. A középkorban a megyeszékhely várossá fejlődött. Gömör várát először a tatárok égették föl az 1200-as évek elején... Utána újra fölépült, de a huszita csatározások erősen megrongálták. Ma alig lehet megtalálni,

csupán néhány földsánc maradi egy fával benőtt domb tetején. Sajógömör arról is nevezetes hogy itt temették el Czinka Pannát, a híres cigányprímást. Ugyanehhez a helységhez fűződik a föurakat fölülről lefelé kapáitató Mátyás király mondája, ezért áll a templom előtt az igazságos népmesehősként Is jól ismert uralkodó bronzszobra.

Ptsta bácsit nagyot sóhajt a törté net végén, mintha hosszú századok történelmének országútidról érkezett volna vissza a jelenbe, jómagam a múlt homályából, a pince hűvöséből a falu jelenébe, a szőlőhegyre vágyom. S megyünk is, imhol szőlőszemek szürcsölik az őszt napsugarakat. Az ősz utolsó mosolyát gyűjti magába a Fehér burgundi és a savanykás Ruling.

Meglehetősen kevés a szövetkezet szőleje. Hajdanában persze sokkal több volt, de 1870-től kezdődően a filoxéra tömegesen kipusztította. A település lakossága is jÓcskán megfogyatkozott — napjainkig 1500-ról 900-ra csökkent — s így nem volt akt újratelepítse és gondozza a tőkéket. Az idén csupán négy hektárról szüretelnek, de az ül telepítésekből évről évre több fordul majd termőre. Ebben az ötéves tervidőszakban már 41 hektárnyi ültetvényt létesítettek; az évtized közepéig ez a terület 84 hektárra bővül. Az oltványok nagyobbik részét a gömöralmágyt (Gemerská jablonec) szövetkezettől vásárolták. A meredek, cserjékkel benőtt köves parlagföldek kihasználására irányuló nagy vállalkozást az állam anyagilag is támogatja.

A szövetkezeti dolgozók kirajzanak

a teraszos lejtőkre, kés villan, elmetszi a kocsányi s műanyag vödrökbe hull a fürt. A termés átlagon fölült, megközelíti a tíz tonnát hektáronként A 19 százalékos cukortartalomra se nagyon panaszkodhatnak. A termés túlnyomó részét a feldolgozó üzemek vásárolják fel.

A szövetkezet présházában idős, nyugdíjas emberek szorgoskodnak. Csurran a must a kádakba s onnan gumtcsövön le a pincébe, ahol egynéhány hordóban már forr az új bor, a mámorító hegyié.

— Milyen minőségű bort ígér az idei szőlőtermés? — kérdezem a tapasztalt vincellértől.

— jót! — Ilyen egyszerű és rövid a válasz.

— S mennyire ismert a sajógömőrl bor szűkebb pátriájukon kívül? Vetekszik-e a község nevét viselő rimaszombati (Rimavská Sobotaf sör hírnevével?. ..

— Búfelejtő italunkat Szlováklaszerte ismerik. A borversenyeken évente előkelő helyezéseket érünk el.

Pista bácsi ifjú korától itt dolgozik

Mátyás király szobra Sajógömörben

területi borászati versenyeken ts kamatoztatja szakismereteit.

A szüret nóta nélkül, csendesen zajlik. Emlékezetük -beszűkülésével hangluk, vígságuk Is elapadt. Нет éltetik, mert nem ismerik az egykor szivet melengető, közösséget összeJfcovácsoló néphagy ományokát, szüreti szokásokat. Pedig — s erre Szabó Pista bácsi emlékezete szolgál tanúként és bizonyságul — napjainkban ts legalább olyan szükség van a múlt erőt önbizalmat nyújtó, a közös munkában lelkesítő értékeink istápolására, mint hajdan volt.

Korcsmám LászK

A tájkép hátterében a Kaukázus rekkená nyárban Is hótoltos vonulatai. A magasabban lekvé völgyekben felhők ülnek, a nyári záportól sűrűbb a zöld fény a fenyővel, bükkel borított ormokon. A lankákon baragoszölden fénylenek a teacserjék különösen szép, kfgyóvonaiban futó szalagjai.

A túloldalon, emerről érkeztünk, a tengerpartig ereszkednek le a hegyek Dagomiszban járunk, ez orosz tea földjén, a Fekete-tenger keleti part fainál. Azon a helyen, ahol a Szovjetunió legnagyobb s a világ legészakibb fekvésű teaültetvénye látható.

— Krasznodári tea névvel is Illetik a ml gazdaságunkban, hétszáz hekíá ron termesztett teát — így kezdi Nyikola] jakovlevics féagronómus a tájékoztatót.

A dombokon, szelidebb hegylejtőkön mindenütt teacserjék, valóban, ameddig ellát a szemünk.

— Harminchat évvel ezelőtt bárom hektáron kezdtük, ma teájáról világszerte híres ez a gazdaság. Ezen a tájon megérik a mandarin is.

Négyszáz hektár gyümölcsös, ugyanakkora erdei mogyorót termő terület, száz hektáron déligyümölcsök és babérlevél.

Ma tízezer ember él a hajdani húsz apró településből álló szovhoz területén. Közülük kétezren a gazdaság állandó munkásai. Kórház, iskolák, óvodák, bölcsődék, korszerű otthonok, a tengerparti részen gomba módra szaporodó üdülők, nyaralóépületek.

Nyikolaj jakovlevics néhány friss, gyenge hajtást mutat.

— Az illatos, zöld, magas vitamintartalmú, valóban szomjoltó, zöld teához a friss hajtások három felső levelét használják fel. Ha csak a felső két levelet szedik le, akkor barna, úgynevezett extra tea készül belőle. A legfinomabb, bársonyos színű, sötét teához csak a leggyengébb, legfelső levél használatos.

A begyűjtőhelyekről a hosszan tartó teaszüret idején naponta háromszor szállítanak a feldolgozó üzembe tealevelet. Otfajta minőségben kapható, megfelelő fonnyasztö, sodró, fermentáló és szárító eljárás után a világ sok táján a híres azerbajdzsánt, grúziai és a krasznodári, illetve orosz tea néven ismeretes, illatos ital.

Teatermesztésben India, Sri Lanka, Kína után a negyedik helyen áll a Szovjetunió. A trópusi tájakon tíz teljes hónapon át, itt, a teatermesztés legészakibb földjén májustól szeptemberig tart a teaszüret.

Ha ősi módra, kézzel szedik az érő tea legfelső hajtásait, hatnaponként térhetnek vissza ugyanahhoz a cserjéhez. Gépi szedésre 10—15 naponként alkalmas ez a növény. A meredekebb dombokra nem tudnak feljutni a gépek. Egy napi kézi munkával 50—60 kilogramm levél szüretelhető. A speciális teaszedő gépek napi teljesítménye 1500 kiló.

Dagomiszban — ahol kevesebb a

Békében, boldogan élni...!

Frissen mázolt vaskerítés. Mögötte hosszú cseréptetös, verandás parasztház. Az udvar első része gyepes, fölötte szőlőlugas. Hátrább a lugas alatt asztal, mellette pad. Kissé távolabb rángatóskút, téglából épült füstölő. Hátul a baromfiudvarban csirkék, kacsák. Az Istállóban szénrakás. A disznóól üres.

A hosszú veranda Jobb oldalán ebédlőasztal székekkel. A falon berámázott oklevél hirdeti, hogy a házigazda ezüstérmet nyert egy gyümölcskiállításon. A fal mellett virágállványon „égigérő“ aszparágusz.

jankó Lajos bácsi elnézést kér, majd kisvártatva kancsó borral és poharakkal tér vissza. Beszélgetés közben kezével gesztikulál.

—•—

— Apám tősgyökeres nagymegyeri (Calovo) parasztember, volt. Sajnos alakja nem vésődött emlékezetembe. Hároméves voltam csupán, amikor tizennégyben elment az első világháborúba. Fénykép sem maradt róla. Mint sokan mások, 6 sem tért vissza. Anyám, testvéreim — Mari, Róza, Annus — meg én a nagyapámékkal maradtunk. Szerencsére nagyapám még bírta erővel, anyámmal együtt művelték a földet. Ahogy cseperedtünk, kiki tette a dolgát a határban és a jószág körül. Huszonhatban mondtam anyámnak, hogy már tudok kaszálni, heteseket rakni, learatom a gabonát. A kővetkező évben már szántottam, vetettem, arattam ... Pedig gyermekkoromban nem gazdának készültem. Fúrtam, faragtam, játékokat, háztartási eszközöket fabrikáltam, bognár vagy kovács szerettem volna lenni. A Vadász utcában egy épületben volt a kovács- és bognármúhely. Sokszor órákig ácsorogtam a műhely előtt. Rácsodálkoztam a mesterek munkájára, s gondolatban odaképzeltem magam a gyalupad vagy az üllő mellő, Mondtam is anyámnak, adjon

bognárinasnak. Azt mondta, csak télen mehetnék, de tavasztól őszig segítenem kell a határban. Sokáig megmaradt vonzalmam a bognárszakmához. Tizenhat éves lehettem, amikor tönkrement a hengerünk.

— Sose búsuljon nagyapám, majd csinálok újat — mondtam.

Hoztuk a megfelelő fát, lefaragtam, meggyalultam, megcsináltam. Aztán elvittük a kovácshoz.

— KI csinálta? — kíváncsiskodott.

— Hát énl — mondtam büszkén.

... Hogy milyen Is volt a gyerekkorom? Az év nagy részében mezítláb Jártunk, gyerekek, legények. Kinek-klnek volt egy pár csizmája vagy bakancsa, amit nagy becsben tartottunk, csak télen hordtuk. „Január február, nem kell a csizma már.. ,r — s nemcsak mondogattuk, február végén le Is vetettük. Sokan meghűltek, betegeskedtek, volt, aki meg is halt...

— Legénykoromban kukorlcafosztásra jártunk. Megtudtuk, melyik lányos házhoz vittek aznap kukoricát, s este elmentünk csoportosan. Segítettünk. Közben beszélgettünk, mókáztunk. Ez volt az egyedüli szórakozási lehetőség. No meg a kocsma.

— Harmincnégyben meghalt az anyám. Mentem Ide Is, oda Is lányok után. Volt aki nekem nem tetszett; volt akinek én nem tetszettem. Egyszer azt mondja nyám testvére, Vilmos bácsi: „Gyere el velem Szilasra (Brestovec), meglásd, milyen szép lányok vannak arrafelé ...“ Elmentünk. Így ismerkedtem meg Margittal, megszerettük egymást, s 6 lett a feleségem. Harminchétben született a lányunk, Margit, rá egy évre meg a Laci fiunk.

— Negyvennégyben Balatonfűzfőre kellett bevonulnom. Már a zöld mundér volt rajtam, amikor megfájdult a gyomrom. Mondom a tisztesnek;

Hat csésze dagomiszi tea

lankás lejtő és a slkvidék, mint a meredeken emelkedő lejtők, egy közbülső megoldást is találtak. Teaszedó kisgépeket, amelyek meggyorsítják a kézi szedést: 300—350 kiló teát szüretelnek ezekkel a meredek lejtőkről is. A tavalyi termés harmincnégy százalékát már ezekkel a könnyen hordozható kisgépekkel szedték a gazdaság munkásai.

Nyikolaj jakovlevics fiatal szakemberként a szovhoz megalakulása táján került ide.

— Az általam telepített cserjék, ha jól gondozzák őket. túlélnek engem bizonyosan — nevet. — A teacserje életo, akárcsak a kankáznsi hegylakóké, hosszú. Százesztendős korukban is hajtanak friss leveleket.

Ojra beszédes adatokat közöl. A gazdaság tiszta bevétele évente több mint 3 millió. Az itt látható fajta a legelső tea-világkiállításon, Lipcsében is sikerrel szerepelt.

A teakészltés — akárcsak a termesztés — kellő szakértelmet, valóságos szertartásrendet kíván. S ha valamire, a zamatos teakészltésre Igazán illik a szólás: ahány ház, annyi szokás.

Mielőtt megizlelnénk a hamisítatlan dagomiszi teát, a féagronómus egy

kis történeti bemutatóra invitál. Bora* nafaiú, művészi ízléssel épített és bcú rendezett, egykori parasztházak mi» tájára újjáépített házban szamovárba* mutatókat láthatunk. Évszázadok te» készítő eszközei sorakoznak a polcokon. asztalokon. Egy másik, közeli épületben pedig már párolog a tea. A tányérokon friss gyümölcs, kaukázusi mogyoró, foszlós, túróval, almával töltött kalács. A teáscsészék mellett cukor, méz, kétfatja gyümölcsíz, az itteni tea élvezetéhez —• a vendéglátó szavai és később, saját tapasztalatunk szerint is — nélkülözhetetlenek.

— Mert nálunk úgy mondják —• zárja Nyikolaj jakovlevics в szíves tájékoztatót —, ha meg akarod tndnl, milyen fzü a kaukázusi tea, hat esésűével kell innod belőle.

Az elsőt keserűen, hogy megismerd a teánk zamatát. A másodikat önkorral, a harmadikat kaukázusi vadmészel, a következőt pedig blraalm» dzsemmel.

S végül a hatodikat — kívánságod szerint ógy Ízesíted, ahogyan az üt próba után megkívántad s emellett •oltsd el baráti körben, beszélgetéssel, jó kedvvel az időt.

Rab Kára

Lehetséges, hogy mire lapunk az olvasók kezébe kerül, a nagylégi (Lehnlce) Csehszlovák—NDK Barátság Efsz-ben pontot is tesznek az Idei búzavetés végére (Tóth József felvétele)

— őrmester úri Fáj a gyomrom. Kivizsgálásra szeretnék menni...

— Nem látszik magán, hogy beteg lenne.

— De biz’ én beteg vagyok — mondtam határozottan.

— Hová valósi? — kérdezte tőlem.

— Jelentem, nagymegyeri vagyok, Komárom megyéből.

— Büdös felvidéki kommunista .,. Majd Intézkedem, hogy meggyógyuljon.

— Átvezényeltek Székesfehérvárra, onnan meg tovább, a légvédelmiekhez, Németországba. Ott kerültem fogságba. Hazakerültem. Nemsokára családostól Csehországba telepítettek. Két évig voltunk ott, aztán egy januári napon hazajöttünk. Mondom Margitnak, vegyen ennivalót. Én elmentem az erdőbe fáért, s jól befütöttünk, megvacsoráztunk, örültünk, hogy újra Itthon vagyunk.

— Tavasszal vettem két tehenet, szántottam, vetettem. Ml termett a nyolc hold földön? Kevéske gabona, kukorica meg krumpli. Hús csak ünnepnapokra jutott. Ml volt a fő eledelünk? Kukoricakása, krumplikása, krumpllspogácsa, tej. tojás meg miegymás.

— Az ötvenes évek elején elkezdődött a közös gazdálkodás. Engem is hívtak. Megbeszéltük Margittal a helyzetet. Azt mondta: Így sem valami rózsás az életünk, próbáljuk meg... I Én persze egy kicsit vonakodtam, de végül Is aláírtam a belépési nyilatkozatot. Tévedsz, ha azt gondolod, hogy egy-kettőre minden megváltozott. A vezetők közül sokan nem értettek a föld műveléséhez ... A parasztember, ha rálép a földre, s kezébe vesz belőle egy marékkai, már tudja, mit, mikor kell csinálni. Melyik földbe, mit érdemes vetni, ök nem tudták. Akadozott is a termelés. Silány volt a közös állatállomány, kevés az Igavonó és a hozzáállás rossz. Egy munkaegység akkor hét koronát ért, meg járt hozzá naponta két kilő gabona, Volt úgy, hogy csak minden

harmadik hónapban jutott pénz a munkaegységre, nem volt pénze a szövetkezetnek. Változásra csak az ötvenes évek végén került sor, amikor kicserélődtek a vezetők. S a gépesítés Is ekkortájt terjedt el.

— Kezdetben kocsis voltam, később takarmányos. Hetvenegyben mentem nyugdíjba, de utána még hét évig folyamatosan dolgoztam. Ha hívnak még most is megyek: nyáron a telepen kaszáltam.

— Ketten vagyunk Margittal. Mindenünk megvan. A szép nyugdíjam mellé kapok még egy kis gabohát Is a szövetkezettől. Disznót csak kétévenként vágunk, még most Is van sonka meg szalonna, de valahogy már nemigen veszi be a gyomrunk. A baromfit jobban szeretjük, abból sokat tartunk. Fiamék, lányomék Is egyenesben vannak: családi ház, autó. S majd elfelejtettem: az unokám, a Laci gyerek Brnóban másodéves főiskolai hallgató. Gyarapodunk. Gyarapszik az ország.-e-Elmondotta még a hetvenéves Lajos bácsi, hogy újságot olvasva, tévéhíradót' nézve, aggodalom fogja el. Mi aggasztja? Az, hogy a világon már annyi robbanóanyag halmozódott föl, hogy a földi élet többszörösen elpusztítható, megsemmisíthető. Reaganék korlátozott atomháborúval kecsegtetnek s a világűrt Is háborús célokra akarják felhasználni. Lajos bácsi fel tudja mérni, meg tudja ítélni: veszélyben a békéi Miként vélekedik erről?

— Hiszem, hogy az áldozatoknak szánt százmilliók állhatatos békeharca végül Is győzedelmeskedik. Békére van szükség ahhoz, hogy az anya gyereket szülhessen, a munkásság, a szövetkezeti parasztság termelhessen, az orvos gyógyíthasson, a tanító taníthasson, a mérnök tervezhessen ... Béke kell ahhoz Is, hogy tavasszal metszhessem a szőlőmet és ősszel szüretelhessek, egyszóval: boldogan éljünk. Erre igyunkl

Marton Iván