Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-09 / 27. szám
Анн növényvédő szereli ál* tálában hatóanyagot, valamint szilárd vagy folyékony hígítóanyagokat tartalmaznak. Az utóbbiak szerepe a növényvédő szer hatóanyagának egyenletes elosztása. Ha a hatóanyagok keverés után egymással reakcóiba lépnek és a ke* letkezett új anyag vagy bomlástermék hatástalan, Keverhető-e? kémiailag nem keverhető az adott két növényvédő szer. Ha a segédanyagok között játszódik le a reakció, ez a hatóanyagok összoállását és kiválását okozza. Ebben az esetben a kevorhetőség fizikai-kémiai folyamatok lejátszódása miatt hiúsul meg. Az összeállt vagy olajgyűrűként jelentkező hatóanyag s— ha dugulást nem Is okoz — egyenetlen eloszlásban kertil a levélre, védő hatása lényegesen csökken vagy megszűnik, esetleg perzselést okoz. A kémiai keverheíőség csak speciális laboratóriumokban bírálható el. A fizikai-kémiai kuverhetőség elbírálható egyszerű vizsgálattal, házilag is. Ha új szerkombinációt kívánunk használni, érdemes ezt elvégezni. A vizsgálathpz egv literes üvegedény szükséges, amelyben a szükséges koncentrációban a már előkészített (duzzasztott és pépesített) növényvédő sbereket, esetleg levéltrágyát összekeverjük. Alapos keverés után a növényvédőszer-keveréket állni hagyjuk és megfigyeljük a végbemenő változásokat. Ha a permedében 10 percen belül semmilyen változás nem következik be (gyors kiülepedés, folyékony növényvédő szerek cseppszerű vagy olajgyürüs kiválása a felszínen, batóanyagösszecsomósodűs stb.j, a vizsgált szerek keverhetők. Ha a 10 perces időtartam után lassú ülepedést tapasztatunk, amely azonban keveréssel megszüntethető és 5 percen belül nem tapasztalható ismét, az összetevők keverés közben, a permedé elkészítése után sürgősen kijuttathatók. Ha a hatóanyagok összeállnak és gyorsan ülepednek vagy a fent említett óla-kiválást észleljük, a vizsgált kombináció nem alkalmas a növények kezelésére. A vizsgálatot természetesen csak a növényvédő szerekre előírt munkavédelmi fölszerelésekkel, s a szabályok megtartásával szabad végezni. (Kj) A GONDATLANSÁGNAK NAGY AZ ÁRA Megvallom őszintén, ha megnézek egy-egy kertet, mindig a növényvédelemben jártas szakember szemével ítélem meg a kertészkedő szorgalmának eredményességét. Sajnos, elismerő szóval csak kevés kistermelő munkájáról beszélhetek. Szinte általános jelenség, hogy a kerttulajdnnosok vagy teljesen elhanyagolják a vegyszeres növényvédelmet vagy helytelenül alkalmazzák a növényvédő szereket. Arról nem is beszélve, hogy milyen kevesen élnek a vegyszerek keverési lehetőségével. Akik permeteznek, többnyire minden szert külön-kiilön juttatnak ki, gyakran egy-egy betegség vagy állati kártevő elleni kezelés mellőzésével. Vajon miért? Kényelmességről aligha beszélhetünk, hiszen a kombinált permedé kijuttatása gokkal kevesebb munkát igényel, mintha ugyanazokat a hatóanyagukat egymás után permetezzük ki. A hozzáértés hiányára se nagyon lehet hivatkozni. hiszen a Szabad Földműves szakrnvata időben közölte a keverhetőségi táblázatot és havi rendszerességgel ismerteti az időszerű növényvédelmi tennivalókat. Marad tehát a gondatlanság, a nemtörődömség, melyért az idén sokan nagy árat fognak fizetni. Legalábbis a mi körzetünkben, mert a szőlőn június derekán megtelepedett a perunoszpóra meg a szürkepenész. S ami a legrosszabb, a türtökot támadta meg, mégpedig igen erőteljesen. Egyelőre csaknem kizárólag a kistermelők ültetvényeiben pusztft, de a tartósan csapadékos idő hatására a nagyüzemekben is egykettőre gondot okozhat. A szőlőben már közvetlenül virágzás előtt időszerű lett volna a perunoszpóra, a szürkepenész és a lisztharmat elleni védekezés, nem beszélve az atkák és a szőlőmolyok irtásáról. Ennek fontosságára Maflák agrármérnök lapunk Kertészet és Kisállattenyésztés című szakrovatában idejekorán felhívta a figyelmet. Persze ki figyel oda, s ha figyel is, ki veszi magának a fáradságot, hogy elejét vegye a bajnak? Sokan még virágzás után sem vették elő a permetezőt. Most aztán menthetjük a menthetőt, mert sok helyütt a termésnek jó hányada már elveszett. Aki most kezd kapkodni, ne feledje, hogy a betegségeken kívül már a szulőraolyok második nemzedéke is károsítani kezd. A gyümölcsösökben a szövőlepkék hernyóinak kártételét kell megelőzni, illetve csökkenteni. Aki elhanyagolja a permetezést, az utóbbi évek legnagyobb kártételére számíthat, mégpedig csaknem minden gyümölcsfán. A fa nagyságától függően a négy vagy ennél több hernyófészek már erős fertőzést jelent, amely a nyár folyamán esetleg tarrágáslioz vezethet. Ha sor kerül rá, akkor nemcsak az idei, de a jövő évi terméshozam is minimumra csökken. Ha az ágat nem tudjuk vagy nem akarjuk levágni, hogy eltávolíthassuk a hernyófészket vagy esetleg már elszéledtnk a fészekből a kártevők, akkor azonnal permetezzük meg a fákat az általánosan használt rovarölő szerek valamelyikével (Metation. Sótdep, Anthio, Ultracid), de közben szigorúan tartsuk meg az előírt munka- és élelmezésegészségügyi várakozási időt. S z a 1 a i L. TflNULJUNh у fGVMflSTPl f NYĎLPÓTAim Azért készítettem, mert előfordult már, hogy fialás után elpusztult az anyanyulam s éppen nem volt, amelyhez dajkaságba adhattam volna a kicsiket. A pótanya méretezésénél figyelembe kellett vennem, hogy beleférjen a nyitott fialtatóládába. A pótanya valójában nem más, mint egy lábbal-véggel ellátott, tejjel feltölthető henger, amelyből kerékpárszelepből szívhatják a kisnyulak a langyos tejet. A készítés menete a következő: 25 cm hosszú, tíz cm átmérőjű műanyag csövet vágok le. (Ez lesz a tejtar* tály.) Ugyancsak leszabok egy 28 cm átmérőjű plexilapot, kettévágom, ezt ragasztom a műanyag cső két végére úgy, hogy emelje is a tejtartályt. A műanyag csövet és végeit epokfttal ragasztom össze. Ha megszáradt a ragasztó, egy műanyag flakon csavaros tetejét levágom s a műanyagcső tetején fúrt lyukba ragasztom. A pótanya talpától számított 6 cm magasan, két sorban, 5—5 akkora lyukat fúrok a tartályba, hogy a kerékpár szelepgumi beleférjen, mintha az anya csecsbimbója lenne. Ezeket is sorban beragasztom. Ha megszáradt a ragasztó, cérnával szorosabbra kötöm a szelepgumi tövét, hogy a tej csak cseppenként és szívásra jöhessen belőle. Azt is ellenőrizni akartam, hogyan fogy a tartályból a tej, ezért a pótanya egyik végére átlátszó, szintjelző műanyag csövet ragasztottam. A tartály így már megvolna, de még nem hasonlít az anyanyúlhoz; beburkoltam tehát egy kis méretű kikészített nyúlbőrrel. Ha már a prém is a tartályon van, akkor vághatók megfelelő hosszúságra a már beragasztott szelepgumik. Ha mindez kész, feltölthető langyos tejjel a tartály, behelyezhető az árván maradt, daj* kaságba nem adható kisnyulak ládájába. A „csecsbimbókat“ hamar megtalálják és mohón szívogatják. Tudom, nem világrengető az általam barkácsolt nyúlpótanya, de szerintem az állatokat szerelő ember számára megnyugtató érzés, ha tudja: akkor ts könnyűszerrel felnevelheti a fiókákat, ha valami ok miatt elpusztul az anya. Varga L., Kistenyósztők Lapja, 5/83) A legújabb Seraex-katalógus tökből négy fajta vetőmagot kínál. Ezek közül elsősorban a Diamant Ft érdemel figyelmet, mert lényegesen többet terem, mint a még napjainkban is eltér jedten termelt Kveta (a felvételen). A hosszanti csíkokkal tarkított, sötétzöld termést kínáló Diamant Fz további előnye, hogy korábban ad piacképes árut és ellenállóhb a rothadásnak mint a Kveta. Fotó: —bor / Az árutermeléssel foglalkozó kertészkedök számtalan ötletes módszert eszeltek ki á fóliával borított hajtatóházak fűtésére. A képen: a katlanból régi, kiselejtezett üntözőcsövekből megépített vezetéken át távozik a füst, miközben jelentős mennyiségű hőt ad le. A katlanban vizet forralnak és párologtatnak, ami szintén hatékonyan hozzájárul a fóliaház optimális légnedvességének és hőmérsékletének állandósításához. Fotó: —bor 1 Édesapja nyomdokaiba lépett Április derekán LÁDY BÉLÁNAK,a Szlovákiai Kertészkedök Szövetsége nagymegyeri (Galovo j alapszervezete példás tag'Iának vendége voltam. A lelkes kertbarát szabadidejének jelentős hányadát a gyümölcstermesztésnek szenteli, így először természetesen a gyümölcsöst tekintettük meg, majd bekukkantottunk a tárolóba is. A félig földbe süllyesztett gyümölcstárolóban kellemes almalllat terjengett, a fal mellett kétoldalt üres meg gyümölccsel telt ládák sorakoztak. — Kóstold megt — kínált íz házigazda, miközben maga is kiemelt egy gyümölcsöt a legközelebbi rekeszből. Finom, ízletes volt az alma, áprilisban csak ritkán lát ilyet az ember. — Nagy szükség volt már erre a tárolóra — folytatta Béla bátyám. — Az utóbbi években tíz tizenkét mázsa almát szoktunk szüretelni, s ha az ember károsodás nélkül akarja eltartani a termést, bizony nem mindegy, milyen körülmények között tárolja a gyümölcsöt. Korábban bárhol tartottam az almát, január végére, február elejére mindig megfonnyadt, beráncosodott a gyümölcs. Ili meg akár május végéig >s kibírja, s a veszteség is lényegesen kisebb. Vendéglátóm elmondta, hogy a kertet hatvanötben ültette be gyümölcsfákkal. Túlsúlyban almafát telepített, hiszen a családban ennek a gyümölcsnek van legnagyobb hagyománya és keletje. — Az édesapámnak szép almáskertje volt — említette a többi között Béla bátyám. — Persze, akkoriban a növényvédelem nagyobb részt a madarak dolga volt, ami sajnos meg Is látszott a gyümölcs minőségén. Ёп kora tavasztól csaknem szüretig permetezek, hogy minél kevesebb legyen a férges gyümölcs. Béla bácsit hozzáértő gyümölcsészként ismerik városunkban. Eredményesen védi a fákat a fagykártól, szakértője a metszésnek és vegyszeres növényvédelemnek, sőt, az oltáshozszemzéshez is ért. Nem véletlenül. Volt kitől tanulnia. Amit nem leshetett el az édesapjától meg a tapasztalt kertbarátoktól, azt megtanulta a könyvekből és a folyóiratokból. — Amikor elterveztem, hogy gyümölcsöst telepítek, megrendeltem néhány szaklapot és könyveket kezdtem vásárolni. A gyerekek is tudják, milyen bolondja vagyok a kertnek meg az írott szónak, hát többnyire egy-egy új szakkönyvvel lepnek meg. Persze a kertészkedők alapszervezete is sokat tesz azért, hogy a kedvtelésből kertészkedök folyamatosan gyarapíthassák Ismereteiket. A szervezet vezetősége gyakran rendez szakelőadást, minden évben eljárunk a kiállításokra, no meg hazai és külföldi tanul mányutakra. Az is nagy s<' gítség, hogy a szervezet beszerzi az ültetőanyagot és a vegyszereket. Napjainkban, amikor általában értékesítési gondokkal küszködnek a kistermelők, elég kockázatos dolog lehet almatermelésre szakosodni. Amikor szóba hoztam ezt a kérdést, Béla bátyúm elmosolyodott. — Kockázatos annak, aki nem tud minőséget garantálni. A városban sokan ismernek, a termés egy részére már jóval szüret előtt van vevőm. No és itt a termálfürdő, csak ki kell vinni a gyümölcsöt, a többi már megy magától. Ha történetesen húsz mázsa almám teremne, akkor se fájna a fejem az értékesítés miatt. Amiről a gazda mélyen hallgat: Lády Béla bácsi legszebb almái rendszerint eljutnak a kiállításokra is. A helyi, a járási, illetve az országos bemutatókon elnyert érmek és oklevelek tanúsítják, hogy nem véletlenül. Béla bácsi immár nyugdíjas, most még több ideje jut a kertre, a gyUmőlcsészetre. Lehet, hogy ezentúl még többel hallunk majd felőle?! Marton Iván, Nagymegyer (Calovo)
