Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-09 / 27. szám

> »j» ♦♦♦ ♦♦♦ »j« ♦♦♦ ♦♦♦ «$♦ ♦♦♦ ♦$* »J* »J* *t* *J» «J* ♦!♦ «J* ♦$* «J> *t» «J* »J» *J» *1* ♦$* «J* *J* oj» *J« «J* «j» »J* ♦♦♦ «$► *j* ♦♦♦ «*• »j* ♦♦♦ »j« ♦♦♦ »*« 1 A baromfi is szereti a szilázst A háztáji baromfiállomány téli takarmányozását lényege­sen gazdaságosabbá tehetjük, ha kiegészítő takarmány gya­nánt zöldtakarmányból készült, minőségi szilázst adagolunk. A biológiai eljárással tartósított zöldeleség beltartalmi érték szempontjából nagyon előnyös a baromfi számára. Persze nem szabad szem elől téveszteni, hogy a baromfitenyésztésben mindig a legrosszabb minőségű takarmány a legdrágább, és ez teljes mértékben vonatkozik a szilázsolt zöldeleségre is. A téli időszakban a szilázzsal a hiányzó friss zöldet pótol­juk. Ezért aki csak teheti, a nyári takarmánybőség idején készítsen be télire elegendő szilázst. Miht tudjuk, a barom­fi télen hiányt szenved a vita­minokban gazdag zöldtakar­mányból, ami jobb esetben csak a hasznosság alakulásá­ban, rosszabb esetben az egész­ségi állapot leromlásában jut kifejezésre. Télen eszményi vi­taminforrásnak tekinthető a kombinált vitaminos szilázs, amely egyebek között a napi adagot olcsóbbá teszi. A baromfiak részére történő szilázskészítés nem újdonság. Novotný már 1936-ban népsze­rűsíteni próbálta ezt a tartósí­tási eljárást, s konkrét taná­csokat adott a tenyésztőknek, hogyan készítsenek szilázst a baromfiaknak. Később, 1966-ban Janda igyekezett felhívni a te­nyésztők figyelmét a takarmá­nyozási költségek csökkentését segítő szilázskészítési lehető­ségre. Időközben a háztáji ál­lattartásban sok minden meg­változott, de továbbra is azon fáradozunk, hogy a lehető leg­kisebb ráfordítással tudjunk jó termelési eredményeket elérni. Ennek pedig egyik feltétele, hogy a téli hónapokban is szín­vonalon tartsuk a termelékeny­séget, megóvjuk állatainkat a legyengüléstől és a betegségek­től. A cél elérését a jó szilázs nagyban elősegítheti. A jó, úgynevezett édes szi­lázs majdnem felér a friss zöld­takarmánnyal, mégpedig tápiá­­lőanyag- és vitamin-tartalom szempontjából egyaránt. Fölté ve persze, hogy a friss zöldet helyes időben, tehát akkor szi­­lázsoljuk, amikor a legtöbb táp­lálóanyag és vitamin található benne. Például a lucernát vi­rágzás előtt, a lóherét virágzás kezdetén, a réti füvet az inten­zív füvek virágzása idején stb. kell betárolni. A szilázsoiásra kerülő zöldtakarmány legyen fiatal és sok levelet tartalmazó. Szilázskészítésre kiválóan al­kalmas a kukorica, a gabona­hüvelyes keverék, a takarmány­­káposzta, a takarmányozási cél­ra termesztett sárgarépa, a csa­lán stb. Szilázsolhatjuk a kü­lönböző zsenge gyomnövénye­ket (pl. Iaboda, bojtorján stb.) is. A szilázskészítés lényege, hogy a légmentesen lezárt kör­nyezetben, kedvező feltételek közepette tejsavas erjedés jön létre, miközben a zöldtakar­mányt lédús állapotban meg­őrizzük a föletetés idejéig. A betárolt anyagot a tejsav meg­óvja a rothadástól. A tejsavat előállító, a tejsavas erjedést serkentő baktériumok fejlődése attól függ, hogy a szilázsolt anyag mennyi erjeszthető glict­­det tartalmaz. A szilázskészítés során leját­szódó mikrobiális folyamatot tulajdonképpen három szakasz­ra oszthatjuk. Az első szakasz­ban, amely általában 1—2 (maximum 5) napig tart, kevés levegő jelenlétében fejlődésnek indulnak a betárolt anyagon felhalmozódott mikroorganiz­musok. Az oxigén azonban gyorsan elfogy, csökkenni kezd a hőmérséklet és a környezet savanyodni kezd, ami az első szakasz végét, illetve azt jelzi, hogy már kialakultak a tejsa­vas erjedéshez szükséges bak­tériumok szaporodásának ked­vező feltételei. A második sza­kaszt a tejsavas erjedés bakté­riumainak szaporodása jellemzi. A harmadik szakaszban a hasz­nos baktériumok,száma fokoza­tosan csökken. A minőségi szilázskészítés legfontosabb követelményei: a betárolt zöldben kellő mennyi­ségű cukor legyen, a takar­mány érett legyen a szilázso­­lásra, legyen egészséges, tiszta, tartalmazzon elegendő száraz­anyagot (nagyobb nedvesség­­tartalom esetén a zöldet szecs­kára vágott szalmával vagy polyvával kell keverni), a betá­rolásra kerülő a nyagot apróra kell vágni, jól meg kell tömni, majd tökéletesen lezárni a tá­rolót (edényt, gödröt stb.). A zöldet 1—2 cm-es darabok­ra vágva tároljuk be és alapo­san tömörítjük. A rosszul szi­­lázsolható növényekhez 0,5—1 százalék azonos mennyiségű vízzel hígított melaszt lt"’l ad­ni, ami serkenti az erjedést. Például a kukoricában és a ká­posztában van elég cukor, azok­hoz melaszt nem szükséges a­­dagolni. A tárolóban (kád, hordó, gö­dör stb.) a vágott zöldet 5—10 cm vastagon rőtegezzük s ré­tegenként párolt burgonyával, reszelt sárgarépával, cukorré­pával stb. gazdagítjuk. Az ada­lék-összetevők a szilázs 5—8 százalékát adhatják. A betárolt anyagot jól meggyúrjuk, ráte­rítünk 5 cm polyvát, majd be­födjük 30—40 cm nedves agyag­gal (a felületét vízzel elsimít­juk). Szlovák fehér lúd Košík ]án Lúčny Dvor-i tenyésztő állomá­nyából Fotó: —bor Egy köbméter szilázs elkészí­téséhez 650—750 kg zöldre van szükségünk. A baromfi részére kisebb adagokban (pl. kádak­ban, betongyűrűkben) érdemes szilázst készíteni, mert arány­lag kicsi a fogyasztás, viszont a megbontott szilázst nem jó sokáig kitenni a levegő hatá­sának. A minőségi szilázs olaj­­zöld színű és kellemesen édes­kés illatú. Ebből a takarmány­ból a baromfinak csaknem any­­nyit adhatunk, mint friss zöld­ből. A téli időszakban rgy to­jóra 20—30, egy kacsára 60, egy lúdra pedig 150 grammot számíthatunk naponta. Ha a szilázst darával keverve etet­jük, az említett napi adagot valamivel növelhetjük. A túl­adagolástól óvakodjunk, mert a sok szilázst fogyasztó ba­romfi szervezete sok meszet veszít (a tyúkok sok gyönge héjú tojást raknak). Sokan a­­vasolják, hogy a szilázst is tar­talmazó napi adagba a tenyész­tők keverjenek a szilázs meny­­nyisége 5 százalékának megfe­lelő meszet. A szilázst általában decem­berben kezdjük etetni és ápri­lis végéig adagoljuk (kb. .50 nap). Ebből kiindulva könnven kiszámíthatjuk, mennyi szilázst kell készítenünk: egy tyúknak 3 kg, kacsának 9 kg, lúdnak pedig 22,5 kg. A szilázs etetésére folyama­tosan kell áttérni, főleg a a­­vában termelő tyúkoknál. A ta­karmány minőségét rendszere­sen ellenőrizni keli s csak anv­­nyit kínálni belőle, amennyit az állatok egyszerre elfogyasz­tanak. Az etetőkből a maradé­kot el kell távolítani, a meg­bontott, penészedő szilázst ete­tésre felhasználni tilos. Számtalan gyakorlati tapasz­talat igazolja, hogy a szilázsolt zöldtakarmányt egyéb takarmá­nyokkal (párolt burgonya, re­szelt sárgarépa stb.) keverve is hasznosíthatjuk. Igen jó ha­tást lehet felérni főleg a ludak­­nál, ha lucerna- vagv szénalisz­tet keverünk a szilázsba. Külön figyelmet érdemel a burgonya. Ugyanúgy szilázsol­­juk, mint a zöidtakarmánvt. Persze előnyösebb, ha más ta­karmányokkal keverve tárol­juk be. Néhány keverési lehe­tőség (minden összetevőtől a­­zonos mennyiséget használva;: főtt burgonya, nyers sárgarépa, sarjú és darált, zöld, csöves kukorica: főtt burgonya, sarjú és nyers répa vagy takarmánv­­répa; főtt burgonya, takarmány­­káposzta, sarjú, csöves kukori­ca. A burgonya szilázsolősa igencsak kifizetődő, hiszen ha így tároljuk, alig 3—5 százalé­kos veszteséggel kell számol­nunk, viszont a hagyományos tárolás során (verem, pincei a termésnek mintegy 15—30 szá­zaléka is tönkremehet. Janda R. agrármérnök *♦* v V V V V V *:♦ ♦> »> »!♦ »I* »:♦ *:• »? *:« »:♦ *:♦ ♦> ♦: vy A A A V V v V V V kt* A A Av ♦ ♦ ф V V V V V V V ТфТ УфУ Őrségváltás után Az idén úgy adódott, hogy az ’Alsö-Csallóközben levő Laksza­kállason (Sokolce) lemondott tisztségéről a 170 tagú állatba­rát-szervezet elnöke és titkára. Az eset — megesett. ITos, vá­lasztottak új embereket, akik­be bizalmukat helyezték a ta­gok. Aránylag fiatal például Fitus Kálmán is, akit a titkári tisztséggel ruházott fel a tag­ság. Ez az ember a község vasáruboltjának a vezetője, könnyen elérhető, ha valaki keresi, feltéve, ha nincs közsé­gen kívül. Mert ilyesmi is elő­fordul, hogy a kötelesség el­szólítja. E sorok Írója éppen ilyen na­pot fogott ki, amikor Köbölkút­­ra (Gbelce) utazott. Sajnálko­zott is a kedves neje. hogy riolgom-végezetlenül kell hátat fordítani a falunak .. . Aztán, kisebb várakozás után mégis megérkeztét jelezték söröspo­haraikat emelgető jóakaróim. — Üljön csak be az autóm­ba, megkeressük a szervezet elnökét — ajánlotta a titkár. Nosza, mit tehettem: kötélnek álltam. Am a nagy hőségben a kocsikázás sikertelenül végző dött. Nyoma veszett az elnök­nek Nem maradt más hátra, minthogy „kutyafuttában“ fel­csipegessem a ..nyersanyagot“, azazhogy a titkáron keresztül tájékozódjam. Űj, kétszintes, tágas családi házába invitált, majd habzó serital mellett folyt a disputa. Az 1958-ban alakult szervezet tagjai úgy gondolták, közös erővel, szervezetten többre vi­szik . .. Kétségtelen, jobban boldogultak, mint külön-külön. szervezetlenül. De még jobb eredményeket is elérhettek vol­na. ha... igen, ha rátartibb, igényesebb lett volna a tagság, még előrelátóbb és leleménye­sebb. ötletgazdagabb a vezető­ség. Most azonban ne hánytor­­gassuk fel a régi dolgokat. öt tonnányit. Ezt a fajtatiszta állatokat tenyésztőknek adjuk szét. A taggyűléseken —, me­lyeket negyedévenként, néha havonta tartunk, — aztán erről folyik a legtöbb vita. A takar­mányellátás nálunk, a nyúltá­­pot kivéve, örökzöld probléma. Egyébként, mintegy tizenket­­ten-tizenöten tenyésztenek faj­tatiszta tyúkokat, s a tenyész­­tojást a komáromi (Komárno) keltetőállomás a termelőktől problémamentesen átveszi. Per­sze. hogy ügyei a keltetőállo­más a fajtatisztaságra, ezért a nem fajtatiszta tyúkoktól szár­mazó tojás átvétele nem jöhet számításba. — Csupán négyen-öten te­nyésztenek a tagok közül ga­lambot. tucatnyian meg ju­hot ... — magyarázza a titkár. — Kiállítások felől érdeklődött. Ez a szervezetünk gyönge pont­— Sokat tanulhatnak tag­jaink a mezőgazdasági szak­sajtóból, így a Szabad Földmű­vesből és a Rofnícke novinyből. S szerintem, hozzá is juthatnak a tudásgyarapításnak ehhez a forrásához, mivel tagjaink mintegy 80 százaléka egyben az efsz tagja is. No meg a téli időszakban szakelőadókat hí­vunk Komáromból, a tagságot leginkább érdeklő témákra. — Tanulmányutak szervezé­sére vajon gondoltak-e, mint jól bevált ismeretgyarapítási formára? — Szakmai tanulmányutak szervezését szövetségünk járási bizottsága szorgalmazza, s bo­nyolítja le. Ha ilyenről tudunk a kínálkozó lehetőséget a jövő­ben nem szalasztjuk el... Érdemes még megemlíteni, hogy a lakszakállasi állatbarát­szervezet tagsága részt vállal a tavaszi-őszi környezetszépit­­st munkából. Tavaly például a NOSZF 65. évfordulója tisztele­tére vállalt kötelezettségeit a — Mi az, ami jelenleg a leg­több tag tenyésztő-munkájára jellemző? Melyik állatfaj itt az „üdvöske“? — Hát a legtöbben a házi­­nyulat tenyésztik. Hpzzátehe­­tem: eléggé hozzáértően és eredményesen, kifizetődőén. Ta­valy például az ebből eredő be­vétel elérte a 130 ezer koronát. Ami még igen lényeges: nincs baj, probléma a nyúltáppal. A nyúltenyésztők a leadott pecse­nyenyúl kilójaként két kiló tápot kapnak. Aztán azzal hozakodik elő Fitus titkár, hogy a tagság a házinyúlon kívül baromfit (tyú­kot, kacsát, libát, pulykát) és birkát tenyészt, de a tápellátás sok kívánnivalót hagy maga után. — Legutóbb a tagjaink 20 tonna korpát és darakeveréket igényeltek az állatok számának megfelelően. Érdekli, hogy mennyit kaptunk? ja. Ha jól emlékszem, Horváth János, a mostani elnök vett részt galambjaival a kisállatte­­nyésztők járási kiállításán. Ezen a téren valóban többet tehetne a szervezetünk, illetve a veze­tőség ... Legalább is a közel­jövőben! Nincs más hátra, minthogy a helyi kiállítások rendezésén tanuljunk, szerez­zünk tapasztalatokat. Még ak­kor is, ha egy-egy kiállítás rendezése nehézségekbe ütkö­zik. amellett anyagiakat is igé­nyel. Vállalniuk kell ezt, már an­nál is inkább, mert minden ilyen irányú siker a tenyésztői kedv fokozását, az ismeretgya­rapítást, a jó tapasztalatok cse­réjét és hasznosítását segíti elő, a tenyészmunkát fejleszti, tökéletesíti. — Milyen egyéb tanulást le­hetőség áll a tagok rendelke­zésére? tagság teljesítette: 1300 óra társadalmi munkát végzett (a községben és a szövetkezet­ben), ezen kívül 108 kiló gyap­jút értékesített, leadott 88 da­rab nyúl- és 30 nutriabőrt. Az idei kötelezettségvállalá suk: 3500 óra társadalmi műn ka, 230 kg gyapjú értékesítése. — Fitus Kálmán szintén nyúl-párti? — Eltalálta. Ez a hobbim. Csakhogy a siker messzire el kerül. Kilenc anyanyulat tar tok. Olyan pechem van, hogy az ebadta fülesek „szadisták“: az egyik megette, a másik szét­dobálta a kölykeit.,. Hát az Ilyen eset bizony, nem más, mint kedvszegő. Felkér­jük a tapasztalt nyúltenyésztő­­ket, írják meg, mi okozza a kannibalizmust az anyanyulak nál? (kovács) — De még mennyire? — Ha hiszi, ha nem, csupán KELKÁPOSZTA PAPRIKÁSÁN. Egy fej apróra vágott vörös­hagymát egy evőkanál zsírban megfonnyasztunk, megszórjuk pirospaprikával, elkeverjük és felöntjük körülbelül 2 dl vízzel. Utána Vi kilogramm burgonyát meghámozunk és bosszú ge­rezdekre vágunk. Körülbelül ugyanolyan súlyú kelkáposztát megmosunk, majd cikkekre vá­gunk, kivágjuk a nagyobb le­vélbordákat, a cikkeket lefor­rázzuk. lecsöpögtetjük és a burgonyával együtt a paprikás lébe tesszük. Néhány szem kö­ménymaggal és sóval Ízesítjük s megfőzzük. Ha elfőtte a levét, szükség szerint kevés vizet ön­tünk alá. Amikor a burgonya és a kelkáposzta megpuhult, 2 dl tejfölt elkeverünk 1 evő­kanál liszttel és rászűrjük a kelkáposztára. Tálalás előtt még egyszer felforraljuk. Sült kol­bászt vagy virslit adhatunk hozzá. SÄRGARÉPAFELFÚJT. Három dekagramm vajból és ugyan­annyi lisztből fehér rántást ké­szítünk, föleresztjük 1 dl tejjel, simára keverjük és félretesz­­szük. Körülbelül fél kilogramm sárgarépát (vagy karottát) megtisztítunk, megmossuk, ap­ró kockára vágva kevés sós vízben vagy gőzben puhára pá­roljuk és leszűrjük. A közben kihűlt besamei-mártásba bele­keverünk bárom tojássárgáját, a leszűrt répát, sózzuk, majd hozzá vegyítjük a három tojás fehérjéből vert kemény habot. Vajjal kikent, tűzálló tálba tesszük és sütőben 15—20 per­cig sütjük. Reszelt sajttal meg­hintve tálaljuk. PADLIZSÁN TÜKÖRTOJÁSSAL. Három közepes padlizsánt (to­­jásgyümölcsöt) meghámozunk, szétvágás nélkül kiszedjük a közepét és 1 cm széles kariká­kat vágunk belőle. Besózzuk és 15—20 percig állni hagyjuk. Ez után leitat jak róla a ned­vességet, mindkét oldalát liszt­be mártjuk és forró olajban kisütjük. Külön serpenyőt be­olajozunk, belerakjuk a ki­sütött padlizsán karikákat, s mindegyiknek a közepébe ütünk egy tojást. A többi pad­lizsán karikát majd a tányéron rakjuk a tojások mellé. A te­tejét pirospaprikával vagy nyers paradicsommal díszíthet­jük. PATISSZONPÖRKÖLT, Ugyan­úgy készül, mint a sertés- vagy marhapörkölt, csak hús helyett patisszont (csillagtök) haszná­lunk hozzá, és kevesebb piros­­paprikát teszünk bele.

Next

/
Thumbnails
Contents