Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-10-08 / 40. szám

A magunk nevelte fa gyümölcse ízletesebb Általánosnak mondható Jelen­ség. hogy kertészkedöink közül egyre többen szeretnének észt­barackot termelni. Sajnos, a faiskolák hosszú évek óta kép­telenek kielégíteni az oltvány iránti igényt, így mind többen nehezményezik, hogy szinte le­hetetlen észibarackfát besze­rezni. Ml lenne, ha megpróbál­nánk magunk kinevelni a cse­metét? Nem mindennapi, de nem Is megoldhatatlan feladat, azonkívül ennél a gyümölcsfaj­nál nem áll fenn a veszély, hogy elterjesztjük a vírusbeteg­­ségeket. Akinek van kedve a kísérle­tezéshez, annak már most mun­kához kell látnia. Az alanyne­veléshez szükséges magokat most, október elején kell réte­gezői (stratifikálni). A könnyű talajú, kedvező éghajlatú vidé­keken leggyakrabban őszlba­­rackmagoncot használnak az oltványok előállítására. Alany­neveléshez általában a késel fajták magját javasolják, mert jól csirázik, a magonc erős gyö­kérzetet nevel s az oltvány két év múlva állandó helyére ül­tethető. Előnynek számit még, hogy minden fajtával jól össze­fér, tehát bármely választott fajtát ráolthatjuk. Viszont tud­ni kell, hogy a hűvösebb ég­hajlatú termőkörzetek nehéz, hideg és gyakran túl nedves talaját ez az alany nem tűrt. Ilyen viszonyok közepette in­kább valamilyen szilvaalanyt ajánlatos felhasználni. Az átlagos éghajlatú vidéke­ken leginkább az aprógyümöl­csű, szőlőskerti őszibarackfaj­ták magjából nevelt alanyok válnak be, viszont a melegebb vidékeken a nemesített, magba­­váló fajták magja ts felhasz­nálható. Az augusztus derekán, szeptember közepéig érő faj­ták magja aggodalom nélkül felhasználható. Olykor előfor; dúl, hogy a magonc — főleg az import-gyümölcs magjáról nevelt — oltás nélkül is kifo­gástalan minőségű gyümölcsöt terem, de erre nem alapozha­tunk. Előbb neveljünk alanyt, azután oltsuk be, alakítsuk ki a koronát, aztán blzakudva vár­hatjuk a termőrefordulást. Aki vállalkozik a feladatra, hogy maga neveljen őszibarack­­fát, szerezzen be gyorsan tíz­húsz szem őszibarackmagot, tisztogassa meg azokat a gyű­­mölcshús-maradványoktól és ré­­tegezze homokba. Pár szem ma­got vlrágcserépben lehet ho­mokba keverni, majd a csere­pet a kertben sekélyen el kell földelni. A cserepet majd már­cius derekán kiemeljük, a ma­gokat óvatosan feltörjük, hogy a csonthéjas burokban megbú­vó, tula-jdonképpeni mag meg ne sérüljön. A nyert magokat sekély edényben előcsíráztat­juk. A fenékrészen vízelvezető nyílásokkal ellátott edény aljá­ra 5 cm-es rétegben nedves ho­mokot terítünk, ráhelyezzük a magokat és beszórjuk 3 cm vas­tag homokréteggel. A szúnyog­hálóval lezárt edényt a kert­ben árnyékba helyezzük, a ho­mokot Időnként megnedveslt­­jük, s amikor a magok csírázni kezdenek, a leendő fának ki­szemelt helyen, fészekbe vet­jük azokat. Itt a földet termé­szetesen úgy kell előkészíteni (forgatás, készlettrágyázás), mintha oltványt ültetnénk bele, de arra ügyelni kell, hogy a fiatal növény gyökerei az első évben még véletlenül se kerül­jenek közvetlenül érintkezésbe a juttatott trágyákkal. Helyre­vetés esetén a fejlődő csírát nem kell megkurtítani, viszont vetéskor a magokat úgy kell elhelyezni a földön, hogy a csí­ra lefelé haladjon, a mag pedig vízszintesen helyezkedjen el. A magot kb. 4—5 cm mélyre kell ültetni. Ezt a szaporítási eljárást (a­­lanynevelés helyben) elsősor­ban r azoknak ajánljuk, akik zorda'bb viszonyok között ker­tészkednek, ahol az átültetett csemeték nehezen erednek meg. Kedvezőbb feltételek közepette vagy ha történetesen több cse­metét szeretnénk nevelni, ak­kor faiskolát kell létesítenünk. Itt eleve számolni kell az át-A gyökérrendszernek ezt a praktikus kiképzését szabadal­maztatni szeretném ültetéssel, tehát az elöcsírázta­­tott magok csíráját kb. a felé­vel be kell kurtítanunk, hogy a magonc ne neveljen karógyö­keret. A helyben történő alany-, illetve csemetenevelés előnyö­sebb, mert a karógyükérrel rendelkező, átültetéssel nem bolygatott fa szilárdabban áll a földben, több tápanyagot ős nedvességet vehet fel a mé­­lyobb rétegekből is, ráadásul jobban tűri a fagyokat, és a talajmunkák során nem sérül meg a mélyebben elhelyezkedő gyökérzet. Ha a helyben nevelés mellett döntünk, a leendő fa helyén előkészített fészekbe 2—3 elő­csíráztatott magot tegyünk. Ha valamennyi kihajt, egyet meg^ hagyunk, a többit később föld­­labdával áttelepíthetjük. A ma­­göncöket még ugyanabban az évbon beolthatjuk, feltéve, hogy legalább ceruza vastagsá­gúm fejlődnek (augusztus má­sodik fele). Ha esetleg van cse­répben vagy faiskolában előne­velt vagy már beoltott magon­­cunk, azt Is állandó helyre ül­tethetjük, így egy évvel lerö­vidíthetjük a helyben történő fanevelés Időtartamát. A helyben nevelt magonookat augusztusban beoltjuk s a kő­vetkező és tavaszán, amikor a nemes szemek fakadni kezde­­nok, a satnyább oltványokat ó­­vatosan — úgy, hogy a helyén maradó oltvány gyökérzetét meg ne sértsük — felszedjük és fa­iskolába vagy állandó helyükre telepítjük. A fészekben a fölös számú oltványokat lényegesen egyszerűbb volna levágni, de ez nem javasolható, mivel az elhaló gyökereken gombák élős­­ködnek, amelyek rövidesen át­terjednek az élő fa gyökérze­tére. Egyelőre ennyit, fia elérkezik az ideje, majd arról is szólni fogunk, hogyan kell a magon­­cokat előkészíteni az oltáshoz, hogyan kell megszedni az oltó­vesszőt, beoltani a magoncot és tovább nevelni az oltványt stb. írásunkkal elsősorban a kez­dőknek — és nem utolsósor­ban a szakkörökben tevékeny­kedő gyerekeknek — szeret­nénk kedvet csinálni a kísérle­tezéshez. Részben azért, mert tudjuk, hogy a kísérletezés az ismeretek gyarapodását szolgál­ja, másrészt azért, hogy segít­ségére legyünk az iiltetőanyag­­beszerzési gondokkal küszkö­­dőknek. És titkon persze ab­ban ts reménykedünk, hogy aki egyszer kísérletet tesz az oltásra, aki egyszer megízleli a maga nevelte fa gyümölcsét, többé nem teszi le az oltókést. (krj Részlet a párkányi kertészkedők nemrég megtartott termény­­bemutatójáról A Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének ötszáz fős pár­kányi IŠtúrova) alapszervezete ezen az őszön is megrendezte az immár hagyományos — sor­rendben ötödik — terménybe­­mutatót. Németh Imre, a szer­vezet elnöke büszkén újságol­ta, hogy valamennyi kiállítás közül ez sikerült a legjobban. A bemutatónak több mint hét­száz látogatója volt, Aminek a kiállítók és a rendezők a leg­jobban örültek, nem csupán a város és a környező községek kertészkedői jöttek el megcso­dálni a szorgos munka gyümöl­cseit, de a városban tartózkodó hazai és külföldi turisták kö­zül is többen megtekintették a bemutatót. Sokan hiányolták, hogy a kiállításon sem zöldsé­get és gyümölcsöt, sem pedig vetőmagot vagy kertészeti kel­lékeket nem lehetett vásárolni. Legközelebb erre is gondolhat­nának a rendezők, akkor talán még vonzóbb és hasznosabb lenne a népszerűsítő kiállítás. Sinkovics István A fennállásának tizenötödik évfordulóját ünneplő szímői (Zemné) SZKSZ-alapszervezet tagjai nemrég külföldi tanul­mányúton jártak. Ezúttal Kecskeméten, a Hírős Napok-on gya­rapították ismereteiket, hogy Itthon még eredményesebben folytathassák kedvtelésből vállalt, közhasznú tevékenységüket. Kosík Alajos, a szervezet elnöke mondta, hogy évente kiruc­cannak valahová egy kis tapasztalatszerzésre. A szervezet tagjai nagyra értékelik ezt a kezdeményezést, ami nem is csoda, hiszen a rendszeresnett tanulmányi kirándulásoknak komoly szerepük van abban, hogy a szímői kertészkedők éven­te mintegy hatmillió korona értékű árut tudnak forgalmazni a háztájiból. Bokor József 4 CKert é t t é t--------------------- 1983. október 8. oKi»állqtfenyé8ité$ A kerttelepeken az egyes kis­kertek határán kerítést emelni általában tilos, jelképes — és ideiglenes — kerítésről azon­ban mindenki gondoskodhat. Jó megoldás az alacsony, szépen gondozott élősövény, megteszi a sövénynek telepített seprűfű is i- ennek a szomszéd aligha örül, mert erősen gyomosít —, de legjobb a mázolt gömhva­­sakból létesített, ősszel eltávo­lítható kerítés. Ha virágot fut­tatunk rá, akkor dísze tehet a kertnek, ha babot vagy para­dicsomot ültetünk mellé, akkor támrendszerként szolgálhat. Fotó: bor A fáradságos munkával meg­termelt zöldséget és gyümöl­csöt érdemes körültekintően és hozzáértéssel elraktározni, mert csak a szakszerűen tárolt ter­mények képesek elfogadható mértékben megőrizni minőségü­ket, tetszetős formájukat és bel­­tartalmí értékeiket. A kertésze­ti termények jó eltarthatóságá­nak feltételét maga a termelő alapozza meg, mégpedig a te­­nyészidö folyamán, illetve be­takarításkor. A kielégítő, főleg kiegyenlített tápanyagpótlás va­lamennyi termény esetében ja­vítja az eltarthatóságot. A jut­tatott kálium mennyiségének növelése javítja, az egyeldalú nitrogén-műtrágyázás rontja a kertészeti termékek tárolható­ságát. Némely termények a szo­kásosnál lényegesen tovább el­tarthatok, ha a tenyészidőbea bőrt, rezet, mangánt és molih­­dént juttatunk a növényzetnek. Alapelv, hogy a tartós raktá rozósra szánt növényeket be takarítás előtt nem szabad fö­löslegesen öntözni. A termé­nyek jó eltarthatóságát a nö­vényállomány elgyomosodási foka és egészségi állapota szin­tén befolyásolja. Például keve­sen tudják, hogy a fertőzött növényről szedett, látszólag e­­gészséges termés huzamosabb Ideig tartó tárolásával többnyi­re kár kísérletezni. A tárolásra termelt zöldsé­get és gyümölcsöt a legmegfe­lelőbb időpontban kell betaka­rítani és a termést azonnal el kell raktározni. Bizonyított tény, hogy a néhány napos be­takarítási késedelem hetekkel lerövidíti a tárolhatóság Idejét. Hasonló hatást vált ki az Is, ha a inár leszüretelt termést hosszabb ideig kedvezőtlen fel­tételek közepette — főleg tűi 1 meleg környezetben — tartjuk, s késve raktározzuk el. A tá­rolási céllal termelt növénye­ket hűvösebb időben — lehe­tőleg reggel vagy este — kell szedni, persze nem harmato­sán vagy közvetlenül eső után. Az már csak természetes, hogy a terményeket meg kell tisztí­tani a földtől és át kell válo­gatni, hogy csak az egészséges, sérüléstől mentes és megfele­lő- méretű gyümölcs vagy zöld­ség kerüljön a tárolóba. A tárolás sikere részben at­tól függ, hogyan készítjük elő a tárolót (tisztítás, a falak le­járással lehet legeredménye­sebben tárolni. Alma. A nyári és az őszi faj­tákat egy héttel teljes érés előtt, a télieket a lehető legké­sőbb kell szüretelni. Valameny­­nyit 0—4 C-fokos hőmérsékle­ten, 85—95 százalékos relatív páratartalom és közepes inten­zitású szellőztetés mellett kell tárolni. Kisebb mennyiséget fó­liatasakokban akár 7 C-fokos hőmérsékleten is jól eltartha­tunk. Száraz és hideg helyisé­Hogyan taroljuk e zöldségét és a ovimötesöí! meszelése kékgálicos mésztej jel, fertőtlenítés kénszelet ége­tésével stb.). A túl hideg táro­lóban a rekeszeket be kell ta­karni .fóliával amikor a kívánt hőmérsékletet állandósítottuk, A meleg helyiséget szellőztet­ni, a szárazban vizet kell pá­rologtatni. Leghatásosabb a ventillátoros szellőztetés, ami­kor a padló közelében áramol­tatunk hideg levegőt a tároló­ba. Kezdetben intenzíven és éj­szaka szellőztetünk mindaddig, amíg a hőmérséklet a tároló­ban nem csökken plusz 6 C-fok alá. A száraz helyiség padlójá­ra ajánlatos kevés homokot hinteni és ezt időnként meglo­csolni vízzel, így lehet leggyor­sabban növelni és állandósíta­ni a levegő páratartalmát. Szá­raz környezetben kevés ter­ményt legjobb polietilén fóliá­ból készült zacskókban tárolni. gekben a gyümölcsöt egyen­ként papírba csomagoljuk, re keszekbe rakjuk és papírba ágyazzuk Körte. Ügy tároljuk mint az almát, de ha hideg a tároló, akkor fogyasztás előtt szoba­­hőmérsékleten néhány napig érlelni kell a gyümölcsöt. 4 Kajszi- és őszibarack. Táro­lásuk általában nem jön szá­mításba. A késön szüretelt gyü­mölcs 0 C-fokon 3—6 hétig jól tárollvató, de erre csak az érett, de még kemény barack alkal­mas. A rekeszekbe csak egy sor gyümölcsöt tegyünk és a rekeszeket borítsuk be féliával. Szilva. A kocsánnyal szedett gyümölcsöt papírral bélelt re­keszekbe szedjük s előbb 0 C- fokon, majd pedig 6 C-fokos hőmérsékleten tároljuk. A szil­va ágastól Is jól tárolható, pél­dául az ásott kútban felfüg­gesztve. MELYIKET HOGYAN? Az elmondottak után vegyük sorba, hogy az egyes zoldség- és gyümölcsféléket milyen el­Szőlö. Némely csemegeszőlő — főleg a bolgár fajták — a­­kár karácsonyig (s eltartható. Legjobb, ha a fürtöket úgy kö­tözzük föl, hogy kocsánnyal le­felé lógjanak és a bogyók na nagyon érintkezzenek. A rom­lásnak Induló bogyókat persze rendszeresen ki kell csípni. Nagyobb mennyiséget papírral bélelt rekeszekben lehet tárol­ni. Ha a fürtök közelébe ká­­liumpiroszulfit tablettákat te­szünk, részben csökkenthetjük a betegségek kártételét. Legto­vább úgy lehet egészségesen eltartani a szőlőt, ha a fürtö­ket vesszővel együtt vágjuk le a tőkéről és a vesszőt a pin­cében gyakran váltott vízbe ál­lítjuk. Bogyósok. A hütő alsó részéi ben pár napig tárolhatók. Ami­kor kellően lehűlt a gyümölcs, csomagoljuk műanyag tasakba, hogy ne fonnyadjon meg olyan gyorsan, és a hűtő párologta­tóján se képződjék jégréteg. Vöröshagyma. Házi tárolása nem okoz különösebb gondot, hiszen a termény nem igényel nagy páratartalmö környezetet. A jó tárolhatóság alapfeltétele, hogy a termés érett, egészsé­ges és jól átszikkasztott le­gyen. Ha a hagymát száraz, na­pos időben téptük fel és né­hány napig az ágyáson elterít­ve szikkasztottuk, nyugodtan várhatjuk a telet. Tárolni se­kély rekeszekben vagy polco­kon, szellős, hűvös, de fagy­mentes helyiségben lehet, in­tenzív kezdeti szellőztetéssel. Ha a tároló sötét, később veszi kezdetét a csírázás. Ha a hagy­mát füzérbe fonjuk és 0 C-fo­­koshoz közeli hőmérsékleten, legfeljebb 65—75 százalékos páratartalmö környezetben tart­juk, akkor akár az új termé­sig is eltarthatjuk. Fokhagyma. Hasonlóan tárol­juk, mint a vöröshagymát. El­tartásra legjobbak a tavaszi fajták. Az ősziek bővebben te­{Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents