Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-08 / 40. szám
AZ SZSZK M E Z Ö G A Z D A S A GI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1983. október 8. 'ff 40. szám ★ XXXIV. évfolyam ★ Ara 1,— КС* Az őszi vetésű gabonafélék termesztésében a vetés milyensége sorsdöntő tényező, mivel a későbbiekben sem mód, sem erő és eszköz sincs a hibák Javítgatására. Ezért rendkívüli nagy erővel esik latbe a technológiai fegyelem betartása, hatványozottan érvényesül az emberi felelősségtudat, magasfokú szervezettség, a szorgalom és a helytállás jelentősége. Az ősziek vetésénél napjaink korszerű mezőgazdaságában is érvényesek az aranyigazságnak számító közmondás szavai: Ki mint vet, úgy arat. * Társadalmi ásszeíogással A meleg és csapadékmentes időjárás lehetővé tett6 *». čszi munkák gyorsabb ütegét. Szeptember vége felé a silókukoricát úgyszólván az egész területről begyűjtötték. A szemes kukorica a termőterületnek negyven, a burgonya ötven, a napraforgó pedig nyolcvan százalékáról biztonságba került, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Az őszi repce vetése a végéhez közeledik, emellett jól halad a mélyszántás, az istállótrágyázás és a műtrágyák kiszórása. A gondos gazdák a búza alá is nagyrészt előkészítették a magágyat. A cukorrépa begyűjtése teljes lendülettel beindult, a szőlő, a gyümölcs és a zöldség szüretelésében pedig az emberek százai szorgoskodnak. E tömör felsorolás Is J61 érzékelteti, hogy az őszi munkák sorén temérdek mennyiségű termést kell begyűjteni, szállítani, tárolni, és tartósítani. Többféle műveletet kell elvégezni ahhoz, hogy az ősziek a talajba kerüljenek, s befejeződjék a mélyszántás. Emellett minden egyes nap számít, befolyásolja a veszteségek nagyságát, illetve a következő év hektárhozamalnak alakulását. Az őszt munkák gyors elvégzése, a betakarítási veszteségek minimálisra való csökkentése társadalmi munka nélkül szinte elképzelhetetlen. Bár mezőgazdaságunk gépesítése magas fokon áll, több termény, főleg a szőlő, a gyümölcs és a zöldség szüretelése mégsem megy kézi munka nélkül. Még akkor is szükség van minden szorgos kézre, ha a munkák ezidáig gyors Htemb0n haladtak. Ezért lényegbevágóan fontos, hogy a nemzeti bizottságok, a tömegszervezetek, a védnökség]' üzemek, de maguk a mezőgazdasági üzemek is lankadatlanul mozgósítsák a lakosságot, a tanulóifjúságot, a katonaságot az aktív segítségre. Mert ha erre a múltban nagy szükség volt, akkor az Idén ez hatványozott mértékben érvényes. Mindenki előtt ismeretes, hogy a természet az idén nem volt bőkezű a mezőgazdasági dolgozókhoz. Előzetes becslések szerint szemes kukoricából kétszázezer, burgonyából 220 ezer, cukorrépából pedig négyszázezer tonna terméskieséssel számolhatunk. Ezért nem engedhetjük meg magunknak a nagy betakarítási veszteségek formájában menyllvánuló pazarlást. A „begyűjteni mindent, ami a földeken megtermett“ felhívás ne legyen puszta jelszó, hanem össztársadalmi Igényből fakadó tettrekészség. Persze a munkák rugalmas szervezése és Irányítása a dolgozók megfelelő ellátása és jutalmazása alapvető feladat minden mezőgazdasági üzem vezetősége részéről. A társadalmi munka segítségével elsősorban a szemes kukorica, a cukorrépa utőszedését kell biztosítani. Teljes mértékben ki kell használni a lakosság kezdeményezését a burgonya kiszedésében, valamint a cukorrépa kézi betakarításában azokról a területekről, ahol a hektáronként! egyedszám nem éri el az ötvenezret. Társadalmi összefogás szükséges a szőlő, a gyümölcs és a zöldség mielőbbi leszüreteléséhez. Ha az őszi munkákról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a tömegtakarmányok termelésének kérdéséről sem, melyekből az Idán 1 millió 400 e?er tonna hiány mutatkozik. Ennek mérséklésére célszerű a kukoricaszárat az egész területről begyűjteni, valamint a takarmányszalma emészthetőséget és tápértékét különféle módon növelni. I Csakis közös összefogással, az adott lehetőségek teljes mértékű kiaknázásával biztosithatjuk a lakosság zavarmentes élelmiszerellátását. Ez közös érdekünk, amelyhez valamennyien hozzájárulhatunk. —kim— A népgazdaság sikeres fejlesztésének, valamint a társadalmi termelés belterjesítése és hatékonysága növelésének egyik legfontosabb feltétele az irányítás további elmélyítése. Ezért a legmagasabb pártéi állami szervek rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak a népgazdaság, ezen belül pedig a mezőgazdaság tökéletesített irányítási rendszere érvényesítésének. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége szeptember elején megtárgyalta a mezőgazdaság tökéietesilett irányítási rendszere eddigi érvényesítésének hatékonyságát és továbbfejlesztését, főleg a közgazdasági szabályozók vonatkozásában. Ugyan az áj reindszer csak 1982. január elsejétől van érvényben, pozitfv hatása a stratégiai fontosságú feladatok teljesítésében, az élelmiszerekből való önellátottség fokozásában már megmutatkozott. Az irányítás tökéletesítése, a közgazdasági ösztönzők hatékonyságának növelése és az anyagi érdekeltség elmélyítése hozzájárul a termelés belterjesítésének növeléséhez, a növénytermesztés és a szarvasmarha-tenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztéséhez. Megszilárdult a mezőgazdasági üzemek belső önelszámolási rendszere, s növekedett a termelés hatékonysága. Erről tanúskodnak a mezőgazdaságban a múlt évben és az idei év nyolc hónapjában elért eredmények, a termelésben és a gazdaságosságban egyaránt. A mezőgazdasági üzemek gyakorlatilag minden döntő jelentőségű mutatót (teljesítmények, költségek, jövedelemképzés stb.) jobban teljesítettek, mint a rendszer érvényesítése előtt. Természetesen nem volna helyes, ha a jó eredmények elérését csakis a tökéletesített irányítási rendszer bevezetésével indokolnánk. Egész sor, a jó eredményeket lényegesen befolyásoló tényező hatott, mint például a kedvező időjárási viszontagságok, az irányító munka javítása, a munkakezdeményezés fejlesztése és még sorolhatnánk tovább. A legfontosabb szerepet a közgazdasági ösztönzők szabályozása játszotta. A mezőgazdasági termékek 1982. január elsejétől érvényes új felvásárlási árai jó előfeltételeket teremlettek a termelés legfontosabb ágazatainak, elsősorban a tej- és marhahústermelésnek a fejlesztéséhez. Korábban a termékek előállítása a mezo- I gazdasági üzemek többségében kevés- I bé volt jövedelmező, sőt ráfizetéses I volt. Az új felvásárlási árak bevezetése és a differenciált jövedelemkiegészítő pótlék tarifájának növelése után a szarvasmarha-tenyésztés az egyik leghatékonyabb ágazattá vált. Annak ellenére, hogy ez az ágazat a munkaerő-szükséglet, a nagy munkaráfordítás és a beruházási költségek tekintetében az egyik legigényesebb, egyre több mezőgazdasági üzem szór; galmazza a tej- és marhahústermelés növelését. Ez viszont a mezőgazdasági üzemeket arra ösztönzi, hogy növeljék a tömegtakarmányok termelését, keressék és hasznosítsák a belső tartalékokat, lehetőségeket. , A termelés növelésében hatékony eszközzé vált «z áruforgalmazási kötelezettségek túlszárnyalásáért férő prémium. Ezt az is bizonyítja, hogy már bevezetésének első évében a feltételezettnél nagyobb összeget fizettek ki a mezőgazdasági üzemeknek. Pozitívan értékelhető, hogy az üzemek a juttatás 30 százalékát felhasználhatják a legjobb eredményeket elért kollektívák és egyének premizálására. E juttatási rendszer a továbbiakban is érvényben marad, s ösztönző tényezőként hathat a belső tartalékok mozgósítására és a termelés további növelésére. A közgazadsági ösztönzők szabályozásának fokozását más tényezők is igazolják. 1982-ben sor került az állattenyésztés szerkezetének módosítására. elsősorban a kedvezőtlen abraktakarmány-ellátás következtében, továbbá a gázolaj fogyasztásának korlátozására. Sok helyütt stagnált, illetve csökkent a gazdasági állatok hasznossága, s lemaradás volt tapasztalható a gabonatermelést tervfeiadatok teljesítésében. Az új közgazdasági ösztönzők, főleg a magasabb felvásárlási árak és az állami hozzájárulás érvényesítésével a mezőgazdasági üzemek többségében Jobb gazdasági eredményeket értek el, mint a korábbi években. Lényegesen csökkent a ráfizetéssel gazdálkodó szövetkezetek és állami gazdaságok száma. Már a tökéletesített irányítási rendszer bevezetésekor rámutattunk an% hogy ezt nem egyszeri, hanem állandóan fejlődő, a változó külső és belső feltételekhez igazodó folyamatnak kell tekinteni. Főleg a közgazdasági vonatkozású feltételek változnak, elsősorban a világpiaci árak állandó emelkedése és a tőkés országok által érvényesített diszkriminációs intézkedések következtében, amelyek negatívan hatnak az egész népgazdaságra. Ugyanakkor hazánkban állandóan nehezebb, költségesebb a nyersanyagok kitermelése. Mindezek figyelembe vételével módosulnak a nagykereskedelmi árak, hogy a valóságos társadalmi költségeket fejezzék ki. s teremtsék meg a termelés további fejlesztésének alapvető forrásait, a társadalmi szükségletek fedezésének lehetőségeit. Ezért módosul 1984. január elsejével az energia- és tüzelőanyagforrások. néhány nyersanyag és egyéb anyag nagykereskedelmi ára. A mezőgazdaságban ezek a változások a gázolaj, a tüzelőanyagok, az energiaforrások, a berubázások és a keveréktakarmányok eladási áraiba vetítődnek át. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a mezőgazdasági üzemeket a források hatékony felhasználására, a gazdaságosság növelésére ösztönözze. Az említett változások azonban nem hatnak kedvezőtlenül a mezőgazdasági üzemek termelésének ökonómiájéra.Teljes mértékben (a gázolaj) kivételével) átvetitődnek a mezőgazdasági termékek áj felvásárlási áraiba, a differenciált jövedelemkiegészítő pótlék és egyéb közgazdasági ösztönzők juttatási rendszerébe. Az új változások nem vezetnek в közgazdasági ösztönzők 1982. január elsejei szabályozása céljainak gyengítéséhez, különöseu ami a mezőgazdasági üzemek belüzemi önelszámolási rendszerének megszilárdítását illeti. Természetesen az egyes mezőgazdasági üzemek viszonylatában kisebb-nagyobb változásokat előidézhetnek, tekintettel a termelés eddigi szerkezetére, a termelést befolyásoló tépyezők és az időjárási viszontagságok hatására. Ezek a tényezők különben akkor is lényegesen befolyásolhatják a termelés hatékonyságát, ha a közgazdasági ösztönzők változatlanak maradnak. Az új felvásárlási árak emelkedésével kapcsolatban — melynek során az eddigi árak hatékonyságának értékeléséből, a termelés további fejlesztését elősegítő feltételek kialakításéból, néhány termék termelése növelésének ösztönzéséből és a minőség javításának elősegítéséből indultak ki — meg kell említeni, hogy a legjelentősebb növényi és állati termékek (gabonafélék, burgonya, cukorrépa, tej, bús és tojás) esetében a megnövekedőit költségek a magasabb felvásárlási árakkal megtérülnek. A termelés eddigi jövedelmezőségére csak minimális hatást fognak gyakorolni. Az élelmiszeripari hasznosítású gabonafélék felvásárlási árai emelésének célja, hogy a mezőgazdasági üzemeket a termelés növelésére ösztönözze. Az állati termékeknél ez fordítva érvényes:, a felvásárlási árak kisebb mértékben emelkednek, illetve növekednek a gyengébb minőségből eredő levonások. Az állami gazdaságok' esetében alkalmazott változások — béralapképzés, préminmjuttatás a tervezett áruforgalmazási kötelezettségek túlszárnyalásáért, a munkaerők számának állandósítása — azt a célt szolgálják, hogy gazdálkodásukat fokozatosan az efsz-ek színvonalára emeljék, és mozgósítsák a fejlesztésükhöz szükséges összes forrás! és tartalékot. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árainak és egyéb közgazdasági ösztönzők módosításával tovább tökéletesedik az irányítási rendszer anélkül, hogy alapfeltételei változnának. Az új felvásárlási árok tükrözik в termelés hatékonyságának növelésére és a minőség javítására haiő fettételek és követelmények változásait. Az, hogy a megnövekedőit költségek átvetitődnek a mezőgazdasági termékek új felvásárlási áraiba, a mezőgazdaság népéielmezési jelentőségének és feladatainak társadalmi elismerését jelenti. Szocialista mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk ezt az igényes feladatot sikeresen teljesíti. A jóváhagyott intézkedések, amelyek 1984. január elsejétől érvényesek, kedvező feltételeket és lehetőségeket teremtenek a CSKP XVI. kongresszusa stratégiai fontosságú feladatának — az alapvető élelmiszerekből való önellátás fokozásának — teljesítéséhez. Űj feltételek kozott Irta: Ján Tomásik, a CSKP KB mezőgazdasági osztályának munkatársa i i
