Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-24 / 38. szám

Eredmények és gondok Agerdó tanyán Dudás Vince bácsival az Agerdő tanyán, ponto­sabban a vízimalomnál találkoztam. Tőle tudtam meg, hogy a tanyasi kertek jó lehe­tőséget nyújtanak a zöldség- és gyümölcstermelésre. Az em­berek élnek a lehetőséggel: Ide­jük jelentős részét a kertben töltik. Annyi zöldséget és gyü­mölcsöt termelnek, hogy bőven jut belőle a közös éléskamrába is, illetve jutna, ha akadna, aki telvásárolná a kitermelt ja­vakat. Mint kiderült, az áru ér­tékesítése, szállítása okozza a legnagyobb gondot, pedig a kis­termelők többsége tagja az SZKSZ tallósi (TomašíkovoJ vagy a vezekényi (Vozokany) alapszervezetének. Bár Vince bácsi nem szervezeti tag, de nagy kertbarát. Mindenféle zöldséget és gyümölcsöt termel főleg saját szükségletre. — Idén viszont annyi papri­kám termett, hogy álig győz­tük szedni. Ekkor gondoltam egyet, leszedtem kb. hetven kl­­lónyi paprikát, s bevittem a tallósi földvásárló központba. 'Alig akarták átvenni, végül ki­lójáért potom 1,50 koronát ad­tak. Annyira feldühödtem, hogy egy ládányit a Dunába öntöt­tem. Mert tudom, hogy vannak helyek, ahol a paprika föidény­­ben is hiánycikk. A malomnál sok ember megfordul. Hétvé­gén jönnek ide pihenni Brati­­slavából, de még Csehország­ból is: keresik a friss zöldsé­get, gyümölcsöt. A tanyán, a faluban laknak szervezeti ta­gok, tőlük kérdezze meg, mi a helyzet... Ezek után felkerestem Mada rász Vince bácsit a tanyán. Miután elmondtam jövetelem célját, a házigazda alig akart velem szóba állni. A kezével egyet legyintett: — Az embert biztatják, az ember szorgosko­dik, s végül csalódik. A kiter­melt áruval nem törődik senki. A ház körüli kertemet mégsem hagyhatom parlagon heverni, hisz ezt szóvá tennék a szom­szédok. Amíg bírok dolgozok: fél hektáros kertemben min­denféle zöldséget, gyümölcsöt termelek. Természetesen nem mi voltunk az elsők a tanyán, akiknek ez volt a kedvtelésük. Ezért amikor tudomást szerez­tünk arról, hogy a háztáji ker­tészkedéssel foglalkozók szer­vezetbe tömörülhetnek, azon­nal beléptünk a feleségemmel együtt. Termesztettünk ezt-azt, a szerződés szerint, de az áru felvásárlása mindig akadozott. — Mit termesztettek? — Például egy alkalommal termeltünk vörös- és fokhagy­varost fogadni. Kiszedtük és az állatokkal feletettük. Sajnos a felvásárlással rosszak a tapasz­talataink. — Én hetvenegy éves, beteg ember vagyok — érvelt a házi­gazda. — A kertben eldolgoz­gatok, de biciklire ülni már nem bírok, sem személyautót vezetni, az már nem nekünk való. A felvásárló központ vi­szont Tallóson van, a tanyától öt kilométerre. Az út, mely összeköti a faluval nem aszfal­tozott. Rossz időben, rossz a közlekedés. Talán ezért is elő­fordul, hogy a felvásárlás idő­pontját nem is tudjuk, vagy ké­sőn értesítenek bennünket, így akármivel is próbálkoztunk, szinte semmi sem jött be. Harmadik panaszosom Pónya Ilona volt. ö a következőket mondotta: — öt éve vagyok tagja a tallósi helyi szervezet­nek. Szerződéses alapon fólia alatt termelek retket, paradi­csomot, szabad földben karfiolt. A retek és a karfiol értékesí­tésével elégedett vagyok. Para­dicsomból is átvettek bizonyos mennyiséget. Amit nem oda vittem, ahoi átvették. — Hogyan oldja meg az árn szállítását? a négy koronát. Bármilyen ter­méket, bármilyen mennyiség­ben átvesznek csak előre be kell jelenteni, míg Tallóson so­hasem tudjuk, mi lesz az áru sorsa. Itt van például a szom­szédom, Rigóék, ők szintén nagy kertbarátok. Nekik Ilyen szem­pontból nincs problémájuk, mert sokkal nagyobb kocsijuk van, mint az enyém. De mit kezdjenek az idős emberek, a­­kik alig járnak be a faluba ... A hallottak alapján délután három óra körül, éppen a fel­­vásárlási napon a központba lá­togattam. Am a zöldre festett ajtón egy hatalmas lakatot lát­tam. Németh Imrénét, a felvá­sárló központ vezetőjét a laká­sán kerestem fel. Igaz munká­ba készülődött, de egy pillanat­ra visszatartottam, mert arra voltam kiváncsi, ml az ő véle­ménye a zöldség- és gyümölcs felvásárlásról. — A felvásárlási központ minden szerdán és vasárnap, délután kettő vagy három órá­tól nyitva van, sokszor este tí­zig — válaszolta készséggel. — A felvásárlási gondokon csak úgy tudnánk enyhíteni, ha jobb lenne a kapcsolat a galántai Zeleninával. Sajnos, a problé­ma itt kezdődik. — Miért? — A Zelenina legtöbb eset­ben későn tájékoztat a felvá­sárlás időpontjáról, így a tag­ságnak kevés ideje marad az áru leszedéséhez, előkészítésé­hez, szállításához, osztályozá­sához, mert az árut elsősorban minőség szerint vesszük át. — Mi lenne a megoldás? — Jó lenne, ha a tagság legalább a felvásárlási nap reg­gelén tudná, hogy délután fel­vásárlás lesz — jegyezte meg Kiírnék István, a vezekényi a­­lapszervezet ellenőrző bizottsá­gának tagja. ■—i Véleményem szerint hely­mát, — válaszolta Vince bácsi felesége. — Egy szemet sem vettek ét. A fokhagyma is ránk maradt. Háromszor is átválo­gattam, hogy ne menjen tönk­re, majd csak lesz valami be­lőle. Megpucoltuk, ledaráltuk és sóval keverve, üvegekben tartósítottuk. Amikor elterjedt a fóliázás, mi is megpróbálkoz­tunk. Sikerült. Fólia alatt pap­rikát, paradicsomot termelünk. Retket az idén azért nem ter­mesztettünk, mert nem volt ko­rai palántánk. Mire a szabad­földi „beérett“, annyira lecsök­kent az ára, hogy nekünk azért • pénzért nem volt érdemes fu­— Van személygépkocsim, én is vezetem. Az árufelvásárlás­sal kapcsolatban van némi ta­pasztalatom. Ha akarja elmon­dom. — Kiváncsi vagyok rá. — Például egy alkalommal bevittem százhatvanöt kiló pa­radicsomot, első osztályba so­rolták be. Amikor fizettek, jött a különbség. Ezt nem értem. Száz kilóért kilógrammjáért négy koronát, hatvanöt kilóért kilónként csak 2,40 koronát fi­zettek, pedig az áru előzőleg kifogástalan volt. Ugyanilyen minőségű árut három alkalom­mal elvittem a diőspatonyi (Orechová PotOň) fölvásárló központba, ott megadták érte télén, hogy a Zelenina a beje­lentett áru összemennyiségénak a felét vagy még annyit sem vesz át, hogy későn tájékoztat­nak engem is a felvásárlásról, az áru árának alakulásáról, en­nek következtében én Is kések és a tagság csalódik, s engem szid, holott a szervezet vezető­sége arra ösztönzi a kisterme­lőket, minél többfélét termel­jenek, hogy minél nagyobb le­gyen az áruválaszték. — Mit termesztenek? — A tagság tevékenysége sokrétű: zöldség- és gyümölcs­­termeléssel foglalkoznak sza­bad földön és fólia alatt. Töb­bek közt salátát, retket, korai karalábét, káposztát, uborkát, paprikát, paradicsomot, sárga­répát, dinnyét, vörös- és fok­hagymát. Gyümölcsből — az it­teni éghajlatnak megfelelően — almát, körtét, szilvát, valamint bogyósgyümölcsöt. — Mikor kerül sor a szer­ződés megkötésére? — A szerződést a tagság ré­széről augusztus végéig lead­juk. A Zelenina ellenőrzi, jóvá­hagyja, majd értesít arról, hogy milyenek az elvárások. Ezek alapján szeptember végéig min­den kistermelő tudja, milyen igényei vannak a társadalom­nak. A kistermelők az előírt mennyiséget igyekszenek kiter­melni, mégis azt kell monda­nom, hogy a felvásárló központ a szerződésen alapuló áruérté­­kesitési tervét nem teljesítette. Például salátából 3,3 tonnát (teljesítve 20%-ra); hagymából 8 tonnát (teljesítve 80 %-ra); retekből 11 tonnát (teljesítve 56 %-ra); paprikából 28 tonnát (teljesítve 56 %-ra); paradi­csomból 78 tonnát vásároltunk feL A gyümölcsfelvásárlás ter­vét teljesítjük. Ezek ntán felvetődik a kér­dés: a tallósi és a vezekényi kertészkedök miképpen járul­nak hozzá a közellátás színvo­nalának emeléséhez? Elsősor­ban azzal, hogy saját forrás­ból fedezik családjaik egész évi zöld- és gyümölcsszükségletét. Persze azért eladásra is Jut bő­ven a kitermelt javakból. De még több jutna a leszerződött mennyiség teljes felvásárlásá­val, Jobb szervezéssel és össze­fogással, rugalmasabb szállítás­sal. Tallóson és Vezekényben Is, sőt a tanyán is megoldódna az áru értékesítésének kérdése, a kertészkedök nagy örömére, így nem állna elő az a hely­zet, ami elriasztja a kertész­kedni vágyókat a kezdeménye­zéstől. NAGY TERÉZ * Az áj kerttelepek túlsúly­ban a korszerű gépek számára hozzáférhetet­len, mezőgazdasági termelésre nem használt, tehát évek vagy évtizedek óta parlagon heverő földterületeken létesülnek. A vállalkozó kedvű kertbarátok­nak rendszerint sok-sok fárad­ságába kerül termővé tenni az ilyen földeket. A talaj termékenysége alap­vetően befolyásolja termelői tevékenységünk eredményessé­gét, ezért a talajjavításnak ko­moly figyelmet kell szentelni. Mindenekelőtt arra kell töre­kednünk, hogy szakszerűen használjuk a szerves, de főleg a műtrágyákat, amelyek köz­vetlenül felvehető tápanyago­kat szolgáltatnak növényeink számára. A felhasználásra kerülő, leg­megfelelőbb műtrágyaféleség megválasztását főleg a talaj kémhatásától (pH érték) kell függővé tenni. Zöldségnövénye­ink pH érték iránti igénye a­­ránylag eltérő. Akkor járunk el helyesen, ha a középnehéz és könnyű talajokon 6,0—6,5, a ne­héz talajokon pedig 6,5—7,0 pH érték beállítására törekszünk. Természetesen érvényes az a­­lapelv, hogy mennél nagyobb a talaj humusztartalma, annál alacsonyabb lehet a pH érték. A szélsőséges kémhatás — 5,5- nél alacsonyabb vagy 8,0-nál magasabb pH érték — a táp­anyagok kötődését okozza, ami természetesen kedvezőtlenül hat a növények tápanyagfelvételé­re. Az elmondottakból követke­zik, hogy a kertben lehetőség szerint olyan trágyaféleségeket kell használnunk, amelyek nem rontják, inkább javítják a táp­anyagok hozzáférhetőségét a növények számára. Ez minde­nekelőtt a savanyú talajok e­­setében érvényes. Az ilyen ta­lajokon ugyanis nem szabad Gazdagítani kell a műtrágya - választékot fiziológiai szempontból savanyú műtrágyákat (szuperfoszfát, ká­lisók, káliumszulfát stb.) hasz­nálni, mert azok csökkentik a talaj pH értékét és tovább rontják a tápanyagok felvehe­­tőségét, mégpedig annak elle­nére, hogy egyébként kellő mennyiségű műtrágyát juttat­tunk. A kertészkedök számára is hozzáférhető műtrágyák válasz­téka sajnos nem kielégítő. A kiskereskedelmi hálózatban többnyire csak néhány trágya­féleség kapható: karbamid, mészammonsalétrom, mészsalét­­rom, dolomitos ammonsalétrom, nagyobb foszfortartalmú szu­perfoszfát, kálisók, NPK, NF, NPK 2A és NPK 1. Ezek a mű­trágyák nem tartalmaznak nyom­elemeket és további tápanya­gokat, például magnéziumot, ként stb., amelyek a zöldség­­termesztésben nélkülözhetetle­nek. Egyetlen műtrágya létezik, amely nyomelemeket és min­den alapvető fontosságú táp­anyagot tartalmaz, és a kister­melők számára is hozzáférhe­tő. Ez a Cererit. Napjainkban az új gyártás­technológiai eljárások követ­keztében a műtrágyákból ki­hagyják a ként, pedig erre az elemre nagy szüksége van zöld­ségnövényeinknek. Nagy általá­nosságban feltételezzük, hogy talajaink kellő mennyiségű ként tartalmaznak, ennek ellenére a kén rendszeres adagolása nél­külözhetetlen. Ezt az elemet három trágyaféleségben talál­juk meg: a káliumszulfátban, az ammóniumszulfátban és az egyszerű szuperfoszfátban. Igen ám, csakhogy az első két mű­trágyaféleség a boltokban nem kapható, az egyszerű szuper­foszfát gyártását pedig egyre csökkentik. Bizonyítást nyert, hogy van­nak területek, ahol ként is tar­talmazó műtrágya adagolása nélkül nem lehet eredménye­sen kertészkedni. A kénhiány­nak a nitrogénhiányhoz hason­ló hatása van. Mivel a kéntar­talmú műtrágyák a kistermelők számára gyakorlatilag hozzáfér­hetetlenek, előfordulhat, hogy ez az elem nemsokára döntő­en befolyásolja majd a szorgos­­kodás eredményességét. A kén hiányát — a hozam mennyisé­gi és minőségi vonatkozásában egyaránt — elsősorban azok fogják rövidesen érzékelni, a­­kik káposztaféléket, liliom- és bükkönyféléket termelnek. (Tj) #///////////////////////////////Ш/////////////#/////////////////////////////////////М nyúlhúst, ezért újabban hat te- komoly vállalkozásba kezdtek, nyésznyulat tart. A szaporulat Előbb átalakították a régi gaz­zömét maguk hasznosítják, de dasági épületet, majd juhokat azért a nyitral (Nitra) Branko vásároltak. Az állomány két év vállalatnak Is átadnak hatvan- alatt kilenc darabbal gyarapo­­hetven pecsenyenyulat. dott, Így az Idén már ötvenegy Malatinecék nyolcvanegyben kiló gyapjút tudtak értékesíte­ni. Méghozzá az első osztály­ban, ami csaknem hétezer ko­ronával növelte a család bevé­telét. Ügy tervezik, hogy körül­belül száz kiló juhhúst Is érté­kesítenek, ha lesz kinek átad­ni a vágóérett állatokat. Azt, hogy Szedmák István példáját követve, Malatinec Gyula Is csatlakozott a szarvas­marha-tenyésztők táborához, csak beszélgetésünk végén tud­tam meg. Vendéglátóm elmond­ta, hogy elsősorban azért mert ilyen vállalkozásba fogni, mert az ásványvíztöltő üzem lehető­vé tette, hogy az üzem belte­rületén mintegy hetven áras területen rendszeresen leka­szálja és összegyűjtse a füvet. Nyolcvanegyben vett egy btka­­meg egy üszőborjút. Az elsőt egy év alatt meghizlalta és ér­tékesítette, az üszőt fedeztette, ellés után eladta, a borját pe­dig maga neveli fel. Malatinec Gyula a háztáji ál­lattartást jő időtöltésnek, szé­pen jövedelmező kedvtelésnek tartja s másokat Is biztat, ne vonakodjanak a vállalkozástól. A kezdeményezők példája Iga­zolja, hogy érdemes hasznosan eltölteni a szabadidőt. Kép és szöveg: Belányi János életekének Szalatnyán (Slatina) hatvan­­kilencben alakult meg a Szlo­vákiai Kisállattenyésztők Szö­vetségének helyi szervezete. A napjainkban közel ötven fős szervezet tagjai zömmel a nyu­­lászatnak meg a tyúktenyész­tésnek hódolnak, de néhányan már Juh- és szarvasmarha-te­nyésztéssel is kísérleteznek. Amikor a szervezet példás tagjai felől- érdeklődtem, első­ként Malatinec Gyula nevét em­lítették a helybeli vezetők. Minden valószínűség szerint a­­zért, mert az ásványvtztöltő ü­­zem 44 éves gépkocsivezetője Igen sokrétű, és valóban szín­vonalas munkát végez szabad­idejében. Mint példás kisállattenyész­­tőhöz Illik, mindenekelőtt a ba­romfiudvar benépesítéséről gon­doskodott. Évi átlagban negy­ven pekingi kacsát meg ötven­hatvan hemsfr csirkét keltet és nevel fel. A család szereti a jelképek.

Next

/
Thumbnails
Contents