Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-09 / 27. szám

1

1983. július 9.

SZABAD FÖLDMŰVES

A szocialista építés útján

Mongólia a 19. század végén, a 20. század elején a világ legelmaradottabb országai közé fertőzött. A gazdaság a nomád állattenyésztésre épült, nemzeti ipar nem létezett. Állatokért és nyersanyagokért cseréltek közszükségleti cikkeket Kínával és Oroszországgal. A 20. század elején kibontakozott nemzeti felszabadító mozgalom 1911-ben lerázta a mandzsu igát, és átmenetileg helyreállította az antonómiát. jóllehet az arátok vállára nehezedett a hódítók elleni harc terhe, továbbra is jogfosztottak maradtak, a hatalmat a mongol hűbérurak kaparintották meg. 1918-19- ben azzal az ürüggyel, hogy Mongóliát megvédik a NOSZF hatásától, kínai hadvezérek szállták meg az országot, véget vetve a mongol autonómiának. 1920 végén, 1921 elején fehérgárdisták rohanták le az országot, terrorizálva a lakosságot.

Az idegen uralom súlyos terhe és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme erős hatást gyakorolt Mongólia forradalmi mozgalmára. 1919—21-ben D. Szuhe Bator és H. Csejbalszan vezetésével marxistaleninista csoportok alakultak, amelyek 1921-ben a Mongol Néppártban (1924 óta Mongol Népi Forradalmi Párt) egyesültek. Vezetésével a mongol nép kivívta nemzeti és társadalmi függetlenségét. A Forradalmi Népi Hadsereg, amely a Vörös Hadsereg egységeivel vállvetve harcolt a kínai és fehérgárdista csapatok ellen, 1921. július 6-án felszabadította Urgál, a mai Ulánbátort, az ország fővárosát; 1921. július 11-én győzött a mongol népi forradalom.

A Mongol Népi Forradalmi Párt XVIII. kongresszusa fontos határkő a Mongol Népköztársaság további fejlődésében, a szocialista építés befejezéséhez vezető úton. A kongresszusi dokumentumok rámutattak arra a hatalmas fejlődésre, amelyet az ország az eltelt hat évtized alatt elért. A kongresszus megállapította, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban (1976 —1980) teljesítették a stratégiai fontosságú feladatokat. Az említett időszakban jelentősen nőtt a társadalmi termelés hatékonysága és javult a munka minősége. A nemzeti jövedelem az előző ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva 30,9 százalékkal nőtt úgy, hogy a növekmény kétharmadát a munkatermelékenység növelésével érték el. A népgazdaság fejlődéséről tanúskodik a beruházások terjedelme is, amely az öt év alatt 15 miliárd tugrikra nőtt A dolgozók száma ugyanakkor 14 százalékkal nőtt, s az említett öt év alatt 33 ezren szereztek főiskolai vagy szakközépiskolai végzettséget.

A mezőgazdaság szocialista átalakítása — amely az ötvenes évek végén fejeződött be — fokozatosan lehetővé tette a gépesítés mértékének fokozását A hatodik ötéves tervidőszakban tervszerűen valósították meg az MNFR agrárpolitikáját, jelentős mértékben megszilárdult a mezőgazdaság anyagi-műszaki alapja. Az 1976 —1960-as években a mezőgazdaság fejlesztésére 2,2 miliárd tugrikot fordítottak, 279 ezer hektár szűzföldet változtattak termőtalajjá, s egész sor új mezőgazdasági létesítmény épült.

A mezőgazdaság az említett időszakban 4100 traktort, 1200 arató-cséplő gépet, kétezer tehergépkocsit, 200 ezer tonna ipari trágyát stb. kapott, jelenleg a mongol mezőgazdaságban 23 ezer traktor, 4400 vetőgép, 2400 kombájn dolgozik. Mindez elősegítette a gépesítés színvonalának emelését a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt. Az átlagos évi hústermelés 12, a tejtermelés 5,4, a burgonyatermelés 88, a zöldségtermelés pedig 29 százalékkal növekedett. Az egy lakosra számított szarvasmarha-állomány (16 db) tekintetében Mongólia a világ élenjáró országai közé tartozik. A hatodik ötéves tervidőszakban évente átlagosan 347 ezer tonna gabonát takarítottak be. A mongol mezőgazdaságot ma 255 mezőgazdasági társulás, 62 állami gazdaság és 28 üzemközi társulás fémjelzi, melyekben több mint hatezer szakember dolgozik.

A hatodik ötéves tervidőszak éveiben fontos feladatokat valósítottak meg az ipari termelés növelése, a tüzelőanyag- és energetikai bázis megszilárdítása, a könnyű-, élelmiszer- és építőipar fejlesztése szakaszán. Mindez lehetővé tette, hogy a dolgozók és az alkalmazottak átlagos havi keresete 4, a mezőgazdasági társulások tagjainak keresete pedig 13 százalékkal növekedjen. Ugyanakkor jelentősen nőtt a Mongol Népköztársaság és a Szovjetunió közötti árucsereforga lom.

★4--Л-4-+

Az MNFP XVIII. kongresszusa meghatározta Mongólia gazdasági és szociális fejlesztésének új feladatait is, amelyek a szocializmus anyagi-műszaki bázisának kiépítésére, a népgazdaság szerkezetének tökéletesítésére, új ipari központok, mezőgazdasági komplexumok stb. létesítésére irányulnak. A hetedik ötéves tervidőszakban — a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával folytatott gazdasági együttműködés eredményeként — a nemzeti jövedelmet 41, az ipari termelést 60, a bruttó mezőgazdasági termelést pedig 23 százalékkal keli növelni, elsősorban a munkatermelékenység fokozásával.

A mezőgazdaságban különösen a növénytermesztési feladatok igényesek. A jelenlegi ötéves tervidőszakban évente átlagosan 67 százalékkal kell növelni a bruttó növénytermelést, 600 ezer tonnás gabonatermést, 117 ezer 700 tonnás burgonya- és zöldségtermést kell elérni. A gabonafélék átlagos hektáronkénti terméshozamát 1,1, a burgonyáért 11,4, a takarmánynövényekét pedig 11,9 tonnában jelölték meg.

A mezőgazdaság az említett időszakban több mint ezer kombájnt, több mint négyezer traktort, több min! ezer tehergépkocsit és más gépeket kap. A mezőgazdaság fejlesztésére összesen 3 milliárd tugrikot fordítanak. A XVIII. pártkongresszus határozatai értelmében kidolgozzák a mezőgazdaság fejlesztésének és a lakosság élelmiszer-ellátásának komplex távlati tervét.

A kongresszus igényes feladatokat tűzött ki a szociális fejlesztés, a lakosság életszínvonalának emelése, a műveltség, a kultúra, az egészségügy és a szolgáltatások szakaszán is. Változásokat eszközölnek a Szovjetunióval folytatott árucsereforgalomban.

Azt, hogy Mongólia sikeresen teljesíti a hetedik ötéves tervidőszak feladatait. a múlt évi eredmények is igazolják. Tovább nőtt a társadalmi termelés, jelentős mértékben megszilárdult a mezőgazdasági anyagi-műszaki alapja, emelkedett a lakosság életszínvnala.

A Mongol Népköztársaság hazánkkal is sokoldalú együttműködést folytat. Az árucsereforgalom 1981-ben például 28 millió 800 ezer rubel értéket képviselt. (B)

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának júniusi ülésszakán a küldöttek jurij Andropovnak,

az SZKP KB főtitkárának személyében megválasztották a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökét. Ezt követően meghallgatták Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a minisztertanács elnöke első helyettesének, a Szovjetunió külügyminiszterének beszámolóját a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról. A beszámoló alapján hozott határozatban egyebek között felszólították az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát, Franciaországot és Kínát, hogy mind mennyiségi, mind minőségi szempontból fagyasszák be nukleáris fegyvereiket. Végül a küldöttek egyhangúlag elfogadták a dolgozó kollektívákról, a kollektíváknak a vállalatok, intézmények és egyéb szervezetek irányításában betöltőt szerepéről szóló törvényt, amely ez év augusztus elsejével lép érvénybe.

A FŰ CÉL А ВЕКЕ MEGŐRZÉSE

Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának a nemzetközi helyzetről, a legidőszerűbb külpolitikai problémákról alkotott értékelését ismertetve Gromiko mega 11apfto'ta, hogy a Szovjetunió legfőbb célja a háborús veszély megszüntetése, a béke megszilárdítása.

— A nemzetközi események napjainkban két ellentétes irányzat hatására alakulnak — mondotta a külügyminiszter. — Az egyik a béke megőrzésére és megszilárdítására, a másik alapjainak aláásására törekszik. A Szovjetunió, a többi szocialista ország, az államok túlnyomó többsége, köztük nem szocialista társadalmi rendszerű országok is, egyértelműen kiállnak a béke mellett.

Andrej Gromiko a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az SZKP és a szovjet állam politikájában mindig megkülönböztetett, elsődleges helyet kapott és kap a jövőben is a szocialista országokhoz fűződő testvéri barátság és együttműködés. A Szovjetunió a szocialista internacionalizmus elvei alapján szakadatlanul erősíti szoros, sokoldalú kapcsolatait, a szocialista országokkal, aktívan részt vesz a gazdasági integrációban és a nemzetközi szocialista munkamegosztásban.

A Szovjetunió továbbra is azt kívánja, hogy a kölcsönösség elve alap-A szovjet törvényhozás ülésszakáról

ján normalizálódjanak kapcsolatai a Kínai Köztársasággal, és megkeressék a két oldalú kapcsolatok fokozatos kiszélesítésének a lehetőségeit — állapította meg Gromiko.

A szovjet külügyminiszter felhívta a figyelmet arra, hogy az osztályelienség továbbra is erőfeszítéseket lesz a szocialista közösség meggyengítése és ezáltal szétzilálása érdekében. A szocialista országok ellen politikai és gazdasági intézkedéseket kezdeményeznek, ideológiai felforgatáshoz folyamodnak, és olyan módszereket alkalmaznak, amelyek megengedhetetlenek az államközi kapcsolatokban. Ez különösen élesen mutatkozik meg a Lengyel Népköztársasággal kapcsolatos nyugati politikában. Lengyelország a szocialista közösség elválaszthatatlan része, és az is marad. Ezt csak azok nem értik meg, akiket megrögzött szocialistaeilenességíik akadályoz a reális helyzet megítélésében.

— A szocialista közösség szóval és tettel már többször bebizonyította, hogy képes megbirkózni mindazzal, ami előrehaladását gátolja. Senki se kételkedjen abban a közös elhatározásunkban, hogy megvédjük határaink sérthetetlenségét, szavatoljuk a közösség minden láncszemének megbízható védelmét, megvédjük a szocialista vívmányokat — állapította meg Andrej Gromiko.

A szovjet külügyminiszter kitért a nukleáris háború veszélyének csökkentését szolgáló szovjet javaslatokra, külön kiemelve azt a kötelezettségvállalást. hogy a Szovjetunió nem alkalmaz elsőként atomfegyvert. A Szovjetunió joggal vár el hasonló lépést más nukleáris hatalmaktól is. A NATO-országok azonban megpróbálják csökkenteni e kötelezettségvállalás jelentőségét, arra hivatkozva, hogy a Szovjeunió állítólag fenntartja magának a jogot a hagyományos fegyverzetek bevetésével végrehajtandó támadásra. Ezt az érvet mi sem cáfolja jobban, mint a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének

prágai ülésén elfogadott felhívás, hogy a Varsói Szerződés és a NATO szerződésben mondjon le az erőszak egymás ellen való alkalmazásáról, es vállalja a békés kapcsolatok fenntartását.

Gromiko szóit a hadászati fegyverzet korlátozásának és csökkentésének, valamint az európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásának problémájáról. Megállapította, hogy az e kérdésekről Géniben folyó szovjet—amerikai tárgyalásokon az Egyesült Államok obstrukcíós politikát folytat, egyoldalú- leszerelést követel a Szovjetuniótól.

A szovjet külügyminiszter az amerikai fegyverkezési tervek, a nyugateurópai rakétatelepítés bizonyítékainak nevezte a legjelentősebb tőkés államok vezetőinek williamsburgi találkozóján elfogadott nyilatkozatot és a NATO külügyminiszteri tanácsának állásfoglalását. Ennek kapcsán leszögezte, hogy a Szovjetunió önmaga és szövetségesei biztonságának védelmében — miként ezt a szovjet kormány május 28-i nyilatkozata is bejelentette — rákényszerül védelmi képességeinek erősítésére. Válaszlépései azonban kényszer szülte intézkedések lesznek, amelyek egyetlen célja, hogy megakadályozzák az erőegyensúly megbontását.

Andrej Gromiko megállapította azt is, hogy még nincs késő, meg lehet állítani a nemzetközi helyzet veszélyes irányba fejlődését. Ehhez csak arra van szükség, hogy az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei megfelelő választ adjanak a Szovejtunió konstruktív javaslataira.

A szovjet külügyminiszter beszédének befejező részében szólt a Szovjetuniónak más társadalmi berendezkedésű országokhoz fűződő kapcsolatairól. Kijelentette, hogy a Szovjetunió jó kapcsolatokat, gyümölcsöző együttműködést akar fenntartani valamennyi nyugat-európai országgal. Síkraszáll a közel-keleti probléma igazságos politikai megoldásáért.

(blm)

KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR

A tévedések ára

Egyetértés NATO módra

Kuknnyikszi rajza

A választásokon elért győzelem után Thatcher miniszterelnöknek egy múlt századbeli konzervatív kormányfő mondását Idézték: „A miniszterelnöknek nálunk ]6 hentesnek kell lennie.“ Majd az egyik riporter rákérdezett: „ön ]ó hentes?“ Mrs. Thatcher így válaszolt: „Nem, rossz hentes vagyok. Többek között meg kell tanulnom, hogyan kell felszeletelni a vesepecsenyét.“ Szavát tartva a „Vaslady“ azonnal hozzáfogott a „vesepecsenye felszeleteléséhez“. Egy elbocsájtó üzenettel menesztette Francis Pym külügyminisztert, aki származásánál és nézeteinél fogva annak a konzervatív centrumnak volt a képviselője, amely többször is sikertelenül lázadt fel a miniszterelnök és közvetlen környezete ellen. A külügyminiszter sorsát végül is az a megjegyzés pecsételte meg, amellyel a választási kampány kellős közepén óvott a túlságosan nagy, földcsuszamlásszerű győzelem veszélyeitől. Azt hangoztatván, hogy nemcsak működőképes többségre, hanem működőképes ellenzékre is szükség van a brit politikai stabilitás megőrzéséhez.

A miniszterelnök számára viszont az jelenti a stabilitást, ha megerősíti személyes vezetői pozícióját a kormányban, s választási győzelmét követően olyan politikusokkal veszi körül magát, akik a gazdasági, belpolitikai és nemzetközi kérdésekben ellentmondás nélkül végrehajtják elképzeléseit.

Thatcher „éles késsel és habozás nélküli vesepecsenyeszeletelésével egyidőben“ a vesztesek oldalán is látványos személyi mozgás zajlott le. A rendkívüli mértékben meggyengült munkáspárt vezetője Michael Foot, távozik helyéről. Erős huzat mozgatja tehát a brit politika kulisszáit a konzervatívok győzelme után. De vajon mit mutatnak a politikai órák Angliában?

Mindenekelőtt azt, hogy a brit választók 70 százaléka elutasította a munkáspárt programját, mégpedig azért, mert a munkáspárt programadó baloldala nem volt képes felmérni az országban végbement szociális és szemléleti változások hatását. A munkáspárt kudarca a választások Igazi eseménye volt. Az, hogy az osztálykorlátokat „átvágva“ a munkások többsége, ezen belül a szakszervezeti tagok több mint egyharmada, sőt a

Konzervatív szemléletének megfelelően módosította ugyan, de nem rombolta szét a brit jóléti állam szerkezetét. Nem korlátozta a munkanélküli-segélyek rendszerét, nem nyúlt a nyugdíjrendszerhez sem, sőt, a választási i manifesztumában Is ígéretet tett arra, hogy továbbra is biztosítja a nyugdíjak viszonylagos értékállóságát. Hasonlóképpen lényegében érintetlen maradt az állami egészségügyi ellátás egyébként sokat bírált szerkezete is.

Ezzel szemben a munkáspárt nem értett meg, illetve félreértett alapvető társadalmi változásokat. A leglényegesebb ilyen változás az osztályok szerinti megoszlás korábbi szerkezetének fellazulása volt. Anglia fokozatosan haladt a posztlndusztriálls társadalom kibontakozása felé. A régi értelemben vett fizikai munkások aránya csökkent, s a lakosság 50 százalékát a nem fizikai munkát végző dolgozók alkották. Az értelmiségi $s menedzserréteg aránya pedig csaknem 17 százalékra emelkedett. Ez a fokozatosan a „középosztálybeli tudat“ felé tájékozódó tömeg tehát az aktív lakosság több mint kétharmadát teszi ki. Ez a hallatlanul széles réteg nyitott volt a konzervatívok bevándorláskoriátoző politikája — erről Mrs. Thatcher, a konzervatív pártvezér a következőképpen nyilatkozott; „Népünk attól tart, hogy országunkat elözönli egy idegen kultúrájú nép..

S ha a brit karaktert — amely oly sokat tett a demokrácia és a jog

mó többsége nemzeti ügynek tartotta, s választási harcban elkövetett taktikai hibák egyik legvégzetesebbike volt a munkáspárt részéről a „Falkland-tényező“ bevetése és a miniszterelnök ellen ezen az alapon Intézett támadás.

A felsorolt taktikai hibákhoz csatlakozott még az is, hogy a munkáspárt vezetése nem tudott érdembeli alternatívát nyújtani a konzervatívok frontvonalának leggyengébb és legérzékenyebb pontját alkotó közvetlen gazdasági kérdésekben sem. Ez a hiányosság lehetővé tette Mrs. Thatcher számára, hogy meggyőzze a választók többségét: nincs -igazi alternatíva a jelenlegi gazdaságpolitikával szemben. Sőt: alkalmat adott a konzervatív vezetésnek arra, hogy ezen a választáson ne a leggyengébb pmt — az adott gazdasági helyzet — legyen a tét, hanem a társadalmi, nemzeti és biztonsági kérdések összessége.

A választások utáni időszak két nagy kérdése ma még megválaszolhatatlan. A miniszterelnök a korábbinál egyértelműbb személyi hatalom tulajdonában megőrzl-e realitásérzékét, s tudomásul veszi-e, hogy a brit választók többsége ellenzi a jóléti állam alapjainak szétrombolását.

A másik kérdés: a következő öt évben — a tévedések árának keserű tapasztalatait leszűrve — a munkáspárt képes lesz-e Ismét kormánvképes párttá válni.

— CSIBA-több mint hárommillió munkanélküli többsége is a konzervatívokra szavazott, azt bizonyítja, hogy a brit munkáspárt képtelen volt ésszerűen és alkotó módon reagálni az 1979-es választási vereségre.

A jelek szerint a munkáspárt vezetése az igazi és végzétes hibák sorozatát akkor kezdte elkövetni, amikor nem értette meg, hogy egy kétpárti rendszerben a két nagy párt egyike sem fogadhat el végletesen szélsőséges pozíciókat a széthullás veszélye nélkül. Mrs. Thatcher viszont ezt érzékelte, s rendkívül kemény retorikáját tovább folytatva igen óvatos és körültekintő politikusnak bizonyult.

megvalósításáért az egész világon — meghamisítják, az emberek védekezni fognak,“ —, valamint a radikális szakszervezeti blokk hatalmát korlátozni kívánó akciók lránt.

A munkáspárt balszárnya félreértette a külpolitika bizonyos elemeit is. Az adott társadalmi szerkezet és erőviszonyok közepette a Falklandszigetekért vívott győztes háború Mrs. Thatcher politikai erejének egyik fő forrása lett. 1982. tavaszán a Falkland-válság időszakában Mrs. Thatcher népszerűségi mutatója két hónap alatt 30 százalékról 60 százalékra ugrott, Michael Foot munkáspárti vezéré pedig 28-ról 12 százalékra zuhant.

Értelmetlen lenne tagadni, hogv a Falkland-háborút a lakosság túlnyo-