Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-10 / 36. szám

Ö

tletemmel a házi kertekben zöldségfélét termelők munkáját szeretném megkönnyíteni. A házilag barkácsolt készüléket több év óta használom jó eredménnyel. A granulált (szemcsézett) műtrágyát adagolókészülékkel lehetővé válik a zöldségfélék és egyéb növények egyedenkénti, megfelelő adagú, perzselésmentes fejtrágyázása. Ezenkívül a munka gyorsan, a sorok között sétálva végezhető.

A készülékhez szükséges anyagok: 1 db vékony falú, 0 23 mm-es acélcső (1); 1 db műanyag ecetesflakon (9); 1 db szekrény tolózár vagy 0 6 mm-es köracél (6); 1 db fogantyú fából vagy műanyagból [7j; 1 db hengerescsavar (8); kb. 200X100X1 mmes bádoglemez, melyből kivágható a végelzáró (3); a tolózár lapátja (2); a tolózárlapát jobbos-balos csúszkája (4); valamint a bilincs (5). Kell még a fogantyú, a tolózárlapát és a bilincs rögzítéséhez megfelelő méretű szegecs vagy anyáscsavar.

Az anyagok méretre vágása után az ecetesflakon (9) alját (fenekét) vágjuk le, és nyakával lefelé úgy húzzuk a csőre (l),hogy annak mindkét vége kiálljon a flakonból. Ezt követi a cső végeinek 3 mm-es kiperemezése. Ezután az ecetesflakont húzzuk fel a cső felső kiperemezett részéig. így az ecetesflakon szóródásmentesen zár, és a csövei együtt képezi a készülék tartályát.

• v

A cső alsó, 45 °-ra levágott végének lezárásához készített végelzáró lemezt (3) hajlítsuk a cső kiperemezeu részére, és forrasztással rögzítsük. A tolózár (6) lapátjának (2) fölfeiélefelé történő könnyű mozgását a tu* ömlőnyílás jobb és bal oldalára, for« rasztással rögzített csúszkák (4] teszik lehetővé. A tolózáron a hengeresfejű csavar (8) részére (a rajz szerint egymástól 10 mm távolságra |, az adagolás mennyiségének változtathatósága céljából készítsünk 3 db menetes furatot.

A lapátot (2) és a fogantyút f7) szegeccsel vagy M4X8-as anyáscsavarral rögzítsük a tolózárhoz. Mielőtt azonban ezt a munkát elvégeznénk, a tolózár lapátot hosszanti irányban a cső hengeres felületéhez kell alakítani. A bilincset (5) szétnyitott helyzetben illesszük a csőre. Ekkor helyezzük a bilincsbe a tolózárrudat (6), majd a csúszkák (4) közé a tolózárlapátot (2), s ezzel az adagoló működőképes. (Megjegyezzük, hogy az acélcső helyett megfelelő méretű műanyag cső is alkalmazható, de akkor a rögzítéseket ragasztással kell végezni.)

A kézi műtrágya-adagoló a fogantyú (7) kézzel való ütemes fel-le húzogatásával működik. Használat után a készüléket ki kell mosnil

(Szabó J., Ezermester 7/83)

Mielőtt megkezdenénk a gödörásást

Azoknak a gyümölcsfa telepítéséhez készülődő kertészkedőknek, akik kézzel ásott gödörbe tervezik telepíteni a csemetéket, általában azt tanácsolják, hogy ásáskor a termőréteget az egyik oldalra, az alsóbb rétegeket a másikra rakják. A tanácsadók általában a talaj eltérő minőségéből indulnak ki. Ha a termőréteg mély és a föld humuszos, azonos minőségű, akkor ilyen óvintézkedésre nincsen szükség.

A kertészkedők körében általánosan elterjedt a nézet, hogy a Iák részére jó előre meg kell ásni a gödröt, hogy a föld meg a gödör falai sok oxigént vegyenek fel. A gyümölcsfélék szántás és ásás nélküli termesztése során beigazolódott a korábbi feltevés, miszerint a levegőztetésnek nincsen komolyabb szerepe. Természetesen kicsit más a helyzet, ba nehéz talajról vagy magas talajvíz fölött elhelyezkedő termőterületről van szó. Ilyenkor a levegőztetés kimondottan szükséges, tehát a gödröt valóban idejekorán meg kell ásni a telepítés bez. A homokföldeken, illetve a jól levegöző talajokon ilyesmire semmi szükség. Sőt! Ilyen földeken káros is lehet a korai gödörásás, mert sok nedvesség elpárolog.

Mekkora legyen a gödör? Ez szintén nem dogma. Mindig akkora gödröt kell ásni, hogy különösebb beavatkozás nélkül elhelyezhessük benne a gyökérrendszert. További követelmény, hogy a gödör akkora legyen, hogy az első évben a

gyökérzet akadálytalanul fejlődhessen a puha földben. Ez röviden annyit jelent, hogy telepítéskor a csemete gyökerei ne érjenek a gödör falához. Ha jó minőségű, mélyen fellazított földbe telepítünk, akkor egyáltalán nem kell nagy gödröt ásni. Akkora éppen megfelel, amekkorában elfér a gyökérzet. Komolyabb gödröt akkor kell ásni, ha közben talajjavítást is akarunk végezni, hogy a fa évek máltán is szépen fejlődhessen. Ilyesmire főleg a kevésbé termékeny, minőség tekintetében nem kiegyenlített talajokon kell gondolni. A megásott gödörbe ilyenkor minőségi komposztot, tőzeges komposztot vagy a termőrétegből nyert földet teszünk. A gödör feitöltésére előkészített anyag-Olcsóbb is, jobb is

A kotyogó a borászok nagyon régi eszköze. A sokféle olcsó és drága típus tulajdonképpen azonos elv alapján működik: az erjedéskor termelődő széndioxid gázt csőrendszerben, vizen áramoltatják át a szabadba. Ezeknek a kotyogóknak — számos előnyük mellett — van egy hátrányuk is. Noha megőriznek bizonyos mennyiségű széndioxidot az erjesztő tartályban, nagyon rosszul gazdálkodnak az egészséges erjesztés folyamatában annyira fontos gázzal. Ezekkel a kotyogókkai nem lehet visszatartani, összegyűjteni vagy szabályozni a konténerben a széndioxid nyomását.

Tavaly ősszel alapvetően új elv alapján dolgozó kotyogót szerkesztettem, amellyel az •lóbbf probléma megoldódott,

és a széndioxid mennyisége bizonyos határok között, automatikusan szabályozható. Az új típusú kotyogóm egyszerűbb, olcsóbb és egyúttal kedvező minőségi változásokat eredményezett. A módszert többszörösen kipróbáltam.

Ügy gondolom, hogy a csatolt rajz alapján az elve, a kivitelezésmódja és a működése könynyen megérthető. A must tárolására szolgáló üvegballon nyakára a gázt át nem eresztő műanyag zacskót húzunk és azt a nyakon több befőttesgumival lezárjuk. Ezzel lényegében készen is vagyunk. A gáz a túlnyomás következtében a gumi mellett ki tud áramlani, de az ellenirányú áramlást megakadályozza. Persze sokféle finomításra nyilik lehetőség. A fólia zacskó például némileg átereszti a gázt, de több rétegben vagy aluminium fóliával a zárás tökéletessé tehető. A befőttesgumik számával vagy erősebb gumi használatával a belső széndioxid szint könnyen

hoz természetesen műtrágyát is kell keverni, főleg foszforlartalmút, mert ez az elem nehezen mozog a földben, tehát előnyös, ha a gyökérzónába juttatjuk.

Na^on fontos, hogy a gyökérrendszer megülepedett talajra kerüljön, mert ettől függ, hogy hozzájut-e a csemete a jó megeredéshez szükséges nedvességhez és tápanyaghoz. Ezért a megásott és készlettrágyázott gödör alját jól le kell döngölni vagy taposni. Ültetéskor a gyökérrendszer közvetlen közelébe a lehető legjobb minőségű termőföld kerüljön (ezért kell rosszabb földeken külön kupacba rakni a termőréteget), melyben kellő mennyiségű azonnal felvehető tápanyag áll rendelkezésre. A termőföld komposzttal helyettesíthető. (bv)

szabályozható. Használható a módszer bármilyen konténer esetén, például fahordó dugójának a hossztengelymenti átfúrásával, vagy esetleg a nyitott csapra húzott zacskóval. Ennek a kotyogónak talán legjelentősebb előnye az olcsósága, és ez sokakat kísérletezésre ösztönözhet. Tíz befőttesüvegben például — tízféle borkészítést módszert hasonlíthatunk össze —, kutatva az adottságaink között legizesebb eredményt adótl

(Barabás Z.,

Kertészet és Szőlészet)

I

eim

— Mennyi vágóárett állatot tudnak eladni évente?

— Ügy kilencezer darabos átlagról beszélhetünk. Tavaly pontosan 9350 darabot értékesítettünk. Ennek zömét a Branko vitte el, a többit — összesen nyoicszázőtvenet — a prágai Velaz, kísérleti célra. Az idén hasonló elképzelésekkel indultunk, de talán valamivel többet is tudunk kínálni.

Ösztönöz az új felvásárlási ír?

— Tagadhatatlanul. Elég drága az eleség, a költség meg a kockázat a miénk, és persze a munka is, tehát valamilyen formában meg kell találnunk a számításunkat. Ha a kedvezmény tartós lesz, jövőre minden bizonnyal még többen fognak értékesítési céllal nyulat szaporítani és nevelni.

Még beszélgettünk volna egy keveset, de időközben megtelt a kocsi, Brezovszký elvtársat szólította a kötelesség. Szemrevételezte a rakományt, ellenőrizte az átvételi nyomtatványokat, miközben a Branko megbízottja a tenyésztőket vigasztalta, akiknek a nyulaira ezúttal nem került sor.

— Többet, sajnos, nem tudok átvenni — mondta Ľudmila Jiráneková —, már így Is többet pakoltunk fel a kelleténél. De megígérem, hogy körülbelül két hét múlva ismét útba ejtjük a falut, ha addigra össze tudnak szedni legalább száz vágóérett nyulat.

Bősön (Gabcíkovoj augusztus tizenhetedikén már a kora reggeli órákban szokatlanul nagy volt a sürgés-forgás. Nem csoda, hiszen egy hónap múltán, Ismét nyúlfelvásárlást hirdetett a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének helyi

szervezete.

Ahogy az Ilyenkor már lenni szokott, a község minden részéből emberek igyekeztek a felvásárlóhelyre. Az egyik kéthárom nyuszit hozott, csak úgy, táskában. A másik húszat személyautóval. Persze — akárcsak zöldségfelvásárlás idején — a tenyésztők többsége kétkerekű kiskocsival érkezett, tíztizenöt nyulat kínálva a felvásárlóknak.

Amikor a nyitrai (Nitra) Branko Közös Mezőgazdasági Vállalat gépkocsija megérkezett, a felvásárlóhelyen már hosszú sorban várakoztak a nyulászok. És még jó ideig újabbakkal gyarapodott a tömeg. Pedig Ľudmila jiráneková, a Branko megbízott felvásárlója már akkor csóválta a fejét, amikor a várakozók népes táborát látva, nagyot sóhajtva kiszállt a génkocsiból.

— No, ide alighanem két kocsival kellett volna jönnünk, vajon hány új haragost szerzek magamnak ebben a faluban?

A felvásárló inkább csak magának mondta, amit mondott, a sor elején álldogálók azonban nyomban továbbadták: nem mind fog felférnil Erre hátrább türelmetlen mozgolódás támadt, mindenki elfoglalta a helyét, jól megnézve a szomszédját, nehogy elébe ügyeskedjen valaki.

Brezovszký András, a helyi szervezet megbízott nyúlfelvásárlőja egyszerre örült és bosszankodott:

— Sajnos, az esetek többségében ez a helyzet. Kicsi а ко esi, sok a nyúl. És ami a legbosszantóbb az egészben, jó részt a mi hibánk, hogy így van. Hiába kérjük a tenyésztőket, hogy idejekorán és pontosan jelentsék be, mennyi nyulat tudnak értékesíteni, a végeredmény mindig ugyanaz. Sokan nem is jélzik, hogy rájuk is számítsunk, de amikor befut a kocsi, gyorsan nyakoncsípnek nyolc-tiz nyulat, aztán bezzeg hangoskodnak, ha vissza kell vinniük az állatokat.

— Ahogy ezt a tömeget elnézem, szép hagyománya lehet a községben a nyűltenyésztésnek.

— Alapszervezetünknek százötvennégy felnőtt és tizenkét diák tagja van. A szervezett tenyésztők zöme nyúltenyésztéssel hasznosítja szabadidejét. Persze egyébként Is sok a nyúl a háztájiban, így egy-egy felvásárlás alkalmával százharmincszázötven tenyésztő Is összejön, s bizony kicsinek bizonyul, a felvásárlók gépkocsija.

3

A tenyésztők, akik előbb még perlekedtek vagy bosszankodva, tanácstalanul álldogáltak, megnyugodva hallgatták a biztató szót, aztán lassan elindultak hazafelé. Ismerik a felvásárlót, bíznak a szavában. De mennyivel könnyebb lenne az értékesítés szervezése, mindkét fél gondja-baja, ha mindenki Idejekorán jelezné, hogy adott Időpontban mennyi pecsenyenyulat tervez értékesíteni. Lehet, hogy végre a bőst nyulászok Is megfogadják a jő tanácsot? —dek