Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-10 / 36. szám
AZ SZSZK mezőgazdasAgi ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1983. szeptember 10. 36. szám ★ XXXIV. évfolyam ★ Ara 1,— Kés Szemlélet, rend, magatartás A CSKP Központi Bizottsága 8. ülésén hozott határozatok értelmében a nemzeti bizottságok feladatainak jelentés részét alkotja a lakosság knlturális, egészségügyi, kommunális ellátásának folyamatos és minél szín* vonalasabb kielégítése, a szolgáltatások zavartalan biztosítása, valamint a szocialista életmód meghonosítása. E feladatok végzése a helyi körülmények — a szükségletek ée lehetőségek — részletes ismeretét igényli, s alapos szakmai felkészültséget követel a nemzeti bizottságok dolgozóitól. Nyilvánvaló azonban, hogy a fejlesztésektől az ellátás szervezéséig, az ügyintézéstől a szolgáltatásig csakis a Központi Bizottság határozatainak lelkiismeretes végrehajtásával, a képviselők ellenőrző, segítő tevékenysége mellett a polgári bizottságokkal és az egyes albizottságokkal szorosan együttműködve lehet csak eljutni. Tanácstagjaink és képviselőtestületeink túlnyomó többségének megvannak azok az erényei, amelyekkel a közéleti embereknek rendelkezniük kell, hogy érdemesek maradjanak választóik bizalmára, s tekintélyük legyen. Ezt elsősorban annak köszönhetik, hogy nagy felelősségérzettel végzik munkájukat, időt és fáradságot nem kiméivé ismertetik a lakosság körében azokat a célokat és tennivalókat, amelyeket a tanács maga elé tűzött, egyúttal a lakosság jogos igényét, észrevételeit intenziven képviselik a szakágazati szerveknél, segítve megoldani, amit lehetséges. Az eredményes testületi mnnka alapvető feltétele, hogy a nemzeti bizottságok tanácsai legyenek tájékozottak a különböző ágazatokat érintő lakossági szükségletekről, és ismerjék az igények teljesítéséhez meglevő lehetőségeket. Túlzás nélkül elmondható, hogy tanácsaink az elmúlt évek sorén rendszeresen megtárgyalták a feladatok teljesítésének helyzetét. Általános gyakorlattá vált, hogy a nemzeti blzotságok tanácsai a témától függően a helyszínen megtárgyalják a tanács plénuma elé kerüló előterjesztéseket Tevékenységükben mind erőteljesebben érvényesül az Igényesség, a körülményeket és feltételeket tartalmasén mérlegelő mnnkastilus. Hozzá kell tenni, hogy a nemzeti bizottságok munkújában a tanácstagokkal és a képviselőkkel együtt igen hasznos munkát végeznek az egyes albizottságok is. As igények azonban sokká! gyorsabban növekednek, mint ahogyan lépést lehetne tartani velők; azt azonban, hogy hogyan rangsoroljuk, miként aknázzuk ki lehetőségeinket erőforrásainkat, azt a nemzeti bizottsági apparátus csak a tanácstagokkal, a képviselőkkel, az albizottságok és az egyes szakosztályok képviselőivel, a Nemzeti Frontba tömürült tömegszervezetek vezetőivel folytatott rendszeres konzultáció, valamint a lakosság véleményének Ismeretében tudja megvalósítani. Az is nyilvánvaló, bogy a közvéleményt már a tervek előkészítésének szakaszában meg kell ismertetni a feladatokkal. Ez nem esupán előfeltétele a megalapozott, reális és az igényeket jól tükröző tervek formálásénak, hanem annak is fontos biztosítéka, hogy a végrehajtás során számíthassunk a lakosáig közreműködésére, aktív részvételére. Együtt tervezik a lakossággal, és küzös összefogással végrehaftant a terveket, biztosítva, hogy minél több ember kapcsolódjék be a helyi közélet áramkörébe — ehhez nélkülözhetetlen a jól felkészült, áldozatkész tanácstagok kollektívája Is. A fenti pozitívumokat elsősorban azért hangsúlyozzuk, mer* a falusi lakosság életszínvonalát, életkörülményeit — a foglalkoztatottsági és jövedelmi színvonal mellett — alapvetően mindennapi életének települési környezete, lakóhelyének infrastrukturális kiépítettsége, Intézményhálózata és lakásviszonyai határozzák meg. Ebből в szempontból — az utóbbi évtizedekben — a gazdasági-társadalmi átalakulásnak köszönve alaposan megváltozott a falvak régi arculata. A falu mai társadalmi és gazdasági helyzetét alapvetően a mezőgazdaság szocialista átszervezése formálta ki. A falvak nagy fejlődése nagy változást hozott a lakosság életében. Nem ritke manapság az olyan család, ahol akad a mezőgazdaságban, az iparban vagy a szellemi életben dolgozó családtag is. A falusi értelmiség többsége visszatért szülőfainjába, s s szaktudásával, ismereteivel, slkotő közreműködője a jelentkező termelési, kulturális, egészségügyi és igazgatási feladatok elvégzésének. További figyelemre méltő örvendetes változás az. ami az ntóbbi években egyre inkább tapasztalható: megszűnt a falusi fiatalság korábban általánosan jellemző elvándorlása a faluból. Egyre több fiatal alapit családot szülőfalujában, találja meg számítását a helyt egységes földművesezövetkezetben, vagy állami gazdaságban, de ha a közeli városba ingázik is munkahelyére, lakóhelyül továbbra is a faint választja. A fain társadalmi szerkezetében, a jövedelmi viszonyokban végbemenő változások nemcsak a statisztika tükrében, hanem a napi, élő valóságban is szemmel követhetők. Ma már például alig akad különbség a városi szinthez viszonyítva a falusi gyermekek és felnőttek öltözködésében, a lakások berendezésében, a háztartások felszerelésében. A rendezett falusi portákon mind gyakrabban látni a jé munkát dicsérő gyarapodás jelét, a személygépkocsit. Lehet, hogy ez a felsorolás nem hat az újdonság erejével, de be kell látni, hagy ez fgy summázva örömteljesen ható lista, mellyel nem is foglalkoznánk, ha vele együtt — a kívánt dinamikában — fejlődött volna a társadalmi indát. Sajnos sztaniolba való csomagolás nélkül kell szólnunk azokról a magatartásformákról, melyek hétköznapjaink gyomaiként virágoznak. Konkrétan — címszavakban felsorolva — az önhittségről, az úrhatnámság napjainkban szinte képtelenségnek ható. de fellelhető megnyilvánulásairól, az egész közszellemünktől idegen embertelen magatartásformák, a kapzsiság, a jogtalan előnyök kicsikarásáról és a kiváltságok kisajátításáról van szó. A magyarázkodás helyett térjünk a lényegre, de ehhez idéznünk kell a CSKP Központi Bizottsága 8. ülésének programnyilatkozatát: „A nemzeti bizottságok vonalán is el kell érni. hogy javuló anyagi feltételeinkkel szocialista módon éljünk. Ezért egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszonyok gyorsabb, erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs és életmód általánossá válása.“ Ez történelmi jelentőségű feladat, amelynek valóra váltásáért küzdeni a nemzeti bizottságok feladata is. E feladatok megvalósításáért már sokat tettünk eddig is, jelenleg viszont nem a mai. hanem a holnapi teendőkre kell a figyelmünket fordítani. A teendők sorában elsősorban arra szeretnénk figyelmeztetni, hogy a nemzeti bizottságok apparátuséban senki se vegye, ítélje tehetetlenségre a demokratikus fórumokat, s a valóságban senki se telepedjen ezekre. Például olyaniormán, hogy hozzászólásával agyonbeszéije, elnémítsa в környezetét. Mindezt azért hangsúlyozzuk, mert ahol nincs demokrácia, ott könnyen eluralkodhat egyesek hatalmaskodása, fgy lehetünk tanúi annak. hogy az ügyfél szinte fél lábon, megalázottan áll a nemzeti bizottság elnöke előtt. , CSIBA LÄSZLÖ (Folytatás a 2. oldalon) Jozef Kosta! igazgató köszönti az aranyérmes brigád tagjait A példamutatás szellemében, a közösség erejével! A fenti elm akár jelmondat is lehetne. Pedig nem az, hanem tényekkel és eredményekkel alátámasztott valóság, amelyet egy kis kollektíva több mint egy évtizeddel ezelőtt Kadvan Anton irányításával kezdett összekovácsolni. A tíz ember akkor szocialista brigádot alakított, s neki rugaszkodott a munkának. A tfz ember — Kadvan Anton, Jozefík József, Kontár László, Szabó Sándor, Szabó András, Szalai Gyula, Nagy Kálmán, VargaiuvA Mária, Jún Vargai és Baják józsef —r azóta a Sumerjai (Samorín) Fajtanemesítő Állomás állattenyésztésének — pontosabban tehenészetének — specialistájává vált. Amikor elhatároztam, hogy olyen állattenyésztési dolgozókról írok, akik - szocialista brigádban tevékenykednek, és példás munkájukkal hozzájárulnak j a jó termelési eredmények elérésé-Ihez, szocialista módon élnek, és másokat is erre nevelnek, gondolkoztam, hogy honnan vegyem a példát. A célhoz egy kora hajnali találkozás vezetett. Az Üszor (Kvetoslavov) felé j vezető keskeny út padkáján közép(i korú férfi kerékpárja javításával ЫIbelődött. Az autó fénycsóvátt látva segélykérőén emelte fel kezét, hogy a műszaki hiba eltávolításához csavarhúzót kérjen. A javítás alatti ismerkedés közben sajátos információval szolgált. — A téma az úton hever. Hajoljon le, pontosabban térjen be az út baloldalán levő farmra. Ott dolgozik a ..milliomos“, most már aranykezű tehenész-brigád. ■ A korszerűsített istállóban a „mil- E Hornosok“ közül elsőként jozefík Jó- I zseffel találkoztam, aki húsz évet töl- I tött ezen a munkahelyen. Az útköz- I ben hallott, kíváncsivá tevő „mtllló-Í mosok“ jelzőről kérdeztem. — A jelző, vagy ha úgy tetszik becenév két szempontból ragadt brigádunkra. A tejtermelésre való specializálódás érdekében a bolsteinfríz fajta keresztezéséből származó nagy értékű állományt gondozunk. No meg a 160 tehén átlagában elért 5 ezer I 890 literes tejbozam sem lebecsülendő. Az állomány küllemre gyönyörű, de ezt gondozni kell. — Több mint két évtizede vagyok párttag. A mi kollektívánkban azonban a problémák nem úgy vetődnek fel, hogy „te kommunista vagy, te ezt csináld, te meg pártonkívUli, neked az a munkád“. Együtt élünk, együtt dolgozunk, és a munka, az élet menetében válik el, hogy ki milyen ember. Egyedül a végzett munka, a hozzáértés. a rátermettség, a szorgalom és az emberség számit. — Dolgozni sokféleképpen lehet. Pontosan, lelkiismeretesen és gépiesen — vallja a kollektíva egyik törzstagja Kontár László. — Az istállókban stand-fejést alkalmazunk, melynek az a célja, hogy minél több tejet nyerjünk. Leginkább az üzemeltetés Zökkenőmentességére kell odafigyelnünk: takarmányozás, fejés — ma persze korszerű fejőgóppel —, a mesterséges megtermékenyítés folyamatosan, a munkarend szerint kell, hogy történték. Szabó Sándor nyolc éve a brigád tagja. — Itt tanultam meg az állattenyésztés „tudományát“, olyan emberek között, akiknek nemcsak kitartásuk, hanem szívük és lelkűk is van ehhez a munkához. Az állattenyésztés „tudománya“ brigádunkban nemzedékről nemzedékre száll, s mindig rakunk hozzá egy keveset, mert állandóan tanulunk. A tény az, hogy szeretünk dolgozni, megtanultuk, hogy meg kell fogni a munka végét, ha azt akarjuk, hogy jövedelem is legyen. Márpedig kell a pénz, annak ezer helye van, nem azért, hogy zsugorgassuk, hanem azért, hogy másképpen éljünk, mint apáink. Szép modern házban akarunk élni, szép bútorok, háztartási gépek között kényelmesen, meg a környezetünket is szebbé akarjuk tenni. Szabó Sándor — hatezer literes tehenenként! átlaggal kétszer végzett szlovákiai méretben a második helyen — hozzáteszi: — Egyek vagyunk mind a tizen. Még az üszők termelésbe állítása sem vezet zsörtőlődáshez, mivel ezt sorsolással oldjuk meg. Egyszerre kezdjük a munkát, s utána az Időt sem nézzük, amíg tart a munka, addig dolgozunk. Természetesen a munka szépsége is hajt bennünket, mert a szép állomány között dolgozni szinte gyönyörűség. — S mindanyian így éreznek? — szólok közbe. — Igyl Nálunk nincs baj a munkafegyelemmel, sem az emberi érzéssel, a baráti kapcsolattal. Eredményeinket a fajtának, szakértelemnek és a szorgalomnak köszönhetjük. Brigádunk jelszava: mindent határidőre, s kifogástalan minőségben. Ebben a munkakörben több az izgalom, de a pénz isi Idei célunk az évi 6 ezer literes tehenenkéntl átlag túlszárnyalása, az első osztályú tejminőség megtartása mellett. Kérdésünkre, hogy jól érzi-e magát a kollektívában, s biztosítva látja-o jövőjét Szabó Sándor — a kollektíva egyik legfiatalabb tagja — így válaszolt. — Innen akarok nyugdíjba menni. Cgy gondolom, hogy ennél jobban egy riportot nem is lehetne befejezni. Még csak annyit, hogy a brigád hetekkel ezelőtt elnyerte a szocialista brigádmozgalom legmegtisztelőbb fokozatát, melynek szimbóluma, az arany, mindennél szebben fénylik. •— c s 1 b a~
