Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-03 / 35. szám
SZABAD FÖLDM0VE5 t \ iS S3. szeptemtiev I. A melléktermékekben rejlő tartalékolt Ä mezőgazdasági üzemek többségében az idén az előző év szomorú tapasztalatain okulva igyekeznek megteremteni a szükséges takarmányalapot. A beindulás valóban kedvezőnek mutatkozott. A gyepterületek, a lucernások, a kukoricaállományok, de a többi takarmánynövények is gazdag terméssel kecsegtettek. A rendkívül aszályos és, hosszantartóan kánikulás Időjárási viszonyok sajnos keresztülhúzták a mezőgazdászok számítását. A trópusi hőségeket valamennyi növény megsínylette, még azokban a gazdaságokban is, ahol Öntözéssel igyekeztek enyhíteni az aszályt. Bár több mezőgazdasági üzemben az évelő takarmánynövények terméséből kétszer, sőt háromszor annyi szénát gyűjtöttek be, mint tavaly. A jelenlegi helyzetből kiindulva reálisan számolnunk kell azzal, hogy terimés takarmányokból nem érjük el a kívánt tömeget, nem is beszélve a szilázsnak szánt takarmányok gyengébb minőségéről. Persze nem siránkozhatunk összetett karokkal az odaveszett gazdag termés felett. Ezzel nem segítünk bajunkon, hanem mindent el kell követnünk a várhatóan hiányos takarmánymérleg kiegyensúlyozására úgy, hogy a téli időszakban is folyamatosan biztosíthassuk az állatok megfelelő takarmányozását, az erőtakarmányok változatlanul takarékos fogyasztása mellett. A tömegtakarmányalap kiegészítésére kedvező lehetőségek kínálkoznak a melléktermékek és hulladékanyagok maximális kihasználásában. A mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az erdőgazdaságban és a faiparban tetemes mennyiségű melléktermék és hulladékanyag halmozódik fel. Java részük közvetlenül vaty megfelelő kezeléssel kiválóan hasznosítható a gazdasági állatok takarmányozásában. A könnyen hozzáférhető és különösebb kezelést nem Igénylő póttakarmányforrások közé tartozik a gabonafélék tisztítása során keletkezett hulladék, a szalma, a kukoricaszár, továbbá a konzervipart, a szeszgyári, a keményítőipari hulladékok, a szőlő feldolgozása során keletkezett hulladékok stb., hogy csak a legfontosabbakat említsem. A gabonafélék és a repce szalmáját, valamint a kukorica szárát napjainkban a nélkülözhetetlen kiegészítő tömegtakarmányok közé soroljuk. Természetesen tápanyagtartalom és emészthetőség szempontjából nem mindegy, milyen formában kerülnek ezek a takarmányadagba. Eredeti állapotban valamennyi szemes szalmájának tápértéke alacsony, emészthetősége Is kedvezőtlenebb. Ezért a szarvasmarhák napi adagjába csupán kisebb mennyiségben keverhetők. Szecskázással és vegyi kezeléssel viszont a szalmafélék takarmányértéke jelentősen növelhető. Főleg az Idén, amikor kevesebb tö-A trópusi hőségek és a hosszan tartó aszály következtében a kukorica levélzete idő előtt elszáradt, egyes hibridek esetében pedig a megporzás elmaradása miatt számottevően növekedett a steril növények száma. A sekély termőrétegű homokos, kavicsos talajokon, valamint azokon a területeken, ahol a kukoricát később, május második felében, június kezdetén vetették, az időjárás kedvezőtlen hatása meghatványozódott. Ma, amikor a kukorica termésének a megmentésére kell összpontosftani figyelmünket, jobban mint bármikor oda kell hatni a technológiai fegyelem szigorú betartására, és ezáltal a minimálisra csökkenteni a veszteségeket. Azokban a gazdaságokban, ahol szovjet gyártmányú kukoricakombájnokkal rendelkeznek, ezeket teljes mértékben ki kell használni a kukorica egész növényének a begyűjtésére és tartósításéra. Az általánosan érvényes elvek szerint a silókukoricát 25—35 százalék körüli szárazanyag-tartalom elérésekor takarítjuk be. Ebben az esetben megtakarmánnyal számolhatunk, célszerű lenne,- ha a mezőgazdasági üzemekben nagyobb gondot fordítanának nemcsak a szalma megfelelő tárolására, hanem kezelésére is. A nagyüzemi termelési körülmények között természetesen olyan eljárásokhoz kell folyamodni, amelyek segítségével a szalma kezelése gépesíthető és gazda-ági szempontból Is előnyös. A vegyi módszerek közül a szalma tápértéke és emészthetősége lúgozással, karbamiddal való kezeléssel és meszezéssel növelhető. Eddigi tapasztalatok szerint a lúgozás tekinthető előnyös megoldásnak. Igen jő eredmény érhető el, ha az apróra szecskázott szalmát 24 százalékos nétrturósav oldattal lúgozzuk — száz kilő szalmára húsz liter oldatot kell használni, Az erjesztés! folyamat 2—5 napig tart. fa így előkészített szalma 3—5 kilogrammos adagban tehenekkel és hízómarhákkal egyaránt etethető. Lúgozás következtében a szalma száraz anyagénak emészthetősége húsz százalékkal, kalórtaértéke pedig 58— 79 százalékkal növekszik a kezeletlen szalmához viszonyítva. A hagyományos takarmányozási mód esetén ajánlatos az erjesztett szalmát a sztlázshoz 1:5 arányban keverni. Szemcsézett vagy pogácsázott takarmánykeverékek előállítására Is alkalmas mint fontos adalékanyag. Mivel a szem< sézeit, illetve pogácsázott takarmányban a lúgozott szalma bomlása gyorsabban megy végbe, részarányét hetven százalékra Is növelhetjük. Ezekből a takarmánypogácsákbol a teheneknek naponta 3—5 kilót, a hízómarháknak pedig átlagban nyolc kilót Is adagolhatunk. A szőlő és az alma feldolgozásában alkalmazott újszerű technológiáknak köszönve a visszamaradt pogácsák tápértéke Is lényegesen kedvezőbb a hagyományos módszernél. Arány-0.5 százalék karbamid hozzáadásával lényegesen javítható a szilázs minősége, főleg fehérjetartalma. Az idén azonban a kukorica kényszerérése következtében sajátos helyzettel állunk szemben. Ugyanis egyes növényzetekben a szárazanyag-tartalom már augusztns elején elérte a harminc százalékot, jogosan vetődik fel a kérdés, hogyan tartósítsuk a nagyobb, 35 százalékot meghaladó szárazanyag-tartalmú kukoricát? Ebben az esetben hasonlóan keil eljárnunk, mint a kukoricaszár szilázsolásakor, vagyis a növénytömeget viszel kell nedvesíteni, ami lényegesen megkönnyíti a tömörítést. A magra vetett kukoricának csak azt a részét szabad sztlázsolni, amelynél csupán minimális szemtermés várható. Ezen növényzeteket haladéktalanul be kell takarítani és szilázsolni. Az idén az egész területről maradéktalanul be kell gyűjteni a kukoricaszárat is. Viszont tekintettel kell lenni arra, hogy a 40—ВО százalék közötti szárazanyag-tartalmú kukoricaszár sajátos tartósítási technológiát követel. A felaprított vagy zúzott knlag alacsony rosttartalmuk következtében nyers állapotban Is takarmányozhatök napi 4—10 kilogrammos adagban! jól hasznosíthatók a tehenek, a növendék állatok és a hlzómarhák takarmányozásában. Ezekből a pogácsákból takarmányliszt is készíthető, amely egy-két kilogrammos adagban keverhető a napi takarmányadagba, vagy adalékanyagként hasznosítható — 17—25 százalékos részarányban — a takarmánypogácsák gyártásában. A szőlópogácsákböl nyári keverékekkel vagy silókukoricával — 1:3—5 arányban keverve jó minőségű szilázs készíthető. Persze akad sokféle egyéb lehetőség ts. A kukoricaszár vagy a szalma például kiegészíthető és nedvfelfogó anyagként szolgál a leveles répafej és a répaszelet sztlázsolásánál. Ennek a szilázsnak a minősége lényegesen kedvezőbb ha a két takarmányfélét szilázsolás előtt összekeverjük a hagyományosan alkalmazott rétegezés helyett. Megfelelő vegyi módszerekkel az erdőgazdasági hulladékok alkalmassá tehetők a takarmányozásra. A baromfi- és sertéstrágyát ma világszerte, de hazánkban is eredményesen alkalmazzák a szarvasmarhák takarmányozásában. A melléktermékek és hulladékanyagok hasznosítása természetesen csupán kiegészítőként szolgálhat, s bizonyos mértékben pótolhatja a tömeg- és erőtakarmánvok hiányát, de semmi esetre sem helyettesítheti ezeket. Ezért a kellő tömegtakarmányalap megteremtése érdekében elsősorban arra kell törkednl, hogy a takarmánynövények begyűjtési és tartósítási veszteségeit a minimálisra csökkentsük, és a tartósítási technológia szigorú betartásával a lehető legjobb minőségű tömegtakarmányt készítsük a téli időszakra. —kim— knricaszárat savó, viz vagy nedvdús növények hozzáadásával nedvesítjük, s ezáltal egyidejűleg a kívánt szintre csökkenthetjük a szárazanyag-tartalmat is. A szecskázott kukoricaszárhoz fokozatosan addig kell vizet adagolnunk, amíg a szárazanyag-tartalom el nem érte a 30—35 százalékot. Abban az esetben, ha a kukoricaszáz szárazanyag-tartalmát 30 százalékra akarjuk csökkenteni, akkor a 35 százalékos szárazanyag-tartalmú kukoricaszárhoz 160, a 40 százalékoshoz 330, a 45 százalékoshoz 500, a 50 százalékoshoz 860, az 55 százalékoshoz 630, a 60 százalékoshoz pedig ezer liter vfz szükséges egy tonna kukoricaszárra számítva. Ha a kukoricaszárat 35 százalékos szárazanyag-tartalom mellett akarjuk szilázsolni, akkor a vfz mennyisége csökken, mégpedig a 40 százalékos szárazanyag-tartalmú kukoricaszár esetében 140, a 45 százalékúnál 280, az 50 százalékúnál 420, az 55 százalékúnál 570, a 60 százalékúnál pedig 710 literre. A kukoricaszár vlzfelvevő képessége a szecska hosszán múlik. Minél rövidebbre szecskázzuk a szárat, annál jobban szívja fel a vizet. A szilázs Ízletességének növelése érdekében ajánlatos a vízben 2—4 százalék melaszt is feloldani. A kukoricaszárat különbőzé légdús takarmánynövényekkel keverve is szilázsoihatjuk. Sámításba jöhet példán! a Perko, a lucerna, a különböző tarlókeverékek vagy a később vetett kukorica, amelynek szárazanyag-tartalma alacsony. Az emlitett lehetőségek Jól ismertek a mezőgazdasági üzemekben. Azonban hangsúlyozni kell, hogy valamennyi tartósítási változat vagy módszer csak a technológiai fegyelem betartása esetén járhat jő eredménnyel. A Pravda nyomán: KM A szárazság által károsított kukorica betakarítása A Nltral Agrokomplex Országos Mezőgazdasági Kiállítás idei évfolyamán a Brnói Agrozet Zetor Vállalat az I. uniíikált sorozat újabb traktortípusait és ezek korszerűsített változatait mutatja be. Az érdeklődők megtekinthették a Zetor sorozat Z 5211, Z 6211, Z 7211 jelű traktorait, valamint ezek módosított változatát, vagyis az elsőkerékmeghajtású Zetor 5245, a Z 13245 és a Z 7245 jelű erőgépeket. Az új traktorok műszaki szempontból és élettartamuk tekintetében a világszínvonalat érik el. A Zetorok Immár ötödik módosított változatát a több műszaki és szerkezeti változás, tökéletesítés jellemzi. A traktor kabinjának tökéletesítésével lényegesen javultak a munkafeltételek, a motor szerkezeti módosításával az üzemanyagfogyasztás és a javítási költségek csökkentek, a traktorok élettartama növekedett és üzemeltetési megbízhatósága fokozódott. Az új traktorok sorozatgyártására jövőre kerül sor. Képünkön a Zetor 7254-es traktor látható. Mgzőgépiparunk az állattenyésztési tartási és takarmányozási technológiák korszerűsítésére Is gondolt. A pŕelouči Agrozet például az idén több mint kétszáz darab takarmányszéthordó kocsit szállít a mezőgazdasági üzemekbe, amelyek elsősorban a sertések nedvestakarmányozására alkalmasak. A ZP-064 jelű takarmányszéthordó kocsi alkalmazásával jelentősen csökken az erőtakarmányok fogyasztása, s mód nyílik a hagyományostól eltérő takarmányforrásoknak a hasznosítására is. A gépi berendezés a takarmányt keveri, előkészíti és szállítószalag segítségével a vályúkba továbbítja. » Fotó: K. PlaCsk A legfőbb tényező Napjaink gyakorlata, hogy különböző értekezleteken, tanácskozásokon rendszeresen értékelik az üzemek, vállalatok, Intézmények munkáját, s ennek nyomán meghatározzák a további tennivalókat. Tonnákban, koronákban gondolkoznak. A termelés hatékonyságát, a nyereséget, a jövedelmezőséget értékelik pozitív vagy negatív értelemben. Ez mind helyes, ám gyakran tapasztaljuk, hogy a termelési érték felsorolásakor megfeledkeznek a legfontosabb tényezőről, arról, hogy munkások, szövetkezeti dolgozók, szocialista brigádok tagjai igen kemény munkával állítják elő, termelik meg a javakat. Ezekről az összefüggésekről sohasem szabad megfeledkeznünk. Gyakran a hatékonyság, a jövedelmezőség fogalomként jelenik meg a szavak ban, miközben hajlamosak vagyunk megfeledkezni a kettő kölcsönhatásáról: mit, mennyiért, milyen költsé gekkel állítottunk elő. Hasonlóképpen megfeledkezünk az emberi tényezőkről. A kelleténél kisebb figyelmet fordítunk az értékelő, a jövő feladatait meghatározó munkánkban, a határozatainkban az emberi tényezőkre. Pedig jogos igény. Az elért eredmények, a megtermelt termékek menynyisége, értéke ugyanis nem választható el attól a tudati fejlődéstől, amely a termelést folytatók körében végbement. Országos áttekintésben véve ugyanis nem lehet az ötéves terv gazdasági, gazdaság-politikai céljait, életszínvonal-politikai, tudományos vagy oktatáspolitikai, kulturális programját teljesíteni, ha megfeledkezünk a legnemesebbről, az emberi alkotókészségről. Valamennyi gazdasági és társadalmi szerv feladata, hogy ne csak számoljon az ember az alkotó közösségek, a kollektívák erejével, tettrekészségével, hanem magas fokon mozgósítsa őket társadalompolitikai céljaik elérésére. Egyetlen vezető testület sem mondhat le arról, hogy a központi és a kerületi határozatok értékelése, a jövő feladatainak meghatározása kapcsán konkrétan jelöljék meg a pártalapszervezetek az egyes kommunisták sajátos tennivalóit a hatékonyság növelésében, a tudományos-műszaki haladás vívmányainak fflkalmazásában. Az eddiginél bátrabban kell a kommunistákat, a kiváló szakmunkásokat olyan jellegű feladatokkal megbízni, amelyek előre viszik mind az adott munkacsoport, mind a gazdaság és ezzel a népgazdaság érdekeit. Ne felejtsük el, hogy egy mezőgazdasági üzem eredményessége a szakmunkás, a szakember munkájának az érdeme, a megtermelt termékek pedig a falu. a város, végső soron az egész ország jobb életlehetőségeit szolgálják. A szocialista építőmunka feladatai mind nehezebbé váltak az Ismert nemzetközt feszültségek, a világgazdasági válság jelenlegi szakaszának hazánkra is kiható jelenségei következtében. A mindennapok eredményeiben, fejlődésünkben azonban mindenkor ott van a pártszervezetek, a kommunisták, a kollektívák, ez egyes emberek alkotó munkája. Ezt Is tiszteljük, becsüljük úgy, hogy a jövőbeni összetettebb feladataink teljesítésekor is elsődlegesen számítsunk a legfőbb tényezőre: a dolgozó embetre. ILLÉS BERTALAN >
