Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-03 / 35. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES Í983. szeptember 3., 7 AHOL HEMINGWAY HÚSZ ÉVIG ÉLT ÉS ALKOTOTT Г Eff lili» з Ив Щт NXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' чХХХЧХХЧХХхХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧ Ä havannai Nációnál szállodából Indultunk ma is, mint az eddigi napokon mindig. Sán Francisco de Paula falucska felé tartunk. Letérünk a forgalmas autópályáról, és. keskeny, gyér forgalmú országúton haladunk tovább. Elhagyjuk a Mexikói-Öblöt; útunk célja a Flnca Vlgla, ahol húsz évig élt és dolgozott Ernest Hemingway. Az égbe nyúló toronyházak már rég mögöttünk maradtak. Változóban a táj képe; megszelídül. Az alacsony, földszintes házak szinte hozzá)apulnak a földhöz. És amerre nézünk, a kertekben, az út mentén mindenütt pálmafák. Megérkezünk San Francisco de Paulába. Harminc kilométerre van Havannától; már régen nem az a kis halászfalu, amilyennek Hemingway 1940-ben megismerte. Ha nagyságban nem Is változott sokat, házal modernek, ízlésesek. Autóbuszunk egy széles kapun keresztül nagy kiterjedésű parkba hajt be. Ebben búvik meg Hemingway egykori lakóháza, amelyet Flnca VI- glának neveznek. A százados fákkal szegélyezett út bal oldalán, alacsony emelvényen egy csónak áll; egy azok közül, amelyeken az író olyan gyakran klevezett a nyílt tengerre, halászni vagy esetleg csak a hullámokat nézni. Lehet, hogy éppen a jól Ismert Pilar... A nevét már nem látni. A villa előtt kanadai és mexikói turisták csatlakoznak hozzánk. Narancsfák övezte ösvény vezet a nevezetes házhoz, amelyet a népi Kuba kormánya nyilvánított múzeummá. Kilátás a toronyszobából Idegenvezetőnk, a fiatal Macinus, szívélyesen üdvözöl bennünket. Miközben körbejárjuk az alacsony, földszintes épületet — a belépés tilos, de a nyitott ablakokon jól áttekinthető az egyes szobák berendezése —, fokozatosan avat be bennünket az író életének apró eseményeibe, természetesen elsősorban azokba, amelyek Kubával kapcsolatosak. Elmeséli, hogy Hemingway kezdetben csupán bérelte a Finca Vigiát, és főleg pihenni járt a festői környezetű házba. 1940-ben elvált az első feleségétől, és elvette Martha Gellobornot, az ismert újságírót; neki vette meg nászajándékul. Innen folytatta később „különháborúját“ a fasiszta Németország ellen: csónakútjai során nem egy német tengeralattjárót fedezett fel, és értesítette hollétükről az amerikai repülőket. Izgalmas kalandjait több elbeszélésében is megörökítette. Házassága hamarosan válságba jutott: a felesége'ugyanis minden idők egyik leghiúbb és legbecsvágyóbb asszonya volt. Örökké szenzációkat hajhásztftt, a háború minden jelentősebb eseményénél ott szeretett Volna lenni, hogy nevét a lapokon keresztül világszerte Ismertté tegye. Hemingway 1945-ben elvált tőle, és egy évre rá feleségül vette Mary Welsh-t. Mozgalmas napok virradtak a Finca Vigiára. Nem múlt el nap estélyek koktélpartik, szórakozás nélkül. Itt volt a több napos halászklrándulások kiindulópontja, máskor lövészversenyt, házi ökölvívó-bajnokságot szerveztek ... Hemingway ugyanis kitűnően bokszolt. Feljegyezték róla, hogy 50 (A szerző felvételei) Pálmafák árnyékában, szinte elrejtőzve az emberi szem elől húzódik meg Hemingway egykori lakóháza dollárt ajánlott fel a falu lakosainak, ha valaki legyőzi őt. Több vállalkozó is akadt, de a legtöbbjük csak az első menetig bírta ... Hemingway repgeteget utazott harmadik feleségével. Olykor hónapokra is elhagyták a villát. Szinte minden útjukról hoztak valami különlegességet vagy valamilyen „lakásberendezési“ ötletet, így aztán a Finca Vigia egyre egzotikusabbá vált. Egyik ilyen útjuk után például Магу kétszintes tornyot építtetett a villához; a földszinten kizárólag a macskái éltek, az első emeleti helyiséget Hemingway dolgozószobájának szánta, míg ő maga a második emeleten tartózkodott a legszívesebben. Az lró azonbaií a legritkább esetben vette igénybe a toronyszobát; a hálószobában írt. Többnyire korán reggel látott munkához. Hihetetlen, de így van: a legszívesebben állva írt, egy ehhez méretezett kis pulton, és minden nap gondosan feljegyezte, hány szót (I) írt le... Hemingway nagy népszerűségnek örvendett a kubaiak között. Ennek főleg az volt az oka, hogy minJ~nklvel készségesen beszédbe elegyedett: á falu bírójával éppúgy, mint a halásszal vagy a prostituálttal. Egy pohár bor vagy rum mellett üldögélve megismerte életüket, mindennapi gondjaikat. Ha meghívták, akár szegényes otthonukba, akár éjszakai halászatra, mindig szívesen tartott velük. Egyik olaszországi útja során Velencében megismerkedett a mindössze 19 éves Adriana lvanclclvel, aki elbűvölte öt szépségével, fiatalságával. A kislány kitünően rajzolt, ez is megragadta Hemingwayt. Édesanyjával együtt meglíívta őt a Finca Vigiába, amit ők el is fogadtak. Az első emeleti toronyszobában laktak, Adriana szinte minden idejét a festészetnek szentelhette, ö készítette több eredeti kiadású Hemlngway-kötet Illusztrációját. Alakjának az író A folyón át a fák közé című regényében állít maradandó emléket. A villa gyakori vendégei közé tartoztak olyan neves személyiségek is, mint Ingrid Bergman, Gary Cooper, Spencer Trace és más színészt filmsztárok, írók. A felsoroltak mindegyikével találkozhatunk az író megfilmesített müveiben. A Finca Vigia kincsei között előkelő helyet foglanak el az értékes festmények, valamint Hemingway terjedelmes könyvtára. És még valami: a vadásztrófeák. Leopárd- és orosz lánbőrök, szarvasagancsok, bivalyfejek. Sok a spanyol nyelvű, bikaviada lókat ábrázoló tarka plakát; hogy az író mennyire szerette az arénák légkörét, azt minden olvasója tudja, hiszen például a Fiesta című regénye tulajdonképpen nem más, mint a bikaviadal minden mozzanatának pedagógiai alapossággal történő ábrázolása. Minden oldalról körüljárom a villát, benézek minden ablakon. íróasztalán újsághalmok, kéziratok, levelek tömkelegé. Egy alacsony asztalkán megkezdett üveg kubai rum, mellette poharak. Mintha a ház lakója bármelyik pillanatban visszajöhetne a park nak is beillő hatalmas kertből, vagy a Flortdita bárból — vagy mintha éppen most kötné ki a Pilart egy rö vid délutáni csónakázás után. Az ebédlőasztalon négy teríték, a saját, Mary, Adriana és az édesanyja részére. A tűzhelyen lábosok, fazekak, de a tűz nem ég... Egy másik helyiségben mennyezetig tornyosuló csomaghalom: a kiadók tlszteletpéldányaí az újra meg újra kiadott Hemtngway-mfivekből. A csomaghegy évről évre nő ... Idegenvezetőnk, Macinus tovább beszél. Megtudjuk, hogy 1980-ban, egy külföldi útjáról hazatérve egy újságíró megkérdezte Hemingwayt, milyen a viszonya a forradalmi Kubához. (Emlékezhetünk rá: abban az Időben csúcsosodott kl az Egyesült Államok nyíltan ellenséges magatar'ása a fiatal szocialista köztársaság ellen.) Ez az ország a második hazám, válaszolta az író, és megcsókolta a kubai zászló szegélyét... Háborús sebei egyre elviselhetetlenebbül kínozták. A látása is gyorsan romlott, gyakran élt át mély depreszsziót. Megelégelte; elszánta magát élete utolsó cselekedetére. ГШ1. július 2-án leakasztotta a falról kedvenc vadászpuskáját, golyóra töltötte, szájába vette a dupla csövet és meghúzta a ravaszt... A katchumi temetőben van eltemetve, az Egyesült Államokban. Csoportunk lassan Induláshoz készülődik. Mindannyian viszünk magunkkal innen egy darabot Hemingwayból, mint ahogy mindannyiunk előtt életre kelt hőseinek egv*egy sorstöredéke: Jordáné, Mariáé, Pilaré. Nické, a csonka evezővel cápák ellen harcoló öreg halászé. A huszadik századi világirodalom egyik lagnagyobb alakjának szellemét őrzi a Finca Vigia. MARTA HRUBOVCAKOVA ip volt ez a vOlgy, Igazán jól választottam annakidején. Védett terület, csend, gyönyörű panoráma. Ha a közelben jel zúgott egy autó motorja, tudtam, hogy csak a családunkból lehet valaki, mert csak mi élveztünk kivételt az általános behajtási tilalom alól. Alig vásároltam meg a vltytllót, márts hozzáláttam, hogy egy kissé át pof ózzam. Hozzábiggyesztettem még két szobát, ráhúztam egy emeletet. Muszáj volt, hiszen akárhogy számoltam ts, huszonöt-harminc embernél kevesebbet semmiképpen sem hívhatok meg, ha kitüntetést vagy előléptetést ünnepel valaki a családból. Maga a rokonság is meglehetősen kiterjedt, így hétvégenként mindig népes társaság gyűlt össze a kis házban, amelyet Igazán csak az trtgyetm neveztek villának. Ilyenkor általában nagyon jól éreztük magunkat: gyönyörködtünk a gyerekek önfeledt játékában, élveztük a természet csendjét, és többnyire arra ts jutott idő, hogy megvitassuk a család ügyes-bajos dolgatt. — Bácsikám — mondta Tibor — kezdem már unni az építővállalatot. Azt hiszem, máshol jobban kijönnék. — Igen...? — jeleltem szórakozottan. Na persze, persze. Mióta ts vagy ott Igazgató? — Már közel három éve ... Szó se róla, három év már valóban nagy idő. Megértem a gyereket, változatosságra vágyik. Nézzük csak, mit lehetne itt tenni. — Megvan — szóltam rövid gondolkodás után. — Átveszed a Vegyiművek vezetését. Helyet cseréltek Zolival és kész, — Édesapám — szólt közbe Zoli —, nekem nincs nagy kedvem ahhoz az építővállalathoz. Vtszont az állami gazdaság ... Nem ts lenne rossz. Már beszéltünk róla Sanyival: ha eddig el tudta igazgatni a gazdaságot, miért ne tudná ezután az építővállalatot? Tibor ettől még mehetne a Vegyiművekhez, egykettő nyélbeüthető az egész, ki se hűlne a direktori szék. — Hát, ha a Sanyi beleegyezik... — mondtam tétovázva. Persze, gondolkodás nélkül beleegyezett. Ilyen egy sógorom van nekem: igaz, hogy annakidején a kilencedik osztályt nagy nehezen az én közbenjárásom nélkül ts elvégezte, de azóta sem tanult egy szemernyi diplomáciát sem. — Rendben van. Hétfőn kicserélitek egymást. Na és mi van a gyerekekkel? Több se kellett az asszonyoknak; csak erre a kérdésre vártak. Másodperceken belül azt sem tudtam, hol áll a jejem Patrick, Yvett, Roland; Miriam és a család többi apró tagjának sürgős orvoslásra szoruló problémáitól. Az egyiknek a jegyein kéne javítani, a másik nemzetközi pionírtáborba szeretne menni, a harmadik középiskolát jelvételi előtt álL Még szerencse, hogy hoztam papírt és ceruzát, mert m tudná mindezt észben tartani? Szinte láttam magam hétfőn a hivatalban, amint egész nap le sem teszem a telefont. Miután mindenkinek mindent megígértem, elégedetten távoztak, és élvezték tovább az édes semmittevést. Csak Teri maradt ott, a legkisebbik lányom, aki eddig egy szót sem szólt. — Papa — szólalt meg, és ekkor rájöttem, hogy nem a legkisebbik lányom, hanem a legidősebb unokám —, mond meg őszintén: nem megy egy kicsit az idegeidre ez az egész? — Micsoda? — néztem rá értetlenül. — Minek kéne az idegeimre menni? — Hát ez, ami itt végbement... Mindenki jön valamivel, mindenki akar tőled valamit.., KALO UHRlK: C m d á tt-vUÍCL — Talán kifelejtettelek...? — hökkentem meg, mert nagyon szeretem a legidősebb unokámat, még akkor ts, ha már csak néhány hónap, és dédpapát csinál belőlem. Hiszen ha jól emlékszem, te nem is szóltálI — Elővettem a papírt és odatoltam eléje — Nézd, nem ts vagy felírvaI — Persze, hogy nem. Én ugyanis nem akarok semmit. Sőt, borzasztóan ellenszenvesnek találom, hogy mindenki protekcióért nyúzI Hát persze,'eszméltem rá: öregnek tart már ennyi ügy elintézésére. Igazán rokonszenves, hogy ennyire aggódik érteml — Igazán semmiség, Tertkém. Tény, hogy már nem vagyok olyan fürge„ mint tíz évvel ezelőtt, de ha a családomról van szó, nem Ismerek fáradságot. Meg különben ts: kihez fordulnának? — SenkihezI — vágott vissza Teri. — Csinálják azt, amire képesek, Intézzék el azt, amit tudnak saját erejükbőll Hát te nem látod, hogy csak te élteted őket? Próbáld csak meg, vedd le róluk a kezed csak egy hétre, úgy eltűnnek mind a süllyesztőben, hogy meg sem találnánk őket... I Naiv gyermek. Pedig már felnőtt, férjes, és csakhamar anya lesz. Képtelen megérteni, hogy aki egyszer már iqazgató volt, alább már nem adhatja, legfeljebb felfelé mehet. Méghogy hagyjam őket visszasüllyedni? Kl hallott már ilyet? Hiszen a közmondás is azt tárttá: a suszter maradjon a kaptafánál. Meg kell ezt valahogyan magyaráznom ennek a szegény kislánynak. Odaültettem őt a térdemre, mint tíz-tizenöt évvel ezelőt annyiszor: — Szereted a nagypapádat? Felragyogott a szeme, orrát játékosan az enyémhez dörzsölte. — Hát persze — csicseregte, és újra a régi, copfos kislány volt. — Hát akkor jól figyelj. Van Tibor nagybátyádnak érettségije? — Nincs. Hiszen éppen ez az! — Na látod. Ha levenném róla a kezem, mehetne az üzemében egyszerű munkásnak, Vagy két gyerek mellett nyomban be kéne iratkoznia valamilyen estt iskolára. Tömhetné a 'fejét mindenféle fölösleges dologgal, és ezzel együtt legfeljebb a művezetöségig vihetné. Megsínylené a család, kikészülne ő maga is teljesen. Így viszont — igazgató. Te nem érzel együtt a családoddal? — De papa...l — mondta felháborodva, és nyoma sem volt már az előbbi idlllnek. — Még szerencse, hogy ezt a Józsi nem hallottat — Tényleg, hát a Józst hol van? — eszméltem fel. — Hol lenne? A gyárban. Szombatos. Rádöbbentem, hogy a legidősebb unokám férjéről milyen keveset tudok: — És mit csinál ő tulajdonképpen? Kineveztük már igazgatóvá? — Géplakatos. Az igaz, hogy ő az egyetlen mérnök a családban, de még csak két éve dolgozik. Hallani sem akart arról, hogy közbenjárj; azt mondja, ő az alapjaitól akarja megismerni a termelést. Én nem bánom, mit csinálsz a többieknek, látom, hiába is mondanék akármit. De minket hagyj ki ebből az egészből. Engem ugyanúgy, mint Józsit, ha nem akarsz velünk haragot. — Isten őrizz — mondtam —, dehogy akarok én haragot a családban. Legyen úgy, ahogy akarjátok. De már hűvös van, menjünk be. Lefekvés után sokáig beszélgettünk a feleségemmel Tertékről. — Muszáj valamit tennem értük — mondtam. — Az emberek egykettőre híresztelni kezdenék, hogy megingott a pozícióm, ha már a legközelebbi családtagjaimon sem tudok segíteni. Csakhogy olyan keményfejü ez a gyerekI... — Várjál csak — mondta a feleségem, és éreztem a hangján, hogy mosolyog —, nem lesz 0 sokáig Ilyen csökönyös. Nemsokára megszületik a dédunokánk, nagyobb lakás kell, jön a bölcsődet beiratkozás, egy kis fizetésemelés is elkél majd, ha már hárman lesznek.. Most még azt hiszi, hogy ezek csak úgy maguktól mennek, de jön 0 majd még utánad. Mint a többiek. Igazat adtam a feleségemnek: egyszer mindenkinek benő a feje lágya. Fordílotla: Vass Gyula
