Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-27 / 34. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES. 1983. augusztus 27, 12 A hagyománytisztelő búcsiak jelképesen ezen a nyáron is ünnepélyes keretek között szegték meg az új kenyeret. Ahogy illik, ezen a napon a nagy család, a közös tagjai ünneplőt öltöttek. Volt aki azért jött el a kultúrházba, hogy meghallgassa a szövetkezet elnökének ünnepi és egyben értékelő beszámolóját, volt aki azért, hogy kihúzhassa a derekát, ha a legjobbakéval egy sorban emlitik a nevét. De olyanok is voltak, akiket a kíváncsiság hozott, hogy végre megtudják, menyi életet adott, mivel fizetett a föld a verejtékért? És — feltételezem — az utóbbiak voltak többségben. Mert ezerszer elmondjuk ugyan, hogy az aratás a nyári munkák legfontosabbika, mégis — napjainkban már a legkönnyebb feladatok egyikének számít. Valaha minden épkézláb ember a mezőn volt, most meg jönnek a gépek, s mire a falu föleszmél, már tető alatt a szem s az új idők kaszásai talán az áldomást is elfelejtették. Délutánonként megszólal a recsegő helyi rádió, többnyire a népszerűsítő táblák és az aratási híradók is tájékoztatnak a munkák menetéről, az emberek mégis gyakran mondogatják: jó, ha utólag összefoglalja, elmondja valaki, hogyan is volt, mint ment végbe a nagy munka, és van-e ok is a vigadalomra vagy pusztán alkalom?) TlZ SZÁZALÉK HljAN — ELÉGEDETTEK Szabó Zoltán agrármérnök, a szövetkezet elnöke valahogy így jellemezte az idei kenyércsatát: — Korán kezdődött, hamar lezajlott és eredmény szempontjából igencsak szerény volt. Tömör, ámde találó jellemzés. A búcsiak ugyanis legutóbb akkor gyűrkőztek neki Péter Pál napján a munkának. amikor még kévekötőkkel meg rendrakókkal dolgoztak. Akkor a viaszérés, most a kegyetlen szárazság kényszerítette cselekvésre az embereket. — A Prerovi Gép- és Traktorállo-. mástól kapott segítséggel együtt hat kombájn dolgozott a földjeinken — említette egyebek között az elnök. — A tizenegyedik munkánapon, úgy déltájban, elfogyott az aratnivaló. S amire eddig nem volt példa, aratás idején két hétvégét — beleértve természetesen a szombatokat is — pihenéssel töltöttünk. Persze a magszállítóknak sem volt annyi dolguk, mint máskor. A növényzet, melytől a korábbi határszemlék alapján legalább hat tonnás átlaghozamot reméltünk, a tervezett 5.1 tonnás hektáronkénti szemtermést sem tudta nyújtani. Nagyjából tíz százalékkal maradtunk el a tervtől. Persze, csak a termelést illetően, mert értékesítési kötelezettségeinknek maradéktalanul eleget tettünk. Negyvenhat mázsa. Ha a krónikás feljegyzéseit lapozgatjuk, könnyen utánanézhetünk, hogy a szövetkezet három évtizedes múltja során eddig csupán négy alkalommal volt bőkezűbb a búcsi homok. Pedig milyen aszály volt. Ha legalább kétszer alaposan megázik a gabona május— júniusban, most esetleg csúcshozamról beszélhetnénk. De a föld népe hiába várta az esőt, aratásig néhol még a kutak is kiapadtak. — A lényeg egy: hiánnyal zártuk az aratást. Összesen 334 tonna szemről, illletve 517 ezer korona mérleghiányról van szó. amit természetesen rendezni szeretnénk. Sajnos, a tartós csapadékhiány a kukoricában is komolynak mondható károkat okoz, igy a hiány pótlásához szükséges 6,5 tonnás átlaghozam elérésében hiába reménykedünk. jövőre? Amíg nem nyílik alkalom az öntözőgazdálkodásra, továbbra is teljesen ki leszünk szolgáltatva az időjárásnak. Megtesszük ami tőlünk telik, de adott esetben ez nem biztosíték a sikerre. VESZÉLYBEN A HÍRNÉV? A búcsi szövetkezet évek óta a komáromi (Komárno) járás mezőgazdasági üzemeinek élmezőnyébe tartozik. Állattenyésztési ágazatát jó ideje példaként emlegetik. Főleg a tehenészetet és a tojástermelésre szakosítottbaromfifarmot. Kicsit aggódva kérdeztük, mennyire veszélyezteti a régi hírnevet az aszályos nyár? Tudniilik, ahol harminc tehenet tartanak száz hektár átlagában — a járásban ennél nagyobb terhet csak egy gazdaság vállal —, ott még öntözőgazdálkodással is elég gond kielégítő takarmánykészletről gondoskodni. Legnagyobb meglepetésünkre — és persze örömünkre — a búcsiak úgy nyilatkoztak, a soron lévő téltől sem tartanak jobban, mint eddig bármelyiktől. Az év elején 820 tonna széna készítését vették tervbe, s július végéig ezt a készletet megteremtették. Sőt, még rá is tettek egy villával, amolyan tíztonnással. — A jelek szerint a kukoricánk is alighanem megsül a szárazságtól, tehát szemesek, keveréktakarmányok dolgában igen kedvezőtlen lesz a helyzetünk — mérlegelt az elnök. — Következésképpen olyan készletet kell létrehoznunk tömegtakarmányokból, hogy szükség esetén csökkentett abrakmennyiséggel is megtarthassuk az állatállomány jó termelőképességét. Az abrakkal egyébként sem szokásunk pazarolni, hiszen hat hónap alatt 99,7 tonna erőtakarmányt takarítottunk meg, ugyanakkor termelési és értékesítési feladatainkat teljesítettük. — Persze — és ezt a búcsi gazdák nagyon is jól tudüák — a takarékosságot nem lehet túlzásba vinni, mert akkor búcsút inthetnek az élvonalnak. Arról nem is beszélve, hogy becsülettel teljesíteni akarják a járási pártkonferencia tiszteletére tett felajánlásukat. Mint a járás legjobb tejtermelői vállalták, hogy már az idén elérik a 4300 literes tehenenkénti évi tejtermelési átlagot. Hatszáztíz tehén hasznosságának fölfuttatásáról van szó. A félévi eredmények több mint biztatóak, hiszen a 2250 literes tejtermelési átlag — töretlenül kielégítő ellátás és gondoskodás esetén — kiugró eredményt helyez kilátásba. — Annyi bizonyos, hogy az elkövetkező napokban-hetekben a takarmánykészlet megteremtése köti majd le a legtöbb erőt és figyelmet szövetkezetünkben — hangsúlyozta Szabó agrármérnök. — Nagyon körültekintően kell szerveznünk a munkát, mert a szőlő és az almáskert is bő hozamot ígér, a cukorrépánk sem lesz a legrosszabb, viszont kimondottan aggódunk a silónak meg a magra vetett kukorica sorsa fölött. Arról nem is beszélve, hogy a száznyolcvan hektárnyi tarlókeveréktől eredetileg ugyancsak komoly segítséget vártunk. Az árpaszalmát szakszerűen tároljuk — ésszerű hasznosításával most jutottunk el oda első ízben, hogy a tavalyi szalmánk megérte az újat —, és a kukoricaszár betakarítására is felkészültünk. Hogy menynyire leszünk képesek ellensúlyozni az aszály következményeit, az már az elkövetkező napok munkaszorgalmának függvénye. KÄDEK gAbor Milyen irányban fejlődik majd az elkövetkezendő években hazánk állattenyésztése, ezt elsősorban a rendelkezésünkre álló erőtakarmányok határozzák meg. Ez szabja meg a legnagyobb erőtakarmány-fogyasztó ágazatok — a sertés- és baromfitenyésztés — arányait, s ebből a helyzetből kiindulva kell feltárnunk a tudományos-műszaki haladás mindazon vívmányait, amelyek a szükséges takarmányalap megteremtését szolgálhatják. Az erőtakarmányok előállításának egyik fontos forrása a szemes kukorica, amelyet a nyugat-szlovákiai kerületben 110 ezer hektáron‘termesztenek. Bár e fontos növény termelésének nagy figyelmet szenteltek, mégsem sikerült teljes mértékben kihasználni a táp- és energiaértékében rejlő összes lehetőségeket. A kukoricatermelési program keretében is több tisztázatlan kérdés tapasztalható, többek közöt a hibridválaszték optimális öszszetétele, valamint a kukoricaszem betakarítás utáni kezelése. Ogy tűnik, hogy a felvetett nehéz ségeket sikeresen megoldhatja a nedveskukorica (DZK) betakarításának és tárolásának módszere. Sőt emellett számtalan egyéb előnnyel is jár. Bár szakberkekben eltérőek a vélemények: egyesek szerint progtaszszív módszer, mások szerint nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Amíg a tudósok vitatkoztak, s közben a bürokratikus gépezet Is működésbe lépett, addig a gyakorlat szakemberei szívósággal párosuló lelkesedéssel Igyekeztek meghonosítani a módszert. Míg az 1981-es évben a hét kezdeményező mezőgazdasági üzemben 7300 tonna szemcsutka-darakeveréket tároltak, addig tavaly több mint tízezer hektárnyi területről 96 ezer 700 tonna tömeget ezzel a módszerrel tartósítottak. Már a beindulás évében megkezdődött az anyagiműszaki alapnak a megteremtése, főleg a mezőgazdászok részéről. Kezdetét vette a darálók gyártása, a gabonakombájnok rostáinak átalakítása, a megfelelő silóvermek építése. Tavaly a tárolókapacitások kilencvenezer tonna szemcsutka-dara-keveréknek a tartósítását tették lehetővé. Az új módszerrel kapcsolatos gyakran ellentmondó vélemények, a több megoldatlan kérdés, a számtalan nehézség joggal állította kétségek elé a szakembereket. A közelmúltban ezen kérdések tisztázása, az első két év tapasztalatainak leszűrése, valamint az elkövetkezendő évekre sžóló útmutató elképzelések megjelölése került napirendre a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottságon megtartott ülésen, amelyen Ivan Knoteknak a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság titkárának, elnökségi tagnak elrfökletével az Illetékes tudományos és kutatóintézetek, a mezőgazdasági szolgáltatások, valamint a gyakorlat képviselői vettek részt. Tibor Čirč, a kerületi mezőgazdasági igazgatóság igazgatóhelyettese beszámolójában hangoztatta: — Az előző évek tapasztalatai Igazolták a nedveskukorica tárolási módszerének előnyeit. A betakarításra való megfelelő felkészülés esetén e módszer alkalmazása reális lehetőségeket nyújt a hektárhozamok 0,8— 1,2 tonnás növelésére. Igaz, érdemes előnyben részesíteni a nagyobb hozamú kései hibrideket, amelyek a szem 35—40 százalékos nedvességtartalma elérésekor takarítható be. Mivel a kukoricaszem szárítása elmarad, ennek köszönhetően tavaly több mint hétmillió korona értékű tüzelőanyagot takarítanak meg. A kukoricaszár is jobban hasznosítható, mert az 55— 65 százalékos nedvességtartalmú és kevesebb rostanyagot tartalmazó tömegből — egyéb zöldanyaggal keverve — jobb minőségű szilázs készíthető. Területegységről több tápanyag ■■ПМNoМNo termelhető. Csökkennek a szállítási költségek, korábban szabadulnak fel az ősziek alá a területek, s a kukoricatermesztés az északabbra fekvő járásokra is kiterjeszthető. Am a legnagyobb előnynek, azt tartjuk, hogy a mezőgazdasági üzemekben az egész év folyamán állandó takarmányforrás áll rendelkezésre. E tartósítási mód előnyei az első félév eredményeiben is visszatükröződtek. Azon mezőgazdasági üzemekben, ahol a tartósított szemcsutkadarát takarmányozták, a sertéshiílalásban — a múlt évhez képest — nagyobb súlygyarapodási átlagot és kiszarvasmarhák esetében. Ügyelni kell viszont arra, hogy a rostanyag-tartalom ne haladja meg a hét százalékot. A szakemberek véleménye egybehangzóan megegyezett abban, hogy a módszer progresszív, s gazdasági szempontból minden tekintetben előnyös. Viszont ahhoz, hogy a gyakorlatban betöltse a hozzá fűzött elvárásokat, meg kell oldani elsősorban a szemcsutkadara kiszedésének, keverésének, adagolásának és takarmányozásának gépesítését. Ma, amikor az állattenyésztésben a munkatermelékenység meghatározó tényezővé vált, nem térhetünk vissza a „lapátoláshoz“. Mindenki, aki ezzel a módszerrel foglalkozott és kipróbálta, a saját bőrén tapasztalhatta, mennyire fontos a technológia és a munkafegyelem betartása, amely éppen úgy vonatkozik a megfelelő betakarítási Idő megválasztására, mint a szilázs szárazanyag-tartalom szerinti hígítására, adalékanyagokkal való keverésére, a javasolt napi háromszori etetés betartására stb. A takarmányadag optimális összetétele érdekében pontosítani kell a receptúrákat, tekintetbe véve a szemcsufkadara-szilázs más takarmányokkal, például burgonyával, lucernával, hüvelyesekkel való keverhetőségének lehetőségét. Az állattenyésztők hiányolják a szarvasmarha-hizlalásban alkalmazható receptúrák kidolgozását. # Óriási lehetőségek rejlenek a kukorica egész növényének ezzel a módszerrel való betakarításában és tartósításában, persze ehhez Is meg kell oldani a gépesítést. Tömören fogalmazva együttes termelési rendszert kell kialakítani, amely egyaránt figyelembe veszi a műszaki, a technológiai és gazdasági vonatkozású kérdéseket. A gyakorlat kezdeményezte, eredményeivel igazolta A szemcsutka-keverék tartósítása progresszív módszernek bizonyult A szőlőskertben Ilyenkor Is akad tennivaló Fotó: —bor ■' ■ ■ > '■ V * *• :: 1 • . к sebb erőtakarmányfogyasztást értek el. Viszont ott, ahol a hagyományos módszert alkalmazták, a napi felhízás csökkent, miközben az erőtakarmányok fogyasztása változatlan maradt. Mindazon gazdaságokban, ahol szigorúan betartották az összes feltételeket, vagyis a betakarítási, a tartósítási, a takarmányozási technológiát és kellő mennyiségű kiegészítőtáppal rendelkeztek, 0,55 kilogrammon felüli súlygyarapodást értek el. így például a deákl (Diakovce) szövetkezetben 605, a nádszegiben (Trstlce) 706, a pozsonypüspökiben (Podunajské Biskupice) 609, a Csllizközben 562, a dunaszerdahelyiben 565, a felsőpatonylban (Horná Potôň) 577, a légiben (Lehnlce) 582, az ostrovtban 580, az Ivánkáiban pedig 579 dekagramm volt a sertések napi felhízása. Az Idén a kerületben — a szemes és a silókukorica-területeket egybevéve — összesen kétszázezer tonna kukoricát tartósítanak ezzel a módszerrel. Ez a mennyiség 450 ezer sertés és közel 35 ezer szarvasmarha hizlalásához lesz elegendő. A szakemberek az eddigi tapasztalatok szerint a hízósertések 50 kilogrammos élősúlyától kezdve javasolják a szemcsutka-dara keverékének takarmányozását. Az egy-egy sertésre számított takarmányszükséglet 223 kiló szemcsutka-dara és 78,8 kilő VS keverék A marhahizlalásban egyedenként 280—300 kiló BKKŠ keverékkel, 1300—1400 kilő szemcsutka-darával és 7500 kiló kukoricaszilázzsal, Illetve 6800 kiló szilázzsal és 700 kilő szénával kell számolni Minden esetben ajánlatos a napi adagot lizin- és ásványanyag-tartalmú keverékekkel kiegészíteni. A kísérleti eredmények arra utalnak, hogy a csövek szárazanyag-tartalmának növekedésével a száraz anyagban csökken a rosttartalom és egyidejűleg növekszik az összes emészthető tápanyagok tartalma. A jő minőségű szemcsutkadara-szilázs — amelynek minimális szárazanyag tartalma 60, maximálisan pedig 66 százalék — egyenlő a kukoricaszem értékével és a sertések hizlalására kiválóan alkalmas. Sőt a tápanyagok emészthetősége kedvezőbb, mint a A gépesítés szempontjából bizonyos előrehaladás tapasztalható. A gép- és traktorállomások termelési-gazdasági egységeiben befejezték a mobil keverő és adagoló, a stabil nedves takarmánykeverő, valamint a kiszedő gép fejlesztését. Csak remélhetjük, hogy ezek az annyira Igényelt gépi berendezések hamarosan a mezőgazdasági üzemekbe kerülnek. Knotek elvtárs záróbeszédében hangoztatta: a nedves kukorica tárolási módszerét a külföldi tapasztalatok rugalmas átvétele fényes példájának tekinthetjük. A tudományos-műszaki haladás e vívmányának megvalósítását a gyakorlat kezdeményezte pártunk támogatásával. Rövid Időn belül több pozitív eredményt értünk el, bár kezdetben igyekezetünket többen Is kétségbe vonták, sőt bírálták. Teljes felelősséggel állíthatom, hogy a szemcsutkadara keverékéből nyert takarmány kiváló, persze előállításához meg kell teremteni az összes anyagiműszaki feltételeket. E tekintetben a tudománynak és a kutatásnak Időelőnyben kell lennie a gyakorlattal szemben, s rugalmasan kielégíteni követeléseit, nem pedig fordítva. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium részéről sürgősen meg kell oldani a számtalan bonyodalmat okozó gazdasági kérdéseket. Az idei kukoricabetakarítással kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy az országnak 2,5 millió tonna szemes kukoricára van szüksége a központi takarmányalapokba. Ezért biztosítani kell elsősorban az állami alapokba való felvásárlást. Betakarítás előtt hibridek szerinti leltározás szükséges és a szárazanyag-tartalom alapján rugalamasan dönteni kell a kukorica hasznosításának módjáról, a nedves kukorica esetében állatcsoportok szerint ts. A siker érdekében érdemes hasznosítani a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a trnavai járás élenjáró gazdaságainak tapasztalatait. Továbbá keresni kell mind a tudomány, mind a gyakorlat részéről a kiegészítő tápok behozatalból származó adalékanyagainak helyettesítését elsősorban a hüvelyesek jobb hasznosításával. —kim —
