Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-27 / 34. szám

1983. augusztus 27. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Vinné... Hosszan elnyú­ló nagy falu a mlchalovcel járás­ban. a vihorlati er­dők tóvében. Szó­­lóskertek, gyü­mölcsfák, patakok díszítik. Korszerű, fejlődő község. Házat tisz­ták, csinosak, csak­nem mindegyik be­járata mellett ott a széles garázsajtó is. Az utcákat por­talan aszfaltréteg borítja, a legfor­galmasabb gócpon­tokban áll a bevá­sárló kózpont, a vendégló, a cuk­rászda épülete. A községet keresztül­szelő széles főúton nemcsak a helyi — fürdésre kiválóan alkalmas — tóhoz lehet közvetlenül eljutni, hanem a közeli Zemplínska Síravához Is. KOMMUNISTA £S FORRADALMAK Vinné község gazdag forradalmi hagyományai 1921-ig nyúlnak vissza. Ekkor alapította meg Pavol Boros az egész Zemplén-vidék első kommunista pártszervezetét. A munkásöntudat legodaadóbb ébresztője volt, nemcsak a községben de csakhamar egész Ke­­let-Szlováklában. A ludékok gyűlölték őt, mert ellenük szervezte a munká­sokat és a földműveseket. 1940. már­cius 20-én börtönbe vetik; előbb Vra­­novban, majd Mlchalovcén rabosko­dott. Szabadulása után szinte nyomban újra az Igaz ügyért való harcba veti magát. Agitál, széles tömegeket buz­dít a fasizmus elleni harcra, akárcsak az Illegális kommunista párt többi tagja. Ismét bebörtönzlk, ezúttal Havára kerül. Ott Ismerkedik meg egy másik forradalmárral, a homonnal (Humen­­né) Szabó Lászlóval. Nézetazonossá­guk az első perctől kezdve elválaszt­hatatlan barátokká teszi őket. Közö­sen szövik terveiket az ellenállási mozgalom megszervezésére. Börtönbüntetésének letelte után Pavol Boros újra aktívan bekapcso­lódik az ellenállásba. Az Illegális Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának felhívására 1942-ben megszervezi az első partizáncsopor­tot, az ún. Jánošlk-egységet. A csapat, amelynek tagjai között ott találjuk Ernest LlpkovtCot, Vladimír Popovot és Salamon Londont, egy Pirnagi­­hegy környéki faházikót választott rejtekhelyéül. Velük együtt Itt húzó­dott meg több olyan személy, akikre hajtóvadászatot folytattak a csend­őrök, többnyire a betiltott kommunis­ta párt tagjai. Az első partizánok rejtekhelyére árulás vezette rá a csendőröket. Az árulók egészen a kis házikóig vezet­ték őket. — Adjátok meg magatokat, be vagytok kerltvel — szólította fel őket a csendőrök parancsnoka. — Egyen­ként, felemelt kézzel, fegyvertelenül gyertek elől A bentlevőket derült égből villám­csapásként érte a rajtaütés. Sejtel­mük sem volt az árulásról, nem tud­ták azt sem, milyen túlerővel állnak szemben. Egyet viszont tudtak: meg­adniuk nem szabad magukat. Pavol BoroS és egy társa a puská­kért nyúlt. Szótlanul Intenek a töb-A partizánok és a háború áldozatainak emlékműve Vinné központjában (A szerző felvétele] Vinnében lobbant föl Kelet-Szlovákia első partizántüze II MM bleknek: készüljetek fel a menekü­lésre! Aztán tüzelni kezdenek az ab­lakból, miközben a többieknek a szinte az erdőbe nyíló hátsó kijára­ton sikerült észrevétlenül kiszökniük. BoroS és társa, amikor úgy érezték, eléggé feltartották már a csendőröket, megpróbáltak társaik után menekülni. Azoknak sikerült Is kisíklantuk ül­dözőik kezéből. Eljutottak a legköze­lebbi faluba, ahol menedéket talál tak. Csak Pavol BoroS és társa ma­radt az erdőben. Halálának helyét, örök pihenőhelyének hollétét a mai napig nem árulták el a sűrű lom­bok ... Az első partizáncsoport, és vezére, Pavol BoroS példája azonban hamaro­san követőkre talált a fasisztákat gyűlölő szlovák hazafiak között. Egy­más után alakultak az újabb és újabb partlzánegységek. A Vinné, Porúbka, Kamienka és a többi falu fölötti sűrű erdőkben partlzántüzek gyulladtak. Az egyik Ilyen — Torony elnevezésű — csapat vezetője Ján BoroS volt, Pavol BoroS legidősebb fia. Rajta kí­vül még nagyon sokan bekapcsolód­tak Vinnéről a partizánmozgalomba. A fasiszták 1944. október 30-án bosszúból felgyújtották a községet. 280 ház lett a lángok martaléka, és az életben maradottak otthontalanok­ká váltak. Egy hónappal később a szovjet csapatok végleg kiűzték a vidékről a fasisztákat, és megkezdődött a köz­ség újjáépítése. Az újabb nemzedék sem feledkezett meg azokról akik a legnehezebb években Is a szabadsá­gért harcoltak, és emlékszobát ren­deztek be Pavol BoroS emlékére. Itt láthatók a könyvel, mellettük az illegális pártcsoport ülésein ké­szült Jegyzőkönyvek. Odébb egy kép, amelyet Haváról küldött a feleségé-VfíA nek, az elfogatóparancs, amellyel börtönbe vetették ... Megtalálható Itt az a nyomdagép Is, amelyen — saját pincéjében — röplapokat, mozgósító erejű felhívásokat sokszorosított. Ezt a munkát nemcsak a saját, hanem a michalovcei körzeti pártbizottság ré­szére is végezte. Mellettük még sok írás és tárgyi dokumentum tanúsko­dik Pavol BoroS forradalmi és haza­fias elkötelezettségéről. A gyűjtött anyag másik része a Torony partizáncsoport történetét be­széli el. Rendkívül értékes az a né­hány megmaradt fénykép, amely a partlzánélet egy-egy epizódját ábrá­zolja. Megtekinthetők a fegyverek, amelyekkel a szlovák hazafiak meg­szállóik ellen harcoltak a felkelés alatt; nemcsak csehszlovák és szovjet, de zsákmányolt német gyártmányúak is vannak közöttük. Az üvegszekré­nyekben a csoport több tagjának fényképe látható: Smolaké, Borka­­nyuké, Mihaljusenkóé, mellettük a csoport bélyegzője. A község több olyan lakosának a fényképe is helyet kapott itt, akik valamilyen formában tevékenyen segítették a partizán­mozgalmat. Az emlékszoba harmadik részében korabeli és napjainkban készült fény­képek tanúskodnak arról, hogyan né­zett ki Vinné a felégetés után, s mi­lyen ma. Az első partízánparancsnok fiának, Ján Borosnak a vezetése alatt épült újjá romjaiból. Töretlenül fej­lődött tovább; megalakult a közös gazdaság, amely csakhamar a leg­jobbak közé küzdötte fel magát a já­rásban. Büszkén viseli a község harcos szülötte, Pavol Boroš nevét... Marta Hrubovőáková JÄN BROCKO: Visszhang Fénylik a vérem s a csillagokig röppen A szlovák hegyekben halljátok zeng a sző Vessétek a tűzre szívetek köröttem A hősnek emlékművet, halált az árulóra Szegények jogáért nyomorgók talpra állnak Kik annyit sírtak sok kormos éjen át Kik ostorcsapástól körmökkel porba vájtak Míg a torkot sakál harapta mélyen át Míg a nemzet bilincsek között haldokolt S az átkos nyugalomban fölparázslott a vád A bosszú hasztalan lázában fuldokolt De sasok álmodták a harcnak hajnalát S a magba szökkent a szívek tűzvirága Le le a völgyekbe zúdultak lavinák Szőkellt a néma táj hogy bilincsét lerázza Győzni a bűn fölött minden halálon át Forró vérünk föl föl a csillagokig száll A szlovák hegyekben halljátok zeng a szó A harcban meg ne állj inkább a pusztulás A hősnek emlékművet halált az árulóra MOLDOVA GYÖRGY: Leltár A aarcelházi (Marceluvá) citerazenekar Bereczky Jolán negyed! (Nededí szólóénekes Fotó; —vass-Még látszottak az elvonuló tórök sereg utóvédéi az egri dombokon, mikor egy beesett arcú, szattyán kő­­nyökvédót viseló férfi jelentkezett Dobó István várkapitánynál: — Gróf Thurzó Ervin vagyok, belsó, tttkos kamarás, őfelsége, a király számblztosa. — Köszöntöm, vttéflő uram, mit kíván? — Azzal a céllal jöttem, hogy most, az ostrom szerencsés befejeztével fel­fektessük a generális tnventáriumot, vagyis az általános leltárt. Itt a meg­bízó pergamenem a király pecsétjé­vel. — Jobban örültem volna, ha ke­gyelmed az ostrom előtt jön, és segí­tő hadakat hoz magával, de termé­szetesen készen állok teljesíteni a király akaratát. Vaskos és dohos í fóliánst vettek elő, mely felsorolta az egri vár ösz­­szes épületét, külső és belső tartozé­kait, felszerelését, a fegyvereket, a kincses- és éléskamrák minden va­gyonát. Gróf Thurzó pontról pontra ellenőrzött mindent: — ... Azt írja, hogy tizennégy torony hetvenöt százalékos állapot­ban. En viszont csupa romot látok itt. — Igen, közben ugyanié volt egy kist ostrom, a törők húszfontos ágyú golyókkal lövöldözött. — De talán mégis jobban leheteti volna vigyázni a Kegyelmedre btzott királyt vagyonra. Az a tapasztalatom, hogy ez a gondosság általában a lel­kiismeretesség vetületében jelentke­zik. Mindig van rá mód és lehetőség. Thurzó, ha hosszú viták után is, de sorra elfogadta a felsorolt tételeket, csak a tizenharmadik lap alján akadt meg a szeme: — Raktári készlet: tízezer font sza­lonna. Megnézhetném? — Ahogy óhajtja Kegyelmed. Levezette a belső, titkos tanácsost az élésraktárba, de a kijelölt tároló­­polcokon egy vékony oldalszalonnát sem találtak. — Hová lett a szalonna, várkapi­tány uram?. Dobó tanácstalanul vállat vont: — Az ördög tudja, biztos megettük. — Ennyi szalonnát nem ehettek meg, az ide vonatkozó reglamák fizi­kai harcos számára napi tíz deka szalonnát engedélyeznek. Különben sem bírta volna a belük azt a renge­teg zsírozót. Dobó a homlokára csapott. — Persze, mit ts beszélek, hogy megettük, most már eszembe jutott, mikép történt, főtt a török fölfelé, mint a veszedelem, a falaknak tá­masztva ostromlétráikat, nekünk pe­dig már nem volt lőporunk, ágyúgo­lyónk, sőt kardjaink és lándzsáink ts mind csonkára törtek. Csak úgy tudtuk védeni bástyáinkat, hogy meg­­gyújtottunk egy-egy oldalszalonnál, és mikor már nagy lánggal lobogott, a tőrök arcába vágtuk, a pogány a szeméhez kapott, s mi kihasználtuk ezt a pillanatot, és létrástul lefordí­tottuk a falról. — Dobó szerényen, de öntudatosan elmosolyodott. — Majd említse meg, Kegyelmed ezt a forté­lyunkat őfelségének, a királynak. Gróf Thurzó Ervin nem viszonozta a mosolyt, szúrós pillantást vetett a várkapitányra. — Nem mondhatja, Kegyelmed, hogy szőrszálakat hasogattam, igen sok anomáliát elnéztem a leltár fel­vételénél, melyen más számbiztosok fennakadtak volna, de ezt a szalon­naügyet végképp nem fogadhatom el. Végignézhetjük az összes hadiregla­mákat, egyik sem engedélyezi, hogy szalonnát dobáljunk az ellenségre. Kegyelmed nem rendeltetésszerűen használta jel a király -—nyonát. — Es most mi lesz? — kérdezte Dobó sápadtan. — Ezt a tízezer font szalonnát kénytelen leszek Kegyelmedre ráhd­­tékázni és rávezetjük a MlL-lapjára is. Egy font szalonna négy rénes krajcár ezt kell megszorozni tízezer­rel. Alig valamivel több mint Kegyel­med húszévt várkapitányt jövedelme. Itt tessék aláírni a jegyzőkönyvet. Gróf Thurzó Ervin a leltározás vé­geztével ellovagolt szolgálati vasde­resén. Dobó egy omló bástyának tá­maszkodott, és keserűen nézett utána: — Jól van Thurzó, de legközelebb véd/e meg nektek Eger várát a Köz­ponti Király Ellenőrzési Bizottsági

Next

/
Thumbnails
Contents