Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-27 / 34. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 1983. augusztus Ž1. A KÖRNVEZET Festői. Ecsetre, ceruzavégre, fény­képlemezre kívánkozó. A töltés olda Ián vonalzóval húzott kétnyomú út, csfkjai a perspektíva törvényeinek engedelmeskedve simulnak össze a távolban. A csatorna vize zöld. és mélykék, és fehér, és szürke, csak el kell kapni, melyik szín Illik leg­jobban a kép hangulatához. A fák De lássuk most már, kik ezek az emberek? Mindenekelőtt: fiatalok. Festők, szobrászok, grafikusok, fotósok, texti­lesek. Nagy többségükben a Bratisla­va! Képzőművészeti Főiskola végzett­jei vagy hallgatót. Mér negyedik éve, hogy összegyűltek Itt, a nyárasdi (Toporníky) vadászlak melletti tábor­ban, amelynek neve ittlétük tíz nap­ja alatt: képzőművészeti alkotótábor. Dolán György (jobbról) Dobis Márta Jexttlesseľ és Szűcs Jenő fotóssal Itt Is olyanok, mint máshol, de akik most erre Járnak, megállnak mellet­tük. Egy göcsörtös ág, egy érdekes összenövés máshol talán egy egész fa-életen át felfedezetlen marad az emberi szem számára; Itt Ilyenekre vadásznak. És a nagy víz: a Kis-Du­na. A partján sétálva, minden lépés­nél új arcát mutatja, ú] hangulatot sugároz.! A parti sás mögött a zöl­desbarna, piszkos víz, amely éppen így szép; egy nádbuzogány hajlado­zik a szélben; a zöld háttér a túlsó part vízbe hajló fái. Egy kis öbölben félig partra húzott korhadó csónak; alján szabálytalan alakú kis tavacs­kában gyűlt össze a posványos víz. A fűben vadvirágok nyílnak; odébb, a töltésen túl már sárgállani kezd egy végeláthatatlan napraforgó-erdé. A TÄBOR Üres. Persze, nem teljesen; de ha mondjuk egy túlzsúfolt autókemping sátorerdejéhez hasonlítjuk, szinte ter­mészetellenesen kihalt. Pedig sátrak Itt Is vannak. Zöldek, pirosak, sár­gák, kicsik, nagyok. Az egyikkel szemben festőállvány, a préselt fa­lemezen, színeiktől megfosztva, ugyan­azok a sátrak; a formájuk az, ami szinte kiabál, ami aránytalanul el­túlozva, de mégis Jellemzően ural­ja a képmezőt; újból körbeplllantok rajtuk, és valahogyan egész másként látom már őket. Hosszú, gyalulatlan deszkából készült asztalok egy heve­nyészett fóliasátor alatt; rajtuk ki­nyomott festéktubusok, összegyűrt vázlatrajzok, félig megformázott agyagdombok. Délidő van, de az ebéd előkészületeinek semmi nyoma: a la­kók nincsenek itthon, és nem Is Jön­nek haza négy előtt. Biztosan lesz, aki még tovább elmarad; talán fel­fedezi, hogy a délutáni nap szelídülő sugaraiban mutatkozik valóban olyan­nak ez a táj, amilyennek ő elkép­zelte. S talán gondolkodás nélkül széttépi a majdnem kész képet, egész napi munkáját, és belekezd újra. A TÁBORLAKÓK Mintegy ötvenen vannak. Ebből most talán tizen, ha „Itthon“ van­nak: a többiek — fényképezőgéppel, vázlatfüzettel, festőfelszereléssel — a környéken barangolnak. Kis csopor­tokban, de inkább egyedül. Az al­kotó, a lényeglátó ember, egyszóval a művész szemével figyelve a fákat, a vizet, a virágokat. Itt nincs szük­ség társaságra: a táj az útitárs, ezer­nyi formában kínálja fel magát. S ez a név, pontosabban az esemény, amit Jelöl, egyre ismertebbé válik Szlovákia-szerte; az tjén Is Bratlsla­­vától Kassáig (Košice) Jöttek Ide fia­tal képzőművészek, sőt, magyarorszá­gi és Jugoszláviai vendégel Is voltak a tábornak. Persze, ötven embes- már nemcsak úgy véletlenül gyűlik össze, arról nem Is beszélve, hogy egy tíznapos táborozásnak anyagi-szervezési felté­telei Is vannak. Az alkotótábor létre­hozásának gondolata fél évtizeddel ezelőtt merült fel először, és legfőbb szorgalmazója a Dunaszerdahelyi Já­rási Népművelő Központ dolgozói vol­tak, élükön Héger Károly igazgatóval. Dunaszerdahelyen sok a művészetpár­toló: Mácsai Gyula, a vnb alelnöke is közéjük tartozik, így aztán a követ­kező esztendőben — 1980-ban — el­ső Ízben gyűlhettek össze a fiatal képzőművészek és képzőművész-jelöl­tek a nyárasdi vadászlak festői kör­nyékén. A .tábor küldetése egyértelmű: tíz együtt eltöltött nap a természetben, olyan környezetben, amely szinte vég­telen témagazdagságot nyújt, az alko­tás minden feltételeivel együtt, kitű­nő lehetőségek a kölcsönös tapasz­talatcserére, az egymástól való tanu­lásra. Négy évfolyama alatt sok Is­mert képzőművész Is megfordult itt: Kopöcs Tibor, Mikus Balázs, Platzner Tibor, az utóbbi két évben a tábor vezetőségének elnöki tisztét Almást Róbert dunaszerdahelyi festőművész töltötte be. Héger Károly az első év folyamtól kezdve a tábor tiszteletbeli elnöke; s ha már a szervezési kér­déseknél tartunk, nem szabad meg­feledkeznünk arról, hogy az egész rendezvény védnöke a vásárúti (Tr­hové Mýto) Efsz, s annak elnöke, Varga Gyula. A MUNKA Kezdjem a tábor napirendjével, úgy általánosságban: hétkpr ébresztő, fél nyolckor reggeli, nyolckor: a napi munka kezdete. A festők, grafikusok, fotósok magukra aggatják a kellékei­ket, és vászoncipőben, farmernadrág­ban egésznapos csavargásra Indul­nak. Szervezett közös ebéd nincs: nem lehet Ilyesmivel kettétörni a na­pot. Az alkotáshoz nemcsak Idő: nyu­galom, folyamatosság is kell. Akik Itt maradnak: többnyire szob­rászok. öt-tíz kiló anyagot mégsem lehet csak úgy kiclpelnl a folyópart­ra. Az egyik fa árnyékában, kerek kisasztalon éppen munkához lát az egyikük. Erős botot szúr az előtte le­vő, egyelőre alaktalan agyagmasszá­ba. Mielőtt folytatná, hozzálépek. — Mi készül itt? — Tegnap, a folyóparton, egy idős embert láttam üldögélni. Horgászott. Keskeny karimájú, kopott kalap volt a fején; az egész alakja annyira megkapott, hogy nyomban elhatároz­tam: megpróbálom megformázni. — Csak fgy, emlékezetből? — Nem. Készítettem egy rövid váz­latot — mutatja Csütörtöki András, a Bratislava! Képzőművészeti Főiskola „előlegezetten másodéves“ hallgatója. — Engem különben is a portrék von­zanak; bár, főleg Ilyen környezetben, elválaszthatatlanok a tájtól, a szob­rász eleve csak az emberi Jellegüket emelheti ki. — Hányadszor veszel részt az alko­tótáborozáson? — Harmadszor. Csak az első évfo­lyamot hagytam ki. — Szakmai szempontból mi adott legtöbbet a mostani tfz ,nap során? — Nagy János szobrászművész elő­adása. Rengeteget tanultam belőle. Odébb hárman vázlatrajzokat néze­getnek. Egyikük Dolán György festő­művész; az Idén végezte el a képző­­művészeti főiskolát. Az első évfo­lyamtól kezdve oszlopos tagja a mű­­vésztábornak; a vezetőségben a' ’nők a festő-szekcióban elnök. — Negyedik éve jártok ide; évről évre ugyanaz a környezet, bármeny­nyire szép is ... Tudtok még újat ta­lálni benne? Az alkotótábor résztvevőinek mun kátból a nyárasdi művelődési házban kiállítást rendez­tek (A szerző felv.) Csütörtöki András munka közben — Ezt nem lehetne megunni ezer évig sem. Csak látszatra állandó, a valóságban ezer apró változásnak örülhetünk mindig, ha Idejövünk. Csak az összkép tűnik állandónak, az is csak a felületes szemlélő számá­ra; az arc Is ugyanaz marad egy év­­elteltével, de mégis, mennyi válto­zást lehet rajta felfedeznil Igaz, min­ket Is egységében, összképével fogott meg először. Alkotásaink többsége akkor szükségszerűen nagyrealista volt: téjábrázolás minden stílusban, nagy távlatok, nyugtató messzeségek. Ma már megtanultuk felismerni a táj mikrovilágát: egy-egy fa, egy vlzpa :l virág, amely, bár máshol is megtalál­ható, Így, ilyen hangulati töltéssel csak itt festhető meg. Ez a mikro­­szemlélet jellemzi valamennyiünk munkáját, akik törzstagjai vagyunk a tábornak; az újak pedig hadd Is­merjék meg először teljes szépségé­ben. Járják be azt az utat, amit mi bejártunk. — Eszerint módjuk lesz rá? Jövő­re, és azután is? — Remélem. VASS GYULA Szövetkezetek Talán kissé meglepő, de tény, hogy a kassal (Košice) Járásban a szövet­kezetek jó munkája az alapja a CSEMADOK-alapszervezetek Jó ered­ményeinek Is. Nézzünk kissé mélyebbre: volt Idő, amikor ez fordítva volt. Akkor a CSEMADOK Járási szervezete segítette szinte erején felül előbb a szövetke zetek létrehozását, majd a szövetbe zeti mozgalom megszilárdítását. Sző vetkezeti krónikákban és egyéb doku mentumokban számtalan utalás talál ható erre. Ma viszont szinte egyetlen komo­lyabb CSEMADOK-rendezvény sem va­lósulhat meg a szövetkezetek támo­gatása nélkül.. Így például a Buzitai (Buzical Efsz — élén id. Vajányi László elnökkel — hosszú évek óta védnöke és szervezője két körzeti szintű rendezvénynek, éspedig a Kanyapta menti dalos találkozónak és az alsöláncl (Nižný Lanec) dal- és táncünnepélynek. De besegít a nagy-Az ochtinái barlang korszerű bejárata A szerző felvétele I n AZ OCHTINÁI ARAGONITBAR A bányászszerencse nem mindig abban a tényben fogalmazódik meg, hogy ércet vagy szenet találnak a föld mélyének kutatót. Az 1954-es év például „produkált olyasmit, amit az utókor bizonyára köszönettel fogad: a jelzett év júliusában a Szlovák Erchegységben a Hrádok-hegy oldalán, Ochttná község szomszédságában M. Cangar és J. ProkeS bányászok próbafúrást végeztek. Az egyik fal aztán beomlott, s a reflektor fényében az érckutatók egy gyönyörű, ara­­gonlttal díszített márványtermet pillantottak meg. Később. — hossza­dalmas munkálatok után — 1972-ben nyitották meg a nagyközön­ség előtt a csodálatos barlangot. De nézzük, mikor is keletkezett a rozsnyói /Rožňava) járás egyik büszkesége, az ochtinái arago• nttbarlang: a kutatók felmérései szerint a barlang a kambrium-szilur földtörténeti korban keletkezett — a csapadékvíz kémiai tevékeny­ségének köszönhetően. A föld alatti üregek a törésvonalakon és a rétegfelületeken jöttek létre. A mészkő az idők folyamán fokoza­tosan átalakult, és ankelit keletkezett. Az ankelit később elmállott, s a masszaszerű anyagot a víz kimosta. Az így kialakult föld alatti üregekben keletkeztek az aragonit-képződmények. A barlang belsejébe 144 méter hosszú alagút vezet, amelynek több — hermetikusan záródó — ajtaja megakadályozza a nem kívánatos légmozgásokat, s biztosítja a belső termek természetes mikroklí­máját. A Tejút-terem aragonit kristályfigurái Is rendkívül szépek, de a geológusok és a barlangkutatók véleménye szerint a Márványterem­­ben található szürke, fehér és téglaszínű márvány a világon egye­dülálló, s a legértékesebbek közé tartozik. Szobrász sem formál­hatta volna szebbé a boltíves, ovális idomú, termet, melyet gyönyörű — gyökér- és hajszálformájú — aragonitképződményekkel díszített a természet. A Mély-dóm hatalmas kristálycsillárokra emlékeztető díszítményei olyan hatost keltenek a nézelődőben, mintha egy mese­palotában járna.' Az „emeletes“ tavat a fizikusok „közlekedőedény­nek" ts nevezték. A vízeséssel is büszkélkedő tavacska barlangku­tatóink szerint Európa legmagasabban fekvő föld alatti tava, ugyanis a 300 méter hosszúságú ochtinái barlang 724 méter tengerszint feletti magasságban terül el. A barlangot évente sokezer ember látogatja, ami a létesítmény Igazgatóságának a szép statisztikai adatok mellett gondot ts okoz: a látogatók körében vannak ugyanis fegyelmezetlenek is, akik ab­ban lelik szórakozásukat, hogy letörnek egy-egy aragonit kristályt, vagy köveket, hulladékot dobálhatnak a kristálytiszta vizű tavacs­kába. Pedig ha tudnák, hogy egy-egy aragonit-képződmény évszáza­dok alatt is csupán néhány centi métert gyarapodik, akkor bizo­nyára nem követnék el büntetendő cselekedetüket. Csehszlovákia legszebb barlangfalnak egyike egyelőre nem tarto­zik a legismeretebbek közé, hiszen mindössze tíz éve van nyitva a nagyközönség előtt. Aki meg akarja tekinteni a természet e icso­dáját, jó, ha tudja, a barlang tizenhat óráig, a turistaidény után pedig — hétfő kivételével — kilenctől tizennégy Óráig tekinthető meg. Megközelítése igen egyszerű: a Stltnlk—Jelšava vonalon a hrá­dokI megállónál kell az autóbuszról leszállót, majd átszállói a bar­langhoz vezető mellékvonalra. A bejárati pavilon előtt korszerű parkolóhely várja a gépkocsin utazókat. A barlang vezetősége szí­vesen lát minden fegyelmezett a szépet látni, óvni akaró érdeklődőt. KALITA GABOR nem megy Idái (Veiké Ida) dal- és táncünnepély megrendezésébe is, amelynek idén már a 30. (I) évfolyama zajlott. Folytatva a példákat, a bodolloi (BuduTov) és a tornaújfalusi (Tur­nianska Nová Ves) szövetkezet anya gt támogatása nélkül talán egyetlen járási CSEMADOK-napot sem lehetett volne megrendezni a somod! (Drie noyec) fürdőben. Pedig az idén a 29 volt márl Ha az időjárás nem ts ked vezett túlságosan, a rendezvény nagy sikert aratott. Nem csoda, hiszen va lóban tarka, változatos műsora volt-: Melódia ’83 elődöntő Virágzik a fehér llllomszál (népdalmüsor), néprajzi ki állítás, A csereháti ősz (floklőrmű sor), Békét a világnak (népdal- és néptáncösszeállítás, nemzetközi részt vevőkkel). Több mint félezer fellépőt láthattunk. Sok olyan személyt lehet ne megnevezni akik — nemcsak Ügyszeretetből, de elsősorban funk dójuknál fogva — oroszlánrészt vál­laltak a nagyszabású rendezvény si­keres lebonyolításában. Am feltétle­nül az elsők között kívánkozik ide a Bodollói Efsz elnökének. Köteles Ágoston mérnöknek a neve, akire — elődjéhez, Soltész Lászlóhoz hason­lóan — mindig számíthatnak a köz­ség és a járás kultúrmunkásal. Sok szép sikerrel térhettek haza az Idei, különböző szintű kuturális ren­dezvényekről a kassal Járás képvise­lőt. Néhány közülük, emlékeztetőül: a Plnceszinpad harmadik és a Szép Sző irodalmi színpad első helye a XX. Jókai -napokon; a buzitai gyer­­mekszfnlátszók emlékezetes fellépése a Dunamentl Tavaszon, két szólista és négy csoport részvétele a Tavaszi szél . .. országos döntőjén. Nem sza­bad azonban elfelejteni, hogy a sike­rekhez a győztesek áldozatkész mun­káján kívül a helyi nemzeti bizottsá­guk. az iskolák, a CSEMADOK-alap­szervezetek és a szövetkezetek össze­fogása és támogatása is nagymér­tékben huzzájárult Nélkülük ez egy­szerűen nem megyi Szanyi József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents