Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-27 / 34. szám
1983. augusztus 27. SZABAD FÖLDMŰVES Vass Tibor kertészmérnök gyönyörködve mutatja a zamatos csemegét kínáló, hatalmas szőlőfürtöket. . Fotó: —bor Vertfényes nyári délelőtt. A nagymagyari (Zlaté Klasyf Efsz gyümölcsöskertjének központjában a szokásosnál nagyobb a sürgés-jorgás. Az ideiglenesen gyümöltárolóvá előléptetett gépszínben ügyes kezű asszonyok osztályozzák, mérik, készítik elő a jelvásárlókra váró őszibarackot. — A korai fajták szedését ezzel befejeztük — fogadott jókedvűen Vass Tibor kertészmérnök, kertészeti, gyümölcsészett és szőlészeit ágazatvezető. — Ha ezt a szállítmányt is felpakoljuk, összesen nyolcszázötven tonna értékesített őszibarackért várhatjuk a vételárat. És a késel fajták még hátra vannak, azok a hónap ■ utolsó napjaiban adnak majd piacképes árut. — Szép nagy ez a gyümölcsöskert. Pontosan hány hektár? — Százhúsz, de akad is benne bőven tennivaló. A terület nagyobb hányadát az almaültetvény uralja. Hetvenkét hektáron termelünk almát, túlsúlyban téli fajtákat. Nyári almából az idén húsz tonnányit tudtunk értékesíteni. A terület nagyságát tekintve, második helyen a kajszit kell említenünk. Huszonnégy hektáros ültetvényünk van, ha terem, akkor bizony alig győzzük a munkát. Más éveken meg csak kerülgetjük, nézegetjük a fákat, a kosarakba álig kerül valami, Aztán itt van az őszibarack. Nem egységes ültetvény, mert a kiesést mindig olyan csemetével kellett pótolni, amilyen éppen akadt. így ma nyárelőtől őszig mindig van mit szüretelni. Ez lényegében nem Is baj, hiszen folyamatos a szedés, nem okoz különösebb gondot az értékesítés. Viszont annál nehezebb megoldani a vegyszeres növényvédelmet, hogy feltétlenül megtarthassuk a kötelező élelmezés-egészségügyi várakozási határidőket.' S persze a szüret is elég idő- és munkaigényes, mert minden alkalommal csaknem az egész ültetvényt be kell járnunk. — Ez tehát a gyümölcsészet? — Nem egészen, a körte még hiányzik a felsorolásból. Hat hektárnyi van belőle, de úgy tűnik, az is sok. Részben azért, mert hozam dolgában a sor végén kullog, másrészt azért, mert csdk szaporítja az értékesítési gondjainkat. Ki tudja mtért, a piao valahogy nem igényli a körtét. Jó lenne utánanézni, hogy az évek óta tapasztalható jelenség tulajdonképpen mit tükröz: a valós fogyasztót Igényt vagy a kereskedelem kényelemszeretetét? — Ha a gyümölcsészt kérdezném, milyen eredményekkel büszkélkedhetne? — Ha konkrétan a múlt évi eredmények érdeklik, akkor legfeljebb a kajszi hozamáról beszélhetnénk. Huszonnégy hektárról kétszázharminc tonna értékesíthető gyümölcsöt nyertünk. Egyébként az utóbbi öt év leggyengébb évét zártuk decemberben. Ezt jó részt a kedvezőtlen — vontatott virágzást rossz kötést eredményező — időjárás, másrészt az okozta, hogy a korábban csúcshozamot nyújtó fák „megpihentek“. Két éve ugyanis kétezer tonna almát szüreteltünk, mégpedig ötvenhárom hektáros, termőkorú ültetvényről. — Mit tgér az idei nyár? Látom, hogy az almafák úgymond roskadoznak a terhük alatt. A nagy próbatétel előtt Az SZLKP Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járási Bizottsága megtárgyalta és jóváhagyta az őszi mezőgazdasági munkák menetének politikaiszervezési tervezetét, melyet a járási mezőgazdasági Igazgatóság dolgozott ki és terjesztett elő. A javaslat megtárgyalását követően a tanácskozás résztvevői jóváhagyták a cukorrépa betakarításának és szállításának folyamatosságát szavatoló időtervet, és kötelezték a mezőgazdasági terményfelvásárló vállalatot' hogy közvetlenül a kombájnoktól vegye át és maga szárítsa a kukoricát. A vetőmagelosztó központok feladata, hogy idejekorán elvégezzék az ősziek csávázását és mielőbb leszállítsák a termelőknek az igényelt vetőmagot. Az istállótrágya mielőbbi kihordásáért, szétszórásáért, valamint a tervezett területek meszezéséért az agrokémiai vállalat felelős. Az ősz mindenkor komoly feladat elé állítja az embereket meg a gépeket. Most, ha továbbra ts hiába várjuk az esőt, a kemény földben kimondottan nehéz lesz a munka, kínlódni fognak a gépek, feltehetően több lesz a meghibásodás. A járási pártbizottság a jóváhagyott politikaiszervezési tervezetben konkrét javaslatot tett a pótalkatrészeket forgalmazó raktárak és boltok nyitvatartási idejének módosítására, hogy a munkacsúcs Idején a gazdaságok a késő délutáni órákban, ^sőt, munkaszüneti napokon Is hozzájuthassanak a hiányzó'alkatrészekhez. Magától értetődik, hogy az őszi dologidőben állandó szerviz-szolgálat működik majd. Bárhogy számítjuk, gazdaságaink saját erőből aligha győznék elvégezni a sok-sok őszi tennivalót. A járási nemzeti bizottság feladata, hogy kezdeményezésre serkentse a védnökségi üzemeket, iskolákat társadalmi szervezeteket és a jelentkező igényeknek megfelelően szervezze a társadalmi segítségnyújtást. Akárcsak aratáskor, most is meg kell szervezni a dolgozók étkeztetését és üdítő itallal való ellátását. I — ® — Krajüák Ján agrármérnök, a jml főagronómusa vegyes érzelmekkel készül az őszre. — Szokatlanul korán learattunk és a takarmányok betakarítása is jó ütemben haladt, így tulajdonképpen kéthetes időelőnnyel kezdhettük a nehezebb munkára való készülődést. Bízom benng, hogy ez komoly segítség lesz az egyébként nehéznek ígérkező őszben. — Milyenek a terméskilátások? — Számokat nem mondok. Tény, hogy a kukoricánk szép. a szüázsnak való is aránylag jól átvészelte a nyarat, viszont részben elgyomosodott a burgonya, a cukorrépa pedig igencsak foghíjasán kelt, több mint tíz százalékát ki kellett szántani. Most, hogy a tervezett átlaghozamot valahogy mégiscsak elérjük, arra ösztönözzük a mezőgazdasági üzemeket, hogy az elgyomosodott parcellákon — ahol kimondottan nagy lehet a betakarítási veszteség — igyekezzenek kézzel felszedni a répát. — Mennyi őszi vetés lesz az idén? — Hozzávetőlegesen tizennyolc és fél ezer hektárt kell bevetnünk az elkövetkező hetekben. Negy feladat ez, üa figyelembe vesszük, hogy közben folyamatban lesz a betakarítás és 37 ezer 500 hektáron a mélyszántást ts el kell végeznünk. Persza plusz szerves- és műtrágyázás. Tudniillik úgy határoztunk, hogy termelési eredményeink javítása érdekében már az ősz folyamán bedolgozzuk a talajba a cukorrépa, a burgonya és a hüvelyesek alá szánt műtrágya-A vöröshagyma betakarítását legtöbb helyen napjainkban is kézzel végzik. Nehéz, derékfájdító munka, ezért általában megmozdul a falu, segítenek a rokonok, az iparban dolgozó, a városon szakadt családtagok Is, hogy mielőbb zsákba kerüljön a külpiacon is jól értékesíthető termés Fotó: —bor alapadagot. Hogy milyen eredményűvel tudjuk a vállat feladatot teljesíteni, az elsősorban a munkaszervezéstől, a rendelkezésre álló gépek teljesítőképességének kihasználásától, valamint az emberi hozzáállástól és szorgalomtól függ. Ha mindenütt olyan szorgalmat tapasztalnánk, mint a Bátkai Állami Gazdaságban, a riraajánosi (Rimavské janovce), a lénártfalvai (Lenartovce), az újbásti (Nová Bašta) vagy mondjuk a királyi (Kráf) szövetkezetben, akkor bátran mondhatnánk, hogy aggodalom nélkül nézünk elébe a nagy próbatételnek. (ki) A gépzaj elcsitult, az aratást régen befejeztük. Időközben a rendszeresen locsolt területeken majd arasznyira nyúlt a nagy reményekkel vetett tarlókeverék. A szalma kazalban áll, a feltört tarló új magra várva pihen — a föld népe pedig ünnepel. Az új kenyér címén s a jól végzett munka jogán. Bárhogy keressük-kutatjuk, sajnos, a néhai vidám, általában dallal, tánccal meg mókával tarkított, többnyire éjszakába nyúlő táncmnlatsággal végződő aratóünnepélyek utánozhatatlan hangulatát, ma már legfeljebb a tarka szalagokkal ékesített aratási koszorúk idézik. Persze azok sem mindenütt. Az egyik faluban még ápolgatják az aratási koszorú átadásának hagyományát, másutt meg már e koszorú sem divat, mert nincsen aki megkösse. Megint másutt egyszerűen felfüggesztik valahová a koszorút, s amig újat nem kell akasztani a helyébe, jövő nyárig tökéletesen megfeledkeznek róla. Aztán olyasmire is akad példa, hogy е8У_е8У helyi aratóünnepélyen tucatnyi koszorú kerül átadásra. Furcsa továbbfejlesztése ez az ősi hagyománynak. Még szerencse, bogy nem sokan praktizálhatják, mert helyenként bizony az igazi jelkép, az egyetlen aratási koszorú megkötésére sem akad hozzáértő vállalkozó. Akik korábban születtek, már belefáradtak a munkába, a fiatalabbak pedig nem törik magokat, hogy legalább valamit ellessenek a mesterfogásokból. Persze semmi sem ösztönzi rá őket. hiszen — ahogy eleink mondogatják — valaha dicsőség volt aratási koszo-Jelkép-e még? rút kötni, ma meg inkább gnnd és teher. Mint ahogy a kenyérünnep is többnyire már csak amolyan alkalom a menetrendszerű félévi taggyűlés megtartására, a gazdálkodás félévi eredményeinek summázására. Mondom, többnyire, mert — és ezt igen jő tudni — akadnak még kivételek. Az m-i társult szövetkezet, melyben tudomásom szerint az idén is vagy tíz aratási koszorú került átadásra, sajnos nem tartozik a jó példát mutatók közé. Oe említhetnék olyan gazdaságot is, ahol évente tizenöt aratási koszorút osztanak ki. No nem az újkori kaszások, de nem is a szalmagyűjtők vagy a tarlószán tők között. Ahogy illik, az első koszorút ezen a nyáron is a szövetkezet elnöke kapta, a többit — a meghívott vendégek. Pontosabban az alsóbb és felsőbb rangú járási szervek ugyancsak alsóbb és felsőbb rangú képviselői. Volt aki még csodálkozott fölötte, mások viszont már eleve azon mesterkedtek, hogy jól „helyezkedjenek" s ne nekik jusson a legkisebb koszorú. Az idős néni, aki a koszorúkat kötötte, a második sorban ölt. Ha úgy vesszük, örülhetett volna, hagy milyen keletje van a koszorúinak, ő mégis inkább a padlót nézte. Az ünnepség után kijelentette, ő bizony nem köt többé ennyi koszorút. Egvet bármikor, az jelkép, azzal öröm dolgozni, de tizenötöt... Emlékszem, nyolcvanegy decemberében az egyik járási mezőgazdasági igazgatóság székházának elég gyatrán megvilágított folyosóján majdnem orrabuktam valamiben. Egy kötésig érő, csupa szalag koszorú volt Később jött valaki és elkezdte vonszolni maga után. Még figyelmeztettem, hogy óvatosabban atyafi, mert teljesen tönkreteszi. Megmosolygott, aztán elárulta, hogy több mint húsz koszorút már eltüzelt, de még így is jut minden napra egy vagy kettő, arait kidobnak a „górék“. Ezek után hadd kérdezzem meg tisztelettel: jelkép e még egyáltalán az aratási koszorú vagy amolyan, minden hivatalos vendégnek kijáró „figyelmesség“? Ha jelkép, akkor annyit és olyan gonddal készítsünk belőle, hngy megőrizhesse rangját és varázsát. Ha viszont csak „figyelmesség“, akkor kár minden kalászért. KÄDEK GABOR — A bevételi tervünk ezúttal hétmillió korona, amit a pillanatnyi kilátások szerint nem lesz különösebben nehéz teljesíteni. Persze nem lehet elhamarkodottan ítélni vagy ígérni, mert szüretig még sok nap van hátra. Tény, hogy almából jó hozamra van kilátás. Igaz, locsoltuk ts eleget az ültetvényt, hogy legalább némileg ellensúlyozni tudjuk a csapadékhiányt. A csepegtető öntözés a szőlészetben Is jó szolgálatot tett. Ha az ültetvénynek nem juttattunk volna rendszeresen vizet, most aligha ígérhetnénk, hogy az eredeti tervnek megfelelően, legalább 120 tonna csemegeszőlőt adunk piacra az elkövetkező napokban. Márpedig ez — a múlt évi tapasztalatok szerint — legalább egymillió korona bevételt jelent az ágazat, illetve a közös számára. Már búcsúznék, de a tekintetem a gépszín távolabbi szegletében sorakozó rekeszekre téved. Vajon mi lehet bennük, hogy így félretették, szinte elfelejtették őket? Nocsak, hiszen ez csemegekukorica. Méghozzá előtisztított, feldolgozásre előkészített. Es milyen szép csövek. — Fagyasztani viszik? — Igen, feltéve, hogy valóban elviszik — így az ágazatvezető. Érzem, szavaiból hiányzik az előbbi tűz, a lelkesedés. — öt éve termeljük, de nem nagy meggyőződéssel. Az értékesítéssel mindig gond van, most különösen sok. A fagyasztóipar teljes kapacitással, három műszakban is csak napi tizenkét tonna csemegekukorica tartósítását képes megoldani. Persze lassít jók a felvásárlást, de meddig lehet ez megoldás a termény károsodásának veszélye nélkül? Még jó, hogy két fajtát vetettünk. Így talán nem lesz nagy kárunk a késleltetett hetakarltás miatt. A kisebb kockázattal járó, nagyobb biztonságot szana’olő adásvételt kapcsolatoknak mindenesetre nagyon őrülnénk! ká— Nem is olyan régi, díszes felvonulás- | sál, dallal meg : tánccal tarkított, ; vidám aratóünne- ! pélvekre emlékezünk Fotó: —bor 1 ч
