Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-02 / 26. szám
1983. július 2. SZABAD FÖLDMŰVES Teljes erével folytatni kell a munkát lecsapolAsi-talajjavItAsi eredmények és gondok egy iárAsban 13 i-4 ШщШ' - ■ A kelet-szlovákiai kerület mezőgazdasági földterületének valamivel több mint tizenegy százalékát bíró, nagymihályi (Michalovce) járás mezőgazdasági üzemei i— az utóbbi évek komoly lecsapolási és talajjavítási munkálatai ellenére — napjainkban is eléggé viszontagságos körülmények közepette igyekeznek legalább elfogadható termelési eredményeket elérni a rendelkezésükre álló, nagyjából 57 ezer hektáros szántóterületen. Az uralkodó mostoha éghajlati és talajviszonyok kedvezőtlen hatását a gyakran próbára tett és bizony nem egyszer megblcsakló emberi lelkesedés és szorgalom csak részben képes ellensúlyozni. Következésképpen cseppet sem csodálkozhatunk azon, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek hetvenhárom óta nyolcvanban tudtak első ízben komolyabb eredményt felmutatni az éves termelési feladatok teljesítésében, elsősorban a növénytermesztési ágazat fejlesztésében. Mazúr Michal agrármérnöktől, a járási mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjétől tudom, hogy a járás területén eddig 44 ezer hektáros mezőgazdasági földterület lecsapolását sikerült megoldani. Az igazgató persze nem felejtette el hozzátenni, hogy sajnos csak ekkora területen győzték elvégezni ezt a fontos tennivalót. Az aggodalom érthető, hiszen mint tudjuk, az állam ma már lényegesen kisebb támogatást nyújt a talajjavítási tevékenységhez, viszont a vidék amúgy is igen szorult anyagi helyzetben levő, többnyire eladósodott üzemei egyszerűen képtelenek a .korábbi intenzitással folytatni ezt a munkát. Több helyütt félbehagyták a vízelvezető alagcsőrendszer és csatornahálózat építését, s ml tagadás, az ár- és belvizektől visszahódított területek termővé tétele, feljavítása is elég vontatottan halad. KEVGS AZ ISTALLOTRAGYA — A lecsapolt területek nagyobb hányada kimondottan savanyú kémhatású, s hiába szórjuk évente vagonszám a meszet, ezen alig tudunk változtatni — mondta a többi között a jml igazgatója. — Műtrágyával ts hiába tömjük tele a földet, alig van látszata. Szerves trágya kellene, mégpedig nagyon sok, hogy pótolni tudjuk a-biányzó humuszt és kedvezőbbé tegyük a talaj szerkezetét. Igen ám, csakhogy eddig nem sok becsülete volt az istállőtrágyának. Nem csak a trágyakezelést hanyagoltak el, de még istállókból is zömmel olyan típusokat épftettünk, ahol a tehenek roston állnak és a gondozóknak nem kell almozással bajlódniuk. Tudom, sokan mondják, hogy társadalmunknak túl sokba ke-' rül a kelet-szlovákiai kerület, pontosabban a kelet-szlovákiai síkság termővé tétele. Tagadhatatlan, már eddig is sokat költöttünk erre a vidékre, de megérte. A befektetés már lassan megtérül az egyre belterjesebbé váló, a korábbinál lényegesen több élelmiszert kínáló mezőgazdaság jóvoltából. Persze újabb anyagi áldozatokra, Ismételt társadalmi összefogásra lesz szükség, hogy befejezhessük a munkát. Es be kell feleznünk, mert az országnak ezen a vidékén még felbecsülhetetlen tartalékokkal rendelkezünk az önellátottságot szilárdító, mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Más lapra tartozik, hogy a már lacsapolt területek feljavítását maguknak az üzemeknek kell megoldaniuk. Talán csak nem azt várják, hogy valaki megtermelje helyettük az Istállótrágyát? A jml Igazgatója megnyugtatott, hogy Ilyesmiről szó sincs, csupán nehéz változtatni a megszokott módszereken. Nehéz, mégis változtatni kell. Mindenekelőtt a szemléletmódon, a gazdálkodás évtizedek alatt megszokott formájában. — Annak érdekében, hogy a társadalmi hozzájárulás mielőbb kamatozzék, nekünk, e vidék gazdáinak még nagyon sokat kell tennünk — hangsúlyozta Michal Mazúr agrármérnök. — Mindenekelőtt a hozzáférhető tartalékokat kell mozgúsitanunk. Például szakszerűbbé kell tennünk az istállótrágya kezelését és felhasználásét. Ennek érdekében máris hozzáláttunk a szilárd trágyatelepek építéséhez. Sőtl A többi között olyan — Jól szigetelt — felszíni trágyatelepek építését Is tervbe vettük, melyeken — a szalma és különféle növényi hulladékok felhasználásával — minőségi szerves trágyát készíthetünk a korszerű Istállókban megtermelt hígtrágyából. Persze ezzel még korántsem tudnánk fedezni a szerves trágya iránti szükségletet, ezért részben komposztkészítéssel számolunk, másrészt gyorsabb ütemben kívánjuk gyarapítani a szarvasmarhaállományt. Járásunkban pillanatnyilag hatvankét szarvasmarha, illetve húsz tehén jut száz hektár mezőgazdasági földterületre. Hatalmas rétjeink és legelőink vannak, tehát legalább 85—90 darabos állatsűröséget kellene elérnünk. Részben azért, hogy több Istállótrágyát termeljünk, másrészt azért, hogy több állati terméket adhassunk a népgazdaságnak. — A járás mezőgazdasági üzemei többnyire takarmányhiánnyal küszködnek. Ennek ellenére járható útnak tartja a még nagyobb megterhelést jelentő élloménynövelést? — £n csakis ezt az utat tartom járhatónak. Persze sokkal jobban oda kell figyelnünk a takarmánytermelésre. Például minden üzemben meg kell szerveznünk a rét- és legelőgazdálkodást, jobban meg kell becsülnünk az elfekvő területek ffitermését és nagyobb becsben kell tartanunk a takarmányrépát. Végre kamatoztatnunk kell azt a gyakorlati tapasztalatot, hogy ezen a vidéken érdemesebb takarmányrépát termelni, mert Jó hozamot nyújt és lényegesen kisebb veszteséggel tárolható, mint a hevenyészve összetákolt, felszfnt vermekbe begyúrt szllázs. Fejleszteni kellene a szántóföldi takarmánytermesztést is, de ez öntüzőgazdálkodés nélkül szinte elképzelhetetlen. Furcsán hangzik, mégis így van: ahol eddig milliókat költöttünk a lecsapolásra, most öntözőrendszert szeretnénk építeni. Olyan vidéken élünk, ahol egyszer az ár- és belvíz pusztít, máskor meg tenyérnyi repedések tarkítják a földet és elszárad a növényzet. Néhány gazdaság tud locsolni ktsebbnagyobb földterületet, de azokat meg Jól megterheltük zöldséggel, hogy legalább részben tegyünk valamit az önellátásért. Tenni akarunk, de csak lassan haladhatunk, mert a korábbi eredményeink sajnos nem tették lehetővé a Javak felhalmozását. az Élenjárok sikereinek titka A trhoviítei Csehszlovák- Szovjet Barátság Efsz-ről a nagymihályi járásban és a kelet-szlovákiai kerületben egyaránt elismeréssel beszélnek. Hadd tegyük mindjárt hozzá, hogy nem pusztán azért, mert a legnagyobbak egyike, hanem elsősorban azért, mert bizonyítani igyekszik, hogy a vidék meglehetősen mostoha feltételei közepette Is lehet eredményesen gazdálkodni. A nagygazdaság nyolc évvel ezelőtt hét település kisebb gazdaságainak egyesítésével jött létre. Mezőgazdasági földterülete közel hatezer, szántóterölete pedig 5330 hektáros. Mintegy háromszáznyolcvan hektár rétje és száz hektárnyi legelője van. Két folyó által átszelt, jő részt a Kelet-szlovákiai-slkságon elterülő határának 62,5 százaléka a kukoricatermelő, a többi pedig a répatermelő körzetbe tartozik. Az élvonalbeli gazdaságok között tartják számon, amit egyebek között annak köszönhet, hogy néhány év leforgása alatt igen sokat tett az elvizenyősödütt területek lecsapolásáért és termővé tételéért. A szövetkezet évi mezőgazdasági bruttó termelésének értéke 85 milllö, összteljesítményeinek értéke pedig nagyjából 95 millió korona. Az összteljesítmények értéke az erők összevonásának évéhez mérten harmincmillió koronával, a szövetkezet vagyona pedig ötvenegy millió koronával gyarapodott, tehát az elöbbrelépés tagadhatatlan. A növénytermesztési ágazatban a gabona- és kukoricatermesztésé a legfontosabb ,zerep. Szemeseket kétezer-nyolcezáz hektáron termelnek, mégpedig négy tonnán fölüli átlaghozammal. Ezt elsősorban a tervszerű talajjavításnak köszönhetik, no meg a szovjet és magyar szövetkezetekkel folytatott, kölcsönös együttműködésnek. Például a szovjet tapasztalatok kamatoztatásával termelt kukoricájuk átlagosan 6,5—7,2 tonnát terem, de egyik-másik parcellán már kilenc tonna fölötti hozamot Is elértek. Elhanyagolt földeken a legjobb hibridektől és termelési módszerektől Is hiába várnának hasonló eredményességet. A vidék átlagához mérten színvonalas takarmánygazdálkodást folytatnak, Így az állattenyésztési ágazat eredményeiért sem kell szégyenkezniük. Ütemesen fejlesztik a szarvasmarha-tenyésztést. Napjainkban ezerötszáz tehenet tartanak, s akárcsak a juhoknái, itt is további állománynövelést terveznek. Az egyesülés óta huszonkilenc százalékkal növelték az évi fejési átlagot, de a múlt évben felmutatott 3150 literes darabonkénti tejtermeléssel még korántsem elégedettek. Mondják, van egy 3700 literes átlaggal jeleskedő, öszszesen százötven tehenet számláló telepük, ami azt bizonyltja, ebben a körzetben is lehet Jövedelmező tejtermelést folytatni. Igaz, a korszerű Istállókban nehéz ilyen hasznosságot elérni, de a három és félezer literes szintet mindenképpen túl akarják haladni. Ami még Ide tartozik: a társadalmi igényeknek megfelelően befagyasztották a sertéstenyésztés fejlesztését s az utőbbl években Inkább marhahúsból igyekeznek többet termelni. Ügy tűnik eredménnyel, hiszen tavaly hetvenhat százalékkal több marhahúst adtak piacra, mint az egyesülés Idején. Nem kérdeztük, a helyi vezetők maguktól mondták: a siker titka a tervszerű talajjavításban meg az emberi szorgalomban keresendő. A munkában a kommunisták, a huszonegy szocialista brigád meg a két észszerűsítő brigád tagjai járnak az élen. Ez már komoly erő, még egy csaknem ezerháromszáz tagot, Illetve több mint nyolcszáz állandó dolgozót számláló nagyüzemben Is. Rudolf Dulina agrármérnök, a szövetkezet elnöke és Kováč elvtárs, a nyolcvanhat fős pártalapszervezet elnöke is szilárdan hisz abban, hogy a közös tagjai az idén is becsülettel teljesítik feladataikat — no, meg a 350 ezer korona értéket képviseld kötelezettségvállalásukat —, s akkor a szövetkezet az ntolsó fillérig törleszthet! korábbi adósságát, és folytathatja a kényszerből félbehagyott, lecsapolá8i-talajjavltás! munkálatokat. KADEK gAbor AZ IPARI SZENNYEZŐDÉS ÉS A MEZŐGAZDASÁG A trhoviltel szövetkezet Bán ovca nad Ondavon-i telepén dolgozó, Dudás Ilona vezette tizenkét fős szocialista brigád tagjai büszkén viselik az ezüst jelvényt, mert eredményeikkel rászolgáltak az elismerésre. Tavaly a gondjaikra bízott tehenek 3714 literes tejelékenységgel jeleskedtek. Dicséretes, hogy ez a csoport április végéig húsz százalékkal több tejet termelt, mint a mélt év hasonló időszakában. Korunk sürgető és indokolt követelménye, hogy raezőgaz daságunk minél több és jobb minőségű terményt állítson elő. Ennek a célnak megfelelően, folyamatosan tart az új, korszerű termelési módszerek kipróbálása és alkalmazása. Az ez irányú igyekezetét azonban gátolbatjúk a kedvezőtlen ipari hatások, leginkább az ipari szennyező hulladék. A mezőgazdaságot érintő ipari szenynyeződés alapvetően három csoportban figyelhető meg, bár ezek általában együttesen hatnak. Ilyenek a szennyezett levegő, a szennyezett víz és a talajszennyeződés. Vizsgáljuk először az ipari légszennyezést. Ez az elnevezés tulajdonképpen gyűjtőnév, mivel alkotórészeinek vegyi öszszetétele különböző lebet. A mezőgazdaság szempontjából legjelentősebbek a por-, a saves a fémtartalmú szenyezödések. Csaknem valamenyi ipari létesítmény bocsát port a levegőbe. Legnagyobb pormennyiség 8 magnezit- és cementgyávekből és kohókból jnt a tévékből éh kohókból jót a levegőbe. Bár kémiailag különböznek, némely hatásuk közös. A porfelhő árnyékoló hatású, tehát csökkenti a növények asszimilációját, ami kedvezőtlenül befolyásolja a növekedést, az érést és a szaporodást, tehát minőségi és mennyiségi károkat okoz. A lecsapódó porrészecskék réteget alkothatnak a növények levelein és (érméséin, eltömhetik a légzőnyílásokat. Természetesen a por vegyi jellege is okozhat károkat. Az állattartásban a porszennyeződés fokozza a légúti megbetegedések előfordulását és az allergia iránti hajlamot. Ezek a megbetegedések fejlődési és súlygyarapodási zavarokat okoznak, vagy az állatok elhullásához vezetnek. Nagyon jelentős a levegő savas szennyezettsége. Ezt a szennyeződést zömmel a kéndioxid (SO?) okozza, de kisebb mértékben előfordulhatnak más savas gázok is. Kéndioxid a hőerőművekben, kokszolókban, kohókban, piritégető üzemekben, valamint azokban az ipari létesítményekben keletkezik, ahol szenet vagy nyersolajat használnak energiahordozóként. A kéndioxid vegyi kötést alkot a levegőben található vízzel, és így először kénessav (H2SO3), később a napfény hatására kénsav (H2SO4) keletkezik. Mindkét sav megtámadja a növényi szöveteket és helyi elhalásokat (nekrózist) vagy a növény teljes pusztulását okozza. Az állatoknak légúti megbetegedést vagy allergiás tüneteket okozhat, és megtámadhatja a nyálkahártyát, valamint az érzékenyebb bőrt. Jelentős a savak korrodáló hatása. Az ilyen levegőnek ki tett gépek és fémből készült eszközök fokozottabban rozs dósodnak. A kéndioxidos légszennyeződés hatását már többször felmérték, fgy számadatok is állnak rendelkezésünkre. Például a vajáni (Vujany) EVŐ hőerőmű környékén található földeken, átlagosan 2—5 százalékos terméscsökkenés észlelhető. A károk felmérését nehezíti az a körülmény, hogy a mérgezés lehet rejtett, tehát a következmények csak hónapok után figyelhetők meg. A levegőbe kerülő térnek és sóik általában súlyos mérgek, minden élő szervezet számára. Ilyenek az arzén (alumínium kohók közelében), a higany, az ólom, az ón, az antimón, a cink stb. Az iparilag szennyezett vfz is lehet károsító tényező. Terméscsökkenést okozhat a szennyezett vízzel való öntözés is, ami sajnos nem ritka, mivel felszíni vizeink zöme szennyezett. Például az igen szennyezett Ondava folyó (V. fokozat!} vizével — kísérleti parcellákon — öntözött kukorica 33—40, a búza 25—35 százalékos terméscsökkenést, a borsó viszont 30 százalékos hozamnövekedést mutatott. A jövőben tehát ajánlatos nagyobb figyelmet fordítani az öntözésre használt víz minőségére. Az állattartásban keletkező károkat nem szükséges részletezni. Talán a talaj ipari szennyeződése az a terület, amiről a legkevesebb tudományos adat áll rendelkezésünkre. Ismeretes viszont a talajba megkötődő kénessav és kánsav hatása. Ezek a savak megkötik a talaj mésztartalmát és a savanyú kémhatás felé módosítják a pH-értéket. Az így savanyodó talaj egyre alkalmatlanabb növénytermesztésre. Ilyenkor a mezőgazdász fokozott meszezéssel igyekszik a föld minőségét javítani, ami persze újabb befektetés. A talajba jutó porszennyeződés átalakítja a szerkezetét, gátolja szellőzését és vegyileg módosítja. Különösen veszélyes a magnezit- és a cementpor. A talajba került fémek és sóik kötődnek a talajrészecskékhez és bejuthatnak a növényt és állati szervezetbe, a takarmányba és a kitermelt élelmiszerbe. A földben megkötött szennyeződést eddigi ismereteink szerint csak mechanikus úton, a talaj felső rétegének az eltávolításával lehet megszüntetni. Az ilyen művelet költségei természetesen rendkívül nagyok. Az eddigi áttekintés is bizonyltja,. hogy fontos feladat a szennyező források feltárása, hatásuk tanulmányozása, a védekezési módok kidolgozása. Társadalmi feladat olyen termelési módok kidolgozása és alkalmazása, amelyeknél csökken vagy teljesen megszűnik a hulladék kibocsátása. Ilyenek az úgynevezett zárt rendszerű technológiák. E kérdésnek a megoldása nemcsak környezetvédelmi feladat, hanem gazdasági is, mivel az így visszanyert nyersanyag gazdaságosabbá teszi a termelést. Reméljük, hogy az ipar szakembereinek sikerül egyre jobb megoldásokat találni, és Így megteremteni a szükséges összhangot népgazdaságunk egyes ágazatai között. BOGOLY JÁNOS
