Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-20 / 33. szám

1983. augusztus 20. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Négy-öt éve is van már annak, hogy a háromezernégyszáz la­kosú mátyusföldi nagyközség­ben, Felsószellben (Horné Saliby) Jár­tam. Az akkori hnb-tltkár, Pónya Árpád (most a hnb elnökei) olyasmit újságolt, ami Jócskán (elcsigázta az érdeklődésemet. Elmondta: náluk a közösségi felelősségérzet szép példá­jaként a társadalmi-, tömeg- és sza­badidő-szervezetek tagsága vállalt védnökséget a község parkjai és egyes utcarészei fölött... A védnök­ségvállalást táblák adják a Járókelők tudtára. Ez egyben azt is Jelenti, hogy nem csupán ápolják, öntözik, gyomta­­lanftják a parkot, mely fölött véd­nökséget vállaltak, hanem óvják, vé­delmezik is azt, hogy a közösség fá­radozása kárba ne vesszen. Akkoriban követésre méltó, helyes kezdeményezésnek tüntettük fel ezt az Innen Írott riportban. Nos, a J6 kezdeményezés kiállta az idők próbá­ját: a társadalmi-, tömeg- és szabad­idő-szervezetek tagsága teszi példásan a dolgát, meggyőződéssel, a Jó ügy — a közügy — szolgálatában. S öröm­mel töltheti el az a tudat, hogy kez­deményezésüket több helyütt, nem­csak a Járáson belül,- hanem annak határain túl is követik ... Kövessék is, hiszen a közösségi felelősségérzet az, ami a szocailísta emberek jellem­zője. Tömegalapon ez igen Jelentős, önfegyelmező, s másokat is rendre, fegyelemre szoktató eszköz, magasabb fokú emberi erény. S ahol mindmáig Ismeretlen ez a gond- és felelősségmegosztási forma, ajánlhatjuk felsőszeli példáját — kö­­vetésrel Nemzeti blzottságokl Itt az alkalom — a garázdák elleni harc jól bevált eszköze, másutt is alkal­mazható. Próbálják ki ezt a módszert, amely községenként százakat, ezreket állít a Jó ügy, a közügy szolgálatába, növelve a közvagyon védelme iránti, közösségi felelősségérzetet. OjABB PARKOK — S PARKERDŐ Természetesen rohanó korunkban az emberi akaraterőnek mind több ré­szét köti le a környezetszépítésl és környezetvédelmi törekvés. Valójában ez történik a szóban levő nagyköz­ségben Is. Pónya elvtárs hnb-elnök új, még felelősebb tisztségét Is pél­dásan tölti be, amit tények tgazol­nak ... Negyven árnyi parkot varázsolnak egy, a község területén levő mocsaras terület helyére, amit feltöltöttek. A tervek, elképzelések szerint másfél hektárnyi parkerdő létesül, hogy az a lakosság Jó közérzetét szolgálja. Ez már egymagában Is Jelentős dolog. Am azért gordiuszi csomó is akad, melynek kibogozását éppen az a szerv — a Duna—Vág Armentesítő Társulat — nehezíti, amely a segítés­re hivatott. Miről is van szó? Arról, hogy a községet a Dudvág szeli át, s ennek a mederszabályozási -tervét kellene mielőbb elkészítenie az emlí­tett társulat tervező szakembereinek. Miért olyan sürgős? Mert a Dud­vág a Jelenlegi állapotában csúfítja a faluközpontot, a buszváró közvet­len közelségét. Ha az ügy végre dű­lőre jutna, — a mederszabályozást követően kezdetét a parkosítás ve­hetné. Ezáltal a buszváró, amire olyannyira büszkék a felsőszellek, az eddiginél szebb, méltóbb környezet­ben fogadhatná a haza- és az Ide­érkezőket. A községbeliek által tré­fásan „Keleti Pályaudvarinak neve­zett buszváró alatt borbélyüzlet, büfé, öregek klubja is helyt kapott. No meg a nyilvános WC, melyről a leg­több helyütt — sajnos — megfeled­keznek, holott ez is a kultúrált uta­zás elidegeníthetetlen kelléke. Ahol erről megfeledkeznek, tisztességszól­ván, ott marad az utasok „névjegye“ a buszváró környékén... BEVÁSÁRLÓKÖZPONT ÉS KÖSZÖNŐLEVÉL Kétségkívül az ú] létesítmény, amely 5,4 millió korona értékű, s ez év Ja­nuár 20-én adták át rendeltetésének, Az élen a község legújabb fénypontja. Csak­nem félezer négyzetméternyi eladó­tere és megközelítően ugyanennyi terjedelmű raktere a legmesszebbme­nőkig kielégíti a korkövetelménye­ket; sokat Javít az üzlethálózaton, a kiszolgálás gyorsaságán és kulturált­ságán. Az, hogy az üzletház Idejében el­készülhetett, igen számottevően hoz­zájárult a lakosság önkéntes társa­dalmi munkájával, a tömeg-, társa­dalmi- és szabadidő-szervezetek tag­ságát, az efsz-t is beleértve. Ezért a nagy fokú Igyekezetért és áldozatvállalásért a jnb kereskedelmi szakosztálya és a Jednota Fogyasztási Szövetkezet Járási bizottsága köszönő­levelet küldött a Felsőszeli (Horné Saliby) Helyi Nemzeti Bizottságnak. Erkölcsi elismerés ez mindazon egyé­neknek, szervezeteknek, intézmények­nek, s természetesen a néphatalom helyi képviselőinek, akik a legtöbbet fáradoztak az Uzletház határidőn be­lüli felépítéséért. SZOLGÄLTATÄSOK Köztudott, hogy a lakosság közhan­gulatát Jelentősen befolyásoló ténye­ző: a szolgáltatás színvonala. Ha a polgárok tényleges szükségleteinek a kielégítésére alapozódik. Márpedig a helyi gazdálkodási üzem ilyen szem­pontokat vesz felttélenül figyelembe. Ezért működik a központifűtés-, sze­relési-, a vízvezeték-szerelési és Ja­vítási-, a szoobafestő-, a cipőjavító-, az üvegező-, a kőművesmunkát végző és egyéb részleg. Ugyancsak a lakosság szükségletei­ből Indultak ki, amikor afelől döntöt­tek, hogy bevezetik a vízpumpák Ja­vítását mint ú] szolgáltatást. Erre vo­natkozóan a helyiséget már előkészí­tették. Van még egy szolgáltatásuk: nem­csak a felsőszeliek és a közigazgatá­silag hozzájuk tartozó körtvélyeslek (Hrušov) részére, hanem Ktrélyré* (Králov Brod), Alsószell (Dolné Sa­liby) és- Nádszeg (Trstice) lakosai számára isi És ez a szemétgyűjtés, amit két speciális szemétgyűjtő kocsi­val bonyolítanak le. A lakosság ré­szére ez mindenképpen segítség, mert megszabadul a környezetét csúfító lim-lomtól, szeméttől. S hová kerül maradni az összegyűjtött szemét? Mivel elége­tésről, szállítgatásáról — nagyobb tá­volságra — szó sem lehet az üzem­anyagkeret behatároltsága miatt, hát a föld alá kerül... Oly értelemben, hogy a betemetést követően a terü­let újra művelhetővé, termővé válik. Más kérdés az, hogy a betemetett szemét, Idővel rothadásnak Indul, s a talajvizet szennyezi. Már a következő témakörre kap­csolnék, de még azt meg kell mon­dani, hogy a szolgáltatóház ugyan a mostani cselekvési tervben szerepel, amit az Illetékes Járási szervek Jóvá­hagytak, azért még minden nincs rendben ezen a téren, ami a tervező mérnökök dolga. LAKÁSÉPÍTÉS, KŰZSÉGFEILESZTÉS Mindenekelőtt azt említeném, hogy „Z“ akció keretében sor kerül a jár­daépítés befejezésére, 160 ezer korona költségráfordítással. Ugyancsak a Jö­vő évben „tesznek pontot“ az útbur­kolat aszfaltozására. E két tényező nagyközségi viszonylatban elismerést érdemel. A másik dolog: az utóbbi években Néhány sorban --------------------------------­Egy főágazatvezetőről Ilko Viktor 1979-ben fejezte be mezőgazdasági főiskolai tanulmá­nyait Nyitrán (Nitra). Aztán, kö­telező katonai szolgálatát letöltve, került a Kassal (Košice) Járási Mezőgazdasági Igazgatóságra, ahol állattenyésztési technikusként dol­gozott. Fél évvel ezelőtt került haza, szülőfalujába, Csicserbe (Cíčarov­­ce), mégpedig a közös gazdaság­ba. — Hívtak a szövetkezetbe. S mentem. Itt az állattenyésztési fö­­ágazatvezető tisztségét kínálták fel. Elfogadtam ezt az eléggé fe­lelős megbízatást. Együtt járjuk végig az istálló­kat, melyek közül elég sok a régi, elavult épület. Kísérőm felfigyel • érdeklődésemre, majd elmondja, hogy csupán a sertéstenyésztés és a törzstenyésztés az, ahol korsze­rűek a tenyésztési feltételek. Ugyanez bizony nem mondható el a tehenészetükről. — Oj munkahelyével elégedett? — Korai még a véleménynyilvá­nítás. Százötven emberrel dolgo­zom, sokukat még nem Ismerem eléggé, hiszen gyermekkoromban kerültem el hazulról. Mit tartok a legfontosabb feladatunknak? A nö­vénytermesztés és az állattenyész­tés közötti összhang és jó együtt­működés mielőbbi megteremtését. Mert a takarmánytermesztéssel sok baj van; nem csupán a mennyiség, a minőség Is fontos... Miben lá-Ilko Viktor főágazatvezető (A szerző felvétele) tóm a legnagyobb fogyatékosságo­kat? Hát a munkafegyelem körül nincs minden rendjén. Szilárdítani kell azt, Javítani a dolgozók mun­kához való viszonyán, ami nevelés dolga. Ez nem megy egyik napról a másikra. Enélkül szerintem nincs előbbrejutás. — Mik az elképzelései, közvetle­nül az állattenyésztésre mint fő­­ágazatra vonatkozóan? — Hadd kezdjem a tehenészet­tel: a szelekciót feltétlenül meg kell oldani, s javítani a tehené­szet törzsállományát.. Ez igényes, szakismeretet követelő munka. Sok­oldalúan kell gondoskodni a nagy hasznosságú állatokról, hogy azok tejelékenysége a lehető legna­gyobb legyen. Ehhez elengedhetet­len az egyedi takarmányozás. Az a tehén, amely több tejet ad, több és jobb takarmányt is érdemel. A ta­karmánybázist minőségileg kell feljavítani, s a tápértékét felbe­csülni, elemezni... És a takar­mányozást rendszeresen ellenőriz­ni, hogy az esetleges pocsékolás­nak elejét vehessük. A főágazatvezető elmondotta még, hogy szabadidejében tanul­mányozza az Idevágó mezőgazda­­sági szakirodalmat. Meghallgatja mások véleményét, mert gyakran az állatgondozó adhatja a legjobb ötletet, Javaslatot a felmerülő problémák megoldására. Ez persze nem Jelenti azt, hogy a saját vé­leményét, nézetét mellőzi, ellen kezőleg: viták, beszélgetések so­rán kristályosodnak ki a külön­böző felfogások, nézetek, s válhat­nak azok a gyakorlati problémák megoldásához — eszközül. Biztató, reménykeltő az, hogy Ilko agrármérnök, főágazatvezető érzi, tudja mekkora felelősség há­rul reá. S ennek megfelelően gon­dolkozik, tervez, cselekszik, szigo­rúan a dolgozókra és a gazdaság vezetésre támaszkodva. * (-«*) egy teljesen ú] lakótelep épült; 33 a háztulajdonosok száma. Ez az építési­­lendület nem hagy alább: évente 15— 20 építési engedélyt ad kézbe a nem­zeti bizottság. Ojabb lakótelep létesül például a Sport utca és a Slkula kö­zött, 100 lakásegységgel. Mindez azt Jelzi, hogy a fiatalok nem vágynak el a városba, legalább is a nagy több­ség nem. A nem beruhézásos építkezés kere­tében felújították a régi labdarúgó­­pályát, s bekerítették az új sportpá­lyát, s a temetőt is. No meg azt sem hallgathatjuk el, hogy a nagyközség tíz parkján kívül zöldövezetek, virágágyások szegélye­zik az utcákat mindkét oldalon, kö­rülbelül 12 kilométernyi hosszan, 1— 1,5 méter szélességben. A LEGFÁJÓBB: AZ JVOVIZPROBLÉMA Hát miről is hallana a legtöbbet a községvezetés, a 9 tanácstag és a 39 helyi képviselő, mint az ivóvízről. A minősége nem megfelelő, ami bizonyí­tott. S milyenek a kilátások? Talán a 8. ötéves tervidőszak valamelyik évé­ben majd sor kerül a vízvezeték­hálózat építésének a megkezdésére. Ez azért is oly kínos, türelemrabló, mert már a községhez aránylag kö­zeli falvakban vezetékes Ivóvizet fo­gyasztanak, őket meg nagy ívben el­kerüli... Hogy mikor kanyarodik új­fent vissza? Ez még a jövő zenéjel Ehhez még annyit: bármilyen nyil­vános gyűlés, összejövetel van, az Ivóvízprobléma szerepel a felszólalá­sokban a legtöbbet. Egyébként a lakosság nagyon meg­értő, ami a közügyeket illeti. A köz­ségvezetők iránti bizalom a lakosság ésszerű, hasznos és megvalósítható Javaslataiban is kifejezésre Jut, tük­röződik. Továbbá abban is, hogy a községfejlesztés- és szépítés járási versenyében a múlt évben a II. kate­góriában az I. helyen végeztek. A Februári Győzelem 35. évforduló­ja tiszteletére vállalt 27 közös és 510 egyéni vállalás, a 39 ezer óra társa­dalmi munka (másfél millió korona értékben) ugyancsak a lakosság ál­dozatvállalását, kezdeményezőkészsé­gét és szorgalmát bizonyítja. Vállalt kötelezettségeik Javarészét már telje­sítették; a többire ősszel kerül sor. Igyekvőek a felsőszeliek 1 Mindez a fentiekből Is kitűnik. Egyetlen dolog­ban kellene előbbre lépni: a fiatalok egységét — bármilyen módon — meg teremteni. El a község jövője szem pontjából perdöntő, létfontosságá! N. KOVÁCS ISTVÁN Ilyen impozáns, korszerű családi házak épülnek ma­napság falvainkon. Felvételünk Naszva’d (Ne­­svady) székhelyközség egyik negyedében készült, ahol jobbára efsz-tagok laknak. Foté: — nki— Akad-e követő? Petrócl Anna: „Tizenhét éves korom­ban kötöttem az első aratási koszo­rút“ Fotó: —bor Sok helyütt ma is az a módi, hogy a nyárt munkák legfontosabbikának befejeztével, az úf kenyér ünnepén, a növénytermesztési főágazatvezető az újkori kaszások nevében a szövetke­zet elnökének« átnyújtja az aratási koszorút. A régi hagyomány így ido­mult a megváltozott feltételekhez. A libádi (Ľuba] szövetkezetben G al g 6 c l Józesf ágazatvezető adta át Sípos Lajos szövetkezeti elnök­nek a dús kalászokból font, szalagok­kal ékesített koszorút, miközben az aratásban résztvett dolgozók nevében köszönetét _ mondott a körültekintő gondoskodásért. — Szép ez a koszorú, ritkán lát ilyet az ember. — Nálunk mindig szép az aratási koszorú — mondta különös hang­súllyal juhász Péter pártelnök. — Ha nem lenne is az, megszépítené a hangulat, az új kenyér ünnepének bensőséges hangulata. — Kinek a keze munkáját dicséri? — P etröci Anna, szövetkezetünk nyugdíjasa kötötte. Szerény asszony, de igazi mestere a koszorúkészttés­­nek. Petrőciéknál jö Ideig hiába ráztam a kiskaput, a virgonc házőrzőn kívül más nem érkezett a fogadásomra. Persze a szőrpamacs sem azért jött, hogy beengedjen. Végül a menyecske, Szálát Margit kíváncsiskodott elő a nagy csaholásra valahonnan a hátsó udvarböl. Kezét a kötényébe törölget­­te — gondolom, az állatokkal baflöd­­hatott éppen — s már indult is, hogy elökeríti a „mamát" a szomszéd utcá­­böl. — Remélem, nem koszorút akar köfteini — méregetett bizalmatlanul Petrócl Anna. — Ezen a nyáron már elég volt a munkából, lövőre pedig talán már egyáltalán nem vállalok aratást koszorút. — Kár lenne, mert igazán szépek. — Lehet, hogy szépek, megkötöttem már egypárat. — Mennyit? — Több gondom-bajom volt az élet­ben, mint hogy éppen ezt számolgas­sam : . . — Mikor kötötte az első koszorút? — Látja, erre pontosan emlékszem. Tizenhét éves voltam, és az Vil­ma nn bárónak köftöttem az első aratási koszorút. Aztán jött a szöget* kezetesítés, az első közös aratás. Ak­kor, a kezdet kezdetén volt Igazán jö érzés koszorút kötni. Az ember a szívét-lelkét beleadta. A mai fltztalok inkább meg se tanulják, nehogy egy­szer nyakukba szakadjon a hagyo­mányápolás. — Anni nént kitől tanulta a koszo­rúkat éSt? —' Természetesen Szabó Bözsitől, az aratógazda feleségétől. Ügyes ke* ze, jó ízlése volt, sok hasznos dolgot tanultam tőle. Már a lányomat is ta* nítgattam, legyen, akt folytassa a ha­gyományt, de nekt nem kedvére való ez a munka. Pedig megrendelésben nincsen hiány, ha mindet vállalnánk, tálán ketten sem győznénk a munkát, Ha belefáradok, alighanem aratást koszorú nélkül ülnek majd kenyér* ünnepet a szövetkezetben. (krj

Next

/
Thumbnails
Contents