Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-02 / 26. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES. 1983. július 2. 12 A tarlő- ás az őszi másodnövények — főleg a ksresztesvirágúak közül — egyre növekvő vetésterülete arra ntal, hogy az ntőbbi években jelentős szerepet töltenek be a tömegtakarmányok termelésében. Szlovákia legmelegebb déli körzeteiben — ahol adottak az öntözési lehetőségek — a tarlúnövények termesztésére igen kedvezlek a feltételek. A kedvező lehetőségek't azonban korántsem ‘»Mailjeit jel tel|es mértékben. Így jaildiei «O-ban — Szlovákia visvenyUKétMib — a másodnövényeket 38 «w hektáron termesztettük, ami mindöwo 2,4 százalékos részaránya a szántóterületnek. A jelenlegi ötéves tervidőszak végéig a másodnövények termesztésének a szántóterület 10—12 százalékára ki kell terjednie. Ebben pedig a legnagyobb hozzávetőlegesen hét százalékos arányban a tarlőnörények részesednek majd. Öntözött területeken azonban ennél nagyobb részarányt kell, hogy képviseljen'k. Mivel kihasználási lehetőségük fen sokoldalú — zöldtakarmányozaeta, legeltetésre, tartósításra egyaránt «1- kalmasak — a mezőgazdasági üzem keretén belül igen jől hasznosíthatók. A tarlón termesztett másodnövenyek közül elsősorban a melegkedvelő, gllcldtartalmú takarmánynövények, valamint a keresztesvtrágúak családjának egyes fajai Jöhetne • számításba. Többéves megfigyeléseink igazolják, hogy a kukorica és egyéb melegkedvelő növények jó termést csak korábbi vetés esetén nyújtanak. E növények esetében a vetés végső határpontjának július 20-át tekintjük. A kukoricának ennél későbbi vetése nem ajánlató! Ugyanis a később vetett melegkedvelő növényeknek az első őszi fagyok beálltáig igen rövid tenyészidö áll a rendelkezésükre. A lehűlésre pedig nagyon érzékenyen reagálnak. Hűvösebb Időjárás esetén nem képeznek kellő mennyiségű zöldtömeget. Az említett határidő a kukorica keverékeire Is vonatkozik. A kukorica és a napraforgó keverékének termesztésében a gyakorlatban sokszor nem tartják be a helyes arányt. Az esetek többségében a napraforgó vetőmagját túladagolják. Mivel a napraforgó gyorsabb kelésö és erőteljesebb növekedésű növény, a kukoricát fejlődésében elnyomja. A kukorica részaránya • következtében csökken a keverék minősége. Feltétlenül arra kell törekedni, hogy a kukorica és a napraforgó vetőmagja hat-nyolc az egyhez arányban részesedjen. Ha például hektáronként 15 kilő napraforgó magot vetünk, akkor kukoricából 90—120 kiló vetőmagra van szükség hektáronként. Mivel a korai őszi fagyokra a kukorica érzékenyebben reagál, mint a napraforgó, a begyűjtés időpontját mindig a kukorica fejlődési állapotához kell igazítani. Ezért a tartókeverék betakarítását legkésőbb október nyolcadikáig el kell végezni. Július 20-a után a keresztesvirágú másodnövényeket vetjük. Előnyük abban rejlik, hogy az őszi fagyokat jól tűrik, nem érzékenyek a lehűlésre és jől ellenállnak a rövidebb ideig tartó erősebb — mínusz 5—8 Celsius fok — fagyoknak Is. A vegetációs folyamatuk addig tart, amíg az átlaghőmérséklet plusz 5 Celsius fok alá nem süllyed. Ez Szlovákia déli részein rendszerint október végére november elejére esik. Ezután növekedésük leáll, bár a begyűjtésük november végéig, legeltetésük pedig addig, amíg a talaj be nem fagy, folytatható. Termesztésükkel a zöldtakarmányozás Idénye Jelentősen megnyújtható. További óriást előnyük, hogy az áttelelő formák esetében két termés nyerhető — ősszel és tavasszal. A tarlónövények eredményes termesztése szempontjából igen fontos «grotechnikai tényező a tenyészidö előtti öntözés. Az öntözés & tarlóra vagy közvetlenül a vetés előtt alkal mazható, hektáronként i háromszáz köbméteres adagban. A tenyészidö folyamán további kétszeri-háromszori öntözéssel számolhatunk, főleg augusztus derekától szeptember első feléig terjedő időszakban. Egy egy öntözés alkalmával hektáronként 300 —400 köbméter öntözővizet alkalmazunk. A keresztesvirágű másodnövények vetését augusztus első dekádjában végezhetjük el anélkül, hogy ősszel termésük csökkenne. Igaz, a korábbi vetésű növényzet hamarább válik alkalmassá a begyűjtésre, azaz korábban éri el a 28—30 centiméteres növénymagasságot. A korábbi vetésnek és ezzel kapcsolatos korábbi begyűjtésnek az a fő előnye, hogy a növényzetnek elég ideje marad ahhoz, hogy megerősödjön az áttelelésbes és tavasszal új termést hozzon. Ahhoz, hogy tavasszal Is a lehető legnagyobb hozamokat érjük el, az átteleléshez megfelelő feltételeket kell teremteni. A növényzet áttelelése az időjárási körülményektől, de sokban az agrotechnikai tényezőktől függ. E tekintetben a legnagyobb szerepe az őszi begyűjtés időpontjának, a meghagyott tarlő magasságának és a talajtípusnak van. Megállapításaink szerint könnyű talajokon a növényzet Jobban áttelel mint a kötöttebb talajokon. Az áttelelésre szánt növényzetek esetében az őszi termés begyűjtését legkésőbb október derekáig be kell fejezni. Ugyancsak fontos, hogy a tarló aránylag magas legyen. Az Akela őszi repcefajta esetében magasab b — 10—12 centiméteres —, a Perko tarlőrépa fajtánál, valamint a Tyfon fajtánál rövidebb, 6—8 centiméteres tarló hagyható. A tavaszi bő termés elérése érdekében elegendő mennyiségű, könynyen felvehető tápanyagra, de főleg nitrogénra van szüksége a növényzetnek. A nitrogéntrágyázást — hektáronként 70—80 kilogramm hatóanyagban számított adagban — a tenyészidö kezdetén a tavaszi növényápolással — közepesen nehéz boronákkal — egybekötve ajánlatos elvégezni, főleg akkor, ha a növényzet klrltkult. Aszályos Időjárás vagy gyenge téli vízkészlet esetén öntözéssel kell pótolni a vízhiányt háromszáz köbméteres adagban hektáronként. Az öntözést legkésőbb egy héttel a begyűjtés előtt kell alkalmazni. A keresztesvlrágúak családjából származó másodnövények termesztését jelentős mértékben hátráltatja a vetömaghlány. A köztermesztésben túlnyomóan a Perko fajtát termesztik, azaz Akela, az Emerald, a Tyfon fajtákat, valamint a Bukó hibridet már kisebb mértékben. Ezért a keresztesvlrágú takarmánynövények keverékekben való termesztése ajánlalatos. Igen jő eredménnyel járt például a Perko a zab és a borsó keverékének, vagy a Perko és a Dilana olasz perje keverékének termesztése. Az utóbbi esetben, ha a vetést július végéig elvégezzük, akkor a tarlókeverék mindkét komponenséből termés várható. Későbbi vetésnél az olasz perje már nem képez elegendő mennyiségű zöldtömeget, az ősz folyamán a zöld anyag túlnyomó részét a Perko fajta képezi. Az őszi begyűjtés után a tarlót áttelelésre hagyjuk. Tavasszal a Perko második termését gyűjthetjük be, ezután az olasz perjét még kétszer kaszálhatjuk. Az első tavaszi kaszálás után a perjét salétrom formájában hektáronként hatvan kilogramm hatóanyagban adagolt nitrogénnel fejtrágyázzuk. Aszályos Időjárás esetén pedig öntözéssel háromszáz köbméteres adagolásban pótoljuk a talajnedvességet. A keresztesvirágű takarmánynövények áttelelő formái őszi másodnövényként Is termeszthetők tiszta vetésben vagy keverék formájában — főleg rozzsal és takarmánybükkönynyel termesztve. Eddigi tapasztalataink arra utalnak, hogy a keresztesvirágú takarmánynövények őszi vetésük esetén jobban áttelelnek és nagyobb termést nyújtanak, mint a tarlőnövénykénti termesztésben. Így például az aránylag rövid 1982/83-as tél után szeptember 10-e után vetett Perko, Buko és a SL NE-2 fajtajelölt állományából átlagban 5,26 tonnás hektárhozamokat értek el, miközben ugyanazon, viszont ősszel kaszált fajtákból tavasszal csupán 1,71 tonna átlagtermést takarítottak be — szárazanyagban számítva. Ezt tgazolták a légt (Lehnlce) szövetkezetben a Perko hibriddel végzett kísérletek ts, amelyekben az 1982-es év őszi és az 1983-as év tavaszi termését hasonlítottuk össze különböző Időpontban végzett begyűjtés esetében. Amikor a begyűjtést október 13-án végezték, ősszel 15,02 tonna, tavasszal 29,72 tonna, összesen pedig 44,74 tonna zöldtömeget takarítottak be hektáronként. A betakarítás későbbi Időpontjában — november 16-án — az össztermés mindöszsze 37,57 tonna zöldanyag volt, ebből ősszel 17,47 tavasszal pedig 20,10 tonnás átlagtermés hektáronként. Gyakorlati körülmények között öt mezőgazdasági üzem átlagában a Perko hibridből a két begyűjtésből összesen 35,3 tonna zöldanyagot takarítottak be. A hektáronkénti átlaghozam 30 tonnától 48 tonnáig ingadozott. Az őszi kaszálásból 15, a tavasziból pedig 20,4 tonna volt az átlagtermés. Michal Venenl agrármérnök, a tudományok kandidátusa és Balta József agrármérnök, a Bratislaval Öntözögazdálkodásl Kutatóintézet munkatársai Az új módszerek keresése A Komáromi (Komárno) Állami Gazdaságban közel két évtizede foglalkoznak szakosított baromfitenyésztéssel. A termelést fokozatosan korszerűsítik, a régi farmok tmltt-amott még teljesítik küldetésüket, de túlnyomó részben korszerű telepeken folyik a termelés. Annak ellenére, hogy a baromfitenyésztés nagyon régi ágazat, az állami gazdaság dolgozói állandóan az új formák keresésére, ú] tapasztalatok szerzésére törekednek. Az új keresése általában nehézségekbe Is szokott ütközni. Ezt a helyzetet nem tudták elkerülni a Komáromi Állami Gazdaság baromfitenyésztői sem. Mindezt ottjártamkor Gaál Attila agrármérnöktől, állattenyésztési ágazatvezetőtől tudtam meg. Az állattenyésztési részleg vezetője elmondotta, hogy az állami gazdaság baromfi részlegének nehézségei az elmúlt évben fokozódtak. Ennek okát abban látta, hogy a vállalaton belül ezt az ágazatot sújtották legnagyobb mértékben a gazdasági helyzetből eredő problémák. Ezek közé tartozott a szemes takarmányok korlátozása, hiánya. Ráadásul az említett évben a baromfitenyésztési részlegen fajtacserére ts kényszerültek. E fajtacsere még további bonyodalmakat hozott magával, mivel tavaly nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Hadd Idézzem azonban a részleg vezetőjét, Gaál Attila agrármérnököt: — Egy év alatt szerzett tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy az ú] hazai Slovgal fajta nemesítésében különböző hiányosságok tárultak fel, és ez a gyakorlatban meg Is mutatkozott. A Javasolt technológián változtatnunk kellett, és e változás csak egy év elteltével hozza meg a maga részbeni gyümölcsét. A fajtacsere vállalatunkat elsősorban abban sújtotta, hogy az új fajta szaporodást tulajdonságai kedvezőtlenebbek. Pontosabban, a szaporított állománynál nem voltunk elégedettek a tojástermelés menynyiségével és a minőségével sem. Márpedig Jelen korszakunk legfőbb célja a kiváló minőség — még a baromfitenyésztésben ts. A továbbiakban Gaál Attila elárulta azt ts, hogy sikerült kifejleszteniük egy új technológiát, amely az eredményekben Javulást hozott. Ezt a Jövőben tovább kívánják fejleszteni, mert még a Javuló eredmények Is elmaradnak azoktól, amilyenekre számítottak. Már említést tettem, hogy a gazdasági helyzet legjobban a baromfitenyésztés részlegét sújtotta. A szemesek Jelentős fogyasztása mellett ez az ágazat nagyon energiaigényes 1s, Ezt figyelembe kell venni és arra törekedni, hogy megtalálják az energiával való takarékosság módját. Ennek megoldásában látják a közeljövő legégetőbb feladatát. Mindent egybevéve: a Komáromi Állami Gazdaság baromfitenyésztési részlegén az „új keresése“ némi eredményeket hozott. Erről tanúskodnak az Idei év első négv hónapiában elért pozitív eredmények ts. A részleg dolgozói tudatosították, hogy csak felelősségteljes hozzáállással lelhet leküzdeni azokat a nehézségeket, amelyeket az utóbbi egy két esztendő hozott a baromfitenyésztésre. Az a tény. hogy a szakmai kérdések megoldása magasabb szintet ért el, Jő feltételt biztosít a további nehézségek leküzdésére. RSDr. KOLOZSI ERNŐ A baromfitenyésztés sok munkával jár, de megéri a fáradozást Foto: Matis Tejtermelés a amok tükrében A kelet-szlovákiai kerületben 237 mezőgazdasági üzemben foglalkoznak tejtermeléssel. A kerületi mezőgazdasági igazgatóság hétről hétre megkülönböztetett figyelemmel kíséri az állattenyésztési telepekről beérkezett jelentéseket, mert azokból sokatmondó bizonylatok kerekednek az egyes gazdaságok állattenyésztésének színvonaláról, a gondozók igyekezetének eredményességéről, avagy éppenséggel a szakszerűtlen gazdálkodásról. Minden egyes számadat rávilágít a gazdaságok vezetőinek, szakirányítóinak az üzemágboz való viszonyulására, arra, hogy miként tettek eleget a párthatározatokból eredő feladatoknak és az idei évre kitűzött céloknak. Tudjuk, hogy a kerület mezőgazdasági üzemeinek zöme végre takarmányozási gondok nélkül vészelte át a téli időszakot, sőt több gazdaságban maradt a téli takarmánykészletből a legeltetés időszakára is. Tehát az idei tavaszon — néhány gazdaság kivételével — nem irhatő a takarmányhiány számlájára a gyenge tejhasznosság. Ugyanis több gazdaságban a napi fejési átlagok jóval a lehetőségeken aluliak. Bohumil Petrák agrármérnök, a kelet-szlovákiai kerületi mezőgazdasági igazgatóság állattenyésztési osztályának dolgozója örömmel újságolja, hogy a kerület mezőgazdasági üzemei az első negyedévben több mint kétmillió literrel több tejet adtak a közellátásnak, mint ahogyan a terv előirányozta. Hét mezőgazdasági üzem, — mégpedig a kassai (Košice) járásból a zdaüai és a csécsi (Čečejovce) szövetkezet, a vranovi járásbúi a Vyšný Žipov-i és a závadai szövetkezet, a bardejovl járásból a Nižná Polianka-i, a rozsnyói (Rožňava) járásból pedig a hosszúszói (Dlhá Ves) szövetkezet az első negyedévben az évi tejtermelési feladatnak több mint 25 százalékát teljesítette. Hatvankilenc üzem az évi tejtermelést feladatát több mint húsz százalékra teljesitette. Május folyamán sokat javult a tej minősége. Az utóbbi időben pozitfv változás állt be a rozsnyói és a humennéi járás tejtermelésében. Több mint 400 ezer literrel túlszárnyalták a tejeladási tervet a svidnfki, a bardejovi, a poprádi és a kassai járásban. Májusban a tőketerebesi (Trebišov) járásnak is sikerült 150 ezer literrel túlszárnyalnia a tejértékesítés tervét, ami azért is örvendetes, mert a kerületben ez volt az egyedüli járás, amely az első negyedévben nem teljesítette tejeladási feladatát. Sajnos a kelet-szlovákiai kerületben sok azoknak a gazdaságoknak a száma, ahol a hasznosság nem igazolja azokat a feltételeket, amelyeket a takarmánytermelési lehetőségek, adottságok biztosítanak számukra. Példaként említhető a tőketerebesi járás Zemplínska Nová Ves-i Magtermelő Állami Gazdasága, ahol a napi 4,29 literes fejési átlag nem igazolja az említett körültekintő munka eredményét. Érthetetlen számunkra, hogy vajon hogyan sikerült a hasonló feltételek mellett gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben, például a michalovcei járásban lévő staréi szövetkezetben májusban 10,97 litert fejni naponta tehenenként, ezzel szemben a Sobrancei Állami Gazdaságban csupán 3,35 litert. Érthetetlen, hogy a tőketerebesi járásban a hardicsai (Zemplínske Hradište) szövetkezetben májusban 8,45 literes volt a napi fejési átlag, a szomszédos Terebesi Állami Gazdaságban pedig csak 5,63 liter. Hogyan sikerült a Stará Lubovňa-i járásban lévő kamienkai szövetkezetben 11 literes hasznosságot elérni, ugyanakkor a szomszédos Ciröi szövetkezetben csupán 5,3 litert fejtek. Örvendetes viszont, hogy a kassai járásban a gazdaságok többségében a vezetők szívügyévé vált a tejtermelés színvonalának emelése. Erről vall például a csanyai (Cána) szövetkezetben elért 12 literes, a Csécsi Efszben pedig a 11,60 literes napi íajési átlag, ezen túlmenően pedig a kassai Agrokomplex, a perényi (Perín), a družstevnéi, az újbodvai (Nová Bndva), a Nižná Myšŕa-i szövetkezet, valamint a Szepsi (Moldava nad Bodvou) Állami Gazdaság jóval a kerületi átlagot meghaladó eredménye. A mäsodnttvénvefc termesztésében rejlő tartalékok A Perko hibrid növényzete őszi begyűjtéskor
