Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-12 / 6. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. február 12. 12 >4. Mikrobák és élelmiszerellátás Irta: Valerij JEROSIN, a biológiai tudományok doktora Az első világháború éveiben Németországban az élelmiszerhiány miatt nagyipari méretekben szervezték meg a fehérjében gazdag sörélesztő gyártását. Ezzel leveseket és kolbászokat dúsítottak, Ily módon sikerült pótolniuk a háború kezdetéig importból beszerzett élelmiszer 60 százalékát. Körülbelül húsz éve újra alkalmazták ezt a módszert. A fejlődő országok élelmiszerhiányának csökkentésére ajánlották. Különböző okok miatt azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A mezőgazdasági takarmányok problémájának megoldásában azonban a fehérje biotechnológiai szintézise meghatározó szerepet játszhat. A takarmány alapjául szolgáló gabonafélék magjában nemcsak fehérje van, hanem llzin is — aminósav, amit az állat szervezete nem képes feldolgozni, ezért kész formában a táplálékkal együtt kell megkapnia, hiszen ez létszükséglet számára. Ha a takarmányt a szükséges anyagokkal dúsítják, a költségeket csaknem feleannyira csökikenthetik. Ennek sokféle módja van. Például csontlisztet adagolnak a takarmányhoz. Am ennek tartalékai igencsak korlátozottak. Széles körben alkalmazzák a hallisztet, de a világóceánban a halászat elérte a kritikus szintet és az utóbbi években nem nőtt. Az USA-ban a takarmányt szójával dúsítják. Termesztéséhez kedvező az éghajlat. Az USA élen jár a világ szójatermesztésében, messze maga mögött hagyva a többi országot, szóját pedig gyakorlatilag szinte csak az Egyesült Államok exportál. A fejlett nyugat-európai országok és Japán állattenyésztése csaknem az amerikai szóján alapul. A New Scientist című folyóirat adatai alapján egyedül csupán Nagy-Britannia évente egymillió tonna szóját vásárol takarmányozásra. Azokban az országokban, így a 6zovjetunióban is, ahol a természeti adottságok nem teszik lehetővé a szója nagybani termesztését, különösen fontos a fehérje biotechnológiai előállítása. Hiszen a takarmányt mikroorganizmusok (parányi szervek) fehérjében és lizinben gazdag biomasszájával dúsíthatják. A szárított élesztőnek például a fele fehérje. Lizintartalmát tekintve pedig az élesztő meg is előzi a szóját. Számos iparilag fejlett országban kidolgozták már az előállítás technológiáját, de a gyakorlatban még nemigen alkalmazzák. A kapitalista világban a szója és mikróbafehérje közötti versengésre nem csupán a gazdasági tényezők vannak hatással., Mint Hubert Humprey, az USA volt aíelnöke mondta, „a szója — a hatalom új formája, új valuta, az amerikai diplomácia nyelvének új dimenziója“. NYERSANYAG UTÄN KUTATVA A Szovjetunióban már a 30-as években megkezdődött a takarmányélesztő gyártása növényi alapanyagokból: fűrészporból, faforgácsból, szalmából, kukoricatorzsából, napraforgó- és rizsmag héjából. De ezzel csupán a mai fogalmak szerinti kisüzemekben lehet foglakozni. A nagy hidrolízisélesztőgyártó üzemek, ha ezt az alapanyagot használnák, nem lennének gazdaságosak. 0) nyersanyagot kellett tehát keresni. A világon elsőként a Szovjetunióban dolgozták ki az olaj szénhidrogénjén alapuló takarmányélesztő gyártását. Ma már évente egymillió tonna élesztőt állítanak elő, ami 20 millió tonna, szarvasmarhák takarmányozására szánt gabona fehérjével való dúsítását, vagyis tápértékónek növelését teszi lehetővé. A termelés 1985-re csaknem megkétszereződik. A század végére az ország vágóállat- és baromfitenyésztésének évi takarmányéleáztő- és egyéb mikróbaadalékszükséglete eléri a 10 millió tonnát. Tehát folytatni kell az újabb nyersanyagfajták keresését, a jövő században nem lehet kizárólag az olajra számítani. A tudósok érdeklődését a szintetikus alkoholok: a metil- és az etilalkohol keltették fel. A Szovjetunióban hamarosan befejeződnek az etilalkoholból nyerhető takarmányélesztővel folytatott kísérletek. Az eprín (ez az új anyag kereskedelmi elnevezése) minősége olyan kitűnő, hogy az állattenyésztők véleménye szerint kezdetben, míg nem tudnak belőle elegendő mennyiséget gyártani, az eprint kizárólag a fiatal borjak, bárányok és malacok táplálásához szükséges tej helyettesítésére kell használni. az Állattenyésztés láncszemét kihagyva A fehérje biotechnológiai előállítása — állattenyésztés — étkezés ... Meg lehet rövidíteni ezt a láncolatot? Ennek a lépésnek igen nagy a jelentősége, hiszen egy emberre világviszonylatban egy nagy háziállat és egy háziszárnyas jut. Ezeknek ötször annyi táplálékra van szükségük, mint amennyire az embernek. A mikroorganizmusok világa változatos. Különböző új, méghozzá nem szintetikus, hanem természetes ételek készíthetők belőlük. Hogy az emberek fejlett állatokkal és növényekkel táplálkoztak, ennek egyszerű az oka: évezredeken keresztül nem is tudtak a mikróbák létezéséről. Bár az ember kenyérsütéskor, tejsavanyításkor, öntudatlanul is felhasználta a mikroorganizmusokat. Ugyanígy széles körben ismertek, bár nem minden népnél, a különböző gombaételek. A keleti konyha, mint valami titokzatos alapanyagot, évszázadok óta használja a penészgombákat, a nemzeti étkek fehérjetartalmát gazdagítva vele: ilyen ételek az indonéz tempe, a japán natto, a kínai szufu. Napjainkban tudatosan és célirányosan szélesíteni lehet az étkezés során felhasznált termékek körét. Már ma is reális lehetőség van arra, hogy a hagyományos ételfajtákat olyan, mikroorganizmusokból készített adalékokkal egészítsék ki, amelyek lehetővé teszik az ember számára nélkülözhetetlen összes alkotórészt tartalmazó ételek készítését. Az amerikai Amoco Foods cég megindította a torutin, egy élesztőfajta szárított változatának termelését. Ezt több étkezési termék készítésénél felhasználják. Lehetséges, hogy Angliában is hamarosan megkezdik egy penészgombafajta termelését, amelynek az élelmiszergyártásban való felhasználását a kormány engedélyezte. A Szovjetunióban is folynak hasonló kísérletek. Nálunk már kidolgozták a kenyérsütéshez alkalmas közönséges élesztő előállítását etilalkoholból. A sütéshez használt liszt súlyához viszonyítva csupán három százaléknyi élesztő hozzáadása szüksé ges, és ez másfélszeresére növeli a kenyérfehérje tápértékét. Más módszereket is kidolgoztak már, amelyek lehetővé teszik a biotechnológiai termékek alkalmazásét, nem csupán a hétköznapi, hanem a gyógyétkeztetésben is. (A MIKROBIOLŰGIA-c. lapból) HOGYAN GAZDÁLKODTUNK TAVALY? Az elmúlt évben a mezőgazdászoknak nem minden mutatóban sikerült teljesíteniük az előirányzott tervfeladatokat. A kedvezőtlen időjárási viszonyok következtében gabonából és takarmánynövényekből kevesebb termett. Lényegesen kedvezőbb volt a helyzet a kukorica, a cukorrépa, a napraforgó, a zöldség és a gyümölcs termelésében, főleg ha az előbbi évhez viszonyítjuk. A felmerülő nehézségek mellett Szlovákiában a mezőgazdasági bruttó termelés értéke meghaladta a 33 milliárd koronát, ami összességében véve 2,4 százalékos növekedést jelentett .az 1980-as évhez képest. Ehhez elsősorban a növénytermesztés járult hozzá, ahol a termelés — az előző évhez viszonyítva — tíz százalékkal növekedett, s amely a mezőgazdasági bruttó termelésben 45,5 százalékos arányban részesedett. összmennyiségben az áruértékesítési tervet is sikerült teljesíteni, amely az előző évhez képest is kedvezőbben alakult. Igaz, az állattenyésztés szerkezeti változása következtében az előző évinél valamivel kevesebb sertéshús és tej került a piacra. Baromfiipari termékekből viszont többet forgalmaztunk. Szlovákia mezőgazdasági termelésében kiemelkedő szerepet töltött be a nyugat-szlovákiai kerület. Ez abból is látható, hogy a mezőgazdasági bruttó termelés értéke elérte a 18 milliárd koronát, a növekedés üteme pedig a három százalékot. A növénytermesztés szakaszán elért kilenc milliárd koronás bruttó termelés — az előző évhez viszonyítvh — több mint 15 százalékos növekedést jelent. Ennek köszönve a kerület mezőgazdasági üzemel nemcsak hogy kiegyenlítették az állattenyésztési termelés kiesését, hanem elősegítették a bruttó termelés növekedését is. Az állami alapokba 12,2 milliárd korona értékű terméket adtak, ami valamivel több volt az előző években. Pontosabban kifejezve: a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemei Szlovákia mezőgazdasági bruttó termelésében 54,2 százalékos, piaci termelésben pedig 57,4 százalékos arányban részesednek. Bár a mezőgazdasági termelés kedvező alakulásához elsősorban a növénytermelés eredményei járultak hozzá, ebben a szakágazatban sem sikerült minden feladatot maradéktalanul teljesíteni. A vártnál gyengébb volt a gabonafélék, a szálas takarmányok, a repce, a mák és esetenként a cukorrépa hozama. Az állattenyésztés szakaszán jelentősen növekedett a tojás- és a Juhhústermelés. A többi termékből valamivel kevesebb került az állami alapokba. Az egyes járások közül a mezőgazdasági termelésben a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) részesedett a legnagyobb arányban. A mezőgazdasági bruttó termelés itt meghaladta a két milliárd koronát. A termelés növekedésének üteme a Bratlslava-vidéke, az érsekújvárt (Nové ZámkyJ és a topofőanyi járásban volt a legnagyobb. A mezőgazdasági termelés intenzitása a dunaszerdahelyi, a galántai, az érsekújvári és a trnavai járásban jóval meghaladta a kerületi átlagot. Bár a mezőgazdasági termelés több területén az elmúlt évben is szembetűnő fejlődés mutatkozott, az elértekkel korántsem lehetünk elégedettek. Az idei Igényes feladatok a korlátozott keretek mellett fokozott erőfeszítést követelnek, s szükségessé teszik valamennyi szinten az irányítás és a munkaszervezés további tökéletesítését, valamint a rendelkezésre álló eszközök hatékonyabb kihasználását. Štefan Kocian agrármérnök * *** *j» *2» *2* «2* «2* «5* «£♦ *** *2* *** *** *2* *!* *2* »2* «2» »2* *2* *J* ♦$* *** *** •!> *** »2* *2* «J* «2* *2* *2* *** *** *1* *1* «J» *2* «2* »2* *** *2* «2* *** «2» »2« *2* *2* *2* ♦} Az utóbbi években a Bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Állami Gazdaság állattenyésztésének eredményei messze elmaradtak a társadalmi elvárásoktól. Ha összehasonlítjuk a tervet a valósággal, igen kedvezőtlen képet kapunk. íme b tények: Tavaly tehenenként! évi átlagban 2565 literes tejtermelést irányzott elő a tervük, a valóságban pedig csupán 2184 litert értek el, az 1980-as évhez viszonyítva 1019 literrel kevesebbet. Az utóbbi két évben tehát tehenenkénti átlagban több mtnt ezer literrel csökkent az évi fejési átlag. Jozef Vysoký agrármérnököt, az állami gazdaság állattenyésztési főágazatvezetőjét megfontolt, komoly embernek ismerem. Olyannak, aki nyíltan feltárja a hiányosságokat. Komoly problémaként említi a gyenge borjúszaporulatot és a magas elhullási százalékot. Amíg 1980-ban száz tehéntől 95,7, addig tavaly csupán 74,7 borjút neveltek fel. 1980-ban a borjak elhullása 5 százalékos volt, tavaly pedig 13,9 százalékra emelkedett. Ez annyit jelent, hogy a 920 született borjúból 128 pusztult el. E tekintetben is a leggyengébbek a Járásban. A tehenészet visszaesése az 1980-as évre vezethető vissza, amikor árvíz sújtotta a gazdaságot. A takarmánynövényeket képtelenek voltak begyűjteni és így az állatállománynak kellő mennyiségű tömegtakarmányalapot biztosítani. A készletük még az állatok életfenntartásához sem volt elegendő. Ez törvényszerűen a törzsállomány leromlásához vezetett. A sikeres állattenyésztésnek egyik alapvető tényezője a zökkenőmentes utánpótlás. Ennek legolcsóbb és legmegbízhatóbb módja a saját szaporulaton alapuló zárt állatforgó. Az egészséges, életképes borjak felnevelése a vemhesség időszakában kezdődik. Vagyis, a vemhes tehenek megfelelő takarmányozásával és tartásával. A vemhesség időszakában döntően fontos az állat vitamin- és ásványíanyag-szükségletének teljes mértékű fedezése. A takarmányadagból nem hiányozhatnak a magas karotindályozza a borjak szakaszos be- és kitelepítését, s ennek következtében nem végezhetik el a borjúneveldék rendszeres fertőtlenítését sem. A gyenge takarmányozás következtében a tehenek nem vemhesültek, ami a szaporulatra és a tejtermelésre egyaránt kedvezőtlenül hatott. Az ok nem csupán a gyenge takarmányozásból eredt — bár ez is hozzájárult —, hanem sokkal régebbi keletű. Nyilván a teheneket még borjú, illetve üsző korúikban nem gondozták, nem táplálták megfelelő módon. A régi mufelnevelni minden borjút! tartalmú növényeik, mint például a herefélék. A szövetkezet takarmánykészletének túlnyomó részét a kukoricaszilázs képezte. A szilázsolás során a minél nagyobb szárazanyag-tartalom elérése volt a fő cél. Am azzal nem számoltak, hogy a szárazanyag-tartalom növekedésével csökken a karotintartalom. Az állatorvosi vizsgálat szerint a vemhes tehenek A-vitamin hiányban szenvedtek. Ennek következtében gyenge ellenállóképeségü, vagy életképtelen borjak születtek, ami a nagy elhulláshoz vezetett. A gazdaságban az is komoly problémát jelentett és jelent, hogy évente 300 borjút vásárolnak. Származásuk többnyire ismeretlen, így a tartásuk bizonytalan. A férőhelyek hiánya akalasztás, a nemtörődömség hosszú távon megbosszulja magát. Ezt tapasztalhatjuk Bodrogszerdahelyen is. A kedvezőtlen helyzetből csak egy kivezető út maradt: egészséges, jó kondícióban levő tenyészüszőket nevelni, vagy vásárolni. A jelenlegi tehénállomány egy részét sürgősen ki kell selejtezni, mert megfelelő hasznosság nélkül fölöslegesen fogyasztják a takarmányt. Jozef Vysoký elmondotta, hogy a felmerülő problémákat komplex módon szeretnék megoldani. Megkülönböztetett gondot fordítanak a szálas takarmányok termelésének fejlesztésére. Az elmúlt években a szántóföld 30,7 százalékán termesztettek takarmánynövényeket. Viszont, a lóhere és a lucerna mindössze tíz százalékos arányban volt képviselve. Az intézkedések értelmében az idén a szántóterület 36 százalékán termelnek takarmánynövényeiket és ebből az évelő takarmánynövények részarányát 16,5 százalékra növelik. , A borjúnevelés helyzetének javítására egy borjúneveidét építettek. Jelenleg a borjakat hathónapos korig, három istállóban tartják. Ez lehetővé tette a szakaszos betelepítést, valamint a borjúneveldék fertőtlenítését. Az összes istállókba bevezették a fűtést. Javították a borjak itatását is, az előírásoknak megfelelően. Huszonegy napos koruktól szénát kapnak. Hathónapos koruk után a borjak az üszőneveidébe kerülnek. A tenyésztői munka, ami sokban a gondoskodáson múlik, határozza meg a fedeztetés sikerét. A gazdaságnak jelenleg 3660 szarvasmarhája van, ebből 1300 a tehén. Az utolsó három évben évenként száz tehénnél növelték az állományt. Az idén háromszáz tehenet selejteznek ki. A feltöltést saját nevelésű üszőkkel oldják meg. A törzsállománynál bevezették a hasznosság rendszeres ellenőrzését. Az idei évtől kezdve a fajtatiszta tenyésztés mellett egyre nagyobb szerepet kap a haszonállatelőállító keresztezés, ami fegyelmezettebb és következetesebb tenyésztői munkát kíván. Ilyen körültekintő intézkedéseik és tenyésztői munka nyomán joggal várhatják a gazdaságban a szarvasmarha-tenyésztés fellendülését. ILLÉS BERTALAN > *2« »2« »2« »2« *2‘ »J* *2« *2* *2» »2* ♦♦♦ £♦.♦♦♦ *2* *2* *2* *2* *2* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *2* *2* *2* *2* *2* ♦♦♦ *2* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ’I* *1* *1* «J* »J* *2* «J* «5* *2' <♦ *2« «2« »2* *2* «5» *2* *2* *»* *** *2* *2* *2* *2* *2* * Nemcsak védeni, de kihasználni is! Napjainkban egyre gyakrabban kerül szóba a talajvédelem. Jogosan. Hiszen a mezőgazdasági termelés pótolhatatlan termelőeszközéről van szó, és mindent el kell követnünk további csökkkenésének megakadályozása érdekében. A termőterület stabilizálódása tekintetében bizonyos sikereket könyvelhettünk el az utóbbi egy-két évben a fokozott társadalmi összefogásnak, a következetesebb ellenőrzésnek köszönve. De vajon elegendő-e pusztán megtartani azt, amink van. Minden bizonnyal nem. Sokat kell még tennünk, hogy megtanuljunk ésszerűen gazdálkodni legértékesebb kincsünkkel, a termőfölddel úgy, hogy minél nagyobb hozamokat érjünk el nemcsak ma, de holnap is. Az ésszerű talajgazdálkodásnak egyik fontos tényezője a talajerő megtartása, illetve fokozása. Ennek legtermészetesebb, leggazdaságosabb eszköze a szerves trágyázás. Istállótrágya vagy trágyalé úgyszólván minden gazdaságban található. De milyen állapotban és hogyan van kihasználva? Hány olyan mezőgazdasági üzem van hazánkban, ahol csak annyira futja idejükből, erejükből, hogy az istállótrág^t kihordják, de kezelésére, szétterítésére és beszántására már nem akad mód. „Nincsenek trágyaszórógépek“ hivatkoznak gyakran a gazdaságok vezetői s ezzel az ügyet lezártnak tekintik, ahelyett, hogy próbálkoznának pótmegoldást találni. Az elhanyagolt trágyatelepeken, sőt a gazdasági udvarokon szanaszét hagyott értékes szerves anyag nemcsakhogy kárbavész, de a környezetet is szennyezi. Nem tudatosítják, hogy az ilyen felelőtlen hozzáállás következtében a talajerő törvényszerűen leromlik, az értéke csökken, s kevesebb élelmiszer kerül valamennyiünk asztalára? Ezzel szemben műtrágyából évről évre nagyobb mennyiség kerül a talajba. Igaz, a műtrágyázás is fontos belterjesítő tényező, de csak akkor, ha szakszerűen alkalmazzák. Viszont a szerves trágyázást semmiképpen sem helyettesítheti. Sőt, az istállótrágya megfelelő hasznosításával jelentős mennyiségű műtrágyát lehetne megtakarítani. Tehát e tekintetben végképp nem lehetünk elégedettek a talajerő-gazdálkodással. Ezen a téren javulás ezidáig aligha tapasztalható — bár tisztelet a kivételnek. A másik kérdés, hogyan használjuk ki a rendelkezésünkre álló termőföldet? Meg tudjuk-e teremteni a legcélszerűbb termelési szerkezetet, a talaj ésszerű kihasználása érdekében? Az utóbbi években a takarmánynövények termelése került előtérbe. Ez helyes is. Hiszen az erőtakarmányok hiányát tömegtakarmányokkal kell pótolni. Viszont egyre több gazdaságban olyan helytelen felfogással találkozhatunk, hogy a takarmányszükségletet csupán a takarmánynövények területének növelésével igyekeznek megoldani, ami gyakran nincs is összhangban a meglévő állatállománnyal. Ugyanakkor a nagyobb területről sem képesek a kellő készletet, illetve a megkövetelt hasznosságot biztosítani. Mi ennek az oka? Elsősorban a takarmánynövények termesztésének helytelen szerkezete, amelynek keretén belül az évelő takarmánynövények részaránya igen alacsony, és az esetek többségében meg sem közelíti a párthatározatok által előirányzott 16—18 százalékot. Komoly mulasztások közé sorolható az agrotechnikai intézkedések be nem tartása, valamint a begyűjtés és a tárolás során keletkezett tetemes veszteségek. Nem csoda, hogy sok esetben a hektárhozamok kicsik, a takarmányok minősége pedig nem felel meg a követelményeknek. Ilyen külterjes takarmánytermelési viszonyok mellett nem lehet beszélni a termőföld hatékony kihasználásáról. Bár az illetékes közigazgatási szervek fokozot erőfeszítést fejtenek ki a termőföld védelme érdekében, nem ártana, ha a jövőben ellenőrző tevékenységük során jobban hatnának a termföld ésszerű kihasználására is. A napjainkban számtalanszor tapasztalt negatív jelenségek felszámolásában sokat tehetnének a szövetkezetek ellenőrző bizottságai is. y !—klm—
