Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-02-12 / 6. szám

1983. február 12. SZABAD FÖLDMŰVES Emelkedő életszínvonal A Szovjetunió Központi Statisz­tikai Hivatala nyilvánosságra hoz­ta az ország tavalyi népgazdasági tervének teljesítéséről szélé jelen­tését. Az 1983. január 1-én 271 millió 200 ezer lakosú Szovjetunió nem­zeti jövedelme az elmúlt évben 2,6 százalékkal növekedett. Az ipar termelése 723 milliárd rubelnél nagyobb értékű volt. A termelő­­eszközök gyártása 2,6 százalékkal, a fogyasztási cikkeké pedig ezt meghaladó ütemben, 2,9 százalék­kal nőtt. A mezőgazdasági terme­lésnövekedés S milliárd rubel, azaz 4 százalék volt. Ez a termelésnö­vekedés egyben a hatékonyság ja­vulását is jelzi, mivel a dolgozók létszáma csak 1,1 százalékkal, a beruházások összege pedig 2 szá­zalékkal nőtt. Csökkentek a befe­jezetlen beruházások. Tavaly mint­egy 200 új ipari üzem kezdte meg a termelést. A kolhoztagoknak a közös gaz­daságban végzett munkából szár­mazó jövedelme 4 százalékkal, a bérből és fizetésből élők keresete pedig 2,8 százalékkal emelkedett!, s ez ujóbbi átlagos havi értéke el­érte a 177,3 rubelt. Az egy lakosra jutó reáljövedelem 0,1 százalékkal, a kereskedelmi áruforgalom pe­dig 0,3 százalékkal volt magasabb az 1981. évinél, 4,7 százalékkal nőtt viszont a lakossági szolgál­tatások értéke. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalmának összértéke 119 mil­liárd rubel volt, 8,4 százalékkal magasabb, mint ez előző évben. A forgalom nagyobbrészt a szocia­lista országokra, s ezen belül is a KGST tagállamaira jut. A szovjet ipar 1982-ben egészé­ben teljesítette tervét, s csupán néhány iparág, Így a vegyipar, a vaskohászat és a mikrobiológiai ipar nem tudott megbirkózni a rá­rótt feladatokkal. Villamos ener­giából a műit évinél 3 százalékkal többet, 1366 milliárd kilowattórát, kőolajból 0,6 százalékkal többet, 613 millió tonnát, földgázból pedig 8 százalékkal többet, 301 milliárd köbmétert termeltek. A Szovjet­unióban 1982-ben 5400 ipari robo­tot gyártottak, s ez az ipari átla­got messze meghaladó, 81 százalé­kos termelésnövekedést jelent. Sze­mélygépkocsiból az 1981. évinél 1 százalékkal kevesebbet, 1 millió 307 ezer darabot gyártottak. Az ipari munka termelékenysége 2,1 százalékkal, a tervben előírtnál alacsonyabb ütemben nőtt. Az elő­irányzottnál kevesebb volt az anyagmegtakarítás, s a szükséges­nél lassúbb ütemben vezették be az új technikai eszközöket és technológiai eljárásokat. A mezőgazdaság a rossz időjá­rás ellenére növelte termelését. Számottevően több gabonát taka­rítottak be, mint 1981-ben, s az ország gabonakészletei biztosítják a lakosság kenyér- és egyéb pék­árukeresletének maradéktalan ki­elégítését. Növekedtek az állatte­nyésztés takarmánykészletci is. Növekedett az állatállomány, a sertések száma nagyobb mérték­ben, mint a szarvasmarháké. Mar­ha- és baromfihúsból valamint tejből ennek ellenére nem sikerült teljesíteni az állami felvásárlási terveket. A mezőgazdaság fejlesz­tésére a múlt évben 37,4 milliárd rubelt fordítottak. A közlekedés a vasutat leszá­mítva eleget tett feladatainak. A vasút különösen kőolajból és olaj­ipari termékekből, faipari termé­kekből, cementből és műtrágyából szállított kevesebbet, mint azt a terv előírta. 1981-hez képest rom­lott a vagonpark kihasználtsága, és a vasúti dolgozók munkaterme­lékenysége is. 1982-ben a Szovjetunióban újabb intézkedéseket tettek a dolgozók életszínvonalának emelésére, je­lentősebb fizetésemelést hajtottak végre a bányászok körében. Az OSZSZSZK, Ukrajna, Belorusszia, Moldávia és a balti köztársaságok terülbtére kiterjesztették a gyer­mek egyéves koráig szóié gyer­mekgondozási segélyt, és másfél évre növelték a fizetés nélküli gyermekgondozási szabadságot. Or­szágszerte kétmillió új lakás épült. Hábordban éheznek az emberek A polgárháború sújtotta Csád több vidékén éhínség dúl. Az aszá­lyos Guéra tartományban az em­berek falevelekkel és szöcskékkel táplálkoznak, s megdézsmálják a hangyabolyokban összegyűjtölt magvakat. A Csádnak nyújtandó segély ügyében összehívott nemzetközi konferencia óta alig javult a hely­zet. Ennek fő oka az országban 'keletkezett hatalmi űr, valamint a segélyprogram hatékony lebonyolí­tásához szükséges infrastruktúra hiánya. Az ENSZ Illetékes szervei tavaly . nyáron a háborús állapatok miatt nem tudtak élelmiszersegélyt el­juttatni Csádba. Amikor viszont N’ Djamena térségében beköszön­tött az esős évszak, kizárólag légi úton érkezhettek segélyszállítmá­nyok. Szeptemberben és október első hetében működött is egy „légihíd“. Guéra tartományt — melynek adminisztratív központja a fővárostól mintegy 300 kilomé­terre van — azonban nem bizton­ságos övezetnek minősítették, s emiatt ide igen kevés élelmiszer jutott el. A tehergépkocsi- és ben­zinhiány miatt az sem sokat vál­toztatott a helyzeten, hogy az esős évszak végeztével Ismét járhatók lettek a közutak. A Nemzetközi Vöröskeresztnek három tehergép­kocsija van Csádban, s Guéra tar­tomány 300 ezer lakosa közül mindössze 24 ezernek képes élel­miszert juttatni. A Nemzetközt Vöröskereszt egyik vezetője négy és fél hónapi tartózkodás után hazatérve Géni­ben éhínségnek minősítette a hely­zetet. ZÖLD DRACHMA Az Európai Közösségek Bizottsá­ga a ..zöld drachma“ hétszázalé­kos leértékelését fogja javasolni az EK miniszteri tanácsának. A tagországok egymás közt) agrár­kereskedelmét az úgynevezett „zöld" valutaárfolyamokon szá­molják el, amelyet a pénzpiaci vi­szonyok változása, esetünkben a görög drachma közelmúltban tör­tént 15 és fél százalékos leértéke­lése esetén ntölagosan kiigazíta­nak a kereskedelmi forgalom egyensúlyának megtartása érdeké­ben. • (Le Monde) TENGERENTÚLI AJÁNDÉK NYUGAT-EUROpANAK A forradalom szigete az idén Ju­bileumok évében él. Január végén emlékeztek meg a ku­bai nép nemzett hősének, a Latin­amerikai népeik „apostolának“ Jósé Martinak, a hazafinak, tudósnak, köl­tőnek, internacionalista forradalmár­nak évfordulójáról: 130 éve szüle­tett. Továbbá 30 éve a írnak, hogy a híres Monca'da-laktanya elleni táma­dással megkezdődött a kubai nép felszabadító mozgalmának utolsó sza­kasza. Mindkét esemény mozgóeltó ténye­zőként hat a szigetország életében. A szegény családban született Jósé Martit egész életébem a tudásvágy sarkallta, forradalmi tanítók tanítvá­nya volt. Követte példájukat. Forra­dalmi tevékenységéért a spanyol gyarmati hatóságok már 1870-ben hatévi kényszermunkára Ítélték. A nyolcvanas években egyszer Ismét ha­zája földjére lépett, majd 1895-ben a függetlenségi háború megindításakor ismét visszatért, véglegesen. Működé­se során bejárta az egész kontinen­set, tanított latin-amerikai egyeteme­ken, publicisztikával foglalkozott, s nagy érdeme volt 1892 elején az első latin-amerikai forradalmi szer­vezet, a Kubai Forradalmi Párt meg­alakulása. A párt alapító okmányé­nak 6. cikkelye szerint azért létesült, tiogy megteremtse „az egységes, sza­bad és felvilágosult hazát, amely már előkészítő munkálatai mindegyikében felkészült, hogy elhárítsa a reá lesel­kedő belső és külső veszélyeket, s hogy a kínzó gazdasági zűrzavart felcserélje a közvagyon olyan rend­szerével, amely tehetővé teszi az or­szág lakosságának sokoldalú tevé­kenységét“. 1895. május 19-én har­cokban szerzett sebesülésébe halt be­le. Utolsó írásaiban figyelmeztetett az Egyesült Államok részéről fenye­gető veszélyre: „A bennünket nem ismerő rettegett szomszéd megvetése a legnagyobb veszély a mi Ameri­kánk számára .. A kubai nép Jósé Marti forradal­mi eszméinek szellemében ünnepli meg a nagy évfordulóját. A párt köz­ponti bizottsága felszólította az ösz­­szes társadalmi réteget, hogy a jubi­leumot fokozott munkatevékenység-Kuba a jubileumi évben gél, a szocialista haza védelmében való tevékeny részvétellel ünnepelje. Feladatainkat nagyon bonyolult nem­zetközi helyzetben is teljesítenünk kell, annak ellenére, hogy az észak­amerikai imperializmus vakmerőén rá akarja kényszeríteni akaratát mások­ra, agresszív, önző és harácsoló poli­tikája megvalósítására törekszik, mellyel komoly és fokozódó háborús veszélybe sodorná a világot. Kuba népének szilárd elhatározása, hogy azonosulva Fidel Castro gondo­latéval, hogy határozottan kellő bá­torsággal védelmezni kell a békét, kész hozzájárulni a méltó és igazsá­gos béke kivívásához, felikészül bár­milyen imperialista kaland visszave­résére, annak érdekében, hogy leg­becsesebb vívmányukat — a forra­dalmat — utolsó csepp vérükig vé­delmezzék. A Moncada-laktanya elleni támadás 30. évfordulója alkalmából a párt felhívta a lakosságot, hatékonyan és maximális energia- és nyersanyag­megtakarítással teljesítsék a termelés és a szolgáltatások tervét, minden lehetőséget használjanak ki az ered­ményes cukornádszüretre, tökéletesít­sék a tervezési és irányítást rend­szert. A beruházásban érjenek el na­gyobb hatékonyságot, a Szovjetunió­val és más szocsiallsta országokkal, Az Egyesült Államok a Pentagon „atomteme­tőjévé“ akarja változtat­ni a nyugat-európai or­szágokat. (L. Szamojlov rajza) A Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének prágai kezdeményezése, mely Immár az ENSZ hivatalos dokumentuma lett, jelentőségével világszerte megmozgat­ta a tömegeket, sót felelős politiku­sok, egykori diplomaták szóltak hoz­zá, mégpedig pozitív vonatkozásban. Sok esetben az érdekek találkozásá­ról, széles alapú egyetértésről van sző. Sajnos, eltérő utat követnek a nyugati világ politikusai, akik — a hangsúlyeltolódásoktól függetlenül — valójában az amerikai elnök nulla­megoldását támogatják az euroraké­­ták kérdésében. így szinte érthetet­len Mitterand francia elnök állásfog­lalása, mellyel annak ellenére, hogy az Egyesült Államok nem egy alka­lommal sérti Franciaország függet­lenségét és nemzeti büszkeségét. Rea­gan elnök nulla-megoldását támogat­ja arra az esetre, ha Genfben nem egyeznek meg, és éppen ez a vezető szociáldemokrata politikus „figyel­mezteti a Szovjetuniót, hogy komo­­lyobban tárgyaljon Genfben“. Pedig éppen Washington tanúsítja konkrét lépéseivel, hogy nem érdeke a Genf­ben végzendő eredményes munka, s eleve ügy állítja be a hónap elején újra megkezdődött SALART-tárgyalá­­sokat, valamint az eurorakéták ügyé­ben folytatott megbeszéléseket, hogy nem vezethetnek megegyezésre. íme, kéznél van a „bizonyíték“, miért ra­gaszkodik az elnök a hírhedt és a másik fél számára elfogadhatatlan „nulla-megoldáshoz“. Egyébként Nitze és Rowny küldöttségvezetők eleve megkapták a pontos utasításokat, mihez tartsák magukat a genfi tár­­gyalákoson. Az elnök egyébként az unió hely­zetéről előterjesztett hagyományos üzenetében Is felfedte szándékait: bér hangoztatta, kész pozitív változá­sokra a szovjet—amerikai kapcsola­tokban Is, ennek feltételét a Szovjet­uniótól várt egyoldalú lépésekben határozta meg, amire aTASZSZ révén adott szovjet válasz kifejtette, hogy Washingtonnak nincs kidolgozott fegyverzetkorlátozási politikája, a tervei kizárólag a fegyverkezési haj­sza fokozására irányulnak. Ennek to­vábbi gyarkorlatl bizonyítéka az, hogy az új amerikai költségvetés 30 milliárd dollárral növeli a hadiki­adásokat akkor, amikor a tüntető munkanélküliek „Rakéták helyett la­kást és élelmiszert! jelszavakat tűzik zászlajukra. Érthető, hogy a nyugat-európai országok munkássága, amelyet a nyugati kormányok fegyver­kezési politikája a jelenlegi válság­helyzetben méginkább sújt, árgus szemekkel figyelt Washington meg­nyilatkozásait és Javaslatait, mert az utca kisembere megszokta, hogy az amerikai kormány politikája valóban „álló tó“, nem történik semmi. Am Ronald Reagannek sem lehet mind­egy, milyen visszhangot váltanak ki javaslatai és állásfoglalásai a nyugat­európai országokban, különösen ott, ahol szociáldemokrata kormányzat van. A fegyverkezési politika, illetve a fegyverkezésre kényszerítés terhel akadályozzak azoknak a szociálde­mokrata politikusoknak szándékait, hogy — mint például Svédországban — valamilyn jóléti államot teremtse­nek. Ez késztette Olof Palme svéd kormányfő kezdeményezését Is, hogy e terv megalapozására a fegyverke­zésre szánt elpazarolt összegeket hasz nálják fel, s ezért a hagyományos semlegesség alapjára támaszkodva indítványt tett atommentes övezetek kialakítására. kötött szerződések alapján gyorsít-i sák meg az építkezéseket és a beru­házási szerelőmunkát A párt rugal­masabb és hatékonyabb munkát vár a néphatalml szerveiktől. A párt feb hívása hangoztatja: „Az 1953. július 26-án kijelölt történelmi úton népünk elmélyítse internacionalista érzését A szolidaritás és felkészültség meg-i nyilatkozásai, hogy áldozatokat hoz­zunk és minden szükségeset megte­gyünk más testvérnépek segítségére, amint ezt honlftársaink tízezrei tet­ték és teszik, az 1953-as hőstett gyü­mölcsét jelentik. Kuba a forradalom Idején az Internacionalista szolidari­tás rendkívül sok megnyilvánulásában részesült, főként a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országai részéről. Internacionalistának lenni annyit jelent, mint teljesíteni adóssá­gunkat az emberiséggel szemben“. A forradalmi jubileumok alkalmá­ból Kubában megemlékeztek a forra­dalom fegyveres erőinek hagyomá­nyairól. Fidel Castro ezzel kapcsolat­ban Lenint Idézte, hogy a forrada­lomnak csak akkor van értéke, ha meg tudja magát védeni. Hangoz­tatta, hogy a nép forradalma segíti egyesíteni a népet. A Kubai Kommunista Párt egyik program-platformja feladatként tűzi ki a gyermekek és az Ifjúság forra­dalmi, munka- és kulturális hagyo­mányok szellemében való nevelését, beleoltva a szocialista hazatiság és a proletár Internacionalizmus mély ér­zését, felkészíti őket aktív jogvéde­lemre, a burzsoá ideológia és er* köles megnyilvánulásai elleni küzde­lemre. A hazafias -i katonai növelés már a bölcsődékben és óvodákban kezdődik. A területfenntartő milíciák megfelelő mődot Jelentenek az egész nemzet bekapcsolására az ország vé­delmébe. A lakosság katonai felkészítését a honvédelemre szervezett, irányított és következetes folyamatként kezelik. • (L) verkezés és a militarista politika te­rén, továbbá annak megakadályozása, hogy a jelzéseknek megfelelően to­vább javuljon a szovjet—kínai viszony és megakadályozzák Peking elbidegO- lését és távolodást folyamatát Wa­shingtontól. Ezzel szemben Bush alelnök az európai közvélemény megdolgozását kapta feladatul. Lényegében Reagan katonapolitikai elképzeléseinek pro­pagálásáról van sző. Ö kapta felada­tul Reagan erősen propaganda ízű nyílt levelének ismertetését Is. Reagan elnök ugyanis a „nulla­­megoldást“ ismétlő, tartalmában egy­általán nem új raikétamegsemmisítési javaslatot címzett az európai népek­hez, és utalást tett egy szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó lehetőségére. A kihívásnak is tekinthető javas­latra maga Andropov főtitkár vála­szolt a moszkvai Pravda kérdéseire. Határozottan leszögezte, hogy az In­dítvány elfogadhatatlan a Szovjetunió számára. „S valóban komolyan le­het-e tenni egy olyan javallatot, a­­melynek értelmében a Szovjetunió­nak meg kellene semmisíteni vala­mennyi közép-hatótávolságú rakétá­Előre lépni vagy körbe körbe? Palme indítványát eszmeileg ma­gáévá tette a Szovjetunió, s válaszát maga Palme nagyra értékelte abban, hogy hozzanak létre a hadszíntérl nukleáris fegyverektől mentes euró­pai övezetet. A szovjet válasszal kap­csolatban Palme előremutató szovjet magatartásról beszélt, s körvonala­zott javaslatait tárgyalásokon kellene megvitatni. Egy Ilyen javaslattal kap­csolatban az NDK kormánya az or­szág egész területét egy közép-euró­pai atomfegyvermentes övezet létre­hozására rendelkezésre bocsátaná az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének érvényesítése alapján. Véle­ménye szerint atomfegyvermentes övezetek létrehozása különböző föld­részeiken csökkenthetné a nukleáris háború veszélyét és a feszültséget. Reagan elnök — megnyilatkozá­sai szerint — az állampolitika sarkallatos elvévé emelte az antlkommunlzmust. Ezt bizonyítják a fegyverkezés fokozására tett és mel­lettük kitartó Javaslatai, továbbá az amerikai javaslatok szorgalmazását szolgáló tömegtoborzásra Indított pro­paganda-hadjárata. Valamennyi ame­rikai külpolitikai személyiség — Eaglebnrger külügyminiszterhelyettes­sel 'kezdve Bush alelnöklg — megbí­zást kapott a „nulla-változat“ elfoga­dásának erőltetéséért a szövetségesek­nél. Shultz külügyminiszter az ázsiai földrészt kapta működése kifejtéséül, s Itt fó feladata Japán fokozott bevo­nása az amerikai katonapolitikába, Tokió kezének teijes feloldása a fegy­ját, miközben az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei megőriznék vala­mennyi, ebbe az osztályba sorolható nukleáris eszközeiket?“ ■ vetette fel a kérdést a főtitkár. Hangoztatta, hogy a Szovjetunió nem hajt végre egyoldalú leszerelést, ugyanakkor fi­gyelmeztetett, hogy ha sor kerülne az eurorakéták telepítésére, a Szov­jetunió megfelelőképpen válaszolna. „A Szovjetunió azonban más meg­oldást kíván. A legjobb az volna, — s mi ezt javasoljuk —, ha Európa térségében egyáltalán nem lennének nukleáris fegyverek, sem közép-ható­­távolságúak, sem harcászatiak. Mivel az Egyesült Államok ezt nem fogad­ja el, mi készek vagyunk elfogadni azt is, hogy a Szovjetuniónak ne le­gyen több rakétája, mint amennyivel ma Európában a NATO rendelkezik. Ugyanakkor azonban megállapodásra kell jutni arról is, hogy mindkét fél egyenlő szintre szállítja le közép­hatótávolságú, nukleáris fegyvereket hordozó repülőgépeinek számát. Ily módon teljes egyenlőség jönne létra mind a rakéták, mind a repülőgépek tekintetében, s ráadásul jóval alacso­nyabb szinten, mint a jelenlegi. A Szovjetunió kész egy ilyen megálla­podás aláírására. A kérdés csupán az, hogy az Egyesült Államok elnöke kész-e alőlrni egy olyan megállapo­dást, amely az egyenlőség és egyen­lő biztonság elvén alapul“. Reagan eddig ennek semmi tanú­jelét nem mutatta. LÖRINCZ LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents