Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 4. szám
1983. január 29. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Közös gyártásban csodaszer Magyarországon nagy feltűnést keltett egy kiállítás, amely a kőbányai üzemek szovjet-magyar együttműködésének eredményeit szemlélteti. A szovjet Glavmikrobiopron Intézmény és a magyar Phylaxis vállalat közös kutatásokat végez a fejlesztésben és alkalmazásban. Mintegy 15 éve folyik az együttműködés; egyebek mellett állatgyógyászati antibiotikumok és talajjavító baktériumtenyészetek együttes kutatásával foglalkoznak. A magyar vállalat évente mintegy 24 millió forint értékben exportál is a Szovjetuniónak a juhok vetélését gátló, libainfluenza elleni, valamint a nyulak fertőző betegségének gyógyítására alkalmas vakcinákat Magyar részről 400 ezer adag tarlósömör ellem szérumot vesznek a szovjet partnertől. Egy magyar vállalat, az ÉLGÉP szintén másfél évtizede komplett sejtgyárakat, sajtérlelő' két szállít a Szovjetunióba. Eddig több mint száz gyár berendezését szállították. A nagy szovjet meg rendelések hozzájárultak ahhoz, hogy világszínvonalra fejlesszék ч sajtkészítő berendezéseket, amelyeket az NSZK-ban, Hollandiában és a Közel-Keleten is szívesen vásárolnak. Az évi húszmillió rubeles szovjet export a vállalat termelési értékének mintegy 30 százalékát alkotja, ebbe a malom-, a hús-, a tej- és a sütőipari gépek 1* beletartoznak. Új ötéves terv Kínában Nyilvánosságra hozták a hatodik kínai ötéves tervet (1981— 1985), amely a bruttó társadalmi termék, a nemzeti jövedelem, valamint az Ipari és mezőgazdasági termelés összértékének egyformán évi átlag négyszázalékos növekedését Irányozza elő. 1980-as áraikon számítva a társadalmi össztermék értéke 180 milliárd jüannal szárnyalja túl az 1980-as összeget, és eléri az 1 billió 300 milliárd jüant (2 jüan egy dollárnak felel meg). A nemzeti Jövedelemnek 1985-re el kell érnie a 4540 milliárd jüant (1980-hoz képest több mint 78 milliárd jüanos növekedés). A hatodik- ötéves terv 400 nagy- és közepes beruházás befejezését Írja elő 1985 végéig. Előnyt élvez az energiaágazat és a szállítás. A hatodik ötéves tervet megelőző 28 évben a kínai mezőgazdaság 3,4 százalékos progresszív növekedést mutatott fel évi átlagban. A hatodik ötéves tervben a cél: négy-öt százaléknyi évi többlet. Az ipari növekedés az utóbbi 28 évet tekintve most lesz a legalacsonyabb: évi négy százalék körüli. Az állami 'kiadásokból katonai célokra tisztán 88 milliárd 300 millió jüant költenek (átlag évi 17 milliárd 700 milliót), a kiadások 14 és fél százalékát, arányosan számítva két százalékkal kevesebbet az előző kétéves' terv 16 és fél százalékánál. Az ú) ötéves terv értelmében Kína a Jangce deltájában (Sangha) környéke), valamint az északi Senhszi tartomány körül két nagy gazdasági övezetet fog létrehozn . Szigorú korlátok között kívánják tartani a nagyvárosok növekedését. Erőteljesen fejlesztik a kisebb városokat. Mezőgazdasági rekord Vietnamban A tavasz! és őszi mezőgazdasági idény végeztével rekordtermést takarítottak be Vietnamban. Elózetes statisztikai adatok szerint 16 millió 200 ezer tonna élelmiszernövényt gyűjtöttek be (hántolatlan rizs egvenértékében számolva), s ezzel nemcsak 1 millió 2CJ ezer tonnával szárnyalták túl a tavalyi ugyancsak rekordévet, hanem hosszú idő óta első Ízben — 200 ezer tonnával — túlteljesítették a tervet, amely az Idénre le millió tonnát Irányzott elő. A jő eredmény mindenekelőtt a kiemelkedően kedvező rizstermésnek tulajdonítható (ebben több mint 700 ezer tonnával szárnyalták tűi a a tervelőirányzatot), a szárazkultúrák termesztésében azonban jelentősen elmaradtak a kitűzött céltól. Nagyon jól alakultak a rizs hektárhozamai, határozottan ellensúlyozva a vetésterületben bekövetkezett kisebb mérvű csökkenést. Az átlaghozam 2,78 tonnát tett ki hektáronként, egyes déli járásokban azonban az öttonnás hozamot is elérték. Az eredmények jelentőségét növeli, hogy az őszi időszakban, közvetlenül az aratás előtt, szörnyű tájfun pusztított, s Nghe Tinh tartomány lakói emiatt 300 ezer tonnányi veszteséget . szenvedtek. A lakosság húsellátása szempontjából kulcsfontosságú sertésállomány kismértékben, a tervezettet megközelítően nőtt, a tenyészállomány viszont apadt, s ez a következő esztendőkben okoz majd gondot. A kollektív gazdálkodásban kidolgozott tervet alig 50 százalékra sikerült teljesíteni. Ez az élelmiszerprogram gyenge pontja, amelyen mindenekelőtt jobb szervezéssel, a taikarmányellátás egyenletességével lehet segíteni. Az új mezőgazdasági ösztönző rendszer hatására bővül a háztáji állatok száma, hozzájárulva az élelmiszer- és szállítási gondok megoldásához. Most a fő feladat a felvásárlási munka megfelelő befejezése, hiszen létfontosságú, hogy a mezőgazdasági teremlésnek mind nagyobb része kerüljön központi, állami csatornákba, enyhítve ezzel a nem mezőgazdasági területek, nagyvárosok ellátási gondjain. Most a felvásárlási kampány végeztével, még nagyobb figyelmet kell fordítani a kereskedelemre, a piacok irányítására. Egészében véve a jó mezőgazdasági esztendő — a kedvező időjárás mellett — az új Irányítórendszer mind gördülékenyebb működésének, a technikai előrelépésnek, az anyagi érdekeltség nagyobb mérvű alkalmazásának az eredménye. (N) A WASHINGTONI „CTÉPlTÖ“' Az Egyesült Államok féktelen fegyverkezési hajszája a különféle szociális célú kiadások csökkentését vonja maga után, (D. Agajev rajza) 40 éve Sztálingrádnál A szovjet seregek PAOLOS tábornagy náci seregmaradványainak felszámolásával negyven évvel ezelőtt, 1943. február 2-án Sztálingrádnál betetőzte a szovjet csapatok hatalmas ellentámadását. A nácik 1942. július 17-i támadó hadműveleteik során egészen megközelítették Sztálingrádot (a nagy csata kezdete). A hitrelisták Sztálingrád meghódításával el akarták vágni a szovjet hátország életfontosságú öszszekötő vonalát, el akarták vágni a szovjet csapatokat a kőolajtól, aztán délről és délkeletről offenzívára készültek Moszkva ellen. A szovjet csapatok azonban elszánt ellenállást tanúsítottak az ellenséggel szemben, tartották állásaikat a Volga jobb partján, és megőrizték ellenállásukat a város jelentős része fölött. A szovjet katonák hősiessége a sztálingrádi csata védelmi részében lehetővé tette a szovjet hadvezetőségnek, hogy készüljön fel a megsemmisítő ellencsapásra. A' terv értelmében a szovjet csapatok 400 kilométer széles fronton támadtak, hogy a 6. német hadsereg szárnyán áttörjék az ellenséges védelmet és bekerítsék a német csapatokat. Konsztantyin ROKOSSZOVSZKIJ tábornok vezényletével 1942. november 19-én hajnalban a Doni Front csapatai támadtak, ehhez kötődött a Délnyugati Front hadműveletének Kezdete, melyet N. F. VATUTYIN tábornok irányított. Mindkét frontnak sikerült áttörnie az ellenséges védelmet és előrenyomulnia a Don irányéban. November 20-án támadásba lendült egy ütőképes csoportosulás A. J. JEREMENKO tábornok vezetésével, november 23-án pedig Kaiacs térségében zárult be a kör a náci hadseregek körül, s Így két front keletkezett: belső és külső, ahol a nácik bevetették egységeiket, hogy visszaszorítsák az előnyomuló szovjet hadtesteket. A náci hadvezetőség december 12-én megkísérelte, hogy kihozza körülzárt csapatait, de a Don csoportnak vezénylő MANSTEIN marsall támadása kudarcot vallott. 1943. január 10-én megkezdődött a körülzárt ellenség felszámolása, amikor a szovjet hadvezetőség eleve kapitulációra szólította fel a német csapatokat. Hitler főhadiszállása azonban elvetette a megadást. A bekerített egységek január 26-án két részre oszlottak, január 31-én Paulus marsall is fogságba esett, és február 2-án hadseregének utolsó maradványai Is kapituládltak. A sztálingrádi csata páratlan volt a történelemben. A csataterek összterülete százezer négyzetkilométert tett ki. A csata egyes szakaszaiban mindkét oldalon több mint kétmillió katona harcolt, 28 ezer ágyút és aknavetőt, több mint kétezer tankot és ugyanannyi repülőgépet vetettek be. A csata kétszáz napg dúlt. A Volga mentén 60 kilométeres hosszúságban egyetlen ház sem maradt épen, 56 üzem, 115 iskola, 86 óvoda, 21 szakiskola. három intézet, 35 klub. 60 könyvtár, 18 kórház, 24 poliklinika és nmbulatórium, 60 bölcsőde semmisült meg. 1184 hektárnyi területen eltűntek a fák. A nácik 1942. november 19-e és 1943. február 2-e között több mint 800 ezer embert, mintegy kétezer páncélost és önjáró löveget, több mint tízezer ágyút és aknavetőt, mintegy háromezer repülőgépet és 70 ezer autót vesztettek. A fasiszta tömb hadseregei 1942. július 17-étől 1943. februárjáig a szovjet—német fronton bevetett haderejének mintegy 25 százalékát vesztette el. Mintegy másfél millió ellenséges katona és tiszt esett el, sebesült meg vagy került fogságba. A sztálingrádi csata döntő fordulatot jelentett a második világháborúban. A kezdeményezést végleg a szovjet hadsereg vete út. A náciknak sztálingrádi vereségük után gyorsan hátrálniuk kellett Észak-Kaukázusból. A szovjet csapatok győzelme az ellenállási mozgalmat is erősítette a megszállt országokban. A sztálingrádi ütközet óta eltelt 40 év alatt egyre erőteljesebben megnyilatkozik a sztálingrádi győzelem történelmi jelntősége. Az egész haladó világ nagyra értékeli a szovjet parancsnokok hősiességét és harcművészetét, a szovjet nép áldozatosságát, amely döntően befolyásolta a fasizmus vereségét és a haladás győzelmét. Mint Leonyid Brezsnyev mondotta a harcok színhelyén 1967-ben rendezett ünnepségen: „Itt, ezen a földön változtatták meg a szovjetország fiai és lányai a sors menetét, kényszerltették, hogy a sötétségből a napfényre jusson, a rabságból a szabadságra, a halálból az élet felé.“ A szovjet nép negyven év előtti sztálingrádi győzelme jelenleg is figyelmeztetés minden agresszornak. A sztálingrádi csapatok harci hagyományaira építenek a mai szovjet katonák, akik napjainkban őrzik a Szovjetunió népeinek békés alkotómunkáját. JÄN MIČÄTEK ISMÉT MIAMI Humánom, ó! Az Egyesült Államokban a társadalmi elégedetlenség újabb kirobbanásával kezdték az ú) esztendőt. A színhely ismét Miami volt, akárcsak két évvel ezelőtt, s a „gettótüzet“ két néger fiatalember meggyilkolása okozta — az elkövetők rendőrök voltak. Az Unióban a társadalmi bajok általában a legszegényebb rétegeket, a színesbőrűeket, nemzetiségieket és a bevándoroltakat sújtják, ehhez pedig még jő adag fajgyűlölet is társul. Ha a karhatalmi osztagok viszonylag gyorsan rendet teremtettek Miami négerlakta Overtown negyedében, az emberek kapcsolataiba lassabban költözik békesség. S ezt a politikai fenegyerek módjára viselkedő Reagan elnöknek is be kellett Ismernie. Említést tett róla egy beszédében az alkalommal, hogy az Egyesült Államokban a néger lakosság, a polgárjogi harcosak felvonulásokkal emlékeztek meg a mozgalom mártírja, Martin Luther King lelkipásztor meg nem élt 54. születésnapjáról, s átadták a róla elnevezett díjat. Az ünnepségek szervezésében tevékeny szerepet játszott az özvegy, Coretta King, akit a georgiai Atlantában, Martin Luther King szülővárosában, a fajüldözők fellegvárában majdhogy nem inzultusok ériek. Ilyen állapotok közepette Reagan kényszerhelyzetében annyira szorítkozott, hogy elítélően szólott a „még tapasztalható előítéletek és faji igazságtalanság megnyílván üléseiről“. Az elnököt balszerencse üldözi. Általában akkor hagy ki a memóriája, amikor nem szabadna szem elől tévesztenie fontos tényeket. Például azt, hogy hivatalba lépésének ével alatt nem javult, sőt Inkább még rosszabbodott az amerikai négerek helyzete, s az 6 védnöksége alatt gyülekeznek háborítatlanul a fajgyűlölők szervezetei, élükön az újra hangoskodó Ku-Klux-Klannal. (L) A miami rendőrség négergyilkossága akozta felzúdulás még le sem csillapodott, amikor „szenzációs“ hír érkezett az Egyesült Államokból. Ennek a passzív főszereplője is néger, Charlie Brooks. Azzal a különbséggel, hogy öt nem a rendőri önkény ölte meg, hanem Texas államban közönséges gyilkosságot követett el, halálra ítélték és aztán szabad folyást engedtek az Igazságszolgáltatás gépezetének. Brooks azonban nem emiatt lett híres: a negyven éves férfi az ítélet-végrehajtás, új, „humánus“ eszközével kapcsolatban vonult be az igazságszolgáltatás történetébe. Ugyanis műtéti altatáshoz használt lntervénás oldatú thiopentált adtaik be neki, majd az Izombénitö Pavulont és a szívműködést megállító kállumklorldot fecskendezték testébe. Hét percen belül bekövetkezett a halál. Amióta 1976-ban visszaállították a halálbüntetést, az Unió öt államában a törvény lehetővé teszi a leírt, „humánusként“ propagált kivégzést formát. Az amerikai börtönökben ugyanis még 1150 személy várja halálos Ítéletének végrehajtását. A közvélemény tábora a halálbüntetés ellenzőire és a „humánus“ kivégzési mód híveire oszlik. Az orvosok közül sokan erkölcsileg megengedhetetlennek tartják kollégáik kivégzési segédletét. Ha arra gondolunk, hogy például a Szaúd-Arábiában elítéltek karlemetszésekor vagy megcsonkításakor szabályos orvosi érzéstelenítést alkalmaznak az elítélteken, nem is olyan újdonság az új amerikai „humánus“ kivégzést módszer. Csak éppen az érthetetlen, hogy a mérgesgáz használata Vietnamban, Kuba területének elárasztása mérgező anyagokkal, a salvadorlak ezreinek legytlkoltatása amerikai fizetségű zsoldosokkal kevésbé okoz etikai dilemmát bizonyos társadalmi köröknek? >—In—I A múlt hét nemzetközi eseményeinek központi kérdése volt Gromiko szovjet külügyminiszter bonni látogatása. Nyugalmasnak egyáltalán nem mondható Időszakban került. rá sor, hiszem a parlamentet feloszlatták, s a választóknak március 6-án kell szavazatukkal megerősíteniük, melyik erőcsoportosulás vegye át az ország kormánykerekét. Á szovjet külügyminiszter bonni látogatása azonban sürgős volt, mert olyan kérdések megtárgyalása szerepelt napirenden, amelyek életelemükben öszszefüggnek Európa jövőjével, az emberiség sorsával. Az előre bejelentett program szerint a két ország kapcsolatainak állapota és fejlesztésűik lehetőségeinek megvitatása volt napirenden, majd behatóan foglalkoztak a leszerelési kérdésekkel, a gazdasági együttműködéssel, végül egyéb kétoldalú ügyekkel. A bonni kormány gimnichi vendégházában Gromiko nagyon széleskörű megbeszéléseket folytatott vendéglátójával, Hans-Dietrich Genscher külügyminiszterrel1 majd Carstens szövetségi elnököt Is felkereste. A kétoldalú kapcsolatok áttekintésekor megnyugtatóan hatott a nyugatnémet személyiségeknek az a kijelentése, hogy e téren a moszkvai szerződést tartják szem előtt, s a kapcsolatok alakulását pozitívan értékelhetik. A bonni vendéglátók állásfoglalása kétségtelenül korrektül hatott. Természetesen a feleket leginkább foglalkoztató kérdés a leszereléssel függött össze. Gromi'ko már megbeszélései előtt hangsúlyozta, hogy a jelen helyzetben minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a rakétatelepítés kérdésében kerüljék el a végzetes utat. A nyugatnémet fél dilemMinden lehetőséget! mája onnan adódik, hogy bár a kérdések tárgyalásos, békés rendezésének, a szovjet-.amerlkai találkozó hasznos megtartásának a híve, NATO- tagsága azonban mindenképp Washington oldalára húzza, s ez olykor felemás állásfoglalásokban tükröződik vissza. Am kétségtelen, hogy Jurij Andropov legutóbbi nyilatkozatai a brit és francia közép-hatótávolságú rakétákkal kapcsolatban, továbbá a Varsói Szerződés javaslata erósen foglalkoztatta a nyugatnémet politikusokat. Hans-Jochen Vogel, a szociáldemokrata kencellárjelölt, aki nem sokkal Gromiko bonni látogatása előtt járt Moszkvában, akkor pozitívan jellemezte a javaslatokat, bár voltak bizonyos megjegyzései, hogy a szociáldemokrata párt a szovjet rakéták még jelentősebb csökkentését kívánná, akkor határozottan kijelentette, hogy ha a genfi tárgyalások „valamelyik fél nem kielégítő tárgyalási készsége“ miatt nem vezetnének eredményre, akkor ez lényegesen befolyásolná a szociáldemokrata párt álláspontját az őszi pártkongresszuson az amerikai rakéták telepítésének kérdésében. A bonni álláspont tehát olyan képet fest, hogy most aztán az Egyesült Államokon a sor. Ennek Ismeretében kell értékelnünk azt, amit Andrej Gromiko a sajtó nyilvánossága előtt tárgyalásai után mondott. így például kereken kijelentette, hogy Reagan-elnök úgynevezett nulla-változata teljesen elfogadhatatlan a Szovjetunió számára. „Ez egyedül a Szovjetunió számára jelentene nulla-megoldást, felborítaná a jelenlegi, megközelítő egyensúlyt, az Egyesült Államok fölénye még a mainál Is nagyobb lenne, mert a robbanótöltetek számának szempontjából a NATO fölénye még mindig másfélszeres a Szovjetunióval szemben, s a nulla-megoldás végrehajtása esetén a NATO fölénye a hordozóeszközök területén kétszeres, a robbanőtöltetek területén háromszoros lenne.* Gromiko hangoztatta, hogy ha megállapodás születne a közép-hatótávolságú fegyverek csökkentéséről, a Szovjetunió hajlandó lenne megsemmisíteni rakétáinak egy részét, másik részét pedig olyan távolságra visszavonni Keletre, hogy ne érjenek el nyugat-európai célpontokat. Nagyon konkrét és világos beszéd volt. Gromiko tárgyalásainak eredményét akkor mérhetjük le a gyakorlatban, ha majd sor kerül az összes érdekelt felek véleményének meghallgatására, amelyet nyugat-európai és amerikai utazások és véleménycserék előznek meg. LŰRINCZ LÁSZLÓ I