Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-25 / 25. szám
1983. június 25, ÄľAlÄD VNo8M6VU 13 AtSketerebesi (Trebišov) járásban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének, valamint az állatállomány bővítésének és minőségi javításának egyik alapvető feltétele a természetes gyepek termőképességének és hozamainak növelése. A gyepterületek a mezőgazdasági területnek egyhar-, madát foglalják el, ebből^ a legelők tizenötezer hektárt, a kaszálók pedig több mint tizenhatezer hektárt tesznek ki. A szarvasmarha Bohács Katalin a négytag« szocialista brigád vezetője rendszerint hat hónapig, a Juh pedig úgyszólván egész éven át a legelőkön és a kaszálók egy részén tartóz kodik. Az éghajlati és termőhelyi adottságok lehetővé teszik, hogy normális évjáratokban elegendő zöldtómeg teremjen a gyepterületeken. Persze csakis abban az esetben, ha ennek érdekében a mezőgazdasági üzemek vezetői megfelelő intézkedéseket foganatosítanak s fokozott figyelmet fordítanak a gyepterületek javítására, rendszeres kezelésére — műtrágyázás, füvesítés, mechanikai kezelés stb. —, valamint a belterjes legelőgazdálkodás kialakítására. szosan történik, összesen 970 tehenet, 1440 növendékéllatot, 590 vemhes üszőt és 3500 juhot legeltetünk. Május végén és június elején 11,81 literes fejési átlagot értünk el. A tejtermelésben a legjobb eredményt a nagykövesdl (Vefký Kamenec) részlegen mutatják fel. —— Irány tehát Nagykövesd. Gyönyörűséges érzés június első napjaiban a határt járni. Fenséges táj, bődltő Illat, valósággal átszűri az ember testét a lágyan kavargó szellő. Egyszerűen nem győzünk betelni a vidék szépségével. A tehenészeti telep felé igyekszünk. Fél Hiteles adatok tanúsítják, hogy a gazdaságok a tél folyamán és kora tavasszal műtrágyázással huszonötezer hektárnyi gyepterületet Javítottak fel, s új vetéssel mintegy kétezerötszáz hektáron növelték a fűhozamot. A járási mezőgazdasági igazgatóságon is arról tájékoztattak, hogy a gazdaságok zömében elvégezték a legelők gondozását, vagyis a boronálást és a bokorirtást. A terepszemlék arról vallottak, hogy a legelők állapota az esetek többórányi járás után a Rózsa tanyán rátalálunk a szálláshelyre. A jól gondozott és takarmányozott teheneken egytőlegyik meglátszik a farm vezetőjének, Pallér Bélának és Albert Arpád állattenyésztési csoportvezetőnek, valamint a gondozóknak a hozzáértése. Pedig ott sem kedvezőbbek a tartási feltételek, mint másutt. A többi gazdasági részlegekhez hasonló a takarmányterület és a termőhelyi adottságok. Amiben azonban nagyban különböznek a hasonló jellegű telepektől, az О ségében kielégítő volt. Igaz, egyelőre több hiányosság hátráltatja az intenzív legelőgazdálkodás megvalósítását. Nem mindenütt tértek rá például a szakaszos legeltetés módszerére. —— Hogy ne csak számokban, hanem konkrét formában Is bemutassuk a járás gyepgazdálkodását, a Szomotori (Somotorj Magtermelő Állami Gazdaság legelőgazdálkodásáról, a legeltetés eredményeiről számolunk be. Ján Sokol Sgrármérnök, állattenyésztési ágazatvezető eképpen tájékoztatott bennünket: — Gazdaságunk 695 hektár legelővel rendelkezik. A gyep területeket minden évben javítjuk, ami annyit jelent, hogy műtrágyázzuk, boronáljuk és füvesítjük. A szántófíMdön ts 320 hektár gyepterületet létesítettünk. Ezt egyszer kaszáljuk, s utána legeltetjük. A legelőink nagyobb részét öntözzük. Ezekről — szénában számítva — hektáronként hatnyolc tonna termést gyűjtünk be, ami négyzetese a járási átlagnak. A legeltetés szaka-Albert Arpád állattenyésztési csoportvezető az Irányítók igényességében, szakavatottságában, a gondozók szorgalmában, lelkiismeretességében keresendő. —+— Albert Árpád így vélekedik: — Gazdasági részlegünk 130 hektár legelővel rendelkezik. A gyepeket minden évben kar-Gatyás jézsel állatgondozó Fotó: Bogoly ban tartjuk és öntözzük. Évente 130 tehenet, 182 növendékállatot és 1000 birkát legeltetünk. Az első öt hónap átlagában 156 ezer liter tejet adtunk el, a tervezett évi 430 ezer literből. A tej értékesítésének Időtervét 17 ezer literrel túlteljesítettük. A tervünk, tehenenként évi átlagban, 3364 literes tejtermelést irányoz elő. Azonban minden feltétel adott ahhoz, hogy elérjük a 3500— 3600 literes átlagot. E számadatok sokatmondőak. Amíg összüzeml méretben a napi fejési átlag 11,81 literes, addig a nagykövesdi részlegen meghaladja a napi 15 litert. Kérdezzük: miként sikerült ezen a farmon ugyanolyan állománnyal, hasonló takarmányozási feltételek mellett elérni az élenjárökkhoz méltó tejhasznosságot? Albert Árpád úgy vélekedik, hogy a legjobb dolgozókra bízták az állatok gondozását. A négytagú csoport — Bohács Katalin, Gatyás József, Kiss Katalin és Szemén István — szocialista brigádot alkotnak. A brigádvezetó Bohács Katalin, ő mondja, miközben véget ért a déli fejés és az utolsó kanna tej Is a hűtőbe került: — Június elején napi tejeladási tervünket négyszáz literrel túlteljesítettük, s vállaltuk, hogy az évi tervfeladatunkat 16 ezer literrel szárnyaljuk túl. Állítom, hogy vállalásunkat maradéktalanul teljesítjük. A többiek nevében ts mondom, hogy nagyon szeretjük szakmánkat, szenvedélyünkké vált a gondozás, s amíg erőnk és egészségünk engedi, kitartunk a tehenek mellett. Méltányoljuk, hogy a vezetők Igényesek, megkövetelik a szakszerű gondozást, de szorgalmunknak meg Is volt mindig a jutalma. A mosolygós arcú, mindig jókedélyű, ötvenhat éves Gatyás Józsefet, azt hiszem, nem kell különösen bemutatni, hiszen őt ország szerte Jól Ismerik. Betyár nótái és pásztortáncai különböző rendezvényeken nagy sikert arattak. — Hatan voltunk testvérek — mondja kissé szomorkásán. — Árván nőttünk fel, ezért már gyermekkoromban elszegődtem csíkósbojtárnak, pedig akkor még csak hat éves voltam. Tizenhat éves koromban kerültem a tehenekhez, és azóta állatgondozó vagyok. Most huszonnyolc tehenet gondozok. Jelenleg a tehenek napi fejési átlaga meghaladja a tizennyolc litert. A Rózsa tanyai tábor valóban az egyik legszervezettebb széláshely benyomását kelti. Magán viseli a tehenészet megfelelő Irányításának jegyeit. Akárcsak a telepközpontban, ahol a tehenekről Hidi József, Nagy András, Benkó Ágnes, Görög Ilona, Oóczy Etel, Petrik Anna és Nagy Irén gondoskodik. Napi teendőiket ők Is becsülettel végzik, hiszen az ő gondjaikra bízott tehenek napi fejési átlaga Is eléri a tizennégy litert. —— A Karcsa partján két csorda legelt. Az egyik csordában negyven üszőt számoltunk meg, ahogy megtudtuk Benkő Zoltán pásztortól, ezek már többnyire vemhes üszők, Tóth Józser és Szabó Béla a csorda 142 növendékállatának legeltetéséről gondoskodnak. Az állatok szépek, egészségesek, jól tápláltak. Naponta 60—70 dekás súlygyarapodást érnek el. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a nagykövesdi gazdasági részlegen a növendékáUatok gondo zását Is a legjobbakra bízták. ILLÉS BERTALAN A takarmänvoazdälkodäsban is ésszerűen Napjainkban minden mezőgazdásznak tudatosítania kell, bogy az állattenyésztés szerkezetét, ezzel egyidejűleg a takarmányadagok összetételét ét a takarmányozás módját két alapvető tényező határozza mag: elsősorban a takarmányozásra szánt gabonafélék szigorúan megszabott kerete, másodsorban pedig — a fűtőolaj hiányának következtében — a takarmánylisztek és szárítmányok gyártásának korlátozása, sőt esetenként teljes leállítása. Ha az állattenyésztésben főleg a szarvasmarhatenyésztés terén előbbre akarunk lépni, akkor az említett korlátozó tényezőkre való tekintettel, az eddiginél sokkal ésszerűbben kell gondolkodnunk és cselekednünk a takarmányalap megteremtésében. A szarvasmarhák ésszerű takarmányozási rendszere az alapvető tömegtakarmányok mennyiségének növelését és minőségük szüntelen javítását feltételezi. Ezért a szarvasmarha-ágazat továbbfejlesztését alapvető mértékben a szántóföldi tömegtakarmányok termelése, valamint a gyepgazdálkodás színvonala határozza meg. Ehhez olyan szerkezeti változások szükségesek, melyek lehetővé teszik a növénytermesztési és az állattenyésztési ágazat közötti összhangot, vagyis az állattenyésztés megváltozott igényeinek a kielégítését. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol a tömegtakarmányok termelése megfelelő szinten van, a tej- és a marhahústermelésben egyaránt jó eredményeket érnek el. Ellenkező esetben, mennyiség, minőség és összetétel szempontjából nem megfelelő tömegtakarmány-alap nemcsak hogy gátolja az állatok öröklött hasznosságának érvényesülését, de az erőtakarmányok gazdaságtalan hasznosítását is eredményezi. Szlovákiában az elmúlt őt esztendőben — az 1981-es év kivételével — a tömegtakarmányok termelésében bizonyos javulás állt be. A tehenenkénti évi tejtermelési átlag 2906 literről 3103 literre növekedett, miközben az egységnyi termék előállításához szükséges erőtakarmány-fogyasztás 0,32 kilóról 0,27 kilóra csökkent. A tejhasznosság legnagyobb mérvű — úgyszólván háromszáz literes — növekedését a nyugat-szlnvákial kerületben érték el. Ezzel szemben a közép- és kelet-szlovákiai kerületben — öt év átlagában — hozzávetőlegesen 220 literes volt a növekedés. Az utóbbi években a tömegtakarményok tejhozam-növelö hatása Is javult. Míg 1977-ben tömegtakarmányokból — napi átlagban — mindössze 4,94 liter tejet termeltünk, addig 1981-ben már 5,57 litert. Igaz, a tömegtakarmányok ilyen mérvű hatékonyságával nem lehetünk elégedettek. Optimális termelési szerkezet és megfelelő hasznosítási fok esetében — csupán a tömegtakarmányokra alapozva — a hét-nyolc literes Tejési átlag is elérhető. A számottevő tartalékokra a kerületek, a járások és a mezőgazdasági üzemek közötti aránytalanságok utalnak. Igaz, a biológiai anyag és a tömegtakarraányok termelési lehetőségei nem mindenütt egyformák — ezekben az esetekben az aránytalanságok indo•koltak —, mégis gyakran előfordul, hogy hasonló feltételek mellett, jelentóg különbségek tapasztalhatók. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás példája igazolja, hogy a tejhasznú állománytól egyedenkénti évi átlagban a 4200 kilogrammos tejtermelés is elérhető — miközben az egységnyi termékre fordított erőtakarmányfogyasztás nem lépi túl a 0.26 kilót —, viszont a tömegtakarmányokon alapuló napi fejési átlag 7,40 liter volt. A lévai (Levice) és az érsekújvári (Nové Zámky) járásban 5,57, illetve 5,90 literes tejhasznosságot értek el tömegtakarmányokból. Egységnyi termék előállítására egy dekával több erőtakarmányt használtak fel, és ezer literrel kevesebb tejet fejtek egyedenkénti évi átlagban. Hasonló aránytalanságok a többi kerületben is tapasztalhatók. A jelenlegi feltételek mellett a szarvasmarha-tenyésztés belterjesítésének egyetlen útja a tömegtakarmányok hatékony kihasználásában rejlik. Ennek egyik lehetősége a több összetevőből összeállított takarmányadag. Egy takarmányféle etetése esetén — kukoricaszi lázs. lucernaszenázs stb. — ugyanis az állatok kevesebb száraz anyag felvételére képesek, mint amikor többféle takarmányt kevernek össze. Kísérleti eredmények kimutatták, hogy mig a kukoricaszilázs takarmányozása esetén a fejési átlag mindössze 3,2 kilogramm volt, addig a lucernaszénával kevert kukoricaszilázs 6,4 kilogrammos fejési átlagot eredményezett. Ennél még kedvezőbb eredmény — azaz 8,8 literes tejtermelés' — a kukoricaszílázsból, a lucernaszénábél, a takarmányrépából és a szilázsolt leveles répafejből összeállított takarmányadaggal érhető el. A kísérleti eredmények és a gyakorlati tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy a több komponensű takarmányudagokban kiemelkedő helyet foglalnak el a kapás takarmánynövények. Könnyen emészthető glicidtartalmuk és ízletességük következtében növelik a tömegtakarmányuk száraz anyagának hasznosítását — napi ás darabonkénti átlagban 10—12 kilogrammra —, ami megfelel a követelményeknek. A belterjes füvek is igen jói hasznosulnak. Optimális összetételük esetén kilenc literen felüli tejhozam is elérhető. A belterjes fűfélék nagyobb hozamuövelő hatása — más takarmányfélékhez viszonyítva — abban rejlik, hogy tápanyagértékük nagyobb és kiegyensúlyozottabb. Glicidtartalmú takarmányokkal keverve, vagy önmagukban takarmányozva — amikor a zöldtömeg eléri a 20 százalékos szárazanyag-tartalmat — az egyedenkénti napi tejtermelés 10—12 literre is növelhető. Ezen túlmenően a belterjes (üállományok lehetővé teszik a nyári takarmányozási idény megnyújtását és ezáltal a tartósított tömegtakarmányok szükségletének 10—15 százalékos csökkentését. A fűállományok takarmányértéke, vagyis a száraz anyag hasznosulása a növényzet fejlődési állapotától, a begyűjtés módjától, az elgyomosodás fokától, a trágyázástól és még sok más tényezőtől függ. Rendszerint a növekvő szárazanyag-tartalommal növekszik ennek hasznosítása Is. A legjobb' eredmények azontan akkor érhetők el, amikor a fűállomány Ijárazaiiyag-tartalma elérte a 18—22 százalékot. Viszont a növényzet elöregedésével, amikor a száraz anyag rosrtartalma 22 százalékról 31 százalékra növekszik, rohamosan romlik a zöldanyag takarmányértéke, s a takarmány hasznosulása legalább húsz százalékkal csökken. A begyűjtés optimális időpontja tehát lényegbevágóan fontos a zöldanyag hasznosulása szempontjából. A gyakorlati tapasztalatok arra utalnak, hogy a keményítőegységeu alapuló takarmánykészlet mérlegelése nem nyújt hiteles képet a tömegtakarmányok napi szükségletéről, s nem ad pontos tájékoztatást arról sem, hogy a tervezett hasznosság eléréséhez mennyi és milyen takarmányfélék szükségesek, illetve ezeket milyen arányban kell keverni. Ennek következtében aránytalanság állhat be a valós és a kiszámított takarmányszükséglet között, ami végső soron a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti összehangolatlanságot, az egyoldalú és idényszerű takarmányozást, valamint a tápanyagok gazdaságtalan hasznosítását eredményezi. A két szakágazat gyakran ellantmondásus kapcsolatainak megoldásában — a már említett okok miatt — a gyakorlatban bevált takannányadag receptórákból kell kiindulni, melyek által az állatok teljes értékfi takarmányozása biztosítható. A tömegtakarmányok évi szükségletét — az egyes takarmányfélék konkrét megjelölésével — száraz anyagban kell kifejezni. A tömegtakarmányok termelését úgy kell tervezni, hogy egy számosállatra számítva naponta tíz kilogramm száraz anyagot biztosítsunk, illetve — a szalmától eltekintve — évi átlagban 3.65 tonnát. Természetesen az említett mennyiséghez hozzá kell számítani a betakarítási, a tárolási és a takarmányozási veszteségeket is. Egyidejűleg a tartalékképzést is figyelembe kell venni úgy, hogy a mezőgazdasági üzemek legalább húsz százalékos tomegtakarmány-tartalékkal rendelkezzenek — terméketlen évjáratok esetére — a hasznosság stabilizálása érdekében. Hozzávetőleges mérlegelés alapján egy tehénre évi átlagban 4—4,4 tonna, az üszők és hízóállatok számára pedig 2,6—2,8 tonna emészthető szárazanyag-szükséglettel számolhatunk — a takarmányszalma kivételével. Egyes takarmányfélék részaránya a takarmányadaghan az adott termelőkörzet takarmánytermelési lehetőségeitől függ. Ezzel kapcsolatban ismételten szeretnénk hangsúlyozni, hogy a takarmányadagok optimálizálásának alapvető feltételét a tömegtakarraányok termelési szerkezetének helyes megválasztásával teremthetjük meg. KLAMARCSIK MARIA
