Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-25 / 25. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, > 1983. június 25, 14 ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT В HORGÁSZÁT В Formaságok nélkül Sikeres verseny A kora reggeli derengés már a vlnceházi erdő Az SZHSZ nyugat-szlovákiai kerületi konferenciáján elhangzott beszámoló kiemelte a szövetségi élet tartalmasabbá tété lében élenjáró városi horgász szervezetek vezetőinek és tagjainak az érdemeit. Főképpen azt, hogy javult a szervezeti munkamegosztás, kibővült a jog- ég feladatkör. A választmányok: tisztségviselői, az al bizottságok tagjai s aktívái job ban odafigyelve szervezhetik a teendőket, a kollektíva erejére támaszkodva a fontos kérdésekben bölcsebben dönthetnek. Az SZHSZ III. kongresszusa után a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) horgászati alapszervezet is városi rangsorolást kapott. Taglétszáma ugyanis rövid időn belül túllépte az 500-at. — Városi szervezetünknek a piontrhorgászokkal együtt mintegy 1200 tagja van — jegyezte meg a konferencián Olgyai Ede, a szervezet elnöke. A nagy taglétszámú szervezetnek egy központból történő átfogása, rugalmas Irányítása az állandó, vagyis az emberközeli kapcsolatok építése és fenntartása szinte lehetetlen. Ezzel magyarázható, hogy a városi szervezetben öt körzeti szervezetre bontva osztották el az eszmei, a gazdasági és a horgászati teendőket. Így a vezetés és a tagok kapcsolata állandó jellegűvé, vagyis élővé vált. A körzeti vezetés formaságok nélkül, rugalmasan mozgósíthatja a horgászokat, s a szervezeti élet mozgalmasabbá válhat. A körzeti szervezetek ma már a meghatározott vizterületeken eredményesen gazdálkodnak. Hatáskörükben halfogó vetélkedőket, versenyeket, s egyéb hasznos, másokat is szórakoztató akciókat szerveznek. Éberen őrködhetnek a gondjaikra bízott jól halasltott vizek állománya felett. Az eredmények összessége, a szervezeti élet eredményes kibontakoztatása jól bizonyltja, hogy a körzeti szervezetek létrehozása a városi szervezet kebelében szerencsés megoldás volt. Ezzel tulajdonképpen előbbrelendült a horgászok aktivitása. Érthető, hogy a városi szervezetben ma elégedettek az utóbbi években elért halivadék kihelyezésével, vizeik halbősé gével. Olyan kedvező feltételeket hoztak létre, amilyenről korábban álmodni sem mertek. Ennélfogva adott a horgászok aktív pihenésének a lehetősége a kellemes környezetben. A napi munka után a vizek mellett sokan újíthatják fel erejüket, üdülhetnek, pihenhetnek. Az ivadékot persze nem csupán a központi alapokból, hanem jelentős hányadát saját nevelésből teremtették elő. Ez mindennél jobban bizonyítja, hogy belekóstoltak a gazdálkodás fegyelmezett, vagyis függetlenített módozatába. A szervezetben ugyanis akad jónéhány szenvedélyes horgász, aki mindenben önzetlenül segít, részt vállal a halnevelésből, a lehalászásból, de a kihelyezésből is. Tény, hogy a városi horgászszervezetnek mind a járási, mind a helyi politikai, és gazdasági vezetés szintjén tekintélye van. Szoros kapcsolatban állnak egymással. Pozitívan értékelik a horgászszervezet akcióit. A horgászszervezet szívélyes kapcsolatot épített ki a járási plonlrházzal, az alapiskolákkal, de a szomszédos horgászati alapszervezetekkel is. Elmélyítette kapcsolatát az SZHSZ központi és nyugatszlovákia! kerületi választmányával. A kapcsolatok kölcső nősen tartalmasak és a szervezeti élet javát szolgálják. — Taglétszámunk szüntelenül gyarapodik — emelte ki Olgyai elvtárs —, főleg a fiatalok soraiból. Ezek képezik a városi szervezet tagalapjának mintegy harminc százalékát. A fiatalok szakköreit részint az alapiskolák, részint a járási pionlrház aktív közreműködésével szervezik. Oktatásukat sokéves horgászati ismeretekkel rendelkező pedagógusok vállalták. Meglehet, hogy a fiatalok közül néhányan a versenyeken is próbálkoznak, a legjobbak díjakat is nyernek, később pedig a llgacsapatban rajthoz állva örömet szereznek a szervezetnek. A városi horgászszervezet vezetősége legutóbb elhatározta, hogy az SZHSZ felsőbb szerveinek aktív támogatáséval olyan horgászházat épít — túlsúlyban társadalmi munkában —, ahol összejöveteleket, tanácskozásokat, tapasztalatgyarapltó előadásokat, gyümölcsöző eszmecseréket fejthetnek ki, s elhelyezhetik a szervezet tulajdonát képező értékes felszereléseket, a hivatalos okmányokat és más fontos kellékeket. Érthető, hogy sokak óhaja egy Ilyen horgászház felépítése, a saját otthon megteremtése, amely ápolója lehet majd a szervezeti életnek, műhelye a hal gazdasági Ismeretek bővítésének. — Néhány negativ jellegi' kérdései is meg kell birkóznia szervezetünknek — jegyezte meg Olgyai elvtárs —, mert manapság eléggé gyakori jelenség a vizek vegyszerekkel történő szennyezése. Körzetünkben főleg permetanyagokkal és műtrágyákkal bontják meg az élővizek biológiai egyensúlyát. Az idén emiatt három esetben fordult elő halpusztulás. Köztudottan rendelet van rá, hogy akik vegyszerekkel dolgoznak, kötelesek a törvényes rendelkezések betartására. Kár, hogy azok, akiknek kötelességük lenne a szabálysértők felelösségrevonása sokszor elnézőek a károk elkövetelőivel szemben. A rendelkezések tehát Így hatálytalanok. Az orvhorgászok a szervezet halállo mányát az esetek többségében az éj leple alatt dézsmálják. Erre a célra törvényeink által tiltott eszközöket használnak, többszörös szabálysértést követnek el, és büntetést érdé melnének. A dunai vízierőmű építési körzetében például jócskán elharapódzott az orvhorgászat, erre az illetékesek jobban odafigyelhetnének. A tiltott horgászat ugyanis egyenlő a közvagyon szándékos elludajdoní Л sával. Bízni kell viszont abbvi, hogy az ellenőrző szervek és az újonnan létrehozott halőrök éberségével sikerül mind a vizek szennyezőinek, mind az érzékeny károkat okozó orvhorgászoknak a leleplezése, s elnyerik a megérdemelt büntetést. A jogszabályok következetes érvényesítésével, a károk okozóinak szigorú megbírságo lásával, a helyzet lényegesen javulhat. — Nem lehetünk elégedettek egyes tagjaink fegyelmezetlenségével sem. Ezeknek helyes irányba való terelésében nekünk sokat segíthetnének a magyar nyelven megjelenő hazai sajtótérmékek horgászaíi tárgyú írásai — jegyezte meg a városi szervezet elnöke. Tény, hogy a törvényerejű rendeletekben, vagy a szervezeti szabályokban megfogalmazott előírások köztudatba vitelében a hazai magyar nyelvű sajtónak, közte a mi lapunknak is konkrét feladatai vannak. A horgászati törvény és rendelkezés, továbbá a szövet-' ségi szervezeti szabályok, s a pozitív vagy negatív példák felelevenítésével arra törekedünk, hogy segítsünk a szervezeteknek tagjaik ismereteinek a gyarapításában. levő halastó partján találta nyéke horgászait. Ez nem közelében Diószeg (Sládkovičovo) és körcsoda, hiszen a halfogóverseny minden horgász részére valóságos ünnepnek számit. A városból, s a környező falvakból sokan elidőznek a tó partján, hogy szurkoljanak a versenyzőknek. Bár az Időjárás nem nagyon kedvezett, de azért így Is szép számmal vettek részt a versenyen, összesen 222-en mérték össze képességeiket, lesve a jő szerencsét, a kapást. A szerencse persze sokáig váratott magára. Végül helyenként mégis felharsant az örömrívalgás, ha valaki megakasztott egy-egy pontyot. A versenyen összesen 42 pontyot fogtak, s mindanynyian kellemesen töltötték el a délelőttöt. A szerencse Horváth Lászlóra mosolygott, aki 2,24 kilós pontyzsákmányával elnyerte az első díjat. A második helyet Perleeký Zsolt, a fiatal versenyző szerezte meg, 1,97 kilós, a harmadikat pedig Rácz Ernő, négy darab ponttyal. A dijakat Kiss István, a szervezet elnöke adta át a győzteseknek. Nagy Mihály PÉLDÁS GONDOSKODÁS A galántai városi horgászszervezet az idén is gondoskodott az ifihorgászok szakismereteinek gyarapításáról. Körzetenként megszervezte részükre a szakoktatást. Az Ismeretek gyarapításában tapasztalt horgászok segítették a fiatalokat, s a tanfolyam befejezése után záróvizsgán kellett részt venniük. A szakoktatás során fő témakör volt a halfajok ismertetése, a hal, s a környezetvédelem, a szervezeti szabályok áttekintése és egyebek. Az előadásokat túlsúlyban Vicena Pál, a városi ifjúsági szakbizottság elnöke tartotta. Az ifi horgászok megismerkedtek a versenyek szervezésének módjával is. A városi szervezet a diószegi (Sládkovičovo) patakon horgászversenyt szervezett a fiataloknak. Krajcsovics Ferdinánd HOKSZA ISTVÁN ♦ VADÁSZAT 4 VaDASZAT 4 VADÄSZAT 4 VADASZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT ♦ VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 Az aprövad szlovákiai állományának a helyzete nagyon nyugtalanító. Az állomány folyamatos csökkenése alapos vizsgálódást követel. A fajok csökkenéséről az 1971—80-as évekből származó áttekintés mindennél jobban tanúskodik. Nyúlből például az optimális létszám 1974 ben 345. 1979-ben 25, 1980- ban pedig 77 ezer darab volt. Fácánból az optimális létszám 1974-ben 212, 1979-ben 75, 1980-ban viszont 87 ezer darab volt. Vadkacsából az optimális létszám 1974-ben 24, 1977-ben 30, 1980-ban viszont csak 25 ezer darab volt. Az elmondottakból látható, hogy a legriasztóbb létszámcsökkenés a nyúl esetében fordult elő. Ezt követte a fácán. Legkevésbé csökkent a vadkacsa állománya. A foglyot már nem is említem, mert manapság nem is sorolható a főbb aprővad-fajok közé. Ritka, tehát védett fajnak tekinthető. A vadászterületek minőségi csoportokba való sorolásának a fogoly szempontjából nincs nagy jelentősé ge. Ezt a szárnyasvadat pár év óta nem vadásszák, s nincs rá biztosíték, hogy az állomány számottevően növekedne. Tagadhatatlan viszont, hogy az aprővadak létszáma csökkenésének legfőbb okai a károsító tényezők. Amíg például a mezőgazdaság kollektivizálása a nyúl- és a fácánállományban nem okozott komolyabb visszaesést, s a túzoknak és az őznek még javára Is szolgált, addig a fogoly szaporodásának nem kedvezett. Emiatt az állomány visszaesett. A nyúl- és a fácánállomány főleg a növénytermesz tés korszerűsítése, a gépesítés és vegyszeres kezelés, továbbá a terű letek egyesítése, a szakosítás elmé lyítése, a talajrendezések és nagv hatósugarú öntözőrendszerek építése miatt csökkent. Az aprővad állomány csökkenéséhez persze további tényezők Is hozzá] так Valószínű, hogy közrejátszik ebben az apróvadak hosszantartó Időszakos Ingadozása is. Ennek főbb okait eddig tökéletesen nem Ismerjük. Megmagyarázhatatlan részünkre, hogy az apróvad-állomány dsökkenése úgyszólván azonos Időszakban történt az SZSZK-ban és a CSSZK-ban, de Közép-Eurőpa más országában Is. Nem valószínű, hogy valamennyi országban azonos Időszakban tértek át a növénytermesztés összpontosítására, szakosítására és más intézkedésekre. Tény, hogy már a 1973—1974. évben, amikor a nyúlszaporulat maximális volt, s 1977-ben, Aprévad amikor a legtöbb fácánt és vadkacsát zsákmányoltuk, a növénytermesztés hatékonysága majdnem hasonló volt hazánkban mint ma. Azóta persze az egyesítés és a szakosítás mértéke ugyan emelkedett, a peszticidek repülőgépes kijuttatása jobban elterjedt, a rotációs kaszálógépek használata általánossá vált, s bővült a nagyüzemlleg öntözhető földterület, de más változások, amelyek Indokolnák az aprővad csökkenését, nem történtek a növénytermesztésbén. A fácán mesterséges tenyésztésének negatív vonásait Szlovákiában az egyoldalú módszerekben kell keresni. A csibenevelésben gyakran helytelen módszereket alkalmaznak. A meleg közegből néha nem eléggé megtollasodott csibéket előkészületek nélkül engednek ki a vadászterületre, ahol aztán tömegesen elpusztulnak. Emiatt nem Jövedelmező a gazdálkodás. Napjainkban több mesterségesen keltetett fácáncsibét helyeznek kt a vadászterületekre, mint amennyit kitermelnek. Pár évvel korábban fordított volt* a helyzet. A vadkacsa mesterséges tenyésztése csak fajtatiszta állomány esetén sikerül. A hibridek a mesterséges tenyészetben persze nagyobb haszonnal járnak, ám veszélyeztetik a vadon élő állomány népességét, genetikai alapját. Hibridek tenyésztése tehát csak olyan körzetekben tanácsos, ahol biztosított, hogy a tél beálltáig az öszszes kacsa terítékre kerül. Köztudott, hogy az apróvadak gondozása ma sokkal Igényesebb, mint korábban. Sajnos a vegyes állományú vadászterületeken az apróvadak tenyésztésére kevés figyelmet fordítanak. A vadászok főleg az atraktív csülkösvadra összpontosítanak. Az apróvad főleg a vadászati Idényben érdekli őket. Ha tehát népes az állomány többet lőnek ki, mint szabadna. Ilyen helyzet következett be Szlovákiában az 1974—1977-es években Is. Minősítési rendszabályaink ugyan jobban tekintetbe veszik az aprövad változó életfeltételeit, mint a CSSZK- ban, ám bebizonyosodott, hogy nem értékeltük kellőképpen a negatív hatásokat. Ezért szükségszerű a rendszabályok módosítása. A vadak tervezett létszámát, s a termelési együtthatót területminőségi csoportok sze rlnt módosítani kell. A fácán törzsállománya a farmokon az eddigi 10 ezer 400-ről 12 ezerre, távlatilag pedig 15 ezerre szapo rlthatő. A vadkacsa esetében viszont a farmbell létszám ezer egyedre nö vélhető. Véleményünk szerint a nyúl eseté ben nem számolhatunk háromszázötven ezernél nagyobb törzsállományra. Ebből mintegy 200 ezer lőhető vagy befogható évente. A fácán esetében viszont törekedni kellene legalább 300 ezres törzsállomány elérésére, s ebből mintegy 12—15 ezer darabot farmokon tenyészthetnénk, s évente legalább 200 ezer fácánt lő hetnénk vagy befoghatnánk. A vadkacsa esetében a kívánatos törzsállomány 30 ezer, a farmokon pedig ezer darab. Az Indítványozott állományból a kitermelés a nyúlnál az eredetivel szemben valamelyest csökkenne, a fácánnál csak a kitermelés csökkenne, a törzsállomány viszont kissé növekedne. A vadkacsaéllománnyal viszont maradhatnánk az eredeti tervnél. A gazdálkodás lényeges javulást sürget a fácántelepeken, mert köztük több csak névlegesen fácános, a gazdálkodás azonban külterjes, mert a termelés minimális. Szükségszerű tehát olyan irányelvek kimunkálása, amelyek szabályozzák a fácánosok gazdálkodását. Napjainkban csak keveset teszünk a vadállomány megmentése érdeké ben, főképpen a takarmányok kaszálásakor. Sajnos csak kevés mezőgazdasági üzem használ gépein riasztóberendezéseket, bár ezt rendelet szabályozza. Indokolt, tehát szükséges a vadászok, a mezőgazdászok és a traktorosok anyagi érdekeltségének az elmélyítése. Sürgető, persze a vadmentő riasztó készülékek fejlesztése és tökéletesítése is. Esedékes továbbá a szárnyasok félvadszerű tenyésztése. Az utóbbi években mind mennyiségi, mind minőségi szempontból csökkent az álló mány. .Az apadás legérzékenyebb a fogolynál. Hasznos lenne, ha a szom szédos vadásztársaságok nevelőtele pékét létesítenének, ahol a szárnyas vad, s főleg a fogoly téli kamrázására Is lehetőség nyílhat. Külön fejezetnek számit a mezőgazdaságban használatos herbicidek hatása az apróvadak életterére. Szükségesnek mutatkozik például a vegyszeres védelem módosítása. A biológiai módszerek kutatására a jövőben többet kellene áldozni. Nem csupán a vadak, hanem az emberek érdekében Is. Csak természetes, hogy a vegyszeres védekezés esetén gondoskodni kell a vadak riasztásáról. Erre alig fordítottunk figyelmet. Még arról Is gondoskodni kell, hogy a mezőgazdaságban ne adagoljanak több peszticldet, mint kellene. Amennyiben tömeges vadpusztulás fordul elő, a vegyszerek mértéktelen használata miatt, a mezőgazdasági üzemnek a kárt meg kell térítenie, amennyiben a vadgazdát előre nem értesítették a terület vegyszeres kezeléséről, a vad elriasztásának a szükségszerűségéről. Több figyelmet érdemelne a vad életterének javítása, fészkelőhelyek létesítése is. Az apróvadak tenyésztése adottságaink közepette csak a mezőgazdasági üzemekkel való együttműködésben lehetséges. Kívánatos, hogy a vadásztársaságok együttműködési szerződést kössenek a mezőgazdasági üzemekkel és közös erőfeszítéssel biztosítsák az apróvad életterét a mezőgazdasági területeken. A vadászok az apróvadak etetésére sem fordítanak kellő figyelmet. A vad tehát nemcsak télen, hanem sokszor aratás után Is éhezhet, ha a növénytermesztés összpontosítása és szakosítása egy adott körzetben magasfokú. ám egyoldalú. Télen a vadászok gyakran megfeledkeznek a vadkacsáról, de a nyulat meg a kacsát sem etetik rendszeresen. A fentiekből olyan tanulság vonható le, hogy a vadászok ugyan panaszkodnak az alacsony apróvadlétszámra, de nem eléggé kezdeményezők, nem tesznek hatékony lépéseket a negatív hatások csökkentésére, a vad és az ember kedvező életkörnyezetének a kialakítására. Az aprővad tehát körülményeink között hatékonyabb védelmet, nagyobb gondoskodást igényel. Ezért kíméletesebben kell vadászni, mint korábban. PAVEL HELL-gondok Szlovákiában
