Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-25 / 25. szám

12 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1983. ftfnhie Ü. A nagy cukorhozam titka A cukorrépa-termelés gazdasági Je­lentősége több oldalú: a cukorrépa egyrészt cukorgyártásunk fontos nyersanyagát képezi, ugyanakkor hasznos takarmánynövény az állatte­nyésztésben. Hazánk kukorica- és ré­patermelő körzeteinek fontos gazda­sági és takarmánynövénye. A cukorrépa termelésében és fel­dolgozásában az elmúlt évek során több pozitív eredményt értünk el. Megszilárdult a cukorrépa-termesztés gépesítésére alapozott új technoló­gia, bővült és korszerűsödött a fel­dolgozó ipar kapacitása, továbbá meg­honosodott a cukortartalom szerinti felvásárlás. A nagyarányú fejlődés ellenére a termelési eredményeink nem érik el a fejlett cukorrépa-termelő országok színvonalát. Különösen az utóbbi években a cukorrépa minőségi muta­tóinak romlásáról kell beszélni. A növekvő cukorfogyasztás, a cukornak a világ élelmiszer-termelésében betöl­tött stratégiai szerepe arra késztet bennünket, hogy többet foglalkozzunk azokkal a termelési tényezőkkel, a­­melyek a cukorrépa minőségi muta­tóinak a romlását idézték elő. A CUKORRÉPA TÄPIGÉNYE A répatermelés mennyiségét és mi­nőségét számos tényező befolyásolja. A cukorrépa érzékenyen reagál a ter­mesztési körülményekre. Megfigyelé­seinket azonban elsősorban a műtrá­gyázás és az öntözés hatásának ér­tékelésére összpontosítjuk, mivel ezek a hozamok növekedésével csökkentik a répa cukortartalmát. A kutatások és laboratóriumi elem­zések során megállapítottuk, hogy a foszfor- és káliumtartalmú műtrágyák legnagyobb adagja — hektáronként 100 kilogramm foszfor és 240 kilo­gramm kálium hatóanyagban számít­va — sem befolyásolta a cukorrépa mennyiségét és minőségét. A nitrogén­­műtrágyák növekvő adagal viszont statisztikailag Igazolhatóan nagy ha­tással voltak a cukorrépára. A nitrogén-műtrágyázás hatásának vizsgálata azt mutatja, hogy már aránylag kis nitrogénadagok is je­lentősen csökkentették a répa cukor­­tartalmát, s emellett nagymértékben rontották az egyes minőségi mutató­kat is. Ez a felismerés azzal magya­rázható, hogy a nitrogéntrágyázás megnyújtja a növények tenyészidejét. A cukorrépa mint kétéves növény er­re különösen érzékeny, mert csak akkor kezd a vegetatív részek továb­bi növelése helyett a cukor nagyobb mérvű felhalmozásához, ha a betaka­rítás előtti időszakban a nitrogén- és a nedvességhiány, vagy az alacso­nyabb éjszakai hőmérséklet — illetve ezek együttes hatása — erre kény­szerítik. Az említett tényezők közül a nitrogén szerepe azért is Jelentős, mert biztonsággal csak a nitrogén mennyiségét szabályozhatjuk. A nitrogéntrágyázás túladagolásá­nak káros hatása hatványozódik, ha a tenyészidő vége felé csapadékos időjárás áll be, vagy ha a cukorrépát augusztus közepe után is öntözik. Műtrágya formájában csak annyi nitrogén adagolása javasolható, a­­mennyivel — a tervezett termést fi­­gyelembevéve — a növény nitrogén­igénye biztosítható. A nitrogénműtrágya mennyiségének kiszámításához több tényezőt kell fi­gyelembe venni. Ismerni kell az elő­­vetemény alá adagolt műtrágya utó­hatását, az elővetemények növényi maradványai, valamint a szerves trágyák formájában talajba kerülő tápanyagok mennyiségét és ezek hasznosulását, a talaj könnyen felve­hető nitrogéntartalmát stb. Mivel a cukorrépa általában csak négyéven­ként kerül ugyanarra a területre, in­tenzíven nltrogénműtrágyázott előve­temények vagy pillangósok után elő­fordulhat, hogy a kiszámított nitro­génadag a nullával egyenlő. Megálla­pítottuk, hogy a 16 százalék körüli cukortartalmú répa nitrogénigénye az alábbiak szerint közelíthető meg: ősszel, az elővetemény lekerülése után meg kell határozni a talaj 0—60 centiméteres rétegének nltrái-nitro­­géntartalmát, továbbá tudnunk kell, hogy mennyi volt a tervezett gyökér­hozam. A számításnál az öíven ton­nás hektárhozamot vesszük alapul, amelynél a gyökértermés nitrát­­nitrogénre számított N-igénye 150 ki­­ligoramm nitrogénnak felel meg — hatóanyagban számítva. A tervezett termés nitrogénigényét úgy számítjuk ki, hogy a 150 kilogrammhoz annyi­szor 15 kilót adunk hozzá, vagy a 150 kilóból annyiszor 15 kilót ve­szünk el, ahányszor hektáronkénti átlagban 5 tonnával több vagy keve­sebb a termés, az ötven tonnás hek­­tárhozamnál. Az ősszel alkalmazható nitrogénműtrágya mennyiségét úgy kapjuk meg, ha az így kiszámított nitrogénlgényből kivonjuk a talaj felső 60 centiméteres rétegének meg­adott nitrát-nitrogéntartalmát. Ha az őszi nitrogénes trágyázást részben vagy egészében szerves trá­gya formájában futtatjuk a talajba, akkor a szerves trágya nitrogén­tartalmának csak az ötven százalékát vegyük figyelembe, mivel a szerves anyagban levő nitrogén ásványoso­­dásához több évre van szükség. Tavasszal, vetés előtt Ismét megha­tározzuk a talaj 0—60 centiméteres rétegében a nitrát-nitrogénmennyisé­­get. Ennek segítségével állapítjuk meg a tavaszi nitrogéntrágyázás adag­ját. Kiszámításához az ötven tonnás hektárhozam 100 kilogrammos nitro­génigényét vesszük alapul. Ebből ki­vonjuk a talaj 0—60 centiméteres ré­tegének tavasszal mért nitrát-nltro­géntartalmát. A hátralevő mennyiség a tavasszal kiszórható nitrogéntrágya adagját képezi. A nitrogénműtrágya szükségletének kiszámításánál a tőszám figyelembe­vétele rendkívül fontos, mert az ala­csony tőszámmal ugyanolyan hatást érünk el, mint amikor túlzott nitro­génműtrágya adagokkal trágyázunk. Ha 90 ezres egyedszám elérését feltételezzük hektáronként, akkor alacsonyabb tőszám esetén változat­lan mennyiségű nitrogénműtrágya ki­juttatása a cukortartalom csökkené­sét eredményezi, mert egy-egy répára a kelleténél nagyobb mennyiségű nitrogén Jut. A CUKORRÉPA ÖNTÖZÉSE A cukorrépa nagy vizígényfl és az öntözővizet jól hasznosító növény. Az öntözött körülmények közötti ter­mesztésben a kedvező biológiai tu­lajdonságok kiaknázása érdekében az alábbiakra kell fordítani a figyel­met: Ф az öntözést a cukorrépa dinamikai vízigényének ismeretében végez­zük; # a vízigény kielégítéséhez mérni kell a csapadékadatokon túl a ta­laj mértékadó (150—200 cm) ré­tegében tárolt hasznos nedvesség­készleteket; О legyünk tekintettel arra, hogy a cukorrépa nagy vízigénye mellett a gyökérzóna levegőzöttségével szemben is igényes; Ф kerüljük az augusztus közepe utá­ni öntözést, mert az a technoló­giai érettség időpontját csúsztat­ja, és rendszerint ilyenkor követ­kezik be az öntözés hatására a cu­korrépagyökér cnknrtartalmának a csökkenése; О az öntözővizet a cukorrépatáblán egyenletesen juttassuk ki; О öntözött területeken különösen tö­rekedjünk a kiegyenlített, 90— 100 ezres tőszámú növényállomány kialakítására; ф a cukorrépát a betakarítást meg­előző három héten belül öntözni nem szabad. A tenyészidó folyamán a cukorrépa 550 mm körüli — gyengébb állomány hűvösebb évjáratban 500 mm, erő­sebb állomány száraz, meleg évjárat­ban 600 mm — vízmennyiséget igé­nyel. A vízigény változásának megfe­lelően az erőteljes növekedés június első dekádjában veszi kezdetét, és augusztus elejéig tart. A vízigény kielégítése évjáraton­ként eltérő öntözési rendet igényel. Néhány általános elvet azonban szem előtt kell tartanunk. Az öntözés ha­tása nagyban függ az első és az utosló öntözés időpontjának helyes megválasztásától. Az első öntözést a Öntözéssel növelhetjük a cukorrépa hozamát, ám helytelen alkalmazásával a cukortartalom csökkenését idézhetjük elő Fotó: Fojtik szélsőségesen száraz tavasztól elte­kintve, nem helyes korán kezdeni. Ha a talaj alsó rétege nedves, a cu­korrépa főgyökerével a vízfelvétel végett egyre mélyebbre hatol. A korai öntözés a talaj felső rétegében ellát­ja a növényt vízzel, tömődötté és le­vegőtlenné teszi a talajt, ebből ere­dően hátráltatja a mélyebb gyökere­­zést, s ennek következtében a cukor­répára Jellemző fokozatosan elvéko­­nyuló szabályos gyökértest kifejlődé sét. Megkésni sem szabad az öntözéssel, mert ha csak akkor indítjuk az ön­tözőberendezéseket, amikor már víz­hiányt szenved a növényzet, az öntö­zés termésnövelő hatása elmarad. Az évek zömében, tehát általában az el­ső öntözést a cukorrépa vízigényének megfelelően június közepén végezzük és azt követően olyan gyakorisággal ismételjük meg, hogy azzal soha ne a vízhiányt pótoljuk, hanem a víz­hiány bekövetkezését előzzük meg. Ha június 11-től június 30-ig elvé­­gezük az első öntözést, azaz meg­előzzük a vízhiány bekövetkezését, a továbbiakban az első öntözést köve­tően 18—22 napos fordulókkal öntöz­zünk. Az esőztető öntözőberendezé­sekkel végzett öntözés esetén a pá­rolgási viszonyoktól függően 15—20 százalékos öntözési veszteséggel kell számolni, s e veszteségnek megfele­lően az öntözővíz-igényt növelni kell. Fokozott gonddal kell megjelölni az utolsó öntözés időpontját is. Az öntözéssel ugyanis folyamatos levél­képzésre késztetjük a cukorrépát, és késleltetjük a cukor beépülését a gyökérbe. A levélképződés, amíg ele­gendő a napfény — hazánkban álta­lában az augusztus közepéig terjedő időszak —, produktív folyamatnak tekinthető. Napfény hiányában azon­ban már inproduktiv, mert a koráb­ban képződött, rendszerint a gyökér­ben tárolt hasznos anyag elvonásával jár. Ezért be kell tartani azt a szak­­irodalomból jól ismert szabályt, hogy a cukorrépa utolsó öntözését augusz­tus derekán végezzük el, Illetve szél­sőségesen száraz, meleg őszi Időjárás esetén később is öntözhetünk, de azt a betakarítás kezdése előtt 3 héttel fejezzük be. Ilyenkor 30—40 mm víz­­mennyiségnél többet ne öntözzünk ki. Az öntözővíz mennyiségére más idő­pontban is érzékeny a cukorrépa. Réti és réticsernozjom-talajon 40—60 milliméternél, csemozjom- és öntés­talajon pedig 50—70 mm-nél nagyobb vizadagot egyszerre a cukorrépa-táb­lára ne adjunk. Az öntözés egyenletességét az ön­tözőberendezések karbantartásával, szakszerű üzemeltetésével is csak ak­kor tudjuk biztosítani, ha szeles idő­ben nem öntözünk. A szél ugyanis olyan deformációt okoz a szórófejek szórásképében, hogy a 60 mm-re ter­vezett öntözővíz a valóságban 30—90 közötti ingadozásban jut a felületre. A cukorrépa öntözésénél a na­gyobb, de főleg a biztonságosabb ho­zamok elérése céljából a vízhiány pótlását elegendő számú öntözéssel, kellő időben kell elvégezni. Éghajlati adottságaink között előfordulhat, hogy az öntözést követően hosszabb csapadékos időszak következik. Az öntözési előrejelzéseknek és a helyes üzemi döntéseknek a feladata, hogy az öntözésnek bizonyos mérvű, meg­engedett késleltetésével az így elő­forduló nagyobb túlöntözést veszélyt elkerüljük. Esetenként azonban a kockázatot vállalnunk kell, hiszen azzal is kell számolni, hogy a csapa­dék nem érkezik meg. Szabó Miklósné agrármérnök, a Bratislavai Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet munkatársa Az ekecs apácaszakállasi (OkoC­Sokolec) szövetkezet vezetőt az utóbbi időben sokat vitat­koztak arról, hogyan lehetne növelni a tejtermelést. Tudják, feltételeik nem rosszak, rajtuk múlik, miképpen gaz­dálkodnak, hogyan oldják meg a problémákat. Ezt szem előtt tartva, még az év elején megtették a szük­­ségtes Intézkedéseket, megszabták a­­zokat a feladatokat, amelyek teljesí­tésével a tejtermelést növelni szeret­nék. Céljuk: száznegyven literrel nö­velni a fejésl átlagot, hogy az év vé­gére elérjék az egyedenkénti évi négyezer literes tejtermelést. A szervezési Intézkedések eddig Is eredményeseknek bizonyultak. A szö­vetkezet első negyedéves tejeladási tervét túlteljesítette, tehát minden feltétel adott ahhoz, hogy féléves ter­vét Is teljesítse, sőt előreláthatólag 70 ezer literrel túlszárnyalja, örven­detes az Is, hogy a múlthoz viszo­nyítva javult a tej minősége: míg ta­valy az értékesített tej kllencvenkét százaléka volt első osztályú, ez év öt hőnapja alatt másodosztályú tejet nem adtak el. Egy liter tej kiterme­lésére harminc deka erőtakarmányt használtak fel, de ezt — főleg a nyá­ri időszakban — huszonnégy dekára csökkentik. A tejtermelés jövedelme­ző, minden liter tej után ötvenhat fillér a tiszta nyereség. LÉNYEGES VÄLTOZÄS A szarvasmarha-állomány kialakí­tásában jelentős előbbrelépés történt. Jelenleg 2614 darab szarvasmarhát, ebből 1080 tehenet tartanak. Az állat­­sűrűség megfelelő: száz hektár me­zőgazdasági területre számítva 30 da­rab tehén jut. De mivel a gazdaság elsősorban szarvasmarha-tenyésztésre, főleg tejtermelésre szakosodott, ezért az állományt növelik, mégpedig úgy, hogv a hetedik ötéves tervidőszak vé­géig száz hektár mezőgazdasági terü­letre 33 darab tehén jusson. Elkép­zeléseiket önerőből szeretnék megva-Cél a négyezer liter lósítanl. Céljaik eléréséhez minden feltétel adott. Megfelelő borjúállo­mánnyal rendelkeznek: 100 tehéntől 106 darab borjút választanak el és nevelnek fel évi átlagban. Ennek kö­vetkeztében a tehénállományt saját nevelésű üszőkből töltik fel, a bika­borjakból évente hatvan darabot — hetven kilós élősúlyban — átadják a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) közös hizlaldának. Marhahűseladás! tervüket saját hizlalásból, valamint a kiselejtezett tehenek eladása révén teljesítik. A Jó tehénállomány kialakítása ér­dekében a tehenek selejtezése Is fo­lyamatos. Évente az állomány har­minchárom százalékát selejtezik ki. A nagyhasznú, jó tejelékenységű ál­lomány kialakítása érdekében ha­szonállat-előállító keresztezést foly­tatnak a szlovák tarka és a holstetn­fríz vörös-tarka fajtával, ezek nem­zedéke lényegesen jobb tejhasznossé­­gú. A Jó haszontulajdonságokkal ren­delkező állatoknak megfelelő takar­mányt biztosítottak, ezáltal az év ele­ji kritikus hónapokban sem csökkent a napi fejésl átlag. TAKARMÄNYOZÄS Említést érdemel, hogy a gazda­ságban a szántóterület tizenkilenc százalékán termesztenek takarmány­növényeket. Ez az országos átlaghoz viszonyítva kedvező arány és arra utal, hogy a szövetkezetben nagy becsben tartják a földet. Az öntözés tekintetében éppen a takarmánynövé nyékét részesítik előnyben, hogy egy­ségnyi területről minél nagyobb ho­zamot érjenek el. Bátran állíthatjuk, hogy a takarmányalap Javítására tett törekvések cőlravezetőek. Arra a kérdésre, hogyan használ­­nálják ki a takarmánytermesztésre szánt területet, milyen tartósítási módszert alkalmaznak, Szalay József agrármérnök, állattenyésztési főága zatvezető azt válaszolta, hogy a ta­karmánytermesztést és a tartósítást tudományos alapokra helyezték. A gazdaságos termelés érdekében lnten zív trágyázást alkalmaznak, termé­szetesen figyelembe véve a talaj táp­anyagkészletét. Tervezéskor ügyelnek a helyes vetésforgó kialakítására, melynek nagy szerepe van a Hoza mok alakulásában. Köztudott, de mégis szükséges hangsúlyozni az ön­tözőberendezések ésszerű kihasználá­sának fontosságát, amire a gazdaság­ban nagy súlyt fordítanak. Mivel kicsi a legelőterületük, ezért csak a növendékállatokat legeltetik. Ennek hiányában belterjes takar­mánytermesztést folytatnak. A téli ta­karmányszükséglet biztosítása érde­kében kialakítottak egy folyamatos zöld futószalagot, ígý kora tavasztól késő őszig zöldtakarmánnyal etetik О Az öntözésben a takarmány­­növényeket részesítik előnyben Fotó: Valach az állatokat. Az őszi és a tavaszi ke­verékeket is Jói hasznosították. Kora tavasszal igen Jól Jött a rozs zöld­takarmányozása, ezzel áthidalták a tömegtakarmánykészlet csökkenését a lucerna első kaszálásáig. A bükkö­­nyös keveréket (bükköny-)-búza) pe­dig az első és a második kaszálás közötti Időszakban használják fel zöldetetésre. Ezenkívül a keverékek napi adagját 10—12 kilő lucernával egészítik ki, hogy így is csökkentsék az erőtakarmány-fogyasztást. A má­sodvetések terméséből pedig az ősz folyamán takarmányozzák a szarvas­marha-állomány Jelentős hányadát. — Adottságaik között az öntözött területeken Igen Jö eredményeket értünk el a Perko fajtával — Jegyez­te meg Szalay elvtárs. — Ezenkívül bevezettük a nedves kukorica tárolá­si módszerét. A módszer bevált és a sertések takarmányozásában Is Jól hasznosítjuk. A tömegtakarmányok készletét a melléktermékek kihaszná­lásával egészítjük ki. Hagyományos tartósítást módszerekkel megfelelő mennyiségű és minőségű szilézst ké­szítünk répaszeletből, leveles répa­fejből szalmával és kukoricaszárral keverve. A tapasztalatokból kltndulva, az Idén Is kitermeljük és megfelelő technológiával tartósítjuk a kellő mennyiséget. Így például a lucerná­ból 1540 tonna szénát és bizonyos mennyiségű granulált takarmányt ké­szítünk. Ezenkívül tízezer tonna zöldtakarmány és 13 ezer 654 tonna szllázst termelünk. A CCM módszerrel pedig 1500 tonna szemes kukoricát tartósítunk. Minden Igyekezetünk ar­ra irányul, hogy a tömegtakarmá­­nyokböl a téli szükségleten kívül Je­lentős tartalékot tudjunk előállítani, aminek következtében az abraktakar­mány adagját csökkentjük Ezért fi­gyelmünket a mennyiségi mutatókon kívül a minőségi mutatók fokozatos Javítására összpontosftjuk hogv éves tervünket teljesíteni tudjuk. NAGY TEREZ

Next

/
Thumbnails
Contents