Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-25 / 25. szám

■ gen, ■ keletfríz fnh a I kisállattenyésztek tipikus " juhfajtája. Kisebb cso­portúkban, 3—20 egyedból 6116 falkíban érzi jól magát. A fej­lett anyajuh élő tömege 80, a kosé 120 kilogramm körüli. A fajta évi gyapjútermelése 4—6, egyedenkénti tejtermelése 500— 600 kg. Vannak kiváló egyedek, amelyek évi 800—1000 kilo­grammos tejtermeléssel jeles­kednek. A tej zsírtartalma, mint a juhoknál általában, magas, 6—7 százalékos. A tapasztalatok szerint a ke­letfríz juh könnyen alkalmaz­kodik a változó éghajlati viszo­nyokhoz. Hazánkban az I. vi­lágháború ntán találkozhattunk vele első ízben. Akkor a honos durvagyapjas juhok keresztezé­sére használták, minek követ­keztében nőtt a gyapjúterme­lés és finomabb lett a gyapjú. Az ntóbbi években az NDK- ból hoztunk be keletfríz juho­kat a Szlovákiai Kisállatte­nyésztők Szövetségének tagjai részére. Abból indultunk ki, hogy ez a fajta kitűnően meg­felel a kistenyésztői feltételek­nek. Tulajdonképpen nagy testű állatokról van szó, tehát a ta­karmányigény aránylag nagy. Viszont előny, hogy ez a fajta nem támaszt különösebb igényt a takarmány minőségével szem­ben. Ez persze nem azt jelen­ti, hogy a keletfríz juhok el­­vizenyősödött, savanyú füvet nyújtó legelőn is eredményesen tarthatók. Mint tudjuk, a talaj­vizes, mocsaras legelőkön a juhok erősen fertőződnek (fér­gek), márpedig ez a fajta ki­mondottan érzékeny a belső élősködőkre. Legelője inkább soványabb, de száraz, állóvizek­től mentes legyen. A fajta esetében a tenyésztés legfőbb célja a nagy élő tömeg megtartása, az átlagos évi és darabonkénti 5 kg-os gyapjú- és 600 kg-os tejhozam bizto­sítása. A szigorú kiválasztás az eredmények állandó javításának biztosítéka. Kizárólag a fejlett, egészséges állatokat érdemes to­­vábbtenyésztésre meghagyni. Első ízben csak nyolc hőnapos-A keletfríz juhnak természe­tes tulajdonsága az ikerellés. Nem ritkaság, hogy egy anya egyszerre három-négy bárányt hoz világra. Ellés előtt az anyá­kat ajánlatos külön ketrecben, egyedileg elhelyezni. Kistenyésztők juhfajtája nál idősebb korban ajánlatos pároztatni, amikor az élő tömeg túlhaladja az 50 kilogrammot. Pároztatásra az őszi hónapok a legalkalmasabbak, de az ntóbbi időben több tenyésztő eredmé­nyesen alkalmazza az évi két­szeri pároztatást, illetve élte­tést. Egy tenyészkosra átlago­san 40—50 jerkét lehet számí­tani. Az üzekedés három napig tart. Ha nem kerül sor a meg­termékenyítésre, akkor 14—21 nap múlva az állat ismét üze­­kedik. A megtermékenyítés az üzekedés második napján a leg­valószínűbb. A vemhesség átla­gos időtartama 145 nap. A vem­hesség biztos jele, hogy elma­rad az üzekedés, az állat nyu­­godtabban viselkedik, később a has megnagyobbodik. A vem­hesség második felében ügyelni kell arra, hogy a vemhes álla­tok ne szorítsák meg egymást az ajtóban, a kapuban, ne ug­ráljanak át nagyobb gödröket, árkokat. Általános szabály, hogy a vemhes állatoknak portól és penésztől mentes, minőségi ta­karmányt, valamint állott ivó­vizet kell kínálni. kg-os tömeget. Természetesen kielégítő takarmányozás esetén. Ebben a korban a bárányokat elválasztjuk és fejni kezdjük az anyákat. A választott bárá­nyok részére a lehető legjobb takarmányt biztosítjuk, nehogy az átmeneti időszakban vissza­essenek a fejlődésben. A keletfriz juhokat sokkal könyebb fejni, mint például a merinót. A csecsbimbói nagyob­bak, a tej vastagabb sugárban fejhefő. Rendszeres fejés esetén az anyák hónapokig megtartják jó tejtermelő képességüket. A napi kétszeri fejés elengedhe­tetlen. A kezdőknek azt javasolom, hogy állományukat lehetőség szerint fiatal állatokból alakít­sák ki, mert ezeknek sokkal jobb az alkalmazkodó képessé­gük. Elismert, ellenőrzött állo­mányból származó egyedekre alapozzanak, s a későbbiekben szigorú kiválasztással igyekez­zenek megtartani és javítani a haszontulajdonságot. Ebben se­gítségükre lehet a hasznosság ellenőrzése is. A szövetségbe tömörülő, törzskönyvezett álla­tokkal rendelkező kistenyésztik kérhetik, hogy állományukat kapcsolják be az állami hasz­nosságellenőrzésbe. Ennek töb­bek között az az előnye, hogy a rendszeresen ellenőrzött ál­lományokból származó utódokat a tenyészállatvásáron értékesí­teni lehet. A keletfríz juh gazdasági elő­nye, hogy igen szapora, s mi­vel jó tejtermelő, könnyen fel­nevel 3—4 bárányt is, majd hó­napokon át ellátja tejjel a te­nyésztőt. A fajtára jellemző még, hogy igényli a minden­napi gondoskodást, keresi az ember közelségét. Ami ugyan­csak előny, az állatok nyugod­tak, nem kóborolnak el s fel­ügyelet nélkül is ellegelésznek a megszokott legelőn. Balázs Ferenc, Feled (Jesenské) Az ellés általában normálisan szokott végbemenni. Persze nem árt, ha a tenyésztő figyelem­mel kíséri az ellést, hogy szük­ség esetén azonnal az állat se­gítségére siethessen. Mivel töb­bet ellő fajtáról van szó, a 1 i­­rányok születési tömege (sú­lya) általában nem nagy. Vi­szont igen gyors a kezdeti nö­vekedés. A bárányok nyolchetes korukban elérhetik a 20—25 A somorjai (Šamorín) Hamar László alig két éve foglalkozik behatóan nyúltenyésztéssel, de máris szép állománnyal ren­delkezik, és — mint mondja — valóban örömét leli a tenyész­tői munkában Fotó: —bor Zöldborsó tojással. Hozzáva­lók: 1 kg hüvelyes vagy fél kiló kifejtett borsó, 4 dkg vaj vagy zsír, só, petrzselyem és szemé­lyenként 1—2 tojás. A kifejtett borsót a fele zsí­ron kevés vízben a petrezse­lyemmel puhára pároljuk. A to­jást a zsír másik felén tükör­tojásnak megsütjük, majd a borsóra téve tálaljuk. Párolt újburgonyát adhatunk mellé. Töltött articsóka. Hozzávalók: 20 dkg darált fótt vagy sült hús, 1 tojás, 8 dkg zsemlemor­zsa, fűszerek (só, bors, vörös­hagyma), 2 kis doboz paradi­csompüré és 8 db articsóka­­virág. Az articsókát a szárától és alsó leveleitől megtisztjuk, hi­deg vízben kiáztatjuk, majd sós vízben 10 percig főzzük. Köz­ben tölteléket készítünk a da­rált hússal, fűszerekkel, mor­zsával és tojással. A víztől le­szűrt articsókát kanállal szét­nyitjuk, kivágjuk és a töltelék­kel megtöltjük. A leveleket fe­hér cérnával összekötjük és zsírral kikent serpenyőben sor­ba rakva, kevés vízzel és olaj­jal, vagy zsírral átsütjük. Fél liter paradicsommártást készí­tünk, amit tálaláskor úgy ön­tünk rá, hogy az articsókavirá­gok csúcsa kiálljon. Paprikás sárgarépából. Egy kiló sárgarépát jól megmosva, megtisztítva apró kockára vá­gunk. Egy evőkanál zsírban halványra pirítunk egy fej fi­nomra vágott vöröshagymát, be­letesszük a sárgarépát, meg­szórjuk kevés pirospaprikával, egy evőkanál paradicsompürét keverünk hozzá és szükség sze­rűit mindig kevés vizet öntve alá — gyengén sózva — fedő alatt puhára pároljuk. Ha a ré­pa megpuhult, megszórjuk ap­róra vágott zöldpetrezselyem­mel, meglocsoljuk 1—2 evőka­nál tejföllel és átforrósítjuk. Tükörtojást vagy párolt rizst adunk mellé. Kelkáposzta szalonnósan. 10 dkg füstölt szalonnát apró koc­kákra vágva kisütünk és a pör­­cöt a zsírjában hagyjuk. Egy fej kelkáposztát (kb. 70 dkg) metéltre vágunk és köményma­gos, sós vízben puhára főzünk. Leszűrjük, a szalonnás zsírba keverjük, néhány percig együtt pároljuk, majd 2 dl tejföllel leöntve, azonnal tálaljuk. Mézes sárgarépa (édesség). 20 dkg sárgarépát megmosunk, megtisztítunk és megreszeljük három hámozott almával együtt. Három evőkanál mézet és 3—4 dkg darált diót keverünk hoz­zá. Néhány csöpp citromlével és % citrom reszelt héjával Ízesítjük. A masszát kekszre felpúpozva vagy kistányéron, babapiskótával tálaljuk. Diétás édesség. 3 db babapis­kótát meleg tejbe mártunk, kis­tányérra tesszük, ujjnyi vasta­gon beborítjuk turmixgépben péppé zúzott gyümölccsel jkom­­póttal), ráteszünk újabb 3 pis­kótát, keserű csokoládét re­szelünk rá és hűtve tálaljuk. Olvasztott csokoládéval szintén finom. (ksz) Kezdeményezés néüúil nincs Május derekán Szímőn (Zemné) jártam, s őszintén szólva meglepődve tapasztaltam, hogy bizony már ebben a községben is ala­posan megszaporo­dott a fóliasátrak száma. Hat-hét év­vel ezelőtt csak a merészebbek kísér­leteztek háztáji zöldségha jtatással, ma viszont csak­nem minden kert­ben van kisebb vagy nagyobb, fó­liával borított haj­tatóberendezés. Mint általában mindenütt, a lakos­ság itt is az ön­ellátásra helyezi a fö hangsúlyt, de sokan termelnek zöldséget eladásra Is. A faluban im­már négyszáz fős alapszervezete van a Szlovákiai Ker­­tészkedők Szövet-A szervezet elnökének szegfüh álóra futtatott uborkája már május derekán piacképes árut kínált « ségének. Ezt Kosík Alajostól, az alapszervezet el­nökétől tudom. Meg azt is, hogy a szervezetbe tömörülő ker­­tészkedők nagyobb hányada — hozzávetőleges számítások sze­rint nyolcvan százaléka — szer­ződéses árutermeléssel foglal­kozik. — A hetvenes évek elejéig Igen vontatott volt a háztáji zöldség- és gyümölcstermelés' fejlődése, mert az értékesítési gondok elriasztották az embe­reket a komolyabb vállalkozás­tól — mondta egyebek között Kosík elvtárs. — Hogy szabad utat nyissunk a fejlődésnek, hetvenkettőben helyi felvásárló központot nyitottunk. Igaz, egy­két éven át mindössze 600— 700 ezer korona forgalmat tud­tunk lebonyolítani, de a kez­deményezés végül is meghozta az eredményt. A kezdeti sike­rek láttán egyre többen jelent­keztek tagnak az alapszerve­zetbe, bizony a háztáji áruter­melés is alaposan fellendült. Tavaly 6,3 millió korona érték­ben forgalmaztunk gyümölcsöt meg zöldséget. Ez megtermelt javakban kifejezve 670 tonnát jelent. — Itt is heti két alkalommal van felvásárlás? kiskaput, a férje segítségével az üres ládákat rendezgette. — A javáról lekéstek, tegnap volt a felvásárlás — mondta nevetve, és a fényképezőgépre bökött. — Olyankor jöjjenek, amikor tele van az udvar, meg a fél utca emberrel, áruval. — Ügy bizony -— bólintott a férj —, hogy az emberek, a .termelők is elmondhassák a magukét, ne mindig csak a fel­vásárlón csattanjon az ostor. — Tehát felvásárló központ van, de azért a gondok nem múltak el teljesen. — Aki árutermeléssel foglal­kozik, annak mindig is volt meg lesz is gondja. Pedig terv szerint dolgozunk ám, és mégis sok a bosszúság. Tavaly már októberben felmértük, hogy mit szeretnének termelni a tag­jaink, s annak alapján tettünk Javaslatot a szerződés megfo­galmazására. A Zelenina úgy találta, egy faluból kevesebb zöldség Is elég lesz. Február­ban utólagosan kiegészítettük a szerződést, de a teljes kíná latra így sem találtunk vevőt. — Véleménye szerint kiben van a hiba: a partnerban vagy a termelőben? — Elvben igen, hiszen a Ze­lenina nemzeti vállalattal kö­tött megállapodás értelmében mindig hétfőn és szerdán kell szállítanunk. Persze a gyakor­lat kicsit más. A szállítást meg­előző napokon, tehát vasárnap, Illetve kedden este kezdjük, majd hétfőn és szerdán reggel folytatjuk a felvásárlást, hogy mindenki különösebb gond nél­kül értékesíthesse termékeit. Az alapszervezet megbízott terményfelvásárlója Mészáros Anna. Amikor megzörgettem a — Jó, tegyük fel másként a kérdést. Az alapszervezet áru­termeléssel foglalkozó tagjai mennyire igazodnak a termel­tető partner, pontosabban a társadalom részéről megnyilvá­nuló elvárásokhoz? Egyszerűen: választék tekintetében mindent megkap a Zelenina a kisterme­lőktől, amire igényt tart? — Látja, ez az a pont, ahol Inkább a termelőknek kellene válaszolniuk. Ugyanis a hely­hagyomány zet úgy fest, hogy a termelők zöme kiválasztott magának egy­két jól jövedelmező zöldség­növényt, s azon kívül mást nem hajlandó termelni. Mindenki salátát, retket, sárgarépát, uborkát, karalábét altar ter­melni. Meg persze hajtatott csemegepaprikát. Ebből a leg­nagyobb a túlkínálat. A szerző­désünk nyolcvanöt tonnára szól, de a kertészkedők két­száztíz tonnát akartak termel­ni. Ugyanakkor kápiát, szamó­cát meg sárgadinnyét alig vál­laltak, pedig azt kínálgatta a Zelenina. Az emberek azt mond­ják, Ilyesminek Itt nincsen ha­gyománya. — Mit gondol, meddig lehet a hagyományok hiányával ér­velve. ilyen önző háztáji áru­termelést folytatni? — Azt nem tudom, de csak rádöbbennek egyszer az embe­rek, hogy valamihez igazodnia kell a háztáji árutermelésnek. Adott esetben a társadalmi megrendelésben megnyilvánuló, fogyasztói igényekről van szó. — Eddig milyen volt a for­galom? — A tervezettnél szerényebb. A szokásokhoz híven, kora ta­vasszal a Zelenina különmeg bízottja járt ki felvásárolni a salátát. Úgy tudom, egy millió korona forgalmat csinált. Mi április 6-án kezdtük a felvá­sárlást és május 12-ig fél mil­lió korona értékben vettünk át zöldséget, elsősorban retket, karalábét, zöldhagymát és ubor­kát. Sajnos, retekből körülbelül harmincezer csomó tönkre— -.t. — Talán nem volt rá vevő? Vagy ez már terven felül ter­mett? — Más volt a baj. A 1 Jós havazás miatt nem tudtuk Ide­jében felhúzni a fóliát, megkés­tünk a vetéssel, így áprilisban nem tudtuk teljesíteni a szállí­tási feladatot, májusra pedig az időterv kidolgozásakor nem írattunk retket. így aztán Itt volt a kész áru, de már nem szállíthattunk. A karalábéval hasonló volt a helyzet. Tudom, a Zelenina nem tehet róla, de minket bosszantott, hogy tönk­remegy az áru. Arról nem is beszélve, hogy közben a papri­ka ültetésével Is megkéstünk, s mire bejön a zöme, már ré­gen túl leszünk a szállítási fő­­idényen. De kérdezem én, tehe­tünk mi arról, hogy az Időjárás keresztülhúzta a számításain­kat? A tervezés jó, hasznos és szükségszerű, hiszen a szocia­lista építés legalapvetőbb moz­zanata a tervgazdálkodás. Csak­hogy — mint esetünkben is — az időjárás szeszélyeivel terve­zéskor aligha számolhatunk. Egyszer kisebb, máskor na­gyobb a hozam, s bizony nem mindig a termelőn múlik, meg tudja-e tartani a megállapodást, a hónapokkal korábban rögzí­tett szállítási időtervet. Viszont a kockázatot a termelőnek kell vállalnia. Más lapra tarto­zik, hogy a partneri kapcsola­tok javítása és elmélyítése ér­dekében, ilyen esetekben a fel­vásárló szervezetek is tehet­nek valamit a termelőkért. Nem azt kérjük, hogy hunyjanak szemet a késedelem fölött vagy bontsák meg a szállítási időter­vet, hiszen azzal más körzetek termelőit sújtanák. Csak arról van szó. hogy kicsit rugalma­sabb piackutatással, jobb el­osztással — esetleg időszaki ár­leszállítással — növelni lehetne a piac felvevőképeségét. s a megtermelt javaknak legalább egy részét meg lehetne —-n­­teni a köz érdekében. Arról már nem is beszélve, hogy ez­zel mennyire fokozhatnánk a kistermelők biztonságérzetét és termelőkedvét! A szímői ker­tészkedők számlájára pedig csupán annyit: maguk is ta­pasztalhatták, előbb kezdemé­nyezés kell, hogy később ha­gyományokról beszélhessünk. Aki szamócát vagy dinnyét sze­retne enni, nem vesz paprikát, hiába kínálják vagonszám. Ezt az elköve*kezőkben jó lenne szem előtt tartani. KÄDEK GABOR О Mészárosék az üvegházban palán­tát nevelnek, ké­sőbb pedig uborkát hajtatnak, de né­hány tő paradi­csomnak is szorí­tanak helyet, hogy korábban kerüljön friss paradicsom a család asztalára A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents