Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-18 / 24. szám

1983. június 18. .SZABAD FÖLDMŰVES 13 A szarvasmarha-tenyésztés na­gyobb arányú kiterjedése, va­lamint az erőtakarmányok fo­gyasztásának csökkentése következ­tében a tömegtakarmányok termelése kulcsfontosságú ágazattá vált. A kel­lő tömegtakarmány-alap megteremté­se azonban olyan termelési szerkeze­tet követel, hogy ez ne menjen a gabonafélék, az ipari növények ter­mőterületének rovására. Erre pedig hazánkban adottak a feltételek. Nem lehet egyetérteni azzal a gyakran hangoztatott Indoklással, mi­szerint nem áll rendelkezésünkre elegendő terület a tömegtakarmá­nyok termelésére. Ennek igazolására, hadd hozzunk fel legalább néhány adatot: Szlovákiában a szántóföldi takarmánynövényeket összesen 390 ezer hektáron termesztjük. Ez a szántóterületnek mintegy 25,4 száza­lékát teszi ki. A gyepterületek 805 ezer hektárt foglalnak el. Tehát a Й takarmánvteraielés lehetőségei, távlatai tási, szállítási, tartósítási és tárolá veszteségek. Szlovákiában évente hoz­závetőlegesen 4,5 millió tonna tömeg­takarmányt termelünk — szénában számítva — viszont a lábon álló ter­més legalább 30—40 százalékai, vagy­is 1,6—1,8 millió tonnával nagyobb. Ez a tetemes takarmánymennyiség kárba vész. A takarmányok pazarlását a gyenge minőség is jelenti. Az amúgy is tetemes veszteségek által csak hat­­ványozódnak. Tavaly például a ked­vező termelési és tartósítási feltéte­lek mellett a szénának mintegy 25, a szenázsnak és a szilázsnak pedig A szeminárium résztvevői a helyszínen is megtekinthették a szövetkezet tömegtakarmány termelési és öntözési rendszerét Fotó: Valach tömegtakarmányok termelésére össze­sen 1 millió 195 ezer hektár áll ren­delkezésünkre, ami 48 százalékát ké­pezi a mezőgazdasági területnek. Tehát nem is annyira a termőterü let hiányában, mini Inkább a takar­mánytermelés alacsony színvonalé ban kell látni a lemaradás okát, Illet ve ennek áthidalása révén az előbb relépés lehetőségét. Jelenleg a tö­megtakarmány alapból mindössze 5,8 liter tejet termelünk egyedenkénti át­lagban. pedig az adottságaink lehe­tővé tennék a 6,5—7 literes tejterme­lés elérését is. Az élenjáró mezőgazdasági üzemek példája igazolja, hogy tömegtakar­mányokból nyolc literes tejtermelési átlag is elérhető a takarmánynövé­nyek termesztési szerkezetének javí­tásával, a gyepterületek és az évelő takarmánynövények részarányának növelésével, a nagyobb mennyiségű jó minőségű széna készítésével, a le­geltetési lehetőségek teljes mértékű kihasználásával. Nem nehéz kiszámí­tani, hogy a tömegtakarmányok ma­gasabb termelési szintje mellett meny­nyivel lehetne növelni a szemesek vagy az Ipari növények termőterüle­tét. A tömegtakarmányok termelésében rejlő óriási tartalékokra utalnak az évente elkönyvelt tetemes betakart­ii204 ezer hektár öntözhető terület ál rendelkezésre, ebből mindössze 171 ezer hektárt használtak ki a gyakor latban. Az öntözőberendezéseket i nyugat-szlovákiai kerületben használ ják ki a legjobban — 91 százalékra A közép-szlovákiai kerületben 73,7, i kelet-szlovákiaiban pedig mindösszi 34,9 százalékra. A nagyobb adagú nitrogéntrágyá zással egybekötött öntözés segítségé vei lehetővé válik egységnyi terület ről a két termés elérése, valamint ( belterjes fűfélék termesztése eseté­ben a nagy, száz tonnán felüli zöld­tömeg begyűjtése. Ügy is lehet fogal­mazni, hogy napjainkban az öntözé­ses takarmánygazdálkodásnak van a legnagyobb jövője a tömegtakarmá­nyok termelésének fejlesztésében. Erről tanúskodtak azon szakelőadá­sok is, amelyek az SZSZK Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztériu­ma, valamint a Bratislaval Öntöző­gazdálkodási Kutatóintézet szervezé­sében a közelmúltban a légi (Lehni­­ce) szövetkezetben megtartott szemi­náriumon hangzottak el. Jozef Mudroch agrármérnök, a MÉM főagronómusa a bevezetőben rámutatott arra, hogy a jelenlegi gyakorlatban az öntözőberendezése­ket többnyire külterjes módon hasz­nálják ki. Vagyis, az öntözéssel csu­pán az aszályt igyekszünk mérsékel­ni. Az öntözőberendezések építésének tetemes költségeiből kiindulva az ön­tözésnek fontosabb, összetettebb kül­detése van. Fontos szerepet tölt be a tömegtakarmány-termelés belterje­­sítésében és a hozamok stabilizálá­sában egyaránt. E tekintetben az ön­tözéses gazdálkodás keretében távla­tilag is a legnagyobb lehetőségek az évelő takarmánynövények mellett a belterjes fűfélék termesztésében rej­lenek. Bár meghonosításuk kezdeti szakaszában vagyunk a dunaszerda­­helyi (Dunajská Streda) és a galántal (Galanta) járás egynéhány élenjáró mezőgazdasági üzemének — többek között az úrföldi (Slovenské Pole) és a gombai (Hubice) Állami Gazda­ságnak, valamint a légi, a šoporňai, a peredi (Tešedíkovo) az ostrovi, a Senkvicei szövetkezeteknek — tapasz­talatai kecsegtető távlatokra, a ho­zamnövelés felbecsülhetetlen lehető­ségeire utalnak. Indokolttá teszik a belterjes fűállományok létesítésének mielőbbi széles körű bevezetését. A takarmánytermesztés haladó mód­szereinek a meghonosításában a légi szövetkezet úttörő szerepet vállalt, hozzájárulva Így a tudományos-mű­szaki haladás vívmányainak gyakor­lati átültetéséhez. A nem éppen legkedvezőbb talaj és éghajlati adottságok között 3647 hek­tárnyi mezőgazdasági területen gaz­dálkodó szövetkezetben az öntözést 3500 hektáron valósították meg. A sekély kavicsos altalajú szántóréteg, valamint a meleg és száraz mikro­klíma sajátos termelési szerkezetet és öntözési technológiát követel. Vo­natkozik ez a tömegtakarmányok ter­melésére is, amelyeket öntözött kö­rülmények között a kedvezőtlen 31 százaléka nem felelt meg a minő­ségi követelményeknek. Szakemberek véleménye szerint ha csupán a nem megfelelő takarmány részarányát legalább a felére sike­rülne csökkenteni, akkor 120 ezer hektár szántóföld szabadulhatna föl a stratégiai fontosságú növénykultú­rák termesztésére. A takarmánytermelésünk színvona­lának emelésére adottságaink között egyetlen mód van, mégpedig a bei­­terjesítés. A hektárhozamok növelé­sére és a veszteségek csökkentésére számtalan lehetőség kínálkozik. Ki­használásuk, valamint az adottságok­nak legmegfelelőbb termelési szerke­zet vagy termesztési technológia ki­választása a szakemberek kezdemé­nyezőkészségén, tudásán és a tenni­­akarásán múlik. A tömegtakarmányok termelésében az öntözés egyike a legjelentősebb belterjesítő tényezőknek. Kedvező, hozamnövelő hatására több mezőgaz­dasági üzemben felfigyeltek és az öntözés adta lehetőségeket eredmé­nyesen hasznosítják. Erre utalnak a statisztikai adatok Is. Míg 1981-ben az öntözőberendezéseknek mindössze 71,5 százalékát, addig tavaly 83,3 százalékát használták ki. Igaz, az öntözés területén ts akadnak bőven tartalékok. Szlovákiai viszonylatban adottságú talajokon Is sikerrel ter­mesztik. A takarmánynövényeket a szántó­­terület 25 százalékán termesztik, eb­ből az évelő takarmányok részaránya 13 százalék. Azaz 160 hektár lucer­na és 290 hektár belterjes fűállo­mány. Andrássy Sándor agrármérnök, a szövetkezet elnöke és Veszprémi Imre agrármérnök növénytermesztési ága­zatvezető részletesen ismertették a takarmánytermesztési tapasztalataikat és elért eredményeiket. A szövetkezetben a takarmánynö­vények vetésforgóját igyekeztek mi­nél jobban az adottságokhoz igazíta­ni. Ezért az évelő takarmánynövé­nyek közül a belterjes fűféléket ré­szesítették előnybe. Ezek ugyanis más takarmánynövényekhez viszonyít­va kevésbé igényesek a talajra, nem érzékenyek ennek fizikális és kémiai tulajdonságaira, valamint az altalaj­víz szintjére. A belterjes fűállomá­nyok nem gyomosodnak el, de a be­tegségekkel és a kártevőkkel szem­ben is ellenállóbbak. Ezért a vegy­szeres növényvédelem minimális. Az egyes fűfélék megfelelő kiválasztása esetén homokos és kötött talajokon egyaránt eredményesen termeszthe­tők. Számtalan előnyük mellett a ta­laj humusztartalmát is növelik, mert a nagy és stabil zöldtömeg termésü­kön kívül Jelentős tömegű gyökérze­tet ts képez. Ezen túlmenően meg­­termesztésük a lucernáéhoz képest biztonságosabb. A szövetkezetben az évelő fűfélék, valamint a herefüves keverékek mel­lett egy- és másféléves fíífélék ter­mesztésével is foglalkoznak. Közülük főleg a Jltral, a Dilana és a Lolita fajták váltak be. Tavaly például a Dilana fajtából hektáronkénti átlag­ban több mint 110 tonnás zöldtöme­get takarítottak be. A belterjes fűfélék magas tápérté­kük — főleg nitrogéntartalmú anya­gok tekintetében — és ízletességük kövekeztében jól hasznosíthatók a szarvasmarhák takarmányozásában. Alkalmasak zöldetetésre éppen ügy mint szilázsoiásra, szenázsolásra, ta­karmányliszt vagy széna készítésére. Sikeres termesztésük egyedüli köve­telménye a kiadós öntözés és nagy­­adagú nitrogéntrágyázás. — Ható­anyagban számítva 300—350 kilo­gramm nitrogén szükséges hektáron­ként. A másodnövényeket az utóbbi évek­ben ötszáz hektárnyi területen ter­mesztik. A keresztvirágúak közül jól bevált a Perko, a Tyfon és az Eme­rald fajta továbbá a szója, a szudánt fű, valamint az egyéves fűfélék. Eze­ket elsősorban zöldtakarmányként hasznosítják. A termőterület intenzív kihasználá­sa érdekében az utóbbi egy-két év­ben a fűfélék alávetésével is próbál­koznak az őszi búzába. Tavaly a 105 hektáron alávetéses módszerrel ter­mesztett Dilona fajtából 21 tonnás hektárhozamokat értek el. Az Idén 115 hektárnyi búzaterületen aláve­tésben termesztik majd a Jitral, a Lo­lita és az Odra fajtát. Ezáltal nem­csak, hogy bővítik a tömegtakarmá­nyok készletét, de a talajt szerves­anyagokkal is gazdagítják, nem is be­szélve az üzemanyag megtakarításá­ról. A zöldtakarmányozási idény meg­nyújtásának egyik módja a szakaszos legeltetés. Erre a célra 150 hektárnyi gyepterület áll rendelkezésükre. A tehenek legeltetése a tejhasznosság 0.5—1.5 literes növekedését eredmé­nyezte egyedenként. A lucernások terméséből jő minő­ségű szénát és takarmánylisztet ké­szítenek. Az egyéves takarmánynövé­nyek közül főleg silókukoricát ter­mesztenek. A felvázolt tömegtakar­­mány-termelési szerkezet szilárd és kiegyensúlyozott takarmányalap meg­teremtését teszi lehetővé, s ezáltal kedvező feltételeket teremt az állat­­tenyésztés eredményes fejlesztésére. A légi szövetkezet példája, tapasz­talata nem álta­lános receptként szolgál. Viszont mindenki számára hasznos útmutató lehet arra vonat­kozóan, hogyan le­het ésszerűen ki­használni és teljes mértékben kiak­názni a helyi a­­dottságokat. Isko­lapéldája annak, mennyire fontos a megfelelő termelé­si szerkezet kiala­kítása, valamint az fajták és a korsze­rű öntözőberende­zések célszerű al­kalmazása. Klamarcsik Mária A MINŐSÉG A JÓ HÍRNÉV ZÁLOGA A komáromi (Komárno) járásban a lakszakállasi (Sokolce) Csehszlovák—Magyar Barátság szövetkezetei a nagy zöldség­­termelő gazdaságok között tartják számon, hiszen a kertésze­tük 104 hektárnyi területet foglal el. — Szövetkezetünk a vöröshagyma termesztésére szakoso­dott — mondja Rákócza József növénytermesztési ágazatve­zető. — Ebből évente — a nyolcvan hektáros termőterületről — mintegy kétezer tonnát kell termelnünk. A kertészeti dol­gozók egész évi foglalkoztatása érdekében azonban kisebb területen egyéb zöldségfélék termesztésével Is foglalkozunk, mégpedig: három hektárnyi területen fóliás paprikát, tíz hek­táron szabadföldi vastaghúsú paprikát, hat hektáron korai káposztát, öt hektáron pedig paradicsomot termesztünk. — Nagy terület, temérdek munka. Vajon megtérül-e a sok fáradozás? — Az Időjárás egyelőre kedvezett a zöldségféléknek — ve­szi át a szót Nagy Vince főkertész. — A gondos növényápo­lásnak köszönve betegségek, kártevők nem léptek fel. Minden jel arra utal, hogy a terv által előirányzott 2530 tonna össz­termést elérjük. Ha pedig továbbra ts kedvez az Időjárás, akkor ennél többet is adhatunk a dolgozók asztalára. Persze ilyen nagy zöldségkertészetben nem megy a munka olyan egyszerűen, nehézségek nélkül. Sok gonddal, bajjal Jár például a hagyma begyűjtése. A rendelkezésünkre álló hagy­­mabetakarító gép nem alkalmas a kötött talajokra, pedig a szövetkezetben ezek vannak túlsúlyban — panaszolja a főker­tész. A nagy betakarítási veszteségek elkerülése érdekében kény­telenek a hagyományos és munkaigényes kézi betakarítást alkalmazni. Hogy a betakarítást munkákat Idejében elvégez­zék, a hagyma területét a tagság között szétparcellázzák. Persze, ahhoz hogy a zöldségtermelés kifizetődjön, nemcsak a nagy hozamok elérése a fontos, hanem a termést értékesí­teni Is kell. Bizony sokszor minél nagyobb a termés, annál komolyabb problémák súlyosodnak a termelők vállatra. Mit kezdjenek a többletterméssel? Előfordult-e a szövetkezetük­ben is hasonló eset? — Ügy négy öt évvel ezelőtt Igen, a paradicsommal — mondja Rákócza elvtárs. — Am az utóbbi években lényegesen javult a partneri kapcsolatunk a felvásárlókkal. Egyelőre e tekintetben nincs okunk panaszra. Az idén például a korai káposzta korábban érett be, mint feltételeztük. Ennek ellenére a Zelenina az ütemtervtől eltérően a tervezett 180 tonnából május végéig 160 tonna káposztát vásárolt fel. A zökkenő­­mentes betakarításhoz és szállításhoz folyamatosan btztosí-A fóliasátrakban foly; '•••■ tusán érik a paprika. SzUretelésnél szorgos munka folyik, hogy a gazdag termés mielőbb a fogyasztóhoz kerüljön Fotó: Archív tóttá a ládákat Is. Legfőbb óhajunk — sóhajt fel a főkertész —, hogy a többi zöldségféle felvásárlása is ilyen rugalmas legyen. E hónapban korai káposztából további négy tonnát értékesí­tettek, vagyis két tonnával többet a tervezettnél. A jelen Idő­szakban folyamatban van a fóliasátrakban termesztett paprika szüretje és szálTítása. Minden jel arra utal, hogy a tervezett száz tonnát megtetézik. A többi zöldségféle is ígéretesnek mutatkozik, ás gazdag terméssel kecsegtet. Igaz, a lakszakái­­laslak semmit sem bíznak a véletlenre. Az aszályosabb Idő­szakokban a zöldségféléket rendszeresen öntözik. A termelés és az értékesítés célszerű irányítása abban is megmutatkozik, hogy a felvásárlást nem egy partnerre bízzák. Több felvásárlóval kötnek szerződést a termés gyors és za­varmentes értékesítése érdekében. A szövetkezetben termesz­tett zöldségféléket az Érsekújvári (Nové Zámky) Zelenina és a Slovlik mellett, a losonci (Lučenec) és a rimaszombati (Ri­mavská Sobota) konzervgyárba, valamint a rimaszombati Jed­nota Fogyasztási Szövetkezetbe is szállítják. Hogy miért nincsenek különösebb gondjaik a zöldségfélék értékesítésével, erről érdemes Rákócza József szavaiból né­hány gondolatot kiragadni: — Sok múlik a szerződő feleken, a jő, mindkét fél számára előnyös partneri kapcsolatok kialakításán. Tudatosítani kell, hogy ma mind a fölvásárlő, mind a fogyasztó minőségi árut követel. Tehát a felvásárló vállalatok szívesebben veszik át az árut az olyan termelőktől, akiktől rendszeresen kiváló minőségű zöldségfélét kapnak, s akik tüzetesen betartják a szerződésben foglalt határidőt. Vagyis, ahol megbízható szer­ződő félre találnak. A szövetkezetben maguk is igyekeznek kedvező feltételeket teremteni a megfelelő partneri kapcsolatok kialakítására. Fo­kozott mértékben ügyelnek arra, hogy az értékesítésre kerülő zöldség kiváló minőségű legyen. Ha a termés korábbi vagy későbbi beérése következtében nem tudják betartani a meg­állapodott szállítási határidőket, külön egyezményt kötnek a felvásárló vállalattal a határidő módosítását Illetően. Mind­emnek előnye: a zöldséget kedvezőbb felvásárlási áron érté­kesíthetik, a felvásárlás terméstöbblet esetén sem okoz gon­dot, a határidők eltolódása nem veszélyezteti az eladást, s végső soron a jó hírnév biztosítékává válik a kedvező part­neri kapcsolatok megalapozásának. —kim— /

Next

/
Thumbnails
Contents