Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-18 / 24. szám

Gyerekkoromban, évtizedek­kel ezelőtt történt. A lóhere levelén még harmatcseppek ra­gyogtak, de édesapám már a harmadik rendet vágta. Suhant a kasza, dőlt a kövér h-re. Egyszer csak éles sikítás ve­gyült az ébredő madarak dalá­ba. Kicsi nyúl vergődött a tar­lón, a hátsó lábát elnyisszan­totta a kasza. Két lépéssel odébb két testvére reszketve lapult a meleg vacokban. Édes­apám elővette a zsebkendőjét, gondosan bekötözte a nyuszi csonka lábát, s a tapsifülest testvéreivel együtt a tarisznyá jába rejtette. Később még két nyuszi került fogságba a hereföldön. Már fel­száradt a harmat, mire megér­keztem a reggelivel. Édesapám nem Is gondolt az evésre, csak megfogta a kezemet és a félre­tett tarisznyához vezetett. — Vidd haza fiam, gondozd őket becsülettel! — mondta és el­mosolyodott. Otthon hiába kínálgattam szegény párákat, nem tudtak mit kezdeni az eleséggel. Vé­gül fogtam egy szalmaszálat, tejet szívtam a számba és a szalma segítségével itatgattam a nyulakat. Éhesek voltak, ha­mar megszokták az új táplál­kozási formát. De a legnagyobb csak nem akart megbarátkozni, mindig prüszkölt, mint a hör­csög, ha kinyújtottam feléje a kezemet. Mégis ezt szerettem a legjobban. Persze a megsebesült nyuszi nem sokáig élt. A sebe be­­gennyesedett, szegény állat a harmadik héten elpusztult. Vi­szont a többiek szépen nőttek. Nem vágtuk le őket, hátha el­szaporodnak. Sokáig vártunk, de hiába. Egyszer aztán eljött hozzánk Babarcsik Sándor tor­nai kerékgyártó. Nagy méhész bácsi. — Ez bizony mind le­gény. De sebaj, az egyikért cserébe adok neked egy belga leányt. Amolyan igazi anyának valót. Megegyeztünk, cseréltünk. A belga nyuszi nagyon barátsá-Egy szép nőstény a sok közül, a cseh tarka fajtából Fotó: Csurtlla Ilona volt, azonnal feltűnt neki, hogy engem valahogy nem érdekel nek a méhek. Pedig édesapám nak is szép méhese volt. Apám kimentett, mondván, nekem a nyulak a kedvenceim. Az öreg a nyulaimat is meg­nézte, s amikor hallotta, hogy ml bánt, valamennyit megvizs­gálta. — No, ezektől ugyan hiába várod a szaporodást öcsém — nevelte el magát végül Sándor gos volt, de a mezei legények­nek valahogy nem nyerte meg a tetszését. Nem párosodtak vele. így aztán édesapám min­det levágta, a belga leányzót pedig átvitte a szomszédba nászra, egy belga legényhez. Egy hónap múlva meg is lett az eredménye. Késő ősszel már annyi nyulam volt, hogy nem fértek el az ólban. Gon­doltam egyet, szabadon enged­tem őket az istállóban. Hej, de megörültek a tágas élettérnekl A borjak elől mind megették a zabot. — Vagy nyál vagy borjú —* mondta haragosan az édes­apám, s mivel a család termé­szetesen a borjak mellett dön­tött. a nyulak fazékba kerül­tek. Később, amikor magam Is családot alapítottam, kedvtelés­ből tartottam néhány nyulat. Nem sokat, hiszen többre be­csültük, előnyben részesítettük a baromfit, a tyúkot, libát, pulykát, gyöngyöst. A komo­lyabb tenyésztést a feleségem kezdeményezte. Egyszer három nősténnyel állított be. Egy szép csincsillát, egy talán még szebb cseh tarkát, no meg egy szür­ke korcsot kaptam tőle aján­dékba. Mit tehettem, vettem hozzájuk egy bakot, egy délceg kaliforniai legényt. Mit mond­jak? A cseh tarkával fölöttébb elégedett vagyok. Az első évben négyszer fialt, először hetet, másodszor nyolcai, harmad­szorra tizenkettőt, végül tizen­egyet. Es fel is nevelte vala­mennyit. Ez megkönnyítette számomra a döntést, így ma már csak ezt a fajtát tartom, Igaz, a csincsilla fajtatiszta volt, de csak akkor ellett és nevelt szépen, ha más fajtával kereszteztem. Olykor még eszembe jutnak a régi mezei nyulak, néha az első belga leány is, de ma már nem vágyakozom a nagy testű fajták után. A cseh tarka sza­pora, jó utódnevelő, elégedett vagyok vele. Másoknak is aján­lani tudom. Csurilla józset, Szádudvarnok (Zád. Dvorntky) Garamkelecsényben (Hronské Klačany) hetvenháromban alakult meg a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének alap­szervezete. A tagok létszáma tíz év alatt hatvanöt főről száz­hatvanötre gyarapodott. A lelkes kertbarátok két hektárnyi parlagföldet vettek gondozásba, melyen csinos kertterelepet létesítettek. Bobok Ciriltől, a szervezet elnökétől tudom, hogy a kertbarátok eddig 62 ezer koronáért vásároltak gyümölcs­fát és szőlőoltványt, és több mint tízezer szamőcapalántát ts telepítettek. A kiskertekben meg a házikertekben természe­tesen zöldség is terem, így már hetvennyolcban felvásárló központot kellett létesíteni a községben. Érdemes volt, hiszen a háztáji termelők az utóbbi években 900 ezer korona értékű zöldséget és gyümölcsöt adtak át a felvásárló szervezeteknek. Ügy mondják az idén legalább egy millió korona forgalmat szeretnének lebonyolítani. A jó eredmények természetesen nem véletlenül, és nem ön­­maguktól születtek. A siker titka elsősorban abban rejlik, hogy a szervezet vezetősége igen fontos feladatnak tartja a kertészkedők szakmai látókörének bővitését. A rendszeres szakelőadásokon kívül a kiállítások látogatása és a tanul­mányutak is az Ismeretek gyarapodását szolgálják. A tanul­mányt kirándulások alkalmával többnyire a komáromi (Ko­márno) járás élvonalbeli zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermessz­­tő mezőgazdasági üzemeiben tanulmányozták a korszerű ter­melést módszereket, de jártak nemesítő állomásokon is. Az alapszervezet minden év őszén gyümölcs- és zöldség­kiállítást rendez, tavaszonként pedig borkóstolón értékelik a szőlőtermelők hozzáértését A legutóbbi — sorrendben hete­dik — borkóstolón tizenegy kertbarát huszonhat bormintával versengett a legjobbaknak kijáró elismerés és jutalom elnye­réséért. A Hanczko Ciril vezette értékelő bizottság arany­éremmel jutalmazta Ján Sebő mérnök Cabernet sauvignon, illetve Ciril Bobok Szentlőrinci borát, további hét borminta ezüst-, nyolc pedig bronzérmet kapott. Az alapszervezet tagja! rendszeresen kiveszik a részüket a közhasznú társadalmi munkából. Amire a legbüszkébbek: kö­zös munkával viruló parkot létesítettek egy hozzávetőlegesen három hektáros területen, ahol korábban a bozót volt az úr. Császár Ernő, Garamkálna (Kálna n/Hr.) TÍZ ÉVE SERÉNYKEDNEK Felvételünk az alapszervezet tagsága hatvanöt százalékának részvételével megtartott borversenyen készült Az angórát választottam Ilyen korszerű ketrectömböt még napjainkban is csak elvétve látni falvainkon. Ebben a fémvázas, padlódeszkával falazott, szénarficcsal és taposóráccsal ellátott, ttrülékfelfogó fiókok­kal felszerelt ketrectömbben bizonyára az angóra nynlak is jól éreznék magukat Fotó: -bor figyeltem, hogy így a fiókák sokkal gyorsabban növekednek. A süldők több abrakot kapnak, ezzel serkentem a szőrzet nö­vekedését. Télen répát Is kap nak az állatok. Ha szűkében vagyok az értékes takarmá­nyoknak, akkor a zabpehely­­hez vagy a frissen kaszált, harmatos fűre Konvlt, Illetve Roboran készítményt szórok. Időnként vékony gallyakat (al­ma- vagy körtefáról) ts teszek a nyulak elé. Így nem rágják meg az ólat. Az angóra szereti a válto­zatos takarmányozást, tehát igyekszek kedvében járni az állatoknak. Tavasszal és ősszel 3—5 napon át Sulfakomblnt Azon kevesek közé tarto­zom, akik angóra nyu­lak tenyésztésével töltik szabadidejüket. A munka sem­mivel sem Igényesebb, mint más fajták esetében, viszont az alapállományt igen gondo­san kell összeállítani, hogy az évi és darabonkénti gyapjúter­melés legalább 600—800 gram­mos legyen. En a nyugat-cseh­országi kerületből vásárolt te­nyészállatokkal Igen jó tapasz­talatokat szereztem. Valameny­­nyl jó haszontulajdonsággal je­leskedik, testüket sűrű szőrzet fedi, még a fejük is úgy be van nőve gyapjúval, hogy alig látni a szemüket. A gyakran 3,50 kilogrammosnál is na­­gyob nyulak egyszeri nyírásra 180—200 gramm gyapjút adnak. A tenyésztői munka sikerét lényegében a bak alapozza meg, ezért különösen nagy gon­dot kell fordítani a kiválasz­tásra. Alapelv, hogy a bak leg­alább 250 grammal nehezebb legyen, mint a nőstények. Ugyanakkor a nőstények közül azokat részesítem előnyben, melyeknek 8—10 csecsbimbó­juk van, és nyugodt, békés ter­mészetűek. Kizárólag reggel és este ete­tek. Mindig csak annyi eleséget teszek az állatok elé, amennyit maradék nélkül képesek elfo­gyasztani. Viszont a szénará­csot mindig jól megtörnöm, s vizet akkor is kínálok, ha friss zöldet etetek. Az anyák­nak egy héttel ellés előtt már tejet adok, s vízzel mér csak elválasztás után itatok. Meg­гштата­wmsznuHK KÉRDÉS: Két kérdésre szeretnék vá­laszt kapni. Az első: hogyan kell termeszteni és hogyan le­het hasznosítani a feketegyöke­ret? A második: hogyan kell teleltetni a rozmaringot? Ugyan­is évek óta kísérletezek a ter­mesztésével, de nem sok siker­rel. Egész nyáron gyönyörű a növény, a pincében történő te­­leltetést is jól tűri, de tavasz­­szal mindig elszárad. L. M., I. VÁLASZUNK: A feketegyökér táplálkozási szempontból igen értékes, so­kak által ismert, mégis elég ritkán termesztett zöldségnö­vény. ízletes, tápanyagokban gazdag gyökeréért termeszt­jük. A nagy cukortartalom (12 százalék) kellemesen édeskés Ízt kölcsönöz a gyökérnek. Túl­súlyban van benne az Inzulin, tehát a cukorbetegek is fo­gyaszthatják. Ásványi sókban igen gazdag, vitamin-tartalma közepes. C-vitaminból keveset (átlagosan 6 milligrammot), de Bi- és B2-vitamfnt, valamint ni­kotinsavat bőven tartalmaz. Említést érdemel, hogy nátriu­mon és magnéziumon kívül va­sat is találunk benne, nem is kis mennyiségben. A gyökérben található aszparagln és levulin a belső elválasztású mirigyek működését serkenti. A feketegyökeret Európában legalább négyszáz éve termesz­tik, valaha gyógynövényként használták. Az egészséges táp­lálkozás normál szerint évente harminc dekagramm feketegyö­keret kellene fogyasztanunk. A feketegyökér közepes hő- és fényigényfl gyökérzöldséj. A csírázáshoz minimum 8—10 C-fokot kíván, de legjobban 20—30 C-fok között csírázik. Mint évelő növény, a hideget és a meleget egyaránt jól tűri. Fagytűrő, tehát a földben is teleltethető. A gyenge árnyékot elbírja. A fejlődés kezdeti időszaká­ban sok vizet kíván, ezért ke­lés idején állandóan nedvesen kell tartani a földjét. Később, amikor a gyökér kellőképpen megerősödik, a növényzet a természetes csapadékkal is be­ért. Tápanyagigénye nagy, vala­mennyi tápanyagból sokat fo­gyaszt. A talajban is válogatós. A mély rétegű, humuszos, kö­zépkötött vagy laza talajokon igazán szépen díszük, viszont a nagyon kötött talajokon elága­zó gyökeret fejleszt. Mélyre hatoló gyökérzete miatt mély talajlazítást, esetleg forgatást kell végezni, nyári vetés alá pe­dig nyárt mélyszántást (ásást). Egy- vagy kétéves növény­ként termeszthető. Az egyéves kultúrát márciusban, április elején, a kétévest augusztus derekától szeptember derekáig kell vetni. Tápanyagban sze­gény talajon inkább kétéves kultúrában termesszük, még akkor Is, ha a kétéves növény gyökere rágósabb, fásabb. A magot 25—30 cm-es sortávol­ságra és 3—4 cm mélyen vet­jük, egymástól 5—7 cm-re. Van, aki 8—10 mély árokba veti a magot (100 négyzetméterre 175 —200 gramm elegendő), majd 4—5 lombleveles korban kézzel vagy kapával ritkítja az állo­mányt. A feketegyökér kezdeti fejlődése igen lassú. Földjét gyakran fel kell lazítani, gyom­mentesen kell tartani. Az öntö­zés serkenti a fejlődést, javít|a a minőséget. Az előtörő mag­szárakat idejekorán el kell tá­volítani, különben a gyökér satnya marad, elvénül, rostos lesz. Szedését késő ősszel (októ­ber) kezdhetjük. Igen óvatosan kell felszedni, mert a gyökér tejnedvet tartalmaz, és ha meg­sérül, kifolyik belőle a nedv és a gyökér értéktelenné válik. Azok járnak el helyesen, akik az árkos szedési módot választ­ják. Az első sor mellett 40—50 cm mély árkot kell ásni és eb­be beledönteni az ásóval kifor­dított növényeket. A lombot 2 cm-es csonkra kell vissza­vágni, mert a csonk nélküli visszavágás szintén a tejnedv elfoiyását eredményezheti. A gyökereket megtisztítjuk a föld­től, osztályozzuk és értékesít­jük vagy hűvös, nyirkos pin­cében, homokba ágyazva tárol­juk. A homokot nedvesen kell tartani, különben a gyökerek kiszáradnak és értéküket ve­szítik. A feketegvökér szabad­földben is teleltethető, így egész télen, egészen áprilisig keverek az ivóvízbe, hogy meg­előzzem a kokctdiózist. Népes állomány esetén ajánlatos el­lenőrző mérést végezni, mert néha igen komoly súlykülönb­séget tapasztalhatunk. Ha ide­jében módosítjuk a napi adag összetételét, valamennyi állat szépen fog fejlődni. Minden tenyésztő arra törek­szik, hogy az angóra szőre szép tiszta legyen, ne tartal­mazzon Idegen anyagokat. E- zért a padozat fele rostos le­gyen és nem méretezzük túl a juttatott takarmányok adagját. Ha módunkban áll, az udvar egy részét füvesítsük és néha engedjük kt a nyulakat, hadd mozogjanak kedvükre. A nyulakat rendszeresen és mindig kellő időben (10—12 hetenként) kell nyírni, külön­ben csökken a takarmányfo­gyasztás, az állatok lefogynak és romlik a gyapjú minősége. Nyírás előtt ajánlatos bekurtí­tani az állatok körmét. Erre elsősorban azért van szükség, hogy ne karmolják össze a te­nyésztőt, de egyébként Is hasz­nos, mert a hosszú köröm za­varja, nyugtalanítja, sőt, kí­nozza az állatot. Nyírás után kladósabban kell takarmányozni, majd 3—4 hét múlva az anyákat bepároztat­­hatjuk. Ha később pároztatunk, amikor a nőstény Ismét dús gyapjút növesztett, fölöslegesen elnyújtjuk a nyírások közötti Időt s ezzel csökkentjük az évi gyapjútermelést. Bidrman J. folyamatosan szedhető. A soro­kat jó vastagon takarjuk be szalmával vagy trágyával, bogy ne fagyjon át a föld és köny­­nyen kiemelhessük a gyökere­ket. A feketegyökeret nyersen vagy különféle к ép pen elké­szítve fogyasztjuk. A nyers, reszelt feketegyökérből készült salátának különleges íze és konzisztenciája van. Főleg főz­ve vagy kirántva fogyasztjuk. Készülhet belőle leves, főzelék, sült étel, de jól elkészítve fel­ér egy spárgaétellel is. Jó tud­ni, hogy a köszvényben vagy alultápláltságban szenvedőknek kimondottan ajánlják, viszont erjedési diszpepsziő, heveny fekélyes betegségek és a húgy­­utak gyulladása esetén fekete­gyökeret fogyasztani tilos. Egyébként figyelmébe ajánl­juk Kopec: A zöldség tegnap, ma és holnap című könyvét (Príroda, 1982), melyben érde­kes és hasznos tudnivalókat talál a zöldségfélék termesz­tésének, eltartásának és fel­­használásának módjairól. Ami pedig a rozmaringot il­lett, hasonló problémával ed­dig nem találkoztunk, sőt, a hozzáférhető szakirodalomban sem találtunk utalást rendsze­res tavaszi elszáradást okozó betegségre vagy kártevőre. Kérdését ezért továbbítottuk a virágtermesztésben jártas Kata­rína Kettmannová mérnöknek, az S7.KSZ ,KB munkatársának. Ha a válasz megérkezik, azon­nal közöljük. (kr)

Next

/
Thumbnails
Contents