Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-18 / 24. szám
Gyerekkoromban, évtizedekkel ezelőtt történt. A lóhere levelén még harmatcseppek ragyogtak, de édesapám már a harmadik rendet vágta. Suhant a kasza, dőlt a kövér h-re. Egyszer csak éles sikítás vegyült az ébredő madarak dalába. Kicsi nyúl vergődött a tarlón, a hátsó lábát elnyisszantotta a kasza. Két lépéssel odébb két testvére reszketve lapult a meleg vacokban. Édesapám elővette a zsebkendőjét, gondosan bekötözte a nyuszi csonka lábát, s a tapsifülest testvéreivel együtt a tarisznyá jába rejtette. Később még két nyuszi került fogságba a hereföldön. Már felszáradt a harmat, mire megérkeztem a reggelivel. Édesapám nem Is gondolt az evésre, csak megfogta a kezemet és a félretett tarisznyához vezetett. — Vidd haza fiam, gondozd őket becsülettel! — mondta és elmosolyodott. Otthon hiába kínálgattam szegény párákat, nem tudtak mit kezdeni az eleséggel. Végül fogtam egy szalmaszálat, tejet szívtam a számba és a szalma segítségével itatgattam a nyulakat. Éhesek voltak, hamar megszokták az új táplálkozási formát. De a legnagyobb csak nem akart megbarátkozni, mindig prüszkölt, mint a hörcsög, ha kinyújtottam feléje a kezemet. Mégis ezt szerettem a legjobban. Persze a megsebesült nyuszi nem sokáig élt. A sebe begennyesedett, szegény állat a harmadik héten elpusztult. Viszont a többiek szépen nőttek. Nem vágtuk le őket, hátha elszaporodnak. Sokáig vártunk, de hiába. Egyszer aztán eljött hozzánk Babarcsik Sándor tornai kerékgyártó. Nagy méhész bácsi. — Ez bizony mind legény. De sebaj, az egyikért cserébe adok neked egy belga leányt. Amolyan igazi anyának valót. Megegyeztünk, cseréltünk. A belga nyuszi nagyon barátsá-Egy szép nőstény a sok közül, a cseh tarka fajtából Fotó: Csurtlla Ilona volt, azonnal feltűnt neki, hogy engem valahogy nem érdekel nek a méhek. Pedig édesapám nak is szép méhese volt. Apám kimentett, mondván, nekem a nyulak a kedvenceim. Az öreg a nyulaimat is megnézte, s amikor hallotta, hogy ml bánt, valamennyit megvizsgálta. — No, ezektől ugyan hiába várod a szaporodást öcsém — nevelte el magát végül Sándor gos volt, de a mezei legényeknek valahogy nem nyerte meg a tetszését. Nem párosodtak vele. így aztán édesapám mindet levágta, a belga leányzót pedig átvitte a szomszédba nászra, egy belga legényhez. Egy hónap múlva meg is lett az eredménye. Késő ősszel már annyi nyulam volt, hogy nem fértek el az ólban. Gondoltam egyet, szabadon engedtem őket az istállóban. Hej, de megörültek a tágas élettérnekl A borjak elől mind megették a zabot. — Vagy nyál vagy borjú —* mondta haragosan az édesapám, s mivel a család természetesen a borjak mellett döntött. a nyulak fazékba kerültek. Később, amikor magam Is családot alapítottam, kedvtelésből tartottam néhány nyulat. Nem sokat, hiszen többre becsültük, előnyben részesítettük a baromfit, a tyúkot, libát, pulykát, gyöngyöst. A komolyabb tenyésztést a feleségem kezdeményezte. Egyszer három nősténnyel állított be. Egy szép csincsillát, egy talán még szebb cseh tarkát, no meg egy szürke korcsot kaptam tőle ajándékba. Mit tehettem, vettem hozzájuk egy bakot, egy délceg kaliforniai legényt. Mit mondjak? A cseh tarkával fölöttébb elégedett vagyok. Az első évben négyszer fialt, először hetet, másodszor nyolcai, harmadszorra tizenkettőt, végül tizenegyet. Es fel is nevelte valamennyit. Ez megkönnyítette számomra a döntést, így ma már csak ezt a fajtát tartom, Igaz, a csincsilla fajtatiszta volt, de csak akkor ellett és nevelt szépen, ha más fajtával kereszteztem. Olykor még eszembe jutnak a régi mezei nyulak, néha az első belga leány is, de ma már nem vágyakozom a nagy testű fajták után. A cseh tarka szapora, jó utódnevelő, elégedett vagyok vele. Másoknak is ajánlani tudom. Csurilla józset, Szádudvarnok (Zád. Dvorntky) Garamkelecsényben (Hronské Klačany) hetvenháromban alakult meg a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének alapszervezete. A tagok létszáma tíz év alatt hatvanöt főről százhatvanötre gyarapodott. A lelkes kertbarátok két hektárnyi parlagföldet vettek gondozásba, melyen csinos kertterelepet létesítettek. Bobok Ciriltől, a szervezet elnökétől tudom, hogy a kertbarátok eddig 62 ezer koronáért vásároltak gyümölcsfát és szőlőoltványt, és több mint tízezer szamőcapalántát ts telepítettek. A kiskertekben meg a házikertekben természetesen zöldség is terem, így már hetvennyolcban felvásárló központot kellett létesíteni a községben. Érdemes volt, hiszen a háztáji termelők az utóbbi években 900 ezer korona értékű zöldséget és gyümölcsöt adtak át a felvásárló szervezeteknek. Ügy mondják az idén legalább egy millió korona forgalmat szeretnének lebonyolítani. A jó eredmények természetesen nem véletlenül, és nem önmaguktól születtek. A siker titka elsősorban abban rejlik, hogy a szervezet vezetősége igen fontos feladatnak tartja a kertészkedők szakmai látókörének bővitését. A rendszeres szakelőadásokon kívül a kiállítások látogatása és a tanulmányutak is az Ismeretek gyarapodását szolgálják. A tanulmányt kirándulások alkalmával többnyire a komáromi (Komárno) járás élvonalbeli zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermessztő mezőgazdasági üzemeiben tanulmányozták a korszerű termelést módszereket, de jártak nemesítő állomásokon is. Az alapszervezet minden év őszén gyümölcs- és zöldségkiállítást rendez, tavaszonként pedig borkóstolón értékelik a szőlőtermelők hozzáértését A legutóbbi — sorrendben hetedik — borkóstolón tizenegy kertbarát huszonhat bormintával versengett a legjobbaknak kijáró elismerés és jutalom elnyeréséért. A Hanczko Ciril vezette értékelő bizottság aranyéremmel jutalmazta Ján Sebő mérnök Cabernet sauvignon, illetve Ciril Bobok Szentlőrinci borát, további hét borminta ezüst-, nyolc pedig bronzérmet kapott. Az alapszervezet tagja! rendszeresen kiveszik a részüket a közhasznú társadalmi munkából. Amire a legbüszkébbek: közös munkával viruló parkot létesítettek egy hozzávetőlegesen három hektáros területen, ahol korábban a bozót volt az úr. Császár Ernő, Garamkálna (Kálna n/Hr.) TÍZ ÉVE SERÉNYKEDNEK Felvételünk az alapszervezet tagsága hatvanöt százalékának részvételével megtartott borversenyen készült Az angórát választottam Ilyen korszerű ketrectömböt még napjainkban is csak elvétve látni falvainkon. Ebben a fémvázas, padlódeszkával falazott, szénarficcsal és taposóráccsal ellátott, ttrülékfelfogó fiókokkal felszerelt ketrectömbben bizonyára az angóra nynlak is jól éreznék magukat Fotó: -bor figyeltem, hogy így a fiókák sokkal gyorsabban növekednek. A süldők több abrakot kapnak, ezzel serkentem a szőrzet növekedését. Télen répát Is kap nak az állatok. Ha szűkében vagyok az értékes takarmányoknak, akkor a zabpehelyhez vagy a frissen kaszált, harmatos fűre Konvlt, Illetve Roboran készítményt szórok. Időnként vékony gallyakat (alma- vagy körtefáról) ts teszek a nyulak elé. Így nem rágják meg az ólat. Az angóra szereti a változatos takarmányozást, tehát igyekszek kedvében járni az állatoknak. Tavasszal és ősszel 3—5 napon át Sulfakomblnt Azon kevesek közé tartozom, akik angóra nyulak tenyésztésével töltik szabadidejüket. A munka semmivel sem Igényesebb, mint más fajták esetében, viszont az alapállományt igen gondosan kell összeállítani, hogy az évi és darabonkénti gyapjútermelés legalább 600—800 grammos legyen. En a nyugat-csehországi kerületből vásárolt tenyészállatokkal Igen jó tapasztalatokat szereztem. Valamenynyl jó haszontulajdonsággal jeleskedik, testüket sűrű szőrzet fedi, még a fejük is úgy be van nőve gyapjúval, hogy alig látni a szemüket. A gyakran 3,50 kilogrammosnál is nagyob nyulak egyszeri nyírásra 180—200 gramm gyapjút adnak. A tenyésztői munka sikerét lényegében a bak alapozza meg, ezért különösen nagy gondot kell fordítani a kiválasztásra. Alapelv, hogy a bak legalább 250 grammal nehezebb legyen, mint a nőstények. Ugyanakkor a nőstények közül azokat részesítem előnyben, melyeknek 8—10 csecsbimbójuk van, és nyugodt, békés természetűek. Kizárólag reggel és este etetek. Mindig csak annyi eleséget teszek az állatok elé, amennyit maradék nélkül képesek elfogyasztani. Viszont a szénarácsot mindig jól megtörnöm, s vizet akkor is kínálok, ha friss zöldet etetek. Az anyáknak egy héttel ellés előtt már tejet adok, s vízzel mér csak elválasztás után itatok. MegгштатаwmsznuHK KÉRDÉS: Két kérdésre szeretnék választ kapni. Az első: hogyan kell termeszteni és hogyan lehet hasznosítani a feketegyökeret? A második: hogyan kell teleltetni a rozmaringot? Ugyanis évek óta kísérletezek a termesztésével, de nem sok sikerrel. Egész nyáron gyönyörű a növény, a pincében történő teleltetést is jól tűri, de tavaszszal mindig elszárad. L. M., I. VÁLASZUNK: A feketegyökér táplálkozási szempontból igen értékes, sokak által ismert, mégis elég ritkán termesztett zöldségnövény. ízletes, tápanyagokban gazdag gyökeréért termesztjük. A nagy cukortartalom (12 százalék) kellemesen édeskés Ízt kölcsönöz a gyökérnek. Túlsúlyban van benne az Inzulin, tehát a cukorbetegek is fogyaszthatják. Ásványi sókban igen gazdag, vitamin-tartalma közepes. C-vitaminból keveset (átlagosan 6 milligrammot), de Bi- és B2-vitamfnt, valamint nikotinsavat bőven tartalmaz. Említést érdemel, hogy nátriumon és magnéziumon kívül vasat is találunk benne, nem is kis mennyiségben. A gyökérben található aszparagln és levulin a belső elválasztású mirigyek működését serkenti. A feketegyökeret Európában legalább négyszáz éve termesztik, valaha gyógynövényként használták. Az egészséges táplálkozás normál szerint évente harminc dekagramm feketegyökeret kellene fogyasztanunk. A feketegyökér közepes hő- és fényigényfl gyökérzöldséj. A csírázáshoz minimum 8—10 C-fokot kíván, de legjobban 20—30 C-fok között csírázik. Mint évelő növény, a hideget és a meleget egyaránt jól tűri. Fagytűrő, tehát a földben is teleltethető. A gyenge árnyékot elbírja. A fejlődés kezdeti időszakában sok vizet kíván, ezért kelés idején állandóan nedvesen kell tartani a földjét. Később, amikor a gyökér kellőképpen megerősödik, a növényzet a természetes csapadékkal is beért. Tápanyagigénye nagy, valamennyi tápanyagból sokat fogyaszt. A talajban is válogatós. A mély rétegű, humuszos, középkötött vagy laza talajokon igazán szépen díszük, viszont a nagyon kötött talajokon elágazó gyökeret fejleszt. Mélyre hatoló gyökérzete miatt mély talajlazítást, esetleg forgatást kell végezni, nyári vetés alá pedig nyárt mélyszántást (ásást). Egy- vagy kétéves növényként termeszthető. Az egyéves kultúrát márciusban, április elején, a kétévest augusztus derekától szeptember derekáig kell vetni. Tápanyagban szegény talajon inkább kétéves kultúrában termesszük, még akkor Is, ha a kétéves növény gyökere rágósabb, fásabb. A magot 25—30 cm-es sortávolságra és 3—4 cm mélyen vetjük, egymástól 5—7 cm-re. Van, aki 8—10 mély árokba veti a magot (100 négyzetméterre 175 —200 gramm elegendő), majd 4—5 lombleveles korban kézzel vagy kapával ritkítja az állományt. A feketegyökér kezdeti fejlődése igen lassú. Földjét gyakran fel kell lazítani, gyommentesen kell tartani. Az öntözés serkenti a fejlődést, javít|a a minőséget. Az előtörő magszárakat idejekorán el kell távolítani, különben a gyökér satnya marad, elvénül, rostos lesz. Szedését késő ősszel (október) kezdhetjük. Igen óvatosan kell felszedni, mert a gyökér tejnedvet tartalmaz, és ha megsérül, kifolyik belőle a nedv és a gyökér értéktelenné válik. Azok járnak el helyesen, akik az árkos szedési módot választják. Az első sor mellett 40—50 cm mély árkot kell ásni és ebbe beledönteni az ásóval kifordított növényeket. A lombot 2 cm-es csonkra kell visszavágni, mert a csonk nélküli visszavágás szintén a tejnedv elfoiyását eredményezheti. A gyökereket megtisztítjuk a földtől, osztályozzuk és értékesítjük vagy hűvös, nyirkos pincében, homokba ágyazva tároljuk. A homokot nedvesen kell tartani, különben a gyökerek kiszáradnak és értéküket veszítik. A feketegvökér szabadföldben is teleltethető, így egész télen, egészen áprilisig keverek az ivóvízbe, hogy megelőzzem a kokctdiózist. Népes állomány esetén ajánlatos ellenőrző mérést végezni, mert néha igen komoly súlykülönbséget tapasztalhatunk. Ha idejében módosítjuk a napi adag összetételét, valamennyi állat szépen fog fejlődni. Minden tenyésztő arra törekszik, hogy az angóra szőre szép tiszta legyen, ne tartalmazzon Idegen anyagokat. E- zért a padozat fele rostos legyen és nem méretezzük túl a juttatott takarmányok adagját. Ha módunkban áll, az udvar egy részét füvesítsük és néha engedjük kt a nyulakat, hadd mozogjanak kedvükre. A nyulakat rendszeresen és mindig kellő időben (10—12 hetenként) kell nyírni, különben csökken a takarmányfogyasztás, az állatok lefogynak és romlik a gyapjú minősége. Nyírás előtt ajánlatos bekurtítani az állatok körmét. Erre elsősorban azért van szükség, hogy ne karmolják össze a tenyésztőt, de egyébként Is hasznos, mert a hosszú köröm zavarja, nyugtalanítja, sőt, kínozza az állatot. Nyírás után kladósabban kell takarmányozni, majd 3—4 hét múlva az anyákat bepároztathatjuk. Ha később pároztatunk, amikor a nőstény Ismét dús gyapjút növesztett, fölöslegesen elnyújtjuk a nyírások közötti Időt s ezzel csökkentjük az évi gyapjútermelést. Bidrman J. folyamatosan szedhető. A sorokat jó vastagon takarjuk be szalmával vagy trágyával, bogy ne fagyjon át a föld és könynyen kiemelhessük a gyökereket. A feketegyökeret nyersen vagy különféle к ép pen elkészítve fogyasztjuk. A nyers, reszelt feketegyökérből készült salátának különleges íze és konzisztenciája van. Főleg főzve vagy kirántva fogyasztjuk. Készülhet belőle leves, főzelék, sült étel, de jól elkészítve felér egy spárgaétellel is. Jó tudni, hogy a köszvényben vagy alultápláltságban szenvedőknek kimondottan ajánlják, viszont erjedési diszpepsziő, heveny fekélyes betegségek és a húgyutak gyulladása esetén feketegyökeret fogyasztani tilos. Egyébként figyelmébe ajánljuk Kopec: A zöldség tegnap, ma és holnap című könyvét (Príroda, 1982), melyben érdekes és hasznos tudnivalókat talál a zöldségfélék termesztésének, eltartásának és felhasználásának módjairól. Ami pedig a rozmaringot illett, hasonló problémával eddig nem találkoztunk, sőt, a hozzáférhető szakirodalomban sem találtunk utalást rendszeres tavaszi elszáradást okozó betegségre vagy kártevőre. Kérdését ezért továbbítottuk a virágtermesztésben jártas Katarína Kettmannová mérnöknek, az S7.KSZ ,KB munkatársának. Ha a válasz megérkezik, azonnal közöljük. (kr)