Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-18 / 24. szám
1983. jünjus 18. .SZABAD FÖLDMŰVES 7 ^ P ^^ ^ ^ ^ щ Jjjh ^jp TAVASZÍ SZÉL avagy: négyszázan a tízezerből Akúr ünneprontás, akár nem: egy kicstt már sokallottuk ts a tavaszt ezen a napon. Pontosabban azt a nyarat meghazudtoló, tüzO meleget, amit az isten ts arra teremteti, hogy víz mellett, esetleg egy erdei tisztás hűvösében, édes semmittevés közepette élvezzük. Ehelyett lómagam, s hozzám hasonlóan még igen sokan, délelőtt tizenegytől csaknem éjfélig a lévai fLeviceI művelődést ház nézőterén, színpadán, öltözőiében, és felfrissülésként egy kóla erejéig legfeljebb a büféjében töltöttük el ezt a napot, nevezetesen június harmadlkát. S hadd tegyem mindjárt hozzá: nem bántuk meg. Mert bármennyire Is csábító volt a kinti ragyogó napsütés, bármennyire légszomjunk is volt, és olykor bizony kissé verejtékeztünk is odabent, az, amit ezen a késő éjszakába nyúló délutánon láttunk-hallottunk, kárpótolt mindenért. Népdalktncsünk legszebb gyöngyszemei, már-már elfelejtett népszokások és néphagyományok tarka csokra elevenedett meg a lévai művelődési ház színpadán, egyszerre emlékeztetve, szórakoztatva és büszkeséggel töltve el bennünket, akik ott lehettünk a Tavaszi szél vizet áraszt népművészeti verseny tdel, sorrendben immár nyolcadik országos döntőjén. Akárcsak a CSEMADOK Idei valamennyi központi rendezvénye, úgy a Tavaszi szél... sorozata Is a dolgozó nép februári győzelme 35. évfordulójának a jegyében zajlott. A megemlékezés és a tiszteletadás jelkép és egyben köszönet is, hiszen 1948 februárja nemcsak gazdasági, hanem kulturális téren Is megnyitotta hazánk dolgozó népe elótt mindazokat a távlatokat és lehetőségeket, amelyeket csak a szocializmus nyújthat. Nemzetiségeink életében pedig egyúttal kulturális életük szabad kibontakoztatását ts jelentette, megte-. túl nemzetiségi hovatartozásunk tudatának megőrzéséért. —V— Aki csak egyszer Is járt az érsekújvári (Nové Zámky) Járás egyik Garam menti községében, Kéménden (Kamenín), meggyőződhetett róla, hogy itt a néphagyományok még elevenen átszövik a mindennapi életet. Az idősebb korosztály képviselői többnyire jellegzetes népviseletben járnak, amely a „kéméndtek“ tévedhetetlen Ismertetőjele a környék falvaiban, városaiban. Ilyen népviseletben lépett a színpadra a hagyományA hími női éneklőcsoport tisztán csengő hangjára és a dalok hangulatához illő, mély átéléssel kísért előadásmódjára. Nos, igazuk lett mindazoknak, akik ezt látva és hallva bíztak Ágnesben. Fellépését követően néhány óra múlva boldogan vehette át az első helyezettnek járó díszoklevelet és tárgyi jutalmat; teljes joggal, hiszen zsűrinek és közönségnek egyaránt élmény volt őt hallgatni. Mögötte a nagycétényi (Veľký Cetfn) Szládecsek jarka, és a szólóénekesek mezőnyének egyetlen férfitagja, a losonci Éli Árpád végzett a második, Illetve a harmadik helyen. —V— A művelődési ház hatalmas színpada eddig mi tagadás, kissé üres volt; bár szemet gyönyörködtető volt a szólóénekesek népviselete, természetesen sokkal inkább a „hang“ dominált az első fordulóban, mint a látványosság. Ezt követően viszont, mint megannyi tarka virágkoszorú, váltották egymást a vidékük Jellegzetes népviseletébe öltözött éneklőcsoportok. A verseny itt is két kategóirában folyt; a hagyományőrző, illetve a hagyományápoló csoportok kategóriájában egyaránt hat-hat fellépést láthattunk. Énekmozgalmunk terén, úgy látszik, már-már nyomasztó a nőuralom: a tizenkét csoport között mindössze kettő, a felsőszeli (Horné Saliby) és a nyitracsehi (Cechynce) képviselte az „erősebb nemet“. Talán a nagy hőségtől, talán a fellépés izgalmából, esetleg mindkettőből eredő sajnálatos pillanatnyi indtszponáltság nyomta rá a bélyegét az ipolykériek (Kiarov) versenyműsorára; később viszont, a gálaest során bebizonyították, hogy ennek ellenére nem érdemtelenül voltak a legjobbak között. Egyébként a legtöbb csoport, főleg az elsők fellépésén megfigyelhető volt egyfajta, „Ide nem illő“ szorongás; a felszabadultság, a közös éneklés nyújtotta igazi öröm elsőként a sorrendben a negyedikként fellépő zsarnúi (Žarnov) női éneklőcsoportnál nyilvánult meg. Ettől kezdve már valóban könnyed, örömteli előadásoknak tapsolhattunk, amiről a legcsalhatatlanabbul az énekesek arca árulkodott. Olykor — közönség és zsűri egyaránt — szinte kedvet kaptunk az együtténekléshez... Míg ezt ml talán még megtehettük volna ,a zsűri már kevésbé: annak rendje és módja szerint meghallgatta és rangsorolta őket, amely rangsor a következőképpen festett: a hagyományőrzők kategóriájában első a gesztéi (Hosfová), második a szesztai (Cestice), harmadik pedig a zsarnói női éneklőcsoport, mig a hagyományápolók mezőnyében — szójátéknak Is beillőén — a hími (Chýrni női éneklőcsoport vitte el a pálmát, a Losonci Pedagógiai Szakközépiskola lányai és a már említett nyitracsehi férfiak előtt-VHa az éneklőcsoportok versenyében már szerepet kapott a látványosság, a hagyományőrző tánccsoportok és a folklórcsoportok műsorában már valóban uralkodóvá vált. Bár az országos versenyre eljutott tánccsoportok mezőnye meglehetősen gyér volt — három csoport, valamint az ugyancsak ide sorolt péterfalvl (Petrovce) Katyi házaspár —, a műsor együttvéve mégsem volt szegényesnek nevezhető, hiszen a hangszeres zenével kísért népi tánc önmagában is látványos műfaj. Ebben a kategóriában csak a szepsi lányoknak-asszonyoknak nem jutott díj; annál inkább viszont a borzovaiaknak (Síi. Brezová),) akik Pásztorfogadás című összeállításukkal óriási közönségsikert aratva vitték el az első díjat. A községük hagyományos táncait bemutató fókaiak (jelka) végeztek a második helyen, míg a harmadik dijat a már említett Katyi házaspár szerezte meg. tllman Gábor Kétszer idéztették vissza velünk a fonó, kétszer a régi lakodalmak, és egyszer a Luca napi szokások hangulatát a folklórcsoportok. A hatodik csoport, a kürti (Strekov) sokkal „hétköznapibb“ összeállítással Jött: régi libapásztorjátékokat kötöttek színes csokorba. Meg Is nyerték vele a a kategória első diját. Hadd legyek egy kissé elfogult, és engedjek teret a magánvéleményemnek: számomra élmény volt a kürtiek fellépése. Egyszerűsége, tisztasága, természetes közvetlensége tette azzá. Magától értetődően vállalták és hitelességgel adták vissza a Ubapásztorkodás közben önfeledten játszadozó kislány énjét, pedig ha jól néztem, egy sem volt köztük ötvenesztendősnél fiatalabb. Aki csak egyszer Is átélhette az Idősebb vagy a közép nemzedék közül ezeknek a régi liba pásztorkodásoknak a hangulatát, meg vagyok győződve, hogy ott érezte magát közöttük a színpadon. A Luca napi szokások szinte teljes „listáját“ felvonultatták a barkaiak (Borka). S hogy nemcsak a mennyiség, de a minőség terén is jeleskedtek, azt a kategória második helye bizonyítja. A harmadik díjnak a lakodalmi szokásokat bemutató kálaziak (Klasov) örülhettek.-VRöpködő, színes pántlika a hegedű, a brácsa és a nagybőgő nyakán; két énekes kislány és egy valamivel nagyobb — virtuóz prímás — harmadik; végül, de nem utolsósorban két jó hangú, a vonóval ügyesen bánó legény; így ismerjük a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Pántlika együttest, így Jöttek el Lévára Is, hogy kitűnően összeállított és egészen magas színvonalon előadott műsorukkal úgyszólván vita nélkül vigyék el a hangsszeres együttesek versenyének első díját. Nem mintha a többiek: a második helyezett somorjai (Samorin) Cselló, a harmadikként végzett tornagörgői (Hrhov) citerazenekar, vagy akár a dijat nem nyert együttesek gyengék lettek volna: a Pántlika egyszerűen kiemelkedett a mezőnyből. Valahogy úgy, mint a hangszeres szólistáknál Ulman Gábor citeráe: játékában érzés, szív, melegség volt. A fiatal Kratkóczky Katalin végzett ebben a kategóriában a második, a hasonló korú Tóth László pedig a harmadik helyen. Külön öröm, hogy fiatal hagyományápolókról van szó; ezen a téren a legkellemesebb meglepetést mégis a peredi (Teiedíkovo) gyermek-citerazenekar fellépése jelentette. Az alapiskolás gyerekek olyan magabiztosan kezelték ezt a patinás népi hangszert, hogy öröm volt nézni és hallgatni. És arra gondolni — a péterfalvl hasonló zenekart is ideértve — hogy van után pótlás. S hogy nemcsak a clterazenében, hanem a népdalok és a néphagyományok ápolásában is, erről pedig a királyhelmeci (Kráf. Chlmacl és a pelsőci (Plešivec) gyermek-éneklőcsoport, valamint az ipolynyéki (Vinica), ugyancsak gyermekekből álló csoport győzött meg bennünket. —V— Nyarat hozott tehát a Tavaszi szél... mindazok számára, akik ezt a forró délutánt a lévai művelődési házban töltötték. Nemcsak melerável, sőt nem Is elsősorban azzal; sokkal Inkább színeivel, hangulatával, élményeivel. És azzal a tudattal, hogy van mire visszanéznünk, van mire építenünk. VASS GYULA Somoskői Agnes remtve ezzel hazánk minden állampolgárának teljes egyenjogúságát. Ennek egyik legszebb példája éppen a Tavaszi szél... idei versenysorozata. hiszen — a járási és területi rendezvényeket Is beleszámítva — több mint tízezer volt azok száma, akik hagyományainkat, népszokásainkat egyszóval nemzetiséig kultúránkat ápolva bekapcsolódtak ebbe a mozgalommá nőtt versenysorozatba. A döntőbe természetesen csak a legjobbak — mintegy négyszázan — juthattak el, s közülük sem teremhetett mindenki számára babér. Mégis, minden fellépő egy kicsit győztesnek érezhette magát. Hiszen aközé a négvszáz közé tartoztak a tízezerből, akik nemcsak az Idén, de többnyire már évek óla a legtöbbet tesznek néphogyoiuányatnk, s rajtuk keresz-Tóth Istvánná őrző énekesek kategóriájában a „mezőny“ legidősebb tagja, Tóth Istvánná is. S hogy a néphagyományok nemcsak a népviseletben élnek Kéménden, annak bizonyságára csak az eredményhirdetésig kellett várni: a zsűri döntése szerint Tóth Istvánná volt az idei Tavaszi szél.........leghagyományőrzőbb“ szólóénekese. A közönségsiker alapján azt Is hozzátehetjük, hogy nemcsak a zsűrinek volt ez a véleménye. A kategória második helyén a kecsői (Kečovol Lőrinci józsefné, a harmadikon pedig a Tavaszi szél... egyik „törzs vendége“, az alsóbodokl (Dolná Obdokovce) Holecz Ilona végzett. A hagyományápoló énekesek kategóriájában már az alacsonyabb szintű versenyek során felfigyelhettünk a losonci (LuCenec) Somoskői Agnes A Pántlika együttes A kürti lülklórcsoport A gesztéi női éneklő csoport (A szerző felvételei)
