Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-18 / 24. szám

6 .SZABAD FÖLDMŰVES 1983. június 18. Képzőművészek békéért „Háborúellenes motívumok” Amint erről lapunk kulturális rovatában már beszámoltunk, a komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeumban Darázs Rózsa szobrászművész és Mikns Balázs festőművész mutatta be alkotásait. Ezzel a kiállítással párhuzam­ban a történelmi értékű épület emeleti csarnokában „Háborüellsnea mo­tívumok“ cím alatt három ismert szlovák művész is kiállított Mivel a mű­vek valóban kivívták mind a nagyközönség, mind a hozzáértők tetszését, elismerését, röviden fellemezzűk a felvonultatott munkákat bemutatjuk alkotóikat. ZUZANA HLOZNIKOVA — GRAFIKA Aki figyelemmel kíséri a szlovákiai képzőművészet fejlődését, jól tudja, hogy Vincent Hložnlk a mal kortárs festők legtöbbjei közé tartozik. Ha­bár lánya, Zuzana Hložniková Így a művészetek „árnyékában“ nőtt fel, pályája korántsem volt probléma­­mentes. A Bratislava! Iparművészeti Középiskola növendékeként, s később már önálló alkotóként saját életta pasztalatalt, kialakult látásmódját alkalmazva harcolta ki magának azt az elismerést, amely ma övezi. Egy művészt pálya mérföldköveit a kiállítások jelentik. Hložniková eddig nyolc alkalommal vonultatta fel mű­velt, mely bemutatók közül az 1978-as bratlslaval, az 1981-es kölni (NSZK), és az ugyancsak 1981-es gmundeni [Ausztria] voltak a legjelentősebbek Hložniková kőnyomatai, rajzai, réz- és linóleum metszetei a szó valós ér­telmében vett sajátos kifejezésmódra vallanak. A művész női érzékenység­gel közelíti meg azokat a témákat, melyekben szót kíván érteni a néző­vel. A Komáromban először kiállított „Moloch jpgvében“ ciklus képeihez a ban Immár tizenhatodszor állt a nagyközönség elé. Művelnek többsége a kiállítás a már említett témakörét ölelt tel: a béke, az emberi boldo­gulás, kiteljesedés mellett bont zász­lót. Zelina — hosszú keresés után — megtalálta saját szimbólumrendszerét, s ma már a modern, elvont festészet egyik legjobbjaként tartják számon. Az expresszlonlzmus úttörölnek lépett nyomdokaiba — saját arccal, saját ecsettel. Zelina a dinamikára építi (el művelnek eszmei tartalmát. A fasizmus haldoklása, A fekete nap című képei hatalmas felkiáltójel­ként szólnak a mű értőjéhez: soha többé háborútl Az alkotó világfájdal­­mat hordozó művel mellett a köny­­nyebb hangvételű, mindennapi éle­tünk apró történéseiből felépített gondolatsorokkal Is találkozhatunk egyes képein. De célját ezeken a ké­peken keresztül is közli: az emberi harmóniát, a természet kincsnél töb­bet érő apró adományait nem pusz­títhatja el az atomháború. PETER HLOZNIK — SZOBROK A svedernfkl születésű, jelenleg Bratlslavában élő alkotóművész Jozef Kostka professzor tanítványaként szerezte diplomáját 1989 ben a Bra­tislava) Képzőművészeti Főiskolán. Eddig — monumentális szobrokról lévén szó — három alkalommal, Bra­­tlslavában, Považská Bystrlcán és Du­­naszerdahelyen (Dunajská Streda) állította kf művelt. Peter Hložník azok közé az al­kotók közé tartozik, akik azt vall­ják, hogy a háború az emberiség pusztulása — az emlékezéssel kerül­hető el: szobrain ágyúcsövek, puskák rendszertelen sokasága, megkínzott emberarcok, „uralkodó“ katonaslsakos fejek láthatók. Hložník kerüli a tömbszerüséget. A szobrok szimbó­lumrendszerét megtört síkokra, sza­bálytalan Idomokra építi tel, Így az Igényes szemlélő alkotásait részle telben szemléli, gondolkodásra kény szerül. A Sztrájk a téren, a Háború, a Chile című szobrai elárulják alko­tójuk, politikus látásmódját, béke utáni vágyát. A „Háborúellenes motívumok“ cí­mű, májusban megrendezett hármas kiállítás rendezője, Farkas Veronika, jól választott akkor, amikor a fen tlekben bemutatott művészek meliert döntött. A júliusban Prágában meg­tartandó béke-világtalálkozó tiszte­letére rendezett kiállítás valóban nagy látogatottságnak örvendett, hi­szen a Jókal-napok résztvevői is gyö­nyörködhettek a művekben. A láto­gatók jól emlékezetükbe véshették a három művész közös gondolatát: Bé­két, a népek, nemzetek között ösz­­szetartást, megértést! KALITA GABOR AKÖ1YV t V * népszerűsítéséért Tőzsér Arpád, mögötte Gágyor József Irodalmunk és szellemi életünk első számú hazat mecénása, a Ma dách Könyv és Lapkiadó már é' óta következetesen és céltudatosén épít ki mind közelebbi kapcsolatokat olvasóival Ezt a törekvést csak he­lyeselni lehet, hiszen bármilyen for­mában — legyen az könyvkiállltás, könyvvásár, Író olvasó találkozó — a könyv és az olvasás népszerűsítését szolgálja. Ezen túlmenően az Iroda­lom barátai bepillantást nyerhetnek rajtuk keresztül a könyvkiadás né­hány műhelytitkába, felmérhetik színvonalat, összetételét, célkitűzéseit. Ilyen rendezvényre került sor má jus közepén Galántán (Galanta) a Csehszlovák —Szovjet Barátság Házá­ban. Á CSEMADOK helyi szervezete és járási bizottsága együttesen volt a házigazdája annak a — könyvvá­sárlással egybekötött — Író-olvasó találkozónak, amelynek vendégei Dávid Teréz, Ozsvald Árpád, Tőzsér Árpád, Balta György, valamint a „ha­zainak“ számiló Gágyor József voltak A találkozó egyben a Madách Könyv­kiadó idei második könyvkiállitásá­­nak negyedik megnyitója is volt; az elsőt, mint ahogyan annak Idején lapunkban Is beszámoltunk róla, Du­­naszerdahelyen (Dunajská Streda) nicaj, ugyancsak gyermkekeből álló A kiadó képviseletében Tózsér Ar­pád nyitotta meg a kiállítást. Rövid beszédében felvázolta azokat az ered­ményeket, amelyeket könyvkiadásunk elért az utóbbi két évtizedben. Hang súlyozta a Madách Könyvkiadó szere­pét kulturális életünkben, kitért azokra a kultúrpolitikai és művészi célkitűzésekre, amelyek könyvkiadá­sunk jelenének és jövőjének vezér fonalát képezik. Néhány szóban Is­mertette a kiállított művek némelyi­ket, mint könyvtermésünk reprezen­tánsait, majd a szép számban össze gyűlt vendégek megtekintették a ki­állítást. Magáról a kiállításról a teljesség Z. Hložniková: „A keselyű“ (grafika) P. Hložnlk: „Háború“ (gipsx) (A szerző felvételei) szerző a mitológiából kölcsönözte a motívumot: Moloch egy kánaáni bál­ványt jelképez, melynek emberáldo­zatokat mutattak be. A döbbenetét, kint, feszültséget sugárzó fekete fehér művekben a néző az erőszak, a há ború, a gyilkolás, a fasizmus elleni ökölemelést, felszólítást vélheti felfe­dezni. Az 1952-ben született Hložnl­­ková további képeiben — mint az 1983-ban készült „Keselyű* című mü­vében — az emberi faj megsemmisü­lése, az atomháború ellen küzd sa­játos, szuggesztfv erejű művészi esz­közeivel. EUBO ZELINA — FESTMÉNYEK Az 1943-ban Tajovban született, mo­numentális festészettel, gobelinterve­zéssel foglalkozó művész Komárom­„Harc a kutyafejüekkei” Az utóbbi időben sorozatban mutatja be a Magyar Területi Színház a csehszlovákiai magyar szerzők da­rabjait; ezek között minden évben találunk egy-egy gyermekek számára irt játékot is. Ezek többnyire tör ténelmi témát dolgoznak fel a gyermeki mentalitásnak megfelelő, sajátos módon, cselekményük pedig tájain­kon játszódik Ilyen volt pl. Batta György Töklámpása, vagy Gyürke Lajos A becsületes molnárlegény cfmű játéka. Ezt a sort folytatva mutatta be a MATESZ június 10-án, Komáromban (Komárno) Kmeczkó Mihály Harc a kntyafejűekkei ctmü, gyermekeknek szánt zenés szín­padi játékát. Mivel a darab előtt remélhetőleg előadá sok bosszú sora áll a jövőben Szlovákia magyarlakta vidékein, a bemutató alkalmával megkértük magát a szerzőt, Kmeczkö Mihályt, „főállásban“ a MATESZ dra matnrgjit, hogy mutassa be az ősbemutatót kővetően eddig már négy előadást megért darabot olvasóinknak. erejéig szólunk. Első helyen kell em­lítenünk Duba Gyula érdemes művész Madách díjas regényét, az Örvénylő időt, amely szerves folytatása koráb­bi nagyepikai művének, az ívnak a csukák című regénynek. A szlovákiai magyarság történelmének két tálén legviharosabb évtizedét ábrázolja egy képzeletbeli falu lakóinak sorsán keresztül: lakosságcsere, a szövetke­zetesítés kezdetei, az emberek tuda­tának lassú és közel sem probléma­­mentes átalakulása... Az előző mű időrendi ivére való szerves rákapcso­lódás remélni engedi, hogy egyik legtermékenyebb és legsokoldalúbb írónk napjaink, a szocialista falu áb­rázoláséval rövidesen trilógiává egé­szíti kt művét. A kiállított darabk kö­zött szerepelt Gágyor |ózsef kétköte­tes gyermekjáték- és mondókagyüj­­terménye, a Megy a gyűrű vándor­útra, valamint a Csehszlovákiai Ma­gyar írók sorozat több kötete, költé­szetünk és prózairodalmunk arányos válogatásával. Megtekinthették a lá­togatók a néhány éve Indult Főnix sorozat eddig megjelent valamennyi kötetét, s rajtuk keresztül megismer­kedhettek Irodalmunk legfiatalabb nemzedékével. Az egyébként kitünően összeválo­gatott kiállítással kapcsolatban saj­nos egy — Inkább csak „technikát“ Jellegű — hiányosságról Is szólnunk kell: feltétlenül jóval nagyobb helyi­séget igényelt — és érdemelt — vol­na. Elsősorban emiatt tűnt a Jó ösz­­szeállítás ellenére Is rendszertelen­nek, e megnyitóra összegyűlt szép számú közönség pedig a szó szoros „Melyiket vásároljam meg. értelmében egymás sarkát taposva volt kénytelen körüljárni a vitrine­ket. A kiállítást követő író-olvasó ta­lálkozó már Jóval méltóbb környe­zetben, az épület egyik nagytermében folyt le, amelyet zsúfolásig megtöl­töttek az érdeklődők. A családias hangulatú beszélgetés sorén felvetőd­tek irodalmunk időszerű kérdései, a megjelent költők és Írók legközelebbi tervei, akik — a találkozó utolsó aktusaként — kézjegyükkel látták el a „könyvasztalnál“ frissen megvásá­rolt könyveiket. VASS GYULA Ez a sziget azonban egyúttal fel­­kép Is. A gyöngébbek, a pusztulásra ítéltek szigete ez, amelyen azonban mégis hősök teremnek. Az optimista történelemszemléletet sugallta a Me­semondó ts, akt a darab eleién így idézi meg a régi időket: „Szóljon hát a mese a régi Időkről, a régi daliák­ról, akik csaknem ezer éve a kutya­­fejűekkel viaskodtak ezért a kicsi szigetért, ahol ma ti éltekl Képzeljé­tek magatokat a réges-régl komáro­miak helyébe, hiszen — ki tudja? — lehet, hogy ezer év múlva rólatok szól majd a mese, unokáitok unokái­nak gyönyörűségére és a ti dicsősé­getekre ...ŕ Mivel ez a színpadi játék gyerme­keknek íródott, természetesen a szö­vege ts játékos. Verses vagy rímes ritmtkus prózai szöveg; olyan, am1- lyénnél maguk a gyermekek is szí vesen „eljátszadoznak". Mint szerzőnek — de nemcsak mint annak — befejezésként egy kí­vánságom van: tekintse meg ezt a színpadi játékot minél több öt-tizenöt éves gyermek, ha teheti, a szilleivel együtt. Alakítsuk közösen optimistu törtténelemszemléletünketl Kmeczkó Mihály Az üvegszekrények előtt A szerző felvételei Régóta él már bennem a színpadi játéknak az ötlete. Még kisiskolás koromban ülepedett le a lelkemben az a szomorú tény, hogy történel­münk — vereségek sorozata. Elő­deink utoljára Mátyás király korában vívtak győztes csatát... A sorozatos vereségek ellenére a­­zonban mégsem pusztult ki ez a nép. Ennek valami oka lehet, okoskodtam, de hogy ml, arra csak később jöttem rá. Még mindig iskolás koromban, a mondák olvasgatása közben fedez­tem fel nagy-nagy boldogsággal, hogy nagy vereségeink mellett apró győ­zelmeink is voltak. Történelmünket ettől kezdve másként láttam, másként akartam látni: nem a nagy veresé­gek, hanem az apró győzelmek lán­colataként. Valószínűleg ezek segítet­tek bennünket a megmaradásban. Et­től a felfedezéstől lett kiegyensúlyo­zottabb a jövő-látásom ts... Ilyen apró, de korántsem elhanya­golható győzelemről szól ez a darab — pontosabban mesejáték — Is. Mese ugyan, de történelmi tényre épül, s az pedig nem más, mint a kutya­­fejűek pusztítása a Duna mentén. Kik Is ezek a kutyafejúek? Nem hinném, hogy sokat kellene magya ráznom, hiszen elég, ha csak a János vitézt olvasta valaki, hogy tudja: a pusztító tatár hordákról van szó, a­­melyek 1242-ben szinte teljesen kiir­tották ennek a vidéknek a lakóit, otthonaikat, falvaikat pedig a földdel tették egyenlővé. Az Iskolában „A ta­tárjárás" címszó alatt tanulják a diá­kok ezt a szomorú történelmi ese­ményt. A színpadi játék hőset az egykori komáromiak: Bátor, a legbálrabblkuk, aki megvív a tatárok vezérével és párja, Piros; Parittyás a komáromiak fegyverkovácsa, a legerősebb vitéz, és mátkája. Gyöngyös; Deli, a leg­ügyesebb vitéz és kedvese, Virág; Vidor, a vitézek legvldámabbtka és menyasszonya, Arany. Közéjük tarto­zik még a tatárok fogságából meg­szökött Keve, akt elsősorban a fúr­­fangosságával tűnik ki. ök védik ki­csiny szigetüket a kutyafejű tatárok­tól: a háromfejű Batu kánklndzsttől; a háromlábú Onogün trónktndzstt&l, Batu trónörökösétől; a háromlábú ll­­lér főktndzsttől, a tatárok fővezéré­től; a háromszemű KUszmög bölcs­­kindzsltől, Batu kán tanácsnokától; a háromorrú Noszlám jósklndzsitől, n tatárok táltosától; a hárommarkú Egedem örktndzsttől, Batu kán test­őrétől; s a háromfülű Kemhal kém­­kindzsltől, a tatárok kémétől.

Next

/
Thumbnails
Contents