Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-11 / 23. szám

1983. június lí.

.SZABAD FÖLDMŰVES---------—

Ärlmaszécsl (Rimavská Seč) szövetkezetben, a

takarmányalap javítására tett törekvések . felöl érdeklődtem. juhász István agrármérnök, a szövetkezet elnöke részletes tájékoztatást adott az évről évre tökéletesített takarmányprogram megvalósításáról.

A valamivel több mint négyezer hektár mezőgazdasági területtel rendelkező gazdaságban a szántóterület 25,7 százalékán — azaz 621 hektáron — termelnek tömegtakarmányokat. Ebből háromszáz hektáron silókukoricát, amelyből az elmúlt évben harminc tonnás hektáronkénti átlaghozamot értek el; továbbá 256 hektáron évelő takaránynövényeket, főleg lucernát, 9,1 tonnás átlaghozammal. A takarmányalap biztosítására még hétszáz hektár rétet és 1550 hektár legelőt áll módjukban kihasználni.

tudott, mégsem lehet eleget Ismételni az öntözőberendezések kiépítésének éá üzemeltetésének szükségességét. A hozamnövelésnek ezek az alapvető feltételei.

A tervezéskor a tömegtakarmányok összetételét Is figyelembe vesszük. Fokozatosan növeljük az évelő takarmánynövények vetésterületét az elegendő mennyiségű és jó minőségű széna biztosítása érdekében. A gyepterületeket Is igyektgyekszünk ellensúlyozni. Az idei lóhere- ás lucernatermés egy részéből 670 tonna takarmánylisztet, a többiből pedig Jó mlnőssőgű szénát akarunk készíteni a tehenek és a borjak részére.

A silókukorica termesztésében Is szeretnénk előbbre lépni. Negyven tonnás átlaghozam elérését tűztük ki célul, amit az agrotechnikai határidő szigorú betartásával és gondosabbb növényápolással teljesítTörekvések

a takarmánvalap javítására

Arra a kérdésemre, hogyan sáfárkodnak a takarmánytermesztésre szánt területtel, a szövetkezet elnöke a következőket válaszolta:

'— Takarmánytermesztésflnket tudományos alapokra kell helyezni. A gazdaságos termelés érdekében az Intenzív trágyázás alkalmazása szükséges, ahol figyelembe kell vennünk a talaj tápanyagkészletét, amelyet mintavételek laboratóriumi vizsgálatával állapíthatunk meg. A vetésforgó kialakítására Is ügyelni kell, mert ennek nagy szerepe van a növények egészséges fejlődése és a hozamok mennyiségi alakulása szempontjából, valamint az agrotechnikai munkák Idejében történő elvégzésében. Bár közszünk maximálisan kihasználni, jelenleg 115 hektáron termesztünk lucernát, amelynek területét 200 hektárra, hozamát pedig legalább tizenegy tonnára — szénaegységben számítva — szeretnénk növelni. Jő eredményeket érünk el a lucerna és a lóheremag termesztésében. Százhúsz hektár lucerna öntözésére vagyunk berendezkedve, de eddig csak hetven hektá' ron használtuk kt az öntözést az egész tenyészidő alatt. Az öntözött területeken négy kaszálást Is ad a lucerna. A belterjes takarmánytermesztésnek ez a leghasznoslthatóbb és leggazdaságosabb módja. Igaz, a nagyobb hozamok esetében nagyobb a betakarítási veszteség is, ha azt a betakarítógépek összehangoltabb bevetésével és a munkák jő szervezésével nem

hetünk. Ugyanakkor Itt is jobban kell figyelnünk a gyors betakarításra és a szakszerű tartósításra. Egy-egy sllógödröt a lehető legrövidebb idő alatt kell feltölteni. Ezt, a rendelkezésünkre álló, modern gépek összpontosításával az Idén már el tudjuk érni.

A téli takarmányszükséglet — ami számosállatonként és szárazanyagban számítva 2,8 tonna — biztosítására kialakítottunk egy folyamatos „zöld futószalagot“. Ősszel százhúsz hektár rozsot vetettünk takarmányozási célra. Ezzel áthidaltuk a tömegtakarmány-készlet csökkenését a lucerna első kaszálásáig. A mintegy negyven hektár tavaszi — zab, borsó — keveréket pedig az első és a második kaszálás közötti „holt“

időszakban használjuk fel söldetetésre. A másodvetések termésével — amit közel ötszáz hektáron termesztünk — az ősz folyamán etetjük a szarvasmarha-állomány jelentős hányadát.

Minden igyekezetünk r.rra Irányul, hogy a tömegtakarmányokból — a téli szükséglet biztosításán kívül — Jelentős tartalékot tudjunk előállítani, illetve felhalmozni. Ezért foglalkozunk olyan nagy gonddal a legelők hasznosításával. Mivel a szabadban való állattartás csak intenzív gyepgazdálkodással valósítható meg, évente hetven hektár legelőt „ősgyepet“ újltunk fel. Három vlllanypásztor segítségével bevezettük a szakaszos legeltetést, ötven hektáros területen. A legelőterület egynegyedét kaszáljuk, ami évente 1,8 tonna szénát biztosít hektáronként. Ha a legelők és a rétek kedvezőtlen állapotán javítani akarunk, akkor az Istálló- és műtrágyaadagot idejében — lehetőleg még ősszel — el kell szórnunk. A legelők tisztítását géppel és kézzel végezzük, évente közel száz hektáron.

—f-Amint látjuk, az elnök beszámolójában tettek és kívánalmak keverednek. Jó ötletekkel, gazdaságos módszerekkel, előrelátó törekvéssel, sok célt sikerült megvalósítaniuk, de még több munka, erőfeszítés vár rájuk, hogy tapasztálé'. к és szerzett tudásuk folyamatos érvényccltésév-’ a kívánt szintre növeljék a tömegtakarmányok termesztését, és gazdaságos felhasználását.

Korcsmáros László

A belterjes termelés kifizetődő

Napjainkban egyre több azon mezőgazdasági üzemek száma, ahol tudatosították, hogy a szemesekkel ésszerűen és takarékosan kell gazdálkodni, a az állatok takarmányozását a saját forrásaikból megteremtett tümegtakarmány-alapból kell biztosítani. Az utóbbira számtalan lehetőség adódik. A tartalékok feltárása és kiaknázása viszont már a mezőgazdászok Szaktudásán, leleményességén, tettrekészségén múlik.

Nehezen lehet egyetérteni azokkal, akik az állattenyésztés gyenge eredményeit a kedvezőtlen termőhelyi adottságok, a korlátozott termőterület, valamint a gépi eszközök hiánya miatt elégtelenné váló takarmányalap rovására írják. Igaz, ha nincs takarmány, nincs hasznosság.

De vajon hogyan lehat az, hogy egyes gazdaságok képesek kellő takarmánykészletet biztosítani? Példájuk világosan cáfolja az előbbiek hamis érveléseit.

Az ésszerű takarmánygazdálkodás követendő példájára a sókszelőcei (Selice) szövetkezetben Is rátaláltunk.

A szövetkezet mindig jől állt takarmányok dolgában. Am fennállása óta nem sikerült olyan gazdag tömegtakarmányalapot teremteniük, mint tavaly: ami lehetővé teszi az állatok egyenletes, kiegyensúlyozott takarmányozását az egész év folyamán.

— Tavaly hatékony Intézkedéseket tettünk a takarmánynövények hozamnövelése érdekében — mondotta Tomaskovics Károly, a szövetkezet elnöke. — Tudatosítottuk, hogy a takarmányalap bővítését nem valósíthatjuk meg a termőterület növelésével. Ellenkezőleg, azzal kell számolnánk, hogy a jövőben még kisebb területről kell majd előállítanunk a kiszélesedő állattenyésztés számára a szükséges takarmányt Ezért minden lehetőséget felhasználva a takarmánytermelés belterjesítésére törekszünk. Felbecsülhetetlen tartalékok rejlenek e kettős termelésben, hiszen ezáltal az egységnyi területről évente legalább két termés nyerhető. Takarmánytermesztésünket tehát erre az elvre építjük, persze kiharználjuk az öntözés adta .lehetőségeket, ami a sikeres takarmánygazdálkodás előfeltétele

Az Idén a szemes és a silókukoricát 140 hektárnyi területen az őszi keverékként termesztett bükköny, valamint a Perko begyűjtése után vetettük.

Ez a megoldás mindenesetre kifizetődött a szövetkezetnek. Hiszen csak az őszi takarmánynövényekből ötven tonna zöldtömeget nyertek hektáronként. Ez olyan mennyiség, ami az állatok bőséges zöldtakarmányozása mellett lehetővé tette a megmaradt takarmány szárítását és szilázsolását. ősszel ugyanerről a területről szemes ós silókukoricát takaríthatnak majd be.

— Adottságaink között, az öntözött területeken Igen jő eredményeket érünk el a Perko fajtával — jegyezte meg Tóth László agrármérnök, növénytermesztési főágazatvezető. — Ezért az áj lucernások telepítésekor védőnövényként alkalmazzuk a Parkot Az egységnyi területről ezáltal is növeljük a termést. A vetésével persze csínján kell bánni. Tapasztalatunk szerint nem ajánlatos hat kilogrammnál több vetőmagot alkalmazni hektáronként. A területegység kihasználásában és a hozamok növelésében fontos szerepet töltenek be a tarlókeverékek is. Ezeket évente 150—200 hektárnyi területen termesztjük. Öntözött területeken megbízható termést adnak. Gyenge termés esetén zöldtrágyaként hasznosíthatók.

Említést érdemel, hogy я gazdaságban a takarmánynövények a szántóterület 21—22, az évelő takarmánynövények pedig 17 százalékát teszik ki. Az országos átlaghoz viszonyított kedvezd arány is arra utal, hogy a gazdaságban nagy becsben tartják a hereféléket. A háromszáz hektáron termesztett lucernából kétezer tonna takarmánylisztet, a termés zöméből pedig jó minőségű szénát készítenek. A vörösherét többnyire zölden takarmányozzák. A szövetkezetben nyolcszáz hektárnyi terület öntözhető. jellemző rájuk, hogy az öntözésben éppen a takarmánynövényeket részesítik előnyben.

— Az Idén ezer tonna széna begyűjtésével számolunk — mondotta Fülőp Gyula, a takarmánytermesztésért felelős agronómus. — Évelő takarmányokból hektáronként tíz tonnás átlaghozam elérését tűztük ki célul, ami adottságaink között reális, hiszen ilyen hozamot a múltban már többször elértünk.

Az egyik legfontosabb takarmánynövényünkből, a silókukoricából tavaly ötven tonnán felüli hektárhozamot értünk el. Ennyit szeretnénk az idén is. Viszont semmiképpen sem akarunk negyven tonna alá sülylyednl. Gazdaságunkban két éve a nedves kukorica tárolási módszerét alkalmazzuk. A módszer bevált, számtalan előnyeinek érvényesülését sajnos a szükséges gépi eszközök hiánya gátolja.

A gazdaságban a tömegtakarmányok készletét a melléktermékek hasznostíásával egészítik ki. Hagyományos tartósítási módszerekkel megfelelő mennyiségű és minőségű szllázst készítenek répaszeletből, leveles répafejből szalmával és kukoricaszárral keverve.

A szövetkezet elnöke szerint viszont akadnak még tartalékok a takarmányalap javításában, elsősorban a minőség terén. A kelló mennyiséget ki tudják termelni, figyelmüket ezért a jövőben főleg a minőségi mutatók fokozatos javítására összjiontositják. A gyors és optimális időben történő begyűjtésre, a tartósítási technológia tüzetes betartására, valamint a takarmányok jobb hasznosítására törekednek.

Grécz Tibor közgazdász számadatokkal zárja a beszélgetést. Szaval s az általa felsorakoztatott számok Is Igazolják, hogy érdemes és kifizetődő a takarmánytermelés ésszerűsítésére és belterjesítésére összpontosítani. A sok szám közül legalább néhányat: az állattenyésztás szakaszán az első negyedévben maradéktalanul teljesítették, sőt egyes mutatókban túlteljesítették tervfeladatalkat. Tejből például 39 ezer literrel, de tojásból Is többet értékesítettek a tervezettnél. Ezzel szemben egy liter tej előállításéra 0,30 kiló helyett 0,29 kiló, egy kilogramm sertéshús kitermelésére pedig a tervezett 3.90 kilóval szemben 3,65 kilogramm abrakot használtak fel. A tojástermelésben Is jelentős erőtakarmány-megtakarítást értek el.

Mindez visszatükröződött a gazdasági mutatókban Is. A mezőgazdasági bruttó és piaci termelést túlteljesitették. A költségek kedvezőbben alekultak a tervezettnél, a teljesítmények pedig növekedtek. A szövetkezet az első negyedévét — 3 millió 600 ezer korona mérleghiánnyal számoltak —- 1 millió 500 ezer koronáz nyereséggel zárta. Ebben pedig főleg az Állattenyésztés játszott szerepet, de közvetett módon a takarmánytermelés ésszerű szervezése, a hozamnövelő eljárások alkalmazása, ■ végül, de nem utolsósorban az odaadással, szakértelemmel végzett mnnka.

KLAMARCSIK MÄRIA

Az évelő

takarmányok első -kaszálatáből jó minőségű ■léna készíthető------------13

\

—

K0MMENTARUMK

Tartástól a szállításig

A nagyüzemi állatállomány összpontosítása, tömeges elhe» lyezése az állategészségügyi szervezetek, valamint в mezőgazdasági nagyüzemek feladatait és a velük szemben támasztott követelményeket is megváltoztatta. Még fokozottabban előtérbe került a fertőző, valamint az állatok elhelyezésével és takarmányozásával kapcsolatos betegségek megelőzése, a betegségek következményeinek új, nagyüzemi körülmények között történő elhárítása, a szaporodásbiológiai feltételek megteremtése. E követelményeknek — a nagyarányú éllatelhullásból kiindulva — tartási, higiéniai és takarmányozási hiányosságok miatt, még sok helyen nem tettek eleget.

A gyakorlati tapasztalatok azt Igazolják, hogy a tartástechnológia, az állattenyésztés egyik alapvető követelménye. Sajnos, a tartástechnológia több gazdaságunkban nincs összhangban a tartott fajták biológiai igényeivel. Ez vonatkozik az utóbbi években létesített nagyüzemi szakosított telepek agy részére is. Különösen sok hátránnyal működnek azok a szakosított tehenészeti telepek, ahol zárt tartás mellett nincs biztosítva a mozgás és az elmosás. Számos új tehenészeti telepen az állások keskenyek és rövidek, a pihenőtér kemény, hideg és nedves.

Nem megfelelő az Istállók belsó hőmérséklete sem, amely a nyári Időszakban 8—10 C-fukkal melegebb a kívántnál, ami különösen az intenzív fajtáknál a hozamokban — tej, hús — okoz jelentős csökkenést.

A telepek jelentős részénél a férőhellyel nincs összhangban az istállók, szellőztethetősége, nem biztosílott a megfelelő ventilláció, magas az istállók pára- és ammúniatartalma. valamint porszennyeződése. Az ilyen telepeken nagy a légzőszerv! megbetegedések száma, ami negatívan befolyásolja a súlygyarapodást, növeli a kényszervágásokat és az elhullást.

Az utóbbiak főleg a juhászatban érvényesülnek hatványozottan. Ez állattenyésztésünk legelmaradottabb ágazata, tartástechnológiája többnyire hagyományos, a körülmények mostohák, az épületek elhanyagoltak, s a minimális állategészségügyi feltételek sincsenek biztosítva.

Számos gazdaságnnkban elégtelen a takarmányozás, a takarmányok minősége nem megfelelő — penészesek, rosszal erjednek, a szemesek gyakran tuzáriummal fertőződnek, az ipari takarmányok összetevői gyakran változnak, heltartalml értékük ingadozó — ami azzal magyarázható, hogy a felhasználás előtt még nem mindenütt végeznek takarraányvizzgálatot.

A szaporodásbiológiai problémák közül a meddőség a legjellemzőbb. Az állatállomány jelentős hányada az év nagy részét az Istállóban tölti. A legelő, a mozgás, a napfény hiánya, a tartás és a takarmányozás hiányosságai csökkentik az állatok vitalitását, sok az életképtelen ellesek, fialások száma, gyakori a csendes ivarzás. s az ivarzások teljes kimaradása.

A mesterséges termékenyítést ellátó termékenyítő állomásaink egyébként kiváló tenyászegyedektol származó szaporítóanyagokkal, s megfelelő állatorvosokkal rendelkeznek. Munkájuk hatékonyságát azonban nagymértékben csökkenti az a tény, hogy a meddőségi kezeléseket a mezugazdasági üzemek bizonyos részénél nem végzik folyamatosan.

Megoszlanak a tapasztalatok a gazdaságok által alkalmazott állatorvosok működésének hatékonyságával kapcsolatban, akik — a mezőgazdasági nagyüzemek vezetésétől függően — többnyire aktívan részt vesznek az állategészségügyi helyzetet kedvezően befolyásoló tenyésztési, tartási és takarmányozási feltételek megteremtésében. Számos helyen viszont ezt a hatékonyságot még nem sikerült elérni. Az állatorvosi munka hatékonyságát ugyanis negatívan befolyásolja az, hogy az állatorvosok munkaidejük nagy részét kénytelenek manuális tömegmunkák végzésére fordítani, mivel kevés az állategészségügyi középkáder és szakmunkás.

Gazdaságaink többségében az állategészségügy fontosságát csak kimondottan a tenyésztési időszakra szükitik. Állításunkat főképp azzal támaszthatjuk aii, hogy az országot járva gyakran találkozunk vágóhídra tartó, sertéseket és szarvasmarhákat szállító teherautókkal. Nyári időszakban különösen feltűnő, hogy a vágóállatokkal megrakott teherautón nagy a zsúfoltság: a felhevült állatok egymás hegyén-bátán szoronganak a tűző napon. Az állatok — az éghajlati- és a stresszhatásoknak kitéve elnyúlva fekszenek, egész bőrfelületök kipirult, fülvénéik kitágultak, szájukat eltátva lihegnek. Az ilyen módon végzett szállítást elhullás kísérheti, s a szállítási sólyveszteség darabonként elérheti a 4 kilogrammot.

Azonban nemcsak a szállítás során jelentkező elhullás és sólyveszteség adhatja a veszteséget. Az lgv szállított sertésnél és szarvasmarhánál húsclváltozás jelentkezik. Ezt a háselváltozást feltűnően világos szfn, petyhüdt tapintat és rossz vizkötőképesség jellemzi. Legnagyobb!) gondot ez a jelenség főleg a dobozolt húskészítményeknél jelent. Ez egyes üzemeinkben és egyes időszakokban komoly gondot okoz, de a pontosan előidézett kárt még nem mértük fel.

Az elmondottakból egyértelműen kitűnik — a tartástól ■ szállításig terjedő időszakban — az állat egészségéért, az elhullási veszteségek csökkentéséért elsősorban a következőkre szükséges odafigyelni:

— alapvető az ésszerű beruházás, hogy minél kisebb költséggel tudjuk az állatok környezet iránti igényét kielégíteni, de lényeges a kiemelt fontosságú létesítményekben, például a tehenészeti telepek elletőistállóiban a biológiai követelmények érvényesítése Is;

—■ a takarmányozás javításában találjuk továbbra Is a legnagyobb tartalékot, s ennek kihasználásához a takarmányok beltartalmi értékét, de a talaj-növény ember lánc alakulását is Ismerni kell;

— a munkaszervezés javításában, a munkafegyelem megszilárdításában. valamint a dolgozók szakképzettségének javításában rejlő tartalékok szinte önmagukban is zálogai lehetnek a termelés növelésének;

— a szállítójárműnek nemcsak megfelelő műszaki paraméterekkel kell rendelkeznie, hanem ki kell elégítenie az állategészségügyi követelményeket is, a fel- és lerakási technológiának pedig alkalmazkodnia kell meglevő adottságainkhoz, hogy a veszteségek csökkentésének tükrében mérve: — • szállítás gazdaságos is legyen.

Fejlett mezőgazdasági nagyüzemeink példái azt bizonyítják, hogy az illategészségügyben napjainkban nem az egyoldalú hibakeresést kell látnunk, hanem azt a rendkívül értékes szakmai tevékenységet, amely a szakszolgálat sajátos eszközeivel számottevően segít] a gazdaságokat abban, hogy mindinkább ki tudják használni a genetikai tartalékokat, s ezzel több és jobb minőségű állati termékek termelése révén számottevően javuljon az állattenyésztési ágazatok jövedelmezősége.

CSIBA LÁSZLÓ