Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-06-11 / 23. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES, 1983. jűnius lí. 12 A vetőmagtermelésben rejlő tartalékok Jó minőségű vetőmag, fél siker Fotó: archív Az őstermelők évről évre nagyobb igényeket támasztanak a biológiai anyaggal szemben. Ez érthető is, hiszen a termeléssel szembeni össztársadalmi követelmények is nagyobbak, s végsősoron a tudományos-műszaki haladás térhódítását Jelzik a mezőgazdasági termelésben is. A helyesen gondolkodó növénytermesztő válogat a rendelkezésére álló biológiai anyagból, s a rosta alatt hagyja azokat a fajtákat, melyek termőképessége nem felel meg a követelményeknek vagy a termőhelyi adottságoknak. A tudósok és a kutatók egyértelműen igazolják, hogy a fajta legalább negyven százalékos arányban részesedik a hozamok alakulásában, feltéve, ha a vetőmag, illetve szaporítóanyag a minőségi követelményeknek megfelel. Ezért minden agronómus szemügyre veszi a vetőmagvak, az ültetőanyag értékmutatőit, a csávázás minőségét és türelmetlenkedik, ha a vetőmag nem érkezik idejében a raktárakba. Részükről ez helyes és szükségszerű eljárás. Az ellenkezője a növénytermesztő felelőtlenségére utal. Azok, akik a vetőmagvak és ültetőanyagok előállításában, előkészítésében részesednek, tudatában vannak felelősségteljes munkájuknak. Arra törekednek, hogy mindazon értékeket, amelyeket a nemesltők és a kutatók hosszúéves munkájukkal a fajtába fektettek, a további szaporítás sorén és a köztermesztésben is megmaradjon, hogy a vetőmagvak és az ültetőanyagok minősége ne váljon a növénytermesztés továbbfejlesztésének fékezőjévő. Ennek ellenére néha szórványosan, esetenként gyakrabban a vetömagtermelésünk bírálat tárgyát képezi. A bírálatok zöme a Slovoslvo termelésigazdasági egységre irányul, amely a termesztett növénykultúrák többségénél felelős a vetőmagvak termesztéséért, kezeléséért és szállításáért. Termelési-gazdasági egységünkben megkülönböztetett figyelmet szentelünk minden egyes bíráló megjegyzésnek és elemezzük a hiányosságok okát. A számunkra legfontosabb bíráló megjegyzések azok, amelyek a vetőmagvak és ültetőanyagok minőségét, ezek csávázásának mikéntjét, a fajtaválaszték bővítésének és a kellő mennyiségű vetőmag előállításának kérdését, valamint a szállítást érintik. Több hiányosság az emberek nem megfelelő munkájából, hozzáállásából ered. Vagy abból, hogy nem képesek teljes alapossággal Irányítani és szervezni a vetőmagtermelés munkamenetét, esetleg nem tesznek eleget az agrotechnikai követelményeknek, az egyes fajták és hibridek szaporításában. Ezen hiányosságok áthidalására adottak a lehetőségek. Az elmúlt évek során fokozott figyelmet szenteltünk a vezető káderek kiválasztásának és nevelésének, a szakemberek továbbképzésének, a munkáskáderek felkészítésének, valamint a magtermesztés újszerű termesztési technológiájának. Ezt a tevékenységet az elkövetkezendő években Is folytatjuk. A korszerű vetőmagtermelés feltételeinek megteremtése azzal a sikeres nemesítő munkával egybekötve, amelyet a búza, az árpa, a hüvelyesek, a cukorrépa, a burgonya és a kukorica hazai fajtáinak előállításában értünk el, a vetőmag import csökkentéséhez vezetett. A jelen időszakban a vetőmagvak beszerzésére csupán a harminc százalékát fordítjuk annak az összegnek, amit az 5. ötéves tervidőszak éveiben költöttünk. Csökkenő Irányzatot mutat főleg a nem szocialista országokból származó behozatal. Mindez kétségtelenül a vetőmagtermelésben elért sikerekre utal. Méghozzá olyan igényes feltételek mellett, amikor a termelés rohamos növekedése fokozott minőségi követelményekkel jár. Napjainkban vr'amennyi növányknltúránál elértük a száz százalékos vetőmagváltást. Az 1976-os évhez viszonyítva a vetőmagtermelés 8,8 százalékkal, a szállítása pedig harminc százalékkal növekedett. Ugyanazalatt az idő alatt a Slova sivo termelési-gazdasági egységeiben a vetőmag- és ültetőanyag-termelés 282 százalékkal nőtt. Erre a szervezet nem volt megfelelően felkészülve — elsősorban a tárolókapacitások és utókezelő gépsorok tekintetében — bár a rendelkezésünkre állő beruházási keretek java részét a vetőmagtermelés fejlesztésére fordítottuk. Sokszor a saját tudományos- és kutatóalapunk fejlesztésének, valamint a vetőmagtermelő állami gazdaságok mezőgazdasági termelésének rovására. így sem sikerült jelentősebb előrehaladást elérni a magtárolók és az utókezelő gépsorok fejlesztésében. A gabona- és burgonyatárolók tekintetében az 1978. év szintjét sem értük el. Amikor 1977- ben a Slovosivora ruházták a hazai vetőmagtermelésért való felelősséget, nem valósult meg kellőképpen a magtárolók és utókezelő gépsorok, valamint a szállítóeszközök szétválasztása. Ez mindmáig nem kis problémát okoz a vetőmagtermelő szervezeteknek. Ez pedig a felvásárlási és szállítási Időtervek be nem tartásában, esetenként a vetőmag gyengébb minőségében nyilvánul meg. A termelési-gazdasági egység fejlesztésére irányuló gyors ütemű építkezések biztosítékai annak, hogy a 7. ötéves tervidőszak végéig elegendő tárolóterülettel rendelkezzünk, s megszüntessük a függőséget — az utókezelő gépsorokat és tárolőhelyeket illetően — a termelési-gazdasági egységen kívülálló, szerződéses partnerektől. A Slovoslvo termelési-gazdasági egysége nem rendelkezik kellő földterülettel, amely szükséges volna a megfelelő mennyiségű vetőmag és Ultetőanyag előállításához. A szaporítóanyag 77 százalékát szerződéses alapon kénytelen termelni. Viszont a szerződéses vetőmagtermelő gazdaságok nincsenek megfelelően felszerelve szükséges technológiai berendezésekkel. Hiányzik az anyagi érdekeltség is, mivel a vetőmagtermelés nem tartozik- a kötelező tervmutatők közé. Azon növénykultúrák esetében, ahol a vetőmagtermelés jövedelmezősége alacsony, hiányzik a termelői kedv Is. A vetőmagtermelést jelentős mértékben hátráltatja az elégtelen anyagi-műszaki alap, főleg a vegyszeres védekezés, a technológiai felszerelés az utókezelés és a tárolás területén. Nagyon érzékelhetően hiányoljuk azokat a berendezéseket, amelyek a vetőmagvak csávázásához, védőanyagokkal való bevonásához és csomagolásához szükségesek. A termelők részéről a külföldi kukorica hibridek és egyéb biológiai anyagok azért annyira keresettek, mert tökéletesen kezeltek és csávázottak, aminek következtében csírázásuk és a kelésük egyenletesebb. A helyzetet az Is nehezíti, hogy a szükséges csávázőszereket és eszközöket csakis a tőkés piacról szerezhetjük be. A vetőmag gyenge minőségének gyakori oka a hiányos technológiai felszerelés, a vetőmagtermesztés agrotechnikájának alacsony színvonala, valamint a vetőmagtermeléshez szükséges védőintézkedések be nem tartása. A vetőmag és Ultetőanyag-termelésben elért gyengébb hozamok valamint a vetőmagszükséglet túllépése következtében bővíteni kell a szaporító területeket. A fejlett mezőgazdasági országokhoz viszonyítva például a lucerna, a vöröshere és a cukorrépa vetőmagjából egységnyi területre a kétszeresét vetjük. Sok esetben a gabonafélék vetőmagjával Is pazarolunk, a silókukorica vetéséhez pedig 20—30 százalékkal több vetőmagot használunk fel, mint a fejlett országokban. Ennek következtében a szaporító területünk 15 ezer hektárral nagyobb a kelleténél. A vetőmag mennyiségének túllépése több esetben a műszakilag nem egészen tökéletes vetőgépekben, a helytelen agrotechnikában, a burgo nya esetében pedig a helytelen utókezelésiben és tárolásban rejlik. Nem egy mezőgazdasági üzemben igyekeznek az agrotechnikai hiányosságokat a vetőmagvak rovására írni. A helytelenül kijelölt fajtaválaszték ugyancsak kedvezőtlenül befolyásolhatja a növénytermesztés fejlesztését A vetőmagtermelés aránylag alacsony színvonalához hozzájárult az is, hogy a tudomány és a kutatás területén elhanyagolták a magszaporítás problematikus kérdéseinek a megoldását. A gyakorlat részéről talán a legtöbb bírálat az értékesítési-szállítói kapcsolatokat érinti. Ennek e-vik oka abban rejlik, hogy a termelők elhanyagolják a szerződéskötés jelentőségét és követeléseiket későn nyújtják be. A külföldről behozott vetőmagvak esetében pedig a határidők a gesztor vállalat részéről nem befolyásolhatók. A vetőmag- és Oltetőanyagtermelésünk színvonalának emelése érdekében a következő Intézkedéseket tartjuk szükségesnek: ■ a vetőmagvak és ttltetőanyagoktermelésát stabilizálni kell a kijelölt vetőmagtermelő üzemekben; ■ ezekben az üzemekben megkülönböztetett módon ki kell építeni a szükséges anyagi-műszaki alapot, beleértve a vegyszerekkel való ellátást. a magvak kezeléséhez szükséges gépsorok beszerzését és a magtárolók építését. Föltétlenül gondoskodni kell olyan berendezések beszerzéséről Is, amelyek lehetővé teszik a csávázás tökéletes elvégzését és a magvak csomagolását; ■ be kell tartani a szabvány által előírt vetőmagmennyiséget, s ennek érdekében gondoskodni kell a megfelelő vetőgépek beszerzéséről is; ■ olyan magtárolók építése szükséges, amelyekben a vetőmagvak hosszabb Ideig is tárolhatók, miközben minőségük nem romlik; ■ növelni kell a vetőmagtermelők szakmai képzettségét és a magszaporításban is be kell vezetni az agrobiológiai ellenőrzés rendszerét. Jobban oda kell figyelni az agrotechnikai intézkedések betartására; ■ be kell tartani az egyes fajták körzetesítését, valamint a javasolt fajtaválasztékot; ■ alapvetően fontos követelmények között szerepel a szerződéses kapcsolatok, valamint a szállítási határidők betartása; ■ a tudományt és kutatást az eddiginél erélyesebben a vetőmagtermelés problémáinak megoldására kell irányítani. Jozef Bodián agrármérnök, a tudományok kandidátusa, a Slovoslvo vezérigazgatósága növénynemesitósl részlegének igazgatója ACSKP XVI. kongresszusán elhangzott határozatok megszabták hazánk mezőgazdasági termelésének fejlődését a 7. ötéves terv időszakára. A mezőgazdaság intenzív fejlesztésével egyre inkább előtérbe került az öntözés, mint a belterjes termelés egyik alapvető eszköze. Az öntözés és az öntözéses gazdálkodás előnyeinek teljes mérvű kihasználása hozzájárulhat ahhoz, bogy változatlan szántóterületről a lakosság szükségleteinek folyamatos kielégítését — mennyiség és minőség szempontjából a jelenleginél magasabb szinten és megfelelő tartalék képzés mellett — biztosítsuk. Az öntözéses gazdálkodást folytató mezőgazdasági üzemek termelési szerkezete — a növénytermesztés és az állattenyésztés szakaszán egyaránt — összetettebb és több változatban alakítható. A legmegfelelőbb szerkezet kiválasztásához mat. .titkai módszerek szükségesek. A lineáris programozás alkalmazásának lehetőségét a vágsellyel (Safe) szövetkezet példáján mutatjuk be, amely részben öntözéses gazdálkodást folytat. A matematikai eljárás segítségével egy olyan optimális termelést szerkezet kialakítására törekedtünk, amely az adott mezőgazdasági üzem számára a lehetó legnagyobb termelési érték elérését teszi lehetővé. A termelés optimalizálása az 1985-ös évre Irányult.. A szövetkezet 3417 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik, ebből 3321 hektár a szántóföld, 59 hektár a szőlő, 30 hektár a gyümölcsös, s 7 hektár a legelő. Az összterületből mintegy 2403 hektár öntözhető. Az 1985-ös évre szőlő hozamok megállapításához a szövetkezet eddig elért átlaghozamaiból, valamint a saját kutatási eredményeinkből Indultunk ki. A matematikai eljárás segítségével e termelési szerkezetnek több érdekes változalát hoztuk létre, amelyek közül négyet választottunk ki és JaA HOZAMNÖVELÉS SEGÍTŐJE vasoltunk a szövetkezet részére. A modellekbe foglalt adatokat az 1975 —1977-es évek termelési szerkezetével és eredményeivel hasonlítottuk össze. A növénytermesztés optimális szerkezetének kialakításához a következő szempontokat vettük figyelembe: ■ mindenekelőtt azt, hogy a terv által előirányzott termelési mutatók teljesítéséhez adottak legyenek a feltételek, miközben az 1975— 1977-es évekhez viszonyítva a szemesek értékesftésének tíz százalékos növekedésével számoltunk; ■ olyan takarmánytermelési szint elérésére, amely lehetővé teszi a szövetkezet tömegtakarmányokból és erűtakarmányokból való önellátását, továbbá az erőtakarmányfogyasztás szabványának a betartását; Ш az öntözés hatékonyságának növelését az öntözőberendezések jobb kihasználása révén, úgy, hogy az öntözhető területeken az öntözővízre legnagyobb hozammal reagáló növénykultúrák legyenek előnyben részesítve. A matematikai eljárás segítségével létrejött termelésszerkezeti változatok optimális kritériumaként a mezőgazdasági bruttőtermelés értékét jelöltük meg — koronában egy hektárnyi területre számítva. Öntözéssel változatlan területről nagyobb termés érhető el, persze optimális termelési szerkezet létrehozásával Fotó: archív Az összegyűjtött adatok számítógépes feldolgozásából — figyelembe véve a fent. említett szempontokat, valamint a szövetkezet távlati terveit — az 1985-ös évben a következő eredmények elérése a valószínű: A növénytermesztés szakaszán — az 1975—1977-es évekhez viszonyítva — a bruttotesmelés értéke 52—56 százalékkal növekszik. Ez a növekedés jóval felülmúlja az 1985-ig előirányzott országos átlagot. A cél elérése reálisnak látszik, egyrészt azért, mert a szövetkezet Igen jő minőségű talajokon gazdálkodik, másrészt pedig az öntözőberendezések gazdaságos és ésszerű kihasználására támaszkodik. A növénytermesztés termelési értékének elemzése során nem mutatkoznak nagyobb eltérések az egyes szerkezeti változatok között. Változik azonban a növénytermesztés egyes ágazatainak részaránya az adott termőterületen. A zöldségfélék vetésterülete 2,1 százalékkal, a gabonaféléké pedig a jelenlegi 69,9 százalékról 63—70 százalékra növekszik. A legnagyobb változás a szemes kukorica esetében történik, amelynek termőterülete 22 százalékról 33 százalékra növekszik. Ezen változások következtében az árpa vetőterülete csökken. Valamennyi általunk kiválasztott termelés-szerkezeti változat esetében az állatállomány növekszik, miközben a takarmánynövények területe csökken, mert a másodnövények és a tavaszi, illetve őszt keverékek részaránya 8,7—9,6 százalékkal növekszik. A termelési szerkezetben fontos helyet foglalnak el a belterjes füíélék Is, mivel öntözött viszonyok között nagy hektárhozamokat biztosítanak. Az egyes növénykultúrák megoszlását az öntözhető és az öntözetlen területeken az egyes modellekben úgy oldották meg, hogy a vízigényes növények — a zöldségfélék, a cukorrépa, a belterjes fúfélék, a lucerna, a másodnövények stb. — öntözhető területre kerültek, a többi növénykultúra termesztését pedig részben öntözött, részben öntözetlen területen folytatják. A számítógépes adatfeldolgozás alapján a növénytermesztés bruttó termelési értéke öntözött viszonyok között — hektáronkénti átlagban — 14 ezer 47 koronát, öntözetlen területeken pedig csak a 9 ezer 805 koronát ért el. Ez az 1975—1977-es évekhez viszonyítva — az öntözésnek köszönve — 45,5 százalékos növekedést jelent. A modellszámítások alapján a növénytermesztésben elérhető eredmények alapul szolgáltak az állattenyésztés optimális termelési szerkezetének a kialakításához, figyelembe véve a két szakágazat közti arányosságot és nem utolsósorban az előirányzott termelési feladatok telj. I- tését. A növénytermesztés termelési szerkezetének elemzéséből kiderült, hogy változatlan szántóterületen, az egyes ágazatok optimális nagyságának kijelölésével és az öntözőberendezések maximális kihasználásával a gabonaprogramból eredő feladatok teljesíthetők, az állattenyésztés számára pedig megfelelő takarmányalap teremthető, miközben az állattenyésztés szerkezete a szarvasmarha-tenyésztés javára módosul. A matematikai eljárás segítségével kimunkált modellek alkalmazása a vizsgált mezőgazdasági üzem esetében egy olyan termelési szerkezet megalapozását teszik lehetővé, amely biztosítja a szövetkezet gazdasági stabilitását és az élelmiszertermelés további növelését. SZABÓ SIBTIY agrármérnök, a Bratislavai Ontözőgazdálkodásl Kutatóintézet munkatársa
