Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-21 / 20. szám
A zöldségnövények hozamának nagyságái és a megtermelt áru minőségét jó részt a rendelkezésre álló csapadék mennyisége befolyásolja. Sajátos éghajlati viszonyaink közepette, főleg az ország déli körzeteiben, a szabadföldi zöldségfélék zöme sokat szenved a természetes csapadék hiánya miatt. Tehát a jó hozamok megalapozása érdekében öntözéssel kell pótolnunk a hiányzó természetes csapadékot. Az öntözőgazdálkodást folytató termelőnek tudnia kell, hogy a zöldségnövények vízigénye eltérő. Például a vöröshagyma 10—12, a sárgarépa IS, a paprika 22, a zeller 25, az uborka pedig mintegy 30 liter vizet igényel a tenyészidényben egy kilogramm termés kineveléséhez. Zöldségféléink többsége a sekélyen gyökerező kultúrnövények közé tartozik, tehát elsősorban a felső talajréteg jó vfzellátottságát igénylik. Ebből következik, hogy olyan egyszeri vfzadagokkal kell öntöznünk, hogy ezt a talajréteget tökéletesen átnedvesítsiik. Locsoló öntözés esetén ehhez IS—20 mm csapadéknak megfelelő vízmennyiségre van szükségünk (1 mm csapadékról akkor beszélünk, ba egy négyzetméterre egy liter víz jut). Az öntözést olyan gyakran kell ismételni, hogy az adott növények gyökérzónájában a talaj soha ne száradhasson ki teljesen. Az öntözés gyakoriságának meghatározásakor a termesztett zöldségfélék specifikus vízigényét is figyelembe kell venni. Ebből a szempontból nézve a termést növelő zöldségnövények a legigényesebbek. A paprikát palántázás után azonnal meg kell locsolni, a következő öntözésre pedig virágzás kezdetén kell sort keríteni. A termő növényzetet 7—10 naponként 10—15 mra-es csapadéknak megfelelő vízadaggal kell locsolni. Ugyanakkor a földet nem szabad túlöntözni, mert ez lassítja az érési folyamatot, esetleg a növények pusztulását okozhatja. A szabadföldi paprikát nem szabadna levélre hideg vízzel öntözni, s a locsolást mindig az esti órákban kellene végezni. A paradicsomot kiültetés után és virágzás előtt szintén tanácsos megöntözni. A növényzet a bogyók növekedése idején igényel legtöbb csapadékot, amikor tanácsos 2—3 ízben öntözni. A termést érlelő növényzetet már nem fontos locsolni. A salátauborka több csapadékot igényel, mint az eltevési céllal termesztett. Kimondottan kedvelik a tartósan nedves, de ugyanakkor gyakran porhanyított (szellőzetett) földet. Legtöbb vizet virágzás utántól a termésnevelési időszak feléig kívánnak. Az eltevési uborkát 5—8, a salátauborkát 8—12 alkalommal kell megöntözni a tenyészidőben. A dinnyét elővigyázatosan és főleg egyenletesen kell öntözni. Legtöbb csapadékra gyümölcsérlelés idején van szüksége a növényzetnek. A túlöntözés rothadást okoz és rontja a termés minőségét. A levélzöldségek közül a fejes saláta igényel igen gyakori locsolást, mivel kimondottan sekélyen gyökerezik. Éppen ezért 3—5 naponként 5—10 mm-es vízadagokkal öntözzük. A fejek beborulásáig rendszeresen 'kell öntözni, később folyamatosan csökkentjük, majd teljesen abbahagyjuk a locsolást. A gyökérzöldségek közül a zeller igényel legtöbb vizet. Az első adagot rögtön palántázás után kell kijuttatni, majd egy ideig szüneteltetni az öntözést, hogy jól meggyökeresedjenek a növénykék. Később rendszeresen kell locsolni, hogy mindig Í6 nedves legyen a földje. A sárgarépa és a petrezselyem nem kíván intenzív öntözést. A növényzetet 4—8 héttel kelés után ajánlatos első ízben meglocsolni. Szárazság esetén júliusban és augusztusban 10— 14 naponként kb. 15 mm-es csapadéknak megfelelő vízmennyiséggel öntözzünk. A karottát valamivel gyakrabban kell locsolni. A káposztafélék közül — vízigényesség szempontjából — a karfiolt kell első helyen említeni. Folyamatos és egyenletes vízellátást igényel. Palántázás után és a virágképződmények megalapozása idején jól el kell áztatni a földjét. Ebben az időszakban 2—4 naponként locsoljuk. A karalábé elsősorban az intenzív gumónövekedés idején kíván sok csapadékot, ezért ebben az időszakban 5—7 naponként locsoljuk. A karalábé hozamát lényegesen növelhetjük, ha 3— 4 alkalommal 1—2 százalékos műtrágya-oldattal öntözzük be a növényzetet. A fejes káposzta és a kelkáposzta akkor fejlődik legjobban, ha a kiültetett palántákat azonnal alaposan beöntözzük. Amikor a palánták már jól meggyökeresedtek, az öntözést szüneteltethetjük. Legtöbb vizet a fejek kialakulásától a fogyasztási érettség eléréséig kell juttatnunk a növényzetnek. A téli tárolásra vagy savanyításra szánt káposztát a betakarítás előtti bárom ' héten már nem tanácsos öntözni. A hagymafélék és a hüvelyesek kevésbé igénylik a kiegészítő öntözást, ezért locsolásukra csak hosszan tartó szárazság esetén kell gondolni. A tenyészidő folyamán egy két öntözéssel általában beérik. A hagymafélék közül legfeljebb a pórét érdemes gyakrabban megöntözni. A háztáji zöldségtermelőknek általában gondot okoz az öntözés, pontosabban a szükséges vízmennyiség kijuttatásának módja. A kistermelők többnyire kannával vagy tömlővel öntöznek. Egyik megoldás sem |ú, hiszen így aránytalanul oszlik el a víz a locsolt területen. Sokkal előnyösebb szórófejeket vagy porlasztókat alkalmazni, mert így nemcsak jobban végezhetjük ezt a fontos munkát, de könnyebben is. Igaz, hogy a kerti felhasználásra is alkalmas berendezések választéka eiég szegényes, mégis találunk olya., amely a legkisebb kertekben is biztonságosan üzemeltetheti.. Ilyen például a vaskereskedesekben vagy a Sigma nemzeti vállalat szakboltjaiban beszerezhető dobozos készülék (lásd az ábrát), továbbá a Revoltin, valamint az SD-1 és SD-2 porlasztó. Végezetül foglaljuk össze a szabadföldi zöldségnövények öntözésével kapcsolatos, legfontosabb tudnivalókat. Ültetés után apró csöppekben kel! kijuttatni a vizet, nehogy kárt tegyünk a palántákban, illetve a tala jszerkezetbcn. Öntözésre legfeljebb olyan víz alkalmas, amely maximum 5 C-fokkal hidegebb. mint a talaj. Ellenkező esetben lelassul a növényzet fejlődése. A hirtelen hőingadozásnak és a betegségek terjedésének reggeli öntözéssel vehetjük elejét. Öntözésre csak egészségügyi szempontból kifü"ástalan vizet használjunk, és soha ne öntözzük a virágokat, mert az rontja a megporzást és kárt tehet a virágban, öntözés után porbanyítsuk a talajt, mert ezzel csökkentjük a párolgást. MILOSLAV NOVOTNÝ agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a Bratislava! Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet munkatársa Készítsünk madárijesztöt! Tavasszal, az elvetett magvak csírázása és kelése idején a madarak szívesen látogatják a veteményeskertet, porfürdőzés közben kikotorják és felcsipegetik a csírázó magvakat, lecsípik a zsenge növénykék (pl. borsó) lombját. A kártételnek ötletes maüőrijesztők kihelyezésével elejét vehetjük. Az elterjedten használt rongybábu általában nem hatásos, mert a madarak hamar megszokják, nem félnek tőle, sőt, olykor éppen a madárljesztőn telepszenek meg pihenni. A tapasztalatokból okulva, én rongybábu helyett szalmával kitömött, szőrével kifelé fordított nyúlbőrt, macska- vagy kutyabőrt szoktam elhelyezni a kertben, mégpedig egy magasabb karó tetején. Az Ilyen madárljesztő elég hatásos, csak arra kelll ügyelni, hogy a kutyák ne érjék el, mert széttéplk. Még hatásosabb az ökölnyi burgonyából meg toliból készült madárijesztó. A gumó közepébe százas szeget szúrok, hogy a feje csak 1 cm-re álljon ki. Erre a részre kb. 40 cm hosszú, vékony, de erős spárgát kötök, majd a gumóba alulról Is meg felülről Is beleszúrok két-két erős kacsa-, liba-, vagy tyúktollat (szárnytoll). Ezt követően még tíz vagy tizenöt tollat szúrok a gumóba, körbe a deréktájon. Az ijesztőt a spárgánál fogva fölfüggesztem egy közeit fa ágára, ferdén beszúrt karóra vagy a szőlő támvezetékének drótjára. Bármilyen kis légmozgás állandó mozgásban tartja a madárijesztőt, melytől valóban félnek a madarak. Az Ilyen madárljesztő tapasztalataira szerint a cseresznye és a csemegeszőlő madárkártől való megóvására Is alkalmas. Párák Endre (Hronovce) ✓ Lapunk Kertészet és Kisállattenyésztés című szakrovata április 9-én „Szegény ember tehene?“ címmel terjedelmes írást közölt Lejko Gyula mokcsamogyorósi tenyésztő tollából a kecsketenyésztésről. Cgy tűnik, falvainkon ismét éledezik a kecsketartás iránti érdeklődés, mert — feltételezzük, hogy az írás nyomán — többen is érdeklődtek, hogy a szervezett kisállattenyésztők hány tenyészállatra igényelhetnek erőtakarmányt a központi alapból, hol működnek a hasznosság ellenőrzését végző állomások, hol és milyen áron lehet tenyészállatokat vásárolni? Olvasóink kérdéseire Božena Popluhárovától, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége Központi Bizottságának munkatársától, a juh- és kecsketenyésztési szakbizottság titkárától kértünk választ. Hány tenyészállatra kapha nak erőtakarmányt a szövetség kecsketenyésztéssel foglalkozó tagjai? Akárcsak más állatfajok esetében, a szövetség* alapszabályzata itt sem határozza meg, hogy a háztáji tenyésztő hány kecskét tarthat. Mindenki anynyi tenyészállatot tarthat, amennyit képes ellátni és kiszolgálni. Viszont a központi alapból csak négy, a hasznossági ellenőrzésbe bekapcsolt, és ugyancsak négy, hasznossági ellenőrzés nélkül tartott kecskére kaphat takarmányt. + Hány helyen végeznek Szlovákiában hasznossági ellenőrzést és hol vannak ezek az állomások? Szlovákiában tíz kecsketenyésztési hasznosság-ellenőrző működik. Mindegyik a kisállattenyésztők szövetségének alap szervezete kebelében, általában a szervezet legjobb kecsketenyésztőjének Irányításával. A nyitrai (Nitra) járásban két központot tartunk nyilván. Az egyik a Párovské Háje-i alapszervezet mellett működik, ennek Jozef Oríško (Párovské Háje 56, 949 01 Nitra) a vezetője. A másikat a szövetség Veľká Dolina-i alapszervezete tartja fenn, vezetője -Pavel Sukupa (95115 V. Dolina 193). Az érsekújvári (Nové Zámky) járásban Barton van ellenőrző állomásunk. Ennek irányítását Bréda Margit (943 55 Bruty 118) vette át. A zólyomi (Zvolen) járásban három központunk működik. Az egyiket Jura) Križan (962 43 Senohrad 187), a másikat Mária Pálková ( Horné Mladonice 52, 962 43 Senohrad), a harmadikat Horváth Teodor (962 63 Pliešovce 391) vezeti. A nagykürtösi (V. Krtíš) járásban a Suché Brezovo-1 alapszervezet mellett létesítettünk hasznosságellenőrző állomást. Vezetésével Pavol Васка lett megbízva (Suché Brezovo 24., 991 03 PŐtor). A martini Járásban a Kláštor pod Zníevom-i, a prešoviban pedig a daöovi alapszervezet kebelében működik az ellenőrző központ. Van hasznosság ellenőrző állomásunk a lévai (Levice) Járásban Is, mégpedig Öbarson (Starý Tekov), de itt új ember került a vezető tisztségbe, akinek a pontos címét egyelőre nem tudjuk. + Hol és milyen áron lehet elismert tenyészállatokat vásárolni? A komoly érdeklődőknek Javasoljuk, hogy lehetőség szerint a tenyészállat-vásárokon igyekezzenek továbbtartásra alkalmas állatot szerezni, mert Itt csak kedvezően értékelt kecskéket lehet fölvonultatni. Az augusztusi vásárokon 5 hónaposnál öregebb növendékek kerü+nek eladásra, mégpedig a származásnak, Illetve a várható hasznosságnak megfelelő, hivatalos áron. Tenyészérték alapján például az ER minősítésű tenyészállatok értéke 1500 korona. Kilátásba helyezett tenyésžállat-vásárok: Pliešovce (augusztus 23.), Kláštor pod Znlevom (aug. 24.), Veľká Dolina (aug.25.), Bruty (aug.26.), Daüov (aug. 31.). A háztáji tenyésztőktől öt hónaposnál fiatalabb növendékeket Is lehet vásárolni, általában 25—35 koronás élősúly-kilogrammonkénti átlagáron. (bor) A nyári meg a kései káposztafélék palántáját melegágy nélkül, szabadföldi vetéssel is megtermelhetjük Fotó: —bor Az utóbbi időben jelentős lendületet vett a háztáji nutriatenyésztés. A kezdők zöme tapasztalat és szakismeret hiányában látutt munkához, sokan mégis komoly állománnyal kezdték a szép jövedelemmel kecsegtető munkát. Sajnos, a tapasztalatok hiánya gyakran megbosszulta magát. így van ez a nutriaíenyésztésben is. Megfigyelésem szerint a tenyésztőknek leggyakrabban a fürdőmedencék vizének tisztántartása okoz gondot. Az utóbbi néhány hónapban több kezdő nutriatenyésztővel beszéltem és szomorúan tapasztaltam, hogy a kezdeményezők zöme arra alapoz — a nutria igénytelen állat, tenyésztése biztos sikert Ígér. Más prémes állatokhoz hasonlítva a nutria valóban igénytelen és sokkal ellenállóbb a betegségekkel szemben, de ezt a tulajdonságot nem szabad túlértékelni. A kezdőknek nem szabadna megfeledkezniük arról a tényről, hogy a nutriatenyésztés kimondottan vfzigényes vállalkozás. Igaz, nem szükséges kimondottan ivóvíznek megfelelő minőségű vizet biztosítani, de alapkövetelmény, hogy a meden A nutrii vizének tisztaságáról cék feltöltésére használt viz nem tartalmazhat fertőzést okozó anyagokat. Aki folyók vagy patakok vizét igyekszik hasznosítani, annak tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy az Állomány állandóan ki van téve a szalmonellózis-fertőzés veszélyének. Ha a patak vagy folyó vize keresztülfolyik a településen és vízibaromfi is szennyezheti, a betegség behurcolásának veszélye kimondottan nagy. A medencék feltöltésére szolgáló vizet tehát jobb olyan forrásból meríteni, ahol tökéletesen kizárható a vízibaromfiak, illetve a szennyvíz általi fertőzés. Ha ilyen tiszta víz nem áll rendelkezésre, akkor használjunk kútvizet vagy saját készítésű szűrő segítségével tisztítsuk meg a patak vizét. Nagyon egyszerű, de állategészségügyi szempontból kielégítő eredményt nyújtó megoldás, ha egy betongyűrűbe pl. néhány réteg kavicsot és kokszot teszünk, s ezen a szűrőn csörgedeztetjük át a patakból kiemelt vizet. A szűrőanyagot a víz szennyezettségének megfelelő időközökben cserélni kell. Azok járnak el helyesen, akik úgy építik meg a medencéket és úgy állítják be a vízforrást, hogy a tartályokban állandóan csörgedezzen a víz. Így ugyanis a víz rendszeresen tisztul, nem halmozódik fel a medencében a szennyeződés. Sokan hibát követnek el azzal, hogy több elkülönített ketrec állatállománya részére egyetlen nagy, közös medencét építenek, csupán rács választja el a családokat egymástól. A megoldás valóban egyszerű és olcsó, de nem jó. Mint tudjuk, a nutria az eleség nagyobb hányadát a medencében fogyasztja el, tehát a hulladékkal szennyezi a vizet. Azonkívül a nutria a vízben ürít és vizel. A takarmányhulladék meg az ürülék nyáron gyorsan bomlásnak indul. Ha túlfolyásos rendszerű medencéket építünk, a víz színén úszó szennyeződés folyamtosan eltávolítható, a medencék vize könnyen tisztán tartható. Ilyen medencéket elég 7—10 naponként tisztítani. Ha a víz nem cserélődik rendszeresen, illetve elhanyagoljuk a medencék tisztogatását, a bomlástermékek hatására a víz ammóniatartalma megnövekszik, elszaporodhatnak a coli-baktériumok, melyek emésztési zavarokat, hasmenést okozhatnak. Az elmondottakból következik, hogy a nutriatelepen megfelelő nagyságá, lehetőség szerint állandó csörgedeztetéssel feltöltött és tisztított vízmedencéket kell építeni, s az állatok számát nem a kifutó, inkább a víztartály nagyságához kell igazítani. A vízzel leúsztatott és felfogott vagy a medencék tisztogatásakor összegyűjtött ürüléket külön gödörben érdemes tárolni, mert értékes szerves trágya. BALÁZS FERENC, Feled (Jesenské)
